Pesti Napló, 1850. április (1. évfolyam, 19-43. szám)
1850-04-09 / 25. szám
fogadja, mint az szinte a király választása is. A köztársaság az, mi bennünket végre egymástól különválaszt. Ezen ildomos kifejezés, mellyet mi gyakran fogunk ismételni, melly olly jól határozza meg helyzetünket s érdekünket, melly egy Francziaországéval, végszava a royalistái összeesküvésnek tenni szokott szemrehányásoknak. Egyébiránt, ki sidta többségünket? Nem Francziaország? Ha tehát azt mondjátok, hogy royalisták vagyunk, azt kell mondanotok, hogy az Francziaország is. Ti ellenben azt vitatjátok, hogy Francziaország kívánja a köztársaságot, s hogy ezt a választások által tanúsította; ne állítsátok tehát, hogy mi, mérsékeltek, kik e választások többsége vagyunk, el akarjuk rontani, mit az ország megtartatni kíván a megválasztásunk által. Ebből következik, hogy elleneink alaptalanul vádolnak bennünket. De kénytelenek igy tenni, mert elvégre is ügyünk igazságos, s ha igy, erősek vagyunk, s az idő szentesitni fogja a diadalt, mellyet az ügy adott. Ez fő oka, hogy bizalommal legyünk. Egyébiránt nem kell gondolnunk, hogy nincs veszély, mert sok van. Nem kell eltitkolnunk ezt magunk előtt, de nem kell nagyitnunk is. Kezünkben vannak az eszközök, mellyekkel ellene fordulhatunk. A socialismus veszély, bármi sincs benne. Sok ügyetlen, de mindamellett baljóslatú csábokkal lép föl. Csak egyet említünk meg. A socialismus leghatalmasb frigyese — a nép nyomora. S a nyomor nem okoskodik, s a legbátorabb reményekre is épít. Ahány munka és kenyér nélküli napszámos csak létezett, az, mind socialista volt; mihelyt megjön a munkabér és dolog, az ész visszanyeri uralmát, s a socialismus megszűn, vagy legalább elveszti alapját.-------— Gondoskodjunk munkáról, s a dolgozó osztályt elvonjuk a socialismustól; sat. — Francziaország déli vidékein — írja a Napoleon czimű lap — forradalmi társulat létezik, melly magát Montagnardoknak (hegyieknek) nevezi, s melly nem egyéb, mint folytatása a köztársasági egyetemlegességnek (solidarité republicaine). E társulat egész Provenceban szervezve van, s elágazik Lyonig, Saint-Etienneig, Grénobleig; s ha fölkelési feladatnék Marseilles-, Toulon- vagy Lyonban, vagy a díjak megtagadása, vagy bármi egyéb rendszabály által legott cselekvőig lépne föl a Rhone folyam partjain. A fő vezetőket ismerik a városi hatóságok, mellyek kebelében működésük a legveszélyesebb. — A La Presse-ben ápril 3-á. olvassuk : „A németügynek európai congressus elé kerülhetéséről van szó. — Több jelenség mutat arra , hogy keleti háború küszöbén állunk. „A sajtótörvény iránti bizottmány áprilikán ismét összeült, hogy a sajtó ügyében a küldöttség által tett észrevételek és óvások felett határozzon. A bizottmány, mint mondják, hovátovább nagyobb zavarba jön. Szó van arról, hogy a miniszteri javaslat egészen új alakot öltene a bizottmánynál. „Ma (ápril 3-d) osztatott szét Berryer előterjesztése, a budget-bizottmány nevében, melly szerint a belügyi miniszter az idei festészeti és szobrászati műkiállítás költségeiül 61,917 frank kiadására hatalmaztatik fel. E kiállítás helyett a Palais-National van kitűzve. E lap első hasábjait személyes viták