Pesti Hírnök, 1865. október (6. évfolyam, 225-250. szám)
1865-10-27 / 247. szám
al, Érdy János, Szagy Iván, Podhrszdszky Józef, Salamon Ferenc, s Wenzel Gusztáv urakból áll. Bizottsági előadó és szerkesztő Toldy Ferenc, ki a f. hó 2- dikán tartott akadémiai ülésben tett jelentést a bizottmány munkálatairól 1864. elejétől 1865. sept. végéig. Elősoroljuk e jelentés főbb pontjait, hogy ezekhez fűzhessük reflexióinkat. A történelmi bizottságnak főfeladata — úgymond Toldy — a hazai történelem nagyobb s kisebb kútfőit kinyomozni, gyűjteni s közzétenni s ez irányban működött e lefolyt időszakban is. Ami a kútfőnyomozásokat illeti, itt első helyen említendő Simonyi Ernő úr, kinek az angolországi levél- s könyvtárakban tett kutatásai, melyek az utolsó években az 1703—1711-diki időközbe eső s legközelebb Rákóczi Ferenc háborújára vonatkozó diplomatikai levelezésekre voltak irányozva, oly gazdag eredménynek, hogy a „Londoni Magyar Okmánytársnak második kötete, mely már díjazva, szerkesztve és bevezetéssel is ellátva van, 995 diplomatiai okmányt foglal magában. Simonyi úr ezenkívül Floreneben és Spanyolországban is kisebb-nagyobb sikerrel kutatta a magyar történetre vonatkozó okmányokat, s a „Florenci Magyar Okmánytár" nem sokára kerülhet sajtó alá s a bizottság kötelességének ismeri, hogy Simonyinak taggá való választatását az akadémia figyelmébe ajánlja. Nápolyban Óváry Lipót foglalkozik az akadémia, s illetőleg a magyar történet-tudomány érdekében okmány-kutatással, de ebbeli működését nagyon lassítja az, hogy a kormány három levéltári tisztet, (mind kath. papok), felfüggesztett hivatalától, kikkel s ezek közül különösen egyikkel Óváry szorosb összeköttetésben volt, így most egy magának kell a kutatásokat folytatnia s jelenleg kirekesztőleg az I. és II. Károly királyok okmányainak másolásával foglalkozik. A szerencse módot nyújtott II. Rákóczi Ferenc levéltára ismeretébe jutni, mely képzel betetlen gazdagságú kútfőnek mutatkozik. Eddig már 320 ív van belőle lemásoltatva. Szilágyi Sándor 1583-tól 1616 ig terjedő kamarai számallások másolataival támogatta a bizottmány ebbeli munkálkodását s ugyanő , meg Szilády Áron a pestmegyei és kunsági városok és eklézsiák levéltáraiban folyvást gyűjtik a török hódoltság viszonyaira vonatkozó okmányokat. Gróf Sándor Móric átengedte kutatásokra budai levéltárát, Kasoa városa levéltárában pedig Tutkó Józef úr foglalkozik nyomozásokkal. A bizottság működésének második pontja a kútfők kiadása. Ez a következő eredményt mutatja fel: A bizottmány a kútfők kiadására négy orgánumot teremtett, melyek közül a Történelmi Tárt a XII-dik kötettel kénytelen volt felfüggeszteni. A Történelmi Tár kisebb terjedelmű emlékek számára van létesítve és sok adalékok várják az ebben való napvilágra jutást. Ilyenek: Okleveles adalék a Rákóczi-forradalom történetéhez Balássy Ferenctől, Apátságok Erdélyben Jakab Elektől, Vitnyédi István levelei Fabó Andrástól sat. A Monumenták két részre oszlanak, az okmányok s az Írók osztályára. Az elsőkből megjelent 1864-ben a X. kötet t. i. az árpádkori uj okmánytár 5-dik kötete Wenzel Gusztávtól, és sajtó alatt van ennek hatodik kötete. Az irókosztályából három kötet van kinyomatva: u. m. ez osztály X. kötete, mely Verancsics Minden Munkás 7 dik kötetét tartalmazza Szaay Lászlótól, a XVI. mely Forgách Ferenc Commentárjait Majer Fidéltől és a