Pesti Hírnök, 1865. augusztus (6. évfolyam, 174-199. szám)
1865-08-04 / 177. szám
legfelsőbb helyről valamely egyes, különben a bizottmány kerébe vágó tárgyak iránt véleményadásra lesz felszólítva, az illető kiadmányokat, a fentebbi elvnek épségben hagyása mellett, saját neve s aláírása alatt elnöki úton intézni. Ezekben központosulván tehát azok, miket ezen úton felállított bizottmány rendezésére s életbeléptetésére nézve, a tekintetes kir. helytartótanácscsal további intézkedések megtétele végett ezennel tudatni kívántam, a bizottmányi hivataloskodásra megkívántató alkalmatosságokat illetőleg addig is, míg a kebelbeli számvető hivatalnak legfelsőb helyre felterjesztett tervéhez képest, második emelettel ellátandó épületében, ezen bizottmány részére szükséges alkalmatosságok rendeltetnek, ezen tekintetes kir. helytartótanácsot megkeresem , hogy egyelőre legalább a bizottmányi elnök, fogalmazó, tollvivő, s írnok számára szükséges hivatalszobáknak, — a mennyire lehet valamely kincstári épületben, — megszerzése iránt gondoskodjék, az építészi igazgatóságtól elkülönözendő, s ezen bizottmány alá rendelendő útépítési s hajózási osztályok, további intézkedésig mostani hivatalos alkalmatosságaikban megmaradhatván. Egyébiránt különös hajlandósággal maradok a tekintetes magyar királyi helytartótanácsnak Budán, karácsonda 30-án 1846. legszivesb jóakarója József Nádor-Ispán s. k. A bécsi egyetem ötszázados emlékünnepe. Bécs, aug. 2. A bécsi egyetem e héten tartja meg 500-dos fennállásának emlékünnepét. Valóban magasztos s ritka ünnepélyesség ! Magasztos, mert oly mag kifejlődésére vonatkozik, mely egy fél ezredév előtt tétetett le a földbe, s a gyakran kedvezőtlen idők s viszonyok dacára is terebélyes fává nőtte ki magát okaimul szolgálván mindazoknak, kik alatta menhelyet keresnek a szenvedélyek és féktelen vadság viharai és sérelmei ellen, s áldásosan termékenyítvén az emberi szellem által még miveletlenül hagyott földet. Annál feltűnőbb, hogy nyilvános helyeken az ünnepélyes hangulatnak, vagy felemelkedett érzetnek oly csekély nyomaira akadhatni. Sem a város utcáin, sem a tereken, hol máskor, midőn az alma mater-re vonatkozó esemény van készülőben, a főváros élete központosul, nem látni különös mozgalmat. Kinek látogatójegyet nem küldtek lakására, vagy ki a déli órákban történetesen a József tér mellett nem haladt el, az alig veendi észre, hogy ma a bécsi egyetem első jubileumát tartja. Igaz, hogy ennek oka nagyrészt abban is keresendő, hogy a bécsi egyetem 500 évi fennállása dacára sem bír saját lakhelylyel, hol térmértékileg véve, mint valódi universitás mutathatná magát, s így még folyvást helyet kényszerül keresni, hol magát beszállásolja. De ez még nem az egyedüli ok. Ki ma a redoute- terembe lépett, s az ott ülésező gyülekezetét áttekintette, az előtt szükségkép feltűnt, hogy a „ tanító s tanuló“ közönség ifjabb része oly gyéren volt képviselve, noha éppen ennek rendeltetése leendő az ünnepélynek az ifjú motékonyság, törhetlen erő, s a jövőbe való alapos bizalom jellegét adni. A martiusi események homályba borítják az augustusi ünepélyt. De fordítsuk el tekintetünket a mai ünnepély e szomorú oldalától, s kövessük objective az első ünnepnap lefolyását, mely a programja szerint az egyházi szertartásra, s az ünnepély társak fogadására volt szentelve. Kilenc óra körül az ünnepi bizottmány s a négy tudományos kar tanárai a Sz.István templomban gyűltek egybe, hol Rauscher bibornoki eminentiája, számos