Pesti Hírnök, 1865. szeptember (6. évfolyam, 200-224. szám)
1865-09-12 / 208. szám
Kérdés már most, váljon az erdélyi országgyűlés egybehívása által elébe vágatik-e a birodalmi tanács részére fenntartott kiegyezkedési működésnek ? Erdély az összbirodalmi tanács egy részét képezi és résztveend azon működésekben, melyeket a közös ügyeket tárgyaló ezen testület — bármi legyen is különben neve — végezni fog. A közös tanácskozás módja, valamint a birodalmi ügyek elintézésére rendelt közös testület szervezése, a februári patens és magyar alkotmány szükségesnek ismert s alkotmányos módon eszközlendő revisiója után, egyesség útján lesz megállapítandó. Igaz, hogy Erdély s a magyar korona egyéb országai közt azon lényeges különbség van, hogy az előbbinek képviselői részt vettek a februári pátens tettleges gyakorlatában. Az erdélyiek belépése a birodalmi tanácsba tény, melyet, bármily illegális s illegitim legyen is annak genesise, a következményeiben mégis tisztelni kell,mivel e következmények a teljes legalitás bélyegét viselik. A koronai birodalmi tanács önmagukat hazudtolnák meg, ha az erdélyi képviselők közreműködését ignorálnák. Bármennyire sajnálkozzunk is a Schmerling-ministerium által keresztülvitt jogfiction — s mi annak idején fel is szólaltunk a birodalmi tanács e hamisítása ellen — itt oly tény előtt állunk, melyet visszavonni többé nem lehet. A mennyiben azonban e tény a közös tanácskozás jövendő formájára vonatkozik, ez az erdélyi országgyűlés egybehívása, vagy az unió-törvény felett Magyarországgal folytatott tanácskozmány által nem szenved változást. Akármi lesz is az erdélyi országgyűlés eredménye, s akár nyilatkozzanak az erdélyi képviselők a Magyarországgal való unió mellett akár nem, ez azon módja, mely szerint Erdély jövőre a közös ügyek tárgyalásában résztveeni, semmi befolyással sem lehet. Rövidség vagy kár a februári pátensre nézve az unióból csak azon esetben eredhetne, ha Erdélynek eddig viszonyát a birodalmi tanácshoz az egyesített magyar-erdélyi országgyűlés vagy egyedül az erdélyi országgyűlés önhatalmilag, önállólag s a birodalmi tanácscsal való kiegyezkedés nélkül módosítaná. Ily kiegyezkedés nélkül azonban az alkotmányos képviseleti rendszer fennállása Ausztriában egyáltalán nem gondolható. Azon mély izgatottság, melyet az edélyi országgyűlés egybehívása szült, éppen abban találja okát, mert feltették, hogy ez által a magyar országgyűlés egybejövetele elhalasztatik, s a kiegyezkedés határozatlan időre elnapoltatik. A magyar országgyűlésnek már jelentett majdnem egy időbeni egybehivása azonban eloszlatta ez aggodalmakat; mi pedig nem akarjuk vizsgálni e korai egybehivás visszavonulást jelent-e, melyet a kormány a közvélemény fennérintett nyilvánulása folytán megkezdeni jónak látott, vagy talán a két országgyűlés majdnem egyidőben leendő egybehívása már kezdetben is a kormány tervei közé tartozott.“ II. Bécsi centralista lapok a törvényességnek Erdélyben való ismért helyreállítása elleni csatározásaikban mumusként egy „illetékes ausztriai államférfiú“ paradoxonjait álliták fel közelebb. E paradoxonokat a „Wanderer“ múlt vasárnapi számában a többi között a következőleg világítja meg : „Bevégzett tény e már Erdélynek Magyarországgal való uniója ? kérdezi a nagy ismeretlen,ha talán nem is a kis ismerős.) Erre azt feleljük,hogy nem ; az unió még nem befejezett tény, az 1848 diki magyar törvények szerint jogilag fennáll ugyan, de tényleg még nem lépett életbe ; ezt mindenki tudja. Az „államférfiú“ kérdése tehát csak annyit jelenthet , váljon nem lehetséges-e , hogy az erdélyi országgyűlés