Pesti Napló, 1850. október (1. évfolyam, 169-195. szám)

1850-10-10 / 177. szám

VESTES HÍREK és ESEMÉNYEK. Budapest, October 10. Nemzeti színházunkban, ma csütör­tökön adatik „HUNYADI LÁSZLÓ,“ eredeti opera 4 szakaszban. Irta Egressi Béni, zenéjét Erkel Ferencz. Be La Grange asz­­szony mint vendég. —­­ A pestváczi vasútvonal ismét tovább nyujtatott néhány mérfölddel. F. hó 15-be­n Váczról Esztergom-Nánáig fog az meg­nyittatni, s a közönség használatára átadatni. A megnyitás szo­kott ünnepélyességgel fog történni. — " Érdekesnek tartjuk közölni a Párisban levő magyar emigratio névsorát, megjegyezvén, hogy az emigratio kebelében támadt súrlódások miatt abból némellyek kiléptek. A közönség a M. H.ból ismeri ez eseményt elejétől végéig, s bizonyosan nem fogja magasztalni érette a M. H.lapot. Az emigratio tagjai gr. Te­leki László, titkárja Szarvasi Frigyes, gr. And­rássi Gyula, Bangya, Bittó L. pozsonyi képviselő, Bogdán Lajos, gr. Csáky László főispán, Csernátoni Lajos, Fülöp kormánybiztos, Haj­nik Pál rendőrfőnök, Horváth Mihály exminiszter, Imrédi, Irányi­­Dániel, gr. Károlyi Sándor, Kiss László, gr. Andrássi titkárja, Nedbal hajdani segédtiszt, Somsich ezredes, gr. Teleki Sándor, Szemere Bertalan exminiszter, Thaly ezredes, Vuko­­vich Sebő exminiszter! — . Egy német lapban tudni akarják, hogy körülbelől meny­nyi emberélet esett áldozatul a magyar forradalomban. Azt ál­lítja a lap, hogy ide számítva minden lehető veszteséget, 150 vagy 200 ezerre tehetni azok számát, kiket a forradalom magá­val elsodort. Végül megjegyzi, hogy a revolutiónak egy főnöke sem esett el fegyverrel kezében, s Bemen és Görgein kívül egy sem sebesült meg. Elfelejtő Villám ezredest, Mikest, Gál Lász­ló tábornokot, Manuilovich alezredest, és másokat, kik a csata­mezőn lelték halálukat. —­s Ciniselli műlovagtársulatának tegnapi előadásán ismét szerencsétlenség történt. Úgy látszik, hogy a gondatlanságból eredt kellemetlenség gyakorivá kezd válni a cirkusban. Idetova a közönség tagjai, kivált a játékkörhöz közelebb ülők, nem lesz­nek biztosságban életök felől. Tegnap, midőn egy lovat fölvezet­ni akarnának, a játék dühös állat olly elhamarkodva ugrott elő, hogy az előtte levő két lovagot földre tem­te, sőt hátra rúgván, egy közellevő hölgynek épen fejét találta. A hölgy rögtön elá­jult. Nem tudjuk, hogy a hirtelen orvosi segítség mikép boldo­gult a szerencsétlennel. — . Szirondi úr a falusi magány megnyugtató lombsátorából a főváros zajos világába visszaérkezvén, megújult, és meghármaz­­tatott testi s lelki erővel fog „Görgeiít életrajzához, melly hogy minél előbb véget érjen velünk együtt, sokan óhajtják. — 4 Mára viradóra a Károlykaszárnyában egy őrtálló gráná­tos agyon lőtte magát. Mint halljuk, lengyel születésű volt. — 4 Az egyetemnél azon kis fekete táblán, mellyen a hirde­tések, s az egyetemet illető tudósítások kitétetni szoktak, olvas­suk, hogy azon orvosok és seborvosok, kik a múlt évben az or­vosi tudományokat elvégezték, s a rigorosumot kiállották, a cs. kir. hadseregnél alkalmazást kaphatnak. Azért, a ki akarja, je­lentse magát. é­s Komlóssi Ida kisasszony Pak­sba megérkezett. Sokan hiszik, hogy ez utazás nagyot segít a szép reményű kisasszony fejlődésén, miután tudjuk, hogy neki a színészeti pályán szem­betűnő fogékonysága van. —­­ Ma reggel a Teréziaváros egyik mellékutczájában egy tisztességesen öltözött fiatalembert találtak meggyilkolva. Testén, mint mondják, több szúrás volt. Mind a mellett, hogy mind