Pesti Napló, 1850. május (1. évfolyam, 44-67. szám)

1850-05-23 / 61. szám

mája fél esztendő óta várakozik a repertoiréban; pedig, kik e drámát ismerik, a legfényesebb s­ikert ígérik annak. Miért hát illy életrevaló műveknek elibe tenni, öt-hát silányságot, melly sokkal később jutott a rendezőség kezébe ?.. Miért arra kárhoztatni a közönséget, hogy pénzéért egymásután csak halotti pompáját lássa az eredeti színműveknek ? Remél­jük, e tekintetben nem fog a rendezőség sok figyelmeztetést várni. —­­ Pünköst hétfőjén 150, mondd: százötven, embert vitt a csendőrség a városházhoz. Ez egyének közt legtöbben vol­tak ollyanok, kiket az ünnepi mulatozás ösvényéről vezettek a csendes magány őriző karja közé. Ezt ugyan bizonyos „tel— boutiqueos“ újdondász nehezen fogja hinni, s optimistaságáért még­sem fog neki „Dankadressét készíteni a főváros mulató közönsége!“ —­­ Kossuth gyermekei jövő hétfőn szándékoznak elhagy­ni a fővárost, külföldre utazandók szüleik után. A gyerme­kekkel mint halljuk, nevelőjökön Karádi Ignáczon kívül, Rutkainé asszony is fogna utazni. —­­ A dologházból e héten 70 egyént utasítottak illető helyeikre. Kik a dologhoz közelebb állnak, azt mondják, hogy­ha a befogatás, a fenyítendő egyének száma, azon arányban növekszik, mintegy pár hét óta látható: a városi hatóság nem lesz képes csak helyet is rendelni számukra. —­­ Leírván minap több vendéglő sorában a „három hol­ló“ minéműségét, erre vonatkozólag pótlékul épen most kap­juk egy idegen kéztől a következő sorokat: „Ön megtépte a három holló szárnyait, el nem repülhet tőlem , tehát én aka­rok tőle odább szállni... Tudnia kell önnek, hogy én igen kurta kövér ember vagyok, négy lábnál nagyobb, öt lábnál kicsivel kisebb. A ,három hollónál­ épen hozzám mérte az asz­talos az asztalt. Örülök neki. De én szerencsétlen ember va­gyok. A­hol az asztal velem tart, a székek fordulnak ellenem. Olly magas székek vannak az alacsony asztal mellett, hogy nekem mindig lajtorján kell mászni a helyemre. És e magas­ságban elkezd a fejem szédülni, az étel nem esik jól, mert gebeszkednem kell utána le a mélységbe... Én martira le­szek a­­három hollónak." Segítsen ön, ha lehet.“. .Valóban saj­náljuk rövid uraságodat. Mást nem tehettünk, mint hogy le­velet szorul szóra közöltük. —­­ A városi börtön­felügyelő beadta lemondását s május végén elhagyandja állomását. Nem győzi maga azon temérdek munkát, mellyel elhalmoztatik. Segédekért évek óta hiába fo­lyamodik, s 200 p.­ft. évi fizetése nem épen a Dárius kincse, hogy magát illy csekélységért, családos ember létére föl­áldozza ; legalább mi igy hallottuk. Ő­t ismét láttuk őt. Mindjárt ráismertünk az orráról és a kezében levő bikacsökről. Azt is tudjuk, hogy az édesapja Schnabelewobszki, az édesanyja Schnabelewobszka, ő maga is Schnabelewobszki, azaz, vagy vidéki színész, vagy idevaló cho­­rista. Agyba-főbe verte egy kocsmában a szegény czitromos fiút. Lutrizni akart, négyszer húzott és két garast fizetett, a másik két garast a bikacsökkel fizette meg. És azt mondta, hogy azért üti a fiút, mivel őt (Schnabelewobszkit) német beszédre erősza­kolja. Tudniillik németül mondta , hog­y tegnap is ma is meg­csalta két garasig. Megverte, mint a két­ fenekű dobot; az ut­­czára is kiment utána és ott földig püfölte... Tökéletesen a „Szép juhász“ szerepét játszotta... Mert hiszen kimondjuk már, hogy ez volt azon dühös állat, ki a „Szép juhász“ első adatásakor pofon akarta verni a közönséget­ azon részét­­.