töltik el, mellyek Girardin Emil és Petetin Anzelm közt folynak, s mellyeket az elsőnek követül föllépése, s a socialisták általi visszautasítása idéztek föl. Minden személyességek mellett is sok tanulságos van-e vitákban, mennyire az 1848. febr. utáni eseményekre nagy világosságot vetnek. A nemzeti gyűlésben folytatták a budget némelly pontjai feletti vitákat, mellyeket, minthogy ránk nézve csekély érdeküek, ezúttal mellőzünk. A Voix du Peuple lap lefoglalása, miről tegnap emlékezünk, következő okoknál fogva történt: 1-er, mert sértegetett és kigúnyolt olly vallást, melly Francziaországban törvényesen szabad; 2-er, mert megtámadta a tulajdonjog elvét. A la Voix de Dieu et du Peuple sense czimű lap viszont azért koboztatott el, postán és irodájában, mert e kifejezéssel élt le a köztársasággal! — A J. d. Débats egész kiterjedésében közli azon előterjesztést, mellyet a departamenti mérsékelt szellemű hírlapok egyesületének küldöttei a nemzeti gyűléshez a minisztérium sajtótörvény-javaslata ellen nyújtottak. Panaszuk a bélyeg ismétt behozatala s a biztosítéknak szörnyű aránybani nagyítása ellen intéztetik. Okaik közt kiemelik különösen azon jót, mit utóbbi kétévi működésük által a rend ügyének tettek; nem tulajdonítják ezt maguknak érdemül, de mindenesetre figyelembe vetetni kérik, miután a kérdéses törvényjavaslat elfogadása által nagy része a departamenti hírlapoknak meg fogna szűnni, s igy, ha nem is enyészni, legalább csökkenni azon hatás, mellyet eddig előidéztek. — A Constitutionnel hosszú czikket hoz a socialismusra állítólag áttértekhez. A czikkben Girardinon van ezélzás, bár neve nem említtetik. Tartalma érdekes, semhogy legközelebbi számunk kivonatosan ne adná. ” Az Assembler National-ban olvassuk: „Vidal úr azon elhatározása, hogy a bas-rhinei (alsó-rajnai) departamentet akarja képviselni, máris viszályt idézett elő a vörösek seregében. Tudjuk, miszerint Girardin urnak legtöbb kilátása volt Párisban, a socialisták segítségével, képviselőül választatni. Girardin annyi szolgálatot tett a hegypártiaknak , miszerint méltán várhatott török hálát. De hiába ! az emberek hálátlanok! Ő keserűen csalódott!-----------Vájjon e keserű csalódás nem leend e elégséges meggyőzni Girardin urat arról, hogy az ösvény, mellyen halad, igen siralmas, nemcsak az országra, de ön személyére nézve is? Végén nincsen egyéb mint pusztulás és örvény.“ — Apr. 3. A Levanteból jövő franczia postahajó, a nagy hóesés miatt nem tudván magát kellőleg tájékozni, zátonyra került. Azt hiszik , hogy magát a hajót aligha megmenthetni, a rajta levő teher a Pyraeusba s onnan Máltába szállitatott. Görögország. Az angol-görög ügy még folyvást foglalatoskodtatja az angol sajtót. Jelesen a Daily News újabb számai egyikében: A görögök és barátaik czim alatt, hosszú czikket szentel e tárgynak, mellyel mi a Galignani’s Messenger után, hogy olvasóink magokat bővebben tájékozhassák , ezennel kivonatosan közleni sietünk. A kérdéses czikk, miután megemlíti, hogy Manchesterben vegyes számmal laknak görögök és németek, kik ott iparvállalatokkal foglalkoznak, s miután különösen dicsérve emeli ki a görögök ügyességét és tehetségét, így folytatja: „De