Pesti Műsor, 2003. november (52. évfolyam, 45-48. szám)
2003-11-20 / 47. szám
KRITIKA - BOB HERCEG Biztos siker E gy süllyesztőből fölemelkedik Agárdy Gábor a színpadra, mint Pomponius udvarmester, borvirágos az orra, enyhén dülöngél, miközben fenemód jókedvű. És persze meglehetősen sármos. Öregkori, ugyanakkor táncos-komikusi sárm ez, ami színpadi eszközök garmadájával társul. Trükkökkel, vidékről hozott, eleven ripacsériával. Ritmusérzékkel. Pomponius udvarmesterként elszabadul ugyan kicsit Agárdy magánszámmá is válnak jelenlétei, de ez az operettbe belefér. Kisujjában a szakma. Meghatározza az előadás alaphangulatát. Amiben egyébként van valami vidékies. Csökkentett létszámú zenekar játszik az árokban, Fekete Mari tempós vezényletével. A Magyar Színház színpadán nem fér el grandiózus méretű statisztéria, így Huszka Jenő , Martos Ferenc Bob hercegének nevezetes gárdája sem lenyűgöző létszámú. Beférne a székesfehérvári Pelikán udvarba, ahol néhány éve Iglódi István színre vitte. „Véletlenül” már akkor is Tóth Sándor volt a címszereplő. És Auksz Éva a „szende lányka”. Iglódi sok mindent áttelepített ebből a produkcióból a Hevesi Sándor térre. Az előadásnak van lendülete, ilyen-olyan humora, működik. Szereti a publikum. Szereti benne a színészeket. Béres Ilonát, aki ironikus felhangokkal adja a köznépre, a londoni utcákra rácsodálkozó királynét. Őze Áron poénok özönét dobja be Plumpudding borbélyként. Soltész Bözse és Szabó Máté megtanult operettes, táncos, akrobatikus fogásokat. Az egész produkció kicsit avitt módon, miközben néhány modernkedő elemet tartalmaz. Táncritmusra, andalogva mozognak például a Szlávik István által tervezett házak. Kicsit elrajzoltak Tordai Hajnal jelmezei. Iglódi nem rendezett színházművészeti remekművet, különösen eredeti operettelőadást sem. Olyan produkciót csinált, ami biztosan megtölti a nézőteret. Amiről előre tudható, hogy sikert arat. És tényleg sikert arat. Bóta Gábor PREMIER - TÉRSZÍNHÁZ, NOVEMBER 29. Disznójáték él az egész világ A magyar dráma mezsgyéjén haladva, Sarkadi Oszlopos Simeonja, majd Páskándi komédiája, A vigéc után, Czakó Gábor darabját, a Disznójátékot mutatja be Bucz Hunor társulata a Zichy-kastélyban. Ahol ezen az estén egy ólba érkeznek a nézők. Amit persze ne vegyen senki disznóságnak Csupán Bucz Hunor értelmezésében az ól nem egy zsáner, hanem maga a világegyetem, amelyben létezünk. Teatro Mundi helyett a Teatro Dl Az alszínházhoz tartozunk valamennyien Ez a mű az emberi esendőségről szól — mondja a rendező. — Arról, hogy tudván tudjul, az életünk véges, a halál végérvényes pecsétet tesz rá, s emiatt jóvátehetetlen vétkeket követünk el. Czakó Gábor huszonéves volt, amikor a Disznójátékot írta, az azóta eltelt közel négy évtized látnoki mivoltát igazolta. Amikor elolvastam a darabot, egyértelmű volt számomra, hogy ez egy misztériumjáték. Az életről és a halálról. Ellentétben a korábbi előadásokkal — hiszen a darab számos bemutatót megélt —, amelyek inkább a keserű kabaré irányába vitték a történetet. Itt a böllérek — akik ellen a disznók fellázadnak — nem hentesek, hanem a Halál. A disznók nem állatok, hanem az Ember. És eljön az utolsó hajnal. A Talmud azt mondja: „A halálod előtt egy nappal térj meg!” Ehelyett a disznók nem térnek meg, s ugyan elhatározzák, hogy föllázadnak, mégis cserbenhagyják, letiporják egymást. Az előadás bizonyos részeiben maszkot hordanak a színészek, amelyek most készültek el. Szándékosan ijesztő agyarakkal, vicsorgó fogakkal, hogy szinte szörnyetegnek nézzenek ki a disznók. Azt gondoltam, a maszk torzsága még rávetül a szereplőkre. És megfordult a dolog. Mert amikorra felveszik a maszkot, az esendőségük, lelki toprongyságuk oly mértékben uralkodóvá lesz, hogy nyomorúságos disznómaszkjaikban szinte helyesnek tűnnek. Döbbenetes felismerés. Nem tudsz olyan szörnyeteget kitalálni, ami szörnyűbb az embernél. Kiss Péter : MAGAZIN SZERINTEM Egressy Zoltán ajánlat K edvenc zeneszerzőm Schubert. Ha tehetik, halgassanak Schubertét. Kedvenc íróm, Sharamago. Ha tehetik, olvassanak Sharamagót. Kedvenc festőm Klimt. Ha tehetik, nézzék a képeit. Kedvenc drámaíróm... Ha tehetik, tekintsék meg a 4x100 száz című darabot a Merlin Színházban. Nem azért, mert én írtam, és nem is azért, mert én rendeztem, hanem a színészek miatt. A színház szerintem elsősorban a színészekről szól, így aztán arra törekedtem, hogy szeressék, amit csinálunk. Vagy legalábbis engem. Pogány Judit, Sinkó László, Pelsőczy Réka, Kiss Eszter, Bozó Andrea, Kató Emőke szerepelnek az előadásban. Én szeretem őket. Szeretem a székesfehérvári 4x100 szereplőit is. Guelmino Sándor ugyanis megrendezte a Vörösmarty Színházban a darabot, két nappal a Merlin színházi premier után tartották ott a bemutatót. Egészen más felfogásban és más díszletben játszódó előadás született. És nagyon más a szereplők habitusa, karaktere is. Ezt a produkciót is jó szívvel ajánlom. B. G. Pesti Műsor SZÍNHÁZ