Pesti Hírnök, 1865. október (6. évfolyam, 225-250. szám)

1865-10-23 / 243. szám

való ismétt behivatása kivántatott; többiben pedig a kiválólag juridicus tisztviselők ellen nemcsak nem létetett panasz, de sőt elismerés is fejeztetett ki a tör­vényszék s illetőleg annak elnöke Henszelmann Kamu főbíró ur irányában. . Miután kir. biztos ur ő magának a városnak rész financiális helyzete egyéb hiányokkal együtt ecseteltetett volna,­­ maga a képviselő testületet több tagnak kinevezésével megbővítvén, s egy gazdasági bizottmányt összealakítván, a többire nézve megí­gérte, hogy majd Eperjesről rendelkezni fog. Mire is a gyülekezetnek megköszönve nehéz feladatában való támogatását, szűnni nem akaró élyenek közt hagyta el a termet. . Gyűlés után ő mlga főtiszt, Kaczvinszky Ede helybeli alesperes úr kíséretében meglátogatta az épülőfélben levő s nagyszerűnek tervezett kálvá­riát, melyről a későbben 6 mlgánál tartott diszebéd­­nél a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott s bámulat­tal volt eltelve, hogy ezen pár év előtt minden alap nélkül, s csak is a nevezett lelkipásztornak a maga nemében páratlan ügybuzgalma, s híveinek hozzájá­rulása melletti önfeláldozásából megkezdett ma már annyira­ haladt, hogy egy nagy, két tornyu, izlésteljes s a város díszét előmozditó, a város környékének legszebb helyén fekvő templom immár készen áll. Ebéd alkalmával a felköszöntések sorát a fő­bíró kezdte meg,­­ méltóságáért emelvén poharat s kérvén őt, hogy a város közönségének megismert vé­leménye folytán az igazságot a méltányossággal pá­­rositani kegyeskedjék. Ezután az ö­nligát kísérő derék megyei főjegyző­t. Berzeviczy Edmund ur mondott egy történelmi adatokra fektetett, s a szab. kir. városok s különösen Bártfa sz. kir. város­nak művelődés­történeti érdekességét s fontosságát kifejtő beszédet, éltetvén Bártfa városa közönségét, mire P­u­­­c­z Imre városi főjegyző ur köszönve fe­lelt, s megemlékezvén a megyéknek együttes műkö­déséről s a kormányközegeknek jelen időszakban­ nehéz feladatáról, a megyei főjegyző urat éltette. Fö­­biránk ismét emelvén poharát a szomszédos szolga­­biróságokat köszöntötte fel. Estve a városi közönség kir. biztos ur o mlig­­nak fáklyás menettel tisztelkedett, s lakása előtt megjelenve, viharos éljenekkel üdvözlé őt. Ő méltó­sága az ablaknál megjelenvén, a közönség érzületét tolmácsoló városi főjegyző emelt szót, elmondván : miszerint Bártfa szab. kir. város közönsége e maga előtt megjelenni kivánt, öt üdvözlendő s kijelenten­dő , hogy ezen szegény bár, de honfiúi magasztos ér­zelmekben gazdag, s bár a központtól távoleső, de a haza szivével egyaránt érző, a közjó iránt vele egy­formán lelkesedő s semmi áldozattal vissza nem riadó város legmélyebb háláját s forró köszönetét nyilvá­nítja ő méltóságának abbéli kegyéért, melynél fogva a nyugalmat megvetve s az útnak fáradalmaival sem törődve köztünk megjelent, hogy óhajaink s szükség­leteinkkel megismerkedjék, s hogy nekünk elégtételt szolgáltasson ; tehát a Mindenható, hogy valamint a reánk zuhogó eső­vetéseinknek reményt nyújt, úgy a mi őszi alkotmányos reményeinket is teljesülni en­gedje. „Mihez tehát egy szívvel, egy lélekkel azt ki­áltjuk fel: „Éljen a Király ! éljen a haza! éljen az al­kotmány ! éljen a mi királyi biztosunk Berzeviczy Emánuelul!