Pesti Műsor, 1995. május (44. évfolyam, 18-21. szám)

1995-05-04 / 18. szám

Öntömjénezés— születésnap előtt 1995. július 5-én 50 éves a Pesti Műsor. 50 év. Atyaúristen, mennyi idő! Mi minden történt ebben a viharvert, kicsit loncsos országban 50 év alatt? Hányszor szegé­nyedtek el és gazdagod­tak meg, kerültek be a hatalomba és ki a hatalomból, lettek szerelmesek és szerettek ki, csalódtak egymásban, az embe­rekben, az egész világban, kerestek bármi ka­paszkodót, támaszt, sírtak, nevettek, örültek és haltak meg, születtek és szültek, temettek és új­ratemettek mindazok, akik puszta kalandvágy­ból, vagy inkább más lehetőségek híján, itt ma­radtak ezen a szörnyen göröngyös 93 ezer négy­zetkilométeren? Dr. Szánthó Dénes, az alapító főszerkesztő ezt ír­ta a legeslegelső szám beköszöntőjében: „A szín­házak régen teljes üzemmel dolgoznak, de minden propagandaszerv híján. A PM tehát nemcsak a közönségnek akar használni, hanem annak az egész nagy fejlettségű h­álózatnak is, amely Buda­pest egész művészvilágát jelenti. Büszkék vagyunk sok színházunkra, a hangversenyek áradatára, a mozik szaporodó számá­ra és arra a csodálatos vitalitásra, amely ebből a városból árad. Budapest vidám város. Az elvégzett kemény munka után pihen és szórakozik. Senki se vesse szemére jókedvét, mert tunya, fásult, szomorú tömegekkel szemben éppen ez a duzzadó életerő a bizonyíté­ka annak, hogy a főváros és vele az ország hama­rabb talpra áll, mint hogy első kábultságunkban hittük. A Pesti Műsor­kalauz óhajt lenni főváro­sunk kultúrájának és derűjének útvesztőjében. Re­méljük, sikerül ezt a feladatot úgy betöltenünk, hogy rövidesen mindenfelé ismerni fogják mono­gramunkat: PM!” Nos, hadd tisztelegjünk az elődök emléke előtt: sikerült. Ma mindenfelé ismerik monogramun­kat: PM. Pedig sok vihart ért meg maga a lap is. 45-ben 4, majd 5 pengő volt az ára annak a PM- nek, amelynek kiadója az Országos Színészegye­sület és Nyugdíjintézete volt. Ahogy elindult az infláció, decemberben már 700 pengőbe került, 46 márciusban 80 ezerbe, majd 400 ezer, 10 mil­lió, májusban 150 mű­pengő, 2.500 mű­pengő, jú­liusban pedig 40 millió adópengő volt az ára. 46 augusztusában, az új forint megteremtésével ez rendeződött, 1 forintért adták az újságosok a PM- et. Eközben olyanok írtak híreket, kis színes ri­portokat, interjúkat a lapba, mint Balázs Béla, Devecseri Gábor, Háy Gyula, Heltai Jenő, Hont Ferenc, Kassák Lajos. Ha megnézzük, az ekko­riban megjelent napi-, heti és havilapok közül melyek léteznek ma is, összesen hármat talá­lunk: Magyar Nemzet, Népszava, Pesti Műsor. Aztán 1949-ben megje­lent az első szám, majd — piff! — leállás: eltűnt, megszűnt a PM. Miért, hogyan? A következő he­tekben írunk erről is. 54-56-ig történt ugyan pró­bálkozás egy Heti Műsor című újsággal, ám 56 októberében a nagy viharban ez is elhalt. S 57 februárjában ismét dr. Szánthó Dénes köszönti a Kedves Olvasót, nyolcévi munkanélküliség után visszakapja lapját és főszerkesztői munkáját. Egy forint hetven fillér a PM ára, a kiadó már az álla­mi Lapkiadó Vállalat. 69 novemberében Szánthó Dénes nyugdíjba megy, helyét Téglási Lajos veszi át. 73-ban új felelős kiadó jelenik meg az imp­resszumban: Siklósi Norbert, aki aztán 76 áprili­sában dr. Éles Tibort nevezi ki főszerkesztőnek. Időközben 1974-ben fontos váltás: a lap egyrészt „összemegy”, elnyeri ma is használatos, zsebbe, retikülbe is beférő formátumát, más­részt színes borítót, ezzel kellemesebb megjelenést, finomabb kézbefogható­­ságot kap. 89-ben érkezik új főszerkesztő (sze­rénytelenségem) a laphoz, s ezzel el is indul a ma már privatizációnak hívott folyamat: a PM saját lábára áll, önma­ga kiadójává válik — a magyar sajtó­ban a második lap, amely kft.-ként dolgozik to­vább. Milyen ez közelről? Csak egy példát: amikor még a szerkesztőség mögött dolgozott egy komp­lett kiadói apparátus, a csak szerkesztőségi lét­szám 33 fő volt; ma, amikor a kiadói munkákat is magunk végezzük, „tokkal-vonóval” 19-en dolgo­zunk a lap körül. Nos, hogyan is dicsérjem magunkat most, hogy ötvenedik születésnapunkra készülünk? Hadd ne tegyem! Inkább játékra hívom Önöket, Kedves Olvasóink, saját ünneplésünk helyet Önöknek próbálunk örömöt okozni. A következő tíz hét­ben (amint előző oldalainkon látták) születésna­punk alkalmából mi adunk ajándékot Olvasóink­nak: 1 millió forintot nyerhetnek el tőlünk, ha ve­lünk játszanak. Ezzel kívánunk hát minden Ked­ves Olvasónknak jókedvet, kultúraszeretetet, s cserébe csupán azt kérjük: legyenek ezentúl is hűséges társaink! dr. Kinde Péter igazo­tt-főszedesitő

Next