Pesti Hírnök, 1865. október (6. évfolyam, 225-250. szám)
1865-10-18 / 239. szám
dítványt, ami kézzelfogható, de egyszersmind , sajátságos bizonyíték gyanánt szolgál arra nézve, mily „őszinte és szívélyes“ az egyetértés a csatornán innen s túl fekvő országok között. E demonstratio Párisban nagyon rosz hatást szült. Egy miniszeriális lap már fel is jajdult a két nagyhatalmasságnak a világra nézve oly üdvös testvérisülése feletti kétségbeesésében, miután Angliában mindent önző terveknek tekintenek,ami Franciaországban történik. De miért kelt ki az angol sajtó ezen di-plomatikus cholera-conferentia ellen ? Mert megérezte a pecsenye szagát, és fölfedezni vélte, mikép az idézett cím mögött egészen más politikai mellékgondolatok ólálkodnak. Egyébiránt ezt mások is gyanították, nemcsak az angol lapok és miután több oldalról megint pengetni kezdik az európai congressus eszméjét, valóban nem egészen alap talán a sejtelem, miszerint az volt a tulajdon- ; képeni cél, hogy Napóleon azon philantro- pikus gyülekezetben Ausztria, Olaszország és a Pápa küldötteit is a zöld asztal mellett , lássa. Valamint Londonban, éppen úgy Bécs- ben sem éreztek nagy hajlamot az európai congressus ezen előjátéka iránt. Ezenfelül még a javaslatba hozott rend- szabályok kivitelének is sok akadály lépett útjába. Azultán ugyanis a többi közt — bíró- nyára Anglia sugallata folytán — szigorún ragaszkodik souverain jogaihoz, és birodalmának ezen belügyét illetőleg semmi beavatko-zást sem akar tűrni. Átalán véve minél inkább fraternizál III. Napóleon Poroszországgal, annál gyanúsabb szemekkel kacsingat reá Anglia, annál nagyobb mértékben felizgatja bizalmatlanságát minden csekélység, ami Párisban történik, és ha a francia császár csakugyan titkos terveket forralna, melyek kivitelére a berlini kabinettel akar egyesülni, mindenekelőtt bizonyára az, iránt kell magával tisztába jönnie, feláldozza-e Poroszország szövetségéért Anglia szövetségét, mert e kettő nem fér meg egymás mellett, bármennyire igyekeznék is azt Napóleon összeforrasztani. A „Köln. Ztg.“ — hogy más kifejezést ne használjunk, — nagy ostentatióval közöl egy olaszországi levelet, amely arra látszik számítva lenni, hogy Olasz- és Poroszország között baráti köteléket szejjön. Az érintett levél végpassusa következőleg hangzik: „Az olaszok mindenesetre azt hiszik, miszerint Németország egysége szabadság nélkül nem képzelhető, de mégis célszerűnek tartják, hogy van Németországban egy férfi, aki magára vállalja az első akadályok eltávolítását. E munkát Bismark gróftól várják, a ki az olaszok előtt hivatva látszik, hogy Ausztria túlsúlyának Németországban véget vessen.“ Bismark tehát kacérkodik Olaszországgal, (különben nem írnának felőle ily cikkeket mint a fölebbi), nem átall Turinban és Floreneben Ausztria ellen áskálódni, — s azon Ausztria ellen, a mely — bármennyire tagadják is ezt ellenei — sokkal nagyobb mértékben német érzelmű mint Poroszország. A nagy német nemzetet lehetetlen, hogy meg ne sértse ily Bsmark-féle machinatio, és mi meg vagyunk győzödve, miszerint az Ausztria s Poroszország között uralkodó minden valódi és képzelt ellenszenv mellett, ez utóbbiban is kárhoztatni fognak oly politikát, amely nem tud egyebet, mint elmúlt idők szennyes diplomatikus mesterfogásaiba kapaszkodni, és Florencet talán német segélylyel kecsegteti, midőn arról van szó, hogy oly államot veszélyeztessen mint Ausztria, mely- nek német traditiói valószínűleg jóval túl fogják élni Poroszország állítólagos „német küldetését.