“ w a _*. —ij.!t—i« ix-isíi A^omróa után ,Ő mlp­ a 871­ minket, miszerint e városnak javát, melyet oly me­legen hord szivén, ezentúl is hasonlag szem előtt tar­tani, s minden tehetsége szerint a városnak érdeké­ben működni fog. Ismételt zajos éljenzés után a fáklyás me­net az általánosan tisztelt s szeretett Kaczvinszky Ede plébános urnák laka elé vonult, hol főjegy­zőnk kiemelvén a lelkész urnák a lakosság irá­nyában tanúsított sok jótéteményét , őt mint hí­veinek atyját éltette. Mire éppen a viharos éljen­zésre hazaérkező alesperes úr megköszönve az iránta tanúsított szeretet- s bizalomteljes tiszteletet, melyet azonban nagy szerénységgel inkább papi állá­sának, semhogy saját személyének tulajdonítja, biz­tosította a tisztelgő lakosságot, hogy ezentúl is s mig élni fog, minden telhető erejéből a városnak javát előmozdítani akarja. Másnap ,­9 órára kir. biztos ur ő maga egybe­­hiván a városi tanácsot, a saját személyében elnökölt ülésben felolvastató abbeli rendeletét, melynélfogva a f. hó 9-kén négy képviselőtagnak jelenlétében megtartott ülés s illetőleg választás érvénytelennek nyilváníttatván, más napnak 9 órájára újabb gyűlés­t avattatott egybe, melynek elnökéül a már előbb szó­­^^A kijelentett köz­hajtás folytán Tomcsányi Ká­­rol városi tanácsnok (1861-ben volt polgármester) kineveztetett, ő maga pedig a városi tanácstól elbú­csúzván, még az nap d­­e féltizengykor városunkból eltávozott, kíséretében lévén három kocsin a városi küldöttség a nemzeti zászló elővitele mellett; s miután az úgynevezett „Zabavár“, a város határán, a küldöttség szónoka, városi főjegyző, a város nevében ö méltóságától búcsút vett, irányunkban tanúsított jóindulatát megköszönte, s e várost további kegyébe s pártfogásába ajánlotta volna, ö méltósága elisme­réssel nyilatkozván a városunkban tapasztalt leyális érzületről, s minket jóakaratáról biztosítván, szívé­lyes éljenek közt kocsijával elrobogott. Folyó hó 16-dikán az 1861 -ki képviseletnek legnagyobb része (csak nehány tagnak az országos vá­sár miatti elmaradásával) az ülésben megjelenvén, dt. Kaczvinczky Ede körülvonalazva a jelen időszaknak feladatát, a képviselőség által egyhangúlag abbeli óvá­si nyilatkozat fogadtatott el, hogy habár az alkotmá­nyos jogok teljes élvezetében még nem vagyunk is, mert ime az 1861 dik évben megválasztott tisztvise­­lőséget is ez ülésben nélkülözzük, — mindazáltal a tett engedményt , mint az uj alkotmányos életnek fénysugarát tekintjük ; s nehogy a magas kormány feladatának kezdett megoldásában akadályokkal küszködni kényteleníttessék , — jogfentartással ugyan— mindazáltal engedelmesen s a dolgok jobbra­­fordulásának reményében közreműködni akarunk. Ezek után a városi középponti választmány Tomcsányi tanácsnoknak elnöklete alatt megalakul­ván, az összeíró küldöttség tagjaiul: Benedik Gusztáv tanácsnok, Pulcz Imre főjegyző, póttagul: Chyzer Kornél főorvos, s segédjegyzőül Rátvay István al­jegyző megválasztattak. P. I. — Esztergom, oct. 20. Tegnap d. u. kir. biz­tosunk, gróf. Forgách Á. ő magának tapintatos elnöklete alatt irányadó városi tanácsülés tartatott, melyben a követválasztások iránti tekintetből a rend fentartására bizonyos intézkedések állapíttattak meg. A második jelentékeny tanácskozmányi mozza­nat az volt, hogy tekintve a majd mindenfelé zilált pénzállapotot, részint a város ga­zdászati ügyének szilárd és jövedelmes lábrai állítását, 16 előkelő jó­módú polgár vállalkozott, hogy ők minden a város gazdászati ügyét érdeklő vállalatnak élére állván, ingyen és pontos felügyelettel leendnek. Isten áldja meg a nemes