Pesti Hírnök, 1865. szeptember (6. évfolyam, 200-224. szám)
1865-09-25 / 219. szám
*** (A cseh nemzeti színház.) Prága város tanácsa egyik legutóbbi ülésében elhatározta, hogy a városi képviselő-bizottmánynak indítványozni fogja, hogy a nagy cseh nemzeti színház építéséhez a városi jövedelmekből 40,000 frtot ajánljon fel. *** A második napi kolozsvári lóverseny múlt pénteken ment végbe a következő eredménynyel : I. Ivadékverseny. 1865-re indítványozta Zeyk József. Jóllehet kilenc ivadék vala nevezve, gr. Bethlen Sándor szép Gney-Pyrrhus ivadéka egyszerű körüljárattal minden küzdelem nélkül jön nyertes. II.Első osztályú császárdíj 500 arany. Öt ló indult: gróf Bethlen Sándor „Harizs“-a, mely első napon a második oszt. császáráét oly szépen nyerte; Semsey Lajos „Hortobágy“, Blaskovich Ernő „Lucknow“-ja és „Waternymph“-je, sgr. Rozwadowszky „Revolverbe. Első nyertes lett „Waternymph“, másodiknak igen szépen érkezett be „Hortobágy,“ harmadiknak pedig a „Revolver.“ Azonban ez utóbbi jockey-je tiltakozást jelentett be, állítván, hogy „Hortobágy“ lovasa három cövek hosszában a pályakürön belől vágott elő, amit a vitabíróság megvizsgálván, a megtalált nyomok s egyik jockey vallomása folytán „Hortobágy“ fog vesztettnek, „Revolver“ pedig másodiknak nyilváníttatott. III. Erdélyi dij 1000 forint. Miután Baró visszavonatott, Wesselényi József szép reményű „Robroy“-ja pedig még a nevezési zárnap előtt idomitás közben nyakát szegve kimúlt, csak két ló indult, gróf Bethlen Károly „Reménybe és báró Józsika Lajos „Brutus“-a. Nyertes lön előbbi. IV. Hölgyek díja, tiszteletdij egy igen becses régiség, billikom. Nyertes lön gróf Bethlen Sándor „Cotillion“-ja (lovagolta gr. Bethlen Andor), gr. Bethlen Károly „Futár“-ja ( gr. Bethlen Béla) és Tisza László „Bojtár“-ja (1. ifj. gr. Bethlen János) ellenében. *** Tegnap volt Reviczky Szevér gyászos elhunyténak évnapja. Barátai közül többen felkeresték a szerencsétlen ifjú sírját és megkoszorúzták azt. — B. Vay Miklós e excja a debreceni emlékkert-társulatnak 100 forint aláírásával alapító tagja lett. *** Pilis-Ma róthon az ottani kir. alapítványi iradalomnak köztiszteletben álló ellenőre, Nagy Károly múlt pénteken éjjel borzasztó rablógyilkosság áldozata lett. A szerencsétlent reggel vértől elborítottan eszméletlenül találták. Az összes szekrények erőszakkal felszakíttattak,az iratok a vérrel befecskendezett padlón szétszórva hevertek. A még nem tudvalevő készpénzen kívül 24 ing, melyekben „N. K.“ betű van hímezve, 12 ezüst kanál s egy kétcsövű lőfegyver, melybe e szó „Tata“ van vésve, raboltatott el. A fején levő seb fokosütésre mutat, kezein is meg vannak annak nyomai, hogy azok meg voltak kötve, bár a kötelékeket a gonosztevők később eltávolíták. A halálosan megsérült öntudatlan s eszméletlen állapotban van, s így alig remélhetni, hogy tőle bővebb felvilágosítást lehet majd a tettesek felől nyerni. Az illető főszolgabíró csakhamar megjelent a véres tett színhelyén, s azonnal megtette a gonosztevők kinyomozására az alkalmas rendszabályokat. A pesti várostanács tegnapelőtti üléséből Limburg városi tanácsos kiküldetett a m. földhitelintézettel kötött 300,000 frt kölcsön fölvételére. — Pest, szombaton 1865-ik évi sztember 30-án a lövölde termeiben a pestbudai dalárda nyári dalestélye.