Pesti Hírnök, 1865. május (6. évfolyam, 99-124. szám)

1865-05-01 / 99. szám

rain porta minden tekintetben keményen ujjai­­ra néz Cousa hercegnek. Miután ugyanis ez utóbbi késznek nyi­latkozott tárgyalásokba bocsátkozni Ausztriá­val, az ennek területéről a Dunafejedelemsé­­gekbe szökött katonakötelezettek kiszolgál­tatása iránt, a török kormány, mihelyt erről értesült, valamint Bécsben, úgy Bukarestben is legott reclamált a tárgyalások folytatása ellen, még pedig azon alapon , hogy csak a souzerani hatalom tekintethetik jogosultnak nemzetközi szerződések kötésére. Ezen reclamatióra Bécsből az válaszol­tatok : mikép Ausztriának legtávolabbról sincs szándéka a porta felségjogát megsér­teni, s megrövidíteni , és hogy ezért nincs is szó mindkét souverain által ratificálandó tu­­lajdonképeni államszerződésről , de hogy a bécsi cabinet nem mulaszthatja el, mikép az ügy gyakorlati szükséggé vált elintézésének, a Dunafejedelemségek hatóságaival közvetle­nül és közösen feleljen meg. A fennforgó kérdés tehát valószínűleg csak az erdélyi országos hadiparancsnokság, és a bukaresti katonai departement közt lét­rehozandó megállapodás alakjában fog eldön­tetni. AUSZTRIA, Bécs, ápril 29. A mai ülés kezdetén a képviselőház — Berger indítványára — fölállás által fejezé ki részvevő érzetét Lincoln sorsa és rokonszenvét az Egyesült-Államok iránt. — Erre a viták folytattatván, — az államministerium költség­vetése elintéztetett s az lényegesen a bizottmányi ja­vaslatok szerint fogadtatott el. POROSZORSZÁG, Berlin, ápr. 21. A ki­rály már élénken foglalkozik a ligny-i s belle-allianci csaták junius hóban megtartandó 50 éves örömünne­pével. Különös érdeket kölcsönözend ez ünnepélyek­nek N­o­s­t­­­z gróf jelenléte, ki dacára 85 évének még mindig erőteljes, tisztségét, mint a király táborkari segéde, még folytonosan viseli. 1­50 év előtt az em­lített csatákban, a Blücher huszárok ezredese volt Nostiz gróf, mint tudva van, megmentette Blü­cher életét a tigny­i csatában, s igy joggal dicseked­hetik, hogy tetemes befolyást gyakorolt Németország sorsára. Mert ha Blücher meghal, a Waterlooi csata sem nyeretik meg, és fölösleges volna fölemlíteni a következményeket, melyeket ily gyászos fordulat elő­­idézend. Nostiz gróf ekkor bátor tettéért a Má­ria Terézia renddel diszíttetett föl s jó ideig e rendnek egyedüli lovagja volt Poroszországban, most pedig ezen minőségben 50 éves jubileumát ünnepli. A cseh - lausitzból eredő és régi Nostiz nemzetség az osztrák császárságban is nagyon el van terjedve. OLASZORSZÁG. Rómából írják ápril 20- dikáról. Hétfőn pompás tűzjátékot láttunk. Szerdán vette kezdetét az úgynevezett Festa di S. Ágne­se, a­mely tulajdonképen 12-dikére esik, de a nagy hét miatt ekkorra tétetett át. E napon ünnepeltetik meg a pápa visszajövetele Gaetából, valamint azon alkalommali szerencsés és csodálatos megmentése, midőn a Szt. Ágnes zárda padozata beszakadt. A szent atya esti 5 óra felé a basilikába ment, a Vati­kántól a porta prca-ig, mely két pont 3/4 t­érföldnyi távolságra van egymástól, aztán ez utóbbitól a S. Ágnesig roppant tömeg lepte el az utcákat, a­mely a Szentsége közeledtekor a tisztelet és öröm jeleibe tört ki. Legtöbb ember azonban a basilica körül és benne volt. A pápa sokáig imádkozott a vértanú oltá­ra előtt, aztán az