Pesti Napló, 1850. június (1. évfolyam, 68-91. szám)
1850-06-15 / 80. szám
1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egyenesen a kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fr.50 kr. Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ 5 5 80. Szerkesztési iroda : Dzintcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívéyi alakjában mindennap, délesti órákban. ............... Szombat, jun. 15-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petitsora 4. pengő krajczárjával számittatik. A beigtatási díj előre lefizetendő Emich Gusztáv ur könyvkereskedésében. Magánviták háromhasábos sora 6. pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztőhivatalában. Előfizetési figyelmeztetés a feliSI 1 BA. ELO 1850. másod-félévi folyamára. ----------------- Irányunkat t. olvasóink ismerik. Az e szavakban fejezhető ki röviden: BIRODALMI EGYSÉG. ALKOTMÁNYOSSÁG. NEMZETISÉG. A bíród, alkotmány mielőbbi megtestesítésére hatni, a MAGYAR nemzetiséget emelni, de a birodalom- s különösen hazánkbeli többi nemzetiségek egyenjogúságát is tiszteletben tartani. Intézkedtünk — és reméljük, hogy intézkedésünknek kellő sikere leend — miszerint Bécsből, Berlinből, Hamburg- és Londonból eredeti levelezésekkel érdekesítsük lapunkat, Párisból pedig egy másik levelezőnk is ígérkezett. Az előfizetési feltételek lapunk homlokzatán olvashatók. — Helyben előfizetést elfogad KIADÓ-HIVATALUNK és EMICH G. ur könyvkereskedése. Vidéken leendő árulását egyes számainknak jövő júliustól kezdve: ARAD, DEBRECZEN, GYŐR, KOLOZSVÁR, NAGYVÁRAD és SZÉKES - FEJÉRVÁR városokra szorítottuk. Ingyen mellékletképen adunk ezentúl MINDEN hivatalos RENDELETET (az ívekre terjedőt sem véve ki, mint péld. a VÁLTÓRENDSZABÁLY volt), és MINDEN KÖZÉRDEKŰ hirdetményt, a hivatalos lap után, nagy k edrétben úgy, hogy t. előfizetőink azokat, ha tetszik, külön füzetekbe köttethetik össze. Budapest, június 15-kén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK, Berlin, jun. 12. A „Constitutionelle Corresponded“ szerint a fejdelmek collegiuma ma tarta első ülését az ügyrend megállapítása és tárgyalására nézve. Poroszország vette át az elnökséget. Erre megjegyzi a „Constitutionelle Zeitung“ , hogy az Unió-minisztérium, melly Schleinitz és Manteuffelből áll, nemsokára megkezdi tevékenységét. M. Frankfurt, jun. 12. opcent. metall. 7878, 4. pc. 6872. Váltókeret Bécsre : 100. Iserlohn, jun. 12. A májusi perben vádlottak közöl vétkesnek nyilatkoztatott 11, a többi, s ezek közt Schuchart is, fölmentetett. Az esküitek elbe 209 kérdés létetett. A Pester Zeitung mai (141.) számában Babarczy Antal úrnak egy nyilatkozatát olvassuk, mellyben a Pesti Napló 73. számában megjelent Csanádi levélről — mellyet a Pester Zeitung is átvett — mondatik, mintha az állítólagosan származnék Csanádból. Bizonyossá tehetjük Babarczy Antal urat, hogy azon levél csakugyan és valóban Csanád megyéből, még pedig annak * * nevű helyéből jutott hozzánk, olly ismerős kéztől, hogy mi azt kivonatosan adni, nem késhettünk. Megvan még a levél eredetben, ha tetszik Babarczy Antal urnak, meggyőződhetik származása valóságáról — de nem írója kiségéről, ki egyébiránt fogja tudni megvédeni állításait. Mi Babarczy Antal úrnak azon kívánságát illeti, hogy a lapok, mellyek a kérdéses Csanádi levelet közlötték, közöljék szinte fönebbi említett nyilatkozatát is, kijelentjük , hogy mi magyar ember német iratainak magyarítása végett fordítót bizony nem tartunk, s igy Babarczy Antal úr ezen kivonatát ez úton nem is teljesítjük. — Egyébiránt, úgy látszik, hogy Bár maga sem akarja, hogy nyilatkozatát a Pesti Napló közölje, mert, ha akarta volna, akkor nyilatkozatát szerkesztőségünkhez küldötte volna be mindenekelőtt, mégpedig magyar nyelven, már csak azon oknál fogva is, hogy a csanádi levél, tudtunkra, legelőször a Pesti Naplóban jelent meg magyarul! Ezt már nem tette, s így azon jogától, mellynélfogva követelhető, hogy nyilatkozatát közöljük, önként elállott, s minket a közlés kötelességétől fölmentett. Tudjuk okát, miért nem téve ezt. Babarczy Antal úr nem olvasván a Pesti Naplót, csak a Pester Zeitungból tudá meg, mi van a pesti-naplós csanádi levélben, mert a Pester Zeitungot, meg, mint látszik, csupa nemzetiségből, figyelmesen olvassa. Ez szép