Pesti Hírnök, 1865. augusztus (6. évfolyam, 174-199. szám)

1865-08-07 / 179. szám

hatodik évfolyam 179. szám. PESTI ^WAAA/WAr/VryWWVAAAA/'AAA/'yV'AAAAA/'yVW'yV'AryV'yVW'yV'yV'yWV'AAr) ^ Előfizetési feltételek: helyben házhozh­ordás- | | sal vagy postán mindennapi megküldéssel: ^ § egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre 5­­­5 frt. — Minden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- | napos előfizetést. ^ OVV\/W\AA/W\/\A/WWWW\/VAA/WWVV/WW\/\AA/\/WVW\A/*ATATA/W*A/\AfJ Hétfő, augustus 7-én 1865. POLITIKAI HÍRNÖK NAPILAP. ^■/WWV^AAA/VvcAAA/NAAAr.AAAAAAAAAr/VWM^'^ AT A/WN/XTA/WAA/V J) s Hirdetések öthasábos petit sorért egyszerű hir-|­edetésnél 6 kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak, || ¡ Szerkesztőség és kiadó­hivatal: | |a hímző-ég kalap-utca sarkán 1-sösz. alatt,| | a 2-dik emeleten. £ C/IAMA/WWWWWWWWWWWXW./WWWWWWWWWwWOWW.A/’.aa5 Előfizetési felhívás PESTI Hir­NÖK politikai napilapra. Előfizetési feltételek. Negyedévre.......................................... 5 frt Félévre.....................................................10 frt Egész évre..............................................20 frt auszt.­ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik. ITT Előfizethetni: Vi­déken minden kir. postahivatalnál, h­e­l­y­­ben Pesten, csupán a „Pesti Hírnök“ kia­dó hivatalában, a hímző- és kalap-utca szeg­letén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz.­­A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó­ hivatala. Hazai közügyész. A magyar korona egyik gyöngye. III. Pest, aug. 7. Hogyan szoktak a tengerparti városok fejlődni, ha alkalmas kikötővé alakíttatnak át, mutatja Trieszt és Odessa példája. A­ki ma Trieszt palotasorai közt jár, s valóságos árbocerdőnek látszó kikötőjében megfordul, s látja azon élénk sürgést forgást, melyet corsoján és mólóján a világ minden nyelvén beszélő nép végbevisz: — alig hin­né, hogy ez a város az, mely a múlt század elején segélyért folyamodott az Uralkodóhoz, kijelentvén, hogy lakossága nem bírja már tovább a nyomort. De nem jó példát hoztam fel. Ez a múlt század elején volt, tehát másfélszázad kelle Triesztnek, míg azzá tudták tenni a­mi most, s ez éppen azt bizonyítja, hogy igen nehéz munka volt arra a magasságra feltolni, a­hol jelenben áll. Nézzük Odessát! Ezt félszázad előtt még nevéről sem ismerte senki, mert akkor még egy hitvány tatár falu volt, s Steger szerint Hadsidey-nek hívták. II. Katalin cárnőnek azt mondották felőle, hogy ennek a helynek sze­rencsés fekvése igen alkalmas volna ott egy kikötőt állítani, s a cárnő megfogadta a jó tanácsot, és 12 év múlva már oly kereskedő város állott a tatárfalu helyén, melyben több mint 50 millió rubel fordult meg éven át; ma pedig már százezernyi lakosa, valamennyi há­zai mind­kétemeletesek, tehát az orosz biro­dalom egyik legszebb és legnagyobb városa, s a világkereskedés legnevezetesebb piacai közt szerepel a Feketetenger partján azon kis pont, hol ötven év előtt még egynéhány halász kunyhója állott. Fiuméban meg van mindaz, a­mi egy célszerű révpart kellékeihez tartozik. A hoz­zá hajózás veszély nélkül történhetik minden­kor, vakszirtjei a quarneronak nincsenek, partjai szembetűnők, magas meredekek, úgy hogy alig néhány ölnyi távolban