“ AUSZTRIA. Prágában cseh nyelven „Ausztria üdve“ cím alatt egy politikai röpirat jelent meg, mely- re nézve a „Narod“ nagy elégültséggel jegyzi meg, hogy annak szerzője a magas cseh nemességhez tartozik. A röpirat ismét egygyel gazdagítja az Ausztriai új beosztására nézve fölmerült terveket, mely kivihe-őség tekintetében könnyen kétessé teheti a többinek diadalát. (!) Szerző Ausztriának 7 csoportba való beosztását javallja, s ezek lennének: Magyarország Erdélylyel, Csehország, Galícia Bukovinával, a lombardvelencei királyság és a német osztrák tartományok. E csoport közül mindegyiknek meglenne saját udvari kancelláriája, legfőbb törvényszéke és országgyűlése. Ez országgyűlések képviselőiket egy birodalmi tanácsba küldenék, mely felső- és alsóházból állna. E 7 csoport az országgyűlésen kivül még 20 tartománygyűlést tartana. ANGOLORSZÁG, London, oct. 11. Az amerikai kormány felszólította állampolgárait, hogy az idegen kormányok ellen netalán emelendő kárpótlási igényeik felett jegyzéket nyújtsanak be, és azt kellőleg indokolják. Ha— miként az amerikai lapok erősítik , — Seward ezalatt mindazok kárpótlási követeléseit érti, kik a kanadai határon végbement portyázások s a separatista kalózhajók által károsíttattak meg, úgy Angolország hosszas számla elfogadására készülhet el a washingtoni kormány részéről, s ebből szükségképp oly diplomatikai levelezés fog keletkezni, melynek vége alig belátható. Míg Seward mindjárt kezdettől fogva azon állásponthoz ragaszkodott hogy Angolország felelős a kikötőiből kiindult délállami kalózhajók által elkövetett pusztításokért, az angol kormány nem kevésbé határozottan állítja, miszerint e miatt felelősségről szó sem lehet. Állítását indokolandó saját országos törvényére s azon tényre hivatkozik, hogy a délállami kalózhajók nem az angol kikötőkben szereltettek fel a szükséges hadikészletekkel és hogy valahányszor az amerikai háború alatt gyanús hajókat lefoglaltatott, mindig kényszerülve volt azokat a törvényszékek ítélete folytán bizonylatok hiánya miatt ismét szabadon bocsátani. E szerint tehát mindent megtett, mi egy semleges állam kötelességében áll, és a kárpótlást követelő amerikaiak épp annyi joggal tehetnének szemrehányást Angolországnak azért, hogy a kimenekült separatista hajókat nyílt tengeren angol hadihajók által nem üldöztette. Az amerikai államtitkárnak tudni kellene, mikép Angolország sohasem fog kárpótlásba egyezni, s ha ennek dacára sem állana el követelésétől , nem látható be, miként lesz kielégítő compromissum eszközölhető.(A „Francé”ban közölt londoni távirat szerint a „Temps“ félhivatalosan jelenti, hogy Russell gróf az amerikai követeléseknek egy bizottmány elé leendő terjesztését indítványozta, mely felett Angolország az Unióval állítólag már ki is egyezett. A „Times“ és „Morning Post“ ez indítvány ellen szólal.) — O’ Conne amerikai tiszt , ki nem rég Corkban elfogatott, a dublini büntető törvényszéknek adatott át. A vádlott O’Mahony nak az amerikai feniánok vezérének levelét hozta magával több más okmánynyal egyetemben, melyeknek célja volt a foniánoknak párthiveket szerezni az angol hadseregben. — Az amerikai lapok névsorát köztik azon egyéneknek, kik a seperatista kölcsönen résztvettek. — E közzétételt Seward