Pesti Napló, 1850. május (1. évfolyam, 44-67. szám)

1850-05-22 / 60. szám

1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI Budapesten házba küldte: Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ FÖLTÉTELEK. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fr. 50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 13 , „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egye­nesen a kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő. 60. Szerda, május 22-én. Szerkesztési iroda : Uri­ utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. HIRDETÉSEK ES MAGANVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4. pengő krajczárjával szám­itta­­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő Emlc­h Gusztáv ur könyvkeres­kedésében. Magán­vi­ták háromha­­sábos sora 6. pengő kraj­czárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­hivatalában. Budapest, május 22-kén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK, Pyraeus, május 14. Az itteni kereskedés viszont emelkedni kezd, Tripolitzában a kormányhivatalnokok által elkövetett több visszaélés fedeztetett fel, s e vég­ből erélyes rendszabályok hozattak. Wild­ pénzügymi­niszter helyét, távolléte alatt, Londos pótolandja. Rodi’, május 7. Mandolien városkát száz tengeri ka­lóz megrohanván, lakosait minden vagyonuktól meg­fosztó, más kalózcsoportok viszont Marci helységet nyugtalanítók. Konstantinápoly, május 9. A Bagdadban kiütött lá­zadás a kormányhatóságok rendszabályai által közben­járás­ után véget ért, úgy hogy e város kardcsapás nélkül megadta magát. — Stürmer b. cs. kir. ausztriai követ a szultánnak egy kabinet-iratot nyújtott által. Lord Ward ugyan ide megérkezett. Roma, május 14. Gemeau tábornok, a franczia se­reg parancsnoka Romában, ide megérkezett. Paris, május 17. Az angol követ elhagyta Párist. A tengeri kikötőkbe parancs ment hajóhadi készületek iránt. Paris, május 18. Páris csöndes. Faucher jelentést tesz a választótörvény-reform tárgyában. — A belga király fog Francziaország és Anglia közt közbenjárul­­ni. Beszélik , hogy Lahitte tábornok, külügyminiszter visszalép. 5% rente 87 frank 55 cent, 3 é­vente 54 frank 60 cent. London, május 17. Consols (angol statuspapirok), a franczia követ visszahivatása következtében , egy per­­centtel csökkentek. Szál fa nem erdő! E napokban esetleg egy né­met röpirat került kezünkbe, mellynek czime: Un­garns Gegenwart. Mai, 1850. Szerzőnek nem tet­szett tudatni nevét a közönséggel; mi egyébiránt csak ízlés és fölfogás dolga, s jelentőséggel épen nem bir. Mi annyit tudunk a tisztelt szerzőről, hogy külső­leg — a belsőről csak Isten ítélhet — 1848. előtt Metternich úr politikai cotteriájához tartozott, melly­nek honunk irányábani politikáját egy kritikus történet­író így formulázta: „Magyarországot gyarmati—co­lonial — állapotban kell tartani addig, mig csak lehet; következőleg Magyarország erkölcsi, értelmi, s anyagi erejének fejlesztését akadályozni kell addig, míg csak lehet.