*) Műsorozat: 1. „Ébresztő,“ férfikar fúvórézhangszerek kiséretével, szövege: Balogh Zoltán-tól, zenéje Mosonyi Mihály-tól. 2. „Magyar dalok,“ Bognár Ignác-tól, zongora kísérettel énekli: Balázs-Bognár Vilma assz. 3. „Bordal,“ férfikar Mendelssohn-tól. 4. „A rózsa,“ Thern-tól, magándal zongora kisérettel énekli Haris Mihály úr. 5. a) „Naptól virít,“ férfikar, szövege: Tóth Kálmán-tól, b) „Édes rózsám,“ férfikar, szövege : Losonczy László-tól, mindkettő zenéje Zimay László-tól. 6. „Változatok magyar népdalok felett csupán balkézre, “ zongorán előadja: Fáyl Frigyes ur. 7. „Boydal,“ férfikar, szövege: Balogh Zoltántól, zenéje Ábrányi Kornéltól. 8. „Csók dal,“ Arditi-tól, magándal zongora kisérettel, énekli. Balázs Bognár Vilma assz. 9. a) „Sikolt rikolt,“ b) „Még azt mondja a forma.“ c) „Kimentem én a szőlőbe,“ népdalok, férfikarra alkalmazta Zimay László. Ba- l á z s Bognár Vilma assz., Fáyl Frigyes, Haris Mihály urak a dalárda iránti szívességből működnek közre. — Kezdete este 8 órakor. — Az előadás után tánc. — Báró R o t sch id ur , ki a legutóbbi hónapokat schillersdorfi kastélyában töltötte, tegnap Bécsbe váratott. — Legf. engedély mellett Neuszidler Mátyás zalaegerszegi tanító Ujlakira változtatá nevét. — Főreáltanoda ösztöndíj ügy. (1-ső közlemény.) Örömmel jelentem a t. közönségnek, hogy az ösztöndíj ügyében tett kérelmemnek már eddig is némi sikere lett. Az ekkorig történt adakozások a következők : A volt VIk oszt. tanulók részéről 11 frt; Gubányi Ferenc ur 10 frt; Göcze József plébános ur 2 frt; Rapos József ur 1 frt; Hegner Dávid kereskedő ur 50 frt; öszszesen 74 frt, melyek a pesti takarékpénztárba tétettek. Azonfelül t. Széher Mihály ur idén eddigelé 61 forint van bejegyezve. Hazafiui köszönetem mellett kérelmemet megújítom. Pesten, 1865-kieeptember 22-én. Ney Ferenc, igazgató. *** Pesten Kugler Adolf kiadásában megjelent: A cholera eredete, lénye, nemei, gyógyításra adja,és a a megelőzésére szükséges rendszabályok. Irta egy gyakorló orvos. Ára 24 kr. — Óhajtjuk, hogy az ily munkákra soha se legyen szükségünk. **# (Egy 102 éves ember kérelme.) Egyik legutóbbi legi. audientián egy 102 éves Brassóból való hadaggastyán azon kérelmet terjeszté ő Felsége elé, hogy egyetlen fia, ki özsértésért egy évi súlyos börtönfogságra ítéltetett el, legf. kegyelemből szabadon bocsáttassák. A kérelem azonnal teljesíttetett. Nemzeti Szinház. Ma sept. 25-dikén adatik : „Sheridan.“ Dráma 4 flv. *) Kéretnek a lapok t. c. szerkesztőségei e programm szives közlésére. POLITIKAI HELYZET. Pest, sept. 25. Mi is említettük, hogy az orosz kormány nem követte a nyugati hatalmak példáját, és nem intézett a gasteinkonventióra vonatkozó köriratot külföldi diplomatikus ügynökeihez, ámbár az „Ind. béig.