Pesti Hírnök, 1865. szeptember (6. évfolyam, 200-224. szám)

1865-09-25 / 219. szám

A soprony-kanizsai vasútvonal e hó 20 dikán nyittatott meg. Az első vonat, mely Kanizsáig ment, reggel indult el Bécsből s Soprony­­ban állapodott meg először. Itt az ünnepi menetben résztvettek reggeliztek s midőn a vonat az indóház­­ból tova robogott, ezeren meg ezer­en éljenezték. Az örömnyilatkozatok minden állomáson ismétlődtek s mindenütt számos uj vendég csatlakozott a menethez. A nagy­kanizsai indóházban tartatott az ünnepélyi lakoma, melyen mondott áldomásokról szóltunk már. Hollán Ernő áldomása, mely e vasut­vonal rövid történetét tartalmazza, a „P. N.“ után itt kö­vetkezik : „Uraim! — igy szólt jeles hazánkfia, — nagy és nevezetes anyagi sikernek örvendünk e pillanat­ban, midőn a sopron-kanizsai vasút megnyílt. Oly gyakran meghiúsult remények, annyi sikertelen mun­ka és fáradozás után, végre valahára teljesedésbe ment régi óhajtásunk. Továbbra a világ­forgalomból kizárva nem leszünk, mert vasúttal birunk, korszelle­münk hatalmas eszközével, mely iparunkkal szövet­kezvén, jutalmazóbbá teendi a munkát s könnyebben élvezhetővé a haladás vívmányait. — A közel lefolyt idő puszta, terméketlen volt, mialatt a nemzeti mun­ka nagy részben szünetelt. Öt év óta ez az első egyet­len vasút, mely hazánkon megépült. — Engedjék meg azért uraim, hogy részemről én is kifejezzem örömömet e szerencsés esemény felett, melyeket én, Vas megye szülöttje, majdnem családi ünnepélynek tekinteni hajlandó vagyok, ki megyémnek minden­kor hű fia voltam, s ki zsenge koromtól óta meleg vonzalommal ragaszkodtam szülőföldemhez. „Közönséges tapasztalás szerint, az igaz, a vasúti utasok, mihely üléseiken elhelyezkedtek, bármennyire elismerik a pontosságot, melylyel a vonatok megin­dulnak, vagy a szállítás kényelmeit, mik annyi időt és költséget megkímélnek, mégis nagy ritkán terjesztik ki figyelmüket a bámulatos erőre, mely a vonatokat mozgásba hozza, s nem igen gondolnak a munkával, mi a nagyszerű műnek előállítására , vagy a tökéle­­letes szerkezet kezelésére megkívántatik. — Lehet­­len azonban, hogy mi, kiket mai együttlétünk jelle­me erre felhív, meg ne emlékezzünk azokról, kik e vállalat megállapítása és előállítása körül elévülhet­­len érdemeket szereztek maguknak. „Hiszem azért, hogy e díszes körnek közelisme­résével találkozom, ha szerény felszólalásomban di­­csőitem azon férfiúnak emlékét, ki e vállalat első meg­alapítói között e vonalnak lángeszű tervezője, a kivi­telben erélyes építő­mestere volt, de kinek a sors meg nem engedé, hogy a kész munka felett velünk örvend­jen, minthogy a kora halál öt körünkből kiragadó, — Etzel Károlyt, a derék építészeti igazgatót. „Egy jeles német írótól ered a megjegyzés, hogy korunk történelme inkább a művezetőket, kik vasutakat építettek, mint azokat érdemesíti megem­lítésre, kik nagy vállalatok létrehozásában a tökét képviselik. Ez utóbbiakat pénzbeli nevezességgel, úgy látszik, eléggé jutalmazottaknak tekinti. „Szerint­e azonban a tökének az a természetes rendeltetése, hogy becsületes munkában minél több nyereséget mutasson fel. Kárhozatos csak az lehet, ha nem a munkából, de azokon, kik azt végzik, kí­ván meggazdagodni.