Pesti Hírnök, 1865. szeptember (6. évfolyam, 200-224. szám)

1865-09-11 / 207. szám

Hatodik évfolyam 207 szám. Hétfő, September 11-én 186 AT ATATATATATAT.ATATATJV'/V'A/*AAA/ AAAAA/W A/'AAA/'A/'ATA/'A/'AT^) ^ Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás-­­? | sál vagy postán mindennapi megküldéssel: ^ | egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre |­5­5 frt. — m­inden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- 1­0 napos előfizetést. f tt'wVA/A/'A/'A/AfA/A^A/'A^'A/AfWA/A/ATA/'A/'ArA/'A/'A/'A/'A/'ATAA/V/AA^\5 PESTI POLITIKAI HÍRNÖK NAPILAP. ^A/W.ArAA/­/A/\ATAAA/'.AA/V\/WV\AAAAA/'.AAAAA/\A/A/VA/W\A/W'./\/AA/V',r­­I .1 | Hirdetések öth­asábos petit sorért egyszerű hir-| ^detésnél is kr.,bélyegdíj 30 krjával számittatnak. ^ | Szerkesztőség és kiadó­hivatal| a himző- és kalap-utca sarkán l-sösz. alatt, | a 2-dik emeleten. § /WV.AA/WWWWVWVWV.A/VWWWWWWWVWVAA/WWVW./WVV^ t Előfizetési felhívás pesti hírnök politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negy­e­dévre ........ •0 írt Félévre...............................................l0 frt Egész évre.........................................20 irt auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik MT­E­l­ő f­i­z­e­t­h­­e­t­n­i : V­i­déken minden kir. postahivatalnál, h­e­l­y­­ben Pesten, csupán a „Pesti Hirnök“ kia­dó hivatalában, a hímző- és kalap-utca szeg­letén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó­ hivatala. MHVii ■rii.'-’tJTi.TMtB—I—1—«M——M—»M————-1—rr 1 Hazai közügyek. Slunicipalisi mozgalmak. Székesfehérvári főispáni székfoglalás. Sz. - Fehérvár, sept. 9. Fehérmegye népe mindig első sorban állt a hír hazafiak között, és igy midőn az al­kotmányosság hajnala ezúttal ismét fakadni kezdett, — midőn a király ezt mondd: „le­gyen világosság !“ kétszeres sóvár vágygyal várta, vajha tettleg is kiléphetne már a pro­­visorium bonyodalmas teréről, hogy hozzá­szólhasson a haza szent ügyéhez, a­mely min­den egyes polgár legszentebb ügye egyszer­smind. A Gondviselés sietett teljesíteni ez ország­szer­e osztott e buzgó óhajtást, mert a magas kormány a legelsők közé sorozott bennünket, midőn a rendszer­változás óriási művét meg­kezdette. Főispánul Szőgyén­yi - M­a­r­i­c­h László úr ő excellentiáját nyertük. Várakozásunk e tekintetben — miért tagadnék? — előbb másfelé irányult,azonban e személyes kérdésen csakhamar túltettük ma­gunkat, mert hiszen a közös ügy szent érde­ke állt előttünk, melynek mindent alá tudunk s akarunk is rendelni. Nagy kő esett le szivünkről, midőn meg­tudtuk, hogy van főispánunk, tehát megtéve az első lépés a szent cél felé, mely után só­­várgunk, s a melyet röviden e három szóba foglalónk: rendezkedés minden irány­ban! Mintha uj vért csepegtetett volna csak nem kiapadt ereinkbe e kinevezés. A hosszú halotti álomból mintegy ébred­ni kezdtünk. —­ az erkölcsi zsibbadtságot le­vetkezve üdülésnek indultunk, és tisztulni láttuk az eget, melyet eddig beláthatlanul a bris fellegek borítanak. Azonban el nem mulaszthatom megje­gyezni, miszerint az ébredés fölötti öröm nem volt rajongó, mint például 1861 ben, hanem higgadt, az átalakulás fontosságához illőleg méltóságos, komoly, minélfogva az iránt is biztos kezességet látszik nyújtani, mikép majd nem engedjük magunkat az országgyűlésen sem általa végletekre ragadtatni, mint a vég­­zetszerv 1861-ben történt. Hogy hasonlattal éljek, az egész proces­­sust azon állapothoz hasonlítjuk, melyben az ügyes és lelkiismeretesen gondos orvos kiránt­ja halálos betegét az életveszélyes kórból, de midőn a „lenni vagy nem lenni“ kérdés a „lenni“ javára dőlt el, igy szól hozzá : „a haláltól megmentettelek, azonban most rajtad a sor vigyázni, ne­hogy rendetlenkedéseid folytán visszaessél, — hanem önmagad ta­pintatossága s óvatossága által igyekezzél ismét előre vergődni.