Pesti Napló, 1850. május (1. évfolyam, 44-67. szám)
1850-05-22 / 60. szám
1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI Budapesten házba küldte: Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ FÖLTÉTELEK. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fr. 50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 13 , „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egyenesen a kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő. 60. Szerda, május 22-én. Szerkesztési iroda : Uri utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. HIRDETÉSEK ES MAGANVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4. pengő krajczárjával számittatik. A beigtatási díj előre lefizetendő Emlch Gusztáv ur könyvkereskedésében. Magánviták háromhasábos sora 6. pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztőhivatalában. Budapest, május 22-kén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK, Pyraeus, május 14. Az itteni kereskedés viszont emelkedni kezd, Tripolitzában a kormányhivatalnokok által elkövetett több visszaélés fedeztetett fel, s e végből erélyes rendszabályok hozattak. Wild pénzügyminiszter helyét, távolléte alatt, Londos pótolandja. Rodi’, május 7. Mandolien városkát száz tengeri kalóz megrohanván, lakosait minden vagyonuktól megfosztó, más kalózcsoportok viszont Marci helységet nyugtalanítók. Konstantinápoly, május 9. A Bagdadban kiütött lázadás a kormányhatóságok rendszabályai által közbenjárás után véget ért, úgy hogy e város kardcsapás nélkül megadta magát. — Stürmer b. cs. kir. ausztriai követ a szultánnak egy kabinet-iratot nyújtott által. Lord Ward ugyan ide megérkezett. Roma, május 14. Gemeau tábornok, a franczia sereg parancsnoka Romában, ide megérkezett. Paris, május 17. Az angol követ elhagyta Párist. A tengeri kikötőkbe parancs ment hajóhadi készületek iránt. Paris, május 18. Páris csöndes. Faucher jelentést tesz a választótörvény-reform tárgyában. — A belga király fog Francziaország és Anglia közt közbenjárulni. Beszélik , hogy Lahitte tábornok, külügyminiszter visszalép. 5% rente 87 frank 55 cent, 3 évente 54 frank 60 cent. London, május 17. Consols (angol statuspapirok), a franczia követ visszahivatása következtében , egy percenttel csökkentek. Szál fa nem erdő! E napokban esetleg egy német röpirat került kezünkbe, mellynek czime: Ungarns Gegenwart. Mai, 1850. Szerzőnek nem tetszett tudatni nevét a közönséggel; mi egyébiránt csak ízlés és fölfogás dolga, s jelentőséggel épen nem bir. Mi annyit tudunk a tisztelt szerzőről, hogy külsőleg — a belsőről csak Isten ítélhet — 1848. előtt Metternich úr politikai cotteriájához tartozott, mellynek honunk irányábani politikáját egy kritikus történetíró így formulázta: „Magyarországot gyarmati—colonial — állapotban kell tartani addig, mig csak lehet; következőleg Magyarország erkölcsi, értelmi, s anyagi erejének fejlesztését akadályozni kell addig, míg csak lehet.“ Ha Magyarország mégis haladott, ez a senki által föl nem forgatható természetű törvényei szerint , de mindenesetre Metternich úr politikájának daczára, történt. Annyi azonban mégis igaz, miszerint honunk az időbeni haladása, a nemzeti terményerőkkel kellő arányban épen nem állott. Megengedjük, hogy a tisztelt szerző az 1848-diki események után politikai véleményét megváltoztatta, vagyis megjavította; mert hiszen mi úgy ismerjük, hogy nem azon emberek közé tartozik, kik se nem felednek, se nem tanulnak semmit; de ne vegye rész néven, hogy addig, míg politikai metamorphosisát tényleg constatirozta, mi, előbbi politikai életének cáfolhatlan tényeire hivatkozva , neki, s ha úgy tetszik, tisztelt társainak irányában is, kijelenthessük, legalább bizonyos fokig, kétkedésünket és bizalmatlanságunkat. Bizalmatlankodunk pedig még azon psychológiai oknál fogva is, miszerint az emberek—kivált bizonyos faja az embereknek—, természetté vált szokásaikat s előítéleteiket amúgy könnyedén nem rázzák le. — De elemezzünk tovább, és Legyünk pontosak! Mondják, hogy Talleyrand, midőn Bécsben 1815-ben február 3-kán egy titkos szerződvényt aláirt, melly alatt Castlereagh és Metternich urak nevei is olvashatók, e nevezetes szavakat ejtette ki: „la parole est donnée à P homme pour cacher sa pensée,ami magyar él annyit tesz. A szó azért adatott az embernek, hogy eltitkolhassa gondolatát. Mi forgattuk ugyan a bécsi congressusróli irományokat, de bizonyosan nem állíthatjuk, hogy a boldogult Talleyrand épen február 3-kán