Pesti Izé, 1947 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1947-01-05 / 1. szám

0___________________________. CJSYl KONFE^ANSZÁ a afromról és a szerelemről f*r«v­ea • svájc a uja& ff*******'+ \ o- ■ uiyozxjsxi y”. k­ij^ulaiei aeien vi, hogy olSTleU^ citrom Pestem Ebből látó, a hogy ré£* otthon is ,,b^f e^^tiXS?g " homl Sl^Ta A do, r közti összefüggések kísértetiesek. A­z iram és a szere­­lem egy anyaméhben születtek. Persze, ez is háború, máért az e­vén legnagyobb és legfontosabb bekebel ha­­teruja, a szerelem Talán több halottja van, mint a nagy háború­nak volt, mert itt nincs békekötés, csak béke tárgyalás­án néha, de a harc folyik, mióta az emberist iget fel­találták. . . . . A háború, vagyis pontosabban: a szerelmi háború ■rokásos elindítója, danzigja a csalás és környt­ake. Saj­nos, ez elkerülhetetlen, mert olyan atombombát m iség nem találtak ki, amely megszüntetné a csalást. Mindenki csal. Csak van, aki bevallja, van, aki ta­gadja. Minden férfi kénytelen csalni, mert rát­ni lehet egy olyan hatalmas valamit, mint a szerelem, egyetlen nőre bazírozni. Annak az egyetlennek hangulatai vannak, bajai, zűrjei, tehát azt az egyetlenegyet akkor is m­eg kell csővik­lni egyébként minden rendben volna ve­le, ami persze még a világtörténelemben sohasem fordu­lt elő. Aki igazán szeret egy nőt, az feltétlenül m­egcsalja, nehogy megunja. Mert — rangom tudatában le merem szögezni — hogy a csalatlan szerelem nem lehet hosszú­­életű. A világ legszebb színdarabját sem lehet­­ezerszer végignézni egyfolytában, s. világ legszebb köny­vét sem lehet állandóan olvasgatni, a­ világ legjobb étel­ét sem lehet reggelire, ebédre, vacsorára, sós uzsonnára , úgy eszegetni, hogy előbb-utóbb meg ne ónja az oír, bér. A nagy, komoly szerelemhez, az egyetlen szeretőhöz is kell egy-két­­segédszerető, ha azt az egyetlenegyet igazirn sze­retni akarja az ember. Eddig London volt az egyetlen ország, ahol ez a probléma megszűntnek tekinth­­ető. Az angolok ezt a háborút is megnyerték. Ott szemrebbenés nélkül csalnak, de oda sem figyelnek, nyugodtan­­szeretik egymást továbbra is, nyilta­n csalnak, mert feliszr­elték a csalás szükségességét. Nálunk még titokban folyik fz dolog, mit fön ety i?! Freud, aki valószínűleg én leszek is a tűdet alól, vagyis a hazugságréteg alól kibányássza a csalást és napfényre hozza, hogy lássa mindenki. Minden épeszű orvos tudja, hogy az egyoldalú táplálkozás­ halálos. Csak egy baj van. Nemcsak a férfiak tudják,, hogy a­z*a!As elengedhetetlen kelléke egy szerelemnek, hanem a nők is. Ezért tör ki aztán a háború. Drága Icám! Mult levelemben Heti ígére­temhez híven, mindenfelé el­mentem, Itoi­y beszámolhas­sak neked azokról a fonto­sabb dolgokról, amik itt t'es­ten történnek. Költséget idé­zi kimérve te­hát először is elmentem az Operettszínházba, ahol meg­néztem a FEKETE LILIO­MOT, vagyis Karácsy Katalint, aki olyan szép, mint egy szí­nésznő, de kell is neki, mert egy világszép spanyol gróf­­lányt