­­., mellynek a szép juhász nem tetszett... Illy pártfogói voltak a szép juhásznak; igy viszik az életbe és az utczára azon igaz­ságot , mellyet a szép juhász fütykösével szolgáltatott. . Ezen Schnabelewobszkiról azt mondják, hogy más adta volna ke­zébe azon bikacsököt, mellyel fenyegetőzni szokott! Megle­het , rövid időn nyomára jövünk! Zara, máj. 13. A Gazetta di Zara-mk Skutariból Írják: Márt. 30-kan 30 magyar menekült érkezett meg Prisztinába egy asszonynyal, s azonnal egy része Suinlába, más része Kon­­stantinápolyba ment. Öten Prisztinában maradtak, és ezek kö­zöl négyen az izlámra tértek át; alkalmasint némelly katonák ígéretei­­t csábíttattak el. Ápr. 24. ismét egy más menekült érkezett Prisztinába Boszniából, s az előbbeniekkel Scopiába utazott, onnét Konstantinápolyba menendők. Mennyire kipu­hatolni lehetett, csak egyszerű katonák voltak a 32-ik gya­log ezredbőlis talán honvéd zászlóaljból?); köztök egy tiszt is volt, ki magát gr. Steffler Antalnak nevezte, és komáromi szá­zadosnak vallotta. Az Osservatore Dalmatino írja, hogy a leggazdagabb krajnai hűbér-tulajdonosok Travnikban tartóz­kodnak, s a vezírnél audientián már többször voltak, de ügyekben még mi sem határoztatott. Francziaország. •• Páris, máj. 18. A National és Presse komolyan szálták fel a párisi s illetőleg az összes franczia népet, hogy minden zavar- és rendbontástól gondosan óvakodjék. E felszólításokat sokan oda magyarázták, hogy a baloldali sajtó vezetőinek illy szándékról mindenesetre tudomásuknak kellett lenni, de nem látva az időt elég alkalmasnak, a szándék valósítását megaka­dályozni szeretnék. E vélemény olly erős volt, hogy többen mint bizonyost állították már a fegyveres kitörést. Azonban csalatkoztak, mert a rendzavarás elmaradt: lehet, hogy a ve­zetők erélye, s a párt minden egyes tagja szoros fegyelmé­nek folytán; lehet, hogy eféle mozgalom soha szándékban sem volt, legalább jelenlegre; mi ez utolsót vagyunk hajlan­dóbbak hinni, bár a kormány is szükségesnek tartotta a ke­délyek izgatottságát más tárgy felé vezetni, hogy a belügyek legalább rövid időre háttérbe szoríttassanak, mellyek kétség­telenül , már aggasztó stádiumba léptek. Lahitte érze ezt, és azért iparkodott Drouin de Lhuis követ úr visszahivatását va­lakivel tudatni addig, mig a tárgy tüzetesen került napi­rend­re , s alkalmassá vált nagy sensatiót okozni. Még Normanby sem tudta addig, mig Palmerston lordnak egy külön futára által ez eseményről nem értesíttetett. E követi visszahívás különféle hatást szült; némellyek kö­­vetekezményeitöl félnek, mellyek Francziaországnak illy bi­zonytalan helyzetében reá nézve súlyosak lehetnek; mások nem nagy fontosságot tulajdonítanak neki, és csak kis epi­zódnak tartják, melly a figyelmet a választási törvényekről el­vonja ; mások végre örülnek, mert nem hiszik, hogy a kor­mány olly messze bátorkodjék menni, m­ennyire e lépés ve­zethet , s igy majd jöhet idő, midőn a kormány, tehetlenségét bevallva , másoknak adand helyet. Ez utolsó véleményben látszik lenni a baloldal. A szélső párt még m­ás reményeket is táplál; azt hiszi t. i., hogy miután Palmerston eddig egy szá­razföldi zavarnál sem volt semleges, sőt mindenütt iparkodott azt növelni, nem látják lehetlennek, hogy az angol kabinet szövetkezve a baloldallal, a jelen kormány megbuktatását moz­­dítandja elő. Azért is már Ledru Rollinnal egybeköttetéseket készítnek elő, küldöttségeket indítnak hozzá, s bizton re­ményük az alkalom eljövetét, midőn a fát csak rázni kell, hogy a gyümölcs azonnal lehulljon. Némelly agyban azon meggyőződés fészkelte meg magát, hogy miután az elnök az orosz czárral titkos