az unió ellen nyilatkozik ? Ez mindenesetre lehetséges, s az új erdélyi országgyűlés majd éppen ez által különbözik előnyösen elődjétől. Az utóbbinál ugyanis minden a zsinór szerint ment, melynek végét b. Reichenstein tarta kezébe ; a legnagyobb bizonyossággal előre lehetett megmondani, hogy mi történik vagy nem történik Nagy-Szebenben ; csak azt kellett tudni, hogy mit akar a kormány s akkor tudta mindenki azt is, hogy mit fog tenni az erdélyi országgyűlés. Oly nyugodtan és biztosan nem nézhetünk mi az erdélyi országgyűlés elé, mint két évvel ezelőtt centralista barátaink , de nálunk utoljára is nem arról van szó, hogy előre betanított comédiát a lehető legsimábban eljátszassunk, a lakosság többségének valódi akaratát akarjuk megtudni s tisztelni is fogjuk ennek kijelentését, bármikép hangozzék is az. Ez az eset lesz kétségkívül Magyarországon is. Amint ott egyszer az 1848 diki törvények szövegének ellenére megadták azt az engedményt, hogy Erdély újonnan megkérdessék, el is kell fogadniok a feleletet , bármiként halgozzék is az. Az erdélyieket kényszeríteni, hogy oly intézményben vegyenek részt, amelylyel közülök a többség nem egyezik meg, a nemzetiségeket egymás ellen uszítani, a szegényeknek készségükért a gazdagok javait ígérni, az ilyen s hasonló eszközökhöz Magyarország soha sem fog nyúlni, ha az uniót fel is kell áldoznia.“ — (Úgy van !) III. A „Hermannstädter Zeitung" igyekezik az erdélyi uniónak a „Kolozsvári Közlönyében megjelent pragmaticai történetét a „Gen. Corr.“ szerint a következő válaszszal megcáfolni: „A „Kolozsvári Közlöny“ 103. számában az mondatik, hogy mi meghamisítottuk a történelmet, midőn azon eljárásról szólottunk, melynek folytán az unió kimondatott. A „Kolozsvári Közlöny“ talán kevésbé zajosan lépett volna fel, ha az országos jegyzői könyveket, melyeket, különben oly gyakran idéz, közelebbről megtekintendi, mivel ez esetben először is azt találandja, hogy az 1848-as pesti országgyűlésen Schmidt Konrád szerdahelyszéki képviselő, Schmidt Henrik pedig nagyszebeni képviselő volt. Ha a „Kolozsvári Közlöny“ ez egyetlen körülményre figyel, sok hasztalan declamatiótól s téves következtetésektől kíméli meg magát. Az unió létrejöttét illetőleg fentartjuk az előbb mondottakat. Nem szándékunk a „Kolozsvári Közlöny“ hosszas cikkét itt szóról szóra helyreigazítani, csak a mondottakhoz akarunk még néhány megjegyzést csatolni. Ha a „Kolozsvári Közlöny“ tagadja a magyar lapok mérséketlen szólásmódját, úgy mi rajta kívül még csak a „Pesti Hirnököt“ idézzük, mely kijelenti, hogy minden mi 1861 óta történt egyoldalulag történt s azért eltörlendő; továbbá a „Hont“, mely ismét categorice követeli a magyar ministerium helyreállítását; ha a „Kolozsvári Közlöny“ továbbá „békülékenyeknek“ mondja gr. Teleki kormányzó azon sorait, melyekben kijelentette, hogy az országgyűlési követeknek salvus conductust nem biztosíthat, úgy figyelmeztetni akarjuk, miszerint Károlyvár mellett már azon kocsira is rálőttek, melyen Schmidt Konrád Kolozsvárra utazott. Kötelességünket teljesítjük, s egyszersmind igazat mondunk, ha szilárdul ragaszkodunk ahhoz, hogy a szász községek nagyobb része unióellenes utasításokkal látta el követeit, s alig három közülök volt a feltételes unió mellett. Hogy dacára ennek mégis valamennyien beleegyeztek az unióba, az a Kolozsvárott akkorában tagadhatlanul uralkodott terrorismus mellett leginkább azon egyetemi határozatnak tulajdonítható, mely a szász követeknek kötelességül tette, hogy az erdélyi országgyűlésen egyértelműleg szavazzanak. A szász követgyűlésben, mely az országgyűlés nyilvános