Pesti Hírnök, 1865. október (6. évfolyam, 225-250. szám)

1865-10-18 / 239. szám

Hatodik évfolyam 239. szám. PESTI ^www,/wwwwwwv\AAAA/\AAA/vw/w.AAA/vw\/wwwv.A/www\/wv\/W\f«^ | Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás­ | | sal vagy postán mindennapi megküldéssel : ^ egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre 5­6 frt. — m­inden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- | ^ napos előfizetést. | CAAfV/WVAAA/WWWWWWWWWVW/WWWVVVWNA/VVWWWVVVVIA/O POLITIKAI NAPILAP. Szerda, October 18-án 1865. HÍRNÖK p /v'sA/'^A/jwv/vy'.yv'.A/'yv'Aryv'A/W'Aryvw'ywvr/v/'A/' íAA/\/wv\/w\AAA/w\r / g Hirdetések hathasábos petitsorért egyszerű hir-f­e­detésnél 6 kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak. g ^ Szerkes ztő*ég­é* kiadó-hivatal: | | a Lipót­ utca 20-dik szám alatt | g földszint. g Előfizetési fe Ultras PESTI HÍRNÖK politikai napilapra. Előfizetési föltételek: Negy­edévre...................................... 5 frt Félévre................................................10 frt Egész évre..........................................fr0 frt auszt. ért. Előfizetés minden hé 1-től elfogadtatik |^T Előfizethetni: Vi­déken minden kir. postahivatalnál, h­e­l­y­­ben Pesten, ezentúl a „Pesti Hírnök“ kia­dó hivatalában, barátok tere, 7. sz., Emich Gr. újságkiadó-hivatalában. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó­ hivatala. Hazai közügyek. Középdunai gözhajó-társaság­. Pest, oct. 18. □ A középdunai gözhajótár­s­a­s­á­g tegnap tartotta közgyűlését a köztelken. A szép számmal begyűlt részvényeseket elnök B­a­r­t­a­­ György úr , maga röviden üdvözölvén, a tanácskozás tárgyait kitűzte, s mindenek előtt az alapszabályok iránt leérkezett legfelsőbb leiratra kérte fel a közön­ség figyelmét. Mielőtt azonban ennek felolvasása meg­kezdődött volna, egy részvényes kért szót, s meleg szavakkal tolmácsolván azon örömet, mely a társulat minden tagját áthatotta akkor, midőn elnök­i magát a felséges Uralkodó bizalma azon magyar kormány élére állította, melynek nehéz feladata, oly hosszú hánykodás után elvégre bevezetni nemzetünket az alkotmányos önkormányzat terére, azon magyar kor­mány élére, melynek tiszta hazafisága és ismert böl­csesége minden jót enged várnunk , kérte, hogy e feletti öröme a társulatnak a jegyzőkönyvben is nyer­jen kifejezést. Az indítványt nagy éljenzéssel tette magáévá a közgyűlés, elnök­i maga pedig szerény szavakban köszönte meg az iránta nyilatkozó rokon­­szenvet. Ezután felvetettek az alapszabályokra érkezett újabb észrevételek, mert tudni kell, hogy már egy ízben jöttek fölülről módosítások és kikötések­ az alapszabályokra, s azokat a társulat mindegyig elfo­gadta, úgy hogy nem várhatott már egyebet, mint az elfogadott módosítások szerint átdolgozott és felter­jesztett szerkezet jóváhagyását. Azonban most újra kifogások érkeztek az alapszabályokra és pedig iíz annyi mint először, s a lelépett kormány modorában, belenyúlok a társulat legparányibb házi ügyeibe, úgy­hogy eme leirat csaknem azt is akarja tudni, hány rubrika lesz a társaság könyveiben? Úgy lát­szott, hogy ha az elnöki tapintat el nem hárítja jó előre a fellegeket, egy kis zivatar tört volna ki e kötelezkö­­dő pontok felett; — de ő maga előre bocsátá, hogy