­­ A vállalat pedig, melynek erejéből a soprony-kanizsai vasút megépült, nem volt példája azon egy nap alatti botrányos meggazdagodás­nak, mit a közvélemény is méltán hibáztat. A déli vasúttársaság, mely alig egy évtized alatt több mint 100 mifldnyi vasutat épített sz. István koronájának területén, azon első rendű európai vállalatok sorába tartozik, melyek a legszilárdabb pénzügyi műtéteken alapulván, oly férfiak társulati szövetkezéséből kelet­kezett, kik világszerte elismert tekintélyek magassá­gán állanak, így a világhírű báró Rothschild-ház, így Talabot úr, a hírneves francia vasúti tekintély. „Vannak azonkívül, kik a külföldi tőke iránt csekély rokonszenvvel viseltetnek, s tagadni nem le­het, hogy vajmi kívánatos volna, ha mindent, mire szükségünk van, magunk erejéből előállítni lehetne. Ellenkező esetben külföldi tőkére szorulunk, s ki fog­ná ettől a méltányos elismerést megtagadni, ha midőn hazai vállalatok létrehozásában közös erővel, közös és becsületes nyereségre szövetkezik. „S önök uraim, kiknek szemei előtt lefolyt a munka, kik tapasztalhatták, minő ügyességgel s mily odaadással vezették azt a társaság mérnökei, mennyi erőfeszítéssel dolgoztak a munkások, és látták szen­vedni, a­mit ők szenvedtek, s bizonyára tölök sem fogják megtagadni az elismerést, hogy felmelegítse szívüket a méltányos megemlékezés hangja, s ne en­gedje lankadni erejöket más közhasznú hazai munká­latok végrehajtásában. „Megemlékezünk volna tehát mindazokról, kik e vasút létrehozásában közvetlen tényezőkn­l szerepel­tek. — De még ezzel az érdemnek eleget nem tettünk, mert sok nehézségekkel volt kénytelen megküzdeni e vállalat, mielőtt jövője biztosítva lett volna. Majd erkölcsi diadalát már megülte, midőn ellenkező tö­rekvések anyagi megbuktatással fenyegették.Ilyenkor lelkes hazafiak fellépésének köszöni fenmaradását, kik tekintélyük erkölcsi súlyát megmentésére közbe­vetették. „Már 1848-ban a soprony-bécs-ujhelyi vasúttár­saság igazgatósága folyamodott a soprony-kanizsai vonal engedélyezéséért a magyar országgyűléshez, melynek vonatozását a maitól némileg eltérő irányzat­tal részletesen kidolgoztatta. — A magyar közleke­dési ügyről készült javaslatába, nagy Széchenyiek e vonalat szintén fel­vette. Kivitelére mégis a reá kö­vetkezett idő nem volt kedvező. „1855 késő őszéből, a jelenlevők közül még töb­ben emlékeznek azon kezdeményezésre, mely a so­proni vasúti gyűlésen közlelkesedéssel jön megindít­va, s melyet a köztiszteletben álló Vasmegyének 1861- ből felejthetetlen emlékű most­­. Zalamegyének köz­­kedvességü főispánja, méltóságos gróf Eesztetics György oly sikeres eredményre vezetett, midőn kö­vetkező évben a keleti vaspálya-vállalat engedélyez­ve és hálózatának kiépítésére a szükséges tőke meg­szerezve lett. „A buda-kanizsai vonal építését tettleg meg­kezdték, a sopron-kanizsainak munkábavételét min­denképen előkészítették, midőn oly befolyásoknál fogva, melyeket közelebb megérinteni nem kívánok,­­ a keleti vaspálya vállalat feloszlatva, hálózatának vonalai pedig részint a déli vasúttársaság vállalatá­hoz csatolva lettek, míg a többivel tökéletesen fel­hagytak. A sopr­on-kanizsai megmaradt ugyan az el­sők között, de a már-már valósuló remény ezáltal ismét hosszabb időre elhaladt, mialatt oly combinatió jött komoly megvitatás alá, váljon nem volna e célsze­rűbb, a Dunával párhuzamban Sz.