Pesti Napló, 1850. május (1. évfolyam, 44-67. szám)

1850-05-25 / 63. szám

’) Lásd PESTI SAPLÓ 61-d. számát. —­­ Ne mondja nekünk senki, hogy Pest városában nincs szigorú és humánus rendőri felügyelet!.. Tegnap est­e felé a hatvani­ utczában egy becsületes külsejű úri­ember, ki falu­ról jött vendég lehetett, megállapodott egy illatos fal tövé­ben. A végett állapodott meg, a miről meg van írva némelly falakon, hogy ott a végett megállapodni tilalmas... Észre sem vette a jámbor , mikor háta mögött termett egy városi poroszló. Haszontalan volt minden fogadkozás ! az úri­ember a legdurvább szemrehányások közt bekisértetett és bezáratott a többi gonosztevők közé!.. Ne mondja nekünk senki, hogy Pest városában nincs szigorú és humánus rendőri felügye­let !)! s hogy nem volna itt ideje a rendőrség kellő rend­­szeritésének. —­­ Legközelebbi hetivásárunkban a dunaparton furcsa módja követtetett el a rablásnak. Egy bérkocsi a mellékutczából sebesen elővágtat, a dunaparton egyszerre megáll. Bizonyos úri­ember, ki alkalmasint előlegesen meg volt bízva, egy mel­lette álló tanult kutyát a kocsiba bedob. A bent ülő jó csomó bankót nyújt ki a fáradságért, s ezzel a kocsi elnyargal... Ez történt mindenek szeme láttára, fényes nappal, a dunaparton... Lármáztak, futottak aztán a kocsi után, mikor már elvágtatott. — A Napoleon neve már meg van magyarázva, ö tót volt, ,mert minden nagy ember, a ki vet, tót vot.‘ Most Herkules származásán töri fejét három német ifjú, és mivel ők német ifjak, Herkules is bizonyosan német ifjú volt. Ezt ők fülünk hallatára úgy magyarázták, hogy neki igazi neve csak Cules, és mivel igen kitűnő férfiú volt, mindenki­­fen­nek (úr-nak) hívta; így lett belőle Hercules. Ha most élne szegény Herr von Cules­ hazájában elkeserednék a szive, mígnem kitisztí­taná Augiás istálóját, s újra végbe vinné minden csudatételeit. —­­ A pestbudai katonai kerület miniszteri biztosságának hivatalos irodája a vármegyeházba tétetett, első emeletre a gránátos­ utcza felé. Francziaország,­ ­ Paris, május 19. Európa szeme több idő óta feszült fi­gyelemmel van Francziaországra szegezve , történendő nagy dolgokat várva. Mélyen megdöbbentő a franczia társadalom kebelében létező szakadás és ellenséges ellentét, mi az utóbbi két rendbeli párisi választásoknál nyilvánult. Napról-napra hirdeti a telegrafi tudósítás, hogy Párisban csend van. Mindennap hirdeti e csendet, mert más napra ki­töréstől tarthatni. E feszültség közepett a közfigyelemnek diversióul szolgált az Angliával közbejött diplomatiai egyenetlenség , de a for­rongó belkérdést még­sem képes háttérbe nyomni. A franczia társadalom jelen szervezetét a socialismus dúló tanainak fenyegető gyakorlatba-vétele felforgatással rémíti: a rend pártja ugyan a nemzetgyűlésben többségben van, daczára annak, hogy több kiegészítő választások a socialismus szelle­mében ütöttek ki, s e nemzetgyűlés általános szavazatjog szerinti közvetlen népválasztásból merült fel, de érzi, hogy van egy kisebbség az országban, melly magát a többség szabta törvénynek nem akarja önként alávetni. A szőnyegen forgó választást korlátozó törvényjavaslatok czélja: a socialismus parlamenti hatalmát a jövő választások esetére megtörni. Ez sikerülhet. De változik-e az állás ? Meglehet, maga e törvény keresztülvitele fölidézheti a pol­gárháborút , azonban, ha szerencsére nem történik ez, az őr­jöngő láz kóranyaga továbbra is csak dúlni fog a társadalmi test ereiben. A socialistikus sajtó kétségtelenül sokat képes megrontani a nép kebeléből, de