Pesti Napló, 1850. április (1. évfolyam, 19-43. szám)

misü­lés magvát önmagában hordja, minek a derekint éldető, s tetterő nélküli oktalankodók közönségesen csak hirmondó előfutárai. A nálunk divatozott erdőpusztítások fő okát egyébiránt azon úrbéri viszonyban találjuk fel, melly az úrbéreseknek a határ­beli erdőkben a tűzi — s némileg az épületi — faizás haszon­vételét biztosította, minélfogva a volt földesurak az illy szol­gaság Cservilut) alatti — s inkább terhükre, mint hasznukra levő — erdeiknek okszerű mű­veltetését soha czélba nem ve­hették. Ezt tekintve, a földesurak azáltal akartak magokon segítni, hogy erdejüknek egy részét kiirtották, az irtványt terményzés által jövedelmezővé teendők. A művelés alá jutott uj major­ság eleinte jól is gyümölcsözött, de csak addig, mig a hatal­mas zápor a termőföldet le nem mosta, terméketlen kopársá­­got hagyván maga után; minthogy az erdőirtások megtör­téntek olly hegyes-dombos vidékeken is, mellyek fekvésüknél fogva csak erdőségre voltak alkalmasok, s ettől megfosztva, haszonvehetlenekké váltak , mig a faizás alatti erdőrész, min­den földesúri fölvigyázat nélkül maradván, a faizás-jog gya­korlatát nagyban űző úrbéresek által pusztíttatva, ép olly ha­mar tüskésbokros vadonná vált. A nagyszerű vállalatnak vég­eredménye az volt, hogy a földesurnak erdeje nem maradt, s a jobbágyság az úrbéri faizás-jog gyakorlatából kiesett. Az okosabb földesurak, erdejüknek legalább egy részét az úrbéri fajzás-jog gyakorlatától megmentendők, jobbágyaikkal egyezésre lépvén, erdejükből egy részt kiszakítottak, s ezt a községnek fajzási jogpótlásul átengedték. Igaz, hogy— a fölügyelés nélkül maradt — községerdők nagyobb részt elpusz­tultak, de a földesúri erdők legalább a pusztítástól megment­ve, rendszeres művelés alá vétethettek. Nem igen tagadhatni, miként korunkban nagyon is helyén van, hogy a földesúr is fölmentessék erdőbirtokára nézve az úrbéri fairás-jogi szolgaság alól. E tárgyra nézve azonban az a kérdés támad : kinek van joga itt kárpótlást követelni, a föl­­desurnak-e, vagy az úrbéresnek ? A földesurak az úrbéri vi­szonyok megszűntével — erdőbirtokukra nézve — csak te­hertől mentetnek föl, s igy azon erdőrészért, melly a fölsza­badult község számára talán kiszakítandó volna, kárpótlást nem is igényelhetnek. Az igy előidézett községerdők pedig rövid idő múlva úgyis mind elpusztulandnak, mert az illy apró erdőcskék okszerű erdőművelésre nem alkalmasak. Aprók leendőek pedig az úrbéri faizásjog pótlására kiszakítandó er­dő­részek, minthogy az erdős vidékeken alig találunk úrbér alatti helységet, mellynek határában 10—15 jobbágyteleknél több léteznék. Az állodalomnak egyébiránt érdekében van, az erdők jó karbani tartása. Ezt tekintve, czélszerűnek találom, hogy az úrbéreseket illető úrbéri fajtás-jog az úrbéri kárpótlás kiszá­­mitásánál számításba se vétessék, s a faizás-jog — mint ez úrbérszerüleg gyakoroltatott — örökre eltöröltessék. A földesurak azért még sem követelhetik a faizás-jog pót­lására kiszakítandó erdőrésznek szabadhasználatú birtokát in­gyen. S igy jogszerűnek s igazságosnak tekinteném, ha az illy erdörészek illőleg megbecsültetnének, s a földesurnak sza­­badhasználatu birtokához csatoltatnának, levonván az illy er­dörésznek becsűárát az úrbéri kárpótlást illető járandóságból. E tárgynak illy módoni elintéztetése által senki sem vesztene, az állodalom pedig nyerne. A melly határban nádas van, hol a jobbágyság a nádlási ha­szonvétel gyakorlatában volt, ott, a legelő elkülönzése alkal­mával, a nádasból az úrbéreseknek