Pesti Hírnök, 1865. május (6. évfolyam, 99-124. szám)

1865-05-01 / 99. szám

Hatodik évfolyam 99. szám. PESTI *P AJ'AAAAA/'A/'A/'AAAAA/'A/'A/'AJ'Af'Af'A/'AAAf \V) | Előfizetési felté­telek: helyben házh­ozhordás­ ^ £ sál vagy postán mindennapi megküldéssel: 5 | egész évre 20 frt; félévre 10 frt ; negyedévre ( % 5 frt. — Minden hónap 1-tól elfogadunk 3 hó- | ^ napos előfizetést, a ^ ^ ./\AAn/ww\/\A/v\A/\AA/wJW\AAAMArjv\/\/\A/w\M/\/wv\AA/\A/w\Ar./\/\A/,o POLITIKAI NAPILAP. Hétfő, május 1-én 1865-HÍRNÖK. (^fVs\fj\/'AA/\/'j\rj\rAfj\/'Nj\/'Ajwj\f\nf'NJ\rj\rAJ'ss ata/wwata/'at aaaa^ | Hirdetések öth­asábos petit sorért egyszerű hír- f­e­zetésnél 6 kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak. |- Szerkesztőség/ és kiadó-hivatal: | | a hímző- és kalap-utca sarkán 1-sö sz alatt, | a 2-dik emeleten. OnAAAAA/VAATAAA/VWWVVWWWWWWWV­AA/WV */WVW­AAfWVA/A/­ O'­ Ulöfizetési felhívás pesti hírnök politikai napilapra Előfizetési feltételek: Negyedévre...................................... 5 frt. Félévre...............................................10 frt. Egész évre..............................................20 frt. auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik. jjjgBgypr Előfizethetni: Vi­déken minden kir. postahivatalnál, hely­ben Pesten, csupán a „Pesti Hírnök“ kia­dó hivatalában, a himző- és kalap-utca szeg­letén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó­ hivatala. Hazai közügyei. Kilátások egy gazdasági jövedelem­forrás megnyílására Pest, május 1. A „Botschafter“ szombati száma, az új vámszabályról beszélvén, alkalmat vesz ma­gának egy külön cikkben tárgyalni a do­hányt, s a gazdasági egyesületek­ és kamrák­tól ennek termesztését illetőleg beküldött véleményeket. Magyarország égalja és földje,a dohány­­termelésre kiválólag alkalmas. S mióta csak termesztjük e fontos növényt, mindig a legki­válóbb figyelem tárgya volt az jövedelmezési szempontból, úgy a gazdák, mint a kormány előtt, mégis mai napig sincs tisztában vele a kormány , hogy lehetne ennek termesztése körül oly intézkedéseket hozni be , melyek mellett a kincstár és a földmívelő is nyerjen. Az e téren­ eredménytelen kísérleteknek egy egész sora áll előttünk, s mégis oly ne­hezen tudnak az illetők maguknak azokból tanulságot vonni. Pedig oly világos az, hogy vaknak kell lenni ki nem látja. Ahányszor még békét vetettek a dohánytermelés és kereskedései, , mindig megcsökkent a kincstárj­ö­­­­vedelme, úgy mint a termelőé, s va­­­­la­hányszor fölemelték a korláto­kat a dohány előtt, mindig üdvös következménye jön az engedett szabadságnak. Hogy nem phrasis a mit mondtunk, tör­téneti tények mutatják, melyeket megtagadni nem lehet. Legelőször nevezetessé a külföldön akkor lett a magyar dohány, midőn Mária Terézia idejében i­s a kit fizettek egy mázsának kivi­teléért. Ez időben a németországi, hollandi, belga és olasz gyárak leginkább magyar do­hányt emésztettek, s 17­71- ben 59.000 mázsa körül volt a külföldre kivitt dohány mennyi­sége, a­mi, ha az azon időbeli fogyasztás mennyiségével hasonlítjuk össze, sokkal több volt, mint összes mai exportunk. Tehát aránylag ott állunk a dohány­kereskedéssel ma, a­hol 85 év előtt állottunk. Pedig mivé lehetett volna tenni ezen eredmény nélkül elfecsérelt majd