“ körömszakadtáig állította az ellenkezőt. Abbeli meggyőződésünket is kijelentők, miszerint Oroszország semmitől sem áll oly távol, mint attól, hogy Poroszország ellen föllépjen. A tegnapelőtt érkezett szentpétervári távirat bizonyítja, hogy igazunk volt. A párisi esti „Moniteur“ — miként tudva van — azt lobbantotta az orosz kormány szemére, hogy mostani magatartása által eljátszotta azon nagy befolyást, melyet a dán-német válság kitörése alkalmával ez ügyre gyakorolt. Erre a „Journal de St. Petersbourg“ azt válaszolja, miszerint a „Moniteur“ helytelenül ítél. Oroszország a schleswig-holsteini ügyben az európai szerződések terén maradt, de nem tartotta jónak Kopenhágában teljesíthetlen csalódásokat táplálni. Nem szereti a szavakat, ha a cselekvények nem felelnek meg azoknak. Ahol az orosz érdekek követelik, mint két év előtt, úgy most is cselekedni fog, de a cselekvés szükségességét egyedül ítélendi meg. E néhány szóban határozott visszautasítás rejlik. A szentpétervári hivatalos lap gúnyosan kárhoztatja azokban a nyugati hatalmasságoknak — a dán-német háború tartama alatti — magatartását, főleg Angliáét, valamint Drouin de Lhuys és Russellord által a gasteini conventióra vonatkozólag kiadott köriratot, melyet eléggé világosan haszontalan fecsegésnek mond. Valódi Mentsikoff-féle gorombasággal utasíttatik vissza minden befolyás Oroszország cselekvényére, és minden jövendőben előfordulható esetre nézve félreismerhetlen fenyegetés , midőn a nevezett lap ezt mondja: „Oroszország mint két év előtt fog cselekedni, ha ezt az érdekek követelendik.“ Ezen durva hang nagyon meg fogja sérteni a tuileriákat, és minden afféle állításoknak hosszabb időre véget vetend, mintha Francia és Oroszország közelednék egymáshoz. Oroszország oly választ adott a nyugati hatalmaknak, aminőt ezek Ausztriától s Poroszországtól várhattak, és valószínűleg még meg is kapnak. A porosz főudvarmesteri hivatalban roppant tevékenység uralkodik, melylyel a lauenburgi hódolati ünnepélyt előkészítsék. A ,,Krz. Zung.“ barátai vitatkoznak a felett, váljon az ünnepély oly módozattal menjen-e véghez, melyet a lauenburgi junkerek követtek , midőn országocskájuk hercegeinek annak idején hódoltak, vagy pedig királyi porosz hódolat jellemével bírjon ? Míg a „Kreutzzeitung“-párt tudósai mindeddig nem tudtak megegyezni az iránt, a koronázás mily nemű ünnepélyessége rendeztessék Ratzenburgban, s illetékes körökben úgy látszik nem sokat gondolnak a dologgal. A düppeli és alseni napok óta minden alkalommal a katonai ünnepélyeknek adatott elsőség, miről azon lauenburgi junkerek eléggé meggyőződhettek, akik merseburgi hadgyakorlatra mentek mint küldöttség, hogy a királynak a birtokba-vételi patens tartalmáért a lovagság és ország nevében köszönetet fejezzenek ki. Egyébiránt most csaknem egész Poroszországban, főleg pedig az ellenzéki körökben a király által a tábornokoknak adott ebéd képezi a beszédtárgyat, mely alkalommal a király toastjára Schack tábornok válaszolt. Különösen azon passust emlegetik,melyben a tábornok azt mondja, mikép az elhatározó elem az egész hadseregben a föltétlen engedelmesség, és ekképen folytatja: „Igen felség! E szellem lengi át a negyedik hadtestet is, melyben — mint az egész seregben — azon tiszta öntudat uralkodik, hogy csak akaratlan eszköz ura és mestere kezében.