nem csupán e tekintetből, hanem sok más oknál fogva nagyfontosságú dolog, hogy az angolok és görögök egymást jól megértsék, egymást viszonosan tiszteljék, s illető kormányaik szeszélye, irányai vagy versenygései miatt viszonos gyűlölködésbe s ellenségeskedésbe ne jöjjenek. Igen jól tudja mindenki, miszerint Görögország függetlenitési munkájában Angliát és Francziaországot két elv vezérelte. Az egyik az emberiség elve volt, hogy véget érjen azon élethalál-harcz, melly a törökök és görögök közt dúlt, s békés, biztos menhely adassák ez utóbbi fajnak, hová azok, kik a török zsarnokságot nem tűrhetik, vonulhassanak, élvezni ott a nemzetiség és függetlenség áldásait. E közvetlen czéllal az angol és franczia nagylelkű státusférfiak keblében azon óhajtás egyesült, hogy Görögország olly életerőt nyerhessen, melly azt és főnökeit méltó utódivá tegye Európa délkeleti birodalmának azon esetre, ha Törökországnak, rendszerének és dynasztiájának öröködése , ott jólétet előidézni, az ország erejét megszilárdítni s e jelentőséges tartomány függetlenségét fentartani, nem sikerülne. Midőn ezt mondjuk, meg vagyunk győződve, miszerint nem fog találkozni angol státusférfi , ki most, vagy később, Törökország ellen legkisebb ellenségeskedést táplálna, e népet Európából kiszorítni akarná , vagy más czélja volna mint az, hogy e birodalmat gyámolítsa, s állása fentartására és hivatása folytatására segédkezet nyújtson. De, mindennek daczára, megtörténhetik, hogy a törökök nem lesznek képesek magokat Európában fentartani. Fajuk uralkodó faj, melly minden összevegyüléstöl az alattvalók nagyobb számával idegenkedik; s ez olly állandó forrását képezi a gyöngeségnek, melly nem messze sejteti azon jövőt, mellyben félő, hogy a szultán nem leend képes megtartani állását a Boszphorus nyugati partjain. Történjék meg ez, a görögök lesznek minden franczia és angol gondolkozásu statusférfi szemében azok, kiknek legközelebbi igénye leend a szétbomlott birodalomra, s a dynasztia, melly magát Athénben megnemzetiesíté, legtöbb igénynyel biránd uralkodni mindazon népek és tartományok felett, mellyek a Dunáig terjednek. Azonban volt egy harmadik párt is Görögország felállításában , mellynek nem voltak , nem lehettek illy nézetei. Oroszország szövetkezett Görögország függetlenségének előmozdítására a törökök elleni gyűlöletből, azon szándékból, hogy e birodalmat gyöngítse, s azon szükségből , hogy része és befolyása legyen ügyeibe a jövendő királyságnak , mellynek megalapítását nem óhajtotta, mellynek lehető nagyságát, kiterjedését nem kívánhatta.“ Ezen előzmények után ajánlja a mondott lap a görögöknek: szítsanak inkább Angliához, s alkalmat vesz magasztalni lord Palmerston politikáját itt is, Nápolyban is! . . . „A lényeges kérdés — így végzi érvelését — Anglia és Görögország között nem mutatott nehézséget. Ha a görög kormány, mint jön a toszkánai, másnap rögtön válaszolt volna, s a vita elintézését részrehajlatlan bíróra bízta volna, mint bizta ez a szárd királyra . Wyse úr elfogadandotta ez ajánlatot. Hanem a görög kormány magát az absolutismus bajnokául tekintvén: Angliát a szabadelműség bajnokának nézi, s hogy perét élénkítse, meghosszabbítsa és kiküzdje, orosz zászlók alá adja magát.