egy század alatt e jövedelemforrást! Mennyi kin­cset hozhatott volna az földm­velésünknek, melynek alakja talán egészen más volna ma, ha céltalan intézkedések a gazdagon buzogni kezdő forrást el nem fojtják. De az illetők jónak látták a másfélkraj­cáros vámot egy hatalmas crescenndóval egész 12 pengő forintig felvinni,egy mázsa dohánytól Mi lett a következés ? Az, hogy a kivitel egészen megszűnt. Tehát ismét lefelé kezdtek jönni s a 12 pengő forintról fokonkint újra leszállottak egész 20 krig. S a megfordított eljárás megfordított kö­vetkezése azonnal kezde mutatkozni, mert a termelés és kivitel a vámleszállítás arányá­ban folytonosan emelkedett,­ eleintén, 10,()00, később 40—50,000, utóbb 1848 előtt 80 — 90 ezer mázsára ment a külföldnek évenkint kiszolgáltatott magyarországi dohány meny­­nyisége. Az 1850-es intézkedések egyaránt meg­csökkentették a termelést és fogyasztást. De a „füstöt“ annyira szerető magyar ember nem soká tudta nélkülözni félredobott pipáját, a termelőt pedig a jutalmazások és jó előle­gek annyira kiengesztelték, hogy a belfo­­gyasztás 200 ezer mázsáról 700 ezerre, a ter­melés pedig oda emelkedett, hogy 1858-ban már sokkal több dohányunk volt, mint a­mennyi az egész birodalom számára kellett. A m. gazda­sági egyesület törekvéseinek tehát sikerült odavinni a dolgot, hogy 1860- ban az itthon feleslegessé vált dohánynak külföldre kivitele megengedtetett. S milyen eredménye jön ez engedélynek, megtetszik az export azon gyors emelkedéséből, mely szerint 1860. évben 3,500 mázsa 1861. 11,000 ,­ 1862. „ 30,000 „ 1863. „ 50,000 „ 1864. „ 200, 0O0 „ termesztetett kivitelre s e mellett maga a kincstár is majd 900,000 mázsát váltott be — tehát 1864. maga több mint egymillió mázsa dohányt adott, s ezért több mint 10 millió forint került a földmivelők keze közé. Tekintetbe véve már most az óriá­s­fejlő­dést, melynél fogva az 5 év előtti dohány kivi­­tel úgy áll a jelenlegihez mint 3. 200 hoz, tekintetbe véve hogy e fejlődés mennyi nyű­gök között és akadályok dacára emelkedett, önkénytelenül áll élénkbe a kérdés: mi lenne e dúsan jövedelmező termelési ágból, ha e­nyűgök is levétetnének róla, ha ez akadályok elháríttatnának előle ? E kérdést fejtegeték, s az erre való fele­letet adták meg a gazdasági egyesületek és kereskedelmi kamarák; és ha igaz, hogy a „Botschafter“ kormány­orgánum , ha igaz hogy erroris agnitio est dimidia emendatio : — úgy lehet kilátásunk, hogy földes gazdáink és birtokosaink előtt a dohányban a legbiz­­tosabb és legbővebb jövedelemforrás fog nem­sokára megnyílni; — főleg ha az ország köz­véleménye által már tervben is oly hangosan és szívesen üdvözölt „dohánykiviteli társulat“ is életbeléphetene. Azt mondja ugyanis a „Botschafter,“ hogy a dohánytermelés és kereskedésben jó­val szabadabb mozgás, beláth­atólag emelni fogja ugyan e mivelési ágat, s azon kíván­ságban sincs semmi ellenmondh­ató , hogy mindenütt engedtessék meg dohányt termesz­teni, hol arra a vidék földe és nép alkalmas, — de szerinte mindez megtörténhetik a nél­kül, hogy a kincstár a dohány monopóliumból húzott jövedelméről lemondjon. Tehát a „Botschafter"4 belátja az e részbeni megszorító intézkedések céltalansá­gát, belátja a mostani rendszabályokkal ellen­kezők behozásának hasznos