Pesti Műsor, 1994. június (43. évfolyam, 22-26. szám)

1994-06-09 / 23. szám

Zemplényi és Marosán együtt... E két művész közös tárlatát rendezi meg a Mű­gyűjtők Galériája június 8.-július 8-áig. Az 1915-ben született Marosán Gyula 1933-34 között az Iparművészeti Iskola grafikai szakán, majd ezután Aba- Novák Vilmos festőiskolájában képezte magát. Első önálló kiállítását 1935-ben rendezte az Ernst Múzeum­ban. Korai képeinek-Aba-Novák hatására- festőiségé­­re, meleg szkiharmóniájára, figurális kompozícióinak bel­ső zártságára figyelt fel a kritika. A harmincas évek má­sodik felében kapcsolatba került Ámos Imrével, Anna Margittal, Vajda Lajossal, Bálint Endrével, Korniss De­zsővel. Az ő segítségükkel ismerte meg a kortárs európai művészet két nagy irányzatát, az absztraktat és a szür­realizmust. Hatásukra a 40-es évek elején maga is meg­próbált absztrakt és szürrealista képeket festeni, s az „új romantika" is éreztette hatását művein. Nonfiguratív alko­tásainak sajátos nyelvezete fokozatosan alakult ki, s eb­ben jelentős szerepet játszott Kállai Ernő bioromantika elmélete is. A II. világháború után festészete tematikailag gazdagodott, 1946-ban csatlakozott az Európai Iskolából kivált absztrakt művészek köréhez. Marosán az univer­zum egységességéről könyvben foglalta össze nézeteit. Vízfestményein a szabad asszociáció, az álomvilág fá­tyolosan könnyed, elröppenő, több rétegű és több értel­mű jelentéstartalmát juttatta kifejezésre. Képein tárgyi kapcsolódást nem találunk, nála a művészi és a szürreá­lis képzelet teremti meg a formákat, átitatva azokat ön­maga érzelemvilágával, sajátos életszemléletével. Tájain a bekarcolt ábrák a lebegést csak tovább fokozzák. Raj­zain tiszta, érzékeny vonalak hálózzák be a végtelen teret. Ahogy Kállai Ernő írta,­­a természeti és lelkierő végtelen szövevényével egybefonódva, ebben a szöve-112 sttör­vényben széttárulva, feloldódva és szétáradva" mutatja meg az embert, a természet és a lélek egységét. Lírai természetét, játékosságát, veleszületett bölcsességét mindvégig megőrizte. Festő szobrokat csinál, nyomatokat készít. Jelenleg Torontóban él. Zemplényi Magdát 1944-ben vette feleségül, majd 1950-ben elváltak. Egykori felesége felnőttként kezdett rajzolni Aba-Novák festőiskolájában. Itt ismerkedett meg Marosán Gyulával, aki a nyilas uralom alatt vette felesé­gül, kockára téve az életét, hogy megmentse, bújtassa társát. Ő is tagja volt az 1945-ben alakult Európai Iskolá­nak, amelynek gyökerei a két világháború közötti időből erednek. A magyar művészek közül leginkább Vajda La­jos, a külföldiek közül pedig Munch és Picasso voltak rá a legnagyobb hatással. Volt kiállítása többek között Párizs­ban, itthon a Nemzeti Szalonban, Stockholmban, számos közös bemutatója Marosán Gyulával. A festő, költő és író­­irodalmi munkásságának döntő többsége máig is kéz­iratban van) 1966-ban halt meg Budapesten. Ezen a kiállításon újra együtt szerepel a két a mű­vész. Jó újra látni, hogyan vitte el Budapest levegőjét Marosán az univerzum oly távoli sarkába, Torontóba, Ka­nadába, ahogy John Robert Colombo is írta Marosánról szóló versében. (Már most jelezzük, hogy az Ernst Múzeumban au­gusztus 11-étől szeptember 11-éig több mint kétszáz alkotását láthatjuk majd Marosán Gyula művészete az emigrációban 1957-1993 címmel. Az anyagot Szolnokon, majd Budapesten, ezt követően pedig Szombathelyen és Győrben is bemutatják. Készül katalógus is, gazdag kép­anyaggal, dokumentációval és tanulmányokkal.) Csorba Mária Zemplényi Magda alkotása Marosán Gyula kompozíciója

Next