Pesti Műsor, 1994. június (43. évfolyam, 22-26. szám)
1994-06-09 / 23. szám
Zemplényi és Marosán együtt... E két művész közös tárlatát rendezi meg a Műgyűjtők Galériája június 8.-július 8-áig. Az 1915-ben született Marosán Gyula 1933-34 között az Iparművészeti Iskola grafikai szakán, majd ezután Aba- Novák Vilmos festőiskolájában képezte magát. Első önálló kiállítását 1935-ben rendezte az Ernst Múzeumban. Korai képeinek-Aba-Novák hatására- festőiségére, meleg szkiharmóniájára, figurális kompozícióinak belső zártságára figyelt fel a kritika. A harmincas évek második felében kapcsolatba került Ámos Imrével, Anna Margittal, Vajda Lajossal, Bálint Endrével, Korniss Dezsővel. Az ő segítségükkel ismerte meg a kortárs európai művészet két nagy irányzatát, az absztraktat és a szürrealizmust. Hatásukra a 40-es évek elején maga is megpróbált absztrakt és szürrealista képeket festeni, s az „új romantika" is éreztette hatását művein. Nonfiguratív alkotásainak sajátos nyelvezete fokozatosan alakult ki, s ebben jelentős szerepet játszott Kállai Ernő bioromantika elmélete is. A II. világháború után festészete tematikailag gazdagodott, 1946-ban csatlakozott az Európai Iskolából kivált absztrakt művészek köréhez. Marosán az univerzum egységességéről könyvben foglalta össze nézeteit. Vízfestményein a szabad asszociáció, az álomvilág fátyolosan könnyed, elröppenő, több rétegű és több értelmű jelentéstartalmát juttatta kifejezésre. Képein tárgyi kapcsolódást nem találunk, nála a művészi és a szürreális képzelet teremti meg a formákat, átitatva azokat önmaga érzelemvilágával, sajátos életszemléletével. Tájain a bekarcolt ábrák a lebegést csak tovább fokozzák. Rajzain tiszta, érzékeny vonalak hálózzák be a végtelen teret. Ahogy Kállai Ernő írta,a természeti és lelkierő végtelen szövevényével egybefonódva, ebben a szöve-112 sttörvényben széttárulva, feloldódva és szétáradva" mutatja meg az embert, a természet és a lélek egységét. Lírai természetét, játékosságát, veleszületett bölcsességét mindvégig megőrizte. Festő szobrokat csinál, nyomatokat készít. Jelenleg Torontóban él. Zemplényi Magdát 1944-ben vette feleségül, majd 1950-ben elváltak. Egykori felesége felnőttként kezdett rajzolni Aba-Novák festőiskolájában. Itt ismerkedett meg Marosán Gyulával, aki a nyilas uralom alatt vette feleségül, kockára téve az életét, hogy megmentse, bújtassa társát. Ő is tagja volt az 1945-ben alakult Európai Iskolának, amelynek gyökerei a két világháború közötti időből erednek. A magyar művészek közül leginkább Vajda Lajos, a külföldiek közül pedig Munch és Picasso voltak rá a legnagyobb hatással. Volt kiállítása többek között Párizsban, itthon a Nemzeti Szalonban, Stockholmban, számos közös bemutatója Marosán Gyulával. A festő, költő és íróirodalmi munkásságának döntő többsége máig is kéziratban van) 1966-ban halt meg Budapesten. Ezen a kiállításon újra együtt szerepel a két a művész. Jó újra látni, hogyan vitte el Budapest levegőjét Marosán az univerzum oly távoli sarkába, Torontóba, Kanadába, ahogy John Robert Colombo is írta Marosánról szóló versében. (Már most jelezzük, hogy az Ernst Múzeumban augusztus 11-étől szeptember 11-éig több mint kétszáz alkotását láthatjuk majd Marosán Gyula művészete az emigrációban 1957-1993 címmel. Az anyagot Szolnokon, majd Budapesten, ezt követően pedig Szombathelyen és Győrben is bemutatják. Készül katalógus is, gazdag képanyaggal, dokumentációval és tanulmányokkal.) Csorba Mária Zemplényi Magda alkotása Marosán Gyula kompozíciója