a katonaság, mind a városi rendőrség részéről a legszigorúbb fel­ügyelet tartatik fővárosunkban , éjjelenként nem ritkán hallunk illy szomorú esetekről. Az illy körülmények minden esetre szük­ségessé teszik, hogy kivált külvárosainkban járatlanabb utczáin­­kon az őrjárat megkettőztessék, és az emberek késő éjjel ne jár­káljanak. —­4 Bihar megyéből az Ér­mellékről Írják : Szalacs­­városá­­ban a múlt hetekben egy csendőri szint magára öltött szegény legény meglátogató a plébánost, és azon ürügy alatt, mintha ottan volt honvédek tartózkodnának, mindenekelőtt házkutatást tartott, s minekutána egy öreg hetesen , és egy szobájába zárkózott káp­lánon kivül mást senkit sem talált, a plébánost szobájába szorí­totta kijelentvén neki, hogy ő nem csendőr, hanem hogy pénzre van szüksége. — A megijedt plébános fegyver hiányában a kényszerűségnek engedni kénytelenitetvén , előadá minden pén­zét mintegy 500 pftig, mellyet mielőtt a vélt csendőr magához vett volna, megolvastatá a plébánossal, mondván: „olvassa meg fötisztelendő ur, mennyi pénzt ad most nekem, mert ha czélom kivitele , mit e pénzzel elérni óhajtok, — sikerülni fog, — akkor kamatostól együtt vissza fogja tőlem pénzét kapni.11 A megolvasott pénzzel, és még egy zsebórával a szegény legény odább állván, másnap a pénzétől megfosztott plébános el­beszélvén éjjeli történetét, vigasztalásul e megjegyzést téve a rablóra .Jó katholikusnak kellett neki lenni, mert még csak nem is káromkodott.“ —­­ Ugyancsak az Ér­melléken az döbbent eset után egy héttel Ér­keserűben szinte a plébánosnál éjfél tájban koczogtat­­nak, kérdi a plébános: ki vagy? „Zsandarml“ felelé a ko­­czogtató. A plébános megemlékezvén a szalacsi történetről, ajtó nyitás helyett ablakához rohan, és ,,tolvajt“ kiabál. — Az ajtó koczogtató sem vévé tréfára a dolgot, lovára ül, s távozni akar­ván, minthogy a plébános folyvást tele torokkal kiabálá a ,,tolvajt“ a plébánoshoz e szavakat intézé: „hallgass már vén szamár, nem látod, hogy megyek E két eset következtében az ér­melléki helységekben éji őrök czirkálnak. Nagybritannia, London, oct. 5. A Times a többi között igy nyilatkozik a franczia sajtótörvény magyarázatáról: „A törvény magyará­zata s alkalmazása igen különböző és tetszésszerinti. Egyik lap csupa aláírásokat ad, a második csak a kezdőbetűket teszi ki, m­íg a Moniteur maga azon nevetséges utón jár, miszerint egy vezérczikke alá: commnniqué (közöltetett) teszi. Még eddig­­az uj törvény nem tette feleslegessé a régi gyógyszereket, s a Corsaire, az elnök vendégszeretetéről irt hum­oristikus czik­ke miatt foglaltatott le. Illy eljárás, melly egy mulattatót ha­­zafiuvá emel, s a tréfát is forradalmi tendentiának tekinti, az angol ész előtt magyarázhatlan dolognak látszik lenni... Illy törvénynek Angolországrai alkalmazásáról nevetséges dolog volna csak szót is ejteni; ezt gondolni sem lehet... Gyakran egy túlzó izlandi földbirtokos, vagy pedig egy angol nyegle, kiknek a hírlapok álarczaikat vonák le, a névtelen irkálók el­len hevesen szoktak kikelni... Egyébbként egy szót sem hal­lani az anonymitás ellen. Ha némellyik collegáink közel eped­­ve látszik is nézni azon időpont felé, midőn minden lapczikk alatt ismeretes aláírások fognak tündökleni, (ezérzás a Globe­­ra), ezek azon emberekre emlékeztetnek, kik azt kívánnák, hogy mellük üvegből legyen, hogy benne minden ember sza­badon olvashasson. Ha a tudvalevő journalisták olly­annyira szerelmesek a nyilvánosságba, szabad tetszésükben