XVII-dik, mely Baranyai Décsi János Commentárjait hozza Toldy Ferenctől. Az első két kötet befejezése, miután kiadóik idő közben elhunytak, Toldy Ferencre bizatott. Toldy Décsi életrajzának megírására nagyon szükségli Hodripericon-ját, miért is ennek kölcsön beküldése iránt, ha mégis valahol lappangna az országban, az akadémia hírlapilag tett közzé felhívást. Említendő, hogy Décsi kommentárjait fele részben Toldy fedezte fel. A jövő folyamokbeli kötetekhez, mégpedig az okmánytári osztályhoz tartozólag készülőben van a már említett Florenci M. Okmánytár; a második vagyis írók Osztályához sajtó alatt Tököly Imre Naplója 1676—78-ig Torma Károly által; várják a sajtót Szamosközi tört. feljegyzései és Gyulafi Lestár köztörténetei; várja Brutus Mihály Históriája I. és III. kötete ; munkában Torma Károly 1. tagnál: Borsai Nagy Pál Krónikája és Szaniszló Zsigmond tordai városbiró krónikája , mindkettő az eredetiekből, mindkettő eddig ismeretesen, magyar nyelven, s a XVII. és XVIII. század történeteire érdekes; továbbá: Szamosközi István fördfontosságú Történetkönyvei, deák nyelven, melyek bár Bocskai István azok kiadására végintézetében is hagyott egy összeget, még mindeddig kiadatlanok; végre Wenzel Gusztáv bizottsági tag szíves volt, a bizottság kérésére, Verancsics folytatását magára vállalni. Címár Móri J. becses név- és tárgymutatójából Fejér György Cod. Dipl.-hoz 12 iv van kiszedve s teendvén az egész 26 ivet, jövő januárban ki fog jöhetni. E név- és tárgymutató a Codex Diplomaticus használhatóságát kitünöleg fogja emelni s maga az ősz szerző viszi a végjavitást, az indexet magával a Codexxal újra összevetve. A harmadik orgánum , a Török- Magyarkor! Emlékek gyűjteményéből, mely szintén, mint a Monumentált, okmánytárakat s írókat fog tartalmazni, csak az első, az okmányok osztályából jelenhetett meg két kötet s ez is csak Tömöri Anasztáz tetemes anyagi támogatásával, a III. kötethez már elég anyag van, s ez, valamint az írók osztálya is csak a pénzügy lendülésétől várja megjelentetését. A „Magyar Levelestár”-ból, mely a bizottság negyedik orgánumát képezi, s melynek nemcsak országtörténelmi, hanem éppen úgy műveltségi és nyelvtörténeti érdeke van, eddig csak egy kötet jöhetett ki, a második kötetet Zay Ferenc és Nádasdy Tamás nádor leveleivel szintén jobb időkre kellett halasztani. Gróf Teleki József „Hunyadiak kora“ nagy munkája hátramaradt négy kötetének , a VI. VII. VIII. évlX-nek sajtó alá rendezése, melylyel a dicsőült szerző Szabó Károlyt bízta meg, a bizottság gondjai alá van bízva. „Sajátságos körülményeken felül — így szól e tárgyról a bizottmányi jelentés — a VI. kötet csonkasága is késlelteté a folytatás elkészítését, most azonban a lassító okok megszűntével a VI. kötet második felének — miután az erk nfr 1863-ban megjelent — nyomtatása is közelebbről megindulhat.“ Továbbá ha a bizottság kedvezőbb helyzetin lesz, már a jövő évben lepheti meg a közönséget Budapest helyirati történetével, melyet Rupp Jakab úr, volt kamarai levéltári tiszt, a nyomatott kútfők használata mellett, főleg a m.kir. udv. kamara adataiból állított össze, íme, ezek a bizottság működésének eredményei. Ha végig tekintünk ama roppant anyaghalmazon, mely csak hazánkban is a történeti kutatás elé tornyosodik s tekintetbe veszszük másrészről, hogy mennyi e téren a tenni való, a felmutatott eredmények kezdetleges, de