Pesti Hírnök, 1865. október (6. évfolyam, 225-250. szám)
1865-10-02 / 225. szám
Hatodik évfolyam 225. szám. PESTI /vr/v'ArA/'Aryv'Ar/v'A/’A/'Aryv'/v/'yv'jv'/vrAr/vryv'/vrjV’ArA/ww'yv'ArJ\rsAf»G >, Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás | | sál vagy postán mindennapi megküldéssel: ^ | egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre | 5 r, frt. _ minden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- | | napos előfizetést. 1 U>/VWMmflMWJWWAmAMVWJWWW^AT/U'/VVVVW/M'J POLITIKAI NAPILAP. Hétfő, October 2-án 1865. HÍRNÖK. I ^/VVAAA/WWWWVWV*'^ ATA/'ATA/'AAA/'ATJ\TJV J j ij Hirdetések hathasábos petitsorért egyszerű hir-1 ^ detésnélG kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak. | Szerkesztőség és kiadóhivatal: | a hímző-és kalap-utca sarkán 1-sösz. alatt, | a 2-dik emeleten. •AA/WVWWV/WWWWWWWIAA/VA/VAA/WWVA/VWWVAAA/WWWVO i Előfizetési felhívás pesti hírnök politikai napilapra Előfizetési feltételek: Negyedévre...................................... 5 frt Félévre................................................10 firt Egész évre..........................................20 frt auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik Előfizethetni: Vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben Pesten, ezentúl a „Pesti Hirnök“ kiadó hivatalában, barátok tere, 7.sz., Emich G. újságkiadó hivatalában. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó hivatala. Hazai közügyek. Pest, oct. 2. A „Pesti Napló" tegnapi számában figyelmet ébresztő vezércikket olvastunk, mely feltehetőleg a 61-diki felirati párt szempontjából, tájékozást kiván szolgáltatni a legközelebbi országgyűlés teendőire nézve, s egyszersmind irányt adni a követválasztások körül. Egészben véve, mi e higgadt, engesztelékeny, s a kiegyenlítésnek positiv reményével kecsegtető nyilatkozványt szivünkből üdvözöljük, s nem kételkedhetünk, hogy ha a különböző pártok és érdeklett felek a szőnyegre kerülendő kérdések tárgyalásban ép úgy őszinték mint kölcsönösen türelmesek s elfogulatlanok lesznek, — az országgyűlési discussiók rövid idő alatt fel- és lefelé teljes értesülésre, s mindenkit kielégítő eredményre vezethetnek. Igaza van a Naplónak : a legközelebbi országgyűlésnek „nem az lesz feladata, hogy tüzes ellenzés mutatkozzék, hanem hogy higgadtan és államférfias okossággal legyen formulázva az állalajogi kérdések megoldása.“ Ha az irányadó pártoknál ezen tiszta felfogás uralkodik vala már az octoberi diploma megjelenésekor, s még mielőtt az ‘eljátszás elmélete’ s a ‘februári intézmény’ megszületett, — úgy a provisorium lefolyt keserű éveit is elkerültük volna. Azonban habár drága áron, az eszmék, a megpróbáltatás évein átszűrődve, minden irányban tetemesen megtisztultak. Nevezetesen az államjogi, vagyis inkább az úgynevezett birodalmi közös ügyekben, melyek a kiegyenlítés sarkpontját képezik, a 61-diki felirati pártban is világosabb fogalmak, határozottabb formulázások keletkeztek. Ennek folytán a Napló nem ok nélkül táplál sikerrel biztató reményeket, s mind e mellett igaza van, midőn felteszi azt, hogy e kérdés megoldható leszen alaptörvényeink megszegése nélkül s méltán hiszi azt, hogy pártkülönbség nélkül „sarkalatos jogokat egyik sem fog feladni kívánni, legalább nem tudunk úgymond oly magyar pártot egész háromszáz év óta, mely az országnak és nemzetnek életfeltételeire nézve alkudozott volna.