-Fehérvárról dél­­felé építni egy vonalat, s ezt a sopron-kanizsaival fel i s cserélni, mely egyelőre, s tán igen sok időre egészen elmaradna? — Jövőjére nézve ez volt kétségtelenül a legkritikusabb mozzanat, miből szerencsésen és diadalmasan kimenekült az ország, magy. Gazd. Egyesületnek, Deák Ferenc köztiszteletü hazánkfiá­nak erélyes fellépése következtében, 1862-i ápril­ió-­­­ban történt azon emlékezetes kijelentése által, hogy az országos vasutak építésének sorozatában, más fon­tosabb vonalak előtt, a Dunával párhuzamban terve­zett vonalnak államgarantia mellett leendő kiépítését kívánatosnak nem tartja. „Oly időben történt ez uraim! midőn a nemzet közvéleménye törvényes után nem nyilatkozhatott de a midőn a hazafias kegyelet méltányló elismerés­sel vette oly testületnek, mint az ország. Gazd. Egye­sület, vagy oly férfiaknak, mint Deák Ferenc, Eöt­vös József, Lónyay Menyhért és egyéb jeleseink ki­jelentéseit. S igy történt, hogy azon férfiúnak, kitől az ország megszokta, hogy semmiféle hazafias válla­lattól magas pártfogását meg nem tagadja, gróf Zichy Ferenc ő­exjának, a déli vasúttársaság elnökének, erélyes közbenjárása folytán, nevezett társaság, elte­kintve az érintett alternatívától, még a következő május hóban tartott párisi nagy ülésen a sopron-kani­zsai vonalnak kiépítését azonnal elrendelni határozá. — S igy történt végre, hogy a mi még 1862-ben ké­tes remény volt, ma 1865. sept. 20-kán kétségtelen ténynyé vált. „E vonal uraim, melynek megnyitásán önökkel szívemből örvendek, termelésre, iparos előhaladásra és népességre, hazánknak három kitűnő megyéjét szeli át, hol a közjólétnek és anyagi felvirágzásnak épp oly biztos, mint hatalmas eszközét képezi. Ez már magában szép, nagy és minden hazasikerelt kielégítő eredmény. Erős meggyőződésen alapuló nézetem azonban odajárul, hogy e vonal nemcsak az érintett értelemben helyi és vidéki érdeket képvisel,­­ de magasabb országos szempontból nagyobb szereplésre is van hivatva. Tehát nem egyedül e vidék hasznára készült, de az egész ország érdekeit előmozdító műnek tekinthető. „Mert ha elérkezik az idő, melyben a nemzet saját törvényes közegei által fogja elintézni országos közlekedési ügyeit, az építendő nemzetközi vonalak közt kétségtelenül főhelyen álland az egyenes bu­­da zágráb-fiumei vasút , melynek forgalma csak azon kettős feltétel al­tt felelhet meg a hozzá­csatolt reményeknek, ha előbb a fiumei kikötőt a ten­geri forgalom igényeihez képest illően berendez­zük, azután oly módokról gondoskodunk, melyek­nél fogva, a szükséges viszteher tekintetéből, ki­vitelünket a bevitel mennyiségével lehetőleg egyen­­súlyozni képesek vagyunk, mire nézve megki­vántatik , hogy több irányokban elnyúló vonalok­kal, a beviteli cikkek fogyasztására minél tá­­gabb hátvidéket megnyissunk. — Egyfelől a fium ó­­budai főirány maga fog e tekintetben jól megfelelni. Egészen más irányban, de nem csekélyebb forgalmi területtel a kanizsa soproni vonal fog jeles szolgála­tokat tenni, miből országos közlekedési rendszerünk­ben fő forgalmi vonal jellemét veszi fel, s a magyar tengerparti forgalom élénkítésében jeles