Pesti Műsor, 2009. március (64. évfolyam, 6-7. szám)
2009-03-05 / 6. szám
Judd Apatow, napjaink talán legsikeresebb, de minden bizonnyal a legszerethetőbb hollywoodi vígjátékgyárosa. A rendező-producer egyik legjobb tulajdonsága, hogy időről időre íróként is lehetőséget ad kedvenc színészeinek, így volt ez Jason Segel esetében, aki Lepattintva címmel írhatott magának bumfordian bájos lúzerkomédiát, és hasonló a helyzet a Felkoppintva hasvakaró mackójával, Seth Rogennel is, aki Evan Goldberggel karöltve vetette papírra az Ananász expressz gandzsaszagú forgatókönyvét. Rogen és Goldberg egyébként is hasznos hangjái az Apatow-műveknek: együtt dolgozták ki például a méltán sikeres Superbad című (szintén Apatow által pénzelt), pubertásügyi dolgozatot is. Apatow persze nagyon jól tudja, kire költi a pénzét: Rogen az a fajta fickó, aki felbukkanhat bárhol, bármiben, szinte biztos, hogy a másnapi házibuliban szóba kerül valamelyik beszólása. Mint például a legutóbbi, amikor a Golden Globegálán megjegyezte, hogy ő bizony a nyolcvanas években szívesebben lett volna díjátadó, mert akkor még adva volt a lehetőség, hogy akár a fiatal Mickey Rourke társaságában is kokainozhasson egyet a színfalak mögött. Szóval, három dolog nagyon érdekli a művészt: a polgárpukkasztás, a drog és a nyolcvanas évek. Nos, innen indulva igazi telitalálat az Ananász expressz: cucc (igaz, a könnyebb fajtából), puskaporos múltidézés, valamint öv alá célzó poén is akad benne bőven. Olyan film ez, amilyet nagy kedvvel néztünk volna húsz évvel ezelőtt, és most se vágja ki a biztosítékot: két ballábbal ugráló semmirekelléket általában szívesen látunk a szélesvásznon - ám hiába bohóckodik lelkesen Rogen és a műfajjal először próbálkozó, de annál lelkesebben lazázó James Franco, a retrómintás filmszövet alól csak kilóg a lóláb. Itt bizony átgondolt és követhető krimivígjáték helyett csak egy bájos, ám felettébb szétszórt blődlit kap a néző. Amelyből idézgetni ugyan lehet, ám mindent összevetve az Ananász expresszt (akár az eredeti moziváltozatot, akár a DVD-kiadáson megtalálható, kicsit szókimondóbb verziót) sajnos hamarabb elfelejti az ember, mint ahogy, szépen, komótosan végigparázslik kezében a cigarettapapír. ■ KOVÁCS GELLÉRT DVD ANANÁSZ EXPRESSZ FÓRUM HOME ENTERTAINMENT Ha jól tudom, a forgatás során fájdalmas baleset érte. J. F.: Így van, telibe kaptam egy fát, az eredmény pedig egy jókora seb lett a fejemen. Abban a jelenetben történt, amikor Sethnek (Seth Rogen, a film másik főszereplője - a szerk.) és nekem, mint az őrülteknek, egy erdőn keresztül kellett átrohannunk, és eközben sikerült lefejelnem a kérdéses növényt. Végzett előtanulmányokat a szerepre való felkészülés céljából? J. F.: Hogyne, fogtam magam és kinyírtam néhány fickót, meg persze állandóan füstöltem. A tréfát félretéve, való igaz, hogy füveztem a gimnáziumban, de az régen volt, és jó ideje már nem nyúltam fűhöz. Remek módszert kísérleteztem ki arra nézve, hogy hogyan lehet úgy festeni, mint aki be van tépve: kitartóan kell a szélbe nézni. Nem aggódott, hogy miként veszi be Hollywood kevésbé megengedő fele, hogy önök egy füves vígjátékot készítettek? J. F.: Többször is tanúja voltam annak, hogy amikor a vásznon valaki rágyújt egy spanglira, a közönség hangos üdvrivalgásban tör ki. Szerintem már sokan várták, hogy végre készüljön egy igazán belevaló füves komédia. Régi hagyományai vannak a tinédzserkomédiáknak, és ezekben bizony úgy vedelnek a kölkök, mintha nem lenne holnap. Szerintem egy kóbor joint semmivel sem elítélendőbb, mint a sörivászat. Eddig főleg komoly, drámai szerepekkel azonosították. Milyen érzés volt visszatérni a vígjátékhoz? J. F.: Remek érzés. A karót nyelt drámák után, amelyekben rettentő komolyan vettem magam és a szerepemet, végre egy olyan filmbe csöppentem, ahol ha felvétel volt, ha nem, ha vette a kamera, ha nem, mindenki a másikat röhögtette. Ki gondolta volna, hogy a sok drámázás után épp az a filmem aratja a legnagyobb sikert, amiben egy crossjointot sodrok. Az általános bölcsesség szerint az a film, melynek túl jó hangulatú a forgatása, rosszul fog elsülni. Nekem épp ellenkező irányú tapasztalataim vannak: egy sor olyan filmben szerepeltem, melyeknek elég rossz hangulatban telt a forgatásuk, és ami azt illeti, a végeredmény is elég pocsék lett. A Pókember-filmekben komoly akciójelenetei voltak, melyek többségét green-screen előtt forgatták. J. F.: A Pókemberben sok ilyen jelenet volt, ritkaságszámba ment, hogy két színész szemtől szemben forgassa a közös jeleneteit. Az Ananász expresszben alig használtuk ezt a technikát, épp ezért jobban meg is kellett szenvedni egy-egy jelenetért, ez pedig csak jót tett a filmnek. De mint azt a saját példám is mutatja, ezzel együtt a balesetveszély is megnőtt. ■ Az interjúért köszönet a Fórum Home Entertainmentnek. 2009. március 5-18. GYORSINTERJÚ James Franco MAGAZIN Pesti Műsor 41