Pesti Hírnök, 1865. október (6. évfolyam, 225-250. szám)

1865-10-19 / 240. szám

__—---------|-------------------^ --------— Hatodik évfolyam 240. szám. PESTI CWW, J\ry\AAAAAAAAA,V'y\AT\/'/V/'y\/W,/\/V\/'^/V/W/VA/\/,/V/,/WVWV\AA/VVATV) | Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás­ ^ £ sál vagy postán mindennapi megküldéssel: ^ | egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre | | 5 frt. —­­­inden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- 1­0 napos előfizetést. 01AfvA/’^AAAAAAAAA/'JWVW'JV\AA/\AAAA/'vAAAAAAA/'A/V\/V\AA/’AAAAAA'VVVVV'5 POLITIKAI Csütörtök, October 19-én 1866 HÍRNÖK NAPILAP. QjVvATJVJWV/^vAryV'A/WWWW'yV’AAATAr/OW'^/'/V'/VWWWVif anv | Hirdetések hathasábos petitsorért egyszerű hir-1 ^ detésnél| kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak. £ | Szerkesztőségi és kiadó­hivatal: | a Lipót­ utca 20-dik szám alatt | földszint. 1 ./WV\A/\/WWW\r./V*A/\/WWWWVW%AA/\/WWWWWWWWVWWWWv5 Előfizetési felhívás PESTI HÍRNÖK politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre...................................... 5 fit Félévre..................................................10 fit Egész évre..........................................Síó írt auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik PP Előfizethetni: Vi­déken minden kir. postahivatalnál, h­e­l­y­­ben Pesten, ezentúl a „Pesti Hirnök“ kia­dó hivatalában, barátok tere, 7.sz., EmiehGK újságkiadó­ hivatalában. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó­ hivatala. Hazai közügyek. Aszód (P e s t m e g y e) oct. 18. (?) Fából vas­karika! Lehetetlen volt e közmondásra nem emlékez­nünk, midőn azt olvastuk, miszerint a pest-terézvá­rosi választók az országgyűlés folyama alatt is foly­tonos érintkezésben óhajtván lenni képviselőjükkel, e célból állandó bizottmány felállítását tervezik. Ezen manifestatio most, midőn hazánkban a centralizáló és a municipiumok autonómiáját fen­­tartani óhajtó felszólalások állnak egymással szem­ben,­­ sokkal fontosabb, semmint első pillanatra hinnék ; mindenesetre megérdemli tehát, hogy ne csak egyszerűen registráljuk, hanem tüzetesen is szól­junk felőle. Mi okt­ól kíván a pest-terézvárosi képviselők testülete megválasztandó képviselőjével folytonos érintkezésben állni ? Természetesen korántsem azért, hogy az or­szággyűlési eseményekről általa értesüljön, mert hi­szen azokról a lapokból is szerezhet magának tudo­mást, sőt személyesen szintén, miután az országgyű­lés itt helyben tartatik. A közvetlen cél tehát nem lehet egyéb, mint hogy a választók időről időre megismertessék a képviselőt saját nézeteikkel,­­ mert kézzelfogható­­lag világos, miszerint a dolog logikája azt hozná magá­val, hogy a követ nemcsak, vagy nem annyira saját, mint küldői elveinek képviselője, tolmácsa le­gyen. Hogy ez áll, hogy minden kerületnek joga van követétől azt követelni, mikép a választók vélemé­nyének szószólója legyen, ezt — úgy hiszszük — alig fogja valaki tagadni. De nézzük a dolgot közelebbről. Midőn valaki követjelölt gyanánt lép fel, el­mondja politikai hitvallását, közzé teszi programmját. Ha ezen politikai hitvallást a kerület osztja, megválasztja a jelöltet képviselőjéül; — ha nem, mást szemel ki magának. Hogy a választók alkalmazkodnak-e ezen te­kintetben a képviselő-jelölthez vagy megfordítva, az­az a kölcsönös megállapodás alkalmával melyik fél ad a másiknak concessiókat, az nem tartozik a dologhoz. Azonban mihelyt a választási adtusnak vége van, vége szakad az 1848 diki törvények szerint egyszersmind a választók és a választott közötti min­den érintkezésnek is,­­ mert a felhívott törvények ezt, bár nem tiltják világosan, de el sem rendelik. A képviselő tehát, ha megválasztatott, magára