szövetségben van, Palmerston szükség esetére még nyíltan is kezet fogand a baloldallal e szövetség megtörésére, vagy ártalmatlanná té­telére. És ezek az okok, miért fogadja minden párt a franczia követ visszahivatását legalább is derült arczczal; némellyek ez arczok közöl rejtett kárörömöt jelentenek ki, mellyet a szo­ros vizsgáló csakhamar észrevehet. Ezen okok nehányai bírták a baloldalt tüsténti hallgatásra akkor, midőn a nemzet­gyűlés élénk tapssal fogadta Lahitte úrnak levelét Drouin de Lhuis úrhoz. Ezen okok bírják a baloldali lapokat arra, hogy nyugalomra intsék a népet, és várják be az időt, mellyben meg­lehet, hogy más teendi érezte kevesebb áldozattal azt, mit ő csak igen nagyokkal, s akkor is kétséges kimenettel fogna megkísérthetni. — A Journal des Débats a franczia követnek Londonbeli visszahivatását nem nagy jelentésű dolognak tartja, de lássuk önnön szavaival nyilatkoztatott nézeteit : „E közbejött esemény, mint gondolni lehet, a nemzetgyű­lésben igen élénk mozgalmat okozott, s a külügyminiszter által Drouin de Lhuishoz írott levél felolvasása a többség által igen élénk tetszéssel fogadtatott. A baloldal ellenben, melly azt hiszi, hogy a nemzet méltósága és érzékenysége fölötti kér­dések őt nem érdeklik, padjain maradt. „Oly formán már most Francziaország Anglia irányában olly helyzetben találja magát, mint miilyenben volt Spanyolország egy esztendőnél tovább. Mi dicsérjük a kormányt elhatározá­sa miatt; mindenek után, mellyek eddig tudomásunkra jöttek, okunk van hinni, hogy Palmerston lord a franczia kormány ellen ismét csak olly gonosz csintalankodást követett el, mely­­lyek által érdeme szerint az összes európai kabinetek (hát a népek ?) boszúját magára vonta. „A franczia kormány ezen embertelenség iránt nem­ mutat­kozhatott közönyösnek, minélfogva jól cselekvék , midőn követét visszahitta. Reméljük azonban , miszerint nem fog senki magának valami túlcsigázott képzeleteket alkotni a ve­szély felöl, melly­ebből a két országra háramolnék. Spanyol­­ország elért egy esztendőnél tovább, anélkül hogy Palmerston lorddal bármi egybeköttetésben lett volna, sőt m­ég azon elő­nye is volt e szakadásnak, hogy megmenekült ama boszan­­tásoktól, mellyek e­rosz és nyugtalan lélekbeli összekötte­tésből származnak. Mi nem látjuk át, miért nem tehetné Fran­cziaország ugyanazt, s mellette mégis jól érezze magát.“­­ Tegnap este nagy távozvigalom volt az elnöknél, melly­­ben a számos látogatók közt az egész diplomatikai kar is, az angol követ kivételével, megjelent. Malé, Thiers, Piscatory, s a nemzetgyűlési többség némelly tagjai is jelen voltak.­­ Egy legitimista lap Lajos Fülöp halálát említi; azonban e hit hihetőleg elhamarkodott, mert ámbár Lajos Fülöp be­teg, még sincs olly roszul, hogy állapota e hírre okul szolgálha­tott volna. Állítják, miszerint igen inti családját a bordeauxi herczeggeli kibékülésre. — A franczia és angol hajóhad, melly a középtengeren állo­­másoz, jóformán egyforma erejű. Az első 7 vitorla hajót számlál 566 álgyúval, és 3 gőzöst 32 álgyúval. Ivnez szin­tén 7 vitorlás hajót 582 ágyúval, 4 gőzöst 80 álgyúval.