Pesti Hírnök, 1865. szeptember (6. évfolyam, 200-224. szám)
1865-09-11 / 207. szám
Hatodik évfolyam 207 szám. Hétfő, September 11-én 186 AT ATATATATATAT.ATATATJV'/V'A/*AAA/ AAAAA/W A/'AAA/'A/'ATA/'A/'AT^) ^ Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás-? | sál vagy postán mindennapi megküldéssel: ^ | egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre |55 frt. — minden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- 10 napos előfizetést. f tt'wVA/A/'A/'A/AfA/A^A/'A^'A/AfWA/A/ATA/'A/'ArA/'A/'A/'A/'A/'ATAA/V/AA^\5 PESTI POLITIKAI HÍRNÖK NAPILAP. ^A/W.ArAA//A/\ATAAA/'.AA/V\/WV\AAAAA/'.AAAAA/\A/A/VA/W\A/W'./\/AA/V',rI .1 | Hirdetések öthasábos petit sorért egyszerű hir-| ^detésnél is kr.,bélyegdíj 30 krjával számittatnak. ^ | Szerkesztőség és kiadóhivatal| a himző- és kalap-utca sarkán l-sösz. alatt, | a 2-dik emeleten. § /WV.AA/WWWWVWVWV.A/VWWWWWWWVWVAA/WWVW./WVV^ t Előfizetési felhívás pesti hírnök politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre ........ •0 írt Félévre...............................................l0 frt Egész évre.........................................20 irt auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik MTElő fizethetni : Vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben Pesten, csupán a „Pesti Hirnök“ kiadó hivatalában, a hímző- és kalap-utca szegletén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó hivatala. MHVii ■rii.'-’tJTi.TMtB—I—1—«M——M—»M————-1—rr 1 Hazai közügyek. Slunicipalisi mozgalmak. Székesfehérvári főispáni székfoglalás. Sz. - Fehérvár, sept. 9. Fehérmegye népe mindig első sorban állt a hír hazafiak között, és igy midőn az alkotmányosság hajnala ezúttal ismét fakadni kezdett, — midőn a király ezt mondd: „legyen világosság !“ kétszeres sóvár vágygyal várta, vajha tettleg is kiléphetne már a provisorium bonyodalmas teréről, hogy hozzászólhasson a haza szent ügyéhez, amely minden egyes polgár legszentebb ügye egyszersmind. A Gondviselés sietett teljesíteni ez országszere osztott e buzgó óhajtást, mert a magas kormány a legelsők közé sorozott bennünket, midőn a rendszerváltozás óriási művét megkezdette. Főispánul Szőgyényi - Marich László úr ő excellentiáját nyertük. Várakozásunk e tekintetben — miért tagadnék? — előbb másfelé irányult,azonban e személyes kérdésen csakhamar túltettük magunkat, mert hiszen a közös ügy szent érdeke állt előttünk, melynek mindent alá tudunk s akarunk is rendelni. Nagy kő esett le szivünkről, midőn megtudtuk, hogy van főispánunk, tehát megtéve az első lépés a szent cél felé, mely után sóvárgunk, s a melyet röviden e három szóba foglalónk: rendezkedés minden irányban! Mintha uj vért csepegtetett volna csak nem kiapadt ereinkbe e kinevezés. A hosszú halotti álomból mintegy ébredni kezdtünk. — az erkölcsi zsibbadtságot levetkezve üdülésnek indultunk, és tisztulni láttuk az eget, melyet eddig beláthatlanul a bris fellegek borítanak. Azonban el nem mulaszthatom megjegyezni, miszerint az ébredés fölötti öröm nem volt rajongó, mint például 1861 ben, hanem higgadt, az átalakulás fontosságához illőleg méltóságos, komoly, minélfogva az iránt is biztos kezességet látszik nyújtani, mikép majd nem engedjük magunkat az országgyűlésen sem általa végletekre ragadtatni, mint a végzetszerv 1861-ben történt. Hogy hasonlattal éljek, az egész processust azon állapothoz hasonlítjuk, melyben az ügyes és lelkiismeretesen gondos orvos kirántja halálos betegét az életveszélyes kórból, de midőn a „lenni vagy nem lenni“ kérdés a „lenni“ javára dőlt el, igy szól hozzá : „a haláltól megmentettelek, azonban most rajtad a sor vigyázni, nehogy rendetlenkedéseid folytán visszaessél, — hanem önmagad tapintatossága s óvatossága által igyekezzél ismét előre vergődni.