“ — A Journa des Deb. szerint a görög ügy a régi állapotban van. Odin gőzös parancsot kapott Parker Vilmossal egyesülésre. Ganges lő- és élelemszerekkel rakatott meg. Dánia, Slezwig-Holstein, mart. 30. A Deutsche Reform czímű hírlap által tagadott orosz jegyzékirat már kezdi hatásait nyilvánitni. Déli Sleszwigben a helytartóság működésének, miket a porosz seregek eddig békén s tétlenül néztek, úgy annyira, hogy mármár azon vélemény támadt, miszerint mindez Poroszország egyetértésével történik, most gát vettetett. Épen most jut tudomásunkra, hogy Hahn tábornok, az országkormány ismételt felhívására, azon helytartósági tisztviselőknek, kik újólag hivatalkodni kezdenek, értésökre adá, miszerint legott távozzanak, s helyeiket hagyják oda, különben elfogatja s Flensburgba kisérteti őket. Igen természetes, hogy az érdeklettek mitsem késtek a porosz tábornok parancsának engedelmeskedni. Poroszország- Hivatalos tudósítások szerint az utolsó háború alatti dán révzár a porosz kereskedésnek 30,000,000 tallérnyi kárt okozott. Olaszország, Turin, apr. 1. Demargherita Bert, jelentése a Liccardi 1.javaslat felett, kedvezőleg nyilatkozik iránta, mindamellett a gyűlés több tagjai szándékoznak azt megtámadni. Portugália, Lissabon, mart. 19. Az Oester. Corr. szerint Pallas orosz fregattal Madeirából azon hír érkezett, hogy Leuchtenberg hg. már jobban van. Lissabonban nagy csend uralkodik, de aggódnak, hogy Saldanha minden hivataltóli elmozdítása által katonai forradalom idéztethetik elő, mert Saldanhát a seregek igen szeretik. Saldanha elmozdításának okát az illető rendeletben adják elő, ugyanis ő a kormánynak illetlen és sértő kifejezésekben szerkesztett iratot nyújtott be, azt kinyomatta s kiosztogatta. A Diaro do Goberno törvényjavaslatot közöl, melly szerint a kormány felhatalmaztatik a sz. Szék közremunkálásával az ország új egyházi elosztását étesitni: az egész ország, északi egyháztartományra braganzai érsek alatt, és délire lissaboni pátriárka alatt fog feloszlatni. Csak 7 püspökség (Braganza, Visco, Oporto, Coimbra, Castellobranco, Evora és Faro) maradand meg. A Times lissaboni levelezője az ország állapotát igen nyugtalanítónak tartja. Hiszi, ha katonamozgalom nem törne is ki, de Thomar gr. mostani politikájának előbbutóbb forradalmat kell előidézni, melly nemcsak Thomarnak tárczájába, hanem a királynénak koronájába is kerülhetne. A követek kamarája még a sajtó- törvények vitatásával foglalkozik. A számnélküli szakaszok és javitványok mindinkább érthetlen tömkeleggé teszik azokat. Telegrafi tudósítások: Paris, ápr. 2. esti 8 órakor. A polgármesterekről szóló törvényjavaslatot a bizottmány tagjainak többsége ellenzi. A törvényhozás elé számos kérvény terjesztetik a Larochejaquelein féle indítvány értelmében. 5% rente 89 fr. 60 cent, 3% rente 55 fr. 50 cent. Paris, ápr. 3. esti 8 órakor. Favre hevesen rászalja a törvényhozó gyűlésben Carliersnek a kormányzat befolyását, a minisztériumot rendőri minisztériumnak , a rendőr-praefectust közönséges rendőri ügynöknek nevezi, iszonyatos zaj. 5o rente 89 fr. 50 cent. 3% rente 55 fr. 40 cent. BÉCSI LAPOKBÓL. Oestr. Reichszeitung. 