Pesti Napló, 1850. március (1. évfolyam, 1-18. szám)

1850-03-28 / 16. szám

1850. első évi folyam. =—======= ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten Vidéken házba küldve , postán küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Egy hónapra 1 fr. 50 kr. p Évnegyedre 4 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egy évre. 17 „ 20 „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ Egyesszám— „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egye­nesen a kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő. 16. Szerkesztési iroda: Uri­ utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 -től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Csütört., martius 28. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit­sora 4. pengő krajczárjával számitta­­tik. A beiktatási díj elő­re lefizetendő E­r­i­c­h Gusztáv ur könyvkeres­kedésében. Magán­viták háromha­sábos sora 6. pengő kraj­czárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­­hivatalában. Figyelmeztetjük azokat, kiknek előfizetésük s, mart. végével lejár, szíveskedjenek lapjaink további meg­rendelése iránt minél előbb intézkedni, hogy a meg­küldésben hátramaradás ne történjék. Budapest, mártius 28-kán. A földadói provisorium­) behozatalánál alapul szol­gálható előmunkálatok, némelly töredékeket kivéve, Magyarországon hiányzanak, s annak jelenleg mintegy újjá kell teremtetnie. Azért csak a többi örökös tar­tományokban az állandó kataszter behozatala iránt tett munkálatoknál nyert tapasztalatok nyújtanak módot e földadói provisoriumot nálunk tökéletesebben intézni el az által, hogy az állandó kataszter elveire alapítta­­tik, mellyek ekék az adózók között elterjednek, köz­ismeretre jutnak, és a közvélemény méltánylását meg­nyerik. A rendelet szavai szerint földadó fizettetik a föld termésétől, és az épületek haszonvételeitől. Földtermés neve alatt adó alá jő a föld terményző területén középszerű szorgalom mellett előállított ter­mények összege. És pedig a földadó tiszta termés sze­rint arányosíttatik és vettetik ki. Tiszta földtermés alatt pedig azon termés értendő, mellyet a földbirtokos földje terményző területéről a művelés azon neme szerint, mellyre földjét használja, a községileg szoká­sos művelési mód mellett, közép termékenységű évek­ben nyerhet, lehúzván abból a föld mivel­ésére, beve­tésére, a termesztmény betakarítására, a szükséges és községileg szokásos költségeket, így a földadói pro­visorium, a minden községben, a mivelés minden ne­me és minden osztályára nézve fölveendő területi egy­ségnek kitudandó tiszta közép termésére alapíttatik, s az e szerint készítendő tariffa alkalmazandó lesz az egyes földekre, tekintettel arra : a mivelés minő neme alá, és minő osztályba tartoznak? Az azoktól fizetendő adó a tiszta termésnek, a mivelés minden nemére, és minden osztályra nézve egyenlő százaléki részletében fog minden földbirtokosra kimondatni. Minden községben, határa kiterjedésének megálla­pítása után, bizottmány fog alakíttatni, melly az ideig­lenes földadó életbe léptetésére megkivántató munká­t) Lásd PESTI NAPLÓ 6. és 11. számait. latok véghezvitelét eszközölje, az eddigi adózó és adó­mentes földbirtokosokból, egy kinevezendő ügyvezető elnöklete alatt. E bizottmány azonnal megkezdendi az előmunkálatokat, mellyek a következendőket foglaland­­ják magukban: 1. A község határát képező mezők és fordulók ha­­tárleirását és megjel­ölését. 2. A községileg szokásos földmivelési mód mellett előforduló mivelés különféle nemeit, p. o. szántóföldek, rétek, szőlők, kertek, stb. 3. Az osztályzatot, azaz a mivelés minden neme minő különböző fokozatokra oszlik, a termény-, illető­leg jövedelem­képességre nézve. 4. A fekvési telekkönyv elkészítését, azaz minden egyes föld felvételét topographiai rendben, följegyezve a földbirtokos nevét és lakását, a föld mivelési nemét, területét, a községileg szokásos területi egység (hold-, köböl-szám stb.) szerint; az osztályt, mellybe termő­képességére nézve minden egyes föld sorozandó. Ezt követendi a termés, illetőleg jövedelem meg­becslése termesztményekben, végre a természeti ter­més pénzbecslése, az 1824—diki év terményárai sze­rint , melly év a kataszternél minden többi tartomá­nyokban a termények pénzbecslésére nézve norma­év gyanánt vétetett, tekintettel az 1836—1845—diki évtized árviszonyaira. E nyers terményből a tiszta termény, illetőleg jö­vedelem, kitudására, levonások