“ Más szóval: a fejedelem, a kormány megtette a magáét, lefekteté az alapot, most rajtunk a sor, ernyedetlen elővigyázattal s egyetértéssel rakni az alapra a köveket, hogy az alkotmányosságnak a kor igényei szerint kis tatarozott épülete elkészüljön ! Ez jellemzi a különbséget az 1861. és 1865 diki felfogások között, ami mindenesetre szépeményekre jogosít fel. A recidivázott beteg,azt mondják, mindig jobban ügyel magára, ha ismét lábbadozni kezd; hiszszük, mikép ezen orvosi észlelet ez alkalommal nálunk sem jövend kivétel alá. Ismétlem: a főispáni kinevezés új lendületet adott közéletünknek, ám azért korántsem voltunk oly elbizakodottak azt hinni, hogy most már minden nyelve van, sőt egész fontosságában nyomult elénk a kérdés: quid nunc? Székes-Fehérvárott megyénk publico-politikus életének székhelyén többen kezdtek megfordulni, kik talán 1861 óta sem voltak a városban, a megyénk ismertebb nevű fiai,kik évek óta nem találkoztak, fölkeresték egymást, itt-ott kisebb nagyobb csapatokban különbféle politikai színezetű férfiak tanakodtak, megvitattatok a kérdés minden oldalról, az alternatívák felállíttattak,de hogy tulajdonképen mi fog történni, azt positivitással senki sem tudta, migyen az új főispán folyó hódikére teszve székfoglalását, az ezt megelőző napon tartott conferentia világot derített az ügyállásra, és sejtetni engedte mit várhatunk a holnaptól. A tanársggon, melyet Salamon Lajos elnöke, megyei nemesség és polgári osztály színe volt jelen. A kérdés természetesen a körül forgott, mily magatartást kövessen a beiktatásra meghívott és megjelent megyei közönség a székfoglalás alkalmával. A nézetek eleinte meglehetősen szétágaztak. Mindenekelőtt különösen kiemeltetett, mikép Fehér ez idő szerint az első megye, melyben a főispán székfoglalása véghezmegy, annál nagyobb ildomosságot kell tehát a megállapodás körül követni, mert az egész ház tekintete jelenleg ide van irányozva. Találkoztak, kiket a kormány által tettemez első lépés, tudniillik csupán a főispánok kineveztetése, de a megyék reconstitutiójának mellőzése, éppen nem elégített ki, — a kik ezen intézkedésben legkisebb garantiát sem láttak az alkotmányosság iránt; — ezen urak a főispáni székfoglalás alkalmával ki akarták fejezni aggodalmaikat , s ekképen mintegy óvásukat nyilatkoztatni ki, addig természetesen vissza szándékozván vonulni a megyei közélettől, míg a megyék, a magyar alkotmányosság ebédbástyái teljesen reconstituálva nem lesznek. Azonban a quid juris fölött diadalt aratott a quid c o n s i 1 i i ? Ennek folytán a conferentiában határozatba ment elfoglalni a kínálkozó tért, és minden oly nyilvántalatoktól lelkiismeretesen tartózkodni, melyek a bonyodalmakat a helyett hogy megoldanák, még inkább szaporítanák s a küzdelmekben különben is gazdag kormány mozgását nehezítenék, azoknak a kik az ildomosság által kijelölt emer utat éppenséggel nem tartják politikai meggyőződésökkel megegyezőnek, szabad tetszésökre bízatván a székfoglaláson meg nem jelenni. A kezdetben szétágazó véleményeknek, hogy úgy mondjuk, egyi kalap alá hozásában az oroszlánrész gróf Cziráky János ur ő excellentiáját, Fehérmegye 1861 diki főispánját illette, a mely törekvést az ellenkező oldalon is támogatta Madarász József mérsékletre, higgadtságra, óvatosságra felhívó beszédével. Azon óhajtásban , vajha az országgyűlés mielőbb összehivatnék és a nemzeti fejedelem között kötendő