assistentia mellett pontificált. Hozzájuk a városi község képviselői, s a kül- s belföldi egyetemek és akadémiák küldöttségei csatlakoznak. A tanulók ellenben, amennyiben részt vettek a jubileumban, az alatt az érkező ünnepélytársak s vendégek elfogadására a császári Burg redoute- teremében gyűltek egybe. A két terem e végre egyszerűen volt feldíszítve. A nagyobb terem előrészében Ő Felsége a császár arcképe , a kisebbikben Swobodának az egyetem alapítását feltüntető rajza volt látható. A zenekari helyiség körülésekké alakíttatott át, melyek előtt két szószék állott. A karzatokon kevés közönség gyűlt egybe, főleg a hölgyvilág volt gyéren képviselve, s az udvari páholy teljesen üres maradt. Megjelentek a követházi alelnökök. —Hopfen és Schmidt Conrad urak, Zeidler a atrahowi premontrei zárda apátja, és Rueskafer báró ; később érkeztek a helytartó Chorinsky gróf, Kalchberg volt kereskedelmi minister, Ő Felsége főudvarmestere Kuefstein gróf, továbbá gróf Bercredis gróf Larisch ministerek, s Mensdorff gróf nejével. Miután az államminister ur a számára elkészített karzati páholyban helyet foglalt, az egyetemi tanárok és küldöttségek szintén a nagy terembe jöttek, élükön a rector magnifícus Hyrtl tanár és udvari tanácsos lépdelt, ki mellén a neki legközelebb adományozott korona rendet viselte, oldala mellett a közoktatási tanács elnöke, s az államministerium közoktatási osztályának enlegfőnöke nem lovag hivatalos egyenruhában. Miután valamenyien elfoglalták helyeiket,Bécs képviselői s a küldöttségek az első sorban, a consistorium a számára készen tartott körüléseken.) Hy rrector lépett a szószékre, hogy a gyülekezetét az egyetem nevében üdvözölje. — Beszéde következőleg hangzott: „Nagytekintetü gyülekezet ! Azon ünnepély hire, melyet ma ülünk, nem csupán szűkebb hazánkban, hanem Németország legtávolabb részeiben is őszinte részvéttel fogadtatott, s az ünnepélytársak e fényes gyülekezete szolgáljon bizonyságul, hogy az, mit ma saját tűzhelyünknél megülünk, átalános tudományos ünnepély jelentőségével bír. A hálás utóvilág mindenkor szép kötelességének ismerte, hogy ne csupán a nagy, s következményeikben fontos eseményeket, az államok s városok alapítását vagy a dicsteljes harcokat s győzelmeket ünnepelje, hanem ezenkívül a valódi nagy férfiak emlékét s áldásdús intézmények eredetét is kegyelettel megülje. Mert valamint a bécsi egyetem keletkezése a tizennegyedik században, fordulópontot jelölt meg az értelmi életben, úgy résztörő hatalmával azontúl is mélyen befolyt az emberi kifejlődés menetére, s folytonos előre törekvésében legbővebb részt vett a német tudomány kifejlesztésében s nagyságában. De nem csupán főtanodánk korát illeti ez ünnepély ; mert hisz ez az évek folyamában magától jött, és nem bir semmi érdemmel, ellenben az, mivé saját erejéből lett, a magasság, melyre emelkedett, hogy a szellem és igazság honává lön, s hogy az 500 év előtt elvetett mag, hű kézzől ápoltatva, ezerszeresen fizető arany kalászszá dagadozott, s ez legyen büszkesége és jogosultsága. Ezen értelemben fogom én fel a mai jubileumi ünnepély jelentőségét. Mélyen megtiszteltetve s boldognak érzem magamat, hogy rectori kötelességem teljesítésében a bels külföld tudományos férfiait, a polgárság küldötteit, az egyház s állam magas méltóságait, mindezen szeretett becses vendégeket, ünnepünk résztvevői s dísze gyanánt köszönthetem, s őket az alma mater nevében a legszívesebben üdvözölhetem.