Pesti Műsor, 1995. május (44. évfolyam, 18-21. szám)
1995-05-11 / 19. szám
ORSZÁGOS PROGRAM MAGAZIN gyök, de aznap rossz villamosra szálltam fel és elkéstem. A mozi alatt végig nem szólt hozzám. Két napig semmi életjel. Aztán felhív és azt kérdezi, hogy nem ebédelnénk-e együtt? Mondom jó, de miért ez az ünnepélyesség? És miért volt a nagy csend? Erre ő: „Sokszor voltam már szerelmes. De azt nem éreztem senkinél, hogy amíg nem értél oda a moziba, én a villamos alatt láttalak, én a kórházban láttalak. Anyám óta ezt a féltést nem éreztem senkinél. Szeretlek.” — Gyorsan meséld tovább, mit válaszoltál? — Azt, hogy Szánthó Dénes, el vagy veszve. Ez volt a lánykérésre az igenem. Dini akkor 49 éves volt és még soha nem volt nős... Láthatod, hogy mennyire nem szokott addig nősülni. —Arról is mondj valamit, amikor még nem ismerted, de ő már lapot írt. — Szegeden született 1901-ben. 1919-ben már a Szegedi Új Nemzedék segédszerkesztője, azé a lapé, amelyet Móra Ferenc szerkesztett. De, hogy ne legyen száraz életrajzszerű, elmesélem egy sztoriját Mórával. Amikor Dini a szegedi jogi egyetemre járt, még nem dőlt el, hogy zenész lesz vagy újságíró. A jogász fel sem merült. Nagyon kedvelte a zongorát, nála a magyar muzsika Brahmsnál kezdődött. Bement egyszer a szerkesztőségbe és a feladatot maga Móra Ferenc adta neki. „Menjen ki a Tiszára, mert árvereznek egy uszályt, arról írjon egy cikket.” Dini kiment az árverezésre és rém szomorúan látta, hogy hamarosan vége lesz, olyan olcsón akarta őt túladni rajta. Nem volt mit tenni, elkezdett ő is licitálni a hajóra, azt akarta, hogy történjen valami. A végén sikerült felvennie 100 pengőre, akkor meg attól ijedt meg. Ugyanis ha nem szólnak közbe, övé a hajó, és persze egyetlen fillér sem volt a zsebében. Megmenekült, mert valaki a végén 101 pengőért megvette. Aztán Árverezik a Tiszát címmel bevitte a cikket Mórának. Aki leközölte és csak annyit kérdezett tőle: „Mondja, még mindig karmester akar lenni?” — A váltáás már sejthető. Mi jött azután? — 1924-től felköltözött édesanyjával Pestre, a Kruspér utcába. Apja orvos volt és a papa halála után megélhetés után kellett nézniük. Számtalan lap munkatársa lett, a Ma Estnek, a Délibábnak, a Színházi Magazinnak, a Kis Újságnál színházi rovatvezető volt. 1939-ben írt egy színjátékot, amelyet a rádióban adtatt elő, írt mesét, humort, regényt. — Mígnem 1945-ben megalapította a Pesti Műsort. — Csak előtte még volt egy háború. Ugyanabba a századba hívták be, ahová Szerb Antalt, Radnóti Miklóst. Dini azért élte túl, mert nem esett abba a tévhitbe, mint Radnóti. Aki azt hitte, nem történhetnek meg a dolgok úgy, ahogy végül is megtörténtek. Amikor egy trükkel érte mentek, ő bizony meglépett. Ahogy lapozgatok a Pesti Műsor első számában, látom, hogy hirdetésekkel és cikkekkel is tarkította. A műsor mellett már az első számban olyan nagy nevekkel íratott, mint Szerb Antal, Háy Gyula, Balázs Béla. Elolvasom, mit elolvasom, Sárika felolvassa a főszerkesztő beköszöntőjét. Esküszöm olyan, hogy mindmáig érvényes lehet számunkra is. A Maya című Fényes Szabolcs-operett színlapján Németh Marica nevére bukkanok, a Nemzeti Színháznál Kállai Ferencére. Úristen! Ötven évvel ezelőtt már színpadon voltak! — Nem lehetett rossz dolog neked, a színésznőnek egy színházi lap szerkesztője feleségének lenni. Pláne ha rátudásul úgy imádtátok egymást, mint ahogy elmesélted. — Soha nem engedtem magamról cikket megjelentetni Dinitől. Amikor végeztem, a Pünkösdi Andor-féle Madách Színházba kerültem. Az osztályból már csak hárman vagyunk. Benkő Gyula, Bánki Zsuzsa és én. Hetvenéves koromban megkaptam az aranydiplomát is. Szóval a Madáchitól a Vígbe szerződtem, azt követte az Ascher Oszkár vezette Déryné Színház. Eljátszottam Júliától Nyilas Misin, Antigonén, Stuart Márián át Nóráig mindent. Az Aranyember Tímeáját 460-szor! Kaptam Jászai-díjat, érdemes művészit és 1975-ben Kossuth-díjat. — Honnan is mentél végül pihenőmódba? — A Nemzetiből 1981-ben. Azóta játszottam a Forgószínpadban a Kálvária téren, de mostanában csak szinkronizálni hívnak. Visszatérve az alapokhoz: nekem két szerelmem volt, a színház és Dini. Mondta is mindig, hogy neki viszont van egy színház nevű riválisa. Én mostantól már nem akarok semmit. Azzal, hogy érdeklődtél róla, az én életem teljes lett. Ennél többet, szebbet, jobbat el nem tudtam volna képzelni. Beteljesült. Amen. Bonín Ed