Pesti Műsor, 2008. november (63. évfolyam, 45-48. szám)
2008-11-06 / 45. szám
■ HANGVERSENY Bernstein: Mise RENDEZŐ: BÖHM GYÖRGY Kalandos mű. A keletkezése nem a régmúlt idők ködébe vész, 1971. szeptember 8-án volt a bemutató, amikor megnyitották Washingtonban a Kennedy Centert. A felkérés a névadó özvegyétől jött, akit akkor már Jackie Onassisnak hívtak, de hát könnyebb felkérni, mint teljesíteni a felkérést. Három hónappal a megnyitó előtt Bernstein csöndes depresszióban üldögélt odahaza. Mit iryen? Hogyan? Katolikus misét, mert Kennedy is katolikus volt? És milyen nyelven? Latinul, a hagyományoknak megfelelően? De hát a katolikusok már hét éve anyanyelven miséznek. Vagy, egy kicsit gyakorlatiasabban: érdemes versenyre kelni Bachhal, Haydnnal, Beethovennel vagy akár Sztravinszkijjel? Írhat-e hiteles katolikus misét egy zsidó karmester, akinek legalábbis fenntartásai vannak Istennel szemben? A határidő közeledett, Bernstein meg csak üldögélt az üres papír fölött. És akkor szólt neki valaki, hogy meg kellene néznie a Godspell című musicalt. Egy furcsa pók írta, furcsa a darab is, Máté evangéliuma az alap, de elég messzire megy el tőle. A furcsa pókot úgy hívják, Stephen Schwartz. Bernstein pedig elment, megnézte a musicalt, találkozott Schwartzcal, beszélgettek, beindult a gépezet. Két hét múlva a lényeget tekintve készen volt a Mise. Szokatlan darab, van benne tánckar, szimfonikus zenekar, rock-együttes, operai hang és musicalénekes. És az egész együtt, egy produkcióban. Bernstein mintha a posztmodern zenét találta volna föl, még mielőtt magát a posztmodern szót feltalálták volna. Azért nem ment minden simán. A Bernsteinhez közel állók féltek, hogy hosszú lesz a darab, húzni szerettek volna, de Bernstein hajthatatlan volt. Ennyi, és nem kevesebb. Ha nem tetszik, akkor sem. És mikor véget ért az első előadás, nem lehetett tudni, kinek van igaza. A hangszóróból bemondták: a szentmise véget ért, menjetek békével, és aztán csönd. Nagy csönd. Háromperces csönd. Aztán felgyújtották a fényeket a nézőtéren, mindenki talpra ugrott, kiabált, tapsolt, füttyögött, mint az őrült. ■ FÁY MIKLÓS Hangversenyterem 8., szombat, 19.30 Talán a legszebb példa arra, hogy a tehetségnek semmi sem árthat. Sosztakovics 1936- ig a párt kedvence volt, a sikeres szovjet zeneszerző. Annak az évnek az elején azonban Sztálin sajnálatos módon megnézte a Mcenszki járás Lady Macbethje című operát, és ami még sajnálatosabb: nem tetszett neki. És bár a vezér zenekritika írásával nem foglalkozott, januárban megjelent a Pravdában a véleménye, ami körülbelül egyet jelentett azzal, hogy mindennek vége. Az addig népszerű opera hirtelen lekerült a műsorról, Sosztakovics kegyvesztett komponistává vált. Ami már csak azért is kellemetlen fejlemény, mert éppen a 4. szimfóniáján dolgozott. A művet azért befejezte, majd azonnal vissza is vonta - nem szerette a kockázatot. Viszont nekiült, és megírta az optimista kicsengésű 5. szimfóniát, „a szovjet művész válaszát a jogos kritikára". De ha azt képzelnénk, hogy a kész mű valami szörnyűség, dalárdás ordibálás, akkor nagyot tévedünk. Az 5. szimfónia ma is Sosztakovics egyik legnépszerűbb munkája. A Lady Macbethtel együtt. ■ FÁY MIKLÓS Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem II klasszikus Sosztakovics: 5. SZIMFÓNIA A NEMZETI FILHARMONIKUSOKAT KOMATSU KAZUHIKO VEZÉNYLI Müpa, Bartók Béla Nemzeti 2008. november 6 - 12. MAGAZIN Pesti Műsor 19 12., szerda, 19.30 RAMEAU: Les Boréades - szvit A FILHARMÓNIAI TÁRSASÁG ZENEKARÁT VASHEGYI GYÖRGY VEZÉNYLI Ennyivel mindenképpen sikerült Rameau-t felülmúlni: én láttam utolsó operáját, a Les Boréades-ot, neki ez nem adatott meg. Hogy miért hagyták abba a bemutató előkészületeit, azt ma már nem lehet kideríteni, de tény, hogy a Bóreász (vagyis az északi szél) fiairól szóló ötfelvonásos opera csak 1962-ben jutott el a premierig. Azóta... hát, futótűzként azért nem terjedt a mű, de igen előkelő operaházak is műsorukra tűzték. Nálunk persze még várni kell a bemutatóra, és nem nagy kockázat megjósolni, hogy egy ideig még várni is kell. De talán előzetesnek vagy kedvcsinálónak ez is megteszi. A mű csodálatos tánctételeiből néhányat egymás mellé tesznek, és hátha megmozdul az illetékesekben a lelkiismeret. Vagy ha nem, legalább volt egy szép esténk. ■ F. M. Magyar Állami Operaház 10., hétfő, 19:30 | Koncentrált figyelem