részéről eredő megtorlásnak tekintik, ki örömest látja, ha a károsodottakat egyszersmind a vesztességgel járó gúny is éri. A fő ok, miért e névjegyzéknek az emlitus eiedetet tulajdonítják, abban rejlik , mert Sewardnak a gyapotkölcsönre vonatkozó jegyzékével egy időben jelent meg. Tökéletességre e névjegyzék nem tart igényt ; célja egyedül néhány tágasabb körökben is ismert egyén nevét feltüntetni, kik magukat a separatista kölcsönben részeltették. A kárvallottak élén 180,000 font sterlinggel Sir Henry deHughton áll, ki múlt évben legbuzgóbb terjesztője volt ama békefeliratnak, melyet „Nagybrittania és Izland lakossága“ az északi államokhoz intézett. Az amerikaiak e szerint most csengő okra találtak azon unalomig szenteskedő intések magyarázására, melyekkel őket a háború megszüntetésére, s a „délállami nemzet“ elismerésére bírni törekedtek. Sir Hughton után a névsoron néhány peer következik, mintegy fél tucat alsóházi tag, több hajótulajdonos, hadseregi szállító és bankárház ; majd ismét a Dél publicistikai előharcosai; John Delame, a „Times“ főszerkesztője 10,000 font sterlinggel; M. N. Sampson, ki a nevezett lapnál a börze jelentéseket szerkeszti 15,000 és James Spence a „Times“ yankee-ellenes levelezője 50,000 font sterlinggel ; ezeket követik Beresford a „Sarturday Rewiew“ és R i d o u t a „Morning Post“ tulajdonosai, az első 40,000, a másik 4000 font sterlinggel. Legkönnyebbel szabadult ki a hinárból Shattersbury lord fia és Palmerston magán titkára Evelyn Ashley, kinek neve mellett csak 500 font sterling áll feljegyezve. A csattanós hatás azonban a névjegyzék végére tartatott fenn, mert ott, igaz, hogy csak 2000 font sterlinggel Gadstone az angol pénzügyminister neve olvasható. Valóban szerencse Angolországra nézve, hogy a minister kincstári kezelését jobb eredmény kísérte, mint ez apró magánüzletet. Gladstone neve a „Morning Star“-nak, az amerikai köztársaság e rendületlen hívének egy vezércikkre adott alkalmat, melyben egyrészt reményét fejezi ki, hogy e név csak tévedésből említtetett fel a névsorban, másrészt pedig sajnálkozólag tekint vissza azon Jefferson Daws felett tartott dicsérő beszédre, melyre magát Gladstone elragadtatni engedi, s melyben a déli államok volt elnökét egy új nemzet alapítójának nevezte. Ez egyetlen kivétellel a minister minden tekintetben igen tartózkodónak mutatkozott az amerikai háborúval szemben. A „Star“ most nehéz vádat emel ellene, nem mert pénzbeli üzletben vett részt, hanem mivel mint a britt kormány tagja ez által egy barátságos nemzet bel-ellenét támogatta. Mit mondanának hozzá, ha a fenián mozgalom valamikép félelmes forradalommá nőné ki magát; a feniánok éveken át véres háborút volnának képesek viselni Angolországgal, és egy szép reggelen a kormány megtudná, hogy Seward sajátkezűleg írt alá a fenián kölcsönre; vagy ha Angolország az ind lázadás tartama alatt váratlanul arról győződött volna meg, hogy Foud, vagy más befolyásos francia minister pénzt kölcsönözött a lázadóknak a háború folytatására ? E találó hasonlatokat ajánlja a „Star“ megfontolás végett hontársai figyelmébe, s azután újból kérdi : „Mit követelt volna a fennérintett esetekben Brittania az amerikai vagy francia kormánytól a végett, hogy magukról azon gyanút elhárítsák, mintha helyeselték volna ez áruló eljárást ?