van hagyva, függetlenül nyilatkozhatik, szavazhat s legfölebb is csak a három év leteltével ad számot vá­lasztói előtt sáfátságáról, ha ugyan a sors úgy hozza magával, hogy megint mint jelölt lép fel, a midőn aztán újból megválasztatik, ha hű maradt programm­­jához,­­ vagy nem, ha szószegővé lön. De mi történik, ha az illető képviselő oly hely­zetbe jött, hogy három év múlva nem akar ismét megválasztatni? Feléje sem megy választóinak, nem ad számot tetteiről, és ki vonhatja őt felelősségre, ha mindjárt az országgyűlés első hetében tért is el választói elé terjesztett programmjától, azaz ezzel egészen ellen­kezőleg szavazott, és így nem felelt meg a benne he­lyezett bizodalomnak ? Senki! Az országgyűlés előtt e szerint válogathatnak a választók programmokban s ezek nyomán egyének­ben, de ha már választottak valakit, attól a három éven kívül nincs hatalom, a­mely megmentse őket, bármennyire ellenkező irányt képviseljen­ek az öv­ék­ével. Ez mindenesetre anomália, a­mely ellen jel­lemző, hogy éppen a haza fővárosának egyik kerü­lete demonstrál, a­mely követjelöltjének adott szavá­ban bizonyára bízhatik. Átalánosan véve a dolgot, mi volna egyéb a választóknak, a választottal folytonosan érintkező ál­landó bizottmánya, mint utasítást adó, de egyszersmind ellenőrködő fó­rum is. Azonban praescindálva attól, mennyire kivihető a pest-terézvárosi terv,­­ lehet-e még kivihetősége esetében is hatása? Legfölebb egy irányban. Azaz meglehet, sőt talán bizonyos, hogy a megválasztott képviselők respectálni fogják küldőik időszakonkénti utasításait, vagy ha ezeket nem tartják saját nézeteikkel összeférhe­­tőknek, önkként átengedik majd a helyet olyanoknak, kik irányadóknak ismerik el a választó­kerület köz­véleményét. De mi fog történni, ha a képviselők nem is he­derítenek majd a választók utasításaira,­­ vagy ne nevezzük utasításoknak,hanem óhajtásoknak ? Leend­ő valamely eszköz a választók kezeiben, melylyel kívánságaiknak nyomatékot adhatnak ? Nem ! Mer­t egyszer megválasztott képviselőjü­ket — miként már fölebb mondtuk, — nem revo­­kálhatják, mint revokálhaták a megyék az utasításokat meg nem tartó köve­teiket 1848 előtt. Mit fognak tehát használhatni a pest terézvárosi kaptára netalán több megyében is alakítandó állandó bizottmányok ? A szó szoros értelmében semmit, még ha tett­­leg alakíttathatnának is, ámbár mi ennek lehetőségét sem látjuk át. Mit fogna használhatni, ha a zempléni példát több megye, helyesebben választó­kerület is követné, és kötelezvény gyanánt programmokat íratna alá megválasztott követeivel ? Ugyanannyit, azaz szintén semmit! Engedelmességet csak ott lehet követelnünk, a­hol az engedetleneket büntethetjük is egyszer­smind. Az engedetlen követek büntetése 1848 előtt a revocatio volt. De r­e­v o­cá­l­h­a t­n­a­k-e a mostani választó­­kerületek ? Mondtuk már, hogy nem, és így legma­­gasztosabb törekvésű utasításaik vagy óhajtásaik is csak írott malaszt maradand az azoktól eltérni akaró követek előtt, a­kik időközben változott kö­rülményeknél fogva nem kívánnak jövőre is megválasztatni, és nincs szükségük választóik továb­bi bizalmára. A pesti tervnek tehát a jelen körülmé­nyek között nem jóslunk sikert, de igen­is fon­tosságot, még­pedig jellemző fontosságot tulajdonítunk azon körülménynek, hogy e nevezetes manifestatio éppen a haza szívében történt, — és miután a pest-terézvárosi választók átlátják a képvi­selőjükkel fentartandó folytonos érintkezés­i érteke­zés szükségét, mert az csak így működhe­­tik az országgyűlésen választóival teljes öszhangzásban,­­azaz, hogy nevén ne­ L­APSZEMLE. Pest, oct. 19. A „Pesti Napló“ mai száma Deák Fe­renc aláírásával a következő nagyfontossá­­gú nyilatkozatot