kell tőlük maradni, s a fenék átalában harminc ölnyire elérhető, többnyire szívós agyagos, tehát a legjobb horgonyozó hely. A számos kikötő biztos menedéket nyújt a legdühösebb bora ellen, az pedig még soha sem történt hajóval, hogy ha a fiumei öblöt elérte, a bora miatt a kikötőbe be nem juthatott volna (mint ez Triesztnél szokott történni), sőt közvetlen Fiume alatt van egy zug, Prilukán át Abbá­ziáig, melyhez a bora soha sem fér, s hol a legvadabb zivatar alatt is szélcsend van. A porto nuovo és a canale della Fiu­­mara, jelen állapotukban is oly kikötők, me­lyek egyáltalában semmi kívánni valót sem hagynak fenn, s igen csekély költséggel any­­nyira megbővíthetők, hogy több száz bármi­lyen nagy hajónak legkényelmesebb helyet tudnának adni; ezenkívül a szomszéd Martin­schizza, Portore és Buccari szintén a legal­kalmasabb kikötők. Raktárak állítására Fiume tengerpartja a legcélszerűbb hely, a kikötő mentében vég nélkül lehetne azokat építeni. Folyó- és forrásvize oly bőven van, hogy általa a gyáripart a legélénkebbé lehetne fej­leszteni. Egy tengeri város nélkülözhetlen kellé­kei, a hajógyárak, már­is oly számmal van­nak Fiuméban, hogy az itt épülő hajók teher­­képessége annyira megy, mint valamennyi osztrák hajógyáraké együttvéve. És Fiume, mely akkor, midőn Odes­sa még halásztelep volt, már közel öt millió­ra rugó forgalommal bírt, a föntebb vázolt ritka előnyei dacára, egy félszázad óta nem csak egy lépést nem haladt előre, sőt teteme­sen hátra ment annyira, hogy ha a „Giornale di Fiume“ kereskedelmi rovatába tekintünk, fájdalommal látjuk, miszerint hetenkint alig fordul meg kikötőjében három négy hajó. Ipara pedig a legszomorítóbb állapotban teng. Tizenkét hajógyárán kívül volt Fiumé­nak a legközelebbi időben 49 fűrészmalma, 98 lisztmalma, 4 tészta gyára, 1 papírgyára, 1 chemiai gyára, 1 gépgyára, 6 bőr-, 1 vá­­szonszövő-, 1 viasz­gyár, 2 sörfőző-, 1 szesz­gyár, 1 dohánygyár és 2 nyomda. Ma már ezeknek legnagyobb része vagy végkép megszűnt működni, vagy teng, s ele­venebb mozgást még csak a Smith és Meynier­­féle papírgyár és a stabilimento tecnicoban látunk. Úgy hogy a kereskedés és ipar szün­­tével foglalkozás nélkül maradt munkások ezerenkint vándorolnak ki Egyiptom felé. S ha Fiume mólóján végig sétálva kiné­zünk az Adria felé, azután végig hordozzuk tekintetünket ez óriás meden­én, a néptelen parton, oly hallgatag városon, s elgondoljuk, hogy mi lehetett volna e helyből, ha hagyták volna azzá lenni, mivé Isten teremtette, — és mivé tették az emberek, szivünk önkénytele­nül elszorul, s keblünkből a részvét és szána­lom sóhaja szakad föl. Nem akarunk e percben keserűséget okozni senkinek. Nem feszegetjük az okokat, a melyek, — és nem bántjuk az e­mbereket, a kik Fiumét idejuttaták. De azt nem tartózkodunk kimondani,hogy e sanyarú sors egyik fő oka a Fiuménak hozzánk való meleg és állhatatos ragaszko­dása. S hogy ez önfeláldozó ragaszkodást a magyar nemzetnek, a magyar kormánynak, a legelső alkalommal méltóan kell megjutal­mazni A jobb napok, melyeknek elébe nézünk, bizonyára szelidebben fognak mosolyogni Fiuméra is. A M­a­j­l­á­t­h-név arany betűkkel van beír­va Fiume történetébe; múltjának legszebb korszakát e név nyitotta meg; hiszszük, hogy jövőjének biztosítása körül is Majláth