tőle! Ezen eljárása azonban nem eredeti, hanem tisztán utánzása egy régi taktikának. - Nil novi sub sole! csak a szerepek változtak. A nyilatkozat beltartalma minket nem illet; szóljon ahhoz. levelezőnk, ki a tényeket, mellyeket felhozott , bizonyosan jól ismeri. — Kül alakján nem csodálkozunk. A hangulat, melly azon szétömlik, mutatja, hogy a régi pártszenvedély bizonyos uraknál 1850- ben is megvan az ő teljes erejében. Ez természetesen, lehetlenné fog tenni minden közeledést, minden egyetértést akkor is, ha majd alkotmányos téren mozoghatunk. S pedig ez bizony nem fog nagy javára lenni megint a Hazának — ha valóban hazafiság volna is szülőanyja, mint állíttatik. Adjuk ezennel, mint hazánkra nézve igen nagy érdekűt, K. Krausz pénzügyminiszter úrnak előterjesztését a közbenső vámvonal megszüntetéséről, mellyhez legközelebb szólni fogunk: „FELSÉGES! „A birodalmi alkotmány 7-ik §-sza azon fontos rendelkezést tartalmazza, miszerint az egész birodalomnak egy vám- és kereskedelmi területet kell képeznie, s hogy a közbenső várnak , hol illyenek a birodalom egyes területrészei közt jelenleg léteznek, mihelyt lehet, megszüntessenek. E két elv közöl az első, a külfölddeli forgalom tekintetében már előbb az egész birodalomra nézve — Dalmatia kivételével, hol különös vámjegyzék áll fen, s a vámkizárásokéval — érvényt nyert. Ellenben a belső forgalomra nézve a kül ellen vámvonallal körülfogott nagy vámterület, 200 mértföldön fölül hoszszú bel vonal t. i. a közbenső vámvonal, két nem egészen egyenlő részre van felosztva, mellyek közöl egyik Magyar- Horvát- Tót- és Erdélyországot, a Vojvodinát, s temesi Bánátot, a másik pedig minden más, a kül ellen közös vámkötelékbe foglalt országokat s területrészeket foglalja magában. „Az áruk s általában a tárgyak, mellyek a közös vámterület mindkét felének egyikéből a másikba vitetnek, még mindig be- s kiviteli dijak alá helyezvék, s általában a közbensővonalon keresztüli forgalom a vámkezelésnek, s ennek tekintetéből szükséges megszorító rendeleteknek van alávetve. A miniszteri tanács szüntelen fáradozott teljesedésbe hozni azon föltételeket, mellyek nélkül a benső forgalmat ezen fölötte ártalmas és terhes kötelékektől felszabaditni lehetlen. „A föltétel, mellybe minden más e czélrai előintézetek öszpontosíthatók, azon elvnek végrehajtása, hogy az összes birodalom minden része és lakosa a közös terhekhez egyenlő mértékben járuljon,m olly elvnek, mellynek teljes s kivétel nélküli végrehajtása nélkül sem mindenki egyenjogúsága, mint életerős igazság, magát érvényessé nem teheti, sem a birodalom azon belső erőt kifejteni képes nem leend, melly tömérdek segédforrásiban létezik. E czélhoz szorosan ragaszkodva, javaslatba hozatott, s Felséged méltóztatott jóváhagyni, hogy a közbenső vonalakon túl fekvő országokban az egyenes adó minden lakosra, a fenállott szabadítékok megengedése nélkül, kiterjesztessék, hogy a jövedelmi adó ott behozassák , s a földadói kataszterre nézve fenálló alapelvek alkalmazásánál az igazság követeléseinek megfelelő földadói rendszer ideiglenesen életbe léptettessék. „E nagy rendszabályokkal összeköttetésben s a közigazgatási hatóságok czélszerű elintézésében az előkészületek azon országokbani közvetett adóztatás rendszabályának tökéletesbitésére, annyira haladtak, hogy már meghatározható azon időpont, mellyben az adózásbani ártalmas egyenlőtlenségeket , s azzal a közbenső vonalon túli viszonyos forgalom felszabadításának legfontosb akadályait elhárítni lehetséges leend. A FESTI NAPLÓ KŐTÁRA. A ROMÁNOK. NÉPISMERTETÉS. A románoknak Magyarország keleti és délkeleti megyéiben, ide értve az oláh végvidéket is, összes népessége 5—600,000 lelket számlál. Eredetiségére ugyan egy törzs, azonban ahány megyében lakik, majd ugyanannyi szóejtést vagy is dialectust követ. Krassó megyében s a végvidéken lakók, a román törzs eredeti szokásait és nyelvét maiglanis bírják, holott Arad és Temes megyében, a Maros folyam mentiben lakóknál, nevezetesb eltérésre akadhatni; és tapasztalható azon különbség, mellyel e nemzet vegyítve más ajkuakkal, helyenkint elkorcsosítja és elferdíti szavait, például Biharmegyében feltűnő, hogy elegyítve használja a magyar szót, péld. „Szkigye kapu ke gyeszfuge marheo“ (tedd, vagy zárd be a kaput, mert