voltát,­­ csak az egyedáru jövedelmet félti, s ez okból a m­o­­nopóliumnak dohány­a­dóvá változ­tatását, illetőleg­ azzal helyettesí­tés­ét k­í­v­á­nj­a, kijelentvén, miszerint a jelenleg fennálló beváltási rendszer hibás és a termelőre kedvezőtlen, hogy ennek fentartása mellett a finomabb dohányfajok lábrakapását nem lehet elérni, pedig nagy kivitel csak ilyenek termesz­tése mellett lehetséges. Minden kérdésen kívül áll — ezzel végzi nyilatkozatát az államministérium orgánuma, — hogy a dohánymivelés még korán sem érte el nálunk azon kiterjedést, melyet a kedvező talajminőség mellett, a termelőknek en­gedendő szabadabb mozgás okvet­lenül elő fog idézni. Ismételjük, hogy ha e nyilatkozatban a kormány véleményét kell látnunk , akkor a dohányra nézve kilátásaink csak örvendete­sek lehetnek, és semmi kétségünk sem marad fen, hogy a mezőgazdák által óhajtva várt dohánykiviteli társulat rövid időn engedé­lyeztetni fog. Vámtarifák. A bíród, tanács elé terjesztett új vámjegyzék az egész birodalomra érvényes, Dalmatia, Trieszt, Ve­lence, Fiume, Buccari, Portore, Zengg, Carlopago, Istria, a guarneroi szigetek, Brody (Galliciában) és Jungholz (Tirolban) kivételével. Még a folyó évi július 1-én életbe kell lépnie. Á t­a­l­á­b­a­n minden árucik behozot­t­i vámnak van alávetve, kivéve a­melyeket a vám­jegyzék különösen kivesz az alól. Az átviteli vám meg van szüntetve , kiviteli vám csak kevés tárgyra nézve. Csak a konyhasó, lőpor és do­hány behozatala van eltiltva. A marhára, az őrlés végett behozott gabnára, bizonytalan keletű tárgyakra, átviteli árucikkeket nézve fennállott vámmentességi szabályok fentartat­­nak. Fontos a XII. szakasz, melyben elvül mondatik ki, hogy azon államok terményei, melyek az osztrák hajókkal és árukkal nem úgy bánnak, mint a leg­kedvezőbb bánásmódban részesült nemzet hajóival és árucikkeivel, 40 százalékkal magasabb vámot fizet­nek, s még különben vámmentes árucikkek behozata­­tala után is 75 krajcárt kell fizetniök egy-egy vám­­mázsz­ól. A vámjegyzék első része, mely a behozatali vámokról szól, 20 osztályt és 66 alosztályt, s több mint 200 egyes tételt foglal magában. Az egyes vámtételek most már a birodalom összes határaira nézve, minden állam irányában, egyenlőek. A differentiális vámok átalában megszűnnek, s csak egyes, szerződésileg kikötendő tételekre fognak szorítkozni. Eddig a német vámszö­­vetségből behozott számos árucikk kedvezésben ré­szesült a máshonnan behozott áruk felett. Most az új vámtételek az összes behozatalra egyenlősíttetvén, több esetben a vámtétel magasabbra van téve, mint a­mely eddig a vámegyesület irányában fennállott,­­ így a vámegyesü­let irányában egyes tételek emelé­sei fordulnak elő. Itt-ott egyes vámtételek, mint p. o. a sörnél (eddig 80 kr vámmázsája, ezentúl 1 frt 50 kr.), feljebb vannak ugyan tisztán pénzügyi tekin­tetből is emelve , mindezek mellett is azonban az új vámjegyzék átalában enyhébb az eddiginél, s egyes tételekben tetemesebb alászállítást is találunk. De csak lássuk néhány árucikk régibb és újabb vámtételének egybevetését. Behozatal. Vámtétel. uj régi írt kr. írt kr. Kávé nyersen ...... 8 — 8 — „ pörkölve...............................10 — 10 50 Thea.............................................15 - 15 75 Cukor, folyó, liszt 16. sz­­­alul . 