tényezőként magasabb jelentőségre emelkedik. „Tudtommal a soprony-kanizsai­ vonalnak ily értelemben országos jelentősége még nem igen volt kiemelve. Ismerve azonban önöknek uraim, nemes önzéstelen hazafiságát, el nem mulaszthattam röviden megérinteni e körülményt, minek biztos tudatában, nagyobb örömmel fogadják a becses adományt. — Sokat mondhatnék még e tárgynak bővebb megvilá­gítására, ha a rövidre szabott idő arra nem intene, hogy továbbra ezen tisztelt körnek türelmével vissza­élnem nem szabad. Egyedülivel azt kívántam még záradékul megjegyezni, hogy 1861-ben, közvetlen a magyar országgyűlés megnyitása előtt, megnyílt a buda-kanizsai vasút. Most ismét midőn a nemzetnek régóta hőn táplált óhajtása szerint, az 1865 -i magyar országgyűlés küszöbén állunk, megnyílt a sopron-ka­nizsai vasút. „Azon őszinte kívánsággal fejezem be tehát igénytelen felszólalásomat, hogy 1865 kiviteli for­galomban oly gazdag legyen, mint volt 1861. — Adja Isten! hogy közügyeink törvényes­­ rendezésében , a 65 diki országgyűlés szerencsésebb legyen a 61-nél. — Önök pedig uraim bizonyára épp annyi örömmel mint lelkesültséggel tartanak velem, midőn azt indít­ványozom, hogy poharat emeljünk a sopron-kanizsai vasútnak szerencsés felvirágzására !“ VEGYES lilk­Eh. Pest, sept. 25. — Egy bécsi lap sept. 23-dikáról Károly Lajos főherceg ö cs. fenségéhez intézett é­s a s­z. kézirat közzétételét jelenti, melylyel ő csász. felsége Császár Ő Felsége alter­ego-já­­nak neveztetik ki, Ő Felségének legközelebbi tá­volléte alatt. Ez ellenében a „Gen. Corr.“ egészen megbízható informatio alapján jelenti, hogy ily csász.­i kézirat sem nem létezik, sem nem hirdettetik ki, hogy ' alter ego kinevezéséről nem volt, s nem is lehetett­­ szó, miután Ő Felsége az Ischlben való leg- I közelebbi legf. időzés alatt is az államügyek köz­­­­vetlen vezetését s eldöntését magának fentartani mél- I tóztatott. — Károly Lajos főherceg ö cs. fen- I­sége, ez idő alatt legf. felhatalmazás folytán csak a­­ folyó államügyeket vezeti a legf. eldöntés alá s igen­­ valószínűleg Ő Felsége nevében magán audien­­tiákat is ad. — Császárné Ő Felségének Gmundenbe érkeztéröl Írjak : Császárné Ő F­e l­s­é­g­e e hó 20 dikán reggeli 10 órakor érkezett Gm­undenbe. Legfel­sőbb kíséretében voltak a csász­ gyermekek, R­u­d­o­l­f koronaherceg és Gizella főhercegnő­k cs. fenségeik. Még mielőtt a gőzöst látni lehetett, már­is a kiszálló­helyen tömérdek sokaság csoportosodott össze. Ő Felsége a­mint kiszállt, az itt lakó Erzsébet főhercegnő s Louisa porosz kir. hercegnő e fenségeiket látogatta meg. E látogatá­sok körülbelöl egy órát vettek igénybe, miután leg­kegyelmesebb Asszonyunk a vasúti indóházba kocsi­zott, hol Keiszler cs. tanácsos vezérlete alatt külön üdv. vasútvonal várt Ő Felségére. Az indóház­ban a koronaherceg elbúcsúzott anyjától s nővérétől, hogy ismét Ischlbe térjen vissza udvarmestere, Latour alezredes kíséretében. Hosszabb ölelés után a két testvér könyek között vált meg, úgy hogy e megindí­tó jelenetre a körü­lálló közönség szemei is könynyel telt meg. Ismételve az elindulás pillanatáig a császár­né szivére szok­ta a koronaherceget s midőn a vonat elrobogott, kendőjével intett felé. A koronaherceg a kiséret minden tagjának kezet adott, s az indóházban maradt, mig a vonat az oberweisi kertek között, me­lyeken a vasút áthúzódik, eltűnt. Mint általánosan hiszik, a koronaherceg hosszabb ideig marad még Ischlben, melynek levegője ö cs. fenségére rendkívül jóltevő. (A bécsi lapok tehát — szokás szerint — is­mét hibásan voltak értesülve, midőn azt írták, hogy a koronaherceg ö cs. kir. fensége is Bécsbe érkezett.) 