új tornác csarnokába lépett és itt többeket bocsátott lábcsókolásra, valamint a különö­sen e célra készített két chórust is meghallgató. A Pantheon-téren a templom előtti hatalmas sötét osz­lopcsarnokban óriási kereszt ragyogott, még a szem­közt levő nagy festvényen az egyház győzelme a sötétség hatalmasságai ellenében, — különös vonat­kozással az encyclicára— volt előtüntetve. Csaknem az egész tágas Campo de Fiori tér kertté alakíttatott. Középen szökőkút rögtönöztetvén. Nem kevésbé volt feldíszítve a Navora, Minerva, Trajara és Colau­­ra­ tér, míg a fényesen kivilágított corso, egyik végén a Piazza del Popolonak, fel egészen a keresztig ra­gyogó obeliskjét, másik végén pedig a capitoliumon a tündöklő Péter-keresztet pillantottuk meg. Mágikus benyomást szült a pompás fontara Teevi bengáliai világítása is, melynek tisztükre mindenféle szint ját­szott. A Tibeten ünnepélyesen feldíszített s kivilágí­tott négy gőzhajó mozgott a ponto S. Angelo s a lánchíd közt, melyekről röppentyűk bocsáttattak fel. Hosszadalmas volna mindent elmondani, elég legyen annyi, hogy a városnak nem létezett oly zuga, mely­ben ünnepélyes díszítést ne lehetett volna látni. Különben itt sokkal fontosabb és nem éppen örvendetes dolgok látszanak történni. V e g­e­z­z­­ exminister itt van, és a szent­székbeli tárgyalások valószínűleg már megkezdettek. Nem csak arról van szó, hogy a püspökök visszatérjenek megyéikbe, ha­nem . Szentsége­­— úgy mondják — abba is bele­egyezett, miszerint ha a király derék egyéneket ho­­zand a megürült olaszországi püspöki székek betölté­sére javaslatba, — kivéve az azelőtti pápai tartomá­nyokat, — azokat kész elfogadni. Sártiges gróf e lépést diadalnak tekinti, még pedig joggal, mert az ekként felterjesztett püspökök, ámbár toskánaiak, ná­polyiak sat. nem csinálnának majd abból nehézséget hogy a király iránt hűséget esküdjenek, és enyiben e lépés az usurpatio hallgatag elismerését foglalja magában. Távol legyen egyébiránt tőlünk ezen lépés szükséges volta fölött ítéletet hozni. Igen gyötrelme­­sen hatott reánk R­o­u­c­e­r hivatalos hazugságokkal megrakott beszéde, ily hazugság a mostani pápai hadsereg létszáma, valamint hihetőleg az A­n­t­o­n­e 1-­1 i bibornoknak tulajdonított válasz is, melyben az államtitkár azt állítja, miszerint a pápa sohasem gon­dolt és nem is fogna arra gondolni hogy Rómát bár­mily esetben s feltételek mellett elhagyja, miután Franciaország hatalmas császárjába (prince si puis­sant et si conservateur) helyezi reményét. Tegnap a lateranban ünnepélyes isteni tisztelet tartatott a francia császár, mint a káptalan jóltevője­FRANCIAORSZÁG. P­á­r­i­s, apr. 26. A csá­szár utazását illetőleg, melyet az udvaroncok nem igen kedvező szemmel tekintenek, most csupán any­­nyit hallani, hogy őt erre sokkal inkább hanyatló egészsége, mint politikai tekintetek bírják. A Con­stantine kerületben fekvő guelmai fürdők, melyeket a császár meglátogatni szándékozik, 80 foknyi hév­­mérsékektet birnak (Celsius szerint,) és mész, sziksó, és keseréleg részleteket, főleg pedig mirenyt tartal­maznak,­­ ez utóbbi alkatrésznek köszönik hírüket. Használatuk eredményesnek mutatkozott csűzbajok­­ban, melyek a császárt régóta gyötrik. A fürdők igen kellemes tájon feküsznek, de az arabok előtt, dacára jótékony hatásuknak, baljóslatú névvel bírnak, mely oly babonás kedélyre , mint a császárné, könnyen nagy befolyást gyakorolhat.Arab nevek ugyanis Ham­­mam Meskantin , mi annyit jelent, mit az elátkozott fürdője vagy ördög fürdő.­­ A septemberi conventio végrehajtását ille­tőleg, a palais royalban s a tuilleriákban két külön­böző terv létezik. Mind­kettő egyetért abban, hogy a pápa számára 6000 csendőrből álló idegen légió ala­kíttassák , de a palais royalban óhajtják, hogy e 6000 ember Olaszországban toboroztassék, hogy élükre Victor Emanuel tisztet állíttassanak, maga a király pedig azok ezredesének címét vegye fel. Ily módon a conventro világosan meghiúsíttatnék, s a pá­pai kormány az olasz királynak rendeltetnék alá. A tuilleriákból jövő hírek szerint ellenben ezen idegen lé­gió franciákból fog alakitatni, s parancsnokuk francia tábornok lesz, ki mindamellett nem hagyja el a­ csá­szár szolgálatát. Ez esetben tehát ismét a francia meg­szállás tartatnék fenn, a conventio mellőzésével-P­á­r­i­s, ápril. 23. — Az „Opinione Nationale“ fölemlíti azon Algírban elterjedt hírt, hogy a császár Abd­el Kádert szándékoznék a gyarmat uralko­dójává tenni. Ez utóbbi elismerné a felsőbbséget, kö­telezné magát a megszerzett jogok tiszteletben tartá­sára, az európai colonisatio elősegítésére, s 60,000 főnyi francia hadsereg tartási költségeinek viselésére, mely Franciaország jogainak megőrzése,s az uj ural­kodónak gyámolítása végett Afrikában maradna. Az „Opinione Nationale“ ily tervet alig hisz kivihetőnek s megnyugtatni igyekszik a francia gyarmatosokat. Abd­el Kádert algíri királylyá kinevezni, sze­rinte annyit tenne, mint e véletlenül fontos középten­geri gyarmatról teljesen lemondani. Senki sem tudhat­ja, váljon Abd el Kader a trónon úgy viselendi-e magát mint számkivetésében, s még kevésbé, váljon utódja hozzá hasonló eljárást fogna e követni? Basch, orosz követségi titkár ellen elkövetett merényletről következőket olvasunk: Délután 21/8 órakor igen csinosan öltözött egyén jött a követség hivatalos helyiségeibe, s a titkárral kivánt szólani. Alig hogy e kívánsága teljesült, a titkár k­ószobájában nagy zaj keletkezett. Az ismeretlen a titkárt megtá­madta, s a kívülállók hallották, midőn ez utóbbi kiál­tott : Gyilkos ! Segítség! Midőn erre a hiavatalnokok s a szolgaszemélyzet főnökük segítségre siettek, egy férfit láttak, ki fegyverrel kezében, futásnak eredt. Nem kétkedvén, hogy ez legyen a megtámadó, kísér­letet tettek őt elfogni, de az első két személy, ki hoz­zá közeledett, erőteljes tördöfésekkel fogadtatott. A titkár kabinetjében, vérrel borítva, az íróasztal mellett feküdt. Azonnal a legszorgosabb ápolás alá vétetett, mert öt tördöfést kapott, melyek közül kettő a szív környéket érte. A rendőrség most az egész házat ke­resztül kutatta, s végre egy sötét folyosóban akadt a gyilkosra. Sikerült öt kétségbeesett ellenállása da­cára is lefegyverezni, mire a Varennes utcai rendőri állomáshoz vitetett, mely alkalommal az ügynökök csak nagy nehezen voltak képesek a vérrel borított gyilkost a nép tettleges bántalmazásaitól megőrizni. Különféle vélekedések nyilvánultak e vakmerő me­­rény indokai felett, mely világos nappal, oly népes he­lyiségben követtetett el, után eszméletlenül rogyott a földre, s ezen állapotban maradt reggeli 7 óráig, midőn meghalt. Körülbelül egyidejűleg a színházban végbevitt merénylettel, egy másik orgyilkos S­e­e­w­a­r­d lakának aj­tajánál jelent meg , s azon ürügy alatt , hogy az orvostól rendelt orvosságot hozza, bebocsátta­­tást kért , mire a harmadik emeletben levő szo­bába sietett, hol See­ward ágyban feküdt. Ott először Seeward Frigyesre talált, kit több­szörösen megsebesített, s fejét két helyen bezúzta. Élete veszélyben forog. Erre a gyilkos a második szobába rohant, hol Seeward feküdt, ifjú leányá­tól s egy betegápolótól környeztetve. Ez utóbbi tőr­­szúrást kapott a tüdőbe, és valószínűleg meg fog halni. Most a gyilkos Seeward ellen fordult, két­szer szúrta meg nyakát s arcát, s azonfelül több nehéz sebet ejtett rajta. Ekkor Seeward őr­nagy, az államtitkár legöregebb fia, és egy szol­ga jöttek a megtámadott segélyére. Tusa közben ők is megsebesültek, s a gyilkos megszökött.­­ Az államtitkáron ejtett sebek mellett szerencsére az üterek, s fontos­ véredények sértetlenül maradtak, noha a nagy vérvesztés folytán elvesztette eszméletét. Felgyógyulásához még van remény.­­ Az elnök ha­lála után, az esemény azonnal feljelentetett J­o­h­n­­son alelnöknek, ki történetesen a városban volt, s kire az elnöki méltóság száll. Sikerült az elnök gyil­kosait kikutatni, s bizonyító adatok léteznek arra nézve, hogy ez iszonyatos bűntény éretten megfontolt összeesküvés eredménye, a Dél megboszulására, s a lázadók ügyének elősegítésére. Reményük, hogy a közvetlen tettes is kézre fog kerülni. Ezen utálatos, bűntény okozta érzet oly erős, rögtöni és lesújtó, mi­szerint jelenleg csupán a tényállás közlésére kell szorítkoznom. L­i­n­c­o­l­n elnök pénteken lehetőleg korán,cabi­neti tanácsot hívott össze, melynél Grant tábornok is jelen volt. Az elnök vidámabb volt a szokottnál, örült a közel kilátásnak, szilárd békére az országban s a külfölddel, s meglepő mértékben tanúsította jellemé­nek emberséges, jóakaró voltát, valamint azon szelíd bocsánatra hajló szellemet, mely őt annyira kitüntet­te. Nyilvánosan ki volt hirdetve, hogy este Grant kíséretében fog a színházban megjelenni, s a gyilko­sokat valószínűleg e kedvező alkalom, Grant tá­bornokot is bűntényük áldozatai közé sorozhatni, bíz­ta a több hét óta előkészített terv véghezvitelére. Grant azonban akadályozva volt a megjelenésben s igy megmenekült az ellene irányzott merény­­let elöl. Felesleges volna azon befolyást felemlí­tenem, melyet az elnök meggyilkoltatása talán az or­szág ügyeire gyakorolhat, s csupán annyit szándékom megjegyezni, miszerint a bűntények, melyekhez ha­zám ellenei folyamodtak, előreláthatólag semmi tekin­tetben sem fogják hontársaim hazaszeretetét gyöngí­teni, vagy a lázadás végleges, és teljes elnyomatását késleltetni. Mély fájdalommal ezen események felett, melyeket önnel közölni kötelességemnek tartottam, van szerencsém stb. Stanton Edwin. M. Amerikai lapok szerint Stanton is áldozatul volt kiszemelve. Az állítólagos gyilkos személye fe­lett, az „Ag. Havas“ következő részleteket közöl: Az elkövetett merény gyanúja leginkább John W­i­l­­kes Booth nevű színészt terheli. Atyja született angol, ki a színpadon Angolországban, később Ame­rikában is némi hírre vergődött. Booth a gyilkos, ki John Wilkes híres angol demagóg nevét vi­selte, miként két testvére is, a színészi pályára adta magát, s az egyesült államokban, melyeknek külön­böző színpadain mint „csillag“ ragyogott, a legjobb tragikus színészek közé számíttatott. Neve főleg Rich­­mondban 1859. tartott vendégjátéka által lett ismere­tes,noha színpadon kívül, mint erkölcstelen, és koránt­sem becsületes éppen kevésre becsültetett. Booth középtermetű, s élesen jellemző vonásokkal bir, me­lyek szerfelett izgékony vérmérsékletre és sz,rrea­tlan erélyre mutatnak. Valamint ő, úgy cirkosai ,s készen tartott lovakon szöktek meg. Íogy a fennebbitől elté­rő versio szerint Seewards csak az által menekült volna meg a haláltól, hogy levetette magát ágyáról. Booth bőröndjében levél tal­áltatott mellből kitűnt hogy a gyilkosságok már mart 4-én terveztettek, de az összeesküdtek gyávasága miatt elhalasztottak. Booth Lincolnak, társa Seewardnak megöletését vállalta magára. New­ Yorkban , hol mindenütt gyászlobogók lengenek, rendkívüli ingerültség és rémület uralko­dik. Anger tábornok, Washington katonai kor­mányzója, 10,000 dollárt tűzött ki a gyilkosok elfo­­gatására. — April 15 én délelőtti 11 órakor John­son alelnök Chase fu­bitó kezébe tette le­ az elnöki esküt. Mc­Culloch minister, Speed főállam­­ügyész, s mások jelenlétében. Johnson a többi közt így szólt: „A kötelességek most enyimnek, tel­jesíteni fogom azokat. A következmények Isten ke­zében vannak. Uraim, önökre fogok támaszkodni. Ér­zem, hogy szükségem leend önökre. Az alkalom ün­nepélyessége, s a hivatalommal egybekötött felelős­ség, mély benyomást gyakorolnak reám.“ Johnson méltóan lépett fel, s igen kedvező benyomást hagyott hátra a jelenlevőknél.­rikai államok határán újból látszik föléledni. E tarto­mányok hegyeiben várja Juarez elnök ellenségei támadását. Noha már teljesen elvágatott minden ösz­­szeköttetéstől, a még életben maradt, s hozzá szító pártvezérekkel , most mégis elhatározó végharcra készül. B­a­z­a­­­n­e tábornagy győzelmes seregeit már útnak indította Sonora és Hihuahua államok felé, hogy a Garnier alatt álló franciákkal, osztrákok­kal, s belgákkal közreműködjék. Kaliforniából ame­rikai hajókon nagy mennyiségű fegyver és lőkészlet szállíttatott Sinaloába, minek folytán most néhány ha­dihajó cirkál a partvidék hosszában. Sokat beszéltek a Matamorasban lakó unionista consul elűzetéséről. Az egészben csak annyi igaz, miszerint a császári kor­mány megparancsolta a megyefőnököknek, hogy vizsgálják meg az idegen hatalmasságok consulsági ügynökeinek exequaturáit. Etch is­on amerikai consul Matamorosban, nem bírván a megkívántató igazolási levelekkel, jobbnak látta hivataláról lemon­dani, s a főnökségtől kikért útilevéllel az északame­rikai államokba visszatérni; az amerikai polgárok ellenben még mindig háborítlanul tartózkodnak Ma­tamorosban. nők névnapja alkalmából. III. Napoleon 24.000 frankot fizet évenkint a kanonokok javára. Jelen volt több bibornok, ezek közt az államtitkár, Silves­ter, di Dietro, Ratuizi, sok praelatus, a francia követség és generalitás, de ezeken kívül senki, úgy, hogy a templom a szó szoros értelmében üres maradt. S­a r­­­i­g­e­s gróf négy kanonok által a templom ajtajánál fogadtatott kitűnő tisztelettel, és a középen álló trónszerű emelvényre vezettetett, itt a legnagyobb egyházi tiszteletben részesíttetvén. P­e­r­s­i­g­n­y herceg S­a­r­t­i­g­e­s gróffal és di Pietro bibornokkal másfél óra hosszat tanácskozott; a szent atyát csak egy ízben látta, a nagy hét hétfőjén, midőn a hercegnő is jelen volt. — A turini kamara, a papi javak elkobzását és a zárdák felosztását illető törvényjavaslat tárgyalásában inkább osztja eddig a véleményező bizottmány, mint a kormány nézetét. Ez utóbbi a zárdák bizonyos osz­­tályzatát,nevezetesen a kolduló barátokat is fenn akarja tartani, és a zárdajavakat, hogy a római udvar lehe­tőleg kíméh­essék , állampapírokba fektetni ; a bi­zottmány ellenben radikálisabb módon óhajt eljárni, a zárdák nagyobb részét feloszlatni, a püspöki szé­kek számát korlátozni, és a zárdák jövedelmeit pro­vinciális tartományi célokra fordítani. Eddig az utóbbi nézet felé látszik a kamarai többség hajolni, de várjon utóvégre !, nem fog-e az állam szorongatott pénzügyi helyzetének tekintetbevétele túlsúlyra vergődni, az e pillanatban még meg nem határozha­tó el.­­ A pénzügyi viták alkalmával az határoztatok el, hogy az ingó vagyon megadóztatása harminc milli­­rót ne hatvanra, hanem hatvanhatra emeltessék föl. Valent quantum valere potest! AMERIKA. (Lincoln meggyilkoltatásáról) Stanton amerikai hadügyminiszernek L­i­n­c­o­l­n megöletésére vonatkozó jelentése következőleg hang­zik : „Sir! Szomorú kötelességem önnek jelenteni, hogy az egyesült államok elnöke, Lincoln Abra­­ham­­ excellentiája, 10 */* óra körül Fords színházi magán­páholyában meglövetett. Nyolc óra táján az elnök elkísérte nejét a színházba. A páholyban kivü­­lök még egy úr s egy asszonyság foglaltak helyet. A 10*/1. órakor beállott szünet alatt, a gyilkos az őrizet­lenül maradt páholyba lépett, hátulról gyorsan köze­ledett az elnökhöz, s pisztolyát fejére irányozva, ki­lőtte azt. A golyó a fej hátulsó részét találta, s majd­nem az egész főn keresztül hatolt. A gyilkos erre a színpadra ugrott, egy nagy kést vagy tört villogtatott kezében ezen kiáltással: „Sic semper tyrannis !“ s ezzel elosont a színházból. Az elnök mindjárt a lövés MEXICO. Oajaca bevételével, s Porfirio D­i­a­z és seregének elfogatásával a déli tartományok­ban a háború befejeztetett. Az említett vezér fölött hozandó haditörvényszéki ítélet legközelebb várható, kivégeztetése azonban nem valószínű. Nem lehet tagadni, hogy Porfirio Diaz, mindenkor szintoly bátor , mint becsületérző katonának mutatkozott, ki soha sem vett részt a guerillák vállalataiban. Míg egyébiránt a háború tüze Délen lassankint elhamvad, az északi tartományokban, s főleg az ame­ távirati tudósítások. Madrid, april 27. A hangulat folyvást na­gyon nyugtalan. A kormány a főváros alcardját B­e­­­­as­ton grófot minden haladék nélkül letette, mi­vel a bikaviadalhoz polgárőröket használt, népsze­rűség hajhászásból. Utóda Osorio, ki eddig Granada katonai kormányzója volt, kir. rendelet által egye­nesen tábornagggyá neveztetett ki. Az ellenszegülő városi tanács, hir szerint fel fog oszlattatni. F. é. ápril 10 ike óta szakadatlanul folynak a sajtó meg­szorítások , üldözések. Mintegy 60, f. hó 10 én 11­ fogott sebesült nem akarja elismerni a katonai bí­róságok illetékességét, melyeknek átadattak. Berlin, april 28. A tengerészeti bizottmány tegnapi ülésében egy miniszter sem volt jelen. Jach­­mann, Abecken, Möll­ és Jakobs kormány­biztosok a Poroszországban és Schleswig-Holstein­­ban találtató, tengerészeti szolgálatképes legény­ség, úgyszintén a más tengeri hatalmak tengerészeti haderejének s az illető szak­költségvetések összegei­nek áttekintését adták be. Abecken azt a meg­jegyzést tette, miszerint megnyílt kérdés, hogy Schles­­wig-Holsteinnak melyik rendei volnának egybehívan­­dók, hogy a kormány Schleswig Holsteinnak leg­szabadabb nyilatkozását óhajtja, hanem egyedül nem tehet semmit. Jachmann ellenadmiral ki­nyilatkoztatta, hogy Rügen szigetén nem szüksége­sek a telepek, s hogy a kormány egy angol társa­sággal alkuban van a kieli öbölben építendő tenge­részeti telepek iránt. Virchow indítványozza: 1. Az előterjesztés elutasítását. A ház engedélyezte: a) a jahde öbölbeni építések és az öntött acél­ágyuk költségének első részletét, ha a terv több évre terjesztetik elő; b) a tengerészeti budget kellő szaporítását. 3. Mondja ki a ház, hogy a kieli kikötő megszerzése szükséges, és a megerősítés költségeit engedélyezze, ha annak birtoka szerződésileg állapíttatik meg a hercegségek­kel és a ház a budgetjog elismerése által azon helyzet­be jut, hogy új kölcsönt engedélyezhessen. Müller azon várakozás útján ki fogja eszközölni a tenger­parti államok és a hanzavárosok aránylagos részesí­tését a költségekre és a katonaságra nézve. Har­kor­­ a határozatot elhalasztatni javasolja a hadi­költségek előterjesztéséig. D­u­n­c­k­e­r indítványozza azon okmányok előterjesztését, melyek a hanza városokkal egy ágyús­­naszád hajóraj építése iránt tett alkudozásokra vo­natkoznak. Duncker indítványa elfogadtatott, a többi kinyomatni rendeltetett. Berlin, ápr. 28. Az állami törvényszék ma hirdette ki a lengyel perbe fogottak második sorozatá­nak ítéleteit. Krolikowsky in contumaciam há­rom évi fegyházi fogságra, R­o­z­i­c­k­i halálra ítélte­tett. Enyhítő körülményeknél fogva Woliniewic­kl/v Lutomski, Jarocewski Sminarski , Wa­lentkowski és Czarlinszki 1 évi elzá­­ratásra ítéltettek el. Az elítéltek mind elbocsátottak, az enyhítő körülmények alá eső négy első, biztosíték mellett.­­ Bismarck sajnálkozó iratot küldött az Egyesült­ államok itteni követéhez, J­u­d­d úrhoz, Lincoln megöletése és Seeward megsebesítte­­tése alkalmából, melyet ma kézbesített személyesen T­h­i­­­e al-államtitkár. Páris, ap.28. Tegnap ide érkezett átutaztában Hohenlohe­rg, az osztrák császár hadsegéde, ki ural­kodójának fájdalmas részvéte kijelentésével van meg­bízva az orosz felségeknél, s most utazik Niz­zába. Páris, apr. 28. Az orosz császári családot vasárnapra Lyonba várják, hol Napóleon császárt fogja találni. S­z­t. P­é­t­e­r­v­á­r, april 29. Az új sajtótörvény kihirdettetett. Ne­w-Y­o­r­k, april 19. Délben. Johnson beszédében, melyben a jövendő politikát legkevésbé sem érinti, azon meggyőződését fejezi ki, hogy az­­ árulók a legtökéletesebb büntetésben fognak része­sülni. Mobilét már megszállották az unionisták. Johnstone visszavonulásban van, s azt hiszik róla, hogy megadja magát. Leeward jobban van. Turin, april 30. A kamara tegnapi ülésében a ministérium visszavette a vallási testületek eltörlését célzó törvényjavaslatot. Turin, apr. 28. A kamara mai ülésében, mely utósa volt Turinban, átalános helyeslés közt napi­­rend fogadtatott el, mely kimondja, hogy Turin város érdemeket szerzett a hazáért. Páris, apr. 29. A mai „Moniteur“ szerint

Next