6 — 6 30 Cukor, cukorliszt 16—20 számig 7 50 9 45 Cukor, cukorliszt 20 számtól . . 10 — 13 15 Gabona, hüvelyes vetemények, rizs, liszttermények stb. . . 10 — ^27 __ Dohány és dohánylevelek beho­(10 50 zatala tiltva ^-go 25 Kerti növények behozatala, nyers gyümölcs.......................... vámmentes. Olajmagvak, gyapot stb. ... — — — 6 Komló, lupulin...................... 2 50 2 63 Hal, friss, folyam és patakbeli rák, béka stb. vámment. 1 85 Besózott halak (hering stb. — 75 1 58 Vágó és vonó marha darabja 4 50 4 26 Tehén, fiatal marha (tinó) 2 50 2 10 Borjú, juh, kecske . . . — 25 — 42 Disznó.......................... 1 — 15 L ................................ 3 — 2 10 Nyers (közönséges) bor, behoza­tala vámmentes. Faolaj hordóban, tömlőkben . . 2 50 3 15 Sör hordóban..............................1 50 — 80 „ korsókban.........................5 — 8 — Pálinka, borszesz­,­arrak, rum .10 — 8 — Bor­hordóban.........................6 — 10 50 „ üvegekben és korsókban .10 — 13 15 Kőszén, faszén behozatala szabad. Vas, nyersen.............................— 40 — 42 Vasúti sínek........................... 1 50 2 63 Vas lemezekben, rudakban, eke- 9 -n) 4 20 vas, gépekhez * 00) 5 25 Könyv, térkép, zeneművek . . — 75 3 15 Képek papíron...................... 2 50 8 — Festmények.............................— 75 — 80 A legnagyobb leszállításokat találjuk azonban azon nyersanyagoknál vagy félgyártmányoknál (gya­pot, gyapjú, len, bőr stb. áruknál,) melyekre az oszt­rák gyáriparnak szüksége van. A­mint bizonyos anyagok jobban fel vannak dolgozva, kevesedik a régi és új vámtétel közti kü­lönbség. Némely egészen feldolgozott árucikkre mind­­azáltal az eddigi rendkívül nagy vám sokkal alább van téve, s ennyiben a fogyasztó közönség érdeke is inkább tekintetbe van véve, mint az eddigi vámjegy­zékben, melynek egyes vámtételei csaknem a teljes prohibitív rendszer kifolyásaiul voltak tekinthetők. Ám lássunk egypár tételt : Vámtétel. Uj. Régi. fzt. kr. Gyapotkelmék, közönségesek ... 25 42 — „ közép finomak . . 45 78 75 Várjon a külföld olyanoknak tekinti e ezen le­szállításokat, a melyekért érdemes viszont engedmé­nyeket tenni, majd meglátjuk. Legközelebb már is­merni fogjuk a porosz szerződmény horderejét, s az angol- osztrák enquéte is rövid időn megkezdi műkö­dését. Az eredmények után ítélhetjük meg majdan a nyereményt, mely Magyarországra a vámreformból háromlik. Nem kételkedünk, hogy azon hazánkfiai, a­kik az utóbb érintett enquéteben részt vesznek, kö­telességüknek tekintendik a magyarországi főbb ki­viteli cikkekre nézve, (különösen a borra nézve) kedvezményeket eszközölni ki Anglia részéről, ter­mészetesen viszont támogatván Anglia igényeit az osztrák birodalom részéről, az angol kereskedésnek nyújtandó méltányos kedvezményekre nézve. frt. kr Gyapotkelmék, finomak . . . . 70 105 — „ legfinomabbak . . 150 262 50 Lenkelmék legközönségesebbek . 6 15 75 Lenkelmék közönségesek ... 25 42 — „ finomak..................... 70 105 — Gyapjú áruk durvábbak .... 5­8 — „ kevésbé durvák .... 25 52 50 „ középfinomak .... 45 78 50 „ finomak.......................... 70 105 — „ legfinomabbak .... 150 262 50 Selyemáruk, finomak.................... 150 262 50 „ közönségesek ... 