Pesti Műsor, 1991. augusztus (40. évfolyam, 31-35. szám)
1991-08-02 / 31. szám
Drog, szex, rock 'n' roll? Az egy éjszakán keresztül dúló Aranyember Fesztivál egyik legmarkánsabb produkcióját a Kispál és a Borz nyújtotta. A pécsi illetőségű csapat rock - rolljába beleremegtek a Goldmann menza falai, dinamikusak és felszabadultak voltak a fiúk, persze miért is szomorkodnának, hiszen a napokban megjelent az együttes új - első - lemeze. A felvétel körülményeiről a Kispál és a Borz énekes-gitárosa, Lovasi András beszélt. Az E. P. H. nevű „káefté” adja ki, Nagy Feró keze is benne van a dologban. A számokat Vedres Józsi keverte, neki külön köszönjük a hozzáállását. Valószínűleg tetszett neki az anyag, mert nem nagyon szólt bele a munkába. Tudod, eleinte volt egy kis fenntartás, mindkét részről, te is gitáros vagy, én is, ismerem a húrokat, hát te? Aztán lassanként jóba lettünk, igaz, rengeteget csocsóztunk együtt. Ha megbukik a lemez, akkor az azért van, mert mi vagyunk rosszak, de miért bukna? - Általában rásütik a zenétekre azt a bélyeget, hogy a hatvanas-hetvenes évek rockját idézi. Egyetértetek ezzel? - Hát, az új számaink már kicsit ritmuscentrikusabbak, de azért van valami a dologban. Mi így tudjuk kihasználni a három hangszer nyújtotta lehetőségeket, amit azután mindenki úgy értékel, ahogy akar. - A szövegeket Te írtad. Mi a legfontosabb számodra? - Nem a szex, nem a drog és nem a rock ’n’ roll. - Marad még valami? - Élni lehet velük, de annyian használták már ezeket a szavakat, hogy engem már zavarnak. Szeretném elkerülni a sablonokat. - Apropó, mi a lemez címe? - Napozz Holddal, vagy Naphoz Holddal. -Micsoda? - Ez egy kis költői félreértés. Aki csinálta a borítót, az végig úgy értette a címet, hogy Napozz Holddal, közben a borítón Holdak közelítenek a Naphoz. - Mind a kettő rá van írva? - Persze, ha már így alakult, mit csináljunk. Úgy gondoltuk, hogy ez nagyon szép félreértés zenész és grafikus között, de hogy még érdekesebb legyen a dolog, van egy olyan szám is rajta, aminek az a címe, hogy Napos oldal. - Hát, nem könnyű követni. - Nem baj. Nem is kell. Szerintünk az a zenekar halála, ha nagyon konkrét. Nekünk annyi is elég, ha megveszik a lemezünket. D. Kiss Gábor SZAK - PRAK (szakmai jó tanácsok) Amiről most írok nektek, bagatellnek tűnhet, ám ennek megszokása, alkalmazása, legalább olyan fontos, mint annak ismerete, hogy víz alatt nem veszünk levegőt! Miről is van szó? Ismeretes, hogy a villamos áram ráz. Mivel a színpadokon rendszerint találkozunk ennek váltakozó forrásával, jó lesz egy-két tanácsot megfogadni, főleg alkalmazni! Nagyon fontos tudnivaló gitárosoknak, hogy ha az erősítőjükön kívül használnak még valamilyen 220 V-ról üzemelő egységet, a kettőt (vagy többet) közös földeléssel ajánlatos használni. Fontos azt is megjegyezni, hogy gitárral a nyakunkban, egyik kezünkkel (pl. bal kézzel a húrokat fogva) a gitár fém részét fogva soha ne nyúljunk a színpadon (de otthon sem) más fém tárgyhoz, mielőtt meggyőződnénk annak veszélytelenségéről! Mire gondolok? Soha nem felejtem el azt a baráti kézfogást, amit katonakoromban a zenekarom basszusgitárosától kaptam. Ő fogta a saját gitárját, én is a magamét. Be voltunk csatlakozva saját erősítőinkbe, azok bekapcsolva, majd a kézfogás után a földön ülve tértünk magunkhoz. Haláli vicces volt. Azóta minden fém és idegen, ám vezető tárgyat leellenőrzök a közelemben (stúdióban is), amihez esetleg hozzáérhetek. A mikrofonhoz először a gitárból kiálló húrt érintem és ha nem szikrázik, akkor talán oké. (Még így is „csíphet”, amire a technikusok azt mondják, ne kényeskedjünk.) Tanácsom lényege: ez az óvatosság olyan automatikussá váljon bennetek, ahogy víz alatt viselkedtek levegővétel kérdésében! F. F. Miki III I 25