Pesti Hírnök, 1865. április (6. évfolyam, 75-98. szám)
1865-04-22 / 92. szám
Hatodik évfolyam 92. szám. PESTI ATyv yv'yV'.'V'AI'AAAy'/V'JWVVWVAfV'A/'AmrwW'JV’.VyV'AAA/'JV'yV'JVW' W) . Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás- | sál vagy postán mindennapi megküldéssel: -j | egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre | | 5 frt. — Minden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- ^ 1 napos előfizetést. -3 ^ .AAA/wwwwww.A/Www./wt/www.A/wwww.Arww.AAnAA/wv’o POLITIKAI NAPILAP. Szombat, april 22-én, 1865. HÍRNÖK ^■A/Af,/\r..VAAA/\Ar.A/Vv/VV\A/'AAA/\A/WW\ArAA.A/'.A/‘A/WA/WWA/WA/W(^ | Hirdetések öthasábos petit, sorért egyszerű hir- |idetésnél 6 kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak. ■ Szerkesztőség és kiadó-hivatal. s | a hímző- és kalap-utca sarkán 1-ső sz. alatt, | a 2-dik emeleten. ‘ ^ C/VAAAAA/'JWWWNAA/W.A/VWWVWVWWWVVWWWWWWWWV/'./WV Cc Hazai közűgyek. Pest, april 22. ■^Azon válasz, melylyel a „Pesti Napló“ I. évi 88-dik száma a bécsi ,,Botschafter“-nek általunk már megelőzőleg elég bőven tárgyalt sophismáit Husvét napján visszautasító, a publicistikai világban mindenfelé nagy sensatiót csinált , s a bécsi politikai lapok az egész lefolyt héten annak elemezésével foglalkoztak. Úgy látszik azonban , hogy a kérdéses nyilatkozat a legnagyobb benyomást Bécsben amiatt téve , mert azon hír terjedt el, hogy azt maga ünnepelt hazánkfia Deák Ferenc írta. S minthogy a „Pesti Napló“ eddig ezen állításnak ellen nem mondott, nekünk sincs okunk kételkedni, hogy a hír alaposan eltalálta a szerző nevét, annál is inkább, miután ama nyilatkozata megnevezett államférfiúhoz méltó hangon és logikával vagyon írva. Mi azonban részünkről e nyilatkozat fontosságát nem abban keressük, amibe azt a bécsi és magyarországi idolatra fekteti. Mi nem abban találjuk a nyilatkozat fontosságát, hogy ezt Deák Ferenc teszi, hanem abban, hogy e nyilatkozat, az ő tényleges átalánosságában, pártkülönbség nélkül az egész nemzet érzelmét és véleményét tolmácsolja. Azért mi is szóról szóra teljesen egyetértve ismételjük a „Pesti Napló“ nyomán a nyilatkozat azon szavait, hogy: „ha az elkülönző vágy (Sonder-Zug) alatt, melyet a „Botschafter“ a magyar nemzet történeti jellemzésére felhoz, azt érti, hogy a magyar nemzet mindig hűen ragaszkodott saját alkotmányos önállásához, s mindig határozott ellenszenvvel viseltetett a hatalomnak, s méginkább a hatalom némely kezelőinek azon törekvései ellen, melyek Magyarország alkotmányának mellőzésére, sőt megsemmisítésére, s némileg az ország beolvasztására voltak irányozva, nincs okunk ellenmondani a „Rothschafter“ idézett sorainak , mert azon hit ragaszkodás s a beolvasztás elleni határozott ellenszenv , csakugyan nemzedékről nemzedékre szállt a magyarnál, s ma épp oly elevenen él, mint száz évvel ezelőtt, és ha a Mindenható kegyelme tőlünk el nem fordul,élni fog még századok múlva is.“ Hasonló megosztatlansággal fogadjuk el a doctrinát, mely az e nyilatkozatban foglaltató történeti visszatekintésből következik, hogy t. i. ‘mindig csak Fejedelmeink tették jóvá azt, amit az osztrák államférfiak Magyarország ellenében vétettek, — s hogy tehát jelen abnormis helyzetében is a Király bölcsességétől s törvényszerű érzelmeitől várja a segítséget minden dynastikus és alkotmányos magyar!’ S úgy hissszük, velünk együtt Deák Ferenc nagyobb súlyt és horderőt, s a nemes ambitiónak magasb fokát találandja azon körülményben, hogy nyilatkozatának szelleme Hunnia terén minden szívben él, mintha az csupán saját magán meggyőződése , vagy csak az o p p o s i t ió pro rammja volna. S e szempontból tekintve a dolgot, első pillanatra azt kellene hinnünk, hogy e mélyhínségünk hazánk törvényes autonómiája s 68 alkotmányos önállása iránt a bécsi centralisttikus lapokat igen meghatotta s közeledésre bírta mert a kérdéses nyilatkozatot mint a kiegyeztedhetés igen kedvező, s úgyszólván váratlan, a mozzanata gyanánt látszanak többnyire elfogadni. És csakugyan törvényes kiegyezkedésnek más alapja szerintünk sincs , mint az 1790. 