“ Nem is az a baj Poroszországban, hogy a „sereg akaratlan eszköz ura és mestere kezében“, mert oly sereg, amely nem engedelmeskedik vakon a hadvezérnek, még egy csatamezőn sem aratott diadalt, hanem az a szerencsétlenség, hogy az„üres mester“, kormánya, ki iránt a seregnek föltétlen engedelmességgel kell viseltetnie, nem alkotmányos úton jár, és visszaél a sereg ezen engedelmességével, midőn ezt alkotmányellenes irányban használja fel. sok, téglavetők, írnokok, van köztük egy koporsókészítő is, és — mi nélkül forradalom nem is gondolható — egy szabó. Ez utóbbi mellett legtöbb figyelmet ébreszt egy öreg Quigley nevű betűszedő. Az 1848 óta Dublinban, ismeretes James Stephens elfogatására, ki összeköttetésben állott a lefoglalt „Irish People“ hírlappal, s állítólag terjedelmes levelezést folytatott a fenian társulat angolországi s amerikai tagjaival, a főkormányzó 200 font sterling jutalmat tűzött ki, és hirdetésében egyszersmind az árulásra szabott büntetésekkel fenyegeti azokat, kik neki menhelyet adnak, vagy futását elősegítik. Dublinban s több más helyeken a rendőrség száz számra fogalta le a nevezett közlöny példányait a hirlap-árulóktól. Kisebb városokban milyenek Wexford, Waterford, Kingstown, Dundalk, törvényellenes hadgyakorlatok, fenian énekek hangoztatása, hivatalos piacatok leszakítása és hasonló kihágások folytán kisebbnagyobb számú elfogatások történtek. Nagyobb izgatottság uralkodik Cork grófságban, s kivált a hasonnevű városban, mert az ott elfogottak a magasabb osztályokhoz tartoznak, és elfogatásuk váratlanul késő éjjel eszközöltetett. A rendőrség, mely Dublinból erősítéseket nyert, hét vagy nyolc csapatban indult a gyanús egyének lakására, s felvervén őket álmukból, tudatta velük, hogy árulásról vádoltattak , mihelyt felöltöztek, a rendőrség azonnal a börtönbe kísérte őket. Hárman közülök kereskedő segédek, a negyedik írnok egy ügyvédnél, az ötödik kalapos, a hatodik mérnök, a hetedik vendéglős. Egy Gearny nevű fűszerkereskedő kézrekerítésére, kit a rendőrség eddig hasztalanul keresett, szintén 200 font sterling jutalom van kitűzve. A vizsgálat zárt ajtóknál folyik, az elfogatási parancsokban nem egyszerű felomáról, hanem felségárulásról s ő felsége elleni lázongó cselekményekről van szó. Táviratilag jelentetik, hogy Queenstown-ban Cork mellett, az egykori separatista hadsereg egyik tisztje fogatott el, ki állítólag a „fenian társulatnál“ volt meghitelesítve , s kinél a lázadásra vonatkozó okmányokat találtak. Corkban a helyőrség néhány századdal szaporíttatott. A „Cork Reporter“ tudni akarja , hogy az ottani helyőrség közt nagy elégületlenség uralkodik, s hogy a katonák közül sokan a fenian társulathoz tartoznak; menynyiben alapos e hír, azt még most nehéz meghatározni. A csendőrség egyébiránt nemcsak Alföldön, hanem a György-csatorna keleti részén is nagy erélylyel folytatja kutatásait a fenianok után. Liverpoolban több elfogatási parancs adatott ki; tudva volt, hogy ott évente több házban hadigyakorlatok tartatnak. Szombaton a fenianok Liverpoolban és Birkenheadban gyűléseket tartottak, és követeket küldöttek Dublinba és Londonba az ottani társulatokkal való tanácskozás végett. Figyelemre méltó még azon mint látszik hivatalos forrásból eredő tudósítás, mely a kormány váratlan fellépését egy Washingtonból érkezett jelentéssel indokolja; ebben mondatik, hogy az EgyesültÁllamokba néhány dublini ügynök érkezett, kik ott elbocsátott katonákat toborzanak, s hogy az utóbbiak egy része, valamint két fegyverrel terhelt hajó már útban van Izland felé, ehhez a hír még néhány részletet csatol: a tengerre szállott katonák száma