mondotta volna a félőbb idézett szavakat. Ellenben minden bizonyossággal merjük állítani, hogy a nagy emberismerő Horácz leveleinek I. könyvébeni 2-dik levélnek 69 és 70-dik versei így hangzanak: „Quo semes est imbuta recens , servabit odorem , Testa dia---------------“ De elemezzünk tovább , és Legyünk őszinték. Mi, Talleyrand és Horácz után indulva, fölszólítjuk a röpirat tisztelt szerzőjét, mondja meg nekünk határozottan: várjon ő, és, ha úgy tetszik , igen tisztelt társai is, nem-e csak azért szólnak most szépen , s nem azért írnak-e csak most illy szép röpiratokat, hogy ekkér eltitkolván gondolataikat, a kormány gyeplőinek legalább hegyét kezekre kerítsék, s annak segedelmével aztán, a mennyire csak lehet, névbeli s reális szabadalmaikat az 1848—ki előtti állásba helyezzék vissza? Vájjon a nemzetiséget nem-e csak szép ürügyül akarják felhasználni, hogy aztán annak bő köpenye alatt majd így, majd amúgy, régi jó szokásuk szerint, áldozhassanak önzésök dicső istenének ? De elemezzünk tovább , és legyünk világosak. Mi méltánylattal intézhetjük e szerény kérdéseket önhöz, névtelen szerző úr, és, ha úgy tetszik, igen tisztelt társaihoz is, mert hiszen akkor, midőn a Mellernichféle politika nemzeti haladásunkat közvetve vagy közvetlenül megtámadta s megtámadtatta. Önnek tisztelt társai erőnek erejével védelmezték a megtámadó reaclionaire politikát; később pedig mit csináltak? a diplomatái semlegesség, nem — a héber ildomosság terére lépvén, egy szép reggelen eltűntek, ildomosan várakozván a dolgok kimenetelére ... Megengedjenek, de illy hyperildomos hazafiság előttünk gyanús. — De elemezzünk tovább, és i igyekezvén feledni a kellemetlen régit. Legyünk jó barátok. Eszünk ágában sincs monopolizálni a hazafiságot, s azért miigyekszünk hinni, miszerint a tisztelt szerző, és ha úgy tetszik, igen tisztelt társai is, ép olly jó hazafiak, mint mi. Hanem urak ! hagyjanak föl minden bármi néven nevezendő szabadalmaikkal, mellyek a múlt időkben, midőn t. i. még a sangve bio (kék vér) a mesék országába nem tartozott, talán megjárhatták; de a jelen korban nevetséges, és — hitünk szerint — káros anachronismust képeznek; mindenekelőtt pedig engedjék meg, hogy — mint már egyszer kimondok, a múlt idők, maradjanak, múlt idők! Ezen ész- és egyszerű föltétnek tényleges teljesítése, egyetemlegesitend minket, mi megtörténvén, hazánk s nemzetiségünk szent ügyében közös erővel dolgozandunk. A PESTI NAPLÓ HATÁRA. KÖNYVISMERTETÉS. REGÉLY-ALBUM, történeti és szépirodalmi tartalommal, Jászay, Jókai, Jósika, Lugossy, Petőfi, Rischel, Szigligeti, Vahot I. és Venczel által. Megelőzik Reguly utazásai Toldy Ferencitől. Kiadja a Reguly-társaság. Pesten, Emich Gusztáv bizománya. 1850. — 12-edrét 396 l. Ára 2 frt p.p. Az előttünk fekvő könyv egyike a legjobbaknak , mit irodalmunk az albumok és almanachok nemében évek óta felmutathat, becsét leginkább azon körülmény adván meg, hogy benne a tudomány és költészet kezet fogva jár. Bár e kézfogás nem érte még el a tökély azon magas fokát, mellyben a kettő mintegy összeházasodik, a tudomány a költészetnek mélységet, alaposságot, s igy a rövid napi életen messze túlterjedő becset, a költészet a tudománynak tetszés alakot, kedveltető külső megjelenést kölcsönözvén; de elég és megbecsülésre méltó érdem az, hogy a könyvben a kettőnek kézfogása megvan, mit aztán a házasság előbb utóbb követni szokott. Utolsó években, a szellemi élet fejlődésének kikerülhetlen menete szerint, elszokott a közönség attól, hogy alaposságot keressen a szépirodalomban. Ez elszokáson legkisebbé sem lehet csodálkoznunk, miután serege támadt fel az íróknak, kik a tudományos alaposságnak harczot üzenve, ezt egyenesen üldözőbe vették, s így szószólói s terjesztői lettek a felületességnek. Helyes oknál fogva neveztük ezt a szellemi élet-fejlődés kikerülhetlen menetének. Társas életünk, mellynek a szépirodalom mindenkor hű visszatükrözője szokott lenni, neki indult a felbomlás visszatartóztathatlan processusának, mellynek haladni kellett a minden réginek, lett legyen jó vagy rész, minden tekintélynek, lett legyen alapos vagy alaptalan, minden rendnek , lett legyen az helyes rendszer és logica vagy izetlen pedantság eredménye, lerombolásösvényén mindaddig, míg bekövetkezendett az uj korszak, mellynek többé nem rombolás, hanem teremtés a czélja, e szerint nem felületesség és szűkösködés, hanem alaposság, rend és tudományos eljárás az eszköze. E korszak, bár nem