70 150 — Sárosmegye, april 25. Örömmel értesültem, hogy a sárosmegyei gaz­­dasági egylet azon szabályai, illetőleg megszorításai, melyek végett a terv a főispáni hivatalhoz visszakül­detett, főisp. helyi, ő mlrga elnöklete alatt, a megye azon jeles szakértő hazafi birtokosai által, kik az értelmiség közbizalmát egyenkint teljes mérvben birják, Eperjesen f. hó 12 -én a megyeházánál tar­tott értekezletben elfogadtattak, mert a dolog lénye­gén keveset változtatnak s oly tétel mint p. 0. a tagok számának korlátozása, bizton remélhető, hogy kedvezőbb viszonyok közt, a megye viszonyaihoz képest fog módosítt­atni — Így többé semmi kérdés, semmi akadály nem maradván fel, azt hiszem méltán remélhetjük, hogy ezen egylet még e­z. évben meg fogja kezdeni üdvös, buzdító, elevenítő, vezénylő mű­ködését. Az Eperjes városa által kérelmezett gazdászati és erdészeti iskoláról azonban, mely nélkül a gazda­sági egylet működése főkép csak a részvényes tagok­ra fog kiterjedni, és melyek közös működése által az elméleti és gyakorlati gazdászatot, s a gazdászati ipart az egész megye minden rendű lakosai közt népsze­­rüsítni remélhetnek— s mely intézet növendékei, az itt szerzett gyakorlati hasznos elveket s mesterfogásokat saját megyéik (melyek gazdászati viszonyai az eper­jesi s szomszéd határokban nagy részben helyesen képviselvék) népszerűsíthetnék — szóval ezen elmé­leti s gyakorlati tanodáról, mely nélkül az egylet tevékenységi köre jelentékenyen korlátoltatik, s mely szintén csak akkor felelhet meg hivatásának , az élet­ből, az élőktől merített tapasztalatok és hasznos isme­retek s vezérelvek népszerűsítésének, ha ezzel közö­sen működik a közcél elérésére — még mindeddig mit sem tudunk — bár Eperjes városa és Sáros me­gye birtokosai, e végett már két év előtt jelentékeny ajánlatokat, áldozatokat terjesztettek fel az illető ha­tóságokhoz. Jelentékeny áldozatokat tennének Sáros megye birtokosai, hatóságai, lakosai, földsajátítási, szekeres és kézi közmunka, építési anyagok stb.-re nézve szintén egy Eperjesen keresztül vezető vasút élet­­beléptetéséért is, mert bizonyos, hogy ez, és az említett egylet, gazdászati s erdészeti tanoda új életet öntene vidékünkbe, vagyis: visszahozná az egykori tevé­kenységet — kivált ha a közviszonyok megváltozván, lehangolás helyett erélyre buzdítanának min­den agyat s keblet — és közeledést eszközölne a vagyonosok, pénzesek, iparosok, szakképzettek, munkaképesek, elmélkedő, de nem gyakorlati tudó­sok stb. most még különködő vagy háttérbe szorított s nem méltánylott osztályai közt. Hazánk fővárosá­nak is érdekében áll, hogy közelebb vonja magához ezen elszigetelt s elszigeteltsége miatt hanyatlásnak indult vidéket és népet. Sokat nyerne, sokat erősböd­­nék eme közkapcsok által itt, még a helységekben is nemzetiségünk, irodalmunk, nyelvünk. Tagadhatlan, hogy megyénk városaiban, kivált Eper­jesen, most sokkal több ember ért és beszél magyarul, mint 3—4 év előtt, bár akkor sokan inkább igyekeztek, ha nem tudtak is ma­gyarul beszélni — mint most. Húsz év előtt alig le­hetett itt magyar szót hallani: „állandó“ német szín­­társulat működött az egy télen át épített és felsze­relt színházban, holott most rendesen bár csupán 4—6 hétre magyar szín és dalművészek szerepel.

Next