10. t. c. által körülirt alkotmányos lét és autonómia-E kecsegtető hiedelemből azonban a bécsi „Ostdeutsche Post“ egyik cikke igenis kibárándított bennlünket, midőn azt mondja : ,Deák orgánuma (t. i. a „Pesti Napló“) eme lépéssel, (már t. i.a szőnyegen forgó nyilatkozattal,) azon alapra tér, melyet b. Eötvös az 1859 dik évi augustusban elfoglalt, midőn a „Die Garantien der Macht und Einheit Österreichs“ című röpiratában egy bécsi centrális parlament felállítását kívánta.“ E szint oly alaptalan mint csodálatos következtetés tanúsítja miszerint csalódunk, ha felteszszük, hogy a bécsi centralista hipek közül, Deák nyilatkozata, Magyarország autonómiájára s a kiegyezkedés alapjaira nézve tisztább fogalmat s méltányos, engedékenységi hajlamot keltett volna fel. Nem lehet nagyobb tévedés Bécsben, mint feltenni azt, hogy Deák Ferenc s bármily alkotmányos magyar, azon programmot elfogadja, melyet b. Eötvös, idézett röpiratában, az önlemondás egyik őrizetlen és szerencsétlen pillanatában megirt Nem lehet nagyobb tévedés az osztrák államférfiaknál,mint azzal kecsegtetni magukat miszerint Magyarország igazán alkotmányos fiai, akár a conservativ, akár ellenzéki táborhoz tartozzanak, józanul bármikor beleegyezhessenek abba, hogy a közös ügyek közös elintézésének formája‘centrális parlament’ alakjába öltöztethessék, m oly alakba t. i. mely hazánk autonómiáját csak árnyékká tenné, s melylyel átalában (egyéb veszélyeket mellőzve,) a monarchia különböző részeinek autonomikus kormányzata, s ennél fogva a bureaucratikus rendszer elhárítása is lehetetlenné válnék. Úgy látszik, a bécsi centralisták, téves következtetéseiket a „Pesti Napló“ nyilatkozata következő , szerintünk félreérthetetlen passusainak hibás magyarázatából, félreértéséből vonják ki: „tv vatip,mlányunk szerint, ugymund a „P. N.“ a birodalom szilárd fennállhatását nem akkor kell biztosítani, hogy félrelökve minden ünnepélyes szerződéseket, törvényeket és jogokat, az ezek által biztosított magyar alkotmány egészen azon mintába öntessék, melybe a febr. 26-ki alkotmány öntetett, hanem mindenekfelett szem előtt tartva a birodalom biztosságát, (tehát nem unificatióját), melyet a pragmatica sanctio is szem előtt tartott, ama kell törekedni, hogy mind a birodalom biztossága teljesen eléressék, mind a magyar alkotmány alaptörvényei a lehetőségig fentartassanak, mind a lajtántúli országok alkotmányos szabadsága kifejtessék és teljesen biztosíttassék.“ „Egyik cél tehát a birodalom szilárd fennállása (amihez az unificatió sohasem volt szükséges,) melyet nem kívánunk semmi más tekinteteknek alárendelni. Másik cél pedig fenntartása Magyarország alkotmányos fennállásának, jogainak, törvényeinek, melyeket a sanctio pragmatica is ünnepélyesen biztosít, s melyekből többet elvenni, mint amit a birodalom szilárd fennállhatásának biztosítása mélhatlanul megkíván, sem jogos nem volna, sem célszerű.“ Úgy látszik, az „Ostd. Post“ és centralista collegái a „P. N.“ nyilatkozatának imént idézett passusaiból különösen azon kifejezéseket ragadták meg félremagyarázás végett, melyekben az mondatik, hogy a ‘magyar alkotmány alaptörvényei a lehetőségig fenntartassanak’ és hogy ‘a pragmatica sanctio által biztosított magyar jogokból nem kell többet elvonni, mint a mennyi a birodalom szilárd fennállására megkivántatik. A „P. N.