széles és mélyen ható befolyása épen csak úgy magyarázható ki, hogy mélyen fekvő organikus ha­lak következtében fogékonyak iránta a kebelek. Láz dúl a franczia társadalom ereiben, s felbomlással fe­nyegeti , midőn az alapokat, mellyeken az emberi társadalom évezredek óta nyugszik, kiforgatni törekszik. Fő teendő egyelőre a test megutalmazása a láz sorvasztó s felbontó hatásától. A sajtó korlátoltatik, hogy izgató tápanya­gától e láz megfosztassék. Ha vakmerőségében a socialismus a társadalmat fegyverrel támadná meg, ez meg tudandja magát ótalmazni, mint meg­­ótalmazta júniusban. De a kór a testben maradand, mint maradt júniusban, any­­nyi ontott vér után! Pedig akkor azt hitte volna az ember, mikép annyi vér árán legalább végkép le van verve a socia­lismus dúló hatalma. S íme, fejét fenyegetőbben emelte föl, mint valaha, s Francziaország érzi, hogy a föld remeg alatta, és a forradalom terhetlen örvénye nem akar bezáródni! A mai franczia socialismus tanai képtelenek; megvalósítá­suk rövid időn ínség-, nyomor- és barbárságba sülyesztené a társadalmat, és mégis százezerek szenvedéllyel karolják fel, s éltüket készek áldozni zászlója alatt! Honnan e képtelenség! Az újkori industrialis társadalom kebelében egy eltagad­­hatlan gyökeres baj rejlik, melly nem engedi enyhülethez jutnia, mint midőn az emberi testet köszvény kór-anyaga zaklatja, s teszi mogorva s izgékony haragossá ! így van. — Isten Önnel! Páris, máj 19. Vasárnap estve 8 órakor. A választási tör­vényreform melle­tt szónokokul beiraták magokat: Thiers és Montalambert gr. — ellene pedig: Camignac, Hugo, Lamar­tine, Legrange, Pascal Duprat, Mathieu (de la Drome), Bar Th., Arago E., Favre Gyula, Barthelemy-Saint-Hilaire. — A vitatkozásban a hegypárt is résztveend. Berryer rávette a legitimistákat, hogy a törvényjavaslat mellett szavazzanak. Pá­ris tökéletesen csöndes, lázongásnak legkisebb nyoma. Az ün­nepek miatt csak kevés hírlap jelent meg, Napoleon sem ada­tott ki. A Portafoglio Maltese lap szerint, Parker admirál Fi­rebrand fregatot Nápolyba kiadé, hogy Palmerston követelé­seinek, a Messina bombáztatása alkalmával megkárosult angol alattvalókért azonnal elégtételt szerezzen, különben hajóhada Nápoly előtt jelenendik meg. — Május 18. Biztos kútfőből tudósíthatom, hogy az Union­­nak tökéletesen igaza volt, midőn azt állitá, hogy Bonaparte Lajos csak azon esetre egyezett bele a franczia követnek Lon­­donbeli visszahivatásába, ha lord Palmerston , nyilatkoza­tában , a franczia becsületet sértőleg fejezné ki magát. Lahitte, ki jól tudta, hogy hála megöli Malé és Changarnier rejtezik, maga irá a visszahívási parancsot. Az elnök, a szó teljes értelmében, magánkívül volt dühében, midőn a dolgok ezen új állását megtudta. Nyilvános parancsára nem nyoma­tott le a Moniteurben Lahitte beszéde, egyszersmind azt is ki­­eszközli, hogy lord Normanby, ki útleveleket kért maga és cselédei számára, el nem utazott. Végre sikerült az elnököt lecsilapítni, s hogy minden botrány elmellőztessék, m­egengedő Dupin úrnak, mondana valami ürügyet a kamra előtt, valamint azt is, hogy a visszahivatási parancs utólagosan kinyomassék. De a telegrafi sürgöny már elment Londonba s lord Palmerstont a dolgok állásáról felvilágosítá; innen magyarázható , hogy mind ő, mind lord Landsdovvne, olly kimélőleg szóltak a fran­czia követ visszah­ivatásáról. A várgrófok e szerint nem érték el szándékukat. A választási törvény­reform nem fog nyakra­­főre megszavaztatni, sem pedig az orosz szövetség a Bourbo­nok javára megköttetni. — Leon Faucher megtette jelentését a választási törvény­­javaslat fölött a nemzetgyűlésen. Az előadás igen nagy figye­lemmel kísértetett. Iparkodott megmutatni, hogy ez indítvány nem alkotmány­ellenes, miilyennek sokan keresztelni sze­retnék. Tárgyalása holnapután kezdődik.