járandó illetőség ugyan­azon arányban volna kiszakítandó, mellyben a legelő-illetőség kiméretett. Miszerint ezen úrbéri viszony is kiegyenlíttethet­­nék a nélkül, hogy az úrbéri kárpótlás kérdésének megfejté­sekor a nádlási haszonvételre nézve egyéb teendő maradna, mint az, hogy a felek ezen ügynek illy módoni elintéztetése mellett igen is megnyugodhatnak. B. Felsőbb rendelet következtében a kir. József-ipartanoda részéről köz­hírré tétetik , miszerint a két testvérváros iparű­zó osztályának kivona­­tára i. e. ápril 7—től kezdve minden vasárnap­ és ünnepeken délelőtti 9—11 óráig a kir. József-ipartanoda tanteremeiben dijnélküli nyilvános népszerű előadások fognak tartatni, az ereszet- és géptanból, német nyelven. Milly korszerű s a honi ipar emelésére milly czélszerü legyen a polgári közigazgatásnak ezen intézkedése, bizonyságul szolgálhat azon általános részvét, mellyel hasonló előadások mindenütt fogadtattak. Az erők géptani alkalmazásának s hatásának elvei fognak ezen előadások­ban magyaráztatni s terjesztetni, olly szellem- és irányban , mikép a hallgatóságtól csak a közéletben előforduló számvetési mű­tételek gya­korlottsága kívántatik meg. Krusper István ur, a bécsi öszmű­vészetnek növendéke, előadásaiban Burg cs. kir. kormánytanácsos s öszmü-intézeti tanár népszerű erészeti s géptani munkáját fogja az előadásokban kö­vetni , s a mennyire a jelen tanév engedendi, a kir. József-ipartanoda minta-gyűjteményének használása mellett, ki fog terjeszkedni az ere­­szet s gépészet nevezetesebb tanaira , úgymint a merev s folyó testek egyensúlya­ és mozgására, ezeknek az egyszerű s vsszített gépekrei alkalmazására. Azon hallgatók, kik az év végével próbatétet adni s erről bizonyít­ványt nyerni kívánnának, az igazgatóságnál lesznek besorozandók. Költ Pesten, 1850-d. évi april 1-jén. KARÁCSON MIHÁLY m. k., a k. József-ipartanoda igazgatója. Szeged, mart. 27-kén. „A nagy búnak és bánatnak miatta , „Hegedűnket függesztettük fűzfára !“ Szeged, a tiszai puszták ezen fő­városa, a szerencsétlen álszabadság egyik tűzhelye, valamint tősgyökeres magyar szomszédai is Csongrád, Szentes, Vásárhely, kínzó bizony­talanságban élnek, lehangolt kedélyeik mutatják a legköze­lebb múlt idő feletti bánatot. A bánatos népkedélyt enyhíti a királyi kegyelem e vagy amar atoni hozzájok érkezésének hite; igy a nemzetőrök be nem soroztatása, a honvédek iránti engedékenyebb eljárás, sok apa homlokán redőt oszla­tott, engesztelő s vigasztaló szellemkép lengte keresztül a puszták imer országát, s a nép hajlandó hinni a jó akaratot, hajlandó visszatérni az ősöknek a király iránti hűségben jár­tas ösvényére, csak bánni és pedig oktatólag, kell vele tudni. Így szükségesnek gondolnám, hogy a tisztviselők ő­felsé­gének szózatát, a birodalmi alkotmányt több ízben, több alka­lommal nép­értelmiséghez alkalmazottan fejtegessék. Nem kell ahoz ünnepély, jut a tisztviselőnek elég alkalma ezt a népnek minél többször előadni, s ő Felségének nép iránti nemes gon­dolkozását , akaratát s gondoskodását megmagyarázni. Olly községekben, mellyek az értelmiségnek illy fokára jutottak, azon birodalmi alkotmánynak több példányit megküldeni, a Pesti Naplót, mellynek felfogásom szerint egyik czélzata az ö­felsége­s kormánya iránti bizalmat éleszteni, hasonló közsé­gek kezébe juttat hatását eszközölni, a jegyzők, lelkészek, ta­nítók jó akaratában meg­nyugodva, a jó magnak elhintéséről, kikeléséről, a kikeltnek ápoltatásáról gondoskodni, mind olly feladatok, mellyeket a tisztviselő, leginkább a mostani körül­ményekben főbb