mindenesetre nevetes siker jelei. S ezek annál inkább méltánylandók, miután a történeti bizottság 1864 diki budgetje 2800 írtra, az 1865 diki pedig csak 3000 írtra szabatott. S bár ez utóbbi évben kútfőmásolásokra még 1000 főt rendeltetett, Czinár Mór indexének kiadási költségei pedig az általános nyomatási pénztár által fedeztetnek, ez nem volt elég arra, hogy azon kútfő-szerzési költségeken kívül, melyek halaszthatlanok, a bizottság kifelé hatását a kútfők sűrűbb kinyomatása által is fokozza. Föntebb több becses munka van elősorolva, melyek napvilágra jutását, a hazai történettudomány felette nagy kárára pénzügyi tekintetek gátolják. S midőn a bizottmány az akadémiához apellált költségvetése megszaporitása érdekében, oly követelményt tett, melynek teljesítését irodalmi s közéleti tekintetek igénylik. Örömmel hallottuk, hogy az akadémiai elnökség teljesen osztja e véleményt , s ez értelemben fogja az igazgatóságot informálni, mely a jövő évi költségvetés megállapításában a történeti bizottmányra kétségkívül az eddiginél nagyobb tekintettel lesz. Pécs, oct. 26. Egyszerűen akarom elmondani a minapában kis kirándulásom alkalmával tett tapasztalásaimat, egy papi jószágon, melyet már jóval az előtt is mind magán mind hivatalos eljárásaimban többször látogatni szerencsés valók, s ez a zirci apátságnak Fehérmegye délkeleti szélén fekvő előszállás jószága. Ama divatos előítélet, mely szerint a papi jószágok kezelését általában hiányosnak s e szerint a nemzeti vagyonra nézve károsnak mondják. Előszállásra — valamint még sok más előttem ismeretes papi jószágra éppen nem alkalmazható, mert az e jószágoni gazdálkodás minden követeléseknek megfelel, melyeket az állam, a haza s a tudomány is tehet valami nagyobbszerü fekvő vagyon irányában. — Míg t. i. az állam a lehető legnagyobb adóképességet kívánja, a haza érdekében fekszik, hogy a gazdálkodás a józan tapasztalás és a tudomány vívmányai alapjára fektettetvén, a nemzeti vagy011 gyarapításán kívül még példagazdaság gyanánt is szolgáljon a gazdasági közönség számára. Ami az előszállási jószágnak adóképességét illeti nem akarok a valóban roppant számokkal előállani, csak azt mondhatom, hogy a jelenlegi adó nagyobb mint ez adózás előtt az egész jövedelem. Ezen eredmény annak a jele, hogy ugyancsak mind megtörtént a föld termékenyítésére s a jövedelem szaporítására, ámbár az is áll, hogy annyi adót csak p pi jószágokból húzhat az állam, mivel mindennemű közös adón kívül, még az úgynevezett aequivalens-t is rárója a papi birtokra. Ami pedig magát a gazdálkodási módot illeti, annak részletes leírásába bocsátkozni nincs szándékom , csak azt mondhatom,hogy a földek felosztása, a majorok s egyéb gazdasági épületek szerkezete s azok az élő erővel s gépekkeli felszerelése, számtalan fák tenyésztése s elültetése pedig mind elvitázhatlanul bizonyítja, hogy ezen kiterjedt gazdaságnak kormányzója (fr. R. S. ur) a papi méltóságot igen jól tudja megegyeztetni a gazdászati tudományossággal s ügyességgel. A mi pedig még több , az okszerű állattenyésztés is talált menedékhelyt Előszálláson. A mintegy hatvan anyakancából s hat ménből álló kis ménesnek kezelése s ennek eredménye bizonyítják, hogy mind a kormányzó mind a ménesmester (F. J. ur) tudják, mi kell egy bizonyos cél elérésére s a kinek alkalma volt az ott tenyésztett lovak erejét s tartósságát kipróbálni, örömest