­­ Beszélik, hogy a köztársaság elnöke akkor, midőn a mi­nisztertanács, főleg Changarnier unszolására, a franczia kö­vetnek Londonbeli visszahivatását elhatározta, nem volt jelen, miért is ma reggel a minisztertanácsban igen boszús volt. E hírt egyébiránt az Unió is adja. — Lahitte külügyminiszternek lemondását, mint bizonyost emlegetik. — Ma reggel egy rendkívüli futár ment Londonba sürgö­nyökkel a franczia ügyviselőséghez. — A tengerészeti tanács jövő hétfőn rendkívüli ülést tar­­tana, mellyben a köztársasági elnök , Changarnier tábornok, és hadügyminiszter d'Hautpoul is részt vesznek. Nagybritannia, London, május 17. Adtuk a Journ. d. Deb. észrevételeit a franczia követ visszahivatása tárgyában; adjuk a Morning Harald-ot is, melly következő: „Most,midőn Francziaország­nak beldolgaival is annyi baja van, kormányzói még Angliá­val is ellenséges állást látszanak elfoglalni akarni. A tengeri kikötőkbe parancs küldetett, melly a hadihajóknak a közép­tengeri partokházi készentartását rendeli, s minden tiszt oda­­utasíttatott, hogy hajóikat haladék nélkül egyesítsék. De az angol közönség ne hagyja magát a görög­ ügyekbeni declam­a­­tiókkal félrevezettetni. Francziaország nem lehet egyúttal Anglia és Oroszország szövetségese. Jelen pillanatban az an­gol alliance szorongató. Kormány, mellynek szándéka : olly rendszabályokat vinni ki, mellyek csak a sz. pétervári kabi­netnél menthetők, természetesen nem tehet egyebet, mint sze­meit Sz. Pétervár felé fordítani. Olly kormány, mellynek a kozákok segedelmére van szüksége, hogy országában a des­­potismust uralomra hozhassa, szükségkép kényszerül a czár iránt előzékenységgel viseltetni. A britek borzadva tekinte­nek olly kormányra, melly alkalmatlan magát a prókátori törvénycsavarás, a csendőri brutalitás, a hivatalos és fél­­hivatalos összeesküvési árulás és intrigue következményei­ből egyébbel, mint polgárháborúval, megmenteni. Ha a franczia kormány a módot az Angliávali bonyodalmakban véli feltalálni, hogy magát zavaraiból kimentse, csak tegye meg e kí­sérletet, mindkét ország népe nem fogja magát félrevezettetni, hanem a tervet mindenesetre megsemmisítendi.“­­ Ugyanazon nap, mellyben a franczia követ Angliából visszahivatott, mind a két angol házban ez esetről a minisz­terek akként nyilatkoztak, hogy a visszahívás csak mellékes dolog, melly nem fogja a két ország közt fönálló barátságos viszonyt legkevésbbé is megháborítani. A felső­házban még a minisztérium aziránt is interpelláltatott: várjon a görög ügyek elintézésében az orosz követ résztvett-e ? Landsdowne marquis kitérőleg felelt, s a nemsokára előterjesztendő ira­tokra utalt.­­ Tegnap a külügyminisztériumban nagy kabineti tanács tar­tatott, mellyben J. Russell lord, Landsdowne marquis, Minto gr., sir Grey G. a pénzügyminiszter, sir Baring F. sir Hob­­house J., Carlisle gr. Labouchere, és Marie Fox urak vettek, részt; a tanács három óráig tartott. Olaszország, Rómából, máj. 10-dikéről írják az Evénement-nak : „Teg­nap, Áldozó­ csütörtökön, a pápa ünnepélyesen megáldá a né­pet a Lateranum erkélyéről, miután ugyanazon szentegyház­ban a bibornokok fényes körében a nagy misét elvégezte. Az ünnepély napját tűzijáték fejezé be, melly a San­ Angelo vár ormain adatott, az előző estre pedig a szent­ Péter templomá­nak kúpja volt fényesen kivilágítva. „A pápa­­ szentsége pompakocsijában vonult a lateráni egyházba ; vele szemközt ültek Medici és Borromeo biborno­kok, utána még két kocsiban több bibornok ült, s a menetet franczia és római dragonyosok fedezék. Roppant néptömeg borítá el az utczákat menetekor, mint akkor is, midőn a Va­tikánba visszatért. A nyugalom pillanatra sem zavartatott meg, de nem a síri csend is, melly e fényes ünnepélynek feltűnő je­lentőséget kölcsönzött.