tartalmazza: Az October 17-ei Naplóban egy levél közöltetik Nagy-Váradról, mely többek nevé­ben van írva. Ezen levél szerint sokak által az én nevemmel hozatik kapcsolatba néme­lyeknek azon eszméje, hogy „kötelesség minden 1861-ki képviselőt, ha csak az phy­­sice vagy moraliter képtelenné nem lett, sa­ját kerületében újra megválasztani, és pedig azért, mert miután a kormány 1861-ben az ország gyűlését feloszlatta, s most az uj or­szággyűlés összehívásával mintegy a nemzet­re appellált, a nemzetnek az 1861-diki köve­tek újabb megválasztásával kell bizonyítani hű ragaszkodását az alkotmányhoz és azon elvekhez, miket az 1861-ki országgyűlés ki­mondott.“ A választási mozgalmakba sem közvet­ve, sem közvetlenül nem kívánok avatkozni, s még a váradi levélre sem szólaltam volna fel, de több oldalról, több ízben, s majdnem naponkint intéztetnek hozzám egyenes felszó­lítások szóban és írásban az iránt, váljon igaz-e, hogy én voltam egyik, ki a fentebb említett elvet felállítottam, s határozattá emelni segí­tettem. — Egyesek és községek nevében kérdezik tőlem, szabad-e más képviselőt vá­lasztanak a helyett, ki a kerületet 1861-ben képviselte, s van-e csakugyan általános hatá­rozat, mely őket ebben gátolja? Ily, egyene­sen hozzám intézett kérdések és felszólalások folytán nem lehet tovább hallgatnom, s elmon­dom néhány sorban mind ezekre, mind a vá­radi levélnek reám vonatkozó tartalmára vá­laszomat. Alkotmányos országban, midőn a tör­vényhozás terén valamely fontos kérdés felett egy részről a fejedelem, másrészről a nemzet képviselőinek többsége megegyezni nem tud­nak, s a fejedelem az ország gyűlését felosz­latva, uj választásokat rendel, s az országgyű­lést ismét összehívja, ezen eljárásnak alkot­mányos értelme csakugyan az, hogy a fejede­lem a képviselők véleményének ellenében ma­gára a nemzetre hivatkozik. — Mert miután a képviselők saját egyéni meggyőződésük szerint járnak el, mindamellett, hogy őket a nemzet bizalma választotta, fontosabb kérdé­seknél is megtörténhetik, hogy a képviselők többségének véleménye lényegesen eltér a nemzet többségének véleményétől. Az új vá­lasztások tehát alkalmul szolgálnak a nem­zetnek, hogy a választás által nyilatkozzék : váljon helyesli-e vagy kárhoztatja volt képvi­selőinek elveit és eljárását? Helyeslés eseté­ben vagy az előbbieket választja meg ismét, vagy választ más egyéneket is, de ugyan oly elvűeket. Kárhoztatás esetében pedig ellenkező elvű egyénekre megy át a többség bizalma. A helyeslés tehát nem a személyeknek, hanem az elveknek ugyanazonosságában fek­szik, s a nemzet éppen úgy kifejezi ragasz­kodását ugyanazon elvekhez, melyekből volt képviselői kiindultak, ha némelyek helyett másokat választ , de ugyanazon elvűeket mintha egytől egyig az előbbieket választotta volna meg. A haza érdekében szükséges, hogy a választás mindenütt a bizalom­ tiszta kifolyá­sa legyen. A bizalomnak fő feltétele kétségte­lenül az, hogy a választandónak elvei a vá­lasztók többségének elveivel főkérdéseknél ellentétben ne legyenek.­­ De a­hol ezen feltétel több képviselői jelöltben egyaránt megvan, ott a bizalomnak több egyéb, igen alapos motívumai is vannak, melyek között bizonyosan fontosabb a nagyobb képesség, mint azon körülmény, hogy a jelöltek egyike a kerületet már előbb is képviselte. Ily eset­ben a választók szebben, nemesebben, s a ha­zára nézve hasznosabban gyakorolják válasz­tási jogukat, ha oly jelöltek közül, kik el­veiknél és jellemöknél fogva egyaránt méltók a bizalomra, a nagyobb képességet veszik fő­­kép tekintetbe. Ezen általános és tisztán objective tar­tott nézeteimből láthatja kiki, hogy én azon elvet vagy eszmét, melyet a váradi levél is említ, fel nem állítottam, s azt határozattá