“ E szavakat egyhangú helyeslés követte, Hort udvari tanácsos köszönőleg hajtotta meg magát, s a közoktatási tanács elnökéhez fordulva mondá: „Tiszteletteljesen az elnök úrnak adom az első szót.“ Hasner lovag erre a pódium baloldalán felállított szószékre lépett, hogy az egyetemet Ő Felsége a császár nevében szerencséltesse: „Nagytekintetü gyülekezet! Uraim ! Ő Felsége a császár legkegyelmesebb megbízatásából azon magas megtiszteltetésben részesültem, hogy a bécsi egyetemet 500-dos fennállásának évünnepén szerencsitethetem , s mindazoknak , kik a mai napon velünk ez óhajtásban egyesülnek, szives „Isten hozottját mondhatok. Szerencsét kivánok az egyetemnek, mert büszke érzettel tölt el oly tér örököse lehetni, melyet százados működésük alatt a legnemesebb szellemek tetteikkel termékenyítettek; s azon örökséget nevezhetni magáénak, mely az emberi szellem által szabad cselekvésben szerezhető minden javak közt a legtisztább, legnemesebb s legfelsőbb : — a tudományt. Hogy az egyetemnek a birodalom szivében — mely vele együtt jó és balsorsban növekedett és gyarapodott,—állandó lakhely szereztetett,ezt a felséges császári ház két ősének, IV. Rudolf és III. Albrechtnek köszönhetni. Ők kétségtelenül felfogták a jelentőséget,melylyel a tudomány az államra nézve bir; mert miként ennek egyrészt legbensőbb lénye abban áll, hogy a szabadságot mérséklettel egyesíti, s egyidőben szárnya és zablása az emberi szellemnek, hogy az állam magasztos eszméjét is csak ott lehet valósítottnak tekinteni,hol az ama szabadság gránit talapzatán nyugszik , mely a mérsékletet saját magában találja fel. De a tiszteletreméltó okmányokból, melyekre az egyetem alapíttatott, azonfelül még a tudománynak önmaga miatti szeretete is a legörvendetebb módon tűnik szemünkbe. Majdnem mondhatnók, hogy a szellem iránti udvariasság az, mely az egyetemet a csendes szellemű munka vég-hezvitelére különböző jogokban s gyöngéd oltalomban részesítette. — De nem minden időkben érte ily magas kegy az egyetemet, s tudományt. A szabad szellem iránti ellenszenv egy némi sötét időkben félt az állam és társadalom lelkiismeretes megvizsgálásától, s nagyobb biztonságot vélt számukra találni, ha azokat oly routine vezényletére bizza, mely alatt kétségtelenül a legcsekélyebb biztonsággal mozoghattak. Annál örvendetesebb, hogy a mai ünnepély felvilágosodott uralkodó korszakába esik, ki az egyetemet s tudományt a szabad mozgás terére tette át. A német egyetemi életben megpróbált tapasztalatok üdvös erejüket az osztrák egyetemeken is tanúsították. A szabadság pajzsa alatt, a férfias komoly törekvés Ausztriában mindenkor döntő s örvendetes lendületet nyert ; a tudomány gazdag gyümölcsöt termett,s az ifjúság lelkesedése előtt—melynek az alma mater iránti szeretete mindenkor öndiszkül szolgált, s mely a mai ünnepélynek is egyik díszét képezi, — határtalan s egyúttal legmagasb lelkesedésére méltó tér nyilt. S igy az egyetemet emlék-ünnepe napján nem csak teljesen jogosítottnak találjuk arra , hogy büszkeséggel tekintsen vissza történelmére, hanem egyszersmind nagy számú oly férfiak által reá árasztott fényben látjuk azt ragyogni, kikre hazájuk büszke, s kiknek a világ méltánylása jutott osztályrészül. Legjobb óhajtásaink kísérik e törekvést. Több mint egy óhajtás marad ugyan még teljesítendő, de az uralkodó bölcsesége kezeskedik, hogy teljesülni fognak mindazon óhajtások,melyek az egyetem szükségletein s méltóságán alapszanak. — Fénye s ereje öntudatában, s bizva az uralkodó jóakaró