fognak létetni minden egyes művelési nem és osztály szerint különkülön olly arányban, melly más tartományokban véghezvitt ka­taszteri becslések alkalmával nyert húsz éves tapasz­talat bizonyítása szerint, terményzés és költség kö­zött állandónak mutatkozott és találtatott. A termésbecslésre kiküldendő hatóságok, tisztvise­lők, és más egyének, e végre kiadandó külön oktatá­sokat és utasításokat, fognak kapni. A rendelet egyes pontjai közöl különös tekintetet igénylenek a következők: Minden mivelési nem és osztály bizonyos területi mértékére készített tisztatermési tariffa, s minden föld­­birtokos minden egyes földjére, ennek területi aránya szerint, fog alkalmaztatni. Épületek haszonvétele gyanánt a bérbeadott házak­nál a házbér, másoknál a használat értéke fog tekin­tetni, és ezek a lakrészek aránya szerint fognak osz­tályokba soroztatni. 1. A földadó, a közönséges szorgalom és községi­leg szokásos mivelési mód mellett felveendő közép­tiszta terméstől, illetőleg jövedelemtől, fog fizettetni, mi a hanyag gazdát sujtandja, a kitűnőleg szorgalmast és értelmest pedig jutalmazandja az által, hogy így előál­lított nagyobb termése szorgalmának gyümölcsét egész mértékben engedendi élveznie. Így való ugyan, hogy ezen adórendszer a földmivelési ipar emelésére ser­kentő ösztönül szolgáland, de ne feledjük, hogy sok helyen ezen ipar pangani lesz kénytelen, részint ré­gebben történt beruházásoknak a háború alatt történt megsemmisülése miatt, részint új beruházásokra, vagy a megsemmisültek visszapótlására szükséges tőkék hiá­nya és meg nem szerezhetősége miatt; min a földbir­­toki hitel megalapítása és emelésére szolgálandó posi­tív rendszabályok által kellene segítni, különben ezen adószabály nem gyakorolhatandja ösztönző üdvös ha­tását, sőt inkább nyomasztó teherré válhatandik. 2. A földek és házak tiszta jövedelme becslésénél a tőkeadósságok, pénz- vagy természeti tartozások ki­szolgáltatása, egyrészről a birtokosnak egy harmadik iránti akár tisztán személyes, akár birtokán fekvő kö­telezettségei, nem fognak tekintetbe vetetni, tehát nemcsak azon kötelezettségek, mellyek ezen adósza­bály kihirdetése után fognak elvállaltam, hanem a je­lenleg fenállók sem. 3. A földadói provisorium fenállási ideje alatt a mi­velés nemében történendő változások nem fognak te­kintetbe vetetni. E pont azért érdemel különös tekin­tetet, mivel Magyarország földmivelési viszonyaiban, az úrbéri tartozások megszüntetése által, gyökeres vál­tozás történt. E változás, a mivelés nemeire nézve, eddig nem gyakorolható igazi hatását a háborús idők miatt, s alig fogja azt bevégezni azon időre is, midőn az új földadó életbe lesz léptetve. E hatásnak különös fontos momentumát képezendi az, hogy a birtokosnak természetbeli munkailletősége megszűnvén, s az an­nak fizetésére megkivántató forgó tőkét megszerez­ni , a fentebb óhajtott positív rendszabályok létesíté­se nélkül, képes nem leendvén, vagy piaczi és áru-, vagy egyéb mivelési viszonyok miatt, többecske munkát igénylő mivelésnemet, fizetett munkával nem A FESTI NAPLÓ HATÁRA. EZER ÉV ELŐTT. Eredeti beszély. Irta KELMENFI LÁSZLÓ. I. — És te, fiatal levente, — szólt Zoborhoz vén Förgeteg, —­ mért nem követed vitéz társaid példáját, s lépsz közelebb tűzhelyemhez, hogy sorsod jövőjét, mellyben nagy fontos­ságú dolgokat látok, felfödjem előtted ? Mindnyájan Zoborra tekintenek, s tekintetökkel felhíni lát­szottak et, hogy elégítse ki kíváncsiságát, vagy­is igazabban szólva, az ő kíváncsiságukat. Zobor megérte a néma felhí­vást , de mindamellett kétes : hajlandó lett volna­­ annak en­gedni , ha, a­mit valamennyi férfiszem és ajak, ugyanazt nem mondotta volna szép Lehele bájos pillantása is, kinek, meg­mondhatjuk titkolózás nélkül, a többiekénél sokkal fontosabb oka volt Zobor jövőjéről értesülni, mert e jövő saját jövő­jével volt szoros kapcsolatban, Zuárd bárdús leánya a fiatal hős Zobor szeretett arája lévén. Zobor műveit országok messze földein nem hiába utazott. Ő, ki a delphi, dodonai, trophoni jósbarlangokat beutazó , sőt a kilenczedik század újabb jósbarlangiban is megfordult, s a feldúlt régieknek és a helyökbe állított újaknak egyiránt be­látta titkos rugóit,­­ Förgeteg asszony jósigéinek nem volt hajlandó fontosságot tulajdonítani. Van azonban a földön ha­talom , melly gyakran túljár az erős férfi mélyenlátó eszén, melly e hideg értelmet a szív meleg érzelmeinél fogva gyakran hordta pórázon