törekvést! Hason célból történt az is, hogy jelenleg egy tanácsosi állomás üresedésben lévén, gazdálkodás tekintetéből ez e­gyszer úgy maradjon. — Főügyésznek Pap János választatván meg, neki mint helyettes főjegyzőnek nevezett állomásrai lépése által,a főjegyzői szék üresedésben maradt; ezt a város önkeb­­léböl nem töltvén be, k. biztos e mlga kéretett fel, hogy arra magas belátása és bölcs tapintata nyomán vagy helyettesítene vagy nevezne oly alkalmas egyént, ki a sokoldalú várakozásnak megfeleljen. Ennyit városi mozgalmainkról, most nézzünk a szomszédba. ■ Hogy egyik kerületünkben K. Baldacci szintén követ­jelöltül lépett fel, nyilt dolog. Nevezett nemes bárónk a hőnyieket, mint rosz nyelvek mondják, nem ment­­ten minden követválasztási fogástól, 87 frt. 50 krnyi összeggel lepte meg, melyet a hőnyiek, hihetőleg a báró ur jóváhagyásával az esztergomi óvoda felségé­lésére küldék be.­­ (Körmöczy Imre követjelölt.) A pest­megyei dabasi választó­kerületben Körmöczy Imre nagyváradi kanonok legújabb fellépése örömmel fo­gadtatott, s már ez ideig is számos választó, kinek többsége 1848 ban is őt tisztelte meg birodalmával, sereglett zászlója alá. Körmöczyt a t. közönségnek közelebbről bemutatni felesleges, szép múltja és jeles tulajdonai kezeskednek arról, hogy a választás egy­­ királyához hű és hazáját forrón szerető férfira es­nek, kinek engesztelő politikája a jelen körülmények közt kétszeresen becsülendő , részletes programma leg­közelebb megjelenik. A tegnap vasárnap Pesten lefolyt követ­választási mozgalmakról a következő rajzot állítjuk egybe: A Terézvárosban Gorove választói délelőtti 10 órakor a városi lövölde teremében gyűl­tek egybe. A gyűlés megnyitásánál Cséry Lajos fölemlítvén a választási mozgalom vezetésére alakuló­­félben levő bizottmányt, felszólítja a jelenlevőket, hogy elnököt válasszanak a mai gyűlésre, részéről B­e­l­i­c­z a­z­t ajánlja, kit a gyülekezet erre egyhan­gúlag meg is választott. Az elnök elfoglalván helyét, megköszöni az iránta tanúsított bizalmat, s felkéri a jelenlevő választókat, hogy tekintve a tárgy fontos­ságát, öt feladata teljesítésében, s a kedvező ered­­mény a" szónok — meg azt' mníük, ad­y­ a*Terézvá­rosnak csak egyetlen követjelöltje leend. Gorove, ki már 1848 ban is követ volt, 1861-ben e választó­­kerületet becsülettel képviselte, s azóta semmi olyast el nem követett, miért okunk volna tőle bizalmunkat megvonni. De éppen ma egy hete új követje­lölt lépett fel, kinek tudományosságát nem von­juk ugyan kétségbe, de még sem annyi ké­pességet sem annyi honszeretetet nem tanúsí­tott, hogy kedvéért hajlandók lehetnénk régi vá­lasztásunktól elállani. Mi Gorove mellett maradunk és bizton reméljük, hogy őt mint követün­ket fogjuk tisztelhetni.“ (Éljen.) Elnök továbbá fel­említi, mikép a választás eszközlésére alakult ugyan már egy comité, de tagjai száma elégtelen a teendők bevégzésére, miért is több tagból álló bizottmány ki­­neveztetését indítványozza. Végre felszólítja a válasz­tókat, miszerint azon indulatban, hogy szabad meg­győződésüket követik,tartózkodva minden erőszakos­kodástól vagy ellenségeskedéstől, egyedül szellemi erő által igyekezzenek a győzelmet kivívni. (Élénk he­lyeslés.) Cséry felkérésére az elnök a mondottakat né­met nyelven ismétli, és Kimert ajánlja az alakítan­dó bizottmány elnökéül. A gyűlés erre Kimert bi­­zottmányi elnökké, és Cséry Lajost al­elnökké vá­lasztja. Most ez utóbbi szólal fel , kijelenti, mikép