emelni nem segítettem és nem is óhajtottam. De nem is tudok ily határozatról semmit. Le­het, hogy valahol több hazafiak abban álla­podnak meg maguk között, hogy az 1861 -ki követeket fogják megválasztani, s a­mennyire lehet, azok megválasztására fognak törekedni. Ily megállapodás teljesen szabadságában áll bárkinek, de az egyedül azoknak szolgálhat zsinórmértékül, kik a megállapodást önként elfogadják, másokra azonban érvénynyel és kötelező erővel nem bírhat. Saját választási szabadságát kiki lekötheti, de másét senki. Nem is hiszem, hogy ily megállapodáso­kat maguk a megállapodók másnak kívánnak tekinteni, mint egyszerű nézetnek. Tovább menni, s arra mások irányában mint kötele­zőre hivatkozni, erőltetés volna, és jogtalan korlátozása a választási szabadságnak, me­lyet senki nem akarhat. A­mi a nagy­váradi levélnek személyem­re vonatkozó részét illeti, köszönöm azon kedvező véleményt, melyet a levél írói szemé­lyem iránt kijelentettek, úgy tekintem azt, mint szívélyes ragaszkodást, de ha örülni tudnék annak, hogy bárki a maga jobb meg­győződését egyenesen és egyedül az én sze­mélyem iránti tiszteletnek áldozza fel, midőn a haza javáról van szó, becsülést sem érde­melnék, annál kevésbé tiszteletet. Örülök, ha valakit okokkal tudok meggyőzni valamely nézetem helyességéről, minden más motívu­­mot helytelennek tartok, s legforróbb óhajtá­som az , hogy közdolgainkban minél több objectivitással és minél kevesebb subjectivi­­tással járjunk el. A pietas szép és szent dolog, mely sok jónak, hasznosnak, nemesnek forrása; de po­litikai téren egyes ember érje be azzal, ha polgártársai becsülik, minden fáradozásainak ez legszebb jutalma. Közügyekben csak egy pietasnak szalad uralkodni, azon pietasnak, melynek tárgya a Haza. vezzük a gyermeket, megismerik az utasításadás szükséges voltát,­ továbbá miután jelöltjük Gorove István, a megválasztatása esetére vele érintkezendő bizottmány alakítását ki is kérte, minek következ­tében a választók utasításadási jogát in­thesi eli­smer­i, óhajtjuk hinni, mikép a terézvárosi derék választók, a­kik fölebbi indítványukkal oly éleslátást tanúsítottak, nem siker nélkül fogják még a választás előtt felhívni jelöltjüket, hogy az ország­gyűlésen az utasításadás mellett szólaljon fel, és ha az utasításadás joga, melyet a törvény különben sem törült el, megint hatályba fog lépni, akkor a derék terézvárosi választók nem fognak afféle inpracti­­cabilis surrogatumra szorulni mint mostani tervük, mert mindegyikök illetékes helyen folyhat majd az utasításadásba, azon különbséggel, hogy az utasítást megszegő követ visszahívá­sának tényezői is lehetnek. Az Eugén-emlék leleplezése. B­écs, oct. 18. A nap, mely kétszáz év előtt a világot minden idők legnagyobb embereinek egyikével ajándékozta meg, s melyhez egyszersmind azon dicső küzdelmek emléke fűződik, melyeket az újra egyesült Németor­szág szabadságáért és fenmaradásáért vívott, új és kitűnő jelentőséget nyert Ausztriára nézve. Le van róva egy régi hálatartozás, s az asperni győzővel szem­közt azon feled­etlen és hasonlíthatlan bajnok emel­kedik, kinek kardja öt év­tizeden át védelmezte Ausztria és Németország határait oly oldalon, hol azok a sóvár ellenségtől leginkább fenyegetve voltak, s ki a magyar és olasz ég alatt, Franciaországban, a Rajna és Schelde partjain fris babérokkal gazdagítá Ausztria zászlóit. Valóban a „győzhetetlen legyőző­je­ mellé méltóbb társ nem adathatott volna; az ágyuk dörgése, mely oly gyakran üdvözlé már e nap fölvirradását, ma kétszeresen örvendetes viszhangot ébreszt, a­hol csak a szívek a haza nagyságáért és dicsőségéért dobognak, s e perctől fogva az osztrák emelkedett büszke önérzettel közelítendi meg azon

Next