11 — Ő Felsége a császár e hó 23 dikán d. e. 9 órakor , miután a Schmelzen a tüzérségi gyakorlaton jelen volt, a bécsi udv. palotába érke­zett, ott elfogadá Eszterházy magyar minis­­tert, azután az államministert s később a többi összes minister urakat. Tizenkettedfélkor Ő Felsége a Bécsbe érkezett bajorországi ausztriai követet, gróf C­r­i­v­e­r­1­i t fogadó, 1 órakor Frigyes né­met­alföldi herceget, ki 0 Felségétől elbúcsúzott, mi­után másnap reggel hetedfélkor az északi vasutvona­­ton Prágán át elutazott. 0 Felsége 2 órakor Schönbrunnba kocsizott, hol ebédelt, s 4 óra 30 perc­kor a nyugati vasúton Ischlbe utazott, hol több üdv.­vadászat tartatik, melyekre ő Felsége a főher­cegek közül többeket meghívott. Gróf C­r­e,n­n­e­­villé al­anagy kisérte el ő Felségét. Ő Fel­sége körülbelöl 10 napig lesz távol s csak october elején tér vissza Rudolf koronaherceg ö cs. k­r. fenségével Schönbrunnba. — Ő Felsége f. é. sept. 21 dikéröl kelt legf. elhatározással Lónyay Albertet Ugocsa­­megye főispánjának legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. — István főherceg ö cs. fensége e hó 21-kén esti nyolcadfélkor Franzensbadból Schaumburgba, József főherceg s K­­­o­­­i­­­d föhercegné ö cs. fensé­geik e hó 22-dikén reggel ugyan­onnan Mitterteichen át Linzbe utaztak. 1­0 Eminentiája, Magyarország her­­cegprimása I. hó 19-kén a gyorsvonattal gróf Nyáry Rudolf oldalkanonok ur ö mlga kíséreté­ben Bécsbe utazott. *** Báró B­á­n­h­i­d­y Albert, Canád me­­gye új főispánja tegnap vasárnap volt bevonulandó Makóra, a megyeszékhelyére. Mint másutt, úgy Ma­kón is fog tartatni főispáni értekezlet. Ottani f. leve­lezőnktől tudósítást kérünk. A régi „Presse“ egy értesülést vesz, mely­nek lényege következendő. Minthogy mind a kétféle reichsrath fel van függesztve, s az csak újabb császá­ri pátens által lenne összehívható, a magyar és hor­­vát országgyűlések végzéseit se a tágabb, se a szű­­kebb reichsrath elé nem lehet terjeszteni. Azok a Laj­­tán túli egyes országok gyűlései elé fognak terjesztetni szabad véleményadás végett. Miután ezek véleményt adtak, a kormány minden ország és minden tarto­mány gyűléséből — tekintet nélkül a terület nagysá­gára — azt fogja kívánni, hogy két-két követet vá­­laszszanak, kik Bécsben a magyar javaslatokról ta­nácskozzanak. Ezen gyűlés tehát harmincnál több tag­ból állana, s mintegy alkotmányozó gyűlés volna, melynek feladata a birodalom keleti felével alkudozni. Tárgyalásaik eredménye visszaküldetnék a Lajthán­­túli tartományi gyűlésekhez, s csak miután teljes egyetértés lenne a magyar javaslatok tárgyában, fog­ná Ő Felsége megszentesítni a határozatokat.­­ A bécsi pénzügyi körökből a következő tudósítás érkezett : A fogadás, melyre az új kölcsön legközelebbi megkötésének híre talált, az állami értékpapír­ok árfolyamának meglehetős ja­vulását idézte elő. A helyzetre nézve jellemző a nyi­latkozat, melyet ugyanazon hatalmas bankház főnö­ke, kinek, mint a „Gen. Corr.