te­kintse úgy a közgyűlés eme leiratot mint még azon orgánumok művét, melyek ma már nem léteznek, s legyen meggyőződve, hogy a mostani kormány csak annyira fog beleavatkozni a társulat ügyeibe, meny­nyire azt jól felfogott állása és a törvények kívonják, az eddig elébe gördített akadályokat pedig igyekezni fog a társulat létesülhetése útjából minél előbb elhárítani. E nyilatkozatnak végtelenül jó hatás­a volt, s azt eszközli, hogy a leirat észrevételei felett igen higgadtan ment át a gyűlés ; elfogadta a mi célszerű volt benne, egyszerűen mellőzte a­mit nem a törvény­ből kifolyónak, vagy a társulat érdekei ellen látott. Ezután a titkár olvasó jelentését az igazgató­választmány eddigi működéséről­­ részletes és terje­delmes volt az, mert némely türelmetlen részvénye­sek, sőt egy lap már nyilván is tétlens­égel vádolá a választmányt, a­mely pedig, mint a jelentésből lát­hatta a közgyűlés, azért, hogy zajt nem ütött minden lépéséből, — mint némely vállalat emberei szokták, — folyvást és lelkiismeretesen munkálkodott, és vitte előbbre a társulat ügyeit,­­ a­mennyire meghatal­­mazása és a rendelkezésére álló eszközök engedték. Nagy érdekeltséggel hallgatta a közgyűlés a jelentésnek különösen azon részét, mely a te­her- és személyszállítás körüli tanulmányozás ered­ményét tünteti föl, és a­mely a hajók építéséről, azok minőségéről, és melyik gyárral készíttetéséről szólt. — E részben az igazgató választmány határo­zottan Fiume mellett nyilatkozik, mint a melynek árai s feltételei a társulatra nézve legelőnyösebbek, és pedig annyira előnyösek, hogy a közgyűlés hivat­va érezte magát jegyzőkönyvileg is kifejezni elisme­rését a fiumei gyár iránt A jelentésből kitűnőleg a legfontosabb dolgok­tól a legapróbb részletekig mindent úgy előkészített az igazgató választmány, hogy ha a kormány „legyen“ szavát megnyerheti , az nap hozzá foghat a tett­leges a­lkotáshoz is. A közgyűlés elismeréssel fogadta a választ­mány buzgó és lelkiismeretes, másfelől pedig körü­­tekintő és óvatos eljárását, s köszönetét fejezvén ki eddigi működéséért, bizalma jeléül felhatalmazta, hogy ha az óhajtott helybenhagyás fölülről megér­kezik, nem várva be egy további közgyűlés tartását azonnal igazgatót válaszszon, és szerződést kössön a hajók építése iránt, melyek számáról, minő­ségéről és útjuk irányáról is, belátása szerint intéz­kedjék és rendelkezhessen. A közgyűlés a legszebb rendben folyt le, s a legnagyobb megelégedéssel oszlott szét, oka lévén reménylem­, hogy az alapszabályok végleges megerő­sítése egy pár hét alatt megérkezik, s ha ezen idő alatt a részvényfizetésekkel hátralékban levők is tel­jesítik kötelességeiket, novemberben már lesz igaz­gatója az első magyar gőzhajó­társulatnak, s meglesz kezdve a magyar tengerparton az első magyar gőzhajó építése, melyet a társu­lat igazgató-választmánya bizonyosan „Bar­tál" nevére fog keresztelni. M uniolpalis ixxozgrEi.lixi.Et3s:. Torna, oct. 13. 