“ Ha Magyarország mégis haladott, ez a senki által föl nem forgatható természet­ű törvényei szerint , de mindenesetre Metternich úr politikájának daczára, tör­tént. Annyi azonban mégis igaz, miszerint honunk az időbeni haladása, a nemzeti termény­erőkkel kellő arányban épen nem állott. Megengedjük, hogy a tisztelt szerző az 1848-diki események után politikai véleményét megváltoztatta, vagyis megjavította; mert hiszen mi úgy ismerjük, hogy nem azon emberek közé tartozik, kik se nem felednek, se nem tanulnak semmit; de ne vegye rész néven, hogy addig, míg politikai metamorphosisát tényleg constatirozta, mi, előbbi politikai életének c­á­­folhatlan tényeire hivatkozva , neki, s ha úgy tetszik, tisztelt társainak irányában is, kijelenthessük, legalább bizonyos fokig, kétkedésünket és bizalmatlanságunkat. Bizalmatlankodunk pedig még azon psychológiai ok­nál fogva is, miszerint az emberek—kivált bizonyos faja az embereknek—, természetté vált szokásaikat s elő­­ítéleteiket amúgy könnyedén nem rázzák le. — De elemezzünk tovább, és Legyünk pontosak! Mondják, hogy Talleyrand, midőn Bécsben 1815-ben február 3-kán egy titkos szerződvényt aláirt, melly alatt Castlereagh és Met­ternich urak nevei is olvashatók, e nevezetes szavakat ejtette ki: „la parole est donnée à P homme pour ca­­cher sa pensée,a­mi magyar él annyit tesz. A szó azért adatott az embernek, hogy eltitkolhassa gondolatát. Mi forgattuk ugyan a bécsi congressusróli irományokat, de bizonyosan nem állíthatjuk, hogy a boldogult Tal­leyrand épen február 3-kán mondotta volna a félőbb idézett szavakat. Ellenben minden bizonyossággal mer­jük állítani, hogy a nagy emberismerő Horácz leve­leinek I. könyvébeni 2-dik levélnek 69 és 70-dik ver­sei így hangzanak: „Quo semes est imbuta recens , servabit odorem , Testa dia---------------“ De elemezzünk tovább , és Legyünk őszinték. Mi, Talleyrand és Horácz után indulva, fölszólítjuk a röpirat tisztelt szerzőjét, mond­ja meg nekünk határozottan: várjon ő, és, ha úgy tet­szik , igen tisztelt társai is, nem-e csak azért szólnak most szépen , s nem azért írnak-e csak most illy szép röpiratokat, hogy ekkér eltitkolván gondolataikat, a kormány gyeplőinek legalább hegyét kezekre kerítsék, s annak segedelmével aztán, a mennyire csak lehet, névbeli s reális szabadalmaikat az 1848—ki előtti állás­ba helyezzék vissza? Vájjon a nemzetiséget nem-e csak szép ürügyül akarják felhasználni, hogy aztán annak bő köpenye alatt majd így, majd amúgy, régi jó szokásuk szerint, áldozhassanak önzésök dicső istené­nek ? De elemezzünk tovább , és legyünk világosak. Mi méltánylattal intézhetjük e szerény kérdéseket önhöz, névtelen szerző úr, és, ha úgy tetszik, igen tisztelt társaihoz is, mert hiszen ak­kor, midőn a Mellernichféle politika nemzeti haladá­sunkat közvetve vagy közvetlenül megtámadta s meg­­támadtatta. Önnek tisztelt társai erőnek erejével védel­mezték a megtámadó reaclionaire politikát; később pe­dig mit csináltak? a diplomatái semlegesség, nem — a héber ildomosság terére lépvén, egy szép reggelen eltűntek, ildomosan várakozván a dolgok kimenetelé­re ... Megengedjenek, de illy hyperildomos hazafiság előttünk gyanús. — De elemezzünk tovább, és i igye­­kezvén feledni a kellemetlen régit. Legyünk jó barátok. Eszünk ágában sincs mono­polizálni a hazafiságot, s azért mi­­igyekszünk hinni, miszerint a tisztelt szerző, és ha úgy tetszik, igen tisz­telt társai is, ép olly jó hazafiak, mint mi. Hanem urak ! hagyjanak föl minden bármi néven nevezendő szaba­dalmaikkal, mellyek a múlt időkben, midőn t. i. még a sangve bio (kék vér) a mesék országába nem tartozott, talán megjárhatták; de a jelen korban nevetséges, és — hitünk szerint — káros anachronismust képeznek; mindenekelőtt pedig engedjék meg, hogy — mint már egyszer kimondok, a múlt idők, maradjanak, múlt idők! Ezen ész- és egyszerű föltétnek tényleges teljesí­tése, egyetemlegesitend minket, mi megtörténvén, ha­zánk s nemzetiségünk szent ügyében közös erővel dolgozandunk. A PESTI NAPLÓ HATÁRA. KÖNYVISMERTETÉS. REG­ÉL­Y-ALBUM, történeti és szépirodalmi tartalommal, Jászay, Jókai, Jósika, Lugossy, Petőfi, Rischel, Szigligeti, Vahot I. és Venczel által. Megelőzik Reguly utazásai Toldy Ferencitől. Kiadja a Reguly-társaság. Pesten, Emich Gusz­táv bizománya. 