Pesti Műsor, 1995. május (44. évfolyam, 18-21. szám)
1995-05-11 / 19. szám
Száll a groteszk szárnyán... Szereti a szabadságot. Szerette már tinédzser korában is. Amikor szülővárosában, Debrecenben, jobbára a flasztert koptatta az iskolapad helyett. Később felcsapott mozibüfésnek, virágboltban dolgozott eladóként, sőt, kipróbálta a plakátragasztást is. Az élet kínálta epizódszerepeket elunván jelentkezett a Színművészeti Főiskolára. Négy éve diplomázott. Azóta megjárta a Vígszínházat, több szezont vendégeskedett Kaposvárott, s ,,szabadon úszott” egészen az Új Színházig, ahová Székely Gábor hívására szerződött le tavaly ősszel, állandó tagnak. Pedig Magyar Attila változatlanul vonzódik a szabadsághoz. Vagy mégsem...? — Tudod, amikor megérkezem valahová, szeretnék útra kelni... Amikor útközben vagyok, alig várom, hogy megérkezzem.... De mihelyst megérkeztem, újra indulhatnékom támad... — mondja eltöprengve. Mindenesetre ,jövet-menet” jelentős szerepeket bíznak rá. A Csiky Gergely Színházban csupa „baráti” figurát alakít. Philinte A mizantrópban, Soma a Kakukk Marciban, s Mercutio a Rómeó és Júliában. Mind ez idáig egyetlen filmfőszerepében, a Melodrámában meglepően hiteles. Egy tétova, kissé zavart srácot játszik, aki apja hollétét igyekszik felkutatni. Kár, hogy Gothár Péter alkotása pár hét múlva eltűnik a — magyar filmek számára kijelölt — süllyesztőben. Attila szerencsére nem. Vándorútja során a Játékszínbe kerül. S ha már ott van, három felvonáson keresztül röhögteti a közönséget, Moldova Az ifjú gárda című darabjában. Teszi mindezt kiváló partnerek oldalán, a társulat Benjáminjaként — különösebb megilletődöttség nélkül. — Megcéloztad a groteszket? — kérdem magát a szerep — feleli —, nekem is vannak eddig még ki nem élt rendezői ambícióim. S valószínűleg ugyanúgy viselkednék, mint a darabbéli fiatalember, aki a lehetetlen körülmények dacára, megszállottan próbálja létrehozni az előadást. Tehát én nem akarok groteszk lenni, a helyzet kell tragikomikus hatást. Tragikomikus pillanatokban bővelkedik Szép Ernő Patika című darabja is, amelynek férfi főszerepét Novák Eszter rendező rád osztotta. Ezúttal azonban merőben más a feladat. Hiszen a történet a húszas-harmincas években játszódik, s Balogh Kálmán patikus segéd is, úgy tetszik, eléggé „korszerűtlen”fiatalember... — Én pedig úgy gondolom, nagyon sok Balogh Kálmán él közöttünk. Akik nyíltan mernek vallani érzelmeikről... Akikben megvan a másik ember (sorsa) iránti érdeklődés... Igaz, a világ megváltozott közöttünk. Nem előnyére. A nyílt, tiszta megnyilvánulások lassan kimennek a divatból. — Te viszont hiába is próbálnád lefedni érzelmeidet két héttel a premier előtt... — Látszik rajtam? Hát, igen... Rettegek... Boldog vagyok... Minden bajom van... — Emlékszem arra az Örkény Egyperces novella tévéváltozatára, amelyben az állathangutánzó művészt alakítottad. Aki, miután a cirkuszigazgató visszautasítja produkcióját, kissé megbántva, ám csicseregve kiröpül a nyitott ablakon... — Értelek... Igen, Szép Ernőnek és hőseinek is ez a mániája. Kiszakadni a megszokott, lapos, szürke világból. És elröpülni... Hm... Megpróbálom. Hátha sikerül. Kiss Péter Adta Hágták Attia hangulatos műsorral nyitották meg a HungarHotels ínyenc Hetek sorozatának indiai hetét a budapesti Erzsébet Szálloda éttermében, ahol Havas Judit és Knoll Nelli előadóművész, valamint Klimó László szitárművész lépett fel. Igaz, amire ezek a sorok megjelennek, az indiai hétnek ugyan már vége, ám a szállodalánc többi tagja — ahogy lapunkban is olvasható — június elejéig várja éttermeiben az ínyenceken