hagyandja helyben ezen igénytelen jó véleményemet. A miben pedig a gazda szintén még inkább gyönyörködik, az a legnagyobb szorgalommal tenyésztett és ápolt magyar gulya, szinte a mostani kormányzónak kedves szerzeménye, melyben — mint a ménesben már is érintem — félreismerhetlen a tökély bizonyos célja felé ernyedetlen törekvés, de sikerdús haladás is. S mire mind e rendkívüli szorgalom egy papi jószágon? s honnan mind e fáradozás dacára panasz, a kormányzó részéről, hogy ha még egy olyan szűk esztendő találna lenni, mint az idei, már képtelen lenne a ház szükségeiről rendesen s kellően gondoskodni? De sok is kell ám ezen ház s illetőleg e zirci apátság szükségleteinek fedezésére, igenis sok t.-i. három (egri, fehérvári és pécsi) fögymnasium tökéletes fentartására! — A mi jobb esztendőkben megtakarittatott, ez mind rá ment a három tanintézet korszerű nagyobbitására,s a tudomány jelen állásának megfelelő felszerelésére. — Hogy hoszszas ne legyek csak azt akarom előhozni, mit saját szemeimmel láttam, és pedig Pécsett, hol épen tavai és ez idén a gymnasiumi épület nagyobbitására — csupán az építkezésre — 80000, mondom nyolcvan ezer ft ráment, s mind e mellett a tizenhárom tanári szobából csak egy egy esik mindegyik tanárnak , ami annak bizonyságául szolgál, hogy e ropoat kiadások mellett a házi urak, saját kényelmükről nem igen, annál inkább pedig a közoktatásról s népművelésről gondoskodtak. E kevés sorokból, úgy hiszem, mindenki előtt kitűnik, hogy a felnevezett nagy jószág kezelésében nem a holt, hanem inkább egy igen tevékeny ügyes kéz működik, az állam, a haza, a műveltség s a tudomány iránti kötelességeknek minél eredményesebb lerovására. Z.nos, a kászonyi kerületben Buday Lőrinc 1861- diki képviselő, Bay Ferenc s Markos görög-keleti plébános, a felvidéki kerületbe Sipos ügyvéd s a görög-keleti egyházhoz tartozó Pasztélyi János ügyvéd léptek fel követjelöltekül. — A tiszaháti kerületben Lónyay Menyhért megválasztása biztosítottnak mondatik. — A mohácsi kerületben dr. Siklósi Károly(!) Budáról lépett fel követjelöltül Scitovszky Márton ellenében. — Veszprém enyingi vál. kerületében Kerkápolyi Károly s gr. Festetics Pál léptek fel. Cserki István 1848- s 1861-diki képviselőnek szintén van pártja. Veszprém többi kerületeiben a képviselőjelöltek a következők : Veszprémi kerületben Kupricz Imre, 1848-ki és 61-ki volt képviselő, ellenében Rosos István. Nagyvásonyi kerületben Gál Péter és Pap Gábor. Somlyó-vásárhelyi kerületben Szabó Imre van szóban. Zirci kerületben Hunkár Sándor. Ugodi kerületben Nagy István 1861. képviselő, és 1848-diki képviselő Szabadhegyi Antal. Pápán Szabó Imre lesz alkalmasint, de szóban van Xantus János is. — Újvidékről írják odt. 22 ről. Itt közelebbről egy szerb választó bizottmány alakult, mely a különböző szerb választóhelyekre szétküldött körözvényében, utalva a legközelebbi magyar országgyűlés nagy fontosságára, valamint a szerbek nehéz helyzetére, hasonló választó bizottmányok alakítására a végből tartja felhívandónak az illető községeket, hogy a lapok útján közzé teendő jelöltek névsora pontosan összeállíthassák, valamint hogy felderittessék azon kérdés, váljon a választóhelyek birnak-e már teljesen alkalmas képviselő-jelöltekkel és nem találkoznak-e ott vagy a környéken oly férfiak, kik más választókerületek képviselésére ajánlhatók volnának ; ezek után mielőbbi nyilvános discussiót s a szerbek oly politikai programmját helyezi kilátásba, mely után minden képviselő-jelölt nyilatkozata megitélendő lenne. Municipalis mozgalmaid. Pest, oct. 27. — A munkácsi kerületben Eötvös Tamás 1861-diki képviselő, és Boksay görög-keleti plébá VEGYES HÍREK. Pest, oct. 27. — Ő Felsége V. Ferdinánd király betegségéről a legújabb bulletin így hangzik : P r o s k o v i t z, oct. 26. (7 órakor reggel.) O Felsége az éjjel meglehetősen jól aludt, a sejtszövetléb jelenségei folytonosan apadnak, az általános állapot kielégítő. E bulletin szerint O Felsége javulása örvendetes előhaladásban látszik. Az orvosi jelentés már f. hó 24-én általános jobbulást constatírozott ; az érülés percenként 100-ról 94-re, s okt. 24-diki éjjel 80-ra csökkent le. A prágai bibornokérsek rendelkezésére az ottani Szent Háromság templomban szerdán, csütörtökön és pénteken reggeli 8 órától d. u. 5 óráig a kitett szentség előtt O Felségéért közimádságok mondatnak. Az ünnepélyes sz. misét, mellen a Szentség kitétetett, a bibornok múlt szerdán mondta, az összes székeskáptalan jelenlétében. — O Felsége oct. 15-én kelt legfelsőbb elhatározással Honnamoo Otto lovagot az erdélyi országos pénzügyigazgatóság főpénzügyi tanácsosát saját kérelmére állandó nyugalmaztatásba helyezni, s sok évi buzgó és sikeres szolgálatáért udvari tanácsosi címmel dítelengedés mellett legkegyelmesebben felruházni méltóztatott. ff . Felsége oct. 17-én kelt legf. elhatározással csernátoni Vajda Péter joggyakornokot a pesti váltó feltörvényszéknél váltófeltörvényszéki fogalmazói cimmel, dijelengedés mellett legkegyelmesebben felruházni méltóztatott. — István főherceg , cs. kir. fensége, mint Bécsből jelentik, hosszabb időre Meránba utazik. — Több lapban a magyar testőrség intézetének közelebb megtörténendő újjászervezése terjesztetvén, a „Wien. Abendp.“ jelenti, hogy tudomására e tárgy hivatalosan még nem jött szóba. — (Mazuranics horvát udv. cancellár lemondásáról) a „Domobran“ így szól: Mazuranics lemondott, mert a magyar államférfiak azt követelik, hogy a magyar országgyűlési egybehívó irat értelmében horvát képviselők jelenjenek meg a magyar országgyűlésen . gr. Belcredi ellenzi, hogy a dalmátiai kérdés a horvát országgyűlésen tárgyaltassék. E sorokhoz legyen megemlítve az is, hogy a „Debatte“ tegnap kijelenti, miszerint azon hírek, melyek szerint Zzidarics albán vagy gr. Pejacsevics neveztetett ki horvát udv. cancellárnak, teljesen alaptalanok. *** (A kolozsvári nemzeti szinházban) az előadásokat nov. 4-dikén kezdik meg a „Bánk bán“-nal. *** Gróf Wimpfen, eddig követségi tanácsos Londonban, rendkivüli követté s teljhatalmú ministerré neveztetett ki Kopenhágában.— (A legf. cabinetiroda), melynek jelentékenyebb ügyei lassankint mind átmentek a katonai kabinetbe, most, hír szerint, állandó politikai departementté alakíttatnék át. Élére valóságos üdv. tanácsosi ranggal Braun eddigi követségi tanácsos a frankfurti praesidiális követségből állíttatott, ki a legutóbbi időkben a szabadsággal távollevő Meysenburg ur helyett a német ügyekről való előadást vezette a külügyministeriumban. Braun ur már elutazott Bécsből, hogy Frankfurtban dolgait rendezze s legkésőbben 14 nap múlva fogja elfoglalni új állomását. — Fiuméból írják: Közelebbről városi képviseletünk azon határozatot hozta, hogy a Fiume felé vezetendő