“ ... A lap úgy vélekedik, hogy Gladstonenak egy pillananatig sem szabad késni a válaszszal, s valóban feltehetni, miszerint a „Star“ őszintén óhajtja, hogy e válasz visszautasítólag hangozzék. A többi fenn elősorolt nyerészkedők ellen a „Star“ egy másik cikkében lép fel, hol elsősorban a „Timest“ és főleg Sámsont rója meg, ki börzeüzleteit arra használta fel, hogy az Egyesültállamok hitelét aláássa — amennyiben ez t. i. tőle függött. Végre a különböző parlamenti tagokra és Shaftesbury lord fiára is kerül a sor, itt azonban már könnyebben lehet a magánzót a politikustól elválasztani, mint Gladstone tekintetében különbséget tenni a magán nyerészkedő és magas államhivatalnok között. (Későbbi tudósítások szerint Gladstone s a felsorolt állítólagos kötelezvény-tulajdonosok nagyobb része határozottan tiltakoztak azon állítás ellen, hogy részt vettek volna a separatista kölcsönben, s a „TIOLASZORSZÁG. Nápolyból írják October 9-dikéről : Ricciardi, Miceli San Donato, Matina és Piscopo választási bizottmányt alakítottak, amely nem minden ellenkezés nélkül egészen absorbeálta az előbbeni democratikus választási bizottmányt. A programra oly sokat foglal magában, hogy azt a mérsékelt „Patria“ fő lényegében a moderatiókhoz hasonlítja. A legkitűnőbb democratikus jelöltek: Garibadi, Ricciardi, Cairoi, San Donato, és Liborio Romano. Nicoterat ezúttal is Salerno fogja megválasztani. Miután azonban a mérsékeltek inkább egyetértenek mint a demokraták, jelöltjeik közül többen nyerendnek ez utóbbiak felett többséget. Az itteni journalista-egylet állandó bizottmánya, mely a sajtót érdeklő ügyeken kívül különösen a journalisták becsületbeli viszályai felett is hivatva van őrködni, éppen most tette közzé alapszabályait, — melyeknek a párbajra vonatkozó 2. § -a következőleg hangzik : „A bizottmánynak polémiából eredő becsületkérdésekben hozott ítéletei nem fölebbezhetők, és véglegesek, — mihelyt közakarattal, azaz szavazategységgel hozattak. Ellenkező esetben a bizottmány a közgyűlésnek köteles jelentést tenni, melynek ítélete fölebbezhetlen. Az illető feleknek a közgyűlés elhatározása alá kell magukat vetniük, azonban szabadságukban áll a becsületsértés végett adandó alkalommal, a törvényszéknél is megtenni a szükséges lépéseket.“ Azon hírt, melynél fogva a francia megszálló csapatok nem sokára elkezdik kivonulásukat Rómából, Nápolyban nagyon sokan cselfogásnak tartják, melyhez a francia császár azért nyúlt, hogy a választások miatt aggódó olasz kormány segítségére legyen. A cholera most már nálunk is kopogtat az ajtón, eddig két eset fordult elő, melyeket leginkább a hirtelen időváltozásnak tulajdonítnak; a kissé eltenyhült egészségügyi bizottmány most ismét megkezdte tevékenységét, ez azonban legkevésbé sem csökkenti a lakosság félelmét. — Floreneben most már sokat kezdenek azon kérdéssel foglalkozni, ki lesz a kamara elnöke ? Leginkább Lanza-t és Ratazzi t emlegetik, azonban ez utóbbinak legtöbb kilátása van, és a kormány előtt is legkedvesebb. Ratazzi igen kitűnő elnöknek bizonyult már be, és alig volna alkalmas a állás oly férfi számára, aki egyelőre nem nagy reménynyel bír az ügyek élére lépni, de akinek écsvágya s kitűnő tehetséges működési tért óhajtanak. Azon Turinból eredt hírt, mely szerint az elöbbeni kormány tagjai , úgy mint Minghetti, és Visconti több választókerületben léptek fel mint követjelöltek, hogy megválasztásukat mindenesetre biztosítják, alaptalan, miután a nevezett