mindnyájunknak egyiránt óhajtása szerint , elérkezett, s vele vissza kell térni az íróknak az alapossághoz, az olvasó közönségnek a tudományossághoz. Nem új és nem ismeretlen korszak ez nálunk. Volt már nekünk időnk, mellyben tudományos könyveket kedvelni, tudományos folyóiratokat fentartani tudott a magyar időnk, mellyben nagy költőink tudományos műveltségre fektetők költői munkálkodásukat. E korszakot vissza nem riaszthatja többé szabályok pedantsága elleni rugdalkozás; vagy ha tehetné, akkor nemzetünkkel együtt végkép sírba fog dőlni irodalmunk is. Csak rombolni lehet tudatlan kezekkel; minden építéshez tudomány , alaposság és szabály kívántatik. Bízunk nemzetünk védnemzetében, bízunk a közönség józan ízlésében, bízunk íróink igaz hazafiságában és ihlettségében, hogy az idő parancsoló szavát megérteni s megértetni minden oldalról törekedni fognak. E néhány szóra, mint elöl említettük, e jelen album tartalma szolgáltatott felhívó alkalmat. . . . Most áttérünk annak tartalma rövid megismertetéséhez. A könyv első czikke Reguly Antal utazásait és a finnmagyar kérdést tárgyalja Toldy Ferencral. A czikkben alapos vizsgálattal adatnak elő külön szakaszokban: I. Reguly Antal s a finn-magyar kérdés ismertetése; II. A finn kérdés viszontagságai; III. Reguly előzményei; IV. R. első, vagyis nyugati-finn, utazása; V. R. idézése Pétervárott; VI. R. második, vagyis ural-szibériai, utazása; VII. R. volgai útjai; Vill. R. isméti idézése Pétervárott, északi Németországban, és hazajövetele; IX. Eredmények. — A tudományos combinatioval adott útleírást nincs szándékunk kivonatok által ismertetni , különben is az egész olly összefüggéssel van írva, s benne olly bősége az egyes nagybecsű adatoknak, hogy maga a tartalomdús czikk egészben volna közlendő ismertetés végett. Csak a végszakaszból .Eredmények: említünk meg anynyit, miszerint Reguly utazásainak nemzetünkre s irodalmunkra nagybecsű gyümölcseit csak ezentúl fogjuk egész terjedelmében élvezhetni, midőn e jeles utazónak már kéziratban kész s csak utolsó kezet váró dolgozatai napvilágra jövendenek , mellyek helyszínén s a nép közvetlen ismeretére támasztott vizsgálatok nyomán mutatják meg: „mikép a magyar, tagja egy roppant földirati kiterjedésű népnek, melly külön ágaiban, külön nevek alatt s külön időkben, a hisztoriai korok kezdete óta, a világtörténetben gyakorta olly nagyszerüleg szerepelt, melly lángkardját az ismert félvilágon átvillogtatva, majd Ázsiát majd Európát megrázkódtatá, a világ legnagyobb birodalmai közöl némellyeket eltemetett, egyebeket meghódított, vagy megalkotott; — a mi pedig kebleinket méltán emelheti : a magyar e régi és roppant fajnak legnemesebb ága, melly t. i. nemcsak rontott, de épített is, nemcsak hódított, de fenn is tartott, melly polgári modon népek közt ezer éves állodalmat alkotott, azt a műveltség minden jóléteivel megtermékenyítette , s midőn népi és kori különbség nélkül önként közössé tette határai közt az igaz szabadságot, az emberiség legmagasabb fokára hágott, s ezáltal magát nagy faja minden ágai közöl örök megmaradásra leginkább érdemesítette!“ A könyv második czikke Venczel Gusztávtól van: Eszmetöredékek a magyar nemzeti közmonda történettudományi méltatására. — Az alapos készültségű szerző történettani úton teszi a fölvett tárgy körüli vizsgálatait, de annyi helyes fürkészeti szellemmel, hogy a czikk olvasása után lehetlen azon óhajtásnak nem ébredni az olvasó keblében, bár alapos tudományu nyelvészeink közöl szinte akadna szó, ki az elhanyagolt, azonban mind történetünkre, mind nemzetünk régi korának szellemére, mind irodalmunkra, és jelenleg csaknem egészen ismeretlen régi költészetünkre, sok világot vetendő, tárgyát vizsgálatai czéljául kitűzné. Az előttünk levő czikk eddig első s egyetlen kísérlet a maga nemében a fölvett tárgy körül, s minél szerencsésebben látjuk a tudós szerzőt ez első kísérlet körül eljárni, annál inkább óhajtjuk, bár ő maga is, a szerencsés kezdő, haladna tovább, irodalmunk nagy nyereségére, a pályán, mellyen jelen vizsgálatait gyűjtötte. A czikk kiterjeszkedik Ethele a nagy hun király felöli mondakörre, mellyhez leginkább a skandináv és a német hősénekekből hoz feladatokat, csak kevés lévén , részben a mi hazai krónika-íróinkból, és épen semmi, a mi nemzetünk egykori, most az utókor előtt teljesen ismeretlen, dalnokaiból, volt felhozható. Áttér aztán a czikk Árpád és hareztársaira, melly tekintetben honi íróink már bővebb forrásokkal szól.