vaspálya kérdésében ő Felségéhez fog járulni s a kérvény személyes benyújtása végett udvari cancellár ő excját fogja megkeresni. Co 1t a ur utasíttatott le. Wüllerstorff kereskedelmi ministernek hivatalba lépéséhez szerencsekivonatát fejezni ki a fiumei városi képviselet nevében. Ugyanekkor egy nyolc tagból álló küldöttség is választatott, mely a vaspálya-ügyben nemsokára Bécsben Felségéhez induland. — Az újvidéki reform, templom e hó 15-én szenteltett fel. Jelen voltak Pestről , tirol superindendens és ifj. gróf Ráday László. Az ünnepély után az újvidéki honoratiorok üdvözölték a pesti vendégeket, kik megjelentek a lakomán hol magyar és szerb nyelven több felköszöntések mondottak melyekből ki lehetet venni, hogy a szerbek jövendő jólétüket Pesttől és a magyar országgyűléstől várják. Lakoma után a magyar vendégek Athanackovics Plátó g. e. püspököt látogatók meg, ki erről értesülvén, ünnepi köntösben egész a lépcsőig ment a vendégek elé, s itt őket megölelve és megcsókolva, magyar nyelven az összes jelenvoltakat mint testvéreket üdvözlé s e szavakkal vett tőlük búcsút : „Viszontlátásig — a legközelebbi magyar országgyűlésen !“ — Omerbasae napokban Belgrádba érkezett és a várban szállt meg. A tiszteletére rendezett csapatszemlén Zimonyból Philippovics cs. kir. osztrák tábornok szintén jelen volt. Másnap Omer basa a szerb fejedelmet látogatta meg. *** Tisza Kálmántól „A felelős kormány s a megyei szerkezet“ cím alatt röpirat megjelenését jelentik. Kiváncsiak vagyunk reá. *** (Új magyar lapok.) Mészáros Károly ungvári lakos és ügyvéd egy „Hazai közlöny“ cím alatt Ungvárt megindítandó, politikai és vegyes tartalommal hetenkint kétszer megjelenő lapnak kiadására s szerkesztésére nyert engedélyt; — Bettelheim Vilmos, az „Arad“ című vidéki lap kiadótulajdonosának pedig megengedtetett, hogy lapja mostani címét jövő 1866-ik év elejétől kezdve „ Alföld“ címre átváltoztassa ; dr. ismeri Kiss István hirlapirónak pedig, hogy a „Magyar nép- lap“ című politikai időszaki nyomtatvány kiadótulajdoni jogát Wodianer Fülöp pesti nyomdászra átruházhassa. — Tóth István érseki lyceumi nyomdász Egerben mint felelős szerkesztő előfizetési felhívást bocsátott ki „Gu tt e n b e r g“ című magyar nyomdász-szaklapra. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Előfizetési díj egész évre 2 frt 40 kr, — félévre 1 frt 20 kr, — negyedévre 60 kr, egy hóra 20 kr. Egy olasz lap azon hírrel ijesztgetett, hogy Velencében az összes szabadságos katonák összehivattatnak. A „Wiener Abendpost“ e hírt teljesen alaptalannak nyilvánítja. *** A pesti ügyvédek közül valami 200 an tegnap d. u. 4 órakor tisztelegtek Thanhoffer Pál pesti főbírónál. A testület nevében Rock Szilárd üdvözlé az uj főbírót, ki megköszönve a kitüntetést, a szives bizalmat továbbra is kikérte. (Helyi esetek.) Tegnap d. u. 4 óra tájban a lipót-utcai Simoncsics-féle házban, hol a Sz.