Pesti Műsor, 1992. szeptember (41. évfolyam, 36-39. szám)
1992-09-04 / 36. szám
Hangversenyek a Budai Corvin Teremben I., Szentháromság tér 6. Tel.: 155-0122. Jegyek válthatók: a helyszínen 0- 24 óráig, a Pegazus Tours - Múzeum Souvenir, I., Szentháromság tér 7., tel.: 155-8165, a Nemzeti Filharmónia pénztárában, V., Vörösmarty tér 1., tel.: 118-0441, Madách LTD., VII., Erzsébet krt. 29., tel.: 122-9282, a Music Mix Ticket Service irodáiban: V. Bárczy I. u. 1-3., tel.: 117-1385 és V. Felszabadulás tér 5., tel.: 118-2430, a Pegazus Tours irodáiban: V. Ferenciek tere 5., tel.: 117-1644, V., Kecskeméti u. 1., tel.: 117-7694, a Tourinform irodájában, V. Sütő u. 2., tel.: 117-9800.) Pénteken, 4-én, vasárnap, 6-án, szerdán, 9-én, este 9-kor. A Salieri Kamarazenekar hangversenye Vezényel: Pál Tamás. Szólisták: Szatmári Zsolt vagy Gregor József. Műsor - Farkas Ferenc: Partita all' ungaresca. Mozart: Kis éji zene, K. 525.; Rossini: Téma variációkkal vagy Három koncertária - Un baccio di mano, K. 541.; Rivolgete a lui, K. 584.; lo ti lascio, o cara, K. 245.; Bartók: Divertimento (I. és III. tétel). FIATAL OSZTRÁK MŰVÉSZEK MATINÉ TILL FELLNER (zongora) A 20 éves bécsi zongoraművész, aki mögött már számos figyelemre méltó koncert-szereplés áll. Budapesten vendégszerepel. Hatéves korában kezdett zongorázni, a bécsi konzervatóriumban tanult. Számos versenyen nyert díjakat, s fiatal kora ellenére már több európai országban koncertezett. 1991-ben szólistaként részt vett a Gustav Mahler Ifjúsági Vonószenekar húsvéti turnéján, és fellépett aKarintiai Nyár’ nevű rendezvényen is. Till Fellnert a sajtómár majdnem sztár zongoristának’ nevezi. Budapesten Scarlatti, Liszt és Schumann műveiből játszik. Az előadás időpontja és helye: 1992. szeptember 5., szombat, 11.00 óra Régi Zeneakadémia, Liszt Ferenc Kamaraterem 1064 Bp., Vörösmarty u. 35.1. em. A hangverseny a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és a budapesti Osztrák Kulturális Intézet közös rendezvénye. Ingyenes belépőjegyek igényelhetők a fenti címen a múzeum pénztárában. Telefon: 122-9804/16 m. AMQ.. A magyar színművészek sorában ritka érdekes embernek és művésznek számított Maklári Zoltán. Híres volt arról, hogy nem szeretett sokat dolgozni. Ekkora tehetséget azonban a hozzáértő színházi emberek ki akartak használni, amiben teljesen igazuk volt, így rengeteget foglalkoztattak színpadon és filmekben egyaránt. Egyik beszélgetésünk alkalmával erre vonatkozólag mondta az azóta is fennmaradt, szállóigévé tett szavakat .Azt mondják, a munka nemesít. Pedig a munka fáraszt.” Pályája során a nagy szerepeket sem kerülhette el, pedig nem rajongott a sok szövegért. Mint mindenre, Maklárinak erre vonatkozólag is volt egy aranymondása: .Ha Csortos úr élne, akkor én játszhatnám pár mondatos szerepeimet.’ Mint országgyűlési képviselő, nem sok vizet zavart. Egyszer azonban igen magas helyről ukázt kapott, hogy a legközelebbi ülésen szólaljon fel. Amikor ez kiderült, sokan nagyon aggódtunk érte, mert tudtuk, nem tesz lakatot a szájára és ezt szóvá is tettük neki. Mire .. .Mondjátok már, felszólalok, utána majd leülöm.’ 1953-ban egyvéres' színházi gyűlés beszámolójában elrettentő példaképpen beszéltek róla, hogy egy olyan elsőrendű, sokat foglalkoztatott művész, mint ő, milyen pesszimista. Ennek alapja pedig a következő mondása volt: „Legjobb a halál. Az ember legalább nem tartozik sem ide, sem oda.” „Színész ne haljon meg nyáron, mert a temetésén nem lesz közönség” - mondta egyszer Sinkovits Imrének. Ám ezt a keserű szabályt nem tartotta be: a legrekkenőbb nyáron halt meg ez a fura, rendkívüli művész. Sívó Emil