férfiak közül egyiknek sincs ok az eddigi kerületekben leendő megválasztatását kétségbevonni ; kicsinált dolog lévén, hogy a régi többség vagy helyesebb definitióval az úgynevezett consorteria az új parkamentben is többséget képezzen. SPANYOLORSZÁG. A saragossai véres eseményekről a „Pays“ következő részleteket közöl : „October 2 án reggeli 8 óra körül Saragossa környékéből mintegy 4000 főre menő parasztság érkezett a városba. Mily ismeretlen felhívás gyűjthette egybe e tetemes számú tömeget ? Némelyek a progressista bizottmányt okolják, míg mások ismét teljesen alaptalannak mondják e vádat. Napközben az elégületlenek egy küldöttsége jelent meg a polgári kormányzó előtt, mely a szüretre vetett ocrog eltörültetését követelte. Ez utóbbi írásbeli kérvény benyújtására szólította fel a küldöttséget, melyet egyik tag azonnal át is adott, de ebben nemcsak a szüretre, hanem az összes fogyasztási tárgyakra vetett ocrog eltörültetése követeltetett. A város ezalatt, természetesen a legnagyobb izgatottságban volt. Este a polgári kormányzó összehíva a tanácsot s a város tekintélyesebb polgárait; az elégületlenek küldöttsége bevezettetett mire a kormányzó kijelentette, hogy sem neki, sem a városi hatóságnak nem áll hatalmában kérésüket teljesíteni, hane forduljanak e végett a cortes gyűléshez. A kormányzó továbbá kívánságukra megengedte, hogy kérvényüket aláírás végett a város több pontjain kitétethessék, és felszólította őket, hogy mindent elkövessenek a nyugtalanító tüntetés békés után leendő bevégzésére. A küldöttség ezt megígérte, és az éj csendesen folyt le. Következő reggel azonban a dolog más fordulatot vett. A tömeg váratlanul támadásig lépett fel, akadályozta a napszámosokat a városból való kimenetelben, nem engedte meg az élelmiszerek bevitelét, s végre még a vasúti indóházat is megszállotta, hogy az utazók elindulását meggátolja. A kormányzó mindenütt felszólíttatta a zavargókat, hogy oszoljanak szét, de siker nélkül, mire a hatalmat a főkapitány kezébe tette le. — Ez napiparancsot bocsátott ki, melyben a csoportosulások egy órai időköz alatti eloszlatását rendelte meg , mivel nem engedhető meg hogy 4—5000 paraszt a várost továbbra is fenyegesse. Az alkotmánytéren ez alatt újabb csoportosulás keletkezett. A tábornok, miután parancsa a kibocsátott határidő alatt nem talált engedelmességére, néhány őrjáratot küldött ki a közlekedés helyreállítására. Délutáni 4 óra táján egy osztálygyalogság állott fel az „Ibéria“ kávéház előtt, meg a lovasság, a „függetlenség“ utcán vonult végig. A katonaság nem használta fegyvereit, mert a tábornok ki akart kerülni minden összeütközést. De a lázongók, ahelyett, hogy szétoszottak volna, az alkotmány téren gyűltek egybe. Újabb sikeretlen felszólítások után a csapatok előnyomultak,és a tért megtisztították,mire a néptömeg a corsora vonult vissza, hol fenyegető állást foglalt el. E kényes helyzet esti 7 óráig tartott. Ekkor néhány puskalövés létetett, de hogy melyik részről, az határozottan nem tudatik. A puskatűz kezdetével a katonaság a házakba vonult vissza, s elfoglalta az ablakokat, mire parancs adatott a tüzelésre; a nép ezt viszonozta, de csakhamar minden irányban szétoszlott. — 7—8 egyén agyonlövetett, és mintegy 10 súlyosan megsebesült. Ezt számos elfogatás követte; azok,kik fegyverrel kezükben fogattak el, a haditörvényszék elé állíttattak, a többi compromittált