1865-ik October hó 5-én báró Barkóczy Ferenc cs. kir. kamarás, királyi tanácsos s főispán ur ő méltóságának elnöklete alatt Tornán tartatott állandó megyei bizottmányi gyűlés jegyzőkönyve. Elnöklő főiapán ur ő méltósága előadván az Ő császári és apostoli Felsége legkegyelmesebb enge­delméből összehivott állandó bizottmány hivatását s működésének határvonalait, az uralkodó Felség iránti hűséget és hazafius érzetet tartalmazó velős szavak­ban hiván fel a bizottmány figyelmét, ő Felsége atyai szívből eredeti óhajtásának s a magas kormány szán­dékainak rendkívüli horderejére; bizodalmát fejezé ki, hogy az állandó bizottmány áthatva a fennálló viszo­nyok fontosságától, azokat minden tekintetben tiszte­letben fogja tartani; és miután az állandó bizottmány jelen megha­tározot­t működésére minden másnemű hivatalos te­endők kizárásával a főispán ur ő méltósága által alis­pánul Lovász Miklós, jegyzőül P­a­p­p János, ügyészül Vár­ad­y Károly, szolgabiróul ifj. Sol­tész Gábor, esküdttel P­é­c­h­y Gábor helyettesítet­tek , felolvastatott a császári és apostoli királyi Felségének folyó évi Szentmihályhó tizenhetedikén Bécsben 1446. szám alatt kiadott s a főméltóságu magyar királyi udvari kancellária utján érkezett leg­kegyelmesebb leirata, mely szerint Ő császári királyi Felsége azon atyai szívből eredeti óhajtása által indít­tatva, hogy a fennálló törvények értelmében eszköz­­lendő királyi felavatása, ünnepélyes megkoronázta­­tása, s királyi hitlevelének kiállítása által a szeretet azon köteléke, melylyel édes hazánkhoz csatoltatik, mindinkább megszilárdíttassék, nem különben, hogy a közjogi s kedvelt Magyarországának szellemi és anyagi jólétét érintő egyéb nagy fontosságú kérdések az összbirodalom életfeltételének komoly méltánylása mellett mielőbb törvényes megállapodást nyerhesse­nek. a folyó 1865. évi karácsonyava 10-re eső ad­vent második vasárnapjára sz. kir., Pest városába, Isten kegyelméből saját felséges személyében meg­nyitandó és vezérlendö közországgyülést rendelendő­­nek és hirdetőnek kegyelmesen elhatározó. S ezen kegyelmes királyi leirat kapcsában ol­vastatott a nagyméltóságu magyar királyi helytartó­­tanácsnak f. évi sept. 21-én 73991 sz. a. báró Sen­­n­y­e­y P­á­l, Friedrich György és Ghyczy Emil alá­írásukkal kelt intézménye, melyben az országgyűlési követválasztásra nézve az 1861 évi Boldogasszony hó 7-én kelt legmagasabb elhatározással megállapított, s ezúttal is alkalmazandónak határozott­­ választási rendszabályt két példányban küldi meg, egyszersmind értesíti a megye közönségét, miszerint a cs. kir. Fel­sége királyi legfőbb hatalma és hatóságánál lógva leg­kegyelmesebben megengedni méltóztatván, hogy az 1861-évi Szent-Andráshó 5-én kelt legfelsőbb elhatá­rozása folytán feloszlatott megyei bizottmány az 1848 évi V. t. c. 7 ik §-ában érintett közgyűlés helyettesíté­­séül a választó­kerületek s központi választmány meg­alakítása végett egybehivattassék, legkegyelmeseb­ben parancsolni méltóztatott, miszerint a választá­sok foganatosítása tekintetéből a kellő törvényes in­tézkedések haladéktalanul eszközöltessenek. A felolvasott legkegyelmesebb leiratból s hely­­tartartótanácsi intézményből az alattvalói hűség leg­bensőbb megindulásával hallotta az állandó bizott­mány 0 cs. kir. Felségének atyai óhajtását, s mielőtt a legfelsőbb parancsolatnak eszköszléséhez fogna, az alattvalói hűség érzetétől és a képviselt megyei kö­zönség iránti kötelességétől indíttatva érzi magát ki­nyilatkoztatni, miszerint: azon idő óta, melyben a megyei állandó bizott­mányok­ országszerte feloszlattattak vagyis 1861. évi november - től ez az első alkalom, melyben Torna­­megseg állandó bizottmánya életműködésének első je­leit álliptja ; mert a megyei bizottmány feloszlatása folytán az alkotmány­szerűen választott megyei tiszt­­viselőség is megszüntetvén működését s helyükben s megye kormányzatára legfelsőbb helyen kinevezett királyi biztos által uj tisztviselők neveztetvén, — a megyehatósági jogot még közvetve sem gya­korolta. Ily helyzetben ne­mcsak főispán ur ő méltóságá­nak bölcs figyelmeztetése, hanem saját indulatából is arra irányzó fötörekvését, hogy első működésében se a keserűség, melyet a közel­múlt fájdalma, sem az öröm, melyet a jelen reményteljes kilátásai ébreszte­nek, túl ne ragadják a mérsékeltség határain; de sőt legelső lépése nyújtván biztosságot és kezességet arról , hogy bár állásának és hivatásának tiszta felfo­gásával, másrészt ismeri a jelen helyzetet és viszo­nyokat, ismeri azoknak nehézségeit és elegendő erő­vel bír azokat kellő figyelemben részesíteni, — ugyanazért, ámbár a felolvasott legkegyelme­sebb leirat által ébresztett hazafias érzete nem fedheti is el a bizottmány szemei elöl azon aggasztó körülmé­nyeket, melyek a fennálló viszonyokban, különösen az állandó megyei bizottmány életműködésének kor­látozásában a kormány egyik főbiztosítéka — a m­e­­gyei rendszer irányában —• fenfo­­rognak, mindazonáltal készséggel enged a legkegyelme­sebb parancsolatnak s kétséggel megteendi az or­­szággyűlési követválasztás által szükségelt intézke­déseket, meg lévén győződve, hogy az országgyűlés, mig egy részről semmit el nem mulasztand, Magyarország alkotmányos jogainak a birodalom léte és hatalmi ál­lásának elutasíthatlan követelményeinek leendő ösz­­hangzásba hozatala iránt, sagy más részről, minden lehetőt megteend , az ország törvényes önállása s a magyar nemzet alkotmányos függetlensége biz­tosítására, s nem késik a bizottmány mély hódolatát nyilvánítani a cs. kir. Felségének népei boldogitá­­sára irányzott legmagasabb jóakarata iránt s nem késik a magas kormánynak minden kitelhető jó szol­gálatát felajánlani, a nemzet alkotmányának vissza­állítására. Ezek után a legkegyelmesebb leirat kegyes meghagyása folytán, az országgyűlési követek vá­lasztás tekintetében következő intézkedések létettek: 2. A középponti választmány következőképen alakítatott meg közegyetértéssel : elnökül választa­tott Lovász Miklós, tagjaiul: Gedeon Lajos, Márton Rudolf, Keller Miklós, Lüke Géza, Gelley István, id. Soltész Gábor, Papp János, Lakatos Miklós, Pongrácz Bálint, Gedeon Imre, sőt. Varga Mátyás, nagytisz­­teletű Lovass Sámuel, nt. Tóth Ferenc, Zsarnay Imre Koch Dániel, Petyerecz József, Almásy Béla, Joszo­­vics Soma, Varányi Lajos, Mikolay János, Lüke Béla, Farkas József, Koós József, Lehóczky Antal, Vla­­dár József, Péchy Gábor, Sihulyszky Alajos, Szányi Ferenc, Szentiványi László, ifjú Soltész Gábor. A nemesi községek részéről­­ Tornáról idősb Gábos Sámuel, Görgőről Tegdes József Jabloncáról: Cseh István, Szilicéről: Zsebik György, Szögliget­­ről: Rencsisovszky Sámuel, Szilasról: Szabó János. Egyszersmind a nagyméltóságu magyar kirá­lyi helytartótanács által leküldött választási rendsza­bályok a középponti bizottmánynak kiadandók. 