1850. — 12-edrét 396 l. Ára 2 frt p.p. Az előttünk fekvő könyv egyike a legjobbaknak , mit iro­dalmunk az albumok és almanachok nemében évek óta fel­mutathat, becsét leginkább azon körülmény adván meg, hogy benne a tudomány és költészet kezet fogva jár. Bár e kéz­fogás nem érte még el a tökély azon magas fokát, mellyben a kettő mintegy összeházasodik, a tudomány a költészetnek mélységet, alaposságot, s igy a rövid napi életen messze túl­terjedő becset, a költészet a tudománynak tetszés alakot, kedveltető külső megjelenést kölcsönözvén; de elég és meg­becsülésre méltó érdem az, hogy a könyvben a kettőnek kézfo­gása megvan, mit aztán a házasság előbb utóbb követni szokott. Utolsó években, a szellemi élet fejlődésének kikerülhetlen menete szerint, elszokott a közönség attól, hogy alaposságot keressen a szépirodalomban. Ez elszokáson legkisebbé sem lehet csodálkoznunk, miután serege támadt fel az íróknak, kik a tudományos alaposságnak harczot üzenve, ezt egyene­sen üldözőbe vették, s így szószólói s terjesztői lettek a felü­letességnek. Helyes oknál fogva neveztük ezt a szellemi élet-fejlődés ki­kerülhetlen menetének. Társas életünk, mellynek a szépiro­dalom mindenkor hű visszatükrözője szokott lenni, neki indult a felbomlás visszatartóztathatlan processusának, mellynek ha­ladni kellett a minden réginek, lett legyen jó vagy rész, minden tekintélynek, lett legyen alapos vagy alaptalan, minden rend­nek , lett legyen az helyes rendszer és logica vagy izetlen pedantság eredménye, lerombolás­­ösvényén mindaddig, míg bekövetkezendett az uj korszak, mellynek többé nem rom­bolás, hanem teremtés a czélja, e szerint nem felületesség és szűkösködés, hanem alaposság, rend és tudományos el­járás az eszköze. E korszak, bár nem mindnyájunknak egyiránt óhajtása sze­rint , elérkezett, s vele vissza kell térni az íróknak az alapos­sághoz, az olvasó közönségnek a tudományossághoz. Nem új és nem ismeretlen korszak ez nálunk. Volt már nekünk időnk, mellyben tudományos könyveket kedvelni, tudományos folyó­iratokat fentartani tudott a magyar­ időnk, mellyben nagy köl­tőink tudományos műveltségre fektetők költői munkálkodásu­kat. E korszakot vissza nem riaszthatja többé szabályok pe­­dantsága elleni rugdalkozás; vagy ha tehetné, akkor nem­zetünkkel együtt végkép sírba fog dőlni irodalmunk is. Csak rombolni lehet tudatlan kezekkel; minden építéshez tudomány , alaposság és szabály kívántatik. Bízunk nemzetünk védnemzetében, bízunk a közönség józan ízlésében, bízunk íróink igaz hazafiságában és ihlett­­ségében, hogy az idő parancsoló szavát megérteni s megér­tetni minden oldalról törekedni fognak. E néhány szóra, mint elöl említettük, e jelen album tar­talma szolgáltatott felhívó alkalmat. . . . Most áttérünk annak tartalma rövid megismertetéséhez. A könyv első czikke Reguly Antal utazásait és a finn­­magyar kérdést tárgyalja Toldy Ferencral. A