játszik a polgárháború kavargásában és bajba kerül a grófsága miatt, de az a kedves, ángyal­ian mulatságos Gom­baszögi Ella, mint spa­nyol pillangókeresk­edő elbúj­tatja őt, hamis papírokkal abba a nyilvános házba, ami­nek tulaj­donosnőj­e, hogy el­terelje Nagy István, spanyol hadnagy úr figyelmét a grófságról. A hadnagyot nem annyira a rangok érdekük, mint inkább Karcn­y és elcsá­bítja a teljesen ártatlan és gyanútlan Karádyt, aki nem is tudja úgyszólván, miről van szó. Persze, amikor később, Pá­rizsban, véletlenül mindenki találkozik mindenkivel egy bálon, mindenki megsértődik, mert még csak a második felvonásban vagyunk. Már­­már úgy néz ki a dolog, hogy minden rendben outi, amikor, sajnos, jön egy har­madik fal vonás is, ahol kibé­kül Karcnig Nagy Istvánnal, Gombaszögiből hercegnő lesz átmenetileg, Fejes Teri kibé­kül Latabárral, bár nem is haragudtak egymásra, *mát még a spanyolok is kibékül­nek az amerikaiakkal, mire egymáséi lesznek. Így tehát, elmentem te Pestit! Színházba i*, ahol Kolozsvári Grandpierre Emil remek da­rabját, a TŐZSDELOV­AG­OT mutatták be, Lehotmi Ad­pád segítségével. Lehotuy. ne fftiet­s­g tőzsdéé, eleinte nagyon szegény, mert csődbemegy, síire a hiján páni­kot cet­él a h’ tutiért. b.n.xt megint mintosiZMM teas, hä ezzel sem ér semmit, mert fest a társa, aki minden pénzét fel­veszi és csak egy forintja vagyis francia marad. Ji * tanulságt Semmi. De sez­esi­­bér remekül mulat és amikor kimegy a színházból, örül, hogy nincs így vala­mon, mert lám is millió mások is alapjában véve szegények, mint a krokodilok a Nílus fe­nekén .dritte fl»és néz­te­m « Me#g^s­­szag Színházban « ^Ctük & nővel nek 50-ik előadását, hogy megtudjam, m­i siker titka. Halász Nádolt írt» éri az édes ökörséget. Komoly pro­bléma benne, hogy mik­ép te­het úgy mulattatni a közösé­­get, hogy végig nevessenek. Eben a szerzőnek h& segíte­ni, ja a­ ördöngő' Ftreky Ka^s­mill, akinek minden kis gesz­tusát tanítani kellene küldte köző iskolákban. Ám nem nyugh­od­ottvm és rá­mentem még egy moziba is. Megnéztem, az utolsó pilla­­natban, AZ UTOLSÓ PILLA­NAT című svájci filmet, egri­ből kiderült, hogy a­ morsez­ér kaink milyen remek filmek tudnak csinálni. Ez a film Svájcban készült és arról szól, hogy m­ég Svájcban is jobb dolguk volt és zsidóik­nak, meg a haittfogra rokt­atta mint Németországban, amely megölték őket. Az egyértem AZ SlSStf cabwű orosz filmet, ami irtóan izgalmas vott és szólt, hogy Oroszország sxssfi nem volt semmije, amikor Le­nin átvette a cártól és « smim­­miből teremtette betű a fai Sztálin ' »s ipart fa­szed­­met. A sztálingrádi felvét#­,­lek különösen szi­gráznalk ét ez az a film, amit mindenki­nél­ meg kell nézni, túli akarja ismerni én «g~a atta8$ Sztálin Oroszonzég\M. Csókolja k›r&g«dri * ufakfő ,­­Wt © WAJ € AAA © t/W t$­ Aflft © !/W © frJVI € CcVV & tW* # tSWWWf tá T­d §1 ■W Wb Äii® —frW- v A nagy pili&aal JOGOS IJEDELEM? krte-aaSst, aaéjj vS&ma tűm? jöasisi? TÉLI SPORT

Next