Pesti Műsor, 1983. június (32. évfolyam, 22-26. szám)

1983-06-15 / 24. szám

„Az ember a SgPI Pozsonyi találkozás Szonya Valentovával . Nem tudom miért, de most, amikor pirosban és feketében szembe jött velem az utcán. A Karamazov testvérek Gru­­senykája jutott az eszembe. Pedig ma­gam előtt láthattam volna akár Cordé­­liaként vagy Desdemonaként is. • Örülök, hogy éppen Grusenyká­­hoz hasonlított, hiszen magam is úgy ér­zem, hogy Dosztojevszkij világa áll a leg­közelebb hozzám. Szeretem az ő elesett, angyalait, mert a legrosszabb körülmé­nyek között is talpra tudnak állni. — Másodéves főiskolás kora óta csak­nem negyven kiemelkedő szerepet ját­szott el a pozsonyi Nemzeti Színházban. Arca, neve a magyar közönség előtt sem ismeretlen. Legutóbb a tévé képernyőjén tűnt fel. Jack London Menekülés az arany földjéről című regényének hétré­szes tévéfilm-változatában játszotta a női főszerepet. Filmjei közül a Boszorkány­­pert és a Szívrohamot vetítették Magyar­­országon. kusan elhunyt első felesége tönkreteszi második házasságát ...Az asszony ugyan­is látomásszerűen minduntalan fel-feltű­­nik képzeletében, s Struminski ettől egy­szerűen képtelen a szerelmi kapcsolat­ra... Voltaképpen első filmem műfajilag a horror és a szex keveréke lesz. — Miért éppen erre a témára esett a választása? — Nekem az a véleményem, hogy a mai helyzetről már mindent elmondtak a többi kollégák. És az is meggyőződésem, hogy a mi életünk sokkal színesebb, mint azt sok filmünk ábrázolja. Az emberi ter­mészet a maga csodálatos ellentmondá­saival, konfliktusaival különben is örök­ké aktuális téma marad, nem? Roman Wilhelmi visszatér... Nowicki újra utasítást ad az operatőrnek, Witold Sobolinskinak — és máris folytatódik a Látomás forgatása. Különben, a most 80 éves regény adaptációjában játszik még Olgierd Lukaszewicz, Dorota Kwiatkows­­ka, Mariusz Benoit és Marzena Tryba­­la... Kifelé megyünk... Lépteink kon­ganak a stúdióban a régi díszletek között. Nem Ja­ha György • Otakar Vávra nagy sikerű alkotá­sát, a Boszorkánypert a barrandovi film­stúdióban forgattuk. Aki látta a filmet, talán emlékszik rá, hogy teljesen ártat­lanul boszorkánynak kiáltottak ki ben­ne, mert igazságtalanul megvádolni va­lakit abban a korban sem volt ismeret­len. Sosem felejtem el, mennyit szenved­tem a forgatás idején. Várra ugyanis eredeti kínzóeszközökkel lepett meg ben­nünket, így a kínzás iszonyú fájdalmát a valóságban is átéltem. Vávra persze mindezt nem sejtette; arcomon, tekinte­temen csak azt látta, milyen átéléssel játszom. Pedig azokban a percekben már a fájdalomtól sírtam-jajgattam­, s eszem­ben sem volt a szerepre koncentrálni. Ezek után ugye, mondanom sem kell, hogy a jelenet kitűnően sikerült, rám meg ecetes borogatás várt. — Szakmai körökben úgy hírlik, ön lelkes híve a magyar filmnek. A közel­múltban, ugye, emlékszik, azt mondta, pályafutása legnagyobb szerencséjének tartaná, ha egyszer együtt dolgozhatna Rábri Zoltánnal, Makk Károllyal, Szabó Istvánnal vagy Mészáros Mártával. Sze­rintem még csak nyelvi akadálya sem lehetne ennek, hiszen nagyszombati édesanyjától magyarul is megtanult . Igen, én rajongok a magyar fil­mekért És ugyanígy vagyok a magyar színházzal is. Szerencsémre Pozsony nincs messze Budapesttől, így aztán nem nehéz elhatározni magam, hogy este be­üljek a Vígbe vagy a Pesti Színházba. Például az Equ­ust újra megnézném. És bevallom azt is, hogy Gálffi László miatt Csodálatosan játssza a szerepét. Látja, ilyen partnerrel öröm a munka! Elég, ha a szemébe néz az ember. — Legutóbb az Éjjeli lovasok című filmben mutatkozott be a magyar közön­ségnek. Így megint egy kosztümös sze­repben láthatják a nézők. • Farmer vagy krinolin — nekem tel­jesen mindegy. Az ember a fontos, akit életre kell keltenem. A többi, az mellé­­kes* Szabó O. László PME22

Next