áll, neve­iket a világgal tudatni, ámbár részünkről minket nem igen érdekel, várjon valamelly éretlen czikk, vagy bizonyos statisz­tikai csodálatos számolás szerzőjét Péternek hívják-e vagy Pálnak. Meglehet, hogy Francziaországban a részakaratú lap­nak nagyobb befolyása van, mint Angliában. Egy angol jour­­nalista sem gondol olly komolyan az alkotmány megsemmisí­tésére , mint ezt párisi collegáink, gyakran a legsajnálandóbb eredménynyel tenni szokták. Angliában annak még csak meg­kísérlése is nevetséges volna. Épen olly szabadon szidalmaz­hatná valaki a prófétát Sophia mosdhejában, mint írhatna a kormány ellen, a királynő, lordok, vagy közemberek által. — Alkotmányunkat lerombolni épen nem lehet. Törvényes eljá­rásunk minden veszély nélkül túlélte a reformatiót, a lázadást, forradalmat s a reformbilit. Illyen s több más kevésbbé meg­határozható korlátok a journalistát igen csekély térre szorít­ják. S ha valamellyik magát megerőltetné is, még azért nem válandná hazaárulóvá. Képes ugyan jó alkalommal a minisz­terelnök bukását előidézni, vagy pedig valamelly igazságtalan törvényt reformálni; felügyelhet arra, hogy a király hatalma kellő korlátok között maradjon; a kabinetnek pénzügybeli hűtlenségét pelengérre teheti,sőt még egy heget is meglecz­­kéztethet. És ez minden. Ezen mindent azonban franczia szomszédaink igen unalmasnak találják. Publicismusoknak, nyíltan vagy titkon, forradalomban kell végződni, valamint drámájuk is mindig a házassági eskü feltörése körül forog. Francziaországban a journalista igen könnyen egy félelmes párt vezetőjévé válhat, lehetnek hatalmas katonai barátai, s majdnem határtalan kilátásai , s olly nagy fontosságú polotra emelkedhetik, hogy a franczia királyt is ő nevezheti ki, vagy pedig magát elnökké kiáltathatja ki. Valóban a fran­­cziaországi journalisták többnyire politikai főnökök és praeten­­densek. — Oct. 2. A marlboroughstreeli rendőrség eb­be egy len­gyel állíttatott, ki koldulás közben fogatott el. A szerencsét­len huzamos­ ideig szolgált Algírban , s midőn elbocsáttatá­­sát megkapván, Párisba jött, gőzösre tevék, s a nélkül, hogy egy fillér lett volna zsebében, Doverbe kü­ldék. A békebiró 5 schillinget ajándékozott a menekvőnek addig is, s a len­gyelek fülsegélésére alakult egyesület titoknokát magához hivatván, ez megigéri, miszerint a hontalant Amerikába fogja szállítatni. A franczia kormány, a titoknok nyilatko­zata szerint, 15 év óta mintegy 200 lengyelt rázott le nya­káról , többnyire olly embereket, kik legvirágzóbb évei­ket Francziaország szolgálatában töltötték, s átalában egy fil­lér nélkül tétettek ki az angol partokra. A békebíró úgy vé­lekedett, miszerint könyörületlenség egy országból másba olló embereket csapni át, kiket egykor annyira vettek igény­be . Palmerston lord azonban ezen visszaélés ellen megteendi a kellő lépéseket. A lengyel menekvők fülsegélésére alakult egyesület alapja önkénytes adakozásokból történik; a tőke jelenen mintegy 1200 font sterlingre megy.