“ sejteti, a kölcsön lét­rejötte leginkább köszönhető, ennek megkötése előtt tett. így szólt: „Míg a birod. tanács fennáll, nélküle nem lehet pénzt kapni ; de ha felfüg­­gesztetik, pénzt is találhatni.“ Mint a parlament tag­ja e börze-fejedelem másként nem gondolhatott. Az uj brüsseli „Banque internationale de credit agricole“ — fel nem cserélendő a credit foncier-val — az uj pénzügyi műveletben közvetve érdekeltnek látszik, mert mint Brüsselből jelentik, e bank részvényei, melyek közül 160.000 darabot az alapítók vettek át, 60.000 db pedig 250 írtjával aláírási után a legutóbbi 8 nap alatt helyeztetik el, már felülfizettetnek. Az új kölcsön módozatairól az hírlik, hogy 6%-os lesz 88 kibocsátási árfolyammal, mi körülbelöl 5% és jó 74 árfolyamnak felel meg.­­ A mai teljes pestvárosi tanács­ülésben olvastatott fel b. Sennyei, a kir. főtárnokmester ő excjának leirata, melyben ö­nmaga, az ő Felségétől reá ruházott hatalomnál fogva Rottenbiller Lipót urat nevezi ki Pestvárosa főpolgármesterének. Krászonyi József helyi, ta­nácsos s volt pestvárosi főpolgármester, hasznos szol­gálatai s odaadó hűségéért való teljes elismerés mel­lett, egész fizetésének meghagyásával rendelkezés alatti állapotba helyeztetik. Mint hírlik, Rotten­­biller úr jövő csütörtökön veszi át a városi ügyek vezetését s azt is hírlik, hog­y az 1861-i vár­i képviselőket legközelebb bizalmas értekezletre fogja egybehívni. Mi a többi városi főtisztviselőket illeti, bizonyosnak mondatik, hogy Thaisz Elek úr lesz a főkapitány, de kineveztetésének kihirdetése a vá­­rosbir­ó kineveztetésével fog egyidőben történni, kire nézve a tárgyalások még nincsenek befejezve.­­). Nagy hazánkfiának, id. Bartal György­nek haláláról a családi gyászjelentés igy hangzik : Id. Bar­tal Györgyné, született benefai Ba­­csák Vincentia — s Bartal János, ifj. Bartal György, Bartal Pál, és Bartal Mária, néhai benefai Bacsák Mihály özvegye gyászosan jel­etik : ama tisztelve szeretett, elfelejthetlen férjének — ezek áldva áldott emlékezetű édes atyjuknak méltóságos b­e­n­e h­á­z­­ id. Bartal György urnak,­­ cs. k. ap. Felsége egykori valóságos udvari tanácsos­ának, arany sarkantyus, és a Sz. István apostoli király rend ja kis keresztes vitézének, a magyar t. társaság igaz­gató és tiszteletbeli tagjának f. évi September hó 20-ik napján, életének 81-ik évében, a haldoklók szentsé­geinek felvétele után végelgyengülésből beállott csen­des kimultát.­­ A boldogultnak hideg tetemei ugyan f. hó 22-ik napján, d. u. 4 órakor fognak Csal­lóközben az Etre-Karcsai családi sírboltba eltaka­­rittatni; az engesztelő szent mise áldozatok pe­dig másnap az Egyház-Karcsai és később több templomokban megtartatni. Pozsony, September hó 20-án 1865. — Tudósításaink nyomán alkalmunk van e gyászjelentést azzal kiegészíthetni, hogy a múlt pénteken végbement temetési ünnepély a dicsőült érdemeinek valóságos diadalünnepe volt , mert a köztiszteletü férfiú drága hamvainak végtiszteletére nemcsak az intelligentia a legtávolabb helyekről is egybesereglett, de a köznép is tömegesen jelent meg, s a temetési egyházi szertartásokban majd­nem