3. A választó­kerületek s azok főhelyei az 1848 és 1861-ki megállapodás nyomán határoztattak meghagyatni, jelesül az alsó kerülethez fognak tar­tozni : Barakony, Becskeháza, Dobodai, Komjáthi, Lenke, Nádaska, Perkupa, Rákó, Szent András, Szi­tás, Szögliget, Szöllös Ardó , Borzova , Égerszög, Jósafö, Kápolna, Petri, Szilice, Szina, Teressten, Varbóc, Derenk, Hó-Ardó, B. Vendégi és Horváth- Szén főhelylyel, a felső kerülethez pedig : Almás, Barka, Dernő, Fab­apka, Görgő, Hárskút, Jal­lonca, Kovács-Vágás, Körtvélyes, Lucska, Áj, Méhész, Sza­­della, Torna, Újfalu, Udvarnok, Zsarnó, Görgő fő­helylyel. 4. A jegyzőkönyv hitelesítésére báró főispán ur ő méltóságának elnöklete alatt közegyetértéssel megbizattak : Gedeon Lajos, Zsarnay Imre, Lehóczky Antal, Koch Dániel, és a helyettesített tisztviselők. Ezek után indíttatva érzi magát az állandó bi­zottmány főisp­án ur ő méltóságának bölcs és tapin­tatos eljárása iránt legbensőbb elismerését nyilvání­tani, biztos kezességet látván abb­an, hogy ő méltósá­ga, míg egyrészről Ő csász. kir. Felsége legkegyel­mesebb óhajtásának , a magas kormány nyilvánított jó szándékának hűséges őre és előmozdítója kiván lenni, másrészről főtörekvései közé számítja a kor­mányzatára bizott megye nyugalmának lehető bizto­sítását. A jelen jegyzőkönyv a megbízottak előtt felol­vastatván meghitelesíttetett. Kelt mint fent, jegyzet­té ez alkalomra helyettesített jegyző Papp János s. k. Honthmegye, oct. 15. Folyó hó 4-én tartotta mest. keselökös ifjabb Majthényi László báró úr, szeretett főispánunk szék­városába való bevonulását, mely fény- és nagysze­rűségében, az aggastyánok emlékezete szerint, fölül­múlta megyénk minden eddigi hasonnemű ünne­pélyeit. Félve nyúlok annak leírásához, mert érzem tol­lam gyengeségét annyi szív szeretete nyilvánításának ecsetelésére ; mivel azonban megyénk eme emléke­zetes ünnepélyét, már­is elég hűtlenül terjeszti a sajtó, hivatva­­érzem magamat, rövidség kedvéért elhagyva az épületes és szívélyes szónoklatokat, annak gyönge tollamhoz mérten való leírására, melyet a lehető­ leg­rövidebben e következőkben pontosítok : A bevonulásnak fönt érintett napon, ebéd után három órakor kellett volna megtörténnie, minélfogva tizenkét óra tájt Ipolyság székvárosunkban már pezs­­gett ugyan a népség ; mindannak dacára folyton ér­keztek a fényes úri fogatok, a földnép hullámozó csa­patai és lovas bandériumok, különféle hazafias jeli­gékkel ékitett nemzeti lobogókkal. Nagy volt az öröm, nagy a lelkesü­ltség ! — Minden arc az elégültség nimbuszában ragyogott. A két órakor érkező fogatok és bandériumok már Ipolyságon meg nem állapodva, egyenesen Hont helyiség felé, hol ő maga fogadandó volt, tova halad­tak. Hasonlag cselekedett, a már ez idő tájt Ipolysá­gon levő sokaság nagy része is. Ritkán élvezhető gyönyörű látvány volt ez ! Amott a csengős négyesfogatú hintók sora vonul vé­gig Ipoly vize hídján ; itt cifra szűrös nyalka legé­nyek délceg paripákon ugratva sorakoznak egybe ; ott pedig a vastag falusi biró és hosszú sastollal éke­sített jegyző vezérlete alatt nagy számú népcsoportok haladnak Hont helység felé. — Jó magunk is sebe­sen hajtattunk a nevezett hely felé, nehogy az érde­kes látványból valamit elm­ulaszszunk. Oda érkezve, kedves