czikkben ala­pos vizsgálattal adatnak elő külön szakaszokban: I. Reguly Antal s a finn-magyar kérdés ismertetése; II. A finn kérdés viszontagságai; III. Reguly előzményei; IV. R. első, vagyis nyugati-finn, utazása; V. R. idézése Pétervárott; VI. R. má­sodik, vagyis ural-szibériai, utazása; VII. R. volgai útjai; Vill. R. isméti idézése Pétervárott, északi Németországban, és hazajövetele; IX. Eredmények. — A tudományos combina­­tioval adott útleírást nincs szándékunk kivonatok által ismer­tetni , különben is az egész olly összefüggéssel van írva, s benne olly bősége az egyes nagybecsű adatoknak, hogy maga a tartalomdús czikk egészben volna közlendő ismertetés vé­gett. Csak a végszakaszból .Eredmények: említünk meg any­­nyit, miszerint Reguly utazásainak nemzetünkre s irodal­munkra nagybecsű gyümölcseit csak ezentúl fogjuk egész ter­jedelmében élvezhetni, midőn e jeles utazónak már kézirat­ban kész s csak utolsó kezet váró dolgozatai napvilágra jöven­denek , mellyek helyszínén s a nép közvetlen ismeretére tá­masztott vizsgálatok nyomán mutatják meg: „mikép a magyar, tagja egy roppant földirati kiterjedésű népnek, melly külön ágaiban, külön nevek­ alatt s külön időkben, a hisztoriai korok kezdete óta, a világtörténetben gyakorta olly nagyszerüleg szerepelt, melly lángkardját az ismert félvilágon átvillogtatva, majd Ázsiát majd Európát megrázkódtatá, a világ legnagyobb birodalmai közöl némellyeket eltemetett, egyebeket meghódí­tott, vagy megalkotott; — a mi pedig kebleinket méltán emel­heti : a magyar e régi és roppant fajnak legnemesebb ága­, melly t. i. nemcsak rontott, de épített is, nemcsak hódított, de fenn is tartott, melly polgári modon népek közt ezer éves állodalmat alkotott, azt a műveltség minden jóléteivel meg­termékenyítette , s midőn népi és kori különbség nélkül ön­ként közössé tette határai közt az igaz szabadságot, az em­beriség legmagasabb fokára hágott, s ezáltal magát nagy faja minden ágai közöl örök megmaradásra leginkább érdemesítette!“ A könyv második czikke Venczel Gusztávtól van: Eszme­töredékek a magyar nemzeti közmonda történet­tudományi méltatására. — Az alapos készültségű szerző történettani úton teszi a fölvett tárgy körüli vizsgálatait, de annyi helyes fürkészeti szellemmel, hogy a czikk olvasása után lehetlen azon óhajtásnak nem ébredni az olvasó keblében, bár alapos tudományu nyelvészeink közöl szinte akadna szó, ki az elha­nyagolt, azonban mind történetünkre, mind nemzetünk régi korának szellemére, mind irodalmunkra, és jelenleg csaknem egészen ismeretlen régi költészetünkre, sok világot vetendő, tárgyát vizsgálatai czéljául kitűzné. Az előttünk levő czikk eddig első s egyetlen kísérlet a maga nemében a fölvett tárgy körül, s minél szerencsésebben látjuk a tudós szerzőt ez el­ső kísérlet körül eljárni, annál inkább óhajtjuk, bár ő maga is, a szerencsés kezdő, haladna tovább, irodalmunk nagy nyereségére, a pályán, mellyen jelen vizsgálatait gyűjtötte. A czikk kiterjeszkedik Ethele a nagy hun király felöli monda­körre, mellyhez leginkább a skandináv és a­ német hőséne­kekből hoz fel­adatokat, csak kevés lévén , részben a mi hazai krónika-íróinkból, és épen semmi, a mi nemzetünk egy­kori, most az utókor előtt teljesen ismeretlen, dalnokaiból, volt felhozható. Áttér aztán a czikk Árpád és hareztársaira, melly tekintetben honi íróink már bővebb forrásokkal szól.

Next