ezer évek előtt, és hordani fogja ezer évek után. Illy hatalom volt Zoborra nézve Lehele fenebb említett kérő tekintete, erősítve még csengő hangja ellenállhatlan ha­talma által. — Szép arám ! — szólt Zobor suttogva a mosolygó Lehe­léhez , miközben elvonult helyzetéből a tárosnő tűzhelyéhez lépett, — ne csodálkozzál, ha kevés kedvem van sorsom jö­vőjét hallani olly asszony szájából, ki már neked, kit boldog­nak tudni legfőbb óhajtásom, s kitől boldogságomat közel jö­vőben várom, bal sorsot jövendölt. — E szavak azonban csak az eddigi vonakodást menték, mert Zobor minden további felszólítás nélkül Förgeteg elé állott, hogy hallja jóslatát. Az alak, melly helyet foglalt a tűzhely előtt, magas és daliás volt, az arczedzett és szilárd, a magatartás férfias és büszke, s a hang, mellyel a vigyorgó tátosnő megszólittatott, olly hatályos és parancsoló, hogy ez utóbbinak kezeiben meg­­reszkedtek a bűbájos szerszámok, még jobban megreszketett belsejében a gonosz lélek, melly a kimondandó jósigét már megalakító nyelvére. — Ha nehezen kell is hallanom jóslatodat, — szól a Zobor a vén tátosnőhez, — szólj nekem bölcs igét hazám jövője fe­löl ; mert mig honszerető szívemnek ez iránt kell kétséges­­kedni, addig saját sorsom iránt közönyös vagyok. Förgeteg tudákos mosolylyal nézett a fiatal levente arczára, s nem minden czélzás nélkül adá válaszát: —­ Mit érdekel té­ged, ha nagyobbakat nem érdekel, a haza sorsa? Közember gondjainak csak magára és övéire szabad kiterjedni, s csak e tekintetben várhatsz tőlem feleletet. A haza sorsa csak fejdel­­mek gondja. Maga királyod nem intézett hozzám eziránt ki­váncsi kérdést, miként akarhatod, hogy válaszoljak a te kérdésedre ? E rövid szóváltást rövid csend követé, mellynek a történet­írók nem tudják magyarázatát adni. Annyi bizonyos, hogy minden szem önkéntelenül Hadár király felé fordult, ki, ha volt volna is valami illetlen az iménti szóváltásban, kevesebb el­­mésséggel bírt azt kitalálni, mint jó szívvel és engedékeny­séggel, minden maga körül kiejtett szót jóra magyarázni; mi­után azonban a barlangban levő valamennyi szempár rája volt irányozva, szükségesnek látta valamit mondani, s e szükség érzete alól, mielőtt az nyomasztóvá válnék, egész könnyű­séggel a következő szavakkal menekült: A király sorsa a haza sorsa lévén, a kettő elválhatlanul összeforra egymással; mi­után pedig saját sorsom felöl meghallom a tátos-igét, termé­szetes következés, hogy a hazának sincs egyéb teendője, mint hogy győznie kell, és akkor győzni fog, benn is künn is. A hősök és leventék, kik jelen valónak, mindnyájan súlyos fej­mozdulattal helyeslék Hadár bölcs magyarázatát, s olly erős taglejtéssel csörteték meg jobb kezükkel az oldalukon függő vastag görbe kardot, bal karukkal a domború hosszas négy­­szögű paizst, hogy ez elhalárzott mozdulatra s azon rövid fel­­dörgő hangokra, mellyek azt kisérték, a legelfogulatlanabb vizsgáló is meggyőzödhetők, miszerint itt olly férfiakat lát, kik legkisebbet sem fognak a harcztéren elmulasztani, a mi azon közösen óhajtott eredményt előidézni képes, hogy a haza és a király győzzön. A tartós lelkesség e mulékony fellobbanása, vagy tán azon kissé gúnyos hang, mellyel Förgeteg iménti szavait kiejtette, olly hajlékony kedvre emelék a különben komoly gondolatokba elmerült Zobort, hogy miután a haza sorsa fe­löl illy c­áfolhatlan úton és módon megnyugtattatott, nem tartó lelkismeretlen dolognak , apróbb tárgyakra is lebocsát­kozni, s ön sorsa felöl jóslatot hallani, ámbár ezt inkább azért téve, hogy mások kíváncsiságát kielégítse, sem mintha ön­magának kishitűsége a jóslatok és jövendő mondások iránt megváltozott volna. ... A fiatal levente erős oroszlánhoz ha­sonlított , s bárány-türelemmel várta, mint nézi ki a tárosnő sorsa jövendőjét, tenyere barázdáiból, arcra vonásiból, a csil­lagzatokból, a láng lobogásából, a madarak hangjaiból, a tűz­hely felett rotyogó bográcsból; — a kártya még akkor nem volt feltalálva. Förgeteg röviden végezte előkészületeit, s midőn a fiatal levente jövendőjét a bogrács fenekéről végkép kiszedte, s minden más ide tartozókból az utolsó betűig kiolvasta volna, ünnepélyes arczczal fordult a hős társaság felé, melly a fekete füstü tűzhelyet széles kíváncsisággal állta körül. ... A nő egész lényét valóban több, mint földi ihlettség látszott m­eg­­szállani; arcza aggdadás-redői méltóságos matronai kifejezést ') Lásd PESTI NAPLÓ 15-dik számát.

Next