“ Mi csak sajnáljuk, hogy e korszerű tájékozásában a Napló ezen államjogi kérdés velejét vagyis a közös ügyeket néhány sornyi punctatióban nem formulázta. Mindazok, kik követjelöltekül fellépni kívánnak, mind a választók, ekkor tisztább s konkrétebb fogalmat nyertek volna azon párt programmjáról, melyet a Napló, legalább e kérdésben, egy ‘nagy nemzeti pártba’ egybeolvadandónak remél. De ennek még egy más erkölcsi haszna is lett volna. A kérdés részletezése már eleve előkészítené az elméket, hogy a 48-diki törvények ide vonatkozó része is, nevezetesen a III dik t. c. nemcsak ‘kibővítésnek és egészítésnek,’ hanem valódi nevén mondva ‘revisiónak’ és módosításnak is néz elébe. A revisió szükségét e téren elhallgatni céltalan önáltatás,mert az minden esetre bekövetkezik, ha csakugyan kiegyenlítés akármelyik pártnak célja. A revisio eszméjétől az érintett III. t. cikkre nézve idegenkedni pedig annál kevésbé szükség, minthogy az ősi sarkalatos jogaink feláldozását nem hozza magával, s nem is igényli, s általa a nemzetet csak részint veszélyes, részintgyermekes illusióktól szabadítjuk meg, s azon realitás világába vezetjük vissza, mely elöl szemeinket hasztalan hunyjuk be. „Másik tárgya az országgyűlésnek úgy mond a Napló, a szűkebb értelemben vett belügy s illetőleg az 1848 diki reformoknak kifejtése, s az akkori törvények kibővítése és egészitése.“ A revisiót, bármily gondosan kerülje is a „Napló“ e kifejezést, a 48-diki törvényeknek a belszervezet megállapítására vonatkozó része sem kerülheti el. Mi is azt mondjuk, ma már „nem lehet politikus, ki legkevésbé is kivihetőnek tartaná a visszatérést a robotra, a rendi országgyűlésre, a nemesi megyére, s a nem felelős kormányra.“ De mi a magyar megyei institutiót illeti, a „Pesti Napló“ nagy öncsalódásban élne, ha azt hinné, hogy eddig ismert megyei formulája mint politikai program ii az országnak csak egy kis részét is kielégítené. E kérdésben is alakul bizonyosan egy ‘nagy nemzeti párt,’ s ehhez fog kétségkívül, az egykori „Pesti Hírlap“ centralistáit kivéve, a felirati párt túlnyomó része is tartozni, mihelyt komoly megvitatás folytán meggyőződik arról, hogy azon megye, melyet az alkotmányosság védbástyájának nevezni lehet, a „Napló“ kormányformulájával kiégeztethetetlen. Aki komolyan a szabadelvűségre hivatkozik, annak azon táborhoz kell sorakozni , mely az ősi megyei institutióknak az új társadalmi reformokkal öszhangzó, de egyszersmind a korábbi összes municipális jogokat biztosító szervezését és fentartását kívánja, s mely a nemzetnek a polgári jogok s alkotmányos befolyás legnagyobb sommáját practice biztosítja. Vannak egyébiránt a 48-diki törvényekben még más pontok is,amelyek a további kifejtés és bővítés helyett inkább nagyon is gyökeres módosítást és revisiót kívánnak, éppen a józan szabadelvűség érdekében. Ilyen a sok közül például a XX dik t. c. 3-dik §-a, mely alkalmazásba véve, hazánkban a vallásfelekezetek törvényes autonómiáját és testvéri békéjét egészen felforgatná. Ezek folytán tehát a békés szellemet és higgadt vitatkozást a legközelebbi országgyűlésen,valamint tanúit, független, komoly, s béke-és rendszerető hazafiak megválasztását követeltül mi is szintoly forrón óhajtjuk, mint a „Napló“ , de egyszersmind nemzeti alkotmányosságunk oly életkérdéseire nézve, melyekben lényegesen eltérő nézetek állanak egymással szemközt, s országgyűlésen is a vitatkozás törvényes szabadságát vesszük igénybe, s centralistáink lovagiasságától elvárjuk, hogy a megyék ügyét éppen oly eldöntetlen nyílt kérdésnek tekintsék, mint a minőnek mi a miniszeri rendszert elfogadjuk. Az egyetértést, pártfegyelem ürügye alatt bármily egyoldalú doctrinák feltolása által kierőszakolni a legméltatlanabb fogás lenne, s későbbi összeütközések s keserű harcok magvát hintené el. Öntudatos független férfiak azonban a nemzet életkérdéseiben, meggyőződésüket s vitatási szabadságukat sohasem fogják sem pártfegyelemnek , sem divatos eszmék népszerűségének feláldozni. Tokaj, sept. 28. Tegnap egy lélekemelő ünnepélynek valánk tanúi. A Tisza partján, Tisza Dob és Polgár között azon hely közelében, hol 20 évvel ezelőtt gr. Széchenyi István a tisza-szabályozást megkezdette — maga rerén az első kapavágást, — tegnap avattatott fel azon obelisk emlékoszlop, melyet ezen nagy férfiú iránti hálából az alsó-szabolcsi tiszaszabályozó-társulat emelt. Az emlékoszlopot Gerenday pesti szobrász készité. Mintegy négy öl magasságú az, talapzatával együtt. Áll egy gyönyörű kilátást nyújtó magaslaton, melynél szebb alig van a tiszavölgyön. Gránit táblákon e felirat áll: GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁNNAK, A TISZA-SZABÁLYOZÁS NAGY MŰVE MEGINDÍTÓJÁNAK, OTT, A HOL Ő MAGA A MUNKÁT MEGKEZDETTE, HÁLÁS EMLÉKÜL EMELTE AZ ALSÓ-SZABOLCSI TISZA-SZABÁLYOZÁSI TÁRSULAT MDCCCLXV. A másik oldalon pedig vannak Szász Károly jeles költőnknek e versei: Két hatalom versenye soká e róna leírásán Emberi szorgalom, és a vizek ös eleme. Széchenyi lett biró; a Tiszát medrébe szórttá Szózata; s a nagy tér is szabad, és a mienk. Az emlék mellett mést. Lévay Sándor püspök-septemvir, az alsó szabolcsi társulat elnöke tartott megható beszédet, melyben gr. Széchenyi István működését s érdemeit élénken rajzolá, különösen kiemelve a tisza-szabályozás ügyében tett fáradhatlan munkásságát. Az emlékbeszéd után a meghatott vendégek által a „Szózat“ énekeltetett el. Ezt ismét a mintegy 300 személyre terített asztalnál díszebéd követé, az e végből készített nagyszerű sátorban. Ebéd felett az elnökpüspök úr, előbb Széchenyi emlékezetére mondva áldást, lelkes szónoklattal emelt poharat írunk Királyunk Ő Felségéért, ki a tiszaszabályozás ügyét állandóan kegyelmesen pártolá, azután az összes tisza-szabályozási társulatokért. Jelen volt ezen szép ünnepélynél mintegy kétezer ember, leginkább Szabolcs, Bihar, Borsod, Zemplén és Heves-Szolnok megyékből , a hajdú városok, Jászság- és Kunságból. De voltak számos küldöttségek az egész hosszú tiszavölgyről. Jelen voltak gr. Andrássy Gyula és Aladár, gr. Szapáry István, gr. Szirmay Ottó. Igen számosan az ismeretes vidéki nemes családok tagjai közül. Voltak az ebéd felett több kitűnő szónoklatok, felköszöntések, jelesen Majláth György, Deák Ferenc, Dessewffy Emil, Andrássy Gyula, Bonis Sámuel, az elnök-püspök urakra, mely szónoklatok között különösebb megemlítésre méltó gr. Andrássy Gyula úr nagy jelentőségű speech-e, melyben kifejté szükségét annak, hogy Lajtán innen és túlnan egyiránt virágzani kell az alkotmányos életnek, kölcsönös bizalom- s egyetértésnek, hogy hatalmas legyen ugyan azon fejedelem kormánya alatt az összes birodalom, és boldog és virágzó legyen szeretett hazánk. Fájlaltuk, hogy a vendégek között nem tisztelhettük gr. Széchenyi István fiait! A kedélyes ünnepélynek igen kedvezett a szép meleg nap. Az igen számos vendégkoszorú késő estig vidáman mulatozott az ünnepély szép helyén. — Ezen ünnepély emléke állandóan fenn fog maradni a tiszavidékiek előtt. LAPSZEMLE Pest, oct. 2. A „Vaterland“ a sept. 20 diki csász. manifestum felett még a következő commentárt hozza : „A legfelsőbb manifestum és a September 20-i patens legbölcsebb s legméltóbb módozatnak tekintendő, mely által a zilált viszonyok ismét a helyes kerékvágásba tektethetnek. Mert először is mint lényegileg monarchius cselekmény nyilvánul azon értelemben, melyben az octoberi diploma is hasonló cselekmény volt, és ez képezi e legmagasabb nyilatkozat feledhetlen érdemét. Másodszor ünnepélyes elismerését tartalmazza annak, hogy az, mi változhatlan van az octoberi diplomában, mint ilyen fentartatik, és a forma fölé