Pesti Műsor, 2006. szeptember (55. évfolyam, 36-39. szám)
2006-09-21 / 38. szám
ZENE KOMOLY A HÉT KONCERTJE BARTÓK A NAGYVILÁGBAN CANTATA PROFANA Hát megérkeztünk ide is: az év talán legfontosabb napja a magyar zenei életben: Bartók 125. születésnapja. Panaszra nem is lehet okunk, minden elképzelhető hangversenyteremben Bartókot játszanak ezen az estén, a hazai zene legjobbjai mellett egy világhíresség is idelátogat, a hegedűs Shlomo Mintz. De talán még ennél is fontosabb hangverseny lesz ez, amelyen a Cantata profanát játsszák el. Ha van Bartók mű, amelyre azt mondjuk, hogy ez csak itt és csak mi, az éppen a Cantata profana. Mert nemcsak a hangsúlyokról van itt szó, hanem magáról a nyelvről is: külföldi kórus soha nem énekli érthetően a szöveget, és a nem magyar szólisták énekéből is legjobb esetben csak szavakat, mondattöredékeket lehet kivenni. A Cantata a legmagyarabb muzsika, nyilván nem véletlen, hogy a művet vezénylő Solti György egyszer csak rájött, hogy a saját életét vezényli, ő is csodaszarvas, csak neki nem kellett kint maradni az erdőben, nagyra nőtt agancsával is visszatérhetett, mert közben megnyíltak a kapuk és ablakok — vagy legalábbis ezt hittük, ezt hitte. A Cantata profana azonban ennél sokkal bonyolultabb eset. Magyar zene? Hát hogyne. De azért nem véletlenül nem magyar a címe. És, ami azt illeti, a szövege sem: Bartók maga fordította románból a szöveget magyarra, és a zene is román népi dallamokból nyeri az ihletet. Az eredeti terv az volt, hogy Bartók valami zenei triptichont hoz létre a három szomszéd nép zenéjéből és történeteiből. Lett volna szlovák és magyar rész is — ha lett volna. De csak a Cantata profana készült el. És ha azt hisszük, hogy azért mi ezt mégis jobban értjük, mint a világ boldogabb és boldogtalanabb részein élő zenebolondok, akkor szoktassuk szívünket egy másik furcsa gondolathoz: a Cantata profana bemutatója nem Budapesten volt, még csak nem is Bukarestben, hanem Londonban, angol zenekarral, angol kórussal, angol énekesekkel. Hogy ennek ellenére Solti értelmezése helyes is lehet, az más kérdés. A Cantata ezzel a furcsa, homályos történetével, amelyben a kilenc fiú vadászból szarvassá változik, üldözőből üldözötté, de veszedelmes vadakká, amelyek-akik még saját apjukat is megfenyegetik, és kik nem térhetnek haza, hiszen a szájuk nem iszik pohárból, csak tiszta forrásból, jelentheti éppenséggel ezt is. Jelenthet valami furcsa, nosztalgikus természetimádatot, ami nem lenne idegen Bartóktól, aki a New York-i kőrengetegben órákig követte a fanyar szagot, hogy végül megtalálja a Central Park konflislovainak istállóját. De ha csak ennyi lenne, az egész mű veszedelmesen avulna, hiszen hol van ma már a természet, az érinthetetlen és vadon, és ha megtalálnánk valahol, akkor ott mi szükségünk lenne szimfonikus zenekarra és vegyeskarra? Valószínűbb, hogy az erdőt magunkban kell megkeresnünk, nekünk kell soha nem látott, más által be nem járt útra indulnunk, legalábbis Bartók ezt kívánja tőlünk. Persze ez az ijesztő magyarázat, ez a félelmetes élet, ez az, ami semmi jót nem ígér, legfeljebb azt a furcsa érzést, hogy egyszer majd nem kell lelkiismeret-furdalással hallgatni a művet. Ami egyébként nem kis ajándék., A Nemzeti Filharmonikus Zenekart és a Nemzeti Énekkart Kocsis Zoltán vezényli 26-án a Zeneakadémián. KARÁMY ZOLTÁN SUJIM PESTI MŰSOR 2006. szeptember 21-27. A SZÓLISTA: SHLOMO MINTZ BARTÓK: HEGEDŰVERSENY Hát ő a nagy nap nagy vendége, a hegedűs Shlomo Mintz. Nem először jár Budapesten, és nem mindig volt rendkívüli formában, de benne van a csoda lehetősége. Mondhatnánk, hogy érdekes lesz meghallgatni, a nemzetközi első osztályon hogyan viszonyulnak Bartókhoz, ők is azt látják benne, amit mi, még egy nagiy B betűs zeneszerző, Bach, Beethoven és Brahms után, vagy számára azért ez még mindig valami egzotikum. Csakhogy a magyar zene Shlomo Mintz számára mégsem lehet nagyon idegen. Magyar volt a tanára, Fehér Ilonka, sokáig volt szonátapartnere Krausz Adrienne. Minden okunk megvan rá, hogy valami különlegesen szépre készüljünk. Főleg ha figyelembe vesszük azt is, hogy Fischer Ádám vezényel. Az MR Szimfonikus Zenekar 26-án lép fel a Nemzeti Hangversenyteremben. NEMZETI HANGVERSENYTEREM BRAHMS: 4. SZIMFÓNIA Ünnep után máris jön a következő. A Birminghami Szimfonikusokat évekkel ezelőtt hallottuk, azzal a karmesterrel, aki világszámot épített föl, és a szürke várost a zenebarátok egyik kedvenc helyévé változtatta. Azóta Simon Rattle-t lovaggá ütötték, és megválasztották a Berlini Filharmonikusok vezetőjévé. A helyébe lépő finn Sakari Oramo viszont azzal döbbentett meg mindenkit, hogy vezetése alatt a zenekar egyáltalán nem lett rosszabb, és bebizonyította, hogy van élet Sir Simon után is. Vannak ilyen csodák is, amit estig raknak, nem omlik le reggelre. A Birminghami Szimfonikus Zenekar 27-én koncertezik.