Pesti Műsor, 2006. december (55. évfolyam, 49-52. szám)

2006-12-28 / 52. szám

ART Rettenetes szülők Dobos Gábor a magyar neoavantgárd ma már mitikusnak tűnő alakjait fotózta a hetvenes években. A Halász-színház, a Bódy-filmek, az Erdély-féle kreativitás-tanfolyamok, a Hajas-performanszok és a Pauer-alkotások mind részét képezték ennek a szubkultúrának. Dobos képei jóvoltából a 70-es évek magyar alternatív kultúrá­jába nyerhetünk bepillantást. Megértjük, sőt, szinte átéljük ezeknek az éveknek a klauszt­­rofób bezártságát, az államszo­cializmus mindennapi életéből való menekülési kísérletek drámáját. Képet kaphatunk a hagyományos avantgárd póz­ról is, melynek egyik legszem­léletesebb példája a Dohány utca 20. szám alatt működött lakásszínház, a Kassák Szín­ház Stúdió törekvése. A stúdió nem kevesebbet, mint az élet és a művészet egységgé téte­lét tűzte ki célul, ez azonban a 70-es évek Magyarországán csak úgy volt lehetséges, ha a művész szereppé stilizálta saját életét. Így lett egyfajta bizarr performansz a csoport 1976-os, a rendszer kívánsá­gára végrehajtott disszidálása is, melyet - a ferihegyi bú­­csúzás-performanszt - Dobos megrendítő erejű képsoro­zaton örökített meg. Monda­nunk sem kell, hogy Dobos élete ugyanúgy ráment a min­dennapi élet radikális újjáér­­telmezésére, ahogy a magyar neoavantgárd szinte minden tagjáé. A kiscelli templomi oratóriumban kiváló érzékkel elrendezett fekete-fehér fény­képeken megindító látni a kor­szak önpusztításba menekülő művészeinek folyamatos, ab­szurd szerepjátékát, mellyel a mindennapok átmenetisé­gére s kilátástalanságára ref­lektáltak. Mindeközben persze családi életet is éltek, gyerekeik születtek, akik számára apáik és anyáik felkavaró öröksége minden bizonnyal nyomasztó s egyben inspiráló élményanya­gul szolgálhatott. Ezért is figye­lemre méltó, hogy a kiállí­tást két „rettenetes apa” utóda, a legendás filmkritikus B. Nagy László lánya (B. Nagy Anikó művészettörténész) és Dobos Gábor gyermeke, az iparművész Dobos Edua Dalma rendezte. A tárlathoz kapcsolódóan szép kiállítású katalógus és DVD jelent meg B. Nagy Anikó és Sasvári Edit szerkesz­tésében. Rostás Péter A magyar neoavantgárd színeváltozása Dobos Gábor kiállítása a Fővárosi Képtárban Kiscelli Múzeum K­V 10-16 2007. február 18-áig ingyenes Fotó: Dobos Gábor Koós Éva a Don Giovanni című film forgatásán A hét kiállítása................... Kogart Szalon 2006.......... Múzeumok, kiállítóhelyek 2006. december 28. - 2007. január 10. Pesti Műsor 67 KÖNYV Robert Capa Kissé elmosódva „Semmi, de semmi értelme nem volt már, hogy reggelen­ként kikecmeregjek az ágyból.” Ezzel kezdi és ugyanezzel zárja beszámolóját a jó tollú szerző, a két mondat között azonban eltelik három év, sor kerül egy világégésre, a főhős pedig bejárja a második világháború legfőbb hadszíntereit. És nemcsak hogy ki-be jár a háborús forgatagban, de élményeit a béke beálltával a lehető legélvezetesebb for­mában papírra is veti. Képzett íróembertől is szép teljesítmény, hát még egy fotóstól. Persze Friedmann Endre nem akár­milyen fényképész volt. Hábo­rús képriportjait, melyeket már Robert Capa néven készített (nevének eredete külön történet, egyebek közt erről is olvashatunk a könyv előszavában), a valaha készült legjobb háborús fény­képek között tartjuk számon. Capa-Friedmann 1913-ban szü­letett Budapesten. Rövidre sza­bott élete során (1954-ben egy aknára lépett Indokínában) há­rom emberöltőre is elegendő élményt halmozott fel, melyek közül az 1942 nyara és 1945 ta­vasza közé eső háborús évekről ad számot eredetileg hollywoodi forgatókönyvnek szánt visszaem­lékezéseiben. A tervezett film ugyan nem készült el (legutóbb éppen Menno Meyjes, a Max rendezője akarta filmre vinni a nem mindennapi biográfiát), Capa fotóművészete (a könyvben száznál is több fotója szerepel) és írói erényei jóvoltából azonban az olvasás is egyfajta filmélmény­­nyé alakul. Nem véletlen tehát a szerző által adott, kissé szo­katlan műfaj­­megjelölés, írta és fényképezte: Robert Capa. Köves Gábor Park Könyvkiadó 271 oldal, 4900 Ft

Next