“ Más szóval: a fejedelem, a kormány meg­tette a magáét, lefekteté az alapot, most raj­tunk a sor, ernyedetlen elővigyázattal s egyet­értéssel rakni az alapra a köveket, hogy az­­ alkotmányosságnak a kor igényei szerint ki­­s tatarozott épülete elkészüljön ! Ez jellemzi a különbséget az 1861. és­­ 1865 diki felfogások között,­­ a­mi minden­esetre szép­eményekre jogosít fel. A recidivázott beteg,azt mondják, mindig jobban ügyel magára, ha ismét lábbadozni kezd; hiszszük, mikép ezen orvosi észlelet ez­­ alkalommal nálunk sem jövend kivétel alá. Ismétlem: a főispáni kinevezés új lendü­letet adott közéletünknek, ám azért korántsem voltunk oly elbizakodottak azt hinni, hogy most már minden nyelve van, sőt egész fon­tosságában nyomult elénk a kérdés: quid nunc? Székes-Fehérvárott megyénk publico-po­­litikus életének székhelyén többen kezdtek megfordulni, kik talán 1861 óta sem voltak a városban, a megyénk ismertebb nevű fiai,kik évek óta nem találkoztak, fölkeresték egymást, itt-ott kisebb nagyobb csapatokban különbféle politikai színezetű férfiak tanakodtak,­­ megvitattatok a kérdés minden oldalról, az alternatívák felállíttattak,de hogy tulajdonké­­pen mi fog történni, azt positivitással senki sem tudta, migyen az új főispán folyó hó­­­di­­kére teszve­­ székfoglalását, az ezt megelőző napon tartott confer­entia világot derített az ügyállásra, és sejtetni engedte mit várhatunk a holnaptól. A tanár­s­ggon, melyet Salamon Lajos elnöke,­ megyei nemesség és pol­gári osztály színe volt jelen. A kérdés természetesen a körül forgott, mily magatartást kövessen a beiktatásra meg­hívott és megjelent megyei közönség a szék­­foglalás alkalmával. A nézetek eleinte meglehetősen szét­ágaztak. Mindenekelőtt különösen kiemeltetett, mikép Fehér ez idő szerint az első megye, melyben a főispán székfoglalása véghezmegy, annál nagyobb ildomosságot kell tehát a megállapodás körül követni, mert az egész ház­­ tekintete jelenleg ide van irányozva. Találkoztak, kiket a kormány által tett­emez első lépés, tudniillik csupán a főis­pánok kineveztetése, de a megyék reconsti­­tutiójának mellőzése, éppen nem elégített ki, — a kik ezen intézkedésben legkisebb ga­­rantiát sem láttak az alkotmányosság iránt; — ezen urak a főispáni székfoglalás alkal­mával ki akarták fejezni aggodalmaikat , s ekképen mintegy óvásukat nyilatkoztatni ki, addig természetesen vissza szándékozván vo­nulni a megyei közélettől, míg a megyék, a magyar alkotmányosság e­bédbástyái teljesen reconstituálva nem lesznek. Azonban a quid juris fölött dia­dalt aratott a quid c o n s i 1 i i ? Ennek folytán a conferentiában hatá­rozatba ment elfoglalni a kínálkozó tért, és minden oly nyilvántalatoktól lelkiismere­tesen tartózkodni, melyek a bonyodalmakat a helyett hogy megoldanák, még inkább sza­porítanák s a küzdelmekben különben is gazdag kormány mozgását nehezítenék, azok­nak a kik az ildomosság által kijelölt emer utat éppenséggel nem tartják politikai meg­­győződésökkel megegyezőnek, szabad tet­szésökre bízatván a székfoglaláson meg nem jelenni. A kezdetben szétágazó véleményeknek, hogy úgy mondjuk, egyi kalap alá hozásában az oroszlán­rész gróf Cziráky János ur ő excellentiáját, Fehérmegye 1861 diki fő­ispánját illette, a mely törekvést az ellenke­ző oldalon is támogatta Madarász József mérsékletre, higgadtságra, óvatosságra felhívó beszédével. Azon óhajtásban , vajha az országgyű­lés mielőbb összehivatnék és a nemzet­i feje­delem között kötendő békét a