állítólag 23.000-re menne, és Amerikában több nagy gőzös béreltetett volna ki. Ha ez utóbbi állítás valóságon alapszik, úgy az Izland nyugati partjára még jókor érkezett csatornás hajóhadnémi akadályt gördíthetne e harcszomjas nép útjába. A „Times“ gyanítja, hogy ama jelentést maga Seward tette a washingtoni angol követnél, és reménye, miszerint e gyanítása a két ország barátságos viszonyainak érdekében valósulni fog, miáltal egyszersmind alaposan megcáfoltatnék azon feltevés is, mintha a fenianok bármily tekintetben számíthatnának Amerika segélyére. Az angol sajtó, sőt még az ír lapok nagy része is feltétlenül helyesli a kormány fellépését, s e tekintetben még az ellenzéki lapok sem tesznek kivételt. A „Times“ azon császári leirattal foglalkozik, mely a régi erdélyi országgyűlést feloszlatja, s új országgyűlést hív egybe, s arról következőleg nyilatkozik : „Ha roszul nem értjük e kibocsátvány tartalmát, úgy ez előzményül szolgál a magyarok azon követelményeinek elismerésére, melyek által Erdély függetlensége nem csonkíttatik. Azon okok közt, melyek a császári határozatokban ily üdvös fordulatot előidéztek, Ausztria pénzügyi helyzete áll első s legkiválóbb helyen. A birodalmi tanács Schmerlinggel hasonló harcot folytatott, mint a porosz képviselőház ,ismark ellen, csak kedvezőbb eredménynyel, és sikerült a császárt meggyőzni arról , miszerint elkerülhetlenül szükséges , hogy valami történjék. A államadósság megvizsgálására kiküldött bizottmány, miként most kiderül , megbecsülhetlen szolgálatokat tett, és bizton feltehetjük, hogy a kereskedelmi szerződésre vonatkozó alkudozások Angolországgal sem maradtak üdvös befolyás nélkül. Azalatt más események, milyenek az olasz királyságnak a spanyol kabinet által történt elismerése és a kereskedelmi viszonyok kifejlődése Olasz- és Németország közt, Ausztriát végre oda vitték, hogy elszigeteltségét komolyan szemügyre vegye, melynek végoka belgyöngeségében rejlik.“ A „Times“ erre néhány bókot mond a magyaroknak szilárd kitartásuk felett, s a dolgok további kifejlődésének Ausztriában következő prognosticont állít: „A személyes unió, és Schmerling úr merev centralisatiója közt van egy középút, és lehetséges, hogy az osztrák birodalom sajátságos követelményei, a foederationak egy egészen új nemét hozandják létre.“ OLASZORSZÁG. Turinból írják folyó hó 17-dikéről : A király ma érkezett meg Sommából, tehát sokkal előbb, semmint várták, mégpedig azért, hogy Turinban töltse az ezen városra nézve végzetes September 21- 22-diki napokat honnan, ha valamely közbeeső körülmény nem akadályozza, néhány napra Milanóba megy, ahol a jelenleg Durando tábornok alatt álló katonai praesidiumban lényeges változás fog történni. A király legközelebb négy óra hosszat tartott miniszertanácsban elnökölt, és holnap végre hivatalosan elfogadja a P 11-palotában Spanyolország rendkívüli követét, U 11o a Ágostont. October elejére a portugalli király és királyné váratnak Florencbe, ahol átalán véve úgy látszik, hogy minden talpon van, mert míg Angioretti tánoks tengerészminister tegnap Tarantoból ide visszaérkezett, ma Petitti hadügyminister utazik Livornoba, holnap pedig vagy holnapután az ismeretes conservatív követ, Cantu Caesar érkezik ide. Azt hírlik, hogy nemsokára új kabinet alakításával fog megbizatni, amely természetesen elvbarátaiból állna. Az ország legfontosabb pontjain működő főnökökre nézve is élénk mozgás van kilátásban. Az anconai főnök , Torra ugyanis Cadorna helyébe megy Turinba, és Guicciardi a mostani cosenzai főnök által fog pótoltatni, míg Carenda Carraraból Consenzaba, és Tirel1 i Macerataból Messinaba tétetik át ; ezenkívül kicsinált dolognak tekintetik, hogy Castel 1 i követ és levéltári főnök, a mostani körülmények között kétszeresen fontos közoktatási ügy vezetésével fog megbizatni, mely állásától a kissé túlszabadelvű Cavaliere Achille Mauri fel fog mentetni. A választási programmok egyébiránt csak úgy özönlenek, azonban azok egyike sem vonta magára oly mértékben a közfigyelmet, mint Massimo d’ Azeglio levele választóihoz, és azon irat, melyet legközelebb Ricassoli bocsátott ki „egész Olaszországhoz.“ Ez utóbbi nem mondja ugyan ki egyenesen, hogy a Velence és Róma megszerzése iránt táplált tervekről le kell mondani, de mégis körülbelül ez értelemben nyilatkozik,mondván: Olaszorzág Velencét illetőleg erősítsen, fegyverkezzék, de az elhatározást bízza a kormányra. Rómára nézve a conventio megengedi — szerinte — a dolog érését bevárni, és az elhatározás pillanatát önerőből kijelölni. Olaszország — végzi proclamatióját — nem fog Rómába menni, hanem ennek kell Olaszországba mennie. (?) FRANCIAORSZÁG. Páris, sept. 20. A „Moniteur“ jelenti, hogy a császár és császárné f. hó 18-án St. Jean de Luzban voltak az ott erélyesen folyó kikötői munkálatok megszemlélésére, melyek által a nevezett hely biztos kikötővé fog átalakíttatni a gascognei tengeröbölben járó hajók számára. St. Jean de Luz polgármestere s lakossága mély háláját fejezte ki a császárnak a szóban forgó vállalat létesítéséért. Estei felségeik ismét visszatértek Biarritzba. A „Memorial des Pyrénées“ szerint, a császári család most, miután a spanyol királyné látogatásával összekötött zajos ünnepélyek véget értek, viszszavonult nyugodt életet él Biarritzban. A császár neje kíséretében minden reggel nyílt kocsiban kirándulást tesz a város valamelyik részébe, s ily alkalommal mindig személyesen hajtja a lovakat.A császárné minden nap tengeri fürdőt vesz, úgyszintén a császári herceg is, ki egyúttal úszni tanult. Délután zene van a tengerparton; a fürdő vendégek gyermekeinek szabad hozzájárulás engedtetik a Villa Eugenia előtti mezőre, hol a császári herceggel játszanak. Úgy vélekednek, hogy a portugalli királypár a császári családot még Biarritzban fogja meglátogatni. A san sebastianoi tanács elhatározta, hogy a terem,melyben a császár a spanyol királynővel találkozott, változatlan állapotban fog megtartatni, s abban márványtábla állíttatik fel, mely e nevezetes esemény emlékét az utókorra átszállítja. A „Moniteur“ Lavalette belügyministernek a megyefőnökökhöz intézett köriratát hozza azon mód felett, melylyel a községtanácsi határozatok jövőre közzéteendők lesznek. A miniszer mindenekelőtt figyelmezteti a megyefőnököket a törvény azon rendeletére, mely szerint a községtanácsi határozatok csak a felsőbb hatóság engedélyével hirdettethetnek ki, mely engedélyt sohasem szabad előre s általánossan megadni. A legkomolyabb indokok parancsolják, — mondja a Lavalette — hogy a községtanácsosok hivatkozásai az administrativ érdekek terére szoríttassanak, s minden módon akadályoztassék, nehogy e tárgyalások jellege idegen szenvedélyek felszítása, vagy meddő népszerűség utáni hajhászás által megrontassék. A nyilvánosság gyakran magával ragadja a kalandos szellemeket, még egyúttal a félénk, de lelkiismeretes egyéneket visszariasztja, kik e belügyi vitákban való részvéttől a nevükhez tapadó hir miatt visszatartatnak. E nézet teljes mértékben, főleg a községtanácsokra alkalmazható, melyeket gyakran valódi családtanácsokkal hasonlítottak össze, s ezért történt, hogy a kormány a tanácsülésekből a nyilvánosságot kizárta. A főnököknek meghagyatik, miszerint leginább arra ügyeljenek, hogy a tárgyalások és határozatok hivatalosan csak a megyefőnökök jóváhagyásával tétessenek közzé. E jóváhagyás minden egyes esetben külön kikérendő, és csak oly határozatokra nézve adathatik meg, melyek a községtanácsi jegyzőkönyvbe az előírt forma szerint beigtattattak,ellenben mindenkor megtagadandó, ha e határozatokban a vitában résztvett egyének nevei felsoroltatnak. Körirata végén a miniszer szabadelvűnek és veszélyesnek mondja e törvényhozást, s ajánlja a megyefőnököknek, hogy annak alkalmazásánál szintén szabadelvűeknek és eszélyeseknek mutassák magukat. A párisi liberális lapokra Lavalette e reactionarius körirata valódi ménkőcsapás volt, s most valamenynyien kislelkűleg hallgatnak. Az angol lapok párisi levelezői nagy őszinteséggel nyilatkoznak azon benyomásról, melyet a fenianok mozgalmai az Angolországgal testvérisült franciáknál előidéztek. A „Herald“ levelezője a francia hangulatot röviden így ecseteli: „Itt igen fognak örülni rajta, ha a kedves John Bullnak otthon kissé meggyűl a baja, de ez azért semmikép sem akadáályozza, hogy a szívélyes egyetértés a hű szövetségessel ezentúl is fentartassék. A „Post“ levelezője sem csinál titkot a franciáknál jelenkező kárörömből, de hozzáteszi, miszerint Napóleon császár kétségkívül őszinte szövetségesnek fog bizonyulni, és erélyesen fog közreműködni Angolországgal az Amerikából jövő fenian hajók üldözésében. Drouin de Lhuys ma érkezik ide, s amint hiszik már holnap vagy holnapután indul Biarritzba. Russel lord köriratát valamennyi lap közli; egyedül a „Constitutiones“ várakozik, míg a külügyministériumtól az erre vonatkozó utasítás elérkezik. Kormánykörökben többé nem kétkednek rajta, hogy a császár Biarritzba visszatérve, Franciaországot liberális intézményekkel fogja meglepni, az életbeléptetendő reformok természetéről azonban még semmi közelebbi részletekkel nem bírnak. — Átalánosan hiszik, hogy a ministerek ügyeiket személyesen fogják képviselni a törvényhozó testületben. Az esti „Moniteur“ jelenti, hogy az utolsó párisi béke aláírói, egy a dunatorkolatok hajózására vonatkozó conventio felett egyeztek ki, s reménik, miként a nevezett okmány aláírása legközelebb fog végbemenni. A „Moniteur“ e megjegyzésével mintegy felszólítja az osztrák cabinetet, hogy ne ellenez ANGOLORSZÁG. London, sep. 19. Az ír fővárosban mély csend uralkodik; a lakosság legnagyobb része hideg közönyösséggel tekinti az elfogott hazafiak szenvedéseit, kiknek száma legújabban ismét nehánynyal szaporodott. A legtöbben munká