Pesti Napló, 1850. szeptember (1. évfolyam, 144-168. szám)
1850-09-21 / 161. szám
s maras emberek, és emberes szamarak , mellyek együttvéve dunavizárulással keresik élelmüket, sok visszaélést követnek el a közönségen , mellynek a dunavizre nagy szüksége van. Sokszor megfizethetlen drágán adják, mit az Isten,az öreg Dunába ingyen adott; sokszor legbuzgóbb kérelemre sem viszik a vizet második, harmadik emeletre, ha nekik nem tetszik; sokszor pedig, ha kedvök jön , minden fizetés nélkül puttonnal mérik a gorombaságot. Azért — azt mondják — óhajtandó volna, hogy e nélkülözhetlen szükségű karavánokra is terjesztené ki rendező figyelmét a hatóság. Ha a viz árát annak rendeszerint szabályozni nem akarná , jegyezné meg legalább számokkal e vizkereskedőket s ezáltal adna alkalmat az ellenőrködésre... A hatóság ugyan tesz sokat, mert látjuk, hogy bérkocsisaink jó rendben vannak, hogy házaink újra számozvák , utczáink nevei újra festvék , hogy némelly helyeket „Vermreinigolástól“ őriz a falakra írott szoros tilalom , hogy lámpáink égnek , zsebmetszőink félnek , s a többi; de ép azért volna jó , ha figyelmét a dunavizhordók rendbeszedésére is kiterjesztené. — Vagy talán ez egyenesen a szabadkereskedés meggátlására vezetne ? — Morelly úr holnap délután tartandja ez évszakban záradék-zenekörét a Széchenyi-sétatéren, mellyben, Sárközi zenebandája is részt fog venni. — A mulatság kezdete 4 órakor lesz, a bemenetdíj semmivel sem kevesebb, mint 10 ezüst krajcrár, mindamellett, hogy jobb az igen sok garas, mint az igen kevés forint. — Mint tudjuk, mint több helybeli lap is írta, pesti egyetemi tanár Virozsil úr mostanában Bécsben mulat, mint egyik tagja az iskolaügyben ott összegyűlt tanácskozmánynak. És ugyan szépen intézkedik a pesti magyar kir. egyetem érdekei mellett, ha igaz, mit a Constit.Blatt a. Böhmen sept. 17-diki száma róla ir következő soraiban : „A jelenleg Bécsben levő iskolai conferencziában Virozsil pesti egyetemi tanár úr azon indítványt tette, hogy az egyetem Pestről Nagy-Szombatba tétessék át, mivel ezáltal egy oldalról ellene fognak működni a magyarizmusnak, másoldalról, ez egyetemnek egy szláv példány iskolávali összeköttetése könnyebben kivihető leszen. Valóban hízelgő eljárás mind az egyetem, mind különösen a magyar nemzetiség ügyére. No hát mondom, hogy úgy gyapjunyiréske ,! Írtam vagy mi Utolján, azóta meg nem, minthogy az illyeén falusi ember, mig egy levelet összegondol, addig egy hói lap is belekerül, hát míg leírja? Boldog Isten ! úgy elszokik az ember az írástól, hogy könnyebben megfaragna egy vendégoldalt, mint tíz sort megírjon egyfolytában, pedig még akkor is ember legyen ám, a ki felismeri a betűt, mert már csak nézze meg valaki azt a k betűt, a mit én vetek. — tudom, ha egy reguláris ft meglátná, eleskülné magát mennyr e földre, hogy ő hozzá nem hasonlít, de csak egy mákszemnyit is. De meg aztán mennyi a sok mindenféle gond ? Úgy te rém most, uram, mindenfelé a baj, mintha holdszámra vennék, és akármint közlesse az ember a dolgot, úgy jármint a bakagyerek, hogy addig kapkodta a fejét hol jobbra , hol balra, míg utoljára egy golyóbishoz ütötte, pedig minidig azt kerülte. No, hisz ha majd jobban a tollhoz áll a kezem, írok én annyit, hogy csak győzze ki nyomtatóval, mert azt mondhatom ám, hogy van, ami a tüdőmet nyomja, — amit szeretnék dobra verni, — mert itthonn ugysitnk ám, hogy jobbára hallgatunk, — és jobb, ha szólást nem szól az ember , mert a gaz feladó most annyi, hogy talán meszelt falon is megterem; aztán a becsületes ember inkább a nyelvére ül, mint valami nyelveskedő beszélések miatt hurczoltassa magát keresztül a fél vármegyén, örökös szégyen- k is