Pesti Műsor, 2006. december (55. évfolyam, 49-52. szám)
2006-12-28 / 52. szám
ART Rettenetes szülők Dobos Gábor a magyar neoavantgárd ma már mitikusnak tűnő alakjait fotózta a hetvenes években. A Halász-színház, a Bódy-filmek, az Erdély-féle kreativitás-tanfolyamok, a Hajas-performanszok és a Pauer-alkotások mind részét képezték ennek a szubkultúrának. Dobos képei jóvoltából a 70-es évek magyar alternatív kultúrájába nyerhetünk bepillantást. Megértjük, sőt, szinte átéljük ezeknek az éveknek a klausztrofób bezártságát, az államszocializmus mindennapi életéből való menekülési kísérletek drámáját. Képet kaphatunk a hagyományos avantgárd pózról is, melynek egyik legszemléletesebb példája a Dohány utca 20. szám alatt működött lakásszínház, a Kassák Színház Stúdió törekvése. A stúdió nem kevesebbet, mint az élet és a művészet egységgé tételét tűzte ki célul, ez azonban a 70-es évek Magyarországán csak úgy volt lehetséges, ha a művész szereppé stilizálta saját életét. Így lett egyfajta bizarr performansz a csoport 1976-os, a rendszer kívánságára végrehajtott disszidálása is, melyet - a ferihegyi búcsúzás-performanszt - Dobos megrendítő erejű képsorozaton örökített meg. Mondanunk sem kell, hogy Dobos élete ugyanúgy ráment a mindennapi élet radikális újjáértelmezésére, ahogy a magyar neoavantgárd szinte minden tagjáé. A kiscelli templomi oratóriumban kiváló érzékkel elrendezett fekete-fehér fényképeken megindító látni a korszak önpusztításba menekülő művészeinek folyamatos, abszurd szerepjátékát, mellyel a mindennapok átmenetiségére s kilátástalanságára reflektáltak. Mindeközben persze családi életet is éltek, gyerekeik születtek, akik számára apáik és anyáik felkavaró öröksége minden bizonnyal nyomasztó s egyben inspiráló élményanyagul szolgálhatott. Ezért is figyelemre méltó, hogy a kiállítást két „rettenetes apa” utóda, a legendás filmkritikus B. Nagy László lánya (B. Nagy Anikó művészettörténész) és Dobos Gábor gyermeke, az iparművész Dobos Edua Dalma rendezte. A tárlathoz kapcsolódóan szép kiállítású katalógus és DVD jelent meg B. Nagy Anikó és Sasvári Edit szerkesztésében. Rostás Péter A magyar neoavantgárd színeváltozása Dobos Gábor kiállítása a Fővárosi Képtárban Kiscelli Múzeum KV 10-16 2007. február 18-áig ingyenes Fotó: Dobos Gábor Koós Éva a Don Giovanni című film forgatásán A hét kiállítása................... Kogart Szalon 2006.......... Múzeumok, kiállítóhelyek 2006. december 28. - 2007. január 10. Pesti Műsor 67 KÖNYV Robert Capa Kissé elmosódva „Semmi, de semmi értelme nem volt már, hogy reggelenként kikecmeregjek az ágyból.” Ezzel kezdi és ugyanezzel zárja beszámolóját a jó tollú szerző, a két mondat között azonban eltelik három év, sor kerül egy világégésre, a főhős pedig bejárja a második világháború legfőbb hadszíntereit. És nemcsak hogy ki-be jár a háborús forgatagban, de élményeit a béke beálltával a lehető legélvezetesebb formában papírra is veti. Képzett íróembertől is szép teljesítmény, hát még egy fotóstól. Persze Friedmann Endre nem akármilyen fényképész volt. Háborús képriportjait, melyeket már Robert Capa néven készített (nevének eredete külön történet, egyebek közt erről is olvashatunk a könyv előszavában), a valaha készült legjobb háborús fényképek között tartjuk számon. Capa-Friedmann 1913-ban született Budapesten. Rövidre szabott élete során (1954-ben egy aknára lépett Indokínában) három emberöltőre is elegendő élményt halmozott fel, melyek közül az 1942 nyara és 1945 tavasza közé eső háborús évekről ad számot eredetileg hollywoodi forgatókönyvnek szánt visszaemlékezéseiben. A tervezett film ugyan nem készült el (legutóbb éppen Menno Meyjes, a Max rendezője akarta filmre vinni a nem mindennapi biográfiát), Capa fotóművészete (a könyvben száznál is több fotója szerepel) és írói erényei jóvoltából azonban az olvasás is egyfajta filmélménynyé alakul. Nem véletlen tehát a szerző által adott, kissé szokatlan műfajmegjelölés, írta és fényképezte: Robert Capa. Köves Gábor Park Könyvkiadó 271 oldal, 4900 Ft