helyeztetik, melybe öltöztetett.Harmadszor pedig éppen az által, hogy ama változhatlant fentartja, a további cselekménynek is biztos tért és szigorúan megszabott határokat, és szilárd kiindulási pontot ad : a pragmatica sanctiot t. i. és a történelmi jogot ; — továbbá biztos célt, mely az országok jogainak a birodalom életfeltételeivel való egybekötésében áll, át nem léphető határt szab e két sarkpont közt, és végre e cselekményt a helyes útra igazítja, mely a királyságok és országok kiegyezkedése a koronával. Nem egy , de nem is huszonegy alkotmányozó gyűlés hozatik tevékenységbe, hogy egy tetszés szerinti új épület létrehozásának korlátlan feladatát átvegyék, s ezzel a helyzet egyik legveszélyesebb sziklája szerencsésen elkerültetett. Oly cselekmény ez, melyet igaz, nem lehet valamely alkotmányos tan alakzatába sorozni, de mely e helyett az uralkodói tekintély hivatását a legszebb érvényre hozza, alapul az örökölt jog szentségét választja, és Ausztria lényegéhez, természetéhez és sajátságos államjogi összeköttetéséhez csatlakozik. Magasztos cselekmény ez, amennyiben a császár ezáltal széttépi ama szövedéket, melyet az államférfiak és pártok az ő legsajátosabb tette és akarata elfödésére szőttek ; teljes értelemben, mint annyi fényes korona birtokosa lép fel, és népeihez fordul, komoly módon és komoly időben. Ez utóbbiakon van most a sor, hogy maguk részéről is mindent megtegyenek, mi által legmagasabb Uruk bizalmára méltóknak mutatkozhatnak, és a haza várakozásainak megfelelhetnek. Az it megnyittatott előttük, még pedig correct irányban s most minden attól függ, hogy ez irányban concentrice együttműködjenek, valamint mindenesetre attól is, hogy a kormány szintén hasonló irányt kövessen, akár maga vállalja el a kezdeményezést, akár pedig az országok kezdeményezésének elfogadására határozza el magát. Most ugyan még csak küszöbén állunk egy új, fontos és elhatározó korszaknak, és örömteljes reményünk, helyeslésünk ez okból csak azon cselekményre, azon cselekmény szellemére vonatkozhatik, mely utat nyitott a kiegyezkedésre. Még igen sok fekszik köztünk és a cél közt, melyre törekszünk. Örömest megteendjük a magunkét, megbízva és remélve , hogy a további lépések is ugyanazon szellemben fognak eszközöltetni, melyben a kiindulási pont választatott. Fontolják meg jól az összes nemzetek s minden királyságok és országok törvényes képviselői, mily feladat jutott nekik osztályrészül ; fontolja meg főleg Magyarország, miszerint ismét ő van kiválólag hivatva reá, hogy nagy mentő tettet vigyen véghez maga és az összbirodalom érdekében ; gondolja meg, s gondolják meg mindnyájan, miszerint valóban legfőbb idő, hogy a nagy, következményterhes elhatározás bekövetkezzék, s a cél eléressék. E pillanatot egy egész század sem hozza meg ismét számunkra. A manifestum nagy örömünkre lényegben megfelel annak, mi a „Waterland“-ban legújabban közzétett s a kiegyezkedés barátaihoz intézett „nyílt“ levélben követeltetett; mint itt a kiegyezkedéshez a dualismus mellőztetett, a centralismussal szakítva van, és a szabad kiegyezkedés nem paragrafus szerinti illetékességekkel, s nem kétharmadrész többségekkel stb. vezettetett be. Az országgyűlések tevékenységét csak fontos, sarkalatos kérdések veszik igénybe. Ilyen először is saját alakulásuk és választási rendük viszonya a február 26-i pátenshez , e pont azonban még nem lép előtérbe. Mostanra a fősúlyt a manifestum szellemére fektetjük, különösen kiemelve, hogy e szellem tekintetében sem engedhető meg, a dualismus, azaz nem engedhető meg, hogy Lajtán túl a történelemből induljanak ki, innen pedig tagadásba vegyék azt. Nem az anyagi jogok összegének, nem a