lesz az, kinek nevét hálával fogja em­íteni azon nemzedék, a­mely midőn a horvát országgyű­lésre hívták, egy nessuno szóval fejezte ki annyi éveken át elfojtott érzelmeit. Bízzék és reményisén Fiume! Igaza van a derék Sgardellinek: a jelennél kecseg­tetőbb kilátása aligha volt még Fiuménak. S Isten meghagyja érnünk, hogy a magyar koronának ő lesz ismét egyik legfényesebb gyöngye ! B­é­c­s, aug. 6. Azon kellemes helyzetben vagyunk, hogy ismét oly biztos hírről adhatunk tudósítást, mely bizonyára az egész országot nagy örömmel fogja eltölteni. Ő Felségének, Urunk Királyunknak leg­­felsőbb akarata lévén, hogy a magyar országgyűlés mielőbb megnyittassék, miután jelenleg az országgyű­lés megtartására Pesten alkalmas helyiségek nem lé­teznek, mint halljuk, Ő Felsége legközelebb elrem­­elni méltóztatott, hogy a kir. főtárnokmester szak­férfiak meghallgatása mellett vagy valamely fennálló épületnek alkalmas átalakítására vagy pedig új ideig­lenes országház mielőbbi felépítésére a kivontató elö­li intézkedéseket megtegye. Ő Felsége e legfelsőbb elhatározása, míg egyrészről az országgyűlés legközelebbi összehiva­­tásának biztos jele, másrészről oly kegyelmes gon­doskodás tanúsága, melyet minden hazafi a legörven­­detebb mozzanatok közé jegyez fel. A­mi az országházat illeti, a célnak, vélemé­nyünk szerint, sokkal inkább fogna megfelelni az, ha egészen új ideiglenes épület emeltetik, a meglevő tervek szerint, mint ha valamely ház fogna átalakít­tatni, miután ez szintén tetemes költséggel jár, s aligha lehetne ez átalakítást úgy eszközölni, hogy a szükséglet igényeinek megfelelve, külcsín és belbe­­rendezés tekintetében is azon jelleggel bírna, melyet egy rögtönzött díszes új országházban feltalálhatnánk. A közvélemény is egy egészen új ideiglenes ország­ház mellett van, mely háro­m hónap alatt egészen készen lehet. Az építkezés költségeinek előállítását, a­meny­nyiben azok máshonnan fedezhetők nem lennének, az országgyűlés kétségkívül első gondjai közé fogja helyezni. Mélt. Zsedényi Ede, udv. tan . tiszake­­t illeti egy­házfelügyelő gyűlés­ nyitó beszéde Felkán, 1865. jul. 26-kán. Midőn a történet előrajzolja eseményeit, nem csak a múltat mutatja fel, hanem tanácsot is ad jö­vendőre, szabályokat nyújt, és elmélkedésre ébreszti elménket a szenvedés napjaiban, így van ez protes­táns egyházunkban is. Egyházunk, valamint nemze­tünk csak múltjára alapíthatja jövendőjét, s éppen azért az egyházak képviselőinek bszniok szükség tör­ténetünk tudományának philosophiájával, hogy abból megérts­ék, mikor és mily körülmények között jön elérve, mikor viszont eltévesztve a várt siker, birniük kell józan tapintattal, melynek malasztos befolyása alatt nem mindenkor az határozandja meg végzései­ket, miként kellene lenni a dolgoknak, hanem hogy a lehetőségek között mi a legjobb, s ezt tenni nem vetik meg azért, hogy mindazt haza nem hozhatják, mit jogosan követelhetnének. így 1859-ben a protestáns egyház azon a me­zőn védte jogait, melyen azt a kormány által megtá­madva tehette, s a mennyiben az előtte nyitva állott tért az 1796 ki 26. t.c. sértése nélkül elfoglalhatta, s bár jogai teljes birtokába nem léphetett, mindazáltal részenkint visszanyert jogai gyakorlatától vissza nem vonult, mert ügyét és annak igazgatását nem akarta az önkénynek kitenni és ezen ösvényen haladva, le­csillapulni kezdének a parentális izgatások, meg lön mentve egyházi autonómiánk alapja, melyre támasz­kodva, több hatással folytathatta a kivételes állapot­ban lefolyt évben sem hiányzott küzdelmeket. Mindjárt a múlt évi, Rimaszombatban tartott kerületi gyűlésünk után, a katonai parancsnokság rendeletére — nem tudni kinek feladása nyomán — három katonatiszt kérdezősködött superintendens úr lakházánál egy prédikátió után, mely állítólag általa mondatott el, de tulajdonkép hivatalos jelentése ér­tetett alatta. Ennek átadásával azonban a nyomozás nem volt befejezve, hanem miután a sajó­gömöri és rimaszombati lelkészek a feladók által felségsértési vádakkal terheltettek, még három egész hónapig folytattatott. A nyomozás folytán a katonai hatóság arról győződvén meg, hogy a vád merő hazugság, mely mendemondán sem alapult, azt befejezte, de a feladókat sem meg nem nevezte, sem a vádlottaknak elégtételt nem adott, mit ennélfogva a kerületi gyűlés tartozik tenni. Én a katonai vizsgáló törvényszék tagjai ellen, kik legjobb hiszemmel katonai törvények szerint jártak el, panaszt nem emelhetek, de köteles vagyok óvást tenni azon eljárás ellen, mely az egy­házhatóság hite és tudta nélkül rendelvén el a nyo­mozást, a kivételes állapot szabályait sem tartotta meg, melyek szerint az egyház elöljáróit illető ható­ság nem volt felfüggesztve, holott ha a hamis feladás, mely lehetetlenséggel vádolt, velem, mint az egyház­kerület felügyelőjével közöltetett volna, a katonai paranc­sok sok pénzt, sok időt, sok kellemetlenséget kímélhetett volna meg. A feladott lelkészek állása e hazában s az egy­házban sokkal tisztább, mintsem hogy ily gyanúsítá­sok által jellemük legkisebb csorbát szenvedhetne, le­­­lkészi tekintélyök és híveikhez való viszonyuk, valamint az egyházkerület méltósága megkívánják, hogy a tiszai egyházkerület nevében azt nyilatkoztas­sam ki ,miszerint a bevádlott lelkészek minden idő­ben, minden szavaik és cselekvéseikben a jobbágyi hűség, hazafiság, vallásosság s a kötelesség érzete által vezéreltetvén, a köztiszteletet kiérdemelték, a feladás pedig nem egyéb, mint büntetésre méltó rá­galom. Minthogy pedig a feladók neveit nem ismer­vén, ellenük törvény új úttán fel nem léphettem, Őket ezennel rágalmazóknak nyilvánítom. Fel­ kell említenem továbbá a pongyeloki lel­kész, Sztanecz Sámuel ellen indított perben a legfőbb egyházi törvényszék által hozott ítélet végrehajtásá­nak a n. m. ro. k. helytartótanács által elrendelt fel­függesztését, mely az 1790-diki 26. t. c. világos sza­vaiba ütközvén, a királyi legfelsőbb felügyeleti jog korlátain túl terjeszkedik, s ezen egyház híveire any­­nyival inkább nyomasztó, mivel ez egyház hegyek, nyelvi viszonyok és megyehatárok által más egyhá­zaktól el lévén zárva, már három év folyt le, hogy a gyermekek a confirmatióhoz elő nem készíttettek, s a tanító betegeskedése­ miatt sem templomi isteni tisz­telet, sem iskolai tanítás több ideig­ nem tartatott.Egy éve, hogy királyi biztos küldetett ki ez ügy megvizs­gálására, azonban dacára annak, hogy Budán­ és Bécs­­ben a királyi választ többször szolgáltam, az mind­eddig le nem érkezett, s meg nem foghatom, hogy mily joggal tagadhatja meg­ a nagyméltóságu magyar királyi helytartótanács egyházunknak az általa tör­vényesen hozott ítélet végrehajtását. Azonban őrködik felettünk az isteni gondvise­lés, virraszt Felséges Urunk Királyunk csillaga, kire az egész nemzet teljes bizodalommal pillant, s ő nem fogja sülyedni engedni e nagy ügyet, melyet az 1790- iki országgyűlés testvéri szeretettel megindított. Ő Felsége nagy előde, II. Lipót szentesített, a magyar kormányszékek mindig biztos,­kerékvágásban tartot­ták, s melyből csak idegen tanácsadók ügyetlensége zökkentette ki — mert hajlandó vagyok hinni, hogy nem volt rosz akarat — 1859-ben vigyázatlanul. Érsekújvár jul. 31. Ugyan kinek jutna most eszébe, a kisvárosi élet unalmas egyformasága tanulmányozásával a türelmes olvasót gyötörni, tudván, hogy a magyar ember mint megannyi státusférfiú, a hírlapokból csak nagyot, csak országosat akar tudni; csoda-e tehát, ha a vidéken felmerülő apróbb mozzanatok, mint vizen a buborék, nyomtalanul enyésznek el? De én azon meggyőződésben, hogy a kisebb s nagyobb városok összesége együttvéve képezi a nagy nemzettestet, s az itt fejlődő viszonyok alkotják a nemzet életét, szabadalmat veszek magamnak, városunkból egyet­­mást köz­ölni. Az iskolai tanév befejeztetvén, tegnap és ma az érdemsorozatok olvastattak fel, s a mint az előt­tem fekvő értesítvényből kitűnik, a sz. fért­icendiek vezetése alatt álló gymnasiumunk, mely 1861-ben új­ból megnyittatott, a tanárok ernyedetlen törekvéseik nyomán, évről évre nagyobb virágzásra emelkedik ; ezt bizonyítja azon körülmény is, hogy az jelenleg már 112 tanulóval dicsekszik, nem kevésbé figyelmet érdemlően, a növendékek sikeres­ képezésére, való­di szakismerettel előállított gymnasiumi múzeum, mely a helybeli takarékpénzpénztár, a város , a tiszt, atyák hozzájárulásával s költségükön szerelte­tett fel, képviselve lévén abban nagy számmal az ál­lat-, a növény-,és ásvány­országok, valamint különféle a természettani kísérletekhez szükségelt értékes esz­közök is : az összeállítás és berendezés érdeme kivá­­lólag tiszt. Luk­ácsy Tamás a bécsi cs. kir. állat- és növénytani társulat 1. tagját, s ez időszerint gymna­­siumunk köztiszteletü rendes tanárát illeti : fogadja e buzgalomért a tanári testület ez érdemben méltó köszönetünket s legőszintébb elismerésünket , mi­ként ezt teljes mértékben megérdemli; tanodáink teljes kiegészítéséhez csupán az óhajtandó még, hogy az 1861-dik városi tanács által eltörölt rajz­tanoda újból visszaállítassék. — Elemi- fő és altano­­dáinkat illetőleg, az érdemsorozat felolvasásához megjelent vendégek sokasága, a szülőknek a tanügy iránti fogékonyságát tanúsítja ; a múlt év folytában nálunk 1012. növendék nyert az elemi tanulmányok­ban oktatást. Ezúttal megemlítendőnek találom , hogy azon ösztöndíjak, melyekről e becses lapokban egy­­ ízben már említést tettem, s melyeket a helybeli ta­karéktár múlt közgyűlésében a szorgalom serkentésére felajánlott, úgy a latin, valamint az elemi iskolákban is, az érdemsorozat felolvasásakor az illetők nagy örömére kiosztattak ; azon tévedést pedig,hogy a taka­rékpénztár ez ösztöndíjakkal 4 helyett csak 3 alelemi osztályra számított, e hiányt a helybeli esperesplébá­­nos Rendek József úr, saját erszényéből pótolván, nemeslelkü áldozatkészséggel helyreütötte.

Next