oltalmában, örvendetes bizalommal tekinthet tehát a jövő elé. Bármi változó sors alatt is mindenkor tiszteletre méltó fog maradni, mint a csendes elmélkedés menhelye, az élet iskolája a legmagasabb értelemben véve, mindenekelőtt pedig mint nevelő helye azon nemes és szabad férfiúi szellemnek, mely legerősebb támasza az egyéni s állami életnek. Érje tehát dicsőség, dicséret, s gyarapodás az egyetemet ma és mindenkor, s dicsőségben s gyarapodásban részesüljenek mindazok is, kik sorsában résztvéve, ma és jövőre jóakaratúlag állnak oldala mellé.“ (Zajos helyeslés.) A rector magnificus erre következő szavakban válaszolt: Elnök úr! Hálásan fogadtuk ékesszóló szavait, melyekkel ön ünnepünknek a legszebb ihletet kölcsönözé. A közoktatás és beligazgatás egyesítése folytán főtanodánk sorsa, mely szabadelvű intézmények alatt új életre ébredett, az államinister úr kezébe tétetett le, s oldala mellett mint első tanácsos a közoktatás minden kérdéseiben ön áll elnök úr. Több puszta reménynél, sőt biztonság, hogy ily oltalom alá helyeztetve, az egyetem soha le nem szállhat a már egyszer kivívott magasságról, hogy bels kül életének szabadsoga sérthetlenül fog megőriztetni, s hogy az állam a hatalmat, melyet az egyetemek felett gyakorol, nem azon értelemben fogja nyilvánítani, mintha a gyakorlati haszon, melyet neki az egyetemek közigaztása tekintetében, valamint törvényszékei, kérödói, szóval az élet nyilvános szükségleteire nézve hoznak, az egyedüli ok volna, miért azokat különös figyelemre méltatja, hanem hogy azoknak, mint a szabad szellemi kifejlődés székhelyeinek szabad hatáskört engedend, s így azon tudományok is, melyek nem hajtanak közvetlen hasznot az életben, az egyetemen belül végezhessék a munkát, melyet múlhatlanul végezniük kell. Mi abban találjuk komoly törekvéseink célját, hogy az ifjúságot az ország hasznára s tudományos dicsőségére neveljük fel, és megfeleljünk a magas és felvilágosodott kormány s helyettese szándéklatainak, kinek ez ünnepélyes alkalommal nagyrabecsülésem, tiszteletem s bizalmam jeleit kifejezhetni valóban szerencsésnek tartom magamat. (Élénk helyeslés). Most Bécs polgármestere szólal fel: Dr. Zeinka: Fél évezred folyt le, mióta IV. Rudolf a bécsi egyetemet alapította. Hálás kortársai e fejedelemnek az „alapító“ nevet adták, mert rövid kormánya alatt — messze túlhaladva korának szabadelvűségét — a kereskedelem élénkítése, a tökéletes iparszabadság behozatala, s az autonóm községi igazgatás statuálása által elősegíté a bécsi polgárok jólétét, míg egyszersmind a pompás székesegyház kiépítése, s egyetemünk megalapítása által a művészeti tudomány tekintetében halhatatlanná tette magát Bécs lakosai előtt. Az idők viszontagságai közt tökéletes kifejlődésükben és foganatosításukban akadályozott művei Ferenc József szeretett császárunk személyében találtak helyreállítóra, és Bécs lakói örök időkre hálatelt szívvel fognak emlékezni e két magas uralkodóra, kik egyenlő szeretettel s gondoskodással vették oltalmukba az állampolgár szabadságait, anyagi jólétét, s a tudomány szabad előhaladását. E fél évezred óta, Bécs város és egyeteme híven s szilárdul kitartottak egymás mellett. Bécs történelmének minden lapjain, hol polgárainak a császár és haza iránti hűségéről van szó, az egyetem polgárai is hasonló elismerésben részesülnek, és így legyen ez jövőre nézve is. A polgár támogassa a tudományt, ez nemesítse meg az ipart, s mindkettő egyesülten kétségtelenül meg fogja vetni