Pesti Hírnök, 1865. szeptember (6. évfolyam, 200-224. szám)

1865-09-19 / 214. szám

Hatodik évfolyam 214. szám. Kedd, September 19-én 1865. (f) A/'/V'A/'SV'ArA/'A/'JVJV'A/'JV'Af'ArS'J'A/WWAfA/'A/'ATAf'AAArA/'nrA/'A/'A/'sf) s , S | Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás-| § sál vagy postán mindennapi megküldéssel : ^ | egész évn 20 frt; félévre 10 frt; negyedéire 15 f. frt. — Minden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- 10 napos előfizetést. | (J^Vv/WWWVA/VA/VWVVA/V/WWVAA/VWWWVVWWVWWVVAAAA/VVAMAS PESTI POLITIKAI HÍRNÖK NAPILAP. OA/'sA/A/'JVJV'/wA/'A/'JV’Af'A/'A/'JV'yV'ATA/'ArA/'yV'A/' AT Af'A/'AJW1V AfAf ^ | Hirdetések öthasábos petit sorért egyszerű hir-1rdetésnél, kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak. ^ 1 Szerkesztőség és kiadóhivatal: | a hímző-íb kalap-utca sarkán 1-sösz. alatt, | a 2-dik emeleten. ^ JlAAWMiWWlfJV^MV/UVWiAV'/JWVWJVAWJVJWVAiJVAii^ 1 Előfizetési felhívás PESTI HÍRNÖK politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre.......................................... 5 frt Félévre.....................................................10 frt Egész évre..............................................20 frt auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik ÜT Előfizethetni: Vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben Pesten, csupán a „Pesti Hirnök“ kiadó hivatalában, a himző- és kalap-utca szegletén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó hivatala. Hazai közügyek. Bécs, sept. 16. ) Mint halljuk, a magyar országgyűlést egybehívó legfelsőbb határozat megtörtént s ma hétfőn délben a magyar kir. udv. cancellária tanácsának rendkívüli ülésében publicáltatott. Pest, sept. 19.). A megelőző rövid bécsi közlés szerint a magyar országgyűlés kihirdetésének küszöbén állunk. Ez lesz a feladás arra, hogy a politikai pártok határozott programmok mellett igazodjanak, s a hírlapok mindazon életkérdések komoly megvitatásába ereszkedjenek, melyeknek helyes megoldásától mind birodalmi együttlétünknek a korábbi szilárd és törvényes alapra visszavezetése, mind saját alkotmányos belszervezkedéseinknek összhangzásba hozatala, mind a társadalmi átalakulás szükségeivel, mind különösen azon történeti jogalappal, mely egy évezred alatt mint a magyar nemzet lételének és szabadságának kezessége bizonyult be. Részletes anyagot és irányt a hírlapi vitáknak, a különböző programmok és pártszínezetek szellemében, kétségkívül majd csak a nyilvánosságra jutott királyi előterjesztések fognak kölcsönözni, de bizonyos, hogy a különböző politikai pártok, a fő elvekre nézve, előre is tisztában vannak magukkal, slegyen szabad hozzátennünk, hogy a 61 óta szerzett tanulságok folytán ma már nem állanak oly mereven egymással szemközt, miszerint a kiegyeztethetlenségtől tartani lehetne. Különösen a nemzeti szempontok és közjogi elvek, melyeknek képviseletével s védelmével köztiszteletü hazafiak e lapot megbizták, mely lényeges feltételét képezik a fenforgó differentiák megnyugtató, biztos, és gyökeres kiegyenlítésének, miszerint azok, ha a Gondviselés a magyar nemzetnek s Magyarországnak jövőt szánt, bármily hosszú küzdelem után, s mindennemű ellenkező doctrinális sürgetések és kísérletek dacára, szükségkép előbb-utóbb irányadó érvényre fognak emelkedni, mert csak általuk hozhatók nemzetünk geniusával s gyarapodó fenmaradásunk feltételeivel a szabadság és kultúra igényei termékeny összhangzásba. A függő kérdések közt, melyek a legsürgősb elintézésre várnak, kétségkívül elsősorban, sőt első helyen áll a monarchia központi kormányzatának, vagyis a birodalmi közös ügyek minéműségének, s közös elintézése