gyalázatra. Pedig de bajos az illyen élet, mikor egész nap befogva tartja az ember a száját, mintha attól félne, hogy a béka kiolvassa a fogát! aztán csak ne járna nyakamra a fél falu, de egynek is másnak is jó tanács kell, ennek a lova sánta, a másiknak a sorspontczédulája maradt el, a harmadiknak nem megyen a fejébe: miért van a szám a hátán? — Alig ment el ez a három, már a negyediknek is a kilincsen a kese. — sir, káromkodik, hogy a szolgabirónál panaszt tett a sor? ,pont miatt, de az eligazította, mert ez a dolog nem tartozik a juridicumhoz, menjek a biztoshoz, most meg egy adósság miatt elmegyek a biztoshoz, az megint elkergetett, mert az adóságnak semmi köze a politikumhoz ? • De hát még mennyi mást kérdeznek, pedig ha elgondolja az ember, hogy a maga számára sem maradt igen sok esze, hát másnak, várjon , mit ősz lógasson el ? Azelőtt könnyű volt a jó tanács, úgy megszoktam azt, a mi apámra öreg apámról maradt, hogy fütyürészve szórtam a jó tanácsot; tudtam mindent, a mi szegény embernek való; szinte rájárt a kezem, mint a czigányé, hogy a melly nótót megszokott, visszájáról is elhegedült, — de most, uram, minden uj, és senki sem magyarázza, pedig már a más magyarázatának is kemény fejem volna, hát még, hogy én a magam fejétől találgassak el mindent. Aztán próbáltam én már, hogy kérdezgettem is egy urat, aki majd minden héten egy hónaljára valót hirdethet, hogy : uram! miért van ez így ? de bszéyelme nagy mozdiásan csak azt felelé, hogy nem az a kérdés: miért !* hanem: muszáj! No hát most adjak én jó tanácsot ? mikor magamnak is az kellene ! — Aztán még csak hagyján, ha nem kapok; legalább ne beszélnék a faluban , hogy azért ragadt be a szám ,, mert amint vélik, én is németnek billegettettem magamat. Pedig ha amúgy magyarán megrágná valaki, hogy ez miért tüled ? miért hozzád ? majd csak akadna minden faluban egy ember, aki a többinek is eszére adná, de így összezavarodnak a sok újban, mint az egyszeri ember az erdőben, azt sem tudta voltaképen, ki megyen e? vagy be? Aztán ha valakinek, bíz ennek a szegény szűrös embernek az esze ollyan, mint a szopósgyerek, nem tud a maga lábán járni, és ha valami bolondot tesz, de kurta procsessust kap! — jól felvágják , pedig ha már javítani akarják , nem ott annak az a hibája, ahol ülni szokott, hanem ott, ahol tulajdonképen a veleje volna , ha még meg nem korpásodon. Nehéz ezt az újat megszokni, kivált ha még ollyan a dolog, amit ha megfogni akarna az ember, a kezével nem is nyúlhat hozzá. Itt terem aztán a sok baj, ami lassan kint úgy megszaporodik , hogy mire kigyomlálni akarnák, már akkor a kaszával is későn járnak. A szegény ember nem tud a dolgon segíteni, mert az új rész mellett a régi rész is megmaradt, az tudniillik, hogy a hivatalnok most is csak úgy beszél, mintha esküdt ellenség volna, és az ügyes bajost nem ereszti szóhoz, hanem kettőt , hármat nagyot kurjant az emberre, és azzal végzi, hogy: értette kend? amire az ilyen megriadt ember kínjában aztán csak rámondja , hogy : igen is értettem! — mint a rekruta megértette a káplár uram kirkenparádéját! De már nagyon is elnyújtottam a szót, azért hát befejezem ezen levelemet, és ha majd ráérek, holnap vagy holnapután megint penderítek egyet, azon jóhiszemben , hogy nem leszek terhére senkinek, mert ezt nem akarnám, hisz jól tudom én azt, hogy az a kedves vendég, aki ritka, mert hisz a Pünkösd sem lenne ám ollyan kapós, ha minden szerdán volna !) Csak ezt akartam most az egyszer megmondani, a többit pedig máskor. PARRAG. A múlt hetekben VHI. néhai főispánunk gazdatisztje, főkapitányunk bérházában történetesen megpikosodván , zsebéből egy kis pisztolyt húzott ki, mellyet útjában talált, midőn