­­ A socialista lapok ismételve felszólítják a népet a csend­re , még azon esetre is, ha bármikép izgattatnának is fel­kelésre , vagy rendzavarásra. Nagybritannia, London, máj. 18. A Globe következőleg ír az angol-fran­­czia differentiáról: „Drouin de l'Huys úr viszszahivatása, s Lahitte tábornoknak ez alkalommal tartott beszéde, Guizot úr jeles lángeszének újabb győzelméül tekintendő. Két évi forradalom után, úgy látja a monarchiának ezen nagy minisz­tere , hogy a kormányzási ügyek azon ága, mellynek egykor ő állott élén, ismét az általa kimutatott irányban halad. Sem­mi sem lehetett olly kártékony befolyással a szabadelmü ten­­dentiákra, mint a Franczia és Oroszország közti egyetértés keleten. Ezen egyetértés egyedül Guizot úrnak s csak azért feküdt szivén, mivel az egyszersmind az absolutistikus hatal­­makkali kibékülés tényezője , s ezen egyetértésre a hajlam, olly mélyen gyökeredzik Francziaországban, hogy a külügyi miniszter a legislatív pártot felszólíthatta , az absolutismus ügyének déli Európábani előmozdítására. Azoknak, kik a fran­czia köztársaság bukását óhajtják, a görög kérdés természe­tesen megbecsülhetlen ürügy volt, azon egyedüli hatalomhoz csatlakozhatni, mellynek alapos okai vannak, Wyse úr által az athenei kabinet fölött kivívott diadalért panaszkodni. A franczia szabadelműek azonban, elegendő nyilvános bi­zonyságát adák azon bizalomnak, mellyet az angol becsüle­tességbe helyeznek, s méltán remélhetni, hogy ez ügyet a le­gitimisták javára elő nem segítendik. Semmi sem mozdíthatná jobban elő azok czéljait, kik a restauratiót, minden követ­kezményivel óhajtják, mint a franczia és orosz rokonszenv megegyezése a görög kérdésben.“ Olaszország, Turin, máj. 17. A tanács tegnapi ülését rendkívül számo­san látogaták, s feszülten lesték átalánosan a Liccardi-tör­­vény elleni interpellatio eredményét, mellyel Collegno tanács­nok előadott. Fejtegetésében a szónok e törvény illetéktelen­­ségét mutogatta, sajnálván egyszersmind, hogy a szentszék előleges jóváhagyása meg nem szereztetett. A szónok fájdal­mát nyilvánítja a papság több magas s alsóbb tagjai elfoga­­tása fölött, és kétkedik, hogy a kormány komolyan akarjon lélekismereti kényszert behozni. Siccardi miniszter gyakori tetszés által félbenszakasztott beszédében válaszolt, hogy a papságnak a hatóságokházi viszonyai a más állodalom polgá­raiéval ugyanazok. Az illendőségek, mellyek a vallás szolgái irányában igen is megtartandók, a független törvényszékeket mindazáltal a papság egyes tagjai elleni tiszti eljárásokban meg nem zavarták. A szentszékhez azonfölül, mint a minisz­ter megjegyzé, még azon törvény tárgyalása előtt, s később is történtek jelentések, mellyeket azonban el nem fogadtak. Végre a miniszter azon reményét fejezi ki, hogy a törvény­nek most még folytonosan mutatkozó alkalmazási nehézsége az előítéletek eltűntével szinte meg fog szűnni. Az interpel­láló némelly rövid megjegyzései után, a tanács kamarája a napirendre tért át. Spanyolország, Madrid, máj. 8. A várandó koronaörökös udvara már rendeztetett. Garrido tegnap a socialismus védelme miatt 50,000 reálnyi büntetésre ítéltetett. Németország, Frankfurt, május 18. A státusok fölhatalmazottainak con­­gressusa tegnap tartó második