az összes csallóközi papság részt vett. A pozsonmegyei főispáni helytartó is helyesen fogta fel a dolgot, mi­dőn e gyászünnepen nemcsak személyesen megjelent, hanem a megyei huszárokat is tisztelkedésül oda rendelte, mert az elhunytban nemcsak Pozsony megye díszét, hanem összes hazánknak egyik legkitűnőbb illustrátióját vesztettük el. Áldott legyen emlékezete, s engedje az ég, hogy a boldogultnak hátrahagyott derék s már is köztisztetü három fia minél többet ki­pótolhasson az országos veszteségből! *** Arad városának múlt szombaton tartatott községülése, melyben az országgyűlést összehívó kir. irat felolvastatott, Ó cs. kir. ap. Felségéhez hálafelira­tot határzott. — H­a s­n­e­r urnak a közoktatásügyi tanács elnökségétől való felmentetése után e testület azon tagjainak száma, kik abból kiléptek, annyira meg­szaporodott, hogy a közoktatásügyi tanács már most feloszlatottnak tekinthető. —­­Az államadóságiellenőrségi-bizottmány.) Hivatalos helyről jelentik, hogy a külön törvénynyel életbe léptetett államadóssági-ellenörségi-bizottmány nem csak nincs feloszlatva, hanem törvényes műkö­dése teljesítésében az állampénzügyek mostani veze­tőjével is folytonos szolgálati közlekedésben áll. — (A sept. 20-diki csász. manifestumról) a „Grazer Tagespost“ minden lelkesedés nélkül, de mind a birodalom mind a kormány nehéz helyzeté­nek kellő megértésével így nyilatkozik: „A ministe­­rium merész actiója, ha elfogulatlanul s minden re­­miniscentia nélkül tekintjük, nem egyéb, mint a meghamisítások és jogi fictiókban gazdag Schmer­­ling-politika következménye.“ — (Az „Ostdeutsche Post“ peréről) azt írják egyik prágai lapnak, hogy a tulajdonos, a felelős szer­kesztő, a nyomdász, valamint a magát önkényt meg­nevezett cikkíró vannak vád alatt helyezve s hogy dr. Giskra, valamint Mühlfeld urak vállalták el a vé­delmet. Más hir szerint mind az „Ost d. Post“ mind a „N. fr. Pr.“ pere megszüntetett. Kolozsvár volt alkotmányos polgármestere, ifj. Pataki József e hó 21-dikén meghalt. Hirtelen bekövetkezett halála a legnagyobb részvétet idézte elő. Jövő szombaton f. hó 30-án reg, 9 órakor fog az egyetem kisebb dísztermében a múlt tanévet bezáró nyilvános egyetemi közgyűlés megtar­tatni, mely alkalommal dr. Schopper György volt rector lelépvén, az egyetemnek újonnan válasz­tott ngos rectora dr. Wenzel Gusztáv székfog­laló beszédét tsztandja. — Meyer B­e­r­n­á­t ur, mint bécsi lapok Ír­ják, e hó 22-dikén átvette az államminsterium elnök­ségének vezetését. — Schmerling ur, mint a „P. Lt.“ bécsi levelezője jelenti, a legf­ törvényszék elnökségéről­­ lemond. (Journalistikai fogadás.) A „Politik“ zág­rábi levelezője azt állította, hogy a legutóbbi zágráb­­megyei közgyűlésen körülbelül csak 60 személy volt jelen, a zágrábi „Domobran“ pedig azt, hogy leg­alább is 300. A „Politik“ levelezője most azt ajánlja a „Domobran“-nak, hogy 60-non felül minden sze­mélyért egy aranyat tesz le , ha a „Domobran“ is ugyan annyi aranyra kötelezi magát, a­hány személy a 300 ból hiányzott. Váljon elfogadja-e a „Domo­bran“ a fogadást? A „Politik“ levelezőjének külön­ben más s igen lényeges kifogásai is vannak ama gyűlés ellen, melyről az ellenzék egészen elmaradt. Hogy miért, az nem mondatik. t ff "

Next