Pesti Napló, 1850. augusztus (1. évfolyam, 119-143. szám)

1850-08-07 / 124. szám

1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten Vidéken házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4.­­ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám—„ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, postán küldve : Egy hónapra 1 fr. 50 kr. , Évnegyedre 4 „ 40 „ n Félévre . . 9,15., Egy évre. 17 „ 20 „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ 124. Szerda, august 7-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Szerkesztési iroda : ar­-utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen­évnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4. pengő krajczárjával számitta­­tik. A boigtuitási díj elő­re lefizetendő Emlc­h Gusztáv ur könyvkeres­kedésében. Ma­gán v­i­tá­k három ha­sábos sora 6. pengő kraj­czárjával szám­ittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­­hivatalában. Budapest, August 7-kén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Rendsburg, aug. 2. Willisen proclamatiót adott ki, mellyben többi közt ez áll: „Rendsburgnál a nagysze­rű erősítési munkálatok bevégzettekül tekinthetők s még csak néhány napi munkát kívánnak. Ha az ellenségnek csak legnagyobb vesztesége által sikerült minket a nyílt harczmezei csata felhagyására kénytelni, nem fog bá­torkodni sánczaink mögött keresni fel.“ Épen most elő­őrsi csatázás van Breckendorfnál, Slezvig fele­ útján. Turin, aug. 1. Királyi rendelet által a tartományi tanácsok aug. 19-re, a kerületi tanácsok sept. 16-ra hivatnak egybe. Ámbár maga a kormány ajánlja a ka­marák előtt a helyhatósági ülések nyilvánosságát, még­is a minisztérium az alessandriai syndicatushoz paran­csot adott a községi tanács hátralevő üléseit nem tartani nyilvánosan. A belügyminiszter betegsége miatt, tár­­ozását a kereskedési miniszter vette át. Közönségesen beszélik, hogy 300 menekült fog kiutasíttatni. Nápoly , jul. 27. Thomenes franczia ügyvivő a gö­rög udvarnál, ide megérkezett. A setta dell’ unità ita­­liana nagy politikai perének tárgyalása újra fölvétetett. Puemio a fő vádlott 4 egész órán át beszélt. Parma, aug. 1. A herczegség külföldön utazó alatt­valóinak meghagyatik, útleveleiket elömutatni minden parmai követség- és consulságnál, mellyet utazásuk alatt valahol találnak. Roma, jul. 30. A bibornokok folyvást rendkívüli gyűléseket tartanak. Bizton várják több fontos szerve­zeti törvény kihirdetését. Paris , aug. 3. Neumacher tábornok a versaillesi tá­bor parancsnokává neveztetett. A törvényhozó gyűlés elvégezte a költségvetés tárgyalását. Megengedtetett állodalmi erdőségek eladása 50 millió frank értékig. 5% rente 97 fr. 30 ct. 3% 58 fr. 55 ct. Brüssel, aug. 3. Thiers megérkezett ide Metternich hg. látogatására. Rotschild meghívására az aacheni vasúti congressus tagjai Brüssel s Antwerpenen át Párisba utaztak. Athén, júl. 30. Lamartine megérkezett ide Smyr­­nából, és azonnal Marseillebe tovább utazott. A hely­­hatósági választások harcza elkezdődött. A követka­mara által elfogadott költségvetés a senatus elibe ter­jesztetett. Turin , aug. 2. Azt állítják, hogy Antonéni bibor­­nok, a római egyháznak Piemontbani állapotja iránt részvétet ébresztendő, a Sassari-i érseket érdeklő is­meretes nótáját az európai főbb hatalmasságokkal kö­zölte. Roma, jul. 31. A szervezeti törvények váratnak, egyes diplomatákkal már közöltettek. A tervezett Con­­sulta, melly különben csak tanácsadó szavazattal bi­­ránd, pénzügyekben döntő szavazatot kap. Patras, jul. 30. Igen gazdag selyem-terményzet. Corfu, aug. 2. Mi Siciliából jő, vesztegzár alá vet­tetik. Páris, aug. 4. Semmi politikailag fontos. A nápolyi kormány elismerte a brit követelést Siciliában. 5 é­vente 97 fr. 40 dt. London, aug. 2. A minisztérium határozata szerint Rotschild ügye a jövő parlamenti ülés­szakra halaszta­­tott. Az alsóháznak eziránt gondoskodnia, s az eskü­formát a zsidó alattvalók részére megváltoztatnia kellene. Pest, aug. 7. Az élet olly változékony, hullámzó, színváltó; viszo­nyai , állapotjai olly különböző alakzatokban tűnnek fel, hogy túlfeszített de vesztett fáradság, mindent szilárd szabály alá akarni sorozni, s előre meghozott rendsza­bályok szerint intézni el; örökös mozgásban van az élet, mint a tenger; egyik hullám sem hasonlít a má­sikhoz; változók az életben is az állapotok és szüksé­gek , s ritka dolog, hogy egyik eset a másikhoz min­den részletben hasonlítson. Természetesen törvény s általános rendszabályok nél­kül a polgári társaság fen nem állhat, s épen úgy nem kívánhatjuk a hatóságok nézetét s kényét zsinórmérté­kül állíttatni minden egyes eset elintézésére, de min­denesetre óhajtandó, ezek számára, bizonyos saját ön­álló szabad hatáskör az általános rendszabályok alkal­mazásánál , hogy az egyes esetek sajátsága ne marad­jon tekintet és érvény nélkül. Az úgy­nevezett sok­ kormányzás, — melly az eu­rópai szárazföldi kormányzási módnak nagyrészint sa­ját jellemvonása, — hol már régóta fenáll, sem bírja a nép rokonszenvét, s ellene a legmérséklettebb és­ leg­józanabbak panasza hangzik: annál kevésbé lehet ennek megkedvelését remélni ott, hol az ország a hely­­hatósági önkormányzásnak több századokon át zavar­talan gyakorlatában volt. A dolog természetéből következik, hogy a legtudó­­sabb s legkörülnézőbb, legélesb elméjű s legtapasztal­tabb főknek is lehtetlen minden következményeket elő­relátni, minden viszonyt áttekinteni, s minden lehető esetet szemügyre venni, mellyek az élet kisebb rész­leteibe is beható közönséges rendszabályoknál, tekin­tetbe veendők volnának. Nagy tévedés, ha az állodalmi igazgatás abban ke­resi dicsőségét, hogy rendeletei s intézkedései által, mennyire csak lehető, minden tekintetben szabályzólag és intézőleg lépjen közbe, a polgári élet minden viszonyai és történhetőségeire kész normákat alkosson, mellyek szerint azokat rendezze s elhatározza, s nagy hiány a rendszerben, lehető legnagyobb tökéletességet törvény­­hozás- és rendelvényekben tűzni ki feladatul. Úgy látszik előttünk, inkább abban fekszik lényeges előny és jelesség, ha az állodalmi igazgatás, törvé­nyek­ és rendelvényekben nem állapít több pozitív és közönséges szabályt, mint mennyi okvetlenül megki­­vántató, s mennyi összeegyeztethető avval, hogy az élet szabadon mozoghasson s fejlődhessék; hogy min­den viszony, minden erő, ha lehet minden egyéniség érvényesüljön, és minden egyes eset sajátságaihoz ké­pest méltányoltassék s intéztessék. Az állodalmi kormány s igazgatási gépezet szüksé­ges; de hogy e gépezet ne holt gép legyen, mellyet csak az egyetlen középponti akarat mozgat, hanem az állodalmi szervezetnek egyik önálló, eleven rendszere: szükséges a szabadság, szükséges a szabad férfiak, te­vékeny egyéniségek eleven kölcsönhatása szabad köz­ségi s megyei életben. Ha ez elhanyagoltaik, a kormány azon tévirányba szoríttatik, hogy mesterséges eszközök által érje el azt, mi különben természetes egyszerű eszközök által el­érhető. De a tapasztalás, és pedig Francziaországnak kese­rű tapasztalása tanítja, hogy ebből sem a kormány, sem A PESTI NAPLÓ MISTÁRA. JACOPO ORTISZ UTOLSÓ LEVELEI. Olasz regény. Forditotta CSÁSZÁR FERENCZ. E levélből eltévedt két lap, mellyeken Jacopo bizonyos kellemetlenségről szóla, mellyet neki indulatos természete, s igenis nyilt modora okozott volt. A kiadó, híven azon fölté­teléhez , hogy egélyesen teendi közzé az eredeti kéziratot, helyén látja ideigtatni, mi az egész levélből fenmaradt, annál inkább minthogy ebből csaknem ki lehet találni azt is, mi hiányzik. Hiányzik az első lap. — — — valamint megemlékezem a jótéteményekről, úgy igen megemlékezem a bántalmakról is; s mégis, te tudod, hányszor megbocsátottam azokat: jót tettem azzal, ki meg­bántott , s némellykor szánakoztam azon, ki elárult. De a szivemnek okozott sebeket, Lorenzo­­ meg kelle beszólnom. Nem tudom , ki irta meg neked, s nem is vagyok tudni. De midőn szemem elé került azon boldogtalan, noha közel három éve már, hogy nem láttam, égni éreztem minden tagomat, s mégis mérsékeltem magamat. Hanem új gúnyokkal kellett-e elmérgesítnie régi haragomat? Oroszlánként ordítottam az­t Lásd PESTI NAPLÓ 119. 120. 121. 122. és 123-dik számát. nap, s úgy látszék, szétszaggattam volna, habár a szentély­ben találom is ötét. Két nappal azután a gyáva kerülé a becsület utát, mellyet én neki ajánlottam, s mindannyian kereszteshadat hirdettek ellenem , mintha békével kellett volna elnyelnem annak sér­téseit, ki a múlt időkben megemésztette felét szivemnek. Ezen udvarias pórcsoport nagylelkűséget segélyez, mert nincs bátorsága nyíltan beszélni meg magát, hanem a ki látná az éji tőröket, a rágalmakat és czivódásokat! — Másrészről pedig nem éltem fortélylyal irányában. Ezt mondám neki: van karod és melled, mint nekem, és én halandó vagyok, mint te. Ő sírt és kiáltozott; s akkor a harag s azon fúria, melly rajtam uralkodik, szelídülni kezdett, mert meggyalá­­zódásából észrevettem, miszerint nem illő, hogy a bátorság feljogosítson a gyönge elnyomására. Hanem azért ingerelnie kell-e gyöngének azt, ki képes boszút állni ? Hidd nekem : ostoba aljasság, vagy emberfeletti bölcseség kell ahhoz, hogy magunkat tetszetére bízzuk az olly ellenségnek, kinek arcza szemtelen, lelke fekete és keze reszketeg. Azonban ezen alkalom leálarczozta mindazon uracsokat, kik nekem annyiszor esküvének barátságot, kik minden szava­mat bámulák, s kik minden órában kínálták erszényüket és szívüket! Sírboltok, szép márványok és pompás síriratok, de ha felnyitod, férgeket és bűzt találsz bennöd. Azt hiszed, én Lorenzom, miszerint ha a balsors annyira vinne bennün­ket, hogy kenyeret kellene kéregetnünk, akadna közölök csak egy is, ki megemlékeznék ígéretéről ? nem egy is, vagy csak azon álnék, ki jótéteményivel meggyalázódásunkat akarná megvásárolni. Barátok a szélcsöndben , a szélvészben hullá­mokba dobnak. Ezeknél mindig számítás van a háttérben. Miért is ha találkozik, kinek bensőjében forrnak a nemesbb szenvedélyek, vagy el kell azokat fojtania, vagy visszavo­nulnia , mint sasok és nagylelkű vadak a meghágyatlan he­gyekbe s rengetegekbe, távol az emberek irigysége­­s bo­­szujától. A magas szellemek feje felett járnak a sokaságnak, melly megsértetve nagyságuktól, megkísérti őket lenyűgöz­ni, vagy kikaczagni, és kábaságoknak nevezi a testeket, mellyeket maga sárba merülve nemcsak csodálni nem képes, de elismerni sem tud. Nem szólok magamról, hanem ha meg­gondolom az akadályokat, mellyeket a társaság gördít a lángész és emberszív elé; s miként a szabados vagy zsarnok kormányok alatt minden csak ármány, önérdek és rágalmazás — én térdre omolva adok hálát a természetnek, melly enge­­met minden szolgaság iránt ellenséges tulajdonnal ajándékoz­ván meg, le hagyta győznöm a sorsot, s megtanított fölül­emelkednem nevelésemen. Tudom, hogy az első, egyetlen és valódi tudomány az emberismeret, mellyet nem szerezhetni meg a magányban és könyvekből, és tudom, miszerint min­denkinek saját, vagy mások szerencséjét kell használnia, hogy némi támaszszal járhasson az élet örvényei felett. Ám legyen, mi engem illet, én félek, hogy megcsalna, ki képes volna tanítani; hogy érvénybe sújtana ugyanazon szerencse, melly fölemelhetne, s megverne a kéz, mellynek annyi ereje vol­na , hogy fentartson------------— — — — — — — — Hiányzik egy másik lap --------ha tapasztalatlan volnék, de vadul éreztem minden szenvedélyt, s azzal sem kérkedhetem, hogy illetetlenül ma­radtam minden hibától. Igaz, hogy semmi bűn sem győzött le soha, s hogy földi zarándokságomban gyakran rögtön lép­tem át kertekből pusztákba, de megvallom egyúttal, hogy magamba térésim némi gőgös haragból származzanak s a feletti kétségbeesésből, hogy feltalálhassam a dicsőséget és boldog­ságot , mellyek után kora éveim óta sóvárogtam. Ha eladtam volna hitemet, megtagadtam volna az igazságot, üzérkedtem volna eszemmel, azt hiszem, nem becsültetném jobban s nem élnék nyugalmasan ? De a tisztelet és nyugalom, mellyet az én romlott századom adhat, megérdemlik talán, hogy lelkem áldozatával szerezzem meg azokat ? Talán inkább a pulyaság­­tóli félelem, mint szeretete az erénynek, tartóztatott gyakorta vissza azon bűnöktől, mellyek tiszteltetnek a hatalmasokban s­zeretnek többekben, de mellyek, hogy az igazság bálványa áldozat nélkül ne maradjon, megbüntettetnek a szegények­ben. Nem; sem emberi erő, sem isteni erőszakolás nem viendnek engemet annyira, hogy a világ színpadán a kis

Next