teendői közé számíthat, tudnia kellvén, hogy a béke és csend megállapítása, a népkedély szeliditése azon kellékek , mellyek nélkül mostani állásának vagy éppen nem, vagy csak felületesen s hi­ányosan felelhet meg. Szerettem hallani Szeged városában egyik közbecsülésre méltó lelkésznek múlt alkalomkor a templomba gyűlt néphez tartott oktató beszédét; olly jelenetek épületesek, s belátá­som szerint annyira kötelességbe vágók, hogy én illyést nem megrovandónak, hanem mindenek felett dicsérendőnek s ma­gasztalandónak tartok. Tudjuk, a múlt idő szomorú emlékezetéből, hogy a szó­székről a népet még ős természetéből is — a király iránti hű­séget értem — ki lehetett forgatni, mennyivel inkább ter­mészetes, s igy hihető, hogy a haza szerencsétlenségére elhagyott ősi természetét, király iránti szeretetét, ugyan­­onnét kalauzoltatva, ugyanazon helyről oktattatva, legbizto­sabban visszanyerendő. A népet csak a múlt idő szerencsét­lenségének élénken festett képével lehet fölébreszteni és ébredtével jóra vezérelni; — egyébiránt is azon olly sok keserűséget okozott időszakot édesen festeni, csak a gyógyu­lást komolyan nem akaró ajánlhatja, mert az orvosság termé­szetében fekszik gyakorta, hogy keserű és nem kedves, de mégis gyógyít. Többnyire a közügyek úgy mennek, mint menni szoktak akkor, midőn a kormány személyzetében változás történik, így van Csongrád megyében, hol köz­tudomás szerint a fő­­ispáni hivatal megürülvén, sőt meg is szüntettetvén, az a­l. váradi kerületi miniszteri biztos hatóságába olvasztatott. Miniszteri biztos urat vidékünk ugyan személyében nem ismeri, de a haza és király iránti jó híre hozzánk, már meg­érkezte előtt megjött. Illy férfiú kell imez eredeti typusába romlatlan magyar fajnak, melly képes megkülönböztetni szigorú igazságtól az üldözés vágyát. Egyéb szép jelleme közt e magas vonása lévén vidékünk főkormányzójának, mgo Cseh Edvard urnak, nem csoda, hogy naponta és szívesen várjuk őt, várhatjuk pedig annál alaposabban, miután hivata­los, jó magyar személyzetének egyik része már is városunk­ban foglalkozik. Illy helyzetben Csongrád megye és Szeged városának hi­vatalos állapotáról ezúttal, mint igen valószínű, különbél is némi vonásiban változandóról, nem k­ok, fentartván ma­gamnak ön lapját kimerítő minden-ágy tudósitásimnak azoz időre, midőn fenn is tisztelt miniszteri biztos ur e megyében megjelenendésével a jót meghagyva, a hibást kijavítva, azt mi még rendezetlen rendezve, e megye s város szerkezetét­­ közjólét s birodalmi egységnek állandósitandja. Birodalmi egységnek merem mondani, mellytöl én nem fé­lek, sőt annak erejében s­utalma alatt látom azon biztosítékot hogy magyar nemzetem s nyelvem épségben fenmaradjon, ha ön maga is akarja, melly nyelv iránti korlátozásnak itt mind­eddig legkisebb jelenetei sem mutatkoznak. HARKÁNYI: Kalocsa, mart. 25-kén. Tisztelt szerkesztő úr! Igénytelen személyemre maradt e magasztos hivatás, s mit előbb teendeztem, ha tudom, hogy városunk tekintélyesbjei, kiknek felhívásuk nyomatékosabb volna, késnek tenni azt, mi most gyenge tollamra maradt, s mi­nek sükerét nem is felhívásomra, mint inkább a nyomorban sínylődök jajfohászira, és az emberbarátok részvétére bízom. Martius 16-kán reggeli 7­ órakor városunk felső részében tűz ütött ki, melly a folyvást dühöngő széltől elősegíttetve, néhány percz alatt, mielőtt a közelszomszédok vagyonuk meg­mentésére csak gondolhatnának is, mindent megemészte. Bor­zasztó volt látni, mint ragadozta légben a lángokat szerte a még jobban dühöngni kezdő szél, mint repité azokat