az 1861­­ választási bizottmány névsorát akarja felol­vasni, hogy a választóknak ily módon alkalom adas­sák, bizalmukat a kerületben még meglevő tagok iránt újabb megválasztás által tanúsítani, egyszersmind szükségesnek véli, hogy a bizottmányi tagok száma 50-re szaporíttassék. Az erre felolvasott névsorozat­ból 32 tag választatott a bizottmányba, kiknek száma új választások által 70-re egészíttetett ki. Ezek után K­i­r­n­e­r felszólítja a megválasztottakat, hogy a bizottmány megalakítása s a további teendők végett holnap délutáni 5 órakor a gyűlés helyén ismét meg­jelenjenek, mire az elnök a gyűlést kevéssel 12 óra előtt feloszlatta. S míg a lövöldében az értekezlet folyt, a vele szemközt levő Thalia-színkörben különösen a pesti ifjúság igen nagy számmal gyűlt össze, hogy tudomá­nyos irodalmunk enfant terrible-je, dr. Schwarcz Gyula pest- terézvárosi ellen­követjelölt politikai hit­vallását meghallgassa, úgy látszik, hogy tüzes fiatal hazánkfia eddigi irodalmi működése sokoldalú­ság­á­t a politikára is át akarja ültetni. Hét nagy ha­sábra terjedő programmja előttünk van, s éppen oly kevéssé könnyű, mint háladatos munka lenne abból tüzetes­ kivonatot közölni. Schwarcz úr kívánja a magyar ministériumot, de kijelenti egyszersmind, hogy miután a magyar nemzet ősi hagyományainál fogva, nagyon pompa­szerető, a municipalista is, — óhajtja a népiskolákat, a felsőház új rendezését, s óhajtja, hogy a lánchídon mindenki ingyen át­mehessen. Kívánja a polgári iskolákat, lelencházakat a prostitutió szabályozását s a jövő hídját, a Kauser ál­tal feltalált Pannonia-híd kiépítését. Lelkes szavakban szól a munkaszabadság szabályozásáról, majd ismé­telve a szózatot: tengerre magyar! — szép színekben kifesti az időt, midőn majd az Amerikát Hindustan­­nal s Petersburgot, Khinát Fiuméval egybekötő világ­kereskedelmi vonal a terézvárosi nagyszerű indóház­­ban találkozik. Elképzelhető, hogy ez a jó terézvá­rosi polgárokat mennyire lelkesíté ! . . A legmulatsá­gosabb, hogy néhány perccel „a jövő e beszéde“ előtt az értekezlet nagyhatalmú elnöke, a tudós Henszl­­mann Imre úr „a régi practicusok“-at mennydörgős szavakkal lehorkolta. Dr. Schwarcz különben e zűrzavaros dolgokat igen szép csengő hangon adta elő, s az idő e terézvá­rosi kis néptribunnak remélhetőleg megadja azt a kellő nyugalmat s higgadságot, midőn nézetei majd komoly megvitatás tárgyai lehetnek. A színkörben összegyűlt nagy közönség zajai éljenek s a „szózat“ között kisérte vissza lakására. Mostani valószínű bu­kása természetesen semmi összeköttetésben sincs azon méltó hírhez, melynek a fiatal rajongó kitűnő nagyatyja, az oly érdemteljes Horhy Mihály örvend. Ugyan­ez nap a ferencvárosi választók is két értekezletet tartottak a köztelek helyiségeiben: Horváth Károly pártja t. i. délelőtt,­­ Rotten­­b­i­lf­e­r Lipót, pesti polgármesteré pedig a délutáni órákban. A Horváth-párt reggeli 10 órakor jött össze a köztelek gyűlés­termében, s miután V­i­d­a­t­s János mint elnök az értekezletet megnyitotta volna, H­o­r­­v­á­t­h Gáspár, Farkas István, Wind Mihály, J­é­­c­s­e­y Károly, Hazai Lajos, Dománszky József, B­­­r­­­y Ferenc, Schreier­ és Örle választók kül­­döttségkép a jelölt lakására indultak, hogy őt a vá­lasztók körébeni megjelenésre, valamint politikai hit­vallásának közzétételére felszólítsák. A küldöttség által meghivatva Horváth Károly a terembe lépett s a választók részéről nagy tetszéssel fogadott beszédet