ülését, hg Thurn-Taxis palo­tájában. Hír szerint, ez sem volt számosabb az elsőnél, s 3 óra tájban eloszlott. Azonban, a­mint halljuk, miután az ülés már bevégeztetett, jelent meg Dalwigh kormányelnök Mainz­­ból, hogy magát, mint Hessen­ nagyherczegségi fölhatalm­a­­zott, bemutassa; miután azonban az ülés már eloszlatott, a bemutatás ezúttal meg nem történhetett. Éjszak-amerika, Új-York, máj. 1. A kikerülhetlen kabineti krízis ott van. Taylor kedvenczeit alig tarthatja fenn továbbra is. Ő maga igen becsületes ember, de rosz diplomata, és miniszterelnö­kén Clayton­on kívül, ki bár középszerű státusférfi, de jó ügyvéd, a többi miniszter szót sem érdemel. Taylor állása nem a legkellemesb, mert a senatus és a ház főleg demo­krata szellemű, és az administrate minden lépésében akadá­lyokat talál. Az angliávali diplomatikai intézkedésekben a Mos­­quito-pártot és Nicaraguát illetőleg, elnökünk közmegelé­gedésre járt el, Cubára nézve azonban hihető, hogy a demo­kraták meg fogják egy kissé zavarni, miből aligha kigázol­­hatank. Alig hinné valaki, mennyire bonyolult a mi külpoli­tikánk , főleg Angliával. Kaliforniában már három amerikai (talán angol?) és egy franczia hírlap létezik, s a levelező örömest alapítana néme­tet is, ha t. i. sajtója volna. Vannak már könyvkereskedések is, bár az aranykeresés miatt kevésnek van kedve olvasni. Továbbá van ott nemzeti színház, kötélen­ tánczolók részére cirkus , és játékbankok. Hogy az arany bősége az uzsora el­len nem véd, bizonyítja azon tény, hogy hat, tíz, tizenkét, s több percentet, nem évenként, hanem havonként követelnek. A Corriere Italiano szerint Monti őrnagy s a magyar for­radalmi harczból vele érkezett olasz csatárok Cagliariban f. hó 6­ dikán megelőző szívességgel fogadtattak. Marmora Albert tábora, a sziget parancsnoka, rövid beszédben az ő és a nép örömét fejezé ki a száműzöttek viszonlátásán; válaszában Monti őrnagy övéi háláját nyilvánító a visszanyert hazáért. Wanderer­ Karlsruheban azon hír szállong, hogy a porosz és badeni katona­őrség részére tábor fog állítatni, hihetőleg Oflenberg közelében. Egyszersmind a nagyherczegség ható­ságai oda utasítottak, hogy a seregek elfogadására alkalmas té­­rekről jegyzéket küldjenek be. — A kivándorlási­ vágy itt mindinkább növekszik. Napon­kint egész családok utaznak új hazájokba, Északamerikába. Múlt kedden (május 14.) Gänsendorfba nyolcz személyből álló család érkezett meg. Vígan voltak mindnyájan s a hazájoktóli megválást, úgy látszik, nem igen fájlalják. Fremdenblatt. Kaufmann Jakab író, született cseh sa Grenz­­boten-nek dolgozó társa, az ausztriai kormány megkeresése kö­vetkeztében Lipcséből kiutasittatott. — A görög nem egyesült egyház főbb papsága Karloviczon nagy zsinatot szándékozik tartani, mellyben, hirszerint, az ausztriai birodalmon kívüli görög érsekek is résztveendnek. — A cholera, úgy látszik, Csehországból nem akar távozni, folyó hó 16-án Prágában ismét 11 személy esett áldozatául, mire az időviszonynak is lehetett némi befolyása. NÉPNEVELÉSI ÜGY. ") Folytatás. A­mi már a tanítónak czélszerűbb kiképzését, alkalmazását és tanítási rendszerét illeti, erre nézve nézeteink a követke­zők lennének: a) Miután a népnevelő intézeteknek közelebbi czélja az, hogy azok, kik a néptanítói hivatalra kívánják magukat szen­telni, arra a lehető legjobban kiképeztessenek; távolabbi czél­ja pedig az , hogy a népnevelés czélszerűbb irányt nyerve, az áldás kint terjedjen mindenütt hazánkban, hogy ennek minél­­több műveit munkás, hasznos és megelégedett