alkotmányos formájának a koronával egyezkedve s egyetértve létrehozandó megállapítása. A koronával egyezkedve mondjuk, s nem az osztrák népekkel, mert közös Uralkodó királyi pálcája alá tartozván, mindnyájan érdeklettek, s elváltatlanul összetartozván, külön internationális érintkezésekre jogunk nincs, — ellenben a mai gyár szent korona felségi jogánál fogva, oly államjogi kérdésekben, melyek a monarchia közös érdekeit illetik, de Magyarország törvényes hozzájárulása nélkül nem complanálhatók, a kölcsönös kiegyezkedés csak a közös Fejedelem, mint egyszersmind magyar király interventiója által hozható létre. S ezen államjogi kérdés, ezen pont az, melyre nézve a legkülönbözőbb politikai pártok közt hazánkban a legtöbb, s majdnem úgy mondhatni, átalános öszhangzás , sőt , egyetértés uralkodik, és nagy elégtételünkre szolgál,hogy e részben az egyes pártszínezetek változó és sokáig ingadozó nézetei majdnem kizárólag határozottan ugyanazon elvekben nyertek megállapodást, melyeket mi már 1860- ban felállítunk , mint e kérdésben politikai programmunk feltétlen lényegét , s mint egyetlen modalitást, mely kölcsönösen meg- s nyugtató transactióra vezetni képes. . Az lévén ezúttal szándékunk és feladatunk, hogy az álláspontot, melyet e lap a transactio nagy műve irányában elfoglalni hivatva van, a nagy közönség előtt minden tartalékgondolat nélkül kizárjuk, időszerűnek tartjuk itt programmunk azon pontozatait, melyek a birodalmi közös ügyek kérdésére vonatkoznak, recapitulálni. A biztos és törvényes kiindulási pontot e kérdésben is mindenek felett a pragmatica sanctio szolgáltatja, ebben foglaltatván a legfőbb biztosíték, mind a monarchia összetartozására s ebből folyó közös érdekekre, mind a magyar szent korona felségi jogaira, s Magyarország önkormányzati igényeire nézve. • A pragmatica sanctio szelleme tehát legbiztosabban elvezet mind a birodalom valódi közös ügyeinek, mind azon formáknak részrehajlatlan megállapíthatására, melyek alkalmasak arra, hogy a kérdéses ügyek ezentúl közösen s alkotmányos módon intéztethessenek, akár a közös trón országlási hatalom körének gyengítése, akár a monarchia nagyhatalmi állásának megingatása, akár végre Magyarország törvényes autonómiájának megsértése nélkül. Számba véve a közbejött bevégzett tényeket és eseményeket, Magyarország a legnagyobb elviselhető aránylagos áldozatokra kész, hogy minden bajaink legnagyobbika, a monarchia zilált financiája rendeztethessék,— de egyszersmind jogosan igényli, hogy jövőben azon monarchia sorsára, melyhez elvárhatlanul tartozik, alkotmányos befolyása saját autonómiája megőrzése mellett jogos arányban biztosítva legyen. E biztosítékot azonban Magyarország csak az által nyerheti, ha mind a monarchia központi kormányában, mind azon testületben, mely a közös ügyek alkotmányos intézésére s a korona körül hivatva lesz, a magyar korona felségi jogának értelmében a paritás alapján vehet részt, anélkül, hogy az imént érintett testület centrálisai a parlament alakját ölthesse fel. Ily alapelveken, s azon törvényes állapotok zsinórmértéke szerint, melyeket az együttlét szükségei 48 előtt kifejtettek, úgy hiszszük a közös ügyek kérdésében annál gyorsabb s méltányosb kiegyezést hozand létre a legközelebbi országgyűlés a koronával, minthogy e téren politikai pártjaink közt lényeges nézetkülönbség nincsen. — Urunk Királyunk naponkint újabban nyilvánuló s félreismerhetlen atyai indulata pedig a lovagias magyar nemzetet, existentiájának legszélsőbb határáig, minden áldozatra lelkesítni képes. Egészen más viszonyba jönek egymással a politikai nézetek hazánkban azon kérdésekre nézve, melyek