Pesti Műsor, 2000. június (49. évfolyam, 22-26. szám)
2000-06-22 / 25. szám
POP 2000. június 22-28. Találkozás Mátrai Zsuzsával Ördögből angyal lehetnél. Látod, ez a szerelem. Hol van az az idő — Mátrai Zsuzsa sok magyar slágert énekelt, ma is gyakran felcsendülnek a rádiókban. És énekelt világslágereket is, méghozzá a Maxim s a Moulin Rouge sztárjaként. — Erre a beszélgetésre az édesanyádtól érkeztél... — Nyolcvannyolc éves, két esztendeje a hét minden napján nála vagyok, reggeltől estig. — A szüleid mit szóltak ahhoz, hogy ezt a pályát választottad? — Nem akarták, féltettek. Én már az óvodában énekeltem, de igazából nem is énekesnő, hanem színésznő szerettem volna lenni. A szüleim ezt annyira nem akarták, hogy benyomtak az Alkotmány utcai közgazdasági szakközépbe. Képesített könyvelő vagyok, statisztikus meg ilyesmi. — Te könyvelsz magadnak? — A, nem értek én ehhez! Nem is tudom, hogy végeztem el az iskolát... — Hogy lettél mégis énekesnő? — A tehetség valahogy előtör... Fiatalon egyébként az édesapám is zongorista volt... Egy énekes barátom elvitt Majláth Júliához, az érettségi táján már jártam hozzá, ő fedezett fel. Most újra éneklem egy régi számot, mert a Csinibaba című filmbe is bevették. Ez az Élj vele boldogan! című tviszt. — Mit szóltál a filmhez? — Nagyon tetszett. Meghívtak a bemutatójára, végigröhögtem az egészet. Akik benne éltünk abban a korban, tudtuk, hogy ilyen volt. Sliccert szoknyában jártunk, lófarokban hordtuk a hajunkat és bambit ittunk. Egy adalék a korhoz: azt a számot, amiben azt mondtam, hogy „Te kis hamis! Hol itt az ibolya?”, a hatvanas években Bors Jenő, a lemezgyár igazgatója nem engedte lemezre venni, mert „túl frivol”. — Mennyire esik rosszul, hogy múlik az idő, hogy a fénykor véget ér? — Nem zavar. Huszonöt évig csináltam a revüt, felléptem a Kamara Varietében és emellett jártam az országot, ismerték a dalaimat. Amikor 84-ben abbahagytam az éjszakát, ezért nem kerültem légüres térbe. Ma is megyek mindenfelé, látom, hogy igény van a dalokra, a nosztalgiázásra. — Kik jártak a mai Játékszín helyén álló Kamara Varietébe? — Nagyon vegyes közönség. Voltak, akik a nevekre jöttek — a műsorokban minden sztár megfordult. Voltak, akik csak úgy beestek a Nyugatiból, és ott várták meg, amíg indul a vonatuk. Benne voltam az utolsó műsorban is, 1972 május ötödikén. — És kik jártak a Maximba, a Moulinba? — Majdnem száz százalékban külföldiek, Budapest By Night-csoportok, nem is igen énekeltem magyarul. És a hazai felső tízezer: ügyvédek, orvosok, maszekok. Ők jöttek le nyaranta Füredre, a Marinába is. — Sokat dolgoztál. — A Maximban napi két előadás volt... Akadtak hónapjaim, amikor a Kamara Varietében megcsináltam a délutáni és az esti előadást, utána elrohantam a Maximba, az első előadás után a Béke kupolába, és onnan még vissza a Maximba. — Nem fáradtál el? — Fiatal voltam. Néha még a Pipacsba is elmentünk mulatni a Maximból, mármint privátok... — Ehhez a tempóhoz hatalmas önfegyelem kell. — Mindig maximalista voltam a szakmámban. És a fejem mindig ott volt, ahol kellett, mindig tudtam, mit hová tegyek. — Amit kerestél, félretetted? — Nem úszott el a pénz, amiért sokan irigyeltek. — A magánéleted megsínylette ezt a hajtást? — Nem tudom. A magánélet is fontos volt. Született egy fiam, Amerikában él, jazz-zongoris- Nen lapu alia