mondott, melynek körülbelül ezek valának főbb vonásai. Nagy megtiszteltetésnek tartja azon bizalmat, melylyel a választók hozzá fordultak, s azt hiszi, hogy e lépésre csupán azon meggyőződés vezetheti őket, miként a megnyitandó országgyűlésen a felmerülő fontos kérdések tárgyalásánál a nemzet­nek szilárd jellemű és próbált hétségű képviselőkre leene szüksége. Ősi alkotmányunk a közelebbi évek folyama alatt megrongáltatott, legelső feladat ez al­kotmányt helyreállítani, tekintettel mindazáltal a birodalom hatalmi állására. Nagyobb jogokat sem a korona, sem más nemzetiségek irányában nem akar szerezni, de annál szilárdabban ragaszkodik az or­szág szentesített törvényeihez, melyeket mint szabad­ságunk legnagyobb biztosítékait semminemű írott malasztokért nem ad cserébe. Az Ausztriáhozi vi­szonyra nézve közöseknek ismeri el mind­azon ügyeket, melyek valóban közösek, ellen­ben teljes erejéből gátolni fogja e fogalomnak minden olynemű értelmezését, mely bármi kis részben is veszélyeztethetné az ország önállóságát. Politikai programmja pontjaiul, Magyarország önállását az 1790.10. t. c. alapján, a magyar mi­nisteriumot, Szent István birodalmának területi ép­ségét hangsúlyoztatja. A közös ügyekre nézve kiin­dulási pontul tekinti a pragmatica sanctiot s az 1848- diki törvényeket, valamint a 61-iki feliratban kifej­tett elveket. Kívánja a municipiumok teljes visszaállítását, s ezután az ország közgazdassági viszonyaira át­térve, kiemeli Pestet, melynek mint az ipar és kereskedelem központjának, mint az ország főváro­sának óhajtott felvirágzása érdekében mindent elkö­vetni szent kötelességül vállalja magára. E beszéd főbb pontjait közkívánatra Vidats János német nyelven ismétlé a nem magyar ajkú pont éljenzések közt kivonult a teremből s a jelöltet a szénatérig ki éré, hol, miután még a „Szózat“ né­hány versszaka elénekeltetett, a választók tömege egész csendben oszlott szét. Délutáni 3 órakor, ugyancsak a köztelken, R­o­t­­t­e­n­b i­ll­e­r párthívei gyülekeztek egybe. Rottenbil­ler megjelenését választói feszült érdekeltséggel várták. — A gyűlés elnöke, M­a­h­o­­­k­a Ferenc, megnyitván az értekezletet, beszédében azon kérdést intézte a választókhoz, ismernek e valakit, aki bármi tekintetben méltóbb volna a közbizalomra Rottenbil­­ler Lipótnál? Mely kérdésre a választók nagy lelke­sedéssel egyhangú és zajos „nem“-mel felelvén, az e célra alakított küldöttség azonnal a jelölt lakására indult, s néhány perc múlva magával hozta őt a te­rembe. Rottenbiller úr elfoglalván helyét, mindeneke­lőtt kijelenté, hogy a feléje hajló bizalom által nem saját személyét, hanem a polgárság ügyét látja kitün­tetve. Az 1848-diki törvények, úgymond, kihirdeték ugyan a jogegyenlőséget,az osztályok közti válasz­fal azonban korán sincs még ledöntve. Korunk hivatása e célért küzdeni, s a polgári rendnek megfelelő állást biztosítani a társadalmi rendben, melynek felvirágzá­sát ipara, szorgalma és „kitartása által épp ez osztály eszközölheti leginkább. Ő, mint maga is polgári születé­sű, ha képviselővé meg­választatnék, első­sorban e nagy fontosságú ügy szolgálatára szentelné er­ejét. Szorosan körülírt programmot nem terjeszt elő. Rendkívüli vi­szonyaink közt minden ily programm előre nem lát­ható eshetőségekre nézve vagy megkötné a képvis­e­­lő kezét vagy következetlenségekre vinné őt. Hivat­kozik múltjára, mely legnagyobb kezességéül szol­gálhat hazafiai érzülete­s politikai