Magyarország belszervezetére vonatkoznak. Programmunk e téren is a történeti jogalapra támaszkodik, s éppen azért lényegesen eltér azon pártok irányától, melyek alkotmányunk jövő átalakítása körül ősi nemzeti institutióinkat saját ingatag elméleteiknek alárendelni törekszenek. Ezen részére a függő kérdéseknek közelebbi számunkban térünk át. Waldstein és Schönborn grófok vasútterve. • Folytatás. — Nem csak országos, de európai jelentőségűnek mondhatjuk a tiszt. grófok által tervezett u. n. „Hegyaljai vonalt“ mely Szerencstöl, Zomboron, Liszkán, S. Patakon, S.-A.-Ujhelyen, Szölöskén, Kir. Helmecen Ignécen Munkácsra megy, mert ha ezen pálya úgy, mint azt a tiszt, grófok tervezik . Szolyván s a Vica folyó mellett a Javornik hegy tövénél hazánk határát átlépve Tarnovka, Skolje, Stry városokon keresztül, végre Lembergbe vagy csak a már munkában levő Przsemysl, Halic, Cernovitz közti vonalba vitetik, mely a lembergi vonallal négyszöget képez és most már szintén Brodyig építtetik, akkor : nagy, kis és nyugati-Oroszország még ki nem zsákmányolt, óriás terjedelmű, elsőrendűleg termékeny és iparszegény vidékeivel (mely vidékeken Ausztria verseny nélkül szerezhetne iparcikkeinek piacokat) nem csak hazánkat fogná összeköttetésbe hozni, hanem úgyszólván egész világot, mert Oroszországnak ezen elzárt oldala Fiumén, Pesten keresztül legközelebb összeköttetésbe lépne az adriai tengerrel s viszont megnyílnék Kupa minden iparos államai számára, mint iparcikk-fogyasztó és nyerstermékeit örömest forgalomba bocsátó s ezenfelül nagyrészben őserdőkkel borított vidék. Csodálkoznunk kell, hogy Európa hatalmasságai , mindeddig érintetlenül hagyták Oroszország ezen leggazdagabb termővidékét. Nyolcszorta nagyobb területű síkföld ez mint az osztrák birodalom. Nincsenek utjai, a földmivelés igen tökéletlen és mégis 100 millió mércnyi gabonát adhat el évenkit. Biztos magtárává válhat Nyugat Európa népeinek, melyek közt hazánk s illetőleg az osztrák birodalom lakosai legközelebb fogják érni Podolia, Wolhinia, Bessarábia, Kiew, Charkow, Kursk, Orel, Woronesh, Tambow kerületeit, városait — és még csak egyetlen vonal sem visz ezen elsőrendű termékeny vidékekhez — csak egyetlen vonal sem metszi a Kárpátokat Pozsonytól a Vaskapuig, holott csupán hazánkon keresztül juthatni hozzájuk — mint viszont csupán hazánkon keresztül kaphatná legegyenesb után a nagy orosz birodalom mindazon cikket, mit a Levante, kelet népei vagy a suezi szoroson át India szigetei számára adhatnak. Ezen európai jelentőségű vonalnak a hazánkra eső része már helyes-helyet előkészíttetett. Csupán 4 —5 mérföld pályát kell építnünk Szent Pétertől (Adelsberg mellett) Fiuméig, hogy Pest Fiuméval öszsze legyen kötve. Pest-Szerencs közt már van vasutunk, bár itt még nagy hiány,hogy Hatvan és Miskolc közt az egyenes pálya még nem jött létre, így ha ezen pálya Szerencstől Munkácsig ki leend építve, akkor Trier, sept. 13. (F.) T. szerkesztő Úr! A tanügy mai nap mindenhol egyaránt nagy fontossággal bir. Az iskolák szervezetétől függ a nemzedékeknek nemcsak műveltsége és jóléte, hanem vallásossága és politikai gondolkodása is. Ezért az egyház és állam is érdekelve van mindenekfölött az iskolák kérdésében. S csakis ezen két tényező méltányos igényeinek kiegyenlítésétől remélhető a tanügy óhajtott felvirágzása. Ezen kiegyenlítés nem mindenhol látszik könynyen sikerülni, és Európa több államaiban nyílt küzdelemben látjuk az államot és egyházat. S hogy hazánkban szabad intézményeink viszszaállítása után ilyen küzdelem meg lesz előzhető, alig remélhetjük. Érdekkel bírhat tehát ismernünk, mikép fogják föl a németországi katholikusok