polgárai legye­nek. E szempontból indulva ki czélszerűnek vélnék, hogy a néptanítóságra kiképzendők, a nagyobb iskolákban, jelesen egyetemek-, lyceumok-, collegiumok- és gymnasiumokban az alsóbb osztályok bevégeztével a bölcsészettan második évé­ben a rendes tudományok hallgatása mellett, a neveléstanból egy e végre kinevezendő pedagogarcha által naponta két kü­lön órában lennének oktatandók legalább egy évig, a féléven­­kinti szigorlatok kiállásával, önmagától értetvén, hogy e ne­veléstanba mélhatlanul bele­számítjuk a szépírást, rajzot és éneket, s ez lenne az elméleti tanév. Ennek végeztével a má­sodik évben minden egyetem, lyceum, collegium és gymna­­siumban a legalsóbb elemi oktatás legalább félévig rájok len­ne bízandó, alkalmul szolgálván e hivatás a nevelés és elemi tanítás gyakorlatára, melly idő rájok nézve valóságos gyakor­lati tanévszak lenne, egyszersmind a keze alatti növendékek siikeres, vagy elhanyagolt tanítás következtébeni szigorlata a néptanítóságrai alkalmazhatásra nézve próbakő gyanánt szol­gálhatna. b) Az ürességben levő néptanítói állomások betöltése iránt a következő eljárást vélnék czélszerűnek. Az illető helység elöljárói a népiskolák igazgatójához folyamodván néptanítói állomásuk betöltése iránt, ez a helység tudományosabb és mű­veltebb egyéneiből, vagy ha netán illyések ott nem találkozná­nak, (hivatali körében bárhonnan) a körülményekhez képest két, három egyént nevezend ki, azok hivatalosan utasittatván a fő­iskolai nevelési tanárhoz a kellő néptanító kiszemelése végett (önkint értetvén, hogy a minő vallásfelekezeten lenne a taní­tói állomás betöltendő, azon felekezet legközelebb eső főis­kolájához lenne intézve a hivatalos felszólítás is). A nevelés­tanár a neveléstanból már elméletileg és gyakorlatilag végzett ifjakat azon állomásrai csődületre felszólítván, legelőször elé­jük terjesztendné a helység főkereset-módját, t. i. iparüzletet vagy földmivelést, mint a minek a kinevezendő tanító rendsze­rének főirányul kell szolgálnia, a magukat önként ajánlkozók a helységi bizottmány előtt az illető neveléstanár által a neve­léstanból a szükséghez képest említett ipar vagy gazdászattan­­ból kitűzendő kérdésekre adandó rövid, de lehetőleg kimerítő feleletekben, valamint az írás,rajz és éneklésből szigorlatot áll­­ván ki, a bizottmány ez eljárás eseményéről véleményes je­lentést teend a kiküldő igazgatóhoz, ki a bizottmány által aján­lott egyént néptanítóul leendő felsőbb megerősítés végett a megyei főnök ekibe terjeszten­i. E pont alá foglalhatjuk még azon véleményünket is, mi­szerint a népesebb helységekben a szükséghez képest két vagy három, a közép népességűekben a rendes tanító mellé legalább egy segédet kellene alkalmazni, kik közvetlen a rendes tanító közbenjárására alkalmaztatván, annak felügyelete, rendelkezé­se és felelősége alá helyezendők volnának. Ezen segédtanitó­­ságra a főiskolák azon felserdült ifjai lennének használandók, kik az alsóbb osztályokat bevégezték, kitűnőségük, képessé­gük s jó erkölcsökről, úgy szépírás, rajz és éneklésben­ jár. ") Megengedjük , hogy a poroszló talán humánusabb lehetett volna ; egyébiránt nevelt embertől — legyen az városi vagy falusi — megvár­nék , miszerint ezen természeti foglalkozásában rejtett helyen s félre­­vonultan járjon el, s ne ott, hol az elmenőknek botrányul szolgál. Gyak­ran ezen műtétéit olly féktelen impudentiával láttuk űzetni, misze­rint pirulnunk kell­, hogy ez illy módon a műveit Európában , és nem a szennyes kamcsadások közt történik. Sí.

Next