-István- Társulat ügynöksége van, tűz ütött ki, mely az épület hátulsó oldalának egy részét elhamvasztá. A Sz. IstvánTársulat semmiben sem károsodott. Tegnap este a kecskeméti, egyetemei uriutcán át egy molnár legény lisztszállító kocsival egy bérkocsissal con amore versenyt hajtott, a legsebesebben vágtatva a járók-kelők csoportjai között s a versenyzők többeket legázoltak. Egy városi drabant utánok hajtatott s az illetők elfogattak. — Tegnap 91 csavargó fogatott el, kiket úgy látszik, Pest élénkebbülése csakt megint a fővárosba. A legtöbben eltoloncoztatnak. — (Szellemidézés Uj Leelandban.) A „Cornhill Magazin“után közöljük a következő exoticus történetet. — Az eset a csendes tenger partjain játszik, hol a tohunga (lelkész) elegendő fizetés mellett mindig magára vállalja valamely meghalt szellemének felidézését. Ezúttal egy törzsfőnökről van szó, ki csatában lelte halálát. Éltében nagy népszerűségnek örvendett, és a tohunga, az elesett barátainak felszólítására megígérte, hogy szellemét felidéz-mig bizonyos kérdésekre feleletet fog tőle kérni. A papnak azon faluba kellett menni, hol a rokonok laktak s a párbeszéd egy az egész népség által közösen birt épületben volt megkezdendő. A főnök első volt törzsében, aki írni és olvasni tudott, és leírt minden nevezetesebb eseményt, ami csak falujában előfordult. E könyvet azonban nem sikerült feltalálni, habár azt a rokonok a legnagyobb buzgalommal kutatták. A tohunga által kitűzött óra bekövetkezett, s éjszakára mindenki a mondott házhoz jön rendelve, a kit a dolog közelebbről érdekelt. Tüzet raktak, mely világos fényt terjesztett maga körül. A pap egy sötét szögletbe vonult vissza. A feszültség átalános volt s a mély csendet csak az elesett nővérei és rokonainak zokogása szakaszta félbe. A nők fájdalma szívszaggató volt, míg a férfiak hallgatása azt mutatá, hogy fontos értekezletnek néznek elébe A földön körülbelöl harminc személy foglalt helyet — köztük egy angol is, ki az egész jelenetet leírja, s kinek hitetlensége, mint maga mondja, mindinkább elenyészett a dolog ünnepélyességével szemben. A tűz lassan kint parázzsá vált, s a világosság kevéssel volt több, mint derengő félhomály. Egyszerre egy zordon hang szólalt: „Üdvözöllek mindnyájatokat, üdvözlöm törzsemet, üdvözlöm családomat s üdvözlöm pakeha barátomat!“ Az összegyűltek le valónak igézve. A meghalt nővére egy körülbelöl huszonöt éves szép és deli termetű nő, az öröm és kétségbeesés sikoltását hallató, s azon helyre akart rohanni, honnét a hang jött, de fivére visszatarta őt, mire a nő eszméletét vesztve hanyatlott a földre. E pillanatban egy ifjú leány, kit szintén visszatartottak, felkiáltott: „Te vagy? Valóban te vagy ? Lásd engem visszatartanak, ügyelnek reám, de én hozzád megyek. A nap nem fog feljönni !“ E szavak után lerogyott s kivezettetett a többi leányokkal. Ekkor a szellem ismét hallata magát: „Beszélj törzs, beszélj család, beszélj pakeha!“ Végre fivére e kérdést téve : „Hogy érzed magad? Mint folynak dolgaid amaz országban?“ A felelet szokatlan bús-komoly hangon jött, mint midőn a szél sóhajt: „Jól érzem magamat, az én helyem igen jó hely.“ Fivére kérdé nem látott-e vagy egyet az elhunyt ismerősök közül. „Igen ők mindnyájan velem vannak.“ Erre a többi kérdés és válasz, valamint a szellem parancsa következett, minő volt például intézkedése egy fegyver és egy nagy szelidített sértés iránt. Ekkor a pakeha kérdé: Hol volna fellelhető a a hiányzó könyv ? S a szellem válaszoló : A fedélzet szalmájában, az ajtó felett. E szavakra fivére kirohant, megtalálta a könyvet és behozta azt. Kevés idő múlva a szellem ismét megszólalt: „Oh, törzs, Isten veled, család, én távozom!“ Egyhangú búcsúkiáltás lebbent el a jelenlevők ajkairól. „Isten veletek,“ hangzók ismételve a légben, s „Isten veletek“ szólt utolszor a szellem a sötét éjszakából. (Rettenetes!)