“ Németország, Gotha, május 13. Azon congressuson, melly a berlini unio­­congressus bevégezte után Gothában gyű­lend öszve, hit sze­rint, főleg a Koburg-ház rokonai jelenendnek meg, s czélja nem leend egyéb, mint a gothai herczegség közvetítése (Mediati­­sh­ung),sőt talán az egyetemes thüringiai státusoknak Porosz­­országbai bekebelezése. Várjon a gothai herczeg másrészről nyerend-e kárpótlást ? még titok. Dánia, Kiel, május 16. A leghitelesb tudósítások szerint, a Dániá­val kötendő béke legfontosabb tárgyalása jelenen Londonban történik, a­mint ezt már a német lapok általában s igen helye­sen megjegyzették. Oroszország ajánlatára Anglia és Fran­cziaország készeknek nyilatkoztak, az úgynevezett dán kér­dést végkép elintézni; azt kívánják azonban, hogy az ezt illető tanácskozmányokban Poroszország is tettleges részt ve­gyen. Görögország: A Courrier d'Athénes egy területi épségsértésről tudósít, melly újabb bonyodalmakra szolgálhat alkalmat. Pana őrnagy, akarnám­ parancsnok, hogy egy híres rablót, kinek fejére te­temes öszszeg tétetett, kezére keríthessen, üldözési dühében, a számos róniai családoktól lakott s a róniai státushoz tartozó Dragomestre szigetére fegyveres kézzel átszáguldott. — A minisztérium az őrnagyot, maga igazolása végett, Athénébe hivatta. Athénéből i. h. 14-köről írják: Mióta az angol hajóhad part­jainkat elhagyta, kereskedésünk újra éledni kezd. Szalamisz­­ban még egy angol sorhajó horgonyoz, kikötőnkben pedig Vauban és Vedette franczia gőzösök állnak. Az orosz brigg (Ptolemaeusz) is váratik e napokban. A kormány erélyes rendszabályokhoz fogott, a tripoliszai hivatalnokok viszsza­­éléseinek gátlására. A cs. kir. gőzös Marianna Szalonichiba viszszatért a­nélkül, hogy kalózokra akadt volna. Egy török és egy franczia hajó még mindig e vizeken czirkál. Törökország, Smyrna, máj. 10. Halil pasa , a görögök nagyszombatján, az adósság végett befogott görögöket mind kiszabaditó, kifi­zető adósságaikat, sőt pénzt is oszlatott ki közöttök, hogy az ünnepet kedvök szerint megüthessék. — Következő nap a görög érsek a pasához ment, neki hálaköszönetet mondandó. — Stürmer gr. i. h. 25-kén hagyandja el Konstantinápolyt, s Trieszten át Bécsbe menend. 4-dikén ő excra diplomatikai búcsú-ebédet adott, m­ellynél több idegen követ, a külügy­miniszter , a föstélő törvényszék elnöke, s Fund elfendi is jelen voltak. „ BÉCSI LAPOKBÓL. Wanderer. A hadügyminisztérium az eddigi várerősitési rendszer átvizsgálását az egész birodalomban megrendelte, nevezetes javítások fognak közelebb történni. Minden vár a legjobb karba helyeztetik, egyszersmind a nyílt határ­utak is megerősíttetni fognak. A Biztos hír szerint Károlyváros és Fiume között rendes útvonal fog legközelebb, állodalmi költségeken építtetni. E tárgy fölötti tanácskozások már régibb idő óta folynak. Fremdenblatt. A volt kereskedelmi minisztert Hornboltl Tivadar urat jelölik ki Bécs városa jövő polgármesteréül. Oest. Reichszeitung. A történetírásról ismeretes gróf Ke­mény József, a cs. kir. erdélyi polg. s kat. parancsnokság által az országkormányzatnál, alkalmazást nyert. — Slavonia némelly falvaiban hasonló pórmozgalmak ütöt­tek ki, mint nemrég Varasd megyében. A hatóságoknak sike­rült a lázadást elnyomni. Emissariusok fogattak el, kik a küny­­nyen hivő nép között communista­ eszméket terjesztettek. A csend már helyreállott. NÉPNEVELÉSI ÜGY. Embert nevelni legszebb feladat; az em­bert jobbá, nemesbbé, erényesbbé idomítni, olly magasztos hi­vatás, mellyen felül csak a teremtés nagy eszméje áll. E tárgyban alkalomszerűen felszólalni a politikai s más hírla­poknak, mellyek a polgári életnek mintegy iránytűül kell hogy szolgáljanak, legszentebb kötelességök. Nevelőink süke­­resb kiképzéséről s a népnevelésről már eddigelé is olly sokan

Next