0 cs. kir. Felségének Triesztbe elutazása , hiteles tudósítások szerint, májushó első napjaiban történendik. — A Seidl, Bonitz, Mozart és Stifter urak szerkesztése alatt alapult folyóirat az ausztriai gymnasiumok számára április 1-jén, Gráczban Ferstl, s Cililben Geiger könyvárusoknál megjelent. Az oktatási minisztérium megengedő, hogy azon tanulók, kik csak négy gymnasiumi osztályt szándékoznak végzeni , a görög nyelv tanulásától fölmentessenek. —■ Prágában készületek tétetnek egy második általános papi gyűlésre. Volks Zeitung. Déli Magyarországból Írják, hogy a különböző csatákban elestek eltakarítása olly vigyázatlanul s felületesen történt, hogy már most is sok táján a holttestek egyes részei láthatók a föld színén, mellyek rothadása forró nyárban igen ártalmasan halandó jégre, ha idejekorán czélszerü rendelkezések nem léteznek. A hadügyminisztérium a Magyarországban eddig divatozott katonai toborzást, s önkénytesek állítását, a magyar ezredek kiegészítésére, további rendeletig felfüggesztő. Lloyd, Magyarország herczegprimása két új püspökségnek a görög egyesült egyház részéről felállítása tervével foglalkozik ; e püspökségek székhelyéül Lugos és Asszonypataka (Frauenbach) van kitűzve. A hgprimás munkássága az egyházi ügyekben olly élénk, hogy már tizenkét előterjesztvénye fekszik a minisztériumnál. APRIL 9. — REGGELI LAPOK SZEMLÉJE. — Magyar Hírlap, nem-hivatalos részében a prágai „Union“ czimű lapnak Temesvárról küldött czikke ellen emel szót, melly, mint mondatik, a Magyarhirlap ellen írtó háborút igyekszik indítani azért , mert a M. Hirl. olly leveleket küzlött Bácskából, mikben némelly rosz akaratú egyének, notórius lázitok bűntényeiről történik említés, kik véletlenül — nem magyarok. — Újdonságaiban olvassuk, hogy t. Székács József pesti evang. lelkész és esperes kijelenté, mikép a fenforgó körülmények közt esperesi hivatalát többé nem folytathatja. Közöljük itt utólagosan a múlt szám hivatalos rovatában megjelent Haditörvényszéki ítéleteket. I. 1. Karger Ferdinánd, őrnagy ; 2. Szepesházy Ferdinánd, kapitány; 3. Voigt Károly, főhadnagy ; 4. Arnsberg György, hadnagy ; 5. Hermann Benjamin, kapitány ; 6. Lehoczky Ferdinánd , őrnagyi ranggal nyugalomban ; 7. Steiner Ferdinánd, főhadnagy; 8. Strobl Izidor, hadnagy; 9.b.Majtényi Lajos nyugalmi kapitány ; a törvényesen megállapított tényállás mellett beváltván , hogy elfeledkezve a cs. hadseregbe léptükkor letett zászlóesküről, nevezetesen Lehoczky Ferdinánd nyugalomba léptekor elvállalt kötelezettségéről, a magyar fölkelők soraiban résztvettek ; a f.hó 28-án felettük tartott haditörvényszéken a 2, 4, 5, 6 és 8 alatt nevezett vádlottak felségsértés miatt, Amsbergnél csábítás és szökés által terhelve, tiszti rangjok elvesztése s összes vagyonuknak a forradalom okozta károk megtérítésével elkoboztatása mellett, és pedig az utóbb nevezett kötél, a többi lőpor és golyó általi halálra, Karger és Steiner fegyveres felkelésbeni részvét miatt tiszti rangjuk elvesztése mellett, az első 4, a másik 3 évi várfogságra ítéltettek. Voigt a felségsértés bűnétől ugyan fölmentetett, de bebizonyult tevékenytelensége miatt eszközei választásában, hogy a