Pesti Műsor, 2009. április (64. évfolyam, 8-10. szám)
2009-04-02 / 8. szám
Á. Sz.: Beavatom őket, és előrukkolhatnak az ötleteikkel, hiszen a zenésztársaim. Nyilván hatással vannak rám és a saját ötleteimre, de ez alapvetően mégiscsak az én munkaterületem. Az is biztos, hogy ha sok kicsi Árkosi Szabolcs állt volna össze, abból soha nem jött volna ki még csak ehhez hasonló sem. Mindenki benne van, akivel együtt játszom, főleg mivel sokszínű a zenekar összetétele, és ez remekül idomul a muzsikánk eklektikájához. Akárcsak a többiek, te is több dologgal foglalkozol az Anselmón kívül. A. Sz.: Igen, még ha nem is mindennel nyilvánosan. De rengeteg dolog foglalkoztat és sok mindent kipróbáltam már, jelentkeztem képző- és iparművészeti szakokra, igaz, ezek a lelkesedések csírájukban elhaltak, viszont mindig érdekelt az írás, és voltak még sokkal kevésbé nagyravágyó, ám nem kevésbé alakító erejű törekvéseim is, mint a biciklifutárkodás, a plakátragasztás, a mosogatás vagy a takarítás. De a zenélést is különböző formákban űztem, külföldön utcazenéltem, itthon pedig egy ideje színházi daraboknak szerzek zenét, ami egészen más alkotói folyamat, hiszen alkalmazott zenéről lévén szó, szigorú keretek között zajlik. Sokszínű a zenekar összetétele, és ez remekül idomul a muzsikánk eklektikájához. A hangszerek széles skáláját kipróbáltad már, a tangóharmonikával azonban kénytelen voltál felhagyni. A. Sz.: Sajnos erre kényszeríttett a sors. A gerincem miatt nem volt más választásom, ami azóta is fájdalmas veszteség, hiszen azelőtt napi nyolc órában játszottam a harmonikán, az volt az állásom, vagy talán még annál is több. Úgy éreztem magam, mintha egy házasságnak szakadt volna vége. De mára sikerült elfogadnom, azt hiszem, ennek így kellett lennie. Teljesen autodidakta vagy, és a családodban sem sokan támogatták az ötletet, hogy zenélésre add a fejed. A. Sz.: Kamaszkorom óta elhivatottan foglalkozom a zenével, és már a kezdetekkor sem tűntem reménytelennek. Anyukám mégis többször igyekezett szabotálni ezt a tervemet, például titokban egyetemi jelentkezési lapokat töltött ki és adott fel a nevemben. Igaz, valamenynyire megértem az aggodalmát, hiszen Magyarországon nagyon nehéz zenészként boldogulni, és ebben a szakmában mindenkinek megvan a maga - nem is kicsi - keresztje. Mégsem járt sikerrel. A gimnáziumban kezdtem el csak úgy a magam kedvére gitározni, majd később énekelni és tangóharmonikázni. Aztán ahogy belejöttem, egyre inkább érdekelt, új és új irányzatokkal és népi zenékkel ismerkedtem meg, rengeteg benyomás ért utazások során, és idővel ezek összeálltak bennem. Persze ehhez nagyon fontos volt, hogy azokhoz a zenékhez, amelyek hatással vannak rám, csak akkor nyúljak hozzá, ha már valóban ismerem és értem őket. Máskülönben mindenféle adaptáció csak félreértelmezése vagy felületes visszaadása lehet az eredetinek. És mi a te kereszted? A. Sz.: A maximalizmusom és a gerincem. ■ SÁRI JÚLIA MAGAZIN Pesti Műsor 43 2009. április 2-15. KÉRDEZZ-FELELEK Nótári Péter (NEON MUSIC) Melyik lemez gyakori hallgatásával hívod a tavaszt, éleszted a természetet? N. P.: Jelenleg épp a Broken Family Band nevű brit zenekar az egyik nagy kedvencem, de sok mást is sorolhatnék (The Rakes, Howling Bells, Art Brut), amivel a biciklis időt várom. Melyik hangszer hiányozna jobban, ha nem lenne holnaptól: a gitár vagy a szinti? N. P: Természetesen a gitár, az sokkal közelebb áll a szívemhez. Szerinted mi lesz a következő nagy zenei trend? N. P: Az idei év eddigi kritikáiból arra következtetek, hogy az Animal Collective típusú, nehezen meghatározható stílusú, kicsit folkos, kicsit rockos, kicsit pszichedelikus és főképp amerikai zenekarok lehetnek a 2009-es esztendő nagy durranásai. De a nyolcvanas évek szépen lassan visszaszivárgott a mene trendek közé az elmúlt években, úgyhogy ennek a folyamatnak is várom a továbbgyűrűzését. Ha visszamehetnél a múltba, hogy megnézz egy később legendássá vált koncertet, kinek melyik fellépésére esne a választásod? N. P: Azt hiszem, valamelyik Joy Division vagy The Smiths koncertet választanám. Mondjuk a Factory-klubban, ha Joy Division, ha pedig The Smiths, akkor a Kilburn National, 1986. Bár sok hatvanas évekbeli koncert is érdekelne (pl. a Beatles háztetőn adott koncertje 1969-ben). Kinek a lemezét várod a legnagyobb izgalommal 2009-ben? N. P: Nagyon örülnék egy új Blur-lemeznek, ha már összeállt az eredeti felállás. Kíváncsi vagyok még a hazai indie-zenekarok tervezett második lemezeire is, hisz többek között a Hangmás és az EZ Basic is beígért friss albumot idénre. A második Moogalbum fogadtatása is nagyon érdekes. ■