polgártársaink jólétének s politikai önállóságának alapját. Részemről egyetemünk magas alapítója iránt különösen azért érzem magamat hálára kötelezve, mivel mint Bécs város polgármestere, s az egyetem tagja, a mai ünnepélyben alkalomra találok, önöket uraim, kik ez ünnepet jelenlétükkel dicsőítik, mint az európai műveltség és tudomány legkitűnőbb nagyságait falaink közt szívből üdvözölni s kétszerte szerencsésnek tartanám magamat, ha hónukba visszatérve Bécs városról ugyanazon szívélyességgel erkeznének, melylyel itt általunk fogadtatnak. Ho r 11 rector : Az egyetem első keletkezésétől a mai napig Bécs polgáraival s azok fejével mindenkor a legbarátságosabb összeköttetésben állott. A rector civium, tekintélyre s hatalomra nézve egyenlő a rector universitatis-sal; hivatala átvételével esküdni köteleztetett, hogy az egyetem jogait és szabadságait egész erejéből oltalmazandja. Azonfelül az alapítványok, a város különböző házának beteg tanulók ápolása céljából történt átengedése, a gazdag adományok, melyek az egyetemi ünnepélyek méltó megölésére a város pénztárából mindenkor nyujtattak, s az ezáltal felköltött háladatosság, szintén benső szeretet kötelékével egyesítették a város és egyetem polgárait úgy, hogy még a tanulók s polgárőrség közt utcai harcok is, melyeket a bécsi humor már akkor is „latin háborúnak“ nevezett, csak ritkán jöhettek kitöréshez egy a 15 dik században végbement hasonló kihágás után a polgármester már meghozta volt az ítéletet, hogy öt tanulónak mint országbéke háborítóknak feje vétessék , midőn a facultások dékánainak sikerült a súlyosan megsértett polgárokat lecsendesíteni, s rövid fogság volt a harcvágyó tanulók egyedüli büntetése. (Derültség.) Hasonló jelenetek, polgármester úr, egyetlen egyetemi városban sem hiányoztak, s a polgárok mégis ez egyetemnek birtokában találták fel dicsőségüket s jólétüket. A bécsi egyetem köszönetet s üdvözletet mond önnek polgármester úr, s ezt annál szívesebben teszi, mert Önben s a városi tanácsosok nagy részében, saját szeretett s hű fiait tiszteli. (Élénk helyeslés.) Most a kül- s belföldi egyetemekre került a sor, melyek oly végből érkezve, hogy az alma mater viennensis-nek üdvözletüket s szerencsekivánatukat meghozzák, részvétüket jobbatlan feliratokban, vagy egyes művek felajánlásában tanúsították. A német egyetemekért Waitz göttingeni tanár emelt szót, a belföldiek nevében pedig a krakói egyetem jelenlegi rectora Dunajewszki. Waitz ezeket mondotta: Ha éppen nekem jutott a becsülettelje megbízás, hogy az Ausztrián kívüli német egyetemek itt egybegyűlt követei nevében üdvözletünket és szerencsekívánatainkat egybefoglaljam, az csak úgy történhetett, mivel ma kiválólag történelmi ünnepet ülünk. Örülünk, hogy a tudomány egyik ápolóintézetének egy tisztán német országban fél évezred előtt történt megalapítása ünneplésére itt megjelenhettünk. Történelmi szempontból annál inkább ébreszthetett csodálkozást, hogy éppen Ausztria volt, mely e tekintetben a többi német fajokat megelőzte; de e vidékeken már századokkal előbb is virágzott a német költészet, ápoltattak a tudományos ismeretek, s ezek közt ismét nem a legcsekélyebb mértékben a történelem is, eltekintve attól, hogy e határtartományok minden időben nagy szellemi mozgékonyságot tanúsítottak. Mit a babenbergiek és habsburgiak országukért tettek, azt az összes Németország érdekében is igyekeztek tenni. Öt század óta nagy változások történtek az egyházi állam, a tudomány és közoktatás