koronázás pe­csételné meg mielőbb örökre, — természete­sen nem uralkodott véleménykülönbség. Így múlt el a főispáni székfoglalást­­ megelőző nap, és mi nyugodtan hajtuk fejün­ket az álomra, mert arról győződtünk meg, mikép a viszály, melynek hite a következmé­nyek után ítélve túlzott alakban terjesztetett, tulajdonképen nem is létezik, és hogy ott, a­hol magasztos célok állnak előttünk, ezek kedvéért valamint a jövendő által nyújtandó kárpótlás reményében nagylelkűen fel tudjuk áldozni a formalitásokat is, melyek tagadhatla­­nul lényegesek ugyan, de a­melyekhez való mer­v ragaszkodás által, most sokkal többet kockáztatnánk mint csupán formalitásokat. Főispán uz ő excellentiája folyó hó 9- dikén, tehát beiktatása napján érkezett meg közelfekvő jószágáról, még pedig a bandé­riumot, s minden ünnepélyességet depraecál­­ván, egész csendben. Reggeli 9 órakor a Szent­ Lélek segítsé­gül hívására a templomba vonultunk, mely alkalommal megyés püspök ur ő méltósága számos segédlet mellett mutatta be a Minden­hatónak a vér nélküli áldozatot. A székesegyház nem volt képes a hívők seregét befogadni. Az áhitatoskodók között lehetett látni főispán,az ö­niskolán kívül, gróf Cziráky Jánost,gróf Zichyeket számosan képvi­selve, — gróf Batthyányit Csikvárról, gr. Wald­steint, gróf Gy­őr­yt, báró Föld­­váryakat, Szluhát, a hajdani jász-kun főkapitányt, S­ár­k­ö­z­y septemvírt, valamint a fehérmegyei nemesség virágát , kik mind­annyian teljes nemzeti díszöltönyben jelentek meg, — úgy­szintén a mostani megyei hiva­talnokokat, — a városi tisztikart, — a fehér­megyei gazdasági egylet küldöttségét, végre a községi képviselőket. A szent­mise végeztével gyalog haladt a menet, főispánunkkal élén a megyeház tere­mébe , melyet zsúfolásig megtöltött a minden rendű s rangú közönség. A terembe érkezésünk után 10 perccel főispán ur ő exclja a megyés püspök ur ő méltósága, az au­szocralia, és a nemesség kísé­retében jelent meg közöttünk s harsány élje­nekkel fogadtatott. Székfoglaló beszédében, melynek sok pontja kitörő lelkesedéssel fogadtatott, többi között kiemelte : excellentiája, miszerint ál­lamszolgálatban töltött számos év után nyu­galomba vonulván vissza, nem gondolta volna, hogy még egyszer a közpályára fog lépni, de e válságos időkben, midőn az ország s a biro­dalom érdekei forognak szóban, és az egész művelt Európa tekintete reánk van irányozva, meghódolt Urunk Királyunk parancsának, és elfoglalja Fehérmegye főispáni székét, mely­ben hajdan a Nádasdyak, Ürmé­­n­y­i­e­k s C­z­i­r­á­k­y­a­k tündököltek. Programmját, politikai hitvallását , excja nem tartja szükségesnek előterjeszteni, az ő eddigi élete úgymond nyitott könyv, melyben mindenki szabadon olvashat; politikai elveit minden alkalommal és sokkal küzdelmesebb körülmények között is megismertette már. A haza — monda a főispán — bizalommal lehet a kormány iránt; ő excra meg van győződve, mikép a nemzet s a trón közötti kiegyezkedés csupáncsak s egyedül a sanctio pragmatica alapján történ­hetik meg, ildomos tekintetbe vévén természetesen a kor igényeit, az időközben kifejlett politikai viszonyokat, és a birodalom Lajtán túli részének uj alkotmányát, hanem hogy e cél élét essék, mindenekfölött a nem­zet mérsékletére, higgadtságára, óvatosságára s áldozatkészségére van szükség. Előre bo­­csátván ezután ő excja, mikép­p is a megyei élet emlőin növekedvén fel,­­pályáját Pest-Pilis- Solt t. e. megyékben mint aljegyző kezdé) a megyei institutio horderejét és súlyát nagyon jól ismeri, ám ezen fölötte fontos ügy rende­zését csak az országgyűléstől­­ várhatjuk, minélfogva teendője egyelőre s szorosan véve csak a megyei administratióra