egyén felett a rendes törvényszékek ítélnek. A Következő nap a nyugalom többé nem háboríttatott meg, s újabb hírek szerint a főkapitány October 7 dikén már kiáltványt bocsátott ki, melyben tudatja a lakossággal, hogy a nyugalom teljes helyreállítása folytán a polgári hatóságok ismét visszahelyeztetnek előbbi hatáskörükbe. Pacheco Joachim kr oc. 10-én Madridban a cholera által elragadott, egymásután követ, ministerelnök (1847-ben), külügyminister, és rómaispanyol követ volt. Becsületessége és független jelleme miatt köztiszteletben részesült még politikai ellenfelei részéről is. A spanyol fővárosból f. hó 12- ről érkező hírek szerint a cholera ott szűnőfélben van. Előtte való nap 370 kóreset fordult elő, melyekből 85 halállal végződött. 12-én a betegedési esetek száma 268-ra apadt le, a haláleseteké 50-re. Madridban, valamint a többi választókerületben a júliusi törvény szerint helyreigazított választói lajstromok nyilvánosan kifüggesztettek. A fővárosi választók, kiknek neveik kihagyottak, a választási lajstromba leendő felvétel végett October 15-ig a felebbviteli törvényszékhez folyamodhatnak. Átalánosan hiszik, hogy e vármunka befejezését nyomban követendi a régi cotes gyűlés feloszlatása s az uj egybehivása. FRANCIAORSZÁG, Páris, oct. 12. Sokat beszélnek egy Bismark gróf és az olasz követ közt végbe ment értekezletről. E hit azonban csak annyiban alapos, amennyiben mindkét államférfi hajlamot tanúsított az összejövetelre. Nigra a Douvres szállodába jött, de Bismark grófot nem találta otthon, ki néhány órával később viszonozta a látogatást az olasz követségben, anélkül hogy Nigrával találkozhatott volna. A szándékolt összejövetel talán jövő alkalommal fog végbemenni, ha Bismark, miként hírlik, visszautaztában még egy napot töltene Párisban. — A császár ma St. Cloudba érkezett, honnan nov. 4-én Conpiegnebe indul. A reform-hírek még most sem némultak el. — Az 1867-i kiállítási bizottmányhoz eddig aránylag még igen kevés bejelentés érkezett. Ez annál inkább felemlítendő, mivel a bejelentési határidő már october 31-én telik le, s alig fog egy hónapnál tovább meghosszabíttatni. Algírban nagy izgatottság mutatkozik a gyarmatosok közt, és az arabok közt is aggasztó mozgalom nyilvánul. Annál nagyobb feszültséggel várják Mac Mahon érkezését, ki f. hó 16 ra váratik ide, hogy az algíri kérdés eldöntéséhez nyomatékos szavazatával járuljon. — Tunissal a jó egyetértés ismét helyreállott, a kormány ismét kiadatta a bey számára épülő félben levő fregatte-ot, valamint azon általa megrendelt 100 ágyút, melyek múltkor lefoglaltattak. Pária, oct. 12. Holnap a császár elnöklete alatt miniszertanács fog tartatni. — Victor Hugo most Belgiumban tartózkodik és állítólag a kittiéri tanulók congressusán fog elnökölni; hire jár, hogy az itteni kormány kiutasíttatását követelte. A cholera-járvány felett a lapok folytonos sürgetése dacára még mindig hiányzanak a hivatalos adatok. E körülmény a közönséget annál inkább nyugtalanítja, mivel a naponkénti temetések igen megszaporodtak, s a járvány folytán bekövetkezett rögtöni halálesetek száma tetemes. Az „Opinione Nationale“ szerint naponként 200-an halnak meg cholerában, mi magában véve még nem annyira aggasztó, mivel csak 7—8000 emberre esik egy halálozás. Marseilleben kedden 12 egyén, Toulonban 9, Arlesben 12 lett a járvány áldozata. Az ottani katonai kórházban 10 eset fordult