meglepetésben részesültünk , mert nem csak megyénk legtávolabbi részében lakó nagy számú inte­­ligenciát és népet, de még számos idegen megyebelit is volt szerencsénk itt egybeseregelve láthatni , kik mindnyájan örömdarajében felvidult arccal nyugtala­nul kívánták a percet, melyben a várva várt nagy férfiút a szív őszinte szeretetének nyilatkozványával üdvözölhessék. — Ez a azt Sági Jancsi barna bandá­ja igyekezett víg darabjaival kurtítani a hosszúnak tetsző rövid időt. Nem sokára megdördül a mozsarak egyhangú moraja, s mintegy villany ütésre sürgés támad a nagy sokaságban.­­ Gyorsan ugratnak a lovas rendezők s hangosan hirdetik a nagy férfiú közeledését. Néhány perc múlva csakugyan megérkezett a szeretett főispán. A megye hódoló szeretetének jeléül, B­­­a­s­­kovics Pál a németi választó­kerület 61 diki követe hozta őt saját ötös fogatán. Megjelenésekor szűnni nem akaró éljenzések­ben tört ki a szív el nem fojtható öröme. Viszhangoz­­tak a bércek, viszhangzott Drégely vár és düledéke is , mely fénykorában sem szemlélhetett a jelenlegi­nél lelkesültebb sereget. Midőn az örömhangok a távoli bércek ormai mögött is végkép elmosódtak, előállott Ra­j­n­er P­á­l közkedvességű első alispánunk és üdvözlé az ünnepelt férfiút szivreható ékes szavakkal a megye nevében; erre a méltósága örömét és köszönetét fe­jezé ki a baráti őszinte szeretet ily nagy mérvű csalhatlan nyilatkozványáért, é­s szólott többet is nagy bölcseség és szokott szónoki kiejtésével, mit mi azonban itt egyedül helykimélés végett elhall­gatunk. Ezek után megindult a tömjénzett férfiú, a nagy sokasággal egyetemben Ipolyság felé. Ezen bevonulás oly nagyszerű volt, hogy míg az Ipolyságtól fél mértföldnyire fekvő Hont helység­ből a fogatok és bandériumok hosszú sorának vége jól ki sem bontakozott, addig az eleje a főispánnal együtt már a székvárosban üdvözöltetett. A megyeház lépcsői előtt S­z­i­l­a­s­s­y volt első alispán , a gyűlés­terem ajtaja előtt pedig Va­­­get esperest tartottak szónoklatokat. Ő méltósága mind a kettőnek velős ékességgel válaszolt. Négy órakor magán jellegű értekezlet tarta­tott, melynek, mint olyannak, tárgya és eredménye nem tartozik nyilvánosság elé. A szív őszinte vonzódása azonban, nem elég­lé meg a szeretet annyi feltüntetett jelét. Hogy még inkább kézzel foghatóbbá tehesse hajlamának tiszta árnytalan voltát, fénynyel árasztá el a várost s átalá­­nos népünnepet rendezett — Estve minden ablak ki volt világítva a városban, és üdvözlő mondatok ra­gyogtak a szemlélő elé. — Az Ipoly mellett lobogó máglyát ujjongó nép seregtette körül, jó izán fa­latozva a megsült ökrökből, melyek mellé a jó bor és zene sem hiányzott. Kilenc óra tájt nagyszerű fáklyás zenével tisz­telgett Ipolyság­i méltósága ablakai alatt; ez alka­lommal Kulcsár József helybeli földbirtokos mondott beszédet, melyre a nemes báró a megyeház erkélyé­ről válaszolt; eme válaszoló beszéd alatt oly mély s mintegy áhitatteljes csend uralgott a nag­y számú hallgatóság között, hogy e méltóságának minden szava a legtávolabb állók által is tisztán érthető volt. Ezek után a szózat és hymnus énekeltetett; vé­gül pedig a népség fiatalja táncra kerekedett és ugyan csak járta egész a hosszán tartó fáklyás zene befejeztéig.

Next