meggyőződésének. Mindazáltal kötelességének tartja kijelenteni, hogy Deák Ferenc zászlójához csatlakozva azon párt so­raiban akar küzdeni, melynek magatartása egyedül biztosítja a felforgó nagy kérdések törvényes megol­dásának lehetőségét. — Pest város érdekeit soha sem tévesztendő szem elöl, annak szellemi és anyagi jólé­tét előmozdítani egyik főtörekvése leen, s a nemzet ne feledje, hogy a főváros csak akkor foglalhatja el az őt m­egill­­ő világfontosságú állást, ha e hely­zet feltételeinek előteremtésében minden erő, min­den buzgalom­ s megfeszített igyekezettel közremű­ködik.­­ Végül a­mi azon nézetét illeti, mint­ha a polgármesteri hivatal a képviselői állással nem férne össze, megjegyzi, hogy más alkotmá­nyos országokban magasabb közhivatalnokok, mi­niszerek tárcájuk megtartása mellett is megvá­lasztatnak képviselőkül, azonban ha mégis az bizo­nyulna be, hogy a két hivatás csakugyan nem fér össze egymással, ő azon percben, melyben erről meg­győződik, kötelességének tartja visszalépni, még­pe­dig a két pálya közül arról, melyen szolgálatát legkevésbé igényli a haza érdeke. Miután e beszédet még egyszer német nyelven is elmondá, Rottenbiller ismételve megköszönvén a bizalmat, eltávozott a teremből, s a tömegtől kísérve lakására vonult, melynek ablakai alatt még sokáig éljenezték őt a lelkesült választók. VEGYES HÍREK. Pest, oct. 23. — (Ő Felsége a jóságos V. Ferdinand király beteg.) Ó Felsége Ferdinand ki­rály e hó 18-án — mint a „Volksfr.“-nak írják — a leitmeritzi kastélykápolnájában a legkivánatosb jó­létben megáldozott, 19-dikén pedig, jámbor szokás szerint, búcsúul a pitschkowitzi plebánia-templo­­mot látogatá meg, hol 0 Felsége 9 órakor a sz.­misét meghallgatta. Kevéssel utána borzongás fogta el. A láz oly mértékben növekedett, hogy a h­á­­ziorvos dr. Gaszner lefekvést ajánlott, s midőn a lá­bon gyulladás nyomait lehetett észrevenni, javaslotta, hogy dr. Jaksch Prágából, s dr. Löschner Bécsből meghivattassanak. Dr. Jaksch éjfélkor érkezett meg. Másnap 20-dikán a láz jelentékenyen alábbszállott. Az utazási tervezet, mely szerint Mária A­n­n­a , császárné ő Felsége e hó 23-dikán volt Gale­­j­riát elhagyandó, s 28-dikán Prágába érkezendő, Ő Felsége a császár pedig 27-dikén már Prágában lett volna, e szomorú eset által némi változtatást szen­vedett. — — Ő Felsége pénteken délelőtt 9 óra­kor Schönbrunnból Bécsbe érkezett, s gróf Bele re­el­­ államministert, gróf Eszterházy ministert és M­a­j­­­á­t­h ő exoláit méltóztatott fogadni. 11 órakor Benedek tbszin. nyert kihallgatást, kinek osztrák marsallá lett kineveztetését a tegnapi Armee- Verordnungsblatt hozta nyilvánosságra. Miután Ő Fel­sége a ministerek előterjesztéseit átveve, délutáni 2 órakor Schönbrunnba kocsizott vissza.­­—ŐFelsége, mint a bécsi „Zeit. Corr.“ Írja, dec. 1 seje s 4 dike között jön le legm. kíséreté­vel Budára, hogy az országgyűlést személyesen megnyissa. A tett utikészületekből látható, hogy Ő Felsége Budán hosszabb időt fog tölteni. Őfel­­s­é­g­e a császárné leutazásáról eddig még mi sincs tudva, de,általánosan hiszik, hogy a korona-herceg lekisé­ri Ő Felségét. — Ő Felsége Thiel Ferenc udvari tanácsos- s kabineti igazgatóhoz következő legfelsőbb kéziratott méltóztatott kibocsátói: Kedves Thiel udvari tanácsos! Midőn ön­nek nyugalmi állapotba helyeztetése iránti kérelmét teljesítem, legteljesebb megelégedésem jeléül, s több mint ötven éven át hűséggel s odaadással tett kitűnő szolgálatainak elismeréséül, önt, dij-elengedés mellett Szt.