Pesti Műsor, 1997. július (46. évfolyam, 27-31. szám)
1997-07-31 / 31. szám
ugyan sokat beszélgettünk a szerzővel arról, hogy vajon miért is nem tud elmozdulni a holtpontról a munka. Engem nem az érdekelt, hogy mi a rossz a változatban, hanem az, hogy mi érdekli Garaczit és ezt hogyan lehetne drámai formába önteni. Később Garaczi kitalálta, hogy magyar környezetbe helyezi, két másik történettel bővítve, párhuzamos jeleneteket „vág" egymás mellé, így született meg a Feld feketéje!, amely végül Pinczés István rendezésében került színre Debrecenben. — Szerinted mi a gond az új írók és a színház körül? — Talán az, hogy a mai magyar színház nem tud „beszélni” az újat keresőkkel. Formanyelvén, szemléletén nem akar változtatni. — Lazítsunk. Szerinted nehezebb a dolgod, mint férfi kollégáidnak? — Sokkal. A család nagyon fontos számomra, de sok időt felemészt. A dramaturg élete pedig igen rendszertelen. — Mit tartasz fontosnak a munkádban? — Azt, amit Czímer József mondott: „A dramaturgnak nem a színházzal, hanem a világgal kell foglalkoznia.” Az ember, ha focival nem foglalkozik, színházzal se foglalkozzon. — Milyen a nyarad? Futnak munkáid? — Esztergomban a Légy jó mindhalálig, amelyet Pinczés István esztergomi gyerekekkel állít színpadra. Ugyancsak Esztergomban lesz a premierje iz országépítőnek. Kós Károly regényéből, a korábbi Száraz György-adaptáció alapján Árkosi Árpád rendezővel együtt készítettük el a szövegkönyvet. — Tőled is megkérdem: most tud írni a dramaturg, vagy nem tud írni? — Szerintem jó, ha tud írni, de felejtse el. Alkalmazott íráskészségre van szüksége. — Nyaralni nyaral a dramaturg? — Sose. Ha az ember elmenne nyaralni, észrevenné, hogy nem tud nyaralni. H Ha viszont nem megy el, akkor siránkozhat, hogy még egy hete sincs. — Főz a dramaturg? — Én főzök, kutyát sétáltatok, focimeccsre járok. — És filosz létedre ott ordítozol, hogy hajrá...? — Miért, egy dramaturg nem kiabálhatja azt, hogy hajrá, Schultz Levente?! — Biztosan, de ebbe én még nem gondoltam bele. A következő színházi szezon mit tartogat számodra? — A Bábszínházban Offenbach Kékszakállas, Csizmadia Tibi rendezésében, Debrecenben pedig Pinczés István színrevitelében az isbü királyt mutatjuk be. És ha foci ügyben még kérdezni akarsz valamit, csak hívjál fel. — Kösz, majd hívlak... Bozsin Eta Moldova György írt egy könyvet. Pontosabban okossághalmazt, tanácshalmazt írt kezdő és haladó nyilatkozóknak. A könyv végén nem lesz senki szerelmes senkibe, már csak azért sem, mert ilyenfajta szereplőit egyáltalán nincsenek benne. Ráadásul egy fikarcnyi krimivonal sincs, mi több, a mozdony füstje sem csap meg senkit. Tehát — mint a fentiekből is kiderül — Moldova egyáltalán nem regényt írt. Ezért aztán nem értem, hogy miért nem tudtam letenni. Miért hajszoltam magam oldalról oldalra? Lehet, hogy azért, mert annyira elkapta Moldova azt a hangulatot, ami a közéleti-közszolgálati levegőben van? És azt olyan olvasmányosan kapta el, hogy nincs az a krimi, amelyért elcserélném? A kötet erényét nem kisebbíti, hogy a mondásokat, az aranyigazságokat, az új közmondandókat Moldova másoktól gyűjtötte. G. Dénes Györgytől kezdve Marton Frigyesen át Szinetárig, Wisingerig, Várszegi Asztrikig bedolgozott neki mindenki. Szerintem e pillanatban is legalább két tucat újabb sztorit gyártanak kérdezők és nyilatkozók. Tehát a „kérdezz — felelek" vagy a „kérdezz — nem biztos, hogy felelni akarok" játék azóta is folytatódik. Végezetül egyetlenegy mondást kedvcsinálóként közzéteszek: „Az interjú szexuális helyzet, melyben mindkét fél a saját orgazmusát igyekszik elérni." Tessék..? Jól hallották. Moldovának van LÁMPÁI.A2A és nincs lámpaláza...