a pusztáról városunk felé közeledett, s hogy jó kedvében a szép korcsmárosnőnek kedvességet tehessen, azzal őt megajándékozta. — De a kis pisztoly megtetszett városi porkolábunk fiának is, ki miután azt — minden ígérete mellett sem keríthette birtokába — boszúból jelentést ten, mire főkapitányunk a korcsmárosné férjét tüszint elfogatta, bezáratta s hogy czimboratársa fiának boszuvágyát kielégíthesse, saját részére pedig tiszti eljárása fejében szokásaként gazdag díjt húzhasson: az ártatlan korcsmáros lakházát nem csupán felmotoztatta, hanem annak több részeiben káros rombolásokat tétetett, mig végre functiója befejezéséül 60 pftot ezüst pénzben melly a házban találtatott, „more Capitaneo“ zsebrerakott. — Vizsgálat alkalmával — habár VHI a pisztolt magáénak ismerte, s bevallotta, hogy azt ő találta, s ha meg nem pikosodik tüstint átadta volna az illető hatóságnak, mit tanukkal is bizonyított — mégis mind VHI elismervénye, mind a tanuk öszhangzó vallományai félrevettettek, és a szegény korcsmáros, mint bűnös, vasraveretett! Hogy azután mi történt vele? nem tudjuk. — Hanem meg vagyunk győződve — fájdalom ! hogy lakóim fog azon egyenes és nyílt fölépéseért, mellyet mint bizonyság főkapitányunk irányában az első nefelejtsszál eseményénél tanúsított. Könnyű főkapitány urunknak egy igénytelen korcsmároson epéskedni; miért nem epéskedik azokon, kik legközelebb egyik czukrász boltban főkapitány urunkat amúgy istenigazában eldecsinálták ? — így szokott járni a telhetetlen és tolakodó , ki aljas szenvedélyes üzleténél határt nem ismerni nem pirul. Főkapitány urunk nem volt elég a múlt évben, midőn szerencsétlenségünkre főkapitányunkká lett, az egész szegedi marha-gulyát — rabolvány ürügye alatt önhatalmilag lefoglaltatni, s a becsületes tulajdonosoktól megváltási díjakat zsarolni?— Nem volt elég a múlt havakban az u. n. kurbetányos czigányoknak városunk területén sátort ütniük engedni, hogy főkapitány urunknak fizetett 5 párt napidij mellett rablásaiknak kitéve legyünk, minek kitéve csakugyan voltunk is ? — Nem volt elég a város szolgálatára rendelt előfogatokat főkapitány urunk magánfuvarozásira használni fel, mit legközelebb jön? — Nem — főkapitányunk zsarszomját eddigi nemtelen cselekvényei nem olthatták ki. — A tárgy és anyag még nem volt elég falánkja tömlőjének kiürítésére. — Ha még nem éltetne bennünket ama meggyőződés, hogy a közelgő fényes elégtétel diadalünnepe meghozza a sebzett szivekre gyógybalzsamát — mit működésünktől várnunk, az előzményekből kulcsolnunk, és a jelenből következtetnünk bizton lehet: úgy megrendülne keblünkben a hit, az igazság utalma, és igazság büntelme felett. — Legyünk erősek, hogy türelmesek lehessünk; legyünk türelmesek; hogy erősek lehessünk ! TÖBBEN. Szabadka , September 12. Illik Nefelejtsszála főkapitányunk koszorújának. Nem rég hallottuk, hogy M. B. főkapitányunk bizonyos magánkörökben egyenesen kinyilatkoztatta, mikép koszorújának eddigi nefelejts-szálai legkevésbbé sem vették ki öt türelméből , sőt iparkodni fog azok szaporítására továbbá is anyagot nyújtani. — E hir csakhamar valósult. — Főkapitányunk mindent elkövetett, hogy a kimondott igét mielőbb testesíthesse meg, és a közzétett ígéretet mielőbb válthassa be. — Valóban ennyi jellemet főkapitány urunkról sohasem tettünk volna fel; most először van alkalmunk tapasztalni, hogy szavát képes meg is tartani; lovagiallanság volna tehát tőlünk, ha irányában tett ígéretünkhöz mi lennénk hűtlenek; azért sietünk azt e harmadik nefelejts-szállal beváltani. ") Mi igen szívesen veendjük J. P. úr leveleit, s reméljük is hogy őszi igéretűt, mellyhez képest azokkal hetenkint párszor megkeresendi lapunkat, hűbben fogja teljesítni, mint a tavaszit. A Szerk. VEGYES HÍREK és ESEMÉNYEK. Budapest, sept. 21. Nemzeti színházunkban ma szombaton adatik De la Grange asszony jutalomjátékául s utolsóelőtti fölléptéül PRÓFÉTA opera 5 felv. Séribető!, szövegét francziából ford. Egressi B. és Szerdahelyi, zenéjét irta Mayerbeer. —s Sárközi jő magyar zenekara folyvást gyönyörködteti a mulatni szerető fővárosi közönséget vendéglőink, kávéházaink élénkebbek, mióta e zenészek Bécsből visszatértek, azaz, jó magyar nóta mellett örömestebb fogyasztja az ember a rosz ételt és rosz italt. Tegnap délután a Széchenyi-ligetben játszottak. Annak rende szerint czifra piros falragaszok hirdették, hogy ott fognak játszani s hogy a Prófétából vett koronázási indulóval kezdik. A közönség szép számmal látogatta meg a sétányt, nem hiányozván sem apró gyermek, sem ölbeli kedves pincs (azaz : ugatókutya). Mindnyájan megindulás nélkül hallgatták a koronázási indulót, mivel már elvesztő újdonságát s tudták, hogy nem is annyira koronázási az, mint puszta induló. Egyébiránt még most is sokan mesés színben rajzolgatják Sárköziéknek Bécsből történt elutasítását. Egy borotváltképű úr hitére állította, mint szemtanú, hogy az egész banda lóháton jött ki a bírod, fővárosból, de háttal kellett ülniök a ló kantára felé s a lófarkát használniok kantár helyett. Mi ez eseményről mit sem tudunk, hanem az Union írja, mikép Farkas és Sárközi hangversenyt hirdettek s már a falragaszok is föl voltak illesztve az utczaszegleteken, midőn egyszerre azon parancs érkezik, hogy e két zenekar többé nem játszhatik, s három nap alatt távoznia kell Bécsből. Némellyek azt mondják e kiutasítás okául, hogy Sárközi valaki felszólítására nem akarta az ausztriai néphymnust játszani, mivel, mint mondá, emberei azt nem tudják ; mások azt hozzák fel, hogy e két zenekar Komáromban a magyaroknak szolgált. Leghihetőbb az, miként sem a német zenészek, sem mások nem örömest tűrték , hogy e bandákat a bécsi nép nagy részvéttel hallgatta. — Úgy vesszük észre, hogy a zsemlék valamivel nagyobbak mint azelőtt. Némellyek azonban e körülményt csalogatásnak tartják, hogy tudniillik a pékmesterek parányi rész zsemléjüket velünk nagy formátumban megétessék. —- Emlékeztünk minap egy öreg úrról, kinek szakála nincs, csak bajusza van s ki természetes krónikus nyavalyában sinlődvén, holdtöltekor annyira vetemedik , hogy szerelmes verseket ir. . Az öreg úr él, folyvást szerelmes, de hét nap alatt hét esztendőt vénült. Ismét csókot integetett az emeletre; ott állt egy kisasszony, annak volt hányva az a csók, ahhoz volt intézve az az ékes beszéd. A pitvarajtóban egy ifjú is állt a kisasszony háta mögött, és ezen ifjú halálosan megsértő az öreg urat. Azaz, mikor az öreg ur javában járná a bolondját, az ifjú előugrott s nagyujját kidugta két más ujja közt vagy is iigét mutatott az öregnek. „Be kell csukni, meg kell fogni— Kiáltozott a felboszantott szerelmes , küldött csendőrért, küldött drabantért, de egyikkel sem boldogult.. Pedig ő rabot akart minden áron. Tehát becsukta magát hét napra a felesége szobájába, s mikorra onnan kijött, hét esztendőt vénült. És csodálatos , hogy az öreg úr nem is angol, hanem német-magyar. — Több oldalról hallunk panaszt emeltetni, hogy azon szó POLITIKAI SZEMLE. Pest, sept. 21. (!) Előbbi szemlénk óta, Portugál- és Spanyolországban a dolgok mitsem változtak. Francziaországban az elnök cherbourgi útjából, Párisba visszatért, mégpedig azon nagy tapasztalattal, hogy a nép őt nem szereti annyira , mint gondola egy új választás alkalmával, talán csak a zubonyosok (Dix-Décembre társulat) fognak mellette lenni. Hogy uralkodása nem elég szilárd alapon áll, mutatják a napi események, a pártok elkeseredett küzdelme. A solutio jelenleg azon nagy probléma, mellyet megfejteni igyekszik egész Francziaország. A lapok keresik a bölcsek kövét, s a körvonalat négyszögűzni igyekeznek. Császárság, törvényes monarchia, népszerű és alkotmányos monarchia, a halálig tartó elnökség, tízévi , hároméves elnökség, köztársaság elnök nélkül, eltörlése az elnökségnek és az egész alkotmánynak? azon kérdések, melylyeket a körülmények, a különben is sebes vérű francziák közé dobtak. S mindezt Bonaparte Lajos ur kormányának köszönhetni. A Siécle, jelenti, hogy a két Bourbonig kibékült volna, mit azonban mindez ideig bajos hinni, így a legitimisták és orleanistáknak vállvetve kell a napoleonisták és köztársaságiak ellen küzdeni. A viszonyok igen bonyolódottak, s azokból gordiusi csomó válhatik. A pártok ezen küzdelmében, mennyire mehetett a demoralisatio, fölösleges fejtegetnünk. Az utóbbi évek politikája bizonyára nem nemesbíti a franczia nép jellemét, nem mosá el a nagyságára borult homályfoltokat. Olaszországban Róma és Szárdinia között még mindig tart a viszály. A pápát arra bírják, hogy ne engedjen Szárdiniának, pedig anélkül, hogy az ország élő alkotmányát megdöntse, s így népét fölzavarja, nem lehet engednie. Pinellit, a szárd kormány megbízottját, alig bocsátják be ő Szentségéhez. Antonelli, pápai titkár is alig méltatja figyelmére. Ezen nem csodálkozhatunk, ha meggondoljuk, hogy itt alighanem a szomszédból parancsolnak. Hogy meddig ? bajos megmondanunk. — A pápa azonban most minisztériumot akar alakítni. — Az állodalmi titkárok mindannyi bibornokok lesznek. Németországban a kasszeli események érdemlik meg figyelmünket. Az uralkodó csakugyan odahagyta a herczegséget, anélkül, hogy megmondta volna: mit akar ? Azt gondolá, hogy ha elmegy, a nép föllázad, az 1831-ki constitutio tábláját aztán valamellyik szomszéd összetörheti s igy ő majd kényekedve szerint uralkodhatik, s tetszése szerint róhatja ki az adót. A nép nem lázadt föl — csendesen s eddig baj nélkül van. Igaz, hogy míg Poroszország katonáit belőle kivonja , azalatt Hannover a határszélre küldi az övéit, és így valami kedvetlen látványoknak lehet szemtanúja. Alkalmasint Poroszország fogja eldönteni a dolgot. Egyúttal megtudhatják : várjon Poroszország csakugyan alkotmányos ország-e vagy nem ? — Alig csalódunk talán, ha a hesszenbasszeli eseményekben a német elvkérdések csomópontját látjuk, s hiszszük , hogy ott fog eldöntetni az Északi- és Délinémetország, constitutionalismus és absolutismus, Unió és Bundestag közötti szóbeli pör. A nagy kérdést szándékoznak a protocullumok fellegei közöl, a tények régiójába levonni. Eddigelé az absolutisták és democraták veszekedtek egymás közt. A katonaság a kormányok mellett maradt, midőn erre a részre állott a középrend , a másikra pedig csak a köznép, nem sokat kellett a katonaságnak a választás fölött kétségeskedni. De ami még Németországban nem történt, most egy kormányt a mérsékelt constitutionális párt, az összes polgárság, a katonaság szelleme ellen láthatni, hogy föllépett. Ezen kísérletet próbálta meg a hesszeni nagyherczeg. A megsértett alkotmány nem az 1848-dik év demokratiai szüleménye; 1831-től datáltatik, és ezen alkotmány szerint a hesszeni parlament az adó egyedüli megajánlhatására nézve ép olly szent joggal bir, mint a westministeri parliament. A Daily News, nagy biztossággal reméli, hogy Poroszország , az alkotmányellenes kormányok ellen , merész politikát követene. Slezvig-Holsteinban még semmi nevezetes eredmény. A holsteiniak még nem olly erősek, hogy a dánokat kiszoríthassák. Aztán Dániának igen sok jó barátja van szükség esetében. Részén