“ nyilatkozata írójának e concessiókkal bizonyosan nem lehetett szándéka azon alapjogokra visszamenni, melyek már 1848 előtt érvényben voltak, melyekkel a birodalom nagyhatalmi állása és szükséges egysége összefért, s melyek nélkül hazánk autonómiája nem is képzelhető. A határozatlanul kimondott concessiók bizonyosan csak a 48 által megnövesztett jogokra vonatkoznak, vagyis, a mi felfogásunk szerint, az író itt csak hajlandóságát fejezte ki a 48-diki törvények oly revisiójára, amelynek határai a birodalom fennállhatásának feltételei által indokolva lehetnének. Hogy a kérdéses kifejezéseket csak így, nem máskép lehet magyarázni, kitűnik a tolatkozat következő, általunk is már számtlanszor elmondott praecis szavaiból: „Párhuzamosan a magyar alkotmánynyal régi ét a közös Uralkodó alatt, a közös védelm mellett, a Lajtántúli országok teljes alkatmányos szabadsága is. Nem állanak ezek elentétben egymással; azt hiszszük, hogy megállhatunk egymás mellett, anélkül, hgy egymást absorbeálni akarnók.A Centrális parlament pedig szükségkép absorbeálna és con- Centrálna minden hatalmat sküll ajogot magában, s igy a magyar autonómiát is; a kiegyenlítésnek ily módja tehát szerintünk sem Deák Ferenc, sem a „Pesti Napló“ nem érthette. Úgy látszik tehát, hogy az úgynevezett „liberalismus“ fogalma Lajtán innen és Lajtán túl nem egyértelmű fogalom , — ellenben bizonyos, hogy ugyanazon „Liberalismus“ fogalma tisztább és önzéstelenebb Lajtán litten, mint Lajtán túl. A Horvát-Magyar kérdéshez. V. Volt-e a magyar törvényekben nyelv kényszer a hrvátok irányában ? P (i z 8 o n y , apr. 14. Avagy talán az 1848. V. t. c. azon rendeletét : „miszerint a törvényhozási nyelv ~-'* — J -*' 1 V. V 1 f * / ’ o ~~ ~ tud, .képviselőnek mm választható“ — mondandja valaki kényszernek a horvátok irányában? Nem vala-e ez az imént közlött horvát követ nyilatkozata folytán az 1844. II. t. c. természetes következménye? Sőt maga az 1848-diki törvényhozás — melynek egyébként összes intézkedéseit osztani nem tudjuk — áprilián kelt határozata folytán a kapcsolt részekhez azon hó 10-én kibocsátott nyilatkozványban ") nem mondatá-e ki biztosításkép, miképp a törvényhozás ünnepélyesen kijelenti, hogy azon kapcsol, mely által Horvátország és Magyarország egyesülve vannak, nem abban keresi, hogy a horvát honpolgárok nyelve a helyhatósági közigazgatás köréből száműzetvén, helyette a magyar állíttassák. — Kijelenti, hogy valamint eddig célja soha sem volt : Horvátország lakosainak nemzetiségét és nyelvét elolvasztani, úgy ezen nemzetiséget és nyelvet, mint a horvát honfiak eltuajdoníthatlan sajátját, most is tiszteli és épségben meghagyni óhajtja.“ „Ex parte legislations solemniter declaratur, vinculum, quo Croatia Regno Hungáriáé jungitur, non in eo positum haberi, ut lingva eonscivium Croatarum ex sphaera administrationis municipalis propulsa, eidem hungarica substituatur. — Quin imo, prout abolitionem lingvae et nationalitatis incolarum Croatiae pro scopo nunquam bábuit, sic easdem, qua inalienabilem Croatarum proprietatem, pro praesenti quoque veneratur, porro tutas et intactas esse cupit.“ Im ezek tehát összes törvényeink , a magyar nyelv terjesztését tárgyaik 1790-től 1848-ig, melyeknek kimélőn békés ha- adó szellemét leghűbben jellemezhetni az 1825-tki országgyűlés e szavaival : „SS. et OO. non obstante baud vetere exemplo, quod per subitaneam et violentam Germanicae inductionem datum fuerat, tarnen in propagatione lingvae patriae sensim tantum et absque co actione processisse, leges etiam boc in objecto conditae luculenter remonstrant.