a kaszálóra fut a marha). De ugyanegy megyében, a táj, egy völgy, mint egy mesgye, különbözteti az ottaniakat imezektől, olly eltéréssel, hogy más viselet, nyelvkiejtés, mód, szokás honol; például Bogschán bányaváros tövében, Vasztován, szaraczen-törzs lakik, viseletre , testalkatra és kitűnő női szépségre valamennyit felülmúlja , tisztábban és szebben is beszéli anyanyelvét. A végvidékiek, helyzet-, állapot- és rendeltetéseknél fogva is eltérők. Itt azonban csak a megyei s leginkább a bihari, aradi, temesi és krassói lakosokról és azoknak természetes szokásai, ipar,nevelés és politikai képességekről, — amennyiben lehet — fogunk terjedelmesebben értekezni. A román, természetes hajlamánál fogva, elöljárói, vagy a tisztesek előtt alázatos, egyébiránt könnyelmű jellemére, uralkodásra vágyó, s e czélját nagy áldozattal is elérni törekszik; a helységbiróságra formális korteskedést „ala megye“ űznek; illyenkor a lakomák egymást érik, a választásnap előestvéjén azt szokták mondani, hogy a helységben „az ördög lánczczal jár“; s igazuk van, mert sok becsületes gazdagabb családnak sírja — a vetélkedés, és közönségesen a bíróul elválasztott is áldozata uralmi vágyának; mert a pazarlás, és rendes számolás nem járnak karöltve — és biró uramnak sokszor házába és telkébe kerül a tisztes szolgálat. Vallását, a legszigorúbb értelemben véve, megtartó, sőt vakbuzgó és babonás. A babona és jósló szerep az öreg aszszonyoké. A fiatalokat csodálatosan elámítják, és ezek meggyőződve hiszik a jóslat teljesülését; ennek következtében félénk, pulya és előítéletes lesz nagykorában. Innét ered azon kiirthatlan szokás, hogy a mi reá hatást gyakorol, — legyen az bármi — azonnal sövegét lekapja, s mintegy bámultában, háromszor egymásután, keresztet vet magára, s közben hozzá Isten nevét fohászszal rebegi; ezt teszi, ha szolgabiró elibe jut. Lelkipásztorához szító, ennek engedelmeskedő, és neki vakonhive. Vallásos buzgalmánál fogva, de egyéb elkövetett vétkiért is, a szabadulási, vagyis vétektőli feloldozó biteröt, a böjtölésben hiszi rejteni. A román kétharmadát az évnek, vallásos böjtöléssel tölti el. A méltatlanságot, melly rajta elkövettetett, nehezen tűri, sőt természetes, vagy is inkább öröklött alattomos boszuállását „cinye mintye“ azaz, „tartsd eszedben“ fenyegetődzéssel tudatja, és legelső alkalommal, ha lehet, be is váltja; innét sok helyt, más ajkuaktól, cinyemintyének is neveztetik, ha a bosszúállást halál követte. Ezért annyira meg szokta tartani a böjti vezeklést, hogy kiaszik. Élelmi tápja a románnak közönségesen silány, még a síkonlakóknál is, a hegyek alatt silányabb, a hegyek között pedig gyümölcs, és kukoriczalisztből készült málé, tejjel (nemzeti étek), románul „mamaliga ku laptye“, mit imezek delicziának tartanak. A sikonlakó románok bátrabbak, műveltebbek, s kissé jobb földmivelők; — öltözetök"czélszerübb, és különbözik egészen a hegyiekétől. Az öröklött sok szerencsétlenséghez, melly e nemzetnek ádáz végzetül jutott, még hozzá járul két hitbeli szokása is, melly sietteti tönkrejutását. Az első a kiházasítási, a másik a temetkezési szertartás nagyszerűsége és az utána járó nagy öszvege a költségnek. Általánosan tudva van, hogy egy ház-, és negyedtelekkel biró — ha leányának, vagy fiának kiházasitása házába, és reá egy halálozás, telkébe kerül — elszegényülésével mitsem gondol, csak a kiházasitás és végeltakarítás, történjék nagyszerűen. Miután a románoknál a házasság átalában és rendesen a fiúnak 15—16-dik évében szokott megköttetni, és e kornak természetesen gyámoltalanabb és ingatagabb önállási alapja van, tehát a szülők, s főleg az apa, már eleve kiszemeli és megválasztja fia vagy leánya számára a jövendő élettársat, gyermekének hite, tudta és beleegyezése nélkül. Ha öregapa van még életben s a háznál, akkor ennek e tekintetbeni eljárása és a választásbani akarata, a családra nézve szent, és szentül mégis tartatik; közönségesen olly szerencsés az öregek választása , hogy úgyszólván példátlan a fiatal házasok között az elégületlenségi eset. A román, feleségét, csupa szeretet-és tiszteletből, mint mondani szokás, kezén hordja, s annyira gyöngéd kímélettel van iránta, hogy ha éjen át gyermeke nyugtalan, az anyát semmi esetre nyugalmában nem háborítja, hanem ő maga haj.