­­ Anglia és Iz­land között, a tengeralatti telegráf letételére a szükséges intézkedések már megtétettek. Francziaország, Páris, oct. 3. Az Assamblée national, mellynek közelebbi lefoglaltatását tegnap közöltük , egy a legvastagabb absolut elvű hírlapok közöl, s mint állítják, Szentpétervárról kapja az eszmék sugallatát. Szükségesnek véljük, e lapok olvasóival megismertetni a lap gondolkozását, s minthogy a német ügy foglalkoztatja jelenleg a napi sajtót, lássuk, mikép vélekedik e lap ez ügyben. „Csöndesen lehet mindenki, a nagy kabinetek mindnyájan tökéletesen egyek. Az ischli tanácskozmányokban a német ügyet a legkisebb részletig elrendezték. Poroszország és Ausztria között, Németország szervezése tekintetében, a brandenburgi levél daczára, nagyobb véleménykülönbség nincs, mint az orosz és osztrák kabinet közt volt Magyar­­országra nézve. A komoly státusférfiak ismerik a veszélyt, mit le kell küzdeniük. A balsorsú 1848-dik év megtanította őket, nem szabad egymástól elszaladniuk, és közmegegyezés­sel az anarchia leverésére kell törniök. A porosz király sze­mélyes állása is méltánylatot kíván , és m­egkímélést akar; ő még nem tagadhatja meg egyszerre az előzményeket, ezért még védi némelly kedvencz terveit, de a viszonyok hatalma majd őt is a conservativ eszmékre visszakényszerítendi. Ve­gyük föl, pl. Hesszen-Kasszert. Lehetséges-e az, hogy a po­rosz király, ki a berlini parlamentet gránátosokkal űzette szét, és esztendő óta kerüli a fővárost, a hesszeni kormány eljárá­sát alkotmányellenesnek tartja ? Poroszországnak , melly Ba­­dent jelenleg is megszállva tartja, van-e törvényes alapja, mi­szerint Hesszen megszállásának ellenálljon ? Az Assemblée national már rég hiszi, hogy fia Poroszország készül, az csak a szövetségi sereg gyámolitására történik, melly Hesszent épen azon erélylyel lecsendesiti, minővel a badeni forradalom le­nyomatott. A német kabinetek mindnyájan egy czélra egyesül­tek, a forradalmi szellemnek három jelenkezésébeni elnyo­mására , t. i. a néplázasztó kamarákban, a demagóg sajtóban, és az izgató egyetemekben.“ Ez az Assemblée national véle­ménye ; a következmények fogják megmutatni, ha várjon az Assemblée national csakugyan jól volt-e értesítve ? Előre is megmondhatjuk, miszerint több jelenség odamutat, hogy ez absolut elvü lapnak még jó látnoki tehetséget tulaj­donit­­hatandunk. — Az Assemblée nationalt, mint érintettük, azért foglal­ták le, mert azt álltjá, miszerint Persigny Londonba pénz­kölcsönözni ment volna. Egy londoni levél ez állítást igazolni látszik. Persigny Londonba megérkezvén mindjárt kihallgatta­­tást kért, kinél? Palmerston­ és a braunschweigi herczegnél. Palmerston vidéken lévén, nem fogadhatta el. A braun­­schweigi herczeg mégis ismételve biztositá, hogy sept. 29-kén vasárnap délutáni 3 órakor elfogadja. Néhány órával a követ megérkezése előtt, kérdezé a herczeg titoknokát, várjon mit kívánhat tőle Napoleon Lajos? A titkár egész naivsággal felelt: „fenség, bizonyosan nem egyebet mint pénzt“; erre a her­czeg ő fensége valóságos németséggel így felelt: „én egy fil­lért sem kölcsönözök addig neki, m­ig az előbbit meg nem fi­zeti.“ Ön tán tudni fogja, mikép Seiler Sebestyén, Hamburg­ban Hoffmann és Campenál megjelent „1849. jun. 13-ki ösz­­szeesküvés“ czimű röpiratában mondja, hogy Károly braun­schweigi herczeg Bonaparte Lajosnak 12,000 ft. sterlinget köl­csönzött, hogy elnökké lehessen: ezen 12,000 ft. sterlingből, daczára a sokszor beszélt dotationak, még csak felét fizették ki.