-István-rendem kis-keresztjével diszitem fel. Schönbrunn, October 18-áu 1865. Ferenc József, s. k. — Ő Felsége f. é. sept. 29-dikéről kelt legf. elhatározással Jankovich Lászlót, Somogyme­­gye főispánjának l­egkegyelmesebben kinevezni mél­tóztatott. — Hir szerint, a győri székes káptalannál Putz Ferenc éneklő kanonoknak olvasó kanonokká, Sterne Ferdinánd örkanonoknak éneklő kanonok­ká, Szerdahelyi Antal székesegyházi főesperes­nek őrkanonokká, Hauszer Fábián sopronyi főes­­perestnek székesegyházi főesperetté, Z­er­pák János mozdonyi főesperestnek soproni főesperestté , No­­gáll Károly locsi főesperestnek mosoni főespe­­restté, Win­téri Antal győri főesperestnek locsi föesperestté s Mayerhofer János komáromi főes­­perestnek győri föesperestté való fokozatos előlépte­tésüket ő Felsége legk. helybenhagyni méltóztatott. — Gróf Belcredi államminister elnöklete alatt tegnap délután 2 órakor ministeri tanácskozmány tar­tatott, melyben részt vettek Mensdorff gróf tá­borszernagy, Frank lovag, L­a­r­i­s­c­h gróf, W­üllerstorff báró, Korners lovag, Eszterházy gróf, Majláth és Haller gróf. — A hírt, hogy Strossmayer püspök hor­­vát udv. cancellárnak lenne kijelölve, a „Debatte“ megbízható forrásból alaptalannak jelenti ki. Ily combinatióra, mint az említett lapot biztosítják, soha nem is gondoltak. — Jurkovics horvát helyi, tanácsos fel­sőbb meghivatás folytán szintén Bécsbe hivattatott. — A veronai hadparancsnokság, hir szerint fel­fogna oszlattatni s ügyei az országos hadparancsnok­sághoz átlétetni. Ez utóbbi Udinéből Veronába he­lyeztetik át ■ önként érthetőleg egy osztálylyal fog megszaporíttatni, mely a fennemlített parancsnokság irodáját foglalandja magában. A katonai kincstár ez által mintegy 40,000 frtot fog megtakarítani. (Újabb versio szerint e hir alaptalan.)­­ (Változások a cs. kir. hadseregben.) A „Milit. Ztg“ szerint b. Nagy altbnagy theresien­­stadti várparancsnok, saját kérelmére tisztb. tábor - szárnagyi ranggal való felruháztatás mellett, szabály szerint nyugdijaztatott. Gr. P­á­­­f­f­y Mór altanagy a brünni orsz. főhadparancsnoksághoz osztatott be. Hírlik továbbá, hogy gr. G­o­n­d r­e­c­o­u­r­t ve­zérőrnagy a koronaherceg­i cs. kir. fensége főudvar­­varmesteri állomásától felmentetett s dandárnak­ vala­mint theresienstadti várparancsnoknak neveztetett ki. *% (A pesti vízvezeték ügyében.) a „P. L.“ táviratilag értesül, hogy Langrand-Dumonceau úr kész a vállalat létesítésére szükséges tőkét meg­szerezni. *** (A keszthelyi országos gazdá­szati és erdészeti tanintézet.) A nmlgy m. kir. helytartótanács f. évi September 26-kán 72,744 szám alatt leérkezett magas elhatározása folytán, a keszthelyi orsz. gazdászati és erdészeti tanintézet megnyitása f. évi november első napjára lévén kitűzve, arra az. c. vidéki birtokosok, a gazda­sági egyesületek és irodalom képviselői, tisztelettel meghivatnak. Keszthelyen, oct. 19. 1865. Az intézet igazgatósága által. *** (Városi árvaleány-intézet.) A jótékony közönség szívesen veendi azon tudósítást, miszerint a minden tekintetbeni pártolásra méltó fel­nevezett intézetben, (gyár-utca 13) a közelgő tél be­állta előtt különös köszönettel fogadtatnak fűtőszerek­­ből, élelmi­ cikkekből, ruhaneműkből s minden ott használható tárgyakból álló kegyes adományok, me­lyekről ellenőrzés végett nyilvános utón folytonosan számadás adatik. *** A kosztolnai kápolnában e hó 15 dikén ve

Next