“ 2) Egyet még horvát atyafiak! Önök körében bizonyára számos példányban feltalálható leend még ama rendelet, mely 1856. jul. 26- dikán a zágrábmegyei első biztos aláírása alatt a járás-biztosokhoz kibocsáttatott, s mely a „Kapcsolt részek“ cimü könyv 1 - ben, 3) önök hazafia Bogovich Imre 4) után eme szavakkal közöltetik : „Wiewohl wir mehrere Völker zählen, die ihre eigene Sprache haben, ist dennoch unser heiliges Interesse : Deutschlands Sprache zu fördern. Mein oftmaliger mündlicher Verkehr mit Euer Wohlgeboren hatte stets den Zweck, Euer Wohlgeboren zu überzeigen, wie die wissenschaftliche deutsche Sprache für Croatien heilsam wäre. — Die Intelligenz ist der Kern des Staates und die Nation ist Nichts! — Schliessen sich Euer Wohlgeboren dem durch unseren Monarchen (?) 5) und unsere Regierung vorgesteckten Principe der Ausrottung oder wenigstens Schwächung aller Nationalitäten ausser denDeutschen, an, und ich stehe für alles Gute. Diese Handlungsweise wird von E. W. jeden Donner ferne halten, und es wird dann der Schutz der Oberbehörden, die Anerkennung der Regierung und das Wohlwollen des Monarchen (?) nicht fehlen, die nur Jenen protegiren, der in ihrem interressehandelt. Die Einführungder deutschen Sprache trage ich E.W. somit auf, wogegen sich E. W. alle Unannehmlichkeiten zuzuschreiben haben werden, falls E. W. weiterhin sich beifallen Hessen, das Interesse der Regierung dem Interesse ihrer Nation unterzuordnen, deren Sprache, als verhasst, ich Gottlob! gar nicht verstehe.“ Horvát atyafiak! Hasonlítsátok össze eme irat tartalmát a magyar törvényhozásnak általatok oly igen vádolt magyar nyelv késztő intézkedéseivel! „Die Weltgeschichte ist das Weltgericht“ ! mondá igen alaposan Schiller is. Megjött az idő, melyben a 800 éven át 1 1''Uv.Jrrvrlvnn ri£»mrtaHtaI? plAir fl 1 1J.lTH3. lön meggyőződni Révay Péterünk ') eme szavainak arany igazságáról: „Simultates nunquam nonpromo vent Turcarum utilitates, estque discordia nostra ipsissimum furoris Turcarum et nutriraentum et potentiae augmentum. Equidem , cum duobus modis soleant homines sententiam in melius mutare, vei propriis calamitatibus edocti, vei cladium alienarum exemplo admoniti; opto ex animo, u t j a m tandem malis nostris eruditi vei deinceps reddantur cautiore s.“ És ne feledjék a horvát atyafiak! miként a bizonyára általuk is nagynak tisztelt nádor József maga már éppen a horvátok ügyében 1843. jun. 28 án tanácskozott főrendi ülésben kárhozatot mondott mind a felett , mik nemzetiségünknek károsok s az országnak szerencsétlenségét és veszélyét húznák maguk után, és ide számítáaz ilyi mozgalmakat is.“') „Én e tárgyba mélyebben beleereszkedni nem akarok, — mond ő —s hanem átalánosan csak azt jegyzem meg, hogy ez azon események közé tartozik, melyek hazánk javára eddig sem voltak, s ezután még kevésbé lennének, ha legfelsőbb intézkedések ellenük nem történtek volna. Tapasztaltuk , hogy eddig honunk a közelebbi időkig azon boldogságot élvezte , miszerint ámbár több s különféle ajkú nemzetek és nemzetségek lakják azt, mégis mindnyájan magyaroknak tartottak; ha azonban az történendik, hogy az ország nemzetének ily különféle töredékei külön nemzetiséget követnek, az eddig élvezett közboldogsága e hazának veszélyeztetni és megzavartatni fog.Nézzük Európát és látni fogjuk, hgy ily törekvések és mozgalmak mily zavarokat szültek. Én tehát azokhoz tartozom, kik azt hiszik, hogy az, ki Magyarhonban lakik, akármely ajkú legyen is az, miután azon jogokkal, kiváltságokkal s jótékonyságok 3 * * 6 7 8 1) L. egész terjedelmében „Kapcsolt-Részek“ 153-155. 1. 2) 1825-ki országgy. írásai I. k. 326. 1. 3) L. a 176. 1. *) L. „Politische Rückblicke in Bezug auf Croatien.“ Agram II. Aufl. 1861. 65. 1. Ä)Mit kereken tagadni a Fejedelem iránybani kegyelet kötelez. 6) Comment. de S. Corona. 7) 1843-ki fő Rendi Napló I. k. 55. 1. 8) U. O. 33. 1.