“ Midőn Persigny a herczegnél tisztelkedett, előterjesztő egy uj kölcsön szükségességét. A herczeg fanyar nyilatkoza­tát ismételte, s Persigny nagyon megcsalatkozva hagyta el a News­ Road sötét palotát. Vagy tán szerencsésebb volt lord Firebrandnál ? — A Pays, e kölcsönre vonatkozólag panaszoskodik, hogy még rendpárti lapok tálalták föl e hírt, és bizonyítja, hogy az elnöknek esze ágában sincs pénzt kölcsönözni Francziaor­szágban, annál kevésbbé Angolhonban. Ha kiadások és minden­nemű segélyezések által nagyon igénybe vett pénztára ki­merül , akkor a hadsereg, nevezetesen az aggastyán kato­nákra tett ajándékozással, kik jelenleg tőle igen számosan kapnak segélyezést, darab időre felhagy, s addig kell várnia, míg a nemzet nagylelkűsége jelentékeny pénzöszveget bizánci rendelkezése alá. Mi Persignyt illeti, mondja az említett lap, Londonban ép olly kevés baja volt a külpolitikával mint a köl­csönnel, magánügyben utazván oda. Nem tudjuk, ha várjon a Pays ezzel csakugyan napfény tisztaságáig bebizonyitotta-e, hogy Persigny úr csakugyan nem pénzért ment Londonba ? — A versaillesi hadszemlék és gyakorlatok még mind folynak. Az elnök, daczára a rosz időnek, megjelenik, s a katonaságnak ételt, bort, szivart osztogattat. — A L'Evénement szerint, Ch­angarnier és d'Hautpoul tábornokok, kik eddig farkasszemmel néztek egymásra, a tegnapi szemle alkalmával tökéletesen kiengesztelődtek. Ez következőleg történt. Midőn a tiszteknek, altiszteknek és ka­tonáknak enni és inni adtak, Napóleon Lajos úr egy palac­k pezsgővel kezében előállott, a két tábornok közé lépett, s kérte, hogy igyanak. A két ellenséges tábornok erre szembe fordult, egymás nyakába borultak számos körülállók jelen­létében. — A Galignani's Messengerben olvassuk: úgy értesültünk, hogy a franczia kormány sürgönyt küldött Turinba, mellyben fájdalmát fejezi ki a szárd kormány részéről a szent egyház irányában elsietett lépések fölött. Páris, oct. 4. Bonaparte Lajos urat, tegnap, midőn a had­szemlére kiment, a nép bántalmakkal illette. A Moniteur du soir igy adja elő ez eseményt: A köztársaság elnöke 1 29 óra­kor elhagyá az Elyséet, a vincennesi erősségbe menendő, s onnan a hadgyakorlati mezőre. Kisérték a hadügyminiszter, d'Hautpoul tábornok, és segéde Roquet tábornok. 10 óra tá­­latt a köztársaság elnöke a Filles-du-Calvaires boulevardon megjelent. A gaminok, engedelmeskedve a titkos társulati rendeleteknek, kiabálták: éljen a köztársaság! ezen kiáltás­nak a hangja és a tagjáztatás ellenséges jelentőséget adván. Ezen kiabálással gyorsan az elnök fogata után futottak, gon­dolván , hogy egy kis általános demonstatiot csinálhatnak, s igy beszéddel fenyegetődztek a Bastille-tér felé. Szent-Antal külvárosban, a 149 sz. magaslatra jutván, melly a külváros Cotte és Lenoir utczái közt létezik, az elnök fogata össze­akadt egy a Bastille felöl lejövő fogattal. Ennek következté­ben egy istráng elszakadván s egy ló megsebesülvén, kény­telen lön a fogat nehány perezre megállani. Ezalatt a kiabálók elérhették a helyet, hol Napoleon Lajos megállóit, körülvet­ték s ismét fenyegetve kiálták vele szemben : éljen a köztár­saság ! — Persigny ur Párisba visszaérkezett. — oct. 10-én a Sartory síkon nagy szemle fog tartatni; 50 század lovas veend részt benne. — A VIndenpendance belge szerint, egy párisi lap azt állítja, miszerint d'Hautpoul tábornoknak egy titkos, az osz­tályparancsnokokhoz kibocsátott körrendelete léteznék, melly­ben ajánlja, hogy a katonaságot szorgalmasan gyakoroltas­sák , és ne feledjék el indulóra készen lenni, mintha háború volna. Németország, Berlin, oct. 4. F. hó 1-jén a kruszwitzi kerületi biztos tiz cserkeszt adott át az шогега.­aun tartományi parancsnokságnak, kik a lowiczi kerületben levő skiernewicei helyőrségtől elszök­vén, múlt hó 30-kán lépték át az inneni határokat, az említett hivatalnok m­egküldé, a kaukazi lovasosztály parancsnokának hozzá intézett megkeresését, mellyