Pesti Napló, 1850. július (1. évfolyam, 92-118. szám)

1850-07-10 / 100. szám

1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten Vidéken házba küldve: Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8.­,, Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám—„­­„„ A lap polit. tartalmát illető minden közlés tulajdonos CSÁSZÁR F.­­hez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, postán küldve : Egy hónapra 1 fr. 50 kr.p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre.. 9 „ 15 „ „ Egy évre . 1 7 „ 20 „ „ Egyesszám— „ 4 „ „ 100. Szerda, julius 10-én. Szerkesztési iroda : Dzi­ntcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. HIRDETÉSEK ÉS MAGANVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4. pengő krajczárjával számitta­­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő E­m­i­c­h Gusztáv ur könyvkeres­kedésében. S m­agán viták háromha­sábos sora 6. pengő kraj­czárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­­hivatalában. Budapest, július 10-kén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Athene, jun. 28. Az Oroszországgal­ kereskedel­­mi­ szerződvény f. hó 24-kén íratott alá. A választói névjegyzékek már befejezvék. Raguza, jul. 2. A montenegrói Vladika Valmak­ába megérkezett, — Triesztbe menendő. Paris, jul. 6. A törvényhozásban azon indítványt vétetnék figyelembe a lyoni ostromállapot megszünte­tése , elvettelik. A sajtótörvényre nézve tetemes en­­gedmények történnek. Egy erősen elterjedett hír sze­rint a nemzetgyűlés szün­ideje alatt 35.000 főnyi tábor fog öszszevonatni Versaillesnél, s a fölöttes pa­rancsnoksággal Baraguay tábornok megbizatni. 5% rente 95 frank 75 cent.; 3% rente 57 frank 55 cent. Madrid, jul. 1. Montemolin házasságára nézve már megtörtént a kellő egyetértés. Páris, jul. 7. (Megérkezett e telegr. tud. 15 óra alatt). Egy, Welker nevű, 17 éves nyomdai­ tanítvány elfogatott, mint a Napoleon Lajos élete elleni bűn­­merényletről gyanús. Némellyek, indulóokát az elfo­­gatottnak valószínű elmebetegségében vagy demokra­tikus izgatottságában keresik; a socialisták az állítólag szándék­olt bűnmerényt a sajtótörvényről holnap kezdetét veendő vitatkozással hozzák kapcsolatba.­­ Legújabb hír szerint a Versailles melletti tábor csak 12000 em­berből álland , és pedig Changarnier főparancsnoksága alatt. 5 é­vente 95 frank 80 cent. Arad, július 4-dikén. Mióta a Frankhon ege felé nagyszerű zivatarral ki­látással tornyosulni látszott társadalmi fellegek ez idő szerint minden jelentékenyebb hatás nélkül szétoszlot­tak ; mióta az európai nagyobb hatalmasságok diploma­tái , a kölcsönösen eldobott keztjük daczára is, haj­landók egymásnak békejobbot nyújtani, s mióta az osztrák birodalmi kormány Magyarországot időn­ként újabb, és korszerűbb intézkedésekkel lepi meg, gondolkodni szerető hazánkfiai bátorságot vesznek ma­goknak arra, hogy egyegy fájó gondolattal megkeres­sék szülőföldjöket s annak sorsáról mindinkább a rész­vét nyelvén s a Patriotismus tűzhelyénél kezdjenek nyilatkozni. E változáson, mellyet megtérésnek is bátran nevez­hetünk , csak örömünket jelenthetjük ki. Kedves alkalom ez nekünk arra, hogy mit már rég­iól óta óhajtunk, a kormányintézkedések iránti közvé­leményt mindinkább kiismerhessük. Hogy a birodalmi kormányt, a magyar forradalom legyözetése után antediluvianus conservativok tanácsa vezérelte intézkedéseiben, ez tény, mellyet tagadni nem lehet s mellyet egyedül az akkori körülmények menthetnek. Az ellenzéki párt lehellenné vált. Sorsa szétszóratás, és szenvedés jön. Ugyanaz most is. Az ellenzéki párt helyét a közigazgatási téren részint az említett conservativek, részint a közönyös osztály azon tagjai foglalták el, kiket különnemű viszonyoknál fog­va s a semmitnemtevés érdeméért magok a conser­vativek szemeltek ki s emeltek oda, hova nem valók. Ez utasok nagyszerűen hallgatnak. Kérelmi állásuk s erőtlenségük érzete nem engedi őket nyilatkozni. Annál többet beszél a XXIV-ek honboldogító kö­zönsége. Följogosítva érzi magát a kormányintézkedé­­sekkeli elégtítetlenség kijelentésére. Mi ezt igen ter­mészetesnek találjuk. A kormány kezdi őket kiismerni, s a­nélkül, hogy kérdené, lassan kint letér az útról, mellyet neki a múlt évben mutattak. Innen a panasz, és innen a kormány ez idei s múlt évi intézkedései közt a kedvező különbség, vagy — mint ők nevezik — következetlenség. Mind a kormány, mind a nemzet tapasztalja, hogy e jó barátok, kik a legújabb kiadásban ,­nemzeti párt­ czim alatt jelennek meg, los mismos perros con altros collares (ugyanazon...... más nyakörvekkel). A volt ellenzék szétzilált töredékei, kiket a fönem­­lített honboldogitók hazafias boszuja történetesen utol nem ért, csöndes magányba vonulva, szánó figyelem­mel kisérik a küzdelmeket, mellyeket a kormány sza­bad irányú intézkedései s az azok ellenében álló aka­dályok idéznek elő. Sajnálják, hogy a kormánynak va­lóban demokratikus intézkedései ugyanazon régi ellen­ségek kezei által népszerűtlenítetnek, kikkel ők 1848 előtt annyi keserű tusát víttak, kik az akkori kormány­nak és úgy, mint a jelenleginek, leghívebb barátiul tolakodtak ugyan föl, kik előtt azonban, csakhogy az oligarchia részekre biztosittassék, nem volt szent a csa­ládélet, a különajku honlakosok testvéri s az összes birodalom kölcsönös békéje, s kik jelenleg is fölhasz­nálnak minden eszközt előbbi czéljuk valósítására. Az igénytelen, a szenvedő ellenzékiek nem követelnek, nem tanácsolhatnak, mert a vállaikra nehezített körül­mények által leszoríttattak a térről, mellyen úgy a kor­mány , mint a nemzet irányában olly szilárd, őszinte jellemet s annyi jóakaratot fejtettek ki. Kívánságuk, melly leginkább baráti körben nyilatkozik, biztosítva tudni Magyarhon testegységét, nemzetiségét s bel­­ügyeinket, a birodalmi kormánynyali bizalmas érintke­zés folytán s az engedményezett alkotmány értelmében, mielőbb sajátkezűleg rendezhetni. Tisztelettel méltá­nyolják egyébiránt a kormány népszerű intézkedéseit s óhajtva várják a napot, mellyen egy fejedelmi szent szó megszüntetend minden pártkülönbséget, méltatlan kedvezést és üldözést s alkalmat nyújtani a kormány­nak arra, hogy ollykor őszintébb barátokkal s czélsze­­rűbb eszközökkel találkozhassék. Ezeket, bár nem a legjobban esik, el kellett mon­danunk, hogy a kormány mindinkább tájékozhassa ma­gát irányunkban, tanulja megkülönböztetni barátit ellen­ségeitől s lássa be annak okát, hogy czélba vett nép­szerű intézkedései miért nem találnak óhajtott visz­­hangra. A hazánk irányábani legfelsőbb intézkedések életre­valóságát jelenleg egyedül a sajtó vitatgatja. Megvált­juk, e vitatásban, ha belügyminiszter volnánk, sem elég őszinteséget, sem határozottságot, sem biztosabb irányt nem tudnánk részünkre föltalálni. Mi okból? felesleges mondanunk. A kivételes állapot mindent megmagyaráz. A kiküldött miniszteri biztosok értesítvénye mindaz, miután indulni lehetne vagy legalább kellene. Ezen ér­­tesítvények azonban lehetnek hiányosak, vagy épen hamisak, lehetnek hízelgők, már természetesen a mii­lyenek azok fölterjesztői. Hogy a biztosi eljárások nagyobb részével nemze­tünk elégületlen, oka a biztosok egyéni népszerűtlen­sége. Conservatív tanácsadóik oliy útra vezetik őket, a mellyeni haladás a bizományok természetével hom­lokegyenest ellenkezik. Pedig a biztosok megannyi mi­niszterekül tekintetnek. Nem kell hát csodálni, ha a birodalmi kormány ne­mes törekvéseit a közvélemény népszerűtleneknek nyi­latkoztatja, s a gondolkodni szeretők a kormány intéz­kedési elveiben némi határozatlanságot vesznek észre. Ajánljuk e legjobb szándékból előadottakat az illető miniszter úr figyelmébe. A PESTI NAPLÓ MŐTÁRA. GÖRGEY ÉS FEGYVERLETÉTELE. EGY VOLT HONVÉDTŐL. Első közlés. Megvallom, midőn Szilágyi Sándor úr Görgey s fegyver­­letétele czim­ű legujabb pamfletjét kezembe vettem, azt azon elfogulással tevém, hogy“Kérine ismét azt lelem, mit Sz. ed­digi műveiben találtam, azaz-------. Elfogultságomban még inkább megerősített a czimkép látása; a magyar forradalom hisztorikusának ezen új elmeszüleménye. Az élőbeszédként szolgáló Valamit illetőleg csak az meg­jegyzésem­ , hogy kár annak történetíróként föllépni, ki azzal kezdi munkáját, hogy június végével a diadal tetőpontján állott a magyar ügy. Hát Zsigárd és Pered mit vétettek ? Vagy még ez is ügyünk diadalának tetőpontja volt? Szerző továbbá azt állítja, hogy hiteles tudósítások után itt­ szeretném tudni, mi a hitelnélküli ? ha hiteles volt az, mire ő épített; mert hisz e mű­ben (?) hemzsegnek a huisz­­tok­ai valótlanságok. Ennyit az élőbeszédről. A pamflet maga naplószerüleg van írva. Az első czikk kelte junius 30-ka. Szerző megérkezik Görgey táborába. Ő hatal­mas férfiú lehetett e korban, mert­ csak némi tisztelettel nyujtá által ajánlólevelét a fővezér hadügyminiszternek, kit akkor még annyi millió dicsőített; no de ő próféta volt; s ez az ő érdeme, et suum euique ! Röviden leírja Görgeyt. E leírás ép olly hű, mint azon arcz­­kép, mellyet Pesten árultak. Görgey jellemét érdeklőleg, ő a sanyaruság iránti részvétlenségről vádoltatik. Milliók mond­ják őt árulónak, de ki őt ismeri, e vádat nyíltan roszalnia kell. — Még jól emlékezem, midőn Vámos-Pércsen azt mondá egy mellette álló miniszternek: „Lelkem fáj, ha e fiúkat látom; Pesten annyi ezer bakancs volt, s elvitték, és e hősök mezítláb mennek, mig a czipek használatlanul hevernek“; s e perezben Arthur hideg arczán a részvét legélénkebb kifejezése ömlött el. Az, mit az érdemjel elfogadásáról mond szerző, egy ama vádak közöl, mellyek légből kapvák le. Él—s itt hazánkban él — a férfiú, kinek Görgey, midőn ezen érdemjelet kapta, e szavakat mondá: „Az első osztálybeli érdemjelet, a szabályok szerint, csak az érdemli, ki egy tartományt foglalt vissza, s ezt én nem tevém; s én csak akkor, ha be lesz véve Buda, s ha ki lesz viva a diadal, érdemlem e kitüntetést, melly most m­ég kora.“ Valójában szó sem volt a respublikáról, sem a chemiae-tanárságról. Ez utóbbiról Gödöllőn volt szó. Ebéd fö­lött azt kérdé többek közt Kossuth: várjon mivel jutalmaz­hatja meg a haza Görgeyt ? „Tegyetek Pesten chemiae pro­­fessorrá, de jó műtermi dotatioval.“ — Legalább 20-an élünk, kik ezt hallották. Szerző állítja, miként valaki azt mondá neki ekkor, hogy a sereg nem szerette, csak félte Görgeyt. Már tisztelet-becsület,­­ezt csak valami gyáva honvédtisztecske mondhatta.­—A csillag­­sánczi gyűlés, mellyről később olly terjedelmesen szól szerző, eléggé tanúsítja, hogy biz akkor nem volt még ember, ki nem szerette, igen, ki nem imádta Görgeyt. Továbbá azt mondja Görgeyről, hogy csak pezsgözés köz­ben változott beszédessé. Már én sokszor ebédeltem és vacso­­ráltam Görgeyvel, de pezsgözésre alig emlékezem, épen az ellenkező állott. Görgey valamint legmérsékeltebb, úgy a legélénkebb, legvidámabb társalgók egyike volt, s ép innen eredt fölöttünk a roppant uralma. E czikkben még egy valótlanság van: az, hogy mi gyűlö­lettel viseltettünk a lengyelek iránt. Ez alaptalan. Mi becsül­tük őket, de nem bálványoztuk. A­mi Bemet illeti, e hős olly népszerű volt közöttünk, hogy ha ő neveztetik fővezérré, az egész sereg örvendett volna, mint örvendett is, mikor ápril­­ben, (tehát Görgey fényszakában) egyszerre elterjedt a hír, hogy miután Görgey, mint hadügyminiszter, az összes had­ügy központi vezérletét veendi át, helyébe a Nagy Sándor ál­tal felváltandó Bem lesz fővezér a derékhadnál, melly ekkor Komáromnál volt, s Bécs felé készült; mert ekkor még nem érkezett meg Kossuth parancsa (a parancs eredetiben léte­zik) , melly honárulás vétke alatt meghagyja, hogy Buda alá vonuljon a derékhad , m­ellynek előcsapata Pöltenberggel ek­kor már Győr alatt állt, s m­ellynek főhadi­szállása számára már 40 kvártély is volt Győrben keresve. E czikkben még Bayer is megtámadtatik; őt Görgey me­­phisztosának nevezi szerző. Az mondatik róla, hogy ő sugdo­sott. A ki ismeri Bay­ert, tudni fogja, miszerint hibája épen az, hogy fenszóval gondolkozik. Miért volt mephiszto Bayer ? talán mert azt javasolta, hogy nem kell Buda alá menni ? Szól még szerző Görgey leveléről, mellyet junius 30-kán írt Kossuthnak. Mondja, hogy neheztelt a vezér. S nem jog­­gal-e? Budapesten azon terv fogadtatott el, hogy az operá­­ciók központja Komárom lesz, hogy itt fog concentráltatni a sereg. E határozat folytán ki is küldetett már a Balaton-vi­­dékre egy tábornok, de a tervei egyszerre megváltoztatták ott lent. S ne neheztelt volna-e Görgey, midőn a legutolsó káplárnak is át kellett látnia , hogy az új terv — a sikságoni concentratio — csak végveszteséghez vezethet. E levélben, m­ellynek többek által hitelesített másolata létezik, felszólító Görgey a kormányt, álljon el ezen új tervtől. Leh­alik még, hogy három idegen érkezett a táborba, azaz recitus Komáromba, mert e három idegen (?): Kiss Ernő, Au­lich és, Csányi, egyenesen Komáromba jöttek. Ha a szerző oliy avatott, a­mint elhitetni szeretné, tudnia kellene, miért » LEVELEK A BIRODALMI SZÉKVÁROSBÓL. XVI. , Bécs, jul. 7. A protestáns egyház rendezésére czélzó munkálatok már annyira haladtak, hogy az egész tervezet a minisztériumnál tanácskozás s jóváhagyás végett be van nyújtva, s így várható, hogy ezen nevezetesen hazánkra nézve is fon­

Next