elő. — Olaszország már kijelentette a nemzetközi cholera bizotmányhoz való hozzájárulását. — A „Pays" jelenti, hogy Görögország ifjú királya nem rég komoly életveszélyben forgott, midőn Korfuból egy közel fekvő partihelyre áthajózott. A váratlanul támadt zivatarban éppen segédkezet nyújtott a matrózoknak a vitorlák forgatásában, midőn mellette a villám lecsapott a hajóba. A király egy ideig eszméletlenül feküdt a fedélzeten, míg végre, miután környezete nem tudott segítségére jönni, magától ismét felocsült. Pár is, oct. 13. Ma a császár elnöklete alatt St. Cloudban ministertanács tartatott. Az első jelszó, mely a belreformok kérdésében kiadatott, abban áll, hogy a status quo fenn fog tartatni. Miként a félhivatalos lapok erősítik, a jelen államintézmények épségükben megmaradnak, az alkotmányban sem egyik, sem másik értelemben nem fog változtatás eszközöltetni, s ugyanez áll a törvényhozás politikai részéről is. Miután tehát az új ülésszak megnyitása is valószínűleg ez alapokon történik meg, és a gyakran emlegetett miniszer-változtatás is a mesék országába tartozik, következtetnünk kell, hogy a császár még nem tartja elérkezettnek az épület végleges megkoronázására alkalmas pillanatot. A trónról a politikai körökbe átszivárgott fatatismus egy nemével sokat vártak a jövő novembertől, mely hónap a Napoleopidák alatt mindenkor igen kedvező volt Franciaország szabad kifejlődésére nézve, de a félhivatalos nyilatkozatok után joggal kétkedhetni, hogy a jövő november e tekintetben említésre méltó engedményt hozna. Azalatt az Algírból érkező hírek mindig aggasztóbb szint vesznek fel, s a közönség a chetera dacára figyelmét majdnem kirekesztőleg e gyarmatra fordítja. Igaz, hogy a „Moniteur“ s a többi hivatalos és félhivatalos udvari lap lelkiismeretesen tartózkodnak minden oly esemény felemlítésétől, mely a közönséget nyugtalaníthatja, mindamellett tény, hogy a gyarmatosok ellen elkövetett gyilkos merényletek száma utóbbi időkben aggasztólag növekedett. Máris az arab főnökök összecsoportosulásáról beszélnek a marokkói határon, s az illető körökben valószínűnek tartják, miszerint ennek következménye ráesszeterjedő felkelés lesz. A francia kormány kedvenc rendszabályaihoz tartozik, a nyugalmat a kedvezőtlen hírek agyonhallgatása által fentartani, de a rendszabály már ismételve elégtelennek bizonyult be, s azért célszerűbb volna a gyakran túlzott híreket őszinte előterjesztés által megelőzni. A mai miniszertanácsban B o i t e 1 1 e rendőrfőnök is részt vett,hogy az egészségi állapot felett jelentését beadja. Nézete szerint a cholera még nem nyert oly nagy kiterjedést, hogy ez által a nyilvános bulletinek kiadása igazoltatnék. Tegnap egyébiránt 191-en haltak meg e járványban. Míg utóbbi időkben erősítették, hogy a franciák elvonulása Rómából január hóra halasztatott el, a francia lapoknak Toulonból f. hó 14-ről jelentik, mikép „Labrador“, „Gomez“ és Mogador“ görfregattek Civitavechiába készülnek, hol a megszálló seregnek azon részét veendik fel, mely először tér viszsza Franciaországba. A „Memorial-Diplomatique“ tudni akarja, hogy a tuileriák cabinetje Rómában kijelentette, miszerint a pápai sereg számára eszközlendő toborzásokat Franciaország minden lehető kedvezményekben részesítendi. A nyugati megyékbes,amely nyilatkozataikat hozza, az amerikai újságokban közlött névjegyzéket „hazugságok“ sorozatának nevezi.)