fölkelő seregbeni szolgálat alól magát kivonja, tiszti rangjától megfosztatott, s vizsgálati fogsága büntetésül fölrovatott, és Majtényi, miután a fölségsértés bünébeni részvét alól magát teljesen kimenté, ártatlannak nyilatkoztatott. — B. Haynau tsza.s hadseregparancsnok ur ő excja ez ítéletet törvény utján megerősíté, kegyelem utján pedig a halálos büntetést az arra ítélteknek elengedé, s Amsbergnél 16 évre vason, Szepesházynál 10 és Hermannál 8 évre vas nélkül, Lehoczky várfogság büntetését 8 , Stroblét 6 évre vas nélkül szelidtté, Karger és Steinernak az Ítélt várfogságot s Voigtnak rangmegfosztatási büntetését elengedé, s Majtényi ítéletét helybenhagyá. Mihez képest az Ítélet mai nap közzététetett s végrehajtása elrendeltetett. Arad, mart. 14. 1850.— II. 1. M a r t i n e n go Alajos, főhadnagy; 2. Soneczky Rudolf, kapitány; 3. Szapári Szontagh Fridrik , hadnagy ; 4. Majtényi Kálmán, főhadnagy ; a felettük tartott haditörvényszéken törvényesen megállapított tényállás mellett bevallván és rájuk bizonyulván , hogy elfeledkezve a cs. hadseregbe léptükkor letett zászlóesküről, a fölkelő seregben szolgálatokat vállaltak. 1. Szapári Szontagh Fridrik felségsértés miatt szökés, kincstári pénzek eltulajdonítása által súlyosbítva, tiszti rangja elvesztése s vagyonának a forradalom okozta károk megtéritéséres elkoboztatása mellett kötél általi halálra ; 2. Majtényi Kálmán felségsértésbeni részvét miatt tiszti rangja elvesztése s vagyonának elkoboztatása mellett 12 évi várfogságra vason ; 3. Martinengo Alajos, és 4. Sloneczky Rudolf, fegyveres fölkelésbeni részvét miatt tiszti rangjok elveszése mellett, és pedig Martinengo 5 évi, Sloneczky 3 évi várfogságra ítéltettek; ellenben 5. Barcsay János, kapitány , és 6. Rudzinszky Theodor kapitány, a fölségsértés s fegyveres fölkelésbeni részvét bűne alól fölmentettek, azonban mert cs. k. tiszti minőségökhez képest szándékuk keresztülvitelében, a fölkelő sereget elhagyni, nem eléggé elszánt viseletet tanúsítottak s ennélfogva szükségkép a fölkelők soraiban maradniok kellett, tiszti rangjoktól megfosztanak s a kiállott vizsgálati fogság büntetésül felrovatott. — B. Haynau tsza.s hadsereg parancsnok ure excja ez ítéletet törvény utján megerősité, kegyelem utján pedig a Szontagh Fridrikre ítélt halálbüntetést 18 évi várfogságra vason változtató , a Majtényi Kálmánra ítélt 12 évi várfogsági büntetést 10 évre vason szeleité; ellenben Martinengo Alajos főhadnagy és Sloneczky Rudolf kapitánynak a várfogságot és Barcsay János és Rudzinszky Theodor kapitányoknak a rangmegfosztatást elengedé. Minek folytán ez ítélet ma közzététetett s végrehajtása elrendeltetett. Arad, mart. 20-án 1850. — III. 1.Virág Gedeon,főhadnagy ;2. Wierzbiczky Longin, hadnagy ; 3 U Imre, főhadnagy ; 4. Thomsdorff Ágoston, főhadnagy ; 5. Kalocsa Balázs, főhadnagy; 6. Lukács Károly, főhadnagy; 7. Asleitner Adolf másként Szilárd, főhadnagy; 8. Ponkrátz István, főhadnagy; 9. Kerkápolyi Móricz, főhadnagy ; 10. Kóji Komáromy István, kapitány; 11. Markovits Vincze, hadnagy ; 12. Fekete János, főhadnagy ; 13. Marzó János, főhadnagy ; 14. Luzinszky Sándor, kapitány; 15. Bereghy András, főhadnagy; 16. Siebenliszt