a város másik részébe, hol szinte tűz ütvén kira rémület irtózatos za­ja hallatszott, — mindenki haza futott, hogy tulajdonát ment­Grün Jakab, Ellinger úr tanítványa, által. A gyermek ügye­sen játszik és nem mindennapi tehetséget árul el; annál in­kább sajnáljuk őt, hogy nyilvános föllépésekre ismételve kény­­szerittetik, midőn még tanulnia kellene; legyen bizonyos a tanítója, hogy a ki nem illy korán kezdi, később annál job­ban fogja magát produkálni. Nagy művésznek lenni mindig szebb, mint csodagyermeknek. — Párdal Doppler ,Ilka‘ czimü operájából, éneklé Hollósi K. és Csillag Róza. — Vál­tozatok 2 fuvolára, Rossini ,Semiramis‘ czimü operájából vett themára; játszotta: Doppler Ferencz, nemzeti színházi zene­kari tag, és fivére Doppler Károly, a budai színház karnagya. — Anna Ricci „Chi dura vince“ czímű operájából, zongora­­kísérettel éneklé Szabó Emilia, újon szerződött intézeti tag. — „Négyes magyar dalok“ Egressi Bénitől, éneklék Bognár, Benza,Köszeghi és Paczolt. —,Sóhajt karének Verdi,Macbethi czimü operájából, éneklé az összes énekkar. — Beethoven ,Szent István királyihoz irt nyitánya, előadva az összes zenekar által. — ,Ábrándi magyar dalokra, szerzette s előadta Székely Imre zongoraművész, igen jól. — ,Romancz‘ Egressi Béni­től, éneklé Füredi. — ,Coriolan‘ ballada Párkányi Bélától, sza­valta Jókainé. — ,A vágy könyer dal Langertól, éneklé Paczelt műkedvelő. — ,Csalogány búcsúja, dal Egressi Bénitől, éneklé Hollósi Kornélia. —­ ,Hymnusz Köleseitől, Erkel Ferencz díj— koszorúzott zenéjével, előadta a nemzeti színház összes ének­es zenekara. A BUDAPESTI HANGÁSZEGYLET HANGVERSENYE. (Mártius 25. a nemzeti casino teremében). Nem rég ideje, hogy alkalmunk volt szólani ezen derék egylet kebelében létező énekiskolának ugyan a nevezett terem­ben adott hangversenyéről, s nagyon örvendünk, hogy az egylet azon egy pár észrevétel iránt, mellyeket ott tenni al­kalmunk volt, megbecsülést tüntetett ki jelen hangversenye rendezésében, mellynek részletei most arányos kisebb számra voltak leolvasztva, s e kevesebb szám közt sokkal nagyobb mértékben képviselve a klassikai zene, mellynek, mint ugyan­akkor említők, megkedveltetése s terjesztése volna e munkás egylet feladata. Az egylet jóra-törekvésének szembeötlő jelét adja az által, ha illy készséget árul el, haladni azon jobb irányban, mellyben zeneegyletnek, ha czéljának megfelelni akar, haladnia kell, s valahányszor ezt tapasztaljuk, minden­kor örömmel feledjük azon gyöngeséget, melly az őszintén nyújtott figyelmeztetést meghallgatja és követi, s a mellett mégis apprehensiót akar a figyelmeztető iránt mutatni. Mi, valamint általában minden intézet iránt, úgy a zeneegylet iránt is, nem az által véljük igaz rokonszenvünk jeleit adni, hogy netalán a halfogásinak is hízelegjünk, hanem, hogy derék élő­­haladását tehetségünk szerint min magunk is eszközöljük. A mai hangverseny, Braeuer F. egyleti karmester igazga­tása alatt, rendezésben és kivitelben egy iránt jeles volt, mű­­elvekben gazdag, s igy teljes mértékben dicsérendő. Az első szakaszt Mendelssohn-Bartholdy ,Szép Melusinal czimü regé­hez irt nyitánya kezdé meg, mellyet az egyleti zenekar kerek összevágással adott elő. — Következett volna Tomala Anna kisasszonytul „Az intés“ czimü dal, mellyet azonban, a neve­zett k. a. rögtöni elutazása miatt, Kar­eh k. a„ kiről már múlt alkalommal dicséretesen emlékeztünk, adott elő köztetszésre. — Hammel A.-moll hangversenyéből az Adagio és Rondo szakokat Kubinyi Krisztina k. a., Them Károly ur tanítvá­nya, igen tisztás helyes kifejezéssel játszá. —„Bujdosó 11 nem­zeti dal Egressi J?.