érdekeiket, habár ezen fölfogást egész teremében nem is lehetne osztani. Tudvalevő, hogy Németország több országaiban, legújabban Badenben, az állam az egyházat teljesen megfosztani igyekezik befolyásától az iskolára, azt kizárólag az állami hatalom körébe tartozónak mondván ki. Ebből kifolyólag az iskolákat kivétel nélkül saját fölügylete alá helyezni, s ezen állami iskolák látogatására akar aa szülők gyermekeit is kényszeríteni, törvény által célozza, anélkül, hogy megengedni akarná, miszerint az egyház akár maga iskolákat alapítson, akár pedig az állami tanintézeteknek szelleme fölött őrködjék. Egyszóval a tanítási monopólium és kényszertörvények behozatala képezik jelszavát ilyen kormányoknak. Ezen törekvések általános elégületlenséget idéztek elő Németország katolikusai között, s ennek kifejezését találtuk több indítványban, mely a gyűlés elé terjesztetett. Ezeknek alapján a következő nagy horderejű tételek mondattak ki a gyűlés által: 1. A keresztény szülők lelkismeretileg tiltatnak oly iskolákba küldeni gyermekeiket, melyeknek tanárai kath. érzület tekintetében kellő garantiát nem szolgáltatnak. 2. A tanítási jognak az állam részéről való monopolizáltatása ellen a tanítási szabadság érdekében joga van tiltakozni az egyháznak. Hasonlag 3. azon jogtalanság ellen is, miszerint kath. alapítványok nem kath. szellemű intézetek alapítására és fentartására fordíttatnak. Ezen tételek kimondása mellett mindazáltal mind Poroszország mind Ausztriára nézve megjegyeztetett, hogy a fennálló állapotok ezen két birodalom határai között sok tekintetben megnyugtatók a katholikusokra nézve. A keddi esti ülés előadásai közül kettőről kívánok néhány szót szólani. Az egyikben Kramer amsterdami kath. bankár a szentszéknek financiális helyzetét ismerteté meg, nyíltan kimondván, hogy ha a katholikus világ újabb lelkes segélyt nem hoz, aggodalmakkal kell a jövőnek elébe nézni. Ezért kivált azon kölcsönkötvények átvételére buzdító a gyűlés tagjait, melyeket múlt évben 50 millió értékéig bocsátott ki a pápai kormány, melyeknek azonban még nagyobb része elhelyeztetésre várakozik. Reméli mindazáltal, hogy ezt a szent atya mellett nyilatkozó lelkesedés rövid idő alatt eszközölni fogja. Ezen derék kath. pénzügyér után Hafner mainzi tanár lépett a szószékre. Ez alkalommal érdekes előadásában a modern műveltség és a keresztény műveltség közti különbséget fejté ki. Azon kérdésre : kit mondanak általán művelt embernek ? finom humorral jelölé ki azon fő attribútumokat, melyekkel a „művelt ember“ fogalmát fölruházza napjaink u. n. közvéleménye. Kiemelvén, hogy legműveltebbnek az tartatik, ki magát minden vallás fölé emeli, az egyház intézményei és szolgáiról csak gúnynyal és megvetéssel szól, ki a XIX-ik századot minden műveltség, tudomány és haladás kutforrásának állítja. „Ha ezt értik műveltségnek, úgy mondjuk ki nyíltan, hogy mi műveletlen férfiak gyülekezetét képezzük.“ Ezután áttér a valódi műveltség jellemzésére. Műveit az ember — mondá — ha jelleméből és cselekedeteiből kitűnik, hogy Isten képére van teremtve, ha neveltsége Isten és szent fia által kinyilatkoztatott hit alapján a szellem, szív és lelkismeret öszhangzó kifejlesztéséből áll. És csak azon ember műveit, kinek lelke Istenhez, mint el fogjuk mondhatni: mi megtettük a magunkét — és a többi nem mi iket illet— bár, mint emlitém, a tiszt, grófok a munkácsi vonalat határunk széléig kivinni szintén tervezik — s buzgalmunk, tekintélyük, vagyonosságuk s befolyásuk előtt, ezen terv nem fog csupán írott malaszt maradni — annyival inkább, mert ez egyezik hazánknak (országgyűlésileg is nyilvánított) közkívánatával. Kubinyi Lajos.