Pesti Napló, 1850. szeptember (1. évfolyam, 144-168. szám)

1850-09-21 / 161. szám

­­s maras emberek, és emberes szamarak , mellyek együttvéve du­­navizárulással keresik élelmüket, sok visszaélést követnek el a közönségen , mellynek a dunavizre nagy szüksége van. Sokszor megfizethetlen drágán adják, mit az Isten,az öreg Dunába ingyen adott; sokszor legbuzgóbb kérelemre sem viszik a vizet második, harmadik emeletre, ha nekik nem tetszik; sokszor pedig, ha kedvök jön , minden fizetés nélkül puttonnal mérik a­­ gorom­baságot. Azért — azt mondják — óhajtandó volna, hogy e nél­­külözhetlen szükségű karavánokra is terjesztené ki rendező figyel­mét a hatóság. Ha a viz árát annak rendeszerint szabályozni nem akarná , jegyezné meg legalább számokkal e vizkereskedőket s ezáltal adna alkalmat az ellenőrködésre... A hatóság ugyan tesz sokat, mert látjuk, hogy bérkocsisaink jó rendben vannak, hogy házaink újra számozvák , utczáink nevei újra festvék , hogy né­­melly helyeket „Verm­reinigolástól“ őriz a falakra írott szoros tilalom , hogy lámpáink égnek , zsebmetszőink félnek , s a többi; de ép azért volna jó , ha figyelmét a dunavizhordók rendbesze­désére is kiterjesztené. — Vagy talán ez egyenesen a szabad­kereskedés meggátlására vezetne ? —­­­ Morelly úr holnap délután tartandja ez évszakban zára­­dék-zenekörét a Széchenyi-sétatéren, mellyben, Sárközi zene­bandája is részt fog venni. — A mulatság kezdete 4 órakor lesz, a bemenetdíj semmivel sem kevesebb, mint 10 ezüst krajcrár, mindamellett, hogy jobb az igen sok garas, mint az igen kevés forint. —­­ Mint tudjuk, mint több helybeli lap is írta, pesti egye­temi tanár Virozsil úr mostanában Bécsben mulat, mint egyik tagja az iskolaügyben ott összegyűlt tanácskozmánynak. És ugyan szépen intézkedik a pesti magyar kir. egyetem érdekei mellett, ha igaz, mit a Constit.Blatt a. Böhmen sept. 17-diki száma róla ir következő soraiban : „A jelenleg Bécsben levő iskolai conferen­­cziában Virozsil pesti egyetemi tanár úr azon indítványt tette, hogy az egyetem Pestről Nagy-Szombatba tétessék át, mivel ez­által egy oldalról ellene fognak működni a magyarizmusnak, más­oldalról, ez egyetemnek egy szláv példány­ iskolávali összekötte­tése könnyebben kivihető leszen. Valóban hízelgő eljárás mind az egyetem, mind különösen a magyar nemzetiség ügyére. No hát mondom, hogy úgy gyapjunyiréske ,! Írtam vagy mi Utolján, azóta meg nem, minthogy az illye­én falusi ember, mig egy levelet összegondol, addig egy­ hói lap is belekerül, hát míg leírja? Boldog Isten ! úgy elszokik a­z ember az írás­tól, hogy könnyebben megfaragna egy ven­­dégoldalt, mint tíz sort megírjon egyfolytában, pedig­ még­­ akkor is ember legyen ám, a ki felismeri a betűt, mert már csak nézze meg valaki azt a k betűt, a mit én vetek. — tud­om, ha egy re­guláris ft meglátná, eleskülné magát mennyr e földre, hogy ő hozzá nem hasonlít, de csak egy mákszem­nyit is. De meg aztán mennyi a sok mindenféle gond ? Ú­gy te rém most, uram, mindenfelé a baj, mintha holdszámra venn­ék, és akármint közlesse az ember a dolgot, úgy jármint a bakagyerek, hogy addig kapkodta a fejét hol jobbra , hol­­ balra, míg utol­jára egy golyóbishoz ütötte, pedig minidig az­­t kerülte. No, hisz ha majd jobban a tollhoz­ áll a kezem, írok én annyit, hogy csak győzze ki nyomtatóval, mert azt mond­hatom ám, hogy van, a­mi a tüdőmet nyomja­­, — a­mit sze­retnék dobra verni, — mert itthonn ugy­­sit­nk ám, hogy jobbára hallgatunk, — és jobb, ha szólást n­em szól az em­ber , mert a gaz feladó most annyi, hogy tal­án meszelt falon is megterem; aztán a becsületes ember inkáb­­b a nyelvére ül, mint valami nyelveskedő beszélések miatt hur­czoltassa magát keresztül a fél vármegyén, örökös szégyen- k is gyalázatra. Pedig de bajos az illyen élet, mikor egés­­z nap befogva tartja az ember a száját, mintha attól félne­­, hogy a béka kiolvassa a fogát! aztán csak ne járna nyak­­amra a fél falu, de egynek is másnak is jó tanács kell, ennek a lova sánta, a másiknak a sorspontczédulája maradt el, a har­madiknak nem megyen a fejébe: miért van a szám a hátán? — Alig ment el ez a három, már a negyediknek is a kilincsen a ke­­se. — sir, ká­romkodik, hogy a szolgabirónál panaszt tett a sor? ,pont miatt, de az eligazította, mert ez a dolog nem tartozik a j­uridicumhoz, menjek a biztoshoz, most meg egy adósság mia­tt elmegyek a biztoshoz, az megint elkergetett, mert az adós­­ágnak semmi köze a politikumhoz ? •­ De hát még mennyi má­­st kérdeznek, pedig ha elgondolja az ember, hogy a maga szám­ára sem ma­radt igen sok esze, hát másnak, várjon , mit ősz lógasson el ? Azelőtt­ könnyű volt a jó tanács, úgy megszoktam azt, a mi apámra öreg apámról maradt, hogy fütyürészve szórtam a jó tanácsot; tudtam mindent, a mi szegény embernek v­aló; szinte rájárt a kezem, mint a czigányé, hogy a melly nót­ót megszo­kott, visszájáról is elhegedült, — de most, uram, minden uj, és senki sem magyarázza, pedig már a más magyarázatának is kemény fejem volna, hát még, hogy én a mag­am fejétől találgassak el mindent. Aztán próbáltam én már, hogy kérdezgettem is egy urat, a­ki majd minden héten egy hónaljára valót hirdethet, hogy : uram! miért van ez így ? de bsz­é­yelme nagy mozdiásan csak azt felelé, hogy nem az a kérdés: miért !* hanem: muszáj! No hát most adjak én jó tanácsot ? mikor magamnak is az kellene ! — Aztán még csak hagyján, ha nem kapok; legalább ne beszélnék a faluban , hogy azért ragadt be a szám ,, mert a­mint vélik, én is németnek billegettettem magamat. Pedig ha amúgy magyarán megrágná valaki, hogy ez miért tüled ? mi­ért hozzád ? majd csak akadna minden faluban egy ember, a­ki a többinek is eszére adná, de így összezavarodnak a sok újban, mint az egyszeri ember az erdőben, azt sem tudta voltaképen, ki megyen e? vagy be? Aztán ha valakinek, bíz ennek a szegény szűrös embernek az esze ollyan, mint a szopósgyerek, nem tud a maga lábán járni, és ha valami bolondot tesz, de kurta procsessust kap! — jól felvágják , pedig ha már javítani akarják , nem ott an­nak az a hibája, a­hol ülni szokott, hanem ott, a­hol tulaj­donképen a veleje volna , ha még m­eg nem korpásodon. Nehéz ezt az újat megszokni, kivált ha még ollyan a dolog, a­mit ha megfogni akarna az ember, a kezével nem is nyúl­hat hozzá. Itt terem aztán a sok baj, a­mi lassan kint úgy meg­szaporodik , hogy mire kigyomlálni akarnák, már akkor a ka­szával is későn járnak. A szegény ember nem tud a dolgon segíteni, mert az új rész mellett a régi rész is megmaradt, az tudniillik, hogy a hivatalnok most is csak úgy beszél, mintha esküdt ellenség volna, és az ügyes bajost nem ereszti szóhoz,­­ hanem ket­tőt , hármat nagyot kurjant az emberre, és azzal végzi, hogy: értette kend? a­mire az i­lyen megriadt ember kínjában aztán csak rámondja , hogy : igen is értettem! — mint a rekruta megértette a káplár uram kirkenparádéját! De már nagyon is elnyújtottam a szót, azért hát befejezem ezen levelemet, és ha majd ráérek, holnap vagy holnapután megint penderítek egyet, azon jóhiszemben , hogy nem le­szek terhére senkinek, mert ezt nem akarnám, hisz jól tudom én azt, hogy az a kedves vendég, a­ki ritka, mert hisz a Pün­kösd sem lenne ám ollyan kapós, ha minden szerdán volna !­­) Csak ezt akartam most az egyszer megmondani, a többit pedig máskor. PARRAG. A múlt hetekben VHI. néhai főispánunk gazdatisztje, főka­pitányunk bérházában történetesen megpikosodván , zsebéből egy kis pisztolyt húzott ki, mellyet útjában talált, midőn a pusztáról városunk felé közeledett, s hogy jó kedvében a szép korcsmárosnőnek kedvességet tehessen, azzal őt megajándé­kozta. — De a kis pisztoly megtetszett városi porkolábunk fiának is, ki miután azt — minden ígérete mellett sem kerít­hette birtokába — boszúból jelentést ten, mire főkapitányunk a korcsmárosné férjét tüszint elfogatta, bezáratta s hogy czim­­bora­társa fiának boszuvágyát kielégíthesse, saját részére pe­dig tiszti eljárása fejében szokásaként gazdag díjt húzhasson: az ártatlan korcsmáros lakházát nem csupán felmotoztatta, ha­nem annak több részeiben káros rombolásokat tétetett, mig végre functiója befejezéséül 60 pftot ezüst pénzben melly a házban találtatott, „more Capitaneo“ zsebrerakott. — Vizs­gálat alkalmával — habár VHI a pisztolt magáénak ismerte, s bevallotta, hogy azt ő találta, s ha meg nem pikosodik tüstint átadta volna az illető hatóságnak­, mit tanukkal is bizonyított — mégis mind VHI elismervénye, mind a tanuk öszhangzó vallományai félrevettettek, és a szegény korcsmáros, mint bű­nös, vasraveretett! Hogy azután mi történt vele? nem tud­juk. — Hanem meg vagyunk győződve — fájdalom ! hogy la­kóim fog azon egyenes és nyílt fölépéseért, mellyet mint bi­zonyság főkapitányunk irányában az első nefelejtsszál esemé­nyénél tanúsított. Könnyű főkapitány urunknak egy igénytelen korcsmároson epéskedni; miért nem epéskedik azokon, kik legközelebb egyik czukrász boltban főkapitány urunkat amúgy istenigazá­ban eldecsinálták ? — így szokott járni a telhetetlen és tola­kodó , ki aljas szenvedélyes üzleténél határt nem ismerni nem pirul. Főkapitány urunk­ nem volt elég a múlt évben, midőn szerencsétlenségünkre főkapitányunkká lett, az egész szegedi marha-gulyát — rabolvány ürügye alatt önhatalmilag lefog­laltatni, s a becsületes tulajdonosoktól megváltási díjakat zsa­rolni?— Nem volt elég a múlt havakban az u. n. kurbetányos czigányoknak városunk területén sátort ütniük engedni, hogy főkapitány urunknak fizetett 5 párt napidij m­ellett rablásaik­nak kitéve legyünk, minek kitéve csakugyan voltunk is ? — Nem volt elég a város szolgálatára rendelt előfogatokat főka­pitány urunk magánfuvarozásira használni fel, mit legköze­lebb jön? — Nem — főkapitányunk zsar­szomját eddigi nem­telen cselekvényei nem olthatták ki. — A tárgy és anyag még nem volt elég falánkja tömlőjének kiürítésére. — Ha még nem éltetne bennünket ama meggyőződés, hogy a közelgő fé­nyes elégtétel diadalünnepe meghozza a sebzett szivekre gyógybalzsamát — mit működésünktől várnunk, az előzmé­nyekből kulcsolnunk, és a jelenből következtetnünk bizton lehet: úgy megrendülne keblünkben a hit, az igazság utalma, és igazság büntelme felett. — Legyünk erősek, hogy türel­mesek lehessünk; legyünk türelmesek; hogy erősek lehes­sünk ! TÖBBEN. Szabadka , September 12. Ill­ik Nefelejtsszála főkapitányunk koszorújának. Nem rég hallottuk, hogy M. B. főkapitányunk bizonyos ma­gán­körökben egyenesen kinyilatkoztatta, mikép koszorújának eddigi nefelejts-szálai legkevésbbé sem vették ki öt türel­méből , sőt iparkodni fog azok szaporítására továbbá is anya­got nyújtani. — E hir csakhamar valósult. — Főkapitányunk mindent elkövetett, hogy a kimondott igét mielőbb testesít­hesse meg, és a közzétett ígéretet mielőbb válthassa be. — Valóban ennyi jellemet főkapitány urunkról sohasem tettünk volna fel; most először van alkalmunk tapasztalni, hogy sza­vát képes meg is tartani; lovagiallanság volna tehát tőlünk, ha irányában tett ígéretünkhöz mi lennénk hűtlenek; azért sietünk azt e harmadik nefelejts-szállal beváltani. ") Mi igen szívesen veendjük J. P. úr leveleit, s reméljük is hogy őszi igéretűt, mellyhez képest azokkal hetenkint párszor megkeresendi lapunkat, hűbben fogja teljesítni, mint a tavaszit. A Szerk. VEGYES HÍREK és ESEMÉNYEK. Budapest, sept. 21. Nemzeti színházunkban ma szombaton adatik De la Grange asszony jutalomjátékául s utolsóelőtti föl­­léptéül PRÓFÉTA opera 5 felv. Séribető!, szövegét francziából ford. Egressi B. és Szerdahelyi, zenéjét irta Mayerbeer. —­s Sárközi jő magyar zenekara folyvást gyönyörködteti a mulatni szerető fővárosi közönséget vendéglőink, kávéházaink élénkebbek, mióta e zenészek Bécsből visszatértek, azaz, jó ma­gyar nóta mellett örömestebb fogyasztja az ember a rosz ételt és rosz italt. Tegnap délután a Széchenyi-ligetben játszottak. Annak rende szerint czifra piros falragaszok hirdették, hogy ott fognak játszani s hogy a Prófétá­ból vett koronázási indulóval kezdik. A közönség szép számmal látogatta meg a sétányt, nem hiányoz­ván sem apró gyermek, sem ölbeli kedves pincs (azaz : ugatóku­tya). Mindnyájan megindulás nélkül hallgatták a koronázási in­dulót, mivel már elvesztő újdonságát s tudták, hogy nem is annyira koronázási az, mint puszta induló. Egyébiránt még most is sokan mesés színben rajzolgatják Sárköziéknek Bécsből történt elutasí­tását. Egy borotváltképű úr hitére állította, mint szemtanú, hogy az egész banda lóháton jött ki a bírod, fővárosból, de háttal kel­lett ülniök a ló kantára felé s a lófarkát használniok kantár he­lyett. Mi ez eseményről mit sem tudunk, hanem az Union írja, mikép Farkas és Sárközi hangversenyt hirdettek s már a falra­gaszok is föl voltak illesztve az utczaszegleteken, midőn egyszerre azon parancs érkezik, hogy e két zenekar többé nem játszhatik, s három nap alatt távoznia kell Bécsből. Némellyek azt mondják e kiutasítás okául, hogy Sárközi valaki felszólítására nem akarta az ausztriai néphymnust játszani, mivel, mint mondá, emberei azt nem tudják ; mások azt hozzák fel, hogy e két zenekar Komáromban a magyaroknak szolgált. Leghihetőbb az, miként sem a német ze­nészek, sem mások nem örömest tűrték , hogy e bandákat a bécsi nép nagy részvéttel hallgatta. —­­ Úgy vesszük észre, hogy a zsemlék valamivel nagyobbak mint azelőtt. Némellyek azonban e körülményt csalogatásnak tartják, hogy tudniillik a pékmesterek parányi rész zsemléjüket velünk nagy formátumban megétessék. —­­- Emlékeztünk minap egy öreg úrról, kinek szakála nincs, csak bajusza van s ki természetes krónikus nyavalyában sinlőd­­vén, holdtöltekor annyira vetemedik , hogy szerelmes verseket ir. . Az öreg úr él, folyvást szerelmes, de hét nap alatt hét esz­tendőt vénült. Ismét csókot integetett az emeletre; ott állt egy kisasszony, annak volt hányva az a csók, ahhoz volt intézve az az ékes beszéd. A pitvarajtóban egy ifjú is állt a kisasszony háta mögött, és ezen ifjú halálosan megsértő az öreg urat. Azaz, mikor az öreg ur javában járná a bolondját, az ifjú előugrott s nagyujját kidugta két más ujja közt vagy is iigét mutatott az öregnek. „Be kell csukni, meg kell fogni— Kiáltozott a fel­­boszantott szerelmes , küldött csendőrért, küldött drabantért, de egyikkel sem boldogult.. Pedig ő rabot akart minden áron. Te­hát becsukta magát hét napra a felesége szobájába, s mikorra on­nan kijött, hét esztendőt vénült. És csodálatos , hogy az öreg úr nem is angol, hanem német-magyar. —­­ Több oldalról hallunk panaszt emeltetni, hogy azon szó­ POLITIKAI SZEMLE. Pest, sept. 21. (!) Előbbi szemlénk óta, Portugál- és Spanyolországban a dolgok mitsem változtak. Francziaországban az elnök cherbourgi útjából, Párisba visszatért, mégpedig azon nagy tapasztalattal, hogy a nép őt nem szereti annyira , mint gondola egy új választás alkalmával, talán csak a zubonyosok (Dix-Décembre társulat) fognak mellette len­ni. Hogy uralkodása nem elég szilárd alapon áll, mutatják a napi események, a pártok elkeseredett küzdelme. A solutio jelenleg azon nagy probléma, mellyet megfejteni igyekszik egész Fran­­cziaország. A lapok keresik a bölcsek kövét, s a körvonalat négyszögűzni igyekeznek. Császárság, törvényes monarchia, nép­szerű és alkotmányos monarchia, a halálig tartó elnökség, tíz­évi , három­­éves elnökség, köztársaság elnök nélkül, eltörlése az elnökségnek és az egész alkotmánynak? azon kérdések, mely­­lyeket a körülmények, a különben is sebes vérű francziák közé dobtak. S mindezt Bonaparte Lajos ur kormányának köszön­hetni. A Siécle, jelenti, hogy a két Bourbonig kibékült volna, mit azonban mindez ideig bajos hinni, így a legitimisták­ és orleanistáknak vállvetve kell a napoleonisták és köztársaságiak ellen küzdeni. A viszonyok igen bonyolódottak, s azokból gor­­diusi csomó válhatik. A pártok ezen küzdelmében, mennyire mehetett a demoralisatio, fölösleges fejtegetnünk. Az utóbbi évek politikája bizonyára nem nemesbíti a franczia nép jellemét, nem mosá el a nagyságára borult homály­foltokat. Olaszországban Róma és Szárdinia között még mindig tart a viszály. A pápát arra bírják, hogy ne engedjen Szárdiniának, pedig a­nélkül, hogy az ország élő alkotmányát megdöntse, s így népét fölzavarja, nem lehet engednie. Pinellit, a szárd kormány megbízottját, alig bocsátják be ő Szentségéhez. Antonelli, pá­pai titkár is alig méltatja figyelmére. Ezen nem csodálkozhatunk, ha meggondoljuk, hogy itt aligha­nem a szomszédból parancsol­nak. Hogy meddig ? bajos megmondanunk. — A pápa azonban most minisztériumot akar alakítni. — Az állodalmi titkárok mind­annyi bibornokok lesznek. Németországban a kasszeli események érdemlik meg figyel­münket. Az uralkodó csakugyan odahagyta a herczegséget, a­­nélkül, hogy megmondta volna: mit akar ? Azt gondolá, hogy ha elmegy, a nép föllázad, az 1831-ki constitutio tábláját aztán valamellyik szomszéd összetörheti s igy ő majd kényekedve sze­rint uralkodhatik, s tetszése szerint róhatja ki az adót. A nép nem lázadt föl — csendesen s eddig baj nélkül van. Igaz, hogy míg Poroszország katonáit belőle kivonja , azalatt Hannover a határszélre küldi az övéit, és így valami kedvetlen látványoknak lehet szemtanúja. Alkalmasint Poroszország fogja eldönteni a dolgot. Egyúttal megtudhatják : várjon Poroszország csakugyan alkotmányos ország-e vagy nem ? — Alig csalódunk talán, ha a hesszenbasszeli eseményekben a német elvkérdések csomópontját látjuk, s hiszszük , hogy ott fog eldöntetni az Északi- és Déliné­­metország, constitutionalismus és absolutismus, Unió és Bundes­tag közötti szóbeli pör. A nagy kérdést szándékoznak a proto­­cullumok fellegei közöl, a tények régiójába levonni. Eddigelé az absolutisták és democraták veszekedtek egymás közt. A katona­ság a kormányok mellett maradt, midőn erre a részre állott a kö­zéprend , a másikra pedig csak a köznép, nem sokat kellett a katonaságnak a választás fölött kétségeskedni. De a­mi még Né­metországban nem történt, most egy kormányt a mérsékelt con­­stitutionális párt, az összes polgárság, a katonaság szelleme ellen láthatni, hogy föllépett. Ezen kísérletet próbálta meg a hesszeni nagyherczeg. A megsértett alkotmány nem az 1848-dik év de­­mokratiai szüleménye; 1831-től datáltatik, és ezen alkotmány szerint a hesszeni parlament az adó egyedüli megajánlhatására nézve ép olly szent joggal bir, mint a westministeri parliament. A Daily News, nagy biztossággal reméli, hogy Poroszország , az alkotmányellenes kormányok ellen , merész politikát követene. Slezvig-Holsteinban még semmi nevezetes eredmény. A hol­­steiniak még nem olly erősek, hogy a dánokat kiszoríthassák. Aztán Dániának igen sok jó barátja van szükség esetében. Részén

Next