—töl, mellyet Stéger urnak a nemzeti szín­háztól kellett volna énekelni, elmaradt. — „A tengeri vihar“ nagy karének Haydn József­től, jól adatott. — A második szakaszt m­egnyitó Beethoven Lajos „Pastoral Sinfonia“-jának 1-ső része, melly a hangversenynek fénypontja volt. E nagy­szerű mű­helyes előadása mind a karmesternek mind a zene­karnak becsületére válik. — Ezt követte volna „Eri királyf” czimű dal, egész hangászkarra hangszerelve Brandt M. által. E műnek előre örvendünk, mert magát a Schubert-féle dalt Liszt F. jeles zongora-arangementja szerint ismerjük, s is­merjük egyszersmind Brandt M. ur jeles hangszerelői s szerzői tehetségét, annál inkább sajnáljuk, hogy annak hallhatásától, Stéger ur meg nem jelenése miatt, el kell­ maradnunk. A „Les Arpêges“ Vieuxtemps-tól előadatott Huber ur a nemzeti színházi hangászkar tagja által. Az előadó sok bravourt fejtett ki s diadalmasan küzdött meg az előtte álló nehézségekkel, minélfogva teljes dicséretet érdemel. Eltérve azonban az elő­adás nehézségeitől, mik különben magukban zenét soha sem tesznek, a compositio teljes üressége sajnálatra gerjesztőleg tűnt ki a többi előadott művek mellett. — Az egészet Haydn József „Teremtés“ czimü oratóriumának végső kara rekeszté­se, mellyben a magán hangszerepeket Boroczkay k. a., Patzelt és Müller urak adták elő, halad. Örömmel nézünk az egylet további hangversenyeinek eléje, ha megkezdett pályáján, min nem kétkedünk, illy szépen Deés, mart. 27-dikén. □ Folytatva előbbi levelemben megkezdett rajzát közviszo­­nyunknak, Írhatom, miszerint egy ambuláns büntető­ törvény­szék útnak indult azon nem-politikai bűnösök megítélésére, kik még a forradalom előtt fogattak be. Üdvös ezen intézkedés, mert sokan szenvednek régóta megítéletlenül, a politikai za­varok megakasztván az illy ügyek tárgyalását. Az előveendő ügyek közé tartozik a már 5 év óta itt szenvedő Gyarmati-féle hamis bankjegyterjesztők pere is. Vajha a polgári törvény­székek is mentül előbb felállíttatnának! Igen sok az ellátandó polgári ügyek száma, mellyek bírói közbejövetelre s kiegyen­lítésre várnak. Várjon ide is idegen egyéneket alkalmazand­­nak-e ? — Egészen sajátlagos természetű honi viszonyainkból fölmerülendő ügyekben nagyon nehéz lesz idegen egyéneknek, idegen szellemű törvények szerint, ítéletet hozni. Pedig úgy halljuk, hogy ezen állomások is, mint az eddigiek nagy része, idegenekkel fognak betöltetni. Annyi igaz, hogy a nép idegen tisztviselőit nem kedveli, s hozzájok nem igen folyamodik. — Ollyan is van köztök, ki egy hazai nyelvet sem ért. A Retteg-vidéki katonai parancsnokság megváltozott. A kormánynak igen méltánylandó azon intézkedése, miszerint a közvélemény irányzatát figyelemmel kiséri, s a közvélemény bizalmát nem bíró kormány­orgánumokat elmozdítja. Az új parancsnok, őrnagy Kaufman úr, igen lejális érzelmű férfi,a­ki alaptalan rágalmaknak, feladásoknak nem ad helyet; az itt Deésen nagyrészt ártatlanul szenvedett politikai foglyok közöl néhányat szabad­lábra állított, s a többiek ügye gyors ellátása iránt is rendelkezett. Az adóhivatalok mellé azon vidékbeli birtokosok nem al­kalmaztathatnak. — Közelebbről egy számoltató vegyes bi­zottmány fordult meg itt, melly a város pénzügyeit megvizs­gálta ; — a pénztárt nem találta a legrendetlenebb állapotban. Különben a városok szerkezetében semmi változás nem léte­tett. A tisztviselőség, a kolozsvárit kivéve, a régi. A királyi városok a kormányzóval, a mezővárosok a vidéki parancs­noksággal leveleznek.

Next