ülését megelőzte, néhány követ, többnyire családapák, a városban összesereglett souverain pórnép fenyegető magatartása által megfélemítve, ingadozni kezdettek, s egyesülten azokkal, kik a feltételes uniót nyerték utasításul, maguk részére hajlították a többséget, míg végre az 1848. május 30 -i zavargások könnyű szerrel befejezték azt, mi már előre oly tökéletesen el volt készítve. A szerencsétlenség megtörtént. A szászok menteni igyekeztek, ami menthető volt; s azért követelték, hogy az unió keresztülvitele módját illetőleg országos bizottmány helyeztessék kilátásba, ezért küldöttek rendes követeiken kívül még külön bizottmányt Pestre, ellátva azt azon feltételekkel, melyek alatt a szász nemzet kész az unióba egyezni. Az országgyűlési határozat után még feltételek ! Már ebből is látható, minő állást foglalt el a szász nemzet követeinek országgyűlési szavazata ellenében. A szóban forgó feltételek ugyanazok, melyeket a „Kolozsvári Közlöny“ szerkesztőségének saját kivonatára megküldöttünk,smelyeknek Pesten végbemert átadásánál, Deák az ekkori igazságügyminiszer két ízben kérdezte: „Tehát feltételeket szabnak elő az urak?!“ Mi végre az ősz Fabini, akkor plébános Medgyesen, e szavakkal válaszolt: „Valóban szomorú volna, ha koldulni kényszerülnénk igaz jogunkat.“ — Sem a feltételekből, sem az országos bizottmányból nem lett soha semmi. A pesti országgyűlésen az erdélyi kérdés alig vétetett tekintetbe, s 1848. sept 19-én a szász követek tetemes része be-s adta lemondását. Mint már említtetett, nem Schmidt Konrád, hanem Schmidt Henrik, a „Hermannstädter Zig“ akkori szerkesztője, s vele Friedenfels báró voltak, kik sept. 19-én Pázmándy Dénes elnöknek saját s társaik lemondási nyilatkozatát benyújtották, az ezt követő zajos ülésben pedig nem Schmidt Henrik, hanem Schmidt Konrád lépett a szószékre, s miután árulónak nevezték, kijelentette, hogy nem ő, hanem Schmidt Henrik mondott le több társaival egyetemben a követségről, mire „Isten áldjon meg!“ kiáltással üdvözöltetett. Egyébiránt sem Schmidt Konrád, sem a többi Pesten levő szász képviselő nem vett részt, a mindinkább conventté alakuló országgyűlésben, a forradalmi tragoediában mindvégig egyedül Roth Illés részeltette magát; az 1848-ki pesti országgyűlésen jelen volt szász követeknek ellenben nincs semmi részük azon iszonyatosságokban, melyek azt később követték.— Mint látszik, e válaszban több a szenvedély mint a cáfolat, pedig lényegesen és határozott democratiai irányban az európai képviseleti rendszerre nézve, (mivé 48-ki törvényeinket tennék) mely centralisatioja, s a személyes részvétnek minden pontom elvileges kizárása által csak a nép valódi és reális jogai megtagadására altató szerül használt doctrinairismus. Ha pedig az elméleti részben kifejtett elveket a centrálisért Parlamentarismus ellen, mintegy dióhéjban összevonni akarnám, az ezen négy rövid tételben tökéletesen jellemezhető : Képviselet helyett: személyes joggyakorlat. Ideális jogelmélet helyett :reális joghatalom. Szavazó nép helyett: tanácskozó nép. Papír tudomány helyett :gyakorlati élet. Ez a feltört dió négy osztálya. Mind egy természetű, egy szó. Egyik a másikat feltételezi, egyik a másikból folyik, s úgy hiszem, hogy az elmondottak után, az önkormányzati levegőben felnőtt magyarra nézve, egyik sem H e g e 1-i formula. Végre ami ezen elveknek jelen viszonyainkra való alkalmazását illeti, mondhatnám : kibékíti az 1848-at az 1847-tel, midőn a democratikus kormány egységét, vagy ha jobban tetszik a magyar értelemben vett parlamentarismust, az ősi megyei rendszerrel öszhangzásba hozza, megadván