békét a koronázás pecsételné meg mielőbb örökre, — természetesen nem uralkodott véleménykülönbség. Így múlt el a főispáni székfoglalást megelőző nap, és mi nyugodtan hajtuk fejünket az álomra, mert arról győződtünk meg, mikép a viszály, melynek hite a következmények után ítélve túlzott alakban terjesztetett, tulajdonképen nem is létezik, és hogy ott, ahol magasztos célok állnak előttünk, ezek kedvéért valamint a jövendő által nyújtandó kárpótlás reményében nagylelkűen fel tudjuk áldozni a formalitásokat is, melyek tagadhatlanul lényegesek ugyan, de amelyekhez való merv ragaszkodás által, most sokkal többet kockáztatnánk mint csupán formalitásokat. Főispán uz ő excellentiája folyó hó 9- dikén, tehát beiktatása napján érkezett meg közelfekvő jószágáról, még pedig a bandériumot, s minden ünnepélyességet depraecálván, egész csendben. Reggeli 9 órakor a Szent Lélek segítségül hívására a templomba vonultunk, mely alkalommal megyés püspök ur ő méltósága számos segédlet mellett mutatta be a Mindenhatónak a vér nélküli áldozatot. A székesegyház nem volt képes a hívők seregét befogadni. Az áhitatoskodók között lehetett látni főispán,az öniskolán kívül, gróf Cziráky Jánost,gróf Zichyeket számosan képviselve, — gróf Batthyányit Csikvárról, gr. Waldsteint, gróf Győryt, báró Földváryakat, Szluhát, a hajdani jász-kun főkapitányt, Sárközy septemvírt, valamint a fehérmegyei nemesség virágát , kik mindannyian teljes nemzeti díszöltönyben jelentek meg, — úgyszintén a mostani megyei hivatalnokokat, — a városi tisztikart, — a fehérmegyei gazdasági egylet küldöttségét, végre a községi képviselőket. A szentmise végeztével gyalog haladt a menet, főispánunkkal élén a megyeház teremébe , melyet zsúfolásig megtöltött a minden rendű s rangú közönség. A terembe érkezésünk után 10 perccel főispán ur ő exclja a megyés püspök ur ő méltósága, az auszocralia, és a nemesség kíséretében jelent meg közöttünk s harsány éljenekkel fogadtatott. Székfoglaló beszédében, melynek sok pontja kitörő lelkesedéssel fogadtatott, többi között kiemelte : excellentiája, miszerint államszolgálatban töltött számos év után nyugalomba vonulván vissza, nem gondolta volna, hogy még egyszer a közpályára fog lépni, de e válságos időkben, midőn az ország s a birodalom érdekei forognak szóban, és az egész művelt Európa tekintete reánk van irányozva, meghódolt Urunk Királyunk parancsának, és elfoglalja Fehérmegye főispáni székét, melyben hajdan a Nádasdyak, Ürményiek s Czirákyak tündököltek. Programmját, politikai hitvallását , excja nem tartja szükségesnek előterjeszteni, az ő eddigi élete úgymond nyitott könyv, melyben mindenki szabadon olvashat; politikai elveit minden alkalommal és sokkal küzdelmesebb körülmények között is megismertette már. A haza — monda a főispán — bizalommal lehet a kormány iránt; ő excra meg van győződve, mikép a nemzet s a trón közötti kiegyezkedés csupáncsak s egyedül a sanctio pragmatica alapján történhetik meg, ildomos tekintetbe vévén természetesen a kor igényeit, az időközben kifejlett politikai viszonyokat, és a birodalom Lajtán túli részének uj alkotmányát, hanem hogy e cél élét essék, mindenekfölött a nemzet mérsékletére, higgadtságára, óvatosságára s áldozatkészségére van szükség. Előre bocsátván ezután ő excja, miképp is a megyei élet emlőin növekedvén fel,pályáját Pest-Pilis- Solt t. e. megyékben mint aljegyző kezdé) a megyei institutio horderejét és súlyát nagyon jól ismeri, ám ezen fölötte fontos ügy rendezését csak az országgyűléstől várhatjuk, minélfogva teendője egyelőre s szorosan véve csak a megyei