terjed ki. A most szolgálatban levő megyei hiva­talnokokra térvén át, hiszi ugyan ő excra, mikép azok eddig is eleget tettek kötelessé­geiknek, jövőre nézve azonban annyival in­kább elvárja tőlük, hogy mind a pontosságot s szolgalmat, mind a tiszta kezelést és rész­­­­rehajlatlanságot a legszigorúbban tartandják szemeik előtt, mert ő minden legkisebb visz­­­­szaélés ellen, akár származzék az a múltból, s akár forduljon elő jövendőben, kérlelhetlenül­­ járand el, —­ végül a megyei közönség támo­­­­gatását kérvén ki ő excelltiája, s köszönetét­­ mondván megjelenéséért a gyülekezetnek, ennek szíves jóvoltába ajánlotta magát, —­s mire ugyanazon környezetben, melylyel jött, ■ szűnni nem akaró éljenzések között vonult­­ vissza a mellékterembe. A főispáni székfoglalás csak ennyiből­­ állt. Sokan, kik nem voltak az előleges meg­­­állapodásba beavatva, azt várták, hogy vála­­­­szolni fog valaki a főispáni beszédre, illetőleg­­ viszont üdvözlendi őt, de ki válaszolt volna? ! Megye még nincs, ennek nevében tehát senki­­ sem szólhatott, a mostani megyei hivatalnokok­­s részéről pedig senkit sem találtunk arra hi­­­­vatva, hogy főispánunkat üdvözölje, egyéb- I iránt azért korántsem maradt ő excja a leg­­­­szívélyesebb üdvözlet nélkül, mert egyenkint I és egyetemesen üdvözöltük őt mindannyian, a­­­kik ma hallottuk. " A főispáni székfoglalás után főispán úr , ő excja a különbféli tisztelgő küldöttségeket­­ fogadta, úgymint a fehér megyei gazdasági egyletet, a fehérvári ügyvédeket, a megyei hivatalnokokat, városi tisztikart stb. Déli 12 órakor tanácskozmány tartatott I­z excjánál, a mely leginkább némely megyei­­ hivatalnak újhegyének­kel leendő s szükséges­sé vált betöltése kérdésével foglalkozott. Egyelőre csak a két alispánságra nézve történt megállapodás, és ennek folytán első al­ispánná főispán ur­a exéja, hallomás szerint H­orvát Lászlót, Felsőmegye hajdani tiszti főügyészét, 1847-ben követét, második alispánná pedig Kenessey Kálmánt fogja legközelebb helyettesíteni. Azt sem hagyhatom említetlenül, mikép a megye fiai közül sokan az iránt is eltérő véleményben voltak, vállaljanak-e a megyé­nél már most, tehát főispáni helyettesítés és nem szabad választás útján hivatalokat? de végre e kérdésben szintén a quid consilis győzött és főleg azon indok , miké’p igaz ugyan, hogy a főispán helyettesíti az új tiszt­viselőket, ele nem önkényesen, hanem a ta­nácskozmány meghallgatása és ajánlása kö­vetkeztében, tehát azok mintegy a közbiro­­dalom jelöltjeinek s kifolyásának fogják ma­gukat tarthatni. Főispán úr ő excja a tanácskozmány után, déli 1 órakor elhagyta Fehérvárt és visszautazott jószágára így ment véghez nálunk a főispáni beik­tatás, és ha csakugyan reánk volt is irányozva az ország figyelme, úgy hiszem, hogy okunk van eljárásunkat követésre méltó például mu­tatni fel, mert meg tudtunk alkudni a körülményekkel, a mi pedig ez idő szerint supremalexesto­­r. 1. A m­osoni uj főispánnak megyéjéhez intézett körlevele: „Ő császári királyi Apostoli Felségének legkegyelmesebb Urunknak folyó 1865-dik évi augustus hó 26-dikán kelt kegyes elhatá­rozása által Mosonmegye főispáni székére hivatva lévén, közhírré teszem, hogy a megye kormányzatát átvettem Elveim azon 33 év óta, mely alatt Mo­­sonmegyében szolgálni kezdettem, Mosonme­gye közönsége előtt ismeretesek. Tántoríth­at­­lan hűség legkegyelmesebb uralkodó Urunk­hoz, forró és valódi ragaszkodás édes ha­zánkhoz, és ezen kormányomra bízott me­gyéhez való szeretet tűzik ki az utat, melyet követendek. A megye minden lakosa bennem a szük­ségben jóakaró tanácsadót és oltalmat talá­­land, de egyszersmind szigorúan fogom köve­

Next