az 1848-ki értelemben vett magyar nemzetnek, a Werbőczy-féle nemzet jogkörét és joghatalmát, ez által a jövőt a múlttal összekapcsolván. Megmarad ugyanis az 1848 ki IH-ik tvc. azaz: a magyar nemzeti kormány felelőssége anélkül, hogy elnyerné a nemzet önkormányzati jogát,minek a XVI. tvc. üres helyét betöltenie kell. Megmarad az ősi megyei rendszer, az, ami volt, s ug., amint volt, t. i. nem mint képviselet, hanem személyes joggyakorlat. Megmarad végre az V-ik trvc. vagyis a választókerület, mint az országgyűlési képviselők választásának helye és módja, de megmarad a megyei tanácskozási közgyűlés is, teljes jogkörrel, melynek minden megye választókerületei összesen kiegészítő részei.“ A szerző előrebocsátott szavai után azt hiszem, hogy a tisztelt olvasóközönség a munka beeső és korszerűsége iránt kellőleg tájékozhatja magát. A munka nagy nyolcadrétű alakban 1. év november elején jelenik meg, és körülbelül 30 nyomott ívre terjed. Előfizetési ár 2 frt. A bolti ár magasabb leend. Gyűjtőknek minden 10 példány után egy tiszteletpéldány jár. Az előfizetési pénzek 1. év October végéig Aradra. Réthy Lipót ur könyvnyomdájába bérmentve küldendők. Arad, sept. 6. 1865. Márton Ferenc, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. — Előfizetési felhívás „A Képviseleti és Önkormányzati Rendszer“ című munkára. --Irta K u n á g o t i (Vertán Endre). Ezen korszerű munka, mely megjelenhetésére pár év óta csak a kedvező időpontot várta, — az eu- rrópai képviseleti és magyar önkormányzati két rendszert ősi megyei rendszerünk határozott előnyére, és az 1848-ki törvényhozás utáni viszonyainkra alkalmazva — tárgyalja. Hogy a tisztelt olvasó közönség, ezen egyik legfőbb érdekű kérdésünket tárgyaló műnek irányára és eszmenetére nézve magát tájékozhassa, legyen szabad a mű utószavaiból kiírnom, mit maga a szerző erre vonatkozólag mond: „Ha azt kérdené az olvasó, hogy mi azonban, melyet én formulázni ugyan nem, de több vonásaiban vázolni igyekeztem ? — Felelhetném : Conservativ, magyar értelemben, mennyiben a statustani ősi nemzeti elveket szűzies tisztaságukban, s eredeti épségükben — alkalmazva a 48-ki viszonyokra— fenn kívánom tartani; de reformer, még VEGYES HÍREK. Pest, sept. 12. — 6 Felsége a nyitrai püspöki papneveldei épület helyreállitására a vallásalapból 1500 frt általányt engedélyezni méltóztatott. — Ő Felsége Karolina Auguszta császárné s királyné a tűzvész által sújtott Siklós helységnek ötszáz forintot méltóztatott legkegyelmesebben adományozni. Biztos forrásból értesülünk, hogy az első udv.arcancellári állomásra Károlyi László ő exéja helyeztetik vissza. A másod udv.arancellári állomáson Beke ő maga megmarad. Ennek folytán azon korábbi hirek , melyek ezen változásokkal Somsich Pál,ő maga nevét összefüggésbe hozták, alaptalanok. — O excja Szaniszló Ferenc püspök f. hó 10-dikén Nagy-Mária-Celben mutatta be 50 éves áldozári aranymiséjét. — Lovag Benedek táborszernagy háztartatását Veronában eloszlatta s cselédsége nagyobb részét elbocsátá. Mint hírlik, ő excja külföldre szándékozik utazni. — Gróf Broome, hir szerint, Párisból Biarritzba megy. — Egy angol társaság gr. Larisch pénzügyministernek egy külföldi lap szerint 20 millió ft. st.