administratióra terjed ki. A most szolgálatban levő megyei hivatalnokokra térvén át, hiszi ugyan ő excra, mikép azok eddig is eleget tettek kötelességeiknek, jövőre nézve azonban annyival inkább elvárja tőlük, hogy mind a pontosságot s szolgalmat, mind a tiszta kezelést és részrehajlatlanságot a legszigorúbban tartandják szemeik előtt, mert ő minden legkisebb viszszaélés ellen, akár származzék az a múltból, s akár forduljon elő jövendőben, kérlelhetlenül járand el, — végül a megyei közönség támogatását kérvén ki ő excelltiája, s köszönetét mondván megjelenéséért a gyülekezetnek, ennek szíves jóvoltába ajánlotta magát, —s mire ugyanazon környezetben, melylyel jött, ■ szűnni nem akaró éljenzések között vonult vissza a mellékterembe. A főispáni székfoglalás csak ennyiből állt. Sokan, kik nem voltak az előleges megállapodásba beavatva, azt várták, hogy válaszolni fog valaki a főispáni beszédre, illetőleg viszont üdvözlendi őt, de ki válaszolt volna? ! Megye még nincs, ennek nevében tehát senki sem szólhatott, a mostani megyei hivatalnokoks részéről pedig senkit sem találtunk arra hivatva, hogy főispánunkat üdvözölje, egyéb- I iránt azért korántsem maradt ő excja a legszívélyesebb üdvözlet nélkül, mert egyenkint I és egyetemesen üdvözöltük őt mindannyian, akik ma hallottuk. " A főispáni székfoglalás után főispán úr , ő excja a különbféli tisztelgő küldöttségeket fogadta, úgymint a fehér megyei gazdasági egyletet, a fehérvári ügyvédeket, a megyei hivatalnokokat, városi tisztikart stb. Déli 12 órakor tanácskozmány tartatott Iz excjánál, a mely leginkább némely megyei hivatalnak újhegyénekkel leendő s szükségessé vált betöltése kérdésével foglalkozott. Egyelőre csak a két alispánságra nézve történt megállapodás, és ennek folytán első alispánná főispán ura exéja, hallomás szerint Horvát Lászlót, Felsőmegye hajdani tiszti főügyészét, 1847-ben követét, második alispánná pedig Kenessey Kálmánt fogja legközelebb helyettesíteni. Azt sem hagyhatom említetlenül, mikép a megye fiai közül sokan az iránt is eltérő véleményben voltak, vállaljanak-e a megyénél már most, tehát főispáni helyettesítés és nem szabad választás útján hivatalokat? de végre e kérdésben szintén a quid consilis győzött és főleg azon indok , miké’p igaz ugyan, hogy a főispán helyettesíti az új tisztviselőket, ele nem önkényesen, hanem a tanácskozmány meghallgatása és ajánlása következtében, tehát azok mintegy a közbirodalom jelöltjeinek s kifolyásának fogják magukat tarthatni. Főispán úr ő excja a tanácskozmány után, déli 1 órakor elhagyta Fehérvárt és visszautazott jószágára így ment véghez nálunk a főispáni beiktatás, és ha csakugyan reánk volt is irányozva az ország figyelme, úgy hiszem, hogy okunk van eljárásunkat követésre méltó például mutatni fel, mert meg tudtunk alkudni a körülményekkel, a mi pedig ez idő szerint supremalexestor. 1. A mosoni uj főispánnak megyéjéhez intézett körlevele: „Ő császári királyi Apostoli Felségének legkegyelmesebb Urunknak folyó 1865-dik évi augustus hó 26-dikán kelt kegyes elhatározása által Mosonmegye főispáni székére hivatva lévén, közhírré teszem, hogy a megye kormányzatát átvettem Elveim azon 33 év óta, mely alatt Mosonmegyében szolgálni kezdettem, Mosonmegye közönsége előtt ismeretesek. Tántoríthatlan hűség legkegyelmesebb uralkodó Urunkhoz, forró és valódi ragaszkodás édes hazánkhoz, és ezen kormányomra bízott megyéhez való szeretet tűzik ki az utat, melyet követendek. A megye minden lakosa bennem a szükségben jóakaró tanácsadót és oltalmat találand, de egyszersmind szigorúan fogom köve