mezején; minden egyetemnek meg volt külön sorsa, de végre az utóbbi időkben mégis közeledtek egymáshoz, s itt örülünk, hogy a bécsi egyetem is közel lenni érzi magát Németország egyéb egyetemeihez. De ez azon feladatomhoz vezet vissza, hogy a jubileumát ünneplő testvérnek az Ausztrián kívül eső német egyetemek nevében óhajunkat s szerencsekivánatainkat kifejezzem. Szerencséltetem azt, hogy a tudományok összes ágait gazdag virágzásra emelte, hogy a bécsi egyetem őstiszteletre méltó helyét mindenkor dicsőségesen megőrizte, s kívánom, hogy gyarapodjék s növekedjék mint valódi Universitas Litterarum és tündököljék, mint a valódi német tudomány székhelye. Ehhez pedig Isten áldását! (Élénk helyeslés.) Hyrt rector: Mily nemesen, méltóságteljesen s jóakarólag hangzanak reánk nézve a szavak, melyeket ön nagyérdemű ur mint a német egyetemek szóvivője hozzánk intézett! Német egyetemek! Mily tisztelettel , a német tudományosságot már magában jogosan megillető bámulattal ejtem ki e szót, melyben egy nagy, habár külön érdekek által megosztott nemzet valódi szellemi nagyságában jelenkezik. Ha Németország mindjárt sóhajtozik is a hohenstaufiak dicső kora óta reá nehezülő politikai tehetetlenség felett, ha szegény is a közösen véghezvitt, s a nemzeti dicsőséget képező nagy tettekben, mi a görög költő mondata szerint egy nemesvérű nemzet boldogságának első föltétele, úgy legalább a szellem és tudomány tettei azok, melyeknek szemléletére a német hazafi öntudata erősödik s felemelkedik. Ez a ti müvetek német egyetemek ! Az elmélkedés és a kutatás minden utain, az alakkal biró anyag erőitől s tulajdonságaitól kezdve a megismerés legmagasabb spherajáig , a legkisebb térben mozgó élettől a cosmos véghetlenségéig napfényre hoztátok a tudomány sgazság legtöbb jutalmát. S ezt nem csak a németeknek sajátos szorgalommal, alapossággal s mélységgel, hanem egyszersmind a lángész sugallatával tevetek, létesítve azt a mit gondoltatok. (Helyeslés.) S igy, mélyen tisztelt s nagyérdemű úr, köszönetet mond ennek felszólalásáért a bécsi egyetem rectora , mely egyetem a német egyetemekkel azért érzi magát oly bensőleg testvéresülve, mert németnek tekinti magát.“ Az egyes küldöttségeknek dr. Stubenrauch Mór által történt betűrendszerinti felhívásánál kitűnt, miszerint e külföldi egyetemek vannak képviselve : Basel (Gerach tanár és Meissner); Berlin (Beseker és Dove); Bern (Lazarus); Bonn (Bauerband és Plücker); Boroszló (Römer és Batzer); Freiburg (Maier); Giessen (Rigen); Greifswalde (Grohe) ; Göttingen (Waitz); Halle (Dernburg és Beischlag); Heidelberg (Lange); Jena (Hase); Kiel (Bartels); Lipcse (Arens és Credo); Moszkva (Warwinszky); München (Pettenkofer, Pötzl,Huber Stadlbauer); Rostock (Fritzsche); Tübingen (Breit); Würzburg (Bamberger); és Zürich (Fick). A beszédek közt, melyeket felsorolni a hely szűke nem engedi, kiemelendők Lazarus, a berni egyetem képviselőjének ékes szavai, melyekkel a svájci egyetemeket bevezette. Ezek következők : Talán feltűnt önök előtt, hogy minden eddig tartott beszédekben folyvást német egyetemekről volt szó, noha hihetőleg nem kerülte ki figyelmüket, hogy itt három svájci egyetem van képviselve. (Helyes.) E megfeledkezés uraim, a német szellem diadala. (Élénk helyeslés.) Német egyetemek Svájcban! Ha Németország szétdarabolásokat s elszakításokat szenvedett is, a tudományt illetőleg egység uralkodott a német szellemben és geniusban. (Helyes ! Helyes!) Eltérőleg más nemzetektől, Németországban