-nyi kölcsönt ajánlt s határzottan kijelenté, hogy mit sem törődik vele, váljon a birod. tanács helyben hagyja-e ezen pénzügyi műveletet. — Tisza Kálmán, mint a „Hon“ jelenti, e napokban meglátogatá Deák Ferencet Szent-Lászlón. — Bécsből táviratozzák, hogy a „Wiener Zig" ma hozná az erdélyi országgyűlést összehívó kiz iratot s a lapok egyhangúlag jelentik, hogy a most kezdett héten fognak kibontakozni ama rendszer mindazon jelenségei, melyekkel a kormány az új politikát inaugurálja. Hogy ez eseményeket mindenki feszülten várja, nagyon természetes. A gauok s gau grófok, Tirolnak észak- s déli részre való felosztása, valamint Galicia szervezetéről e közben temérdek hír kering s egy északi német lap levelezője már azt is akarja tudni, hogy Galíciának tervezett rendezése Oroszországgal való diplomatiai tárgyalásokra adott okot. Oroszország ugyanis ebben a lengyel elem megerősbítése és saját egybeolvasztási politikája megcsorbításától tart. Azt is beszélik, hogy gr. Potocky Ádám neveztetik ki egész Galicias Lodoméria helytartójának, mit azonban az „O. D. P.“ valószínűtlennek tart és pedig azért, mert ez a ruthén elemnek nem válnék ínyére. — B. Hübner e hó 15-dikén érkezik Párisból Bécsbe. — Herceg Batthyányi Fülöp 5000 db. cserépzsindelyt ajándékozott a belvári tanodaépület építésére. — Gmundenból e hó 7-dikéről írják, hogy báró Bach római követ nehány nap óta fivére, a volt helytartó b. Bach nyári lakában van s mindkét testvért közelebb várják Bécsbe. — Liszt Ferenc múlt szombaton, az alsó gőzössel megérkezvén, Budán szállt ki és kísérőivel a krisztinavárosi plébánost, ft. Funk Károly urat látogatá meg Itt a legszivesb ünnepélyességgel fogadtatott s a budai dalárda a plébániaiakban több dalt zengett el az ünnepelt vendég tiszteletére. Itt volt Haynald Lajos érseki exoja is, ki még az nap Esztergomba utazott. Liszt ma hagyja el a fővárost a buda triesti vasutvonalon. A magyar kir.tudomány-egyetem hatósági személyeinek az 1865—66 tanévre történt, s olvasóink előtt ismeretes megválasztása a magyar kir. udv. cancellária részéről is helybenhagyatván, a magyar kir. helyi. tanács egyszersmind felhivatott, miszerint Schopper György, volt egyetemi rectornak azon nemes tettéért, mely szerint (!) cs. kir. Apostoli Felsége legmagasabb látogatásának emlékére 1050 ftnyi jótékony alapítványt tett, a kormány elismerését jelentse ki. *** (A mohácsi gyásznap megünneplése.) A „N.K.“ írja: Fényesen ünnepelte meg a nép Mohácson az idén is aug. 29 én az 1526. évi szerencsétlen kimenetelű csatának évfordulati napját. A vérmezőn felállított szerény emlékkápolnát számos vidéki látogatá meg. Az itt évenkint tartatni szokott magyar szt. beszédre csak úgy tódult a nép, mely igen sokszor hallván már különféle egyénektől e napra szerzett alkalmi beszédet — természetesen abból az ősrégi szövegből mindig valami újat, meglepőt vár. Fényes sikerrel felelt meg e tekintetben a hallgatók várakozásának ft. tr. Szeredy József pécsi főgymnasiumi tanár ur. A szt. beszéd után következett ájtatatos szt. mise áldozatot nsgos sft. Kóbor Antal prépost úr mutatta be a Mindenhatónak. A szt. mise alatt pécsi műkedvelők énekeltek. A misének szövege ugyanaz valt, melyet ft. Garay Alajos alkalomra szerzett s melynek négy szólamu férfi hangjai áttételére a „Népnevelők Kalauza“ 19. számában öt aranyból álló pályadíj tűzetett ki. Az ének-előadást a zeneszerző személyesen vezette. A vallásos ünnepélyességet követte az esti dinom-dánum. A mohácsi dalegylet e napon alakulásának évfordulati napját ünnepelte. *** (Névmagyarítások.) Legf. engedély mellett Mandl Isidor és Mandl Sándor pesti lakosok Májaira, Oravecz József pesti lakos Árváira, Jochmann Béla sárosmegyei Írnok Jármaira változtatták nevöket. A fővárosi társas életben igen érdekes új mulattató elemet nyertünk a dalárdánk által rendezni szokott dalestélyekben. Múlt szombaton is igen nagy számú közönség volt együtt az igen diszes Tükörykertben, hol a „Pesti Unió“ és „Nemzeti Dalkör“ tartotta estélyét. Miután a „Pesti Unió“ előadásait ismeri a közönség, most kiválólag a „Nemzeti Dalköréről akarunk szólni, az uj pesti dalárdáról, mely csak imént alakult s ez estélyen lépett fel másodszor. E dalárda annyi hév s tűzzel énekelt több dalt s köztük Vörösmarty „Isten segíts“ gyönyörű hymnusát, hogy a legzajobb tetszést vivta ki s a hymnuszt ismételnie is kelletett. E föllépte valódi diadal volt s mindenki zajongva tapsolt e valóban magyar nemzeti dalárda szép dalainak. A társulat elnöke Ho 1lósy Béla, karmestere Böhm G. nemz. színházi operarendező. A dalelőadások után a Tüköry-teremben tánc következett. Még föl kell említenünk azon jó rendet, melyet a Tüköryben a szolgálat körül tapasztaltunk. Pesten, hol ha egy pár száz ember együtt van, a szolgálati személyzet a legtöbbnyire a legnagyobb rendetlenségben szokott ide oda kapkodni, ez nem megvetendő érdem. **# A nemz. színház drámabíráló választmánya Bérczik Árpádtól „A férj szökik“ című 5 felvonásos vígjátékot előadásra elfogadta. — A „Pester Bote“ ma jelenti olvasóinak, hogy folyó sept. hó végével megszűnik. (Merénylet hg Sapieha ellen.) A párisi rendőrség néhány nap óta gondosan nyomozza az egyént, ki hg Sapieha Ádám ellen Párisban gyilkossági merényletet követett el. Herceg Sapieha, mint tudva van, ha Czartoryszki helyére az úgynevezett lengyel nemzeti kormány élére állt. A merénylet esti 10 óra tájban történt, midőn a herceg a d’ Anjou St. Honoré utcában haza felé ment. A gyilkos tőrrel szúrt melle felé, a tér hegye azonban elsiklott a hg oldalzsebében levő tárca gyöngyház fedelén, s nem sérté meg a herceget.. A megtámadó erre öklével a hg mellébe vágott, a nyomtalanul eltűnt. *** (Nevezetes lakoma.) Egész világ tudja, hogy a francia és angol hajóhadak mily barátságos látogatót rendeztek egymás között. A cherbourgi ünnepek után, midőn annyi pezsgődugasz repült a jégbe,következett a portsmouthi látogatás, midőn az angolok törekedtek kimutatni, hogy ők is mily vendégszeretők. Ez alkalommal történt (aug. 29-dikén,) az a nevezetes lakoma, melyet Somerset herceg a Wellington sorhajó fedezetén adott 60—70 előkelő vendégnek.Nevezetessége korántsem a pompás rögtönzött teremben, s a harmadfél százezer forintot érő asztali ezüstben, a drága borok és cikkekben állt, hanem abban, hogy egyetlen felköszöntés sem történt.E szóbeli mértékletesség jegyzik meg a„Főv. L.“ — igen ajánlandó példa,kivált nálunk,hol a vidor lakomákat sokszor csömöretessé teszi a nagy képű toasztok hajrá versenye. Nem azokról a kedélyes, éles, szellemes felköszöntőkről szólunk, miknek nagymesterei egykor Palóczy László és Kazinczy Gábor voltak , hanem azokról az elcsépelt szalmáju, üres pathoszu, s útszéli virágokból kötött komoly diktiókról, melyek oly bőven hangzanak asztalainknál, s a vidámitó borhoz és nyájas társalgáshoz legkevésbé sem illenek. Ezeket valóban elhagyhatnék már mi is. A közhelyek hősei, a nagyképü s mitsem mondó áldomásozók, kik egy lakoma asztal és a politikai szószék közt nem bírnak különbséget tenni, tanulhatnának a portszaouthi némaságból. Az ő beszédeik (mint a Liszt-lakomán is tapasztalhattuk) nem igen „fűszerezik“ a közebédeket. *** (Természetvizsgálók gyűlése.) A német orvosok és természetvizsgálók nagygyűlése f. hó 18-tól 23-dikáig tartatik meg Hannoverában. Ez alkalomból 17 német vasútigazgatóság, közöttük az ausztriaiak is, e gyűlés tagjainak lényeges kedvezményeket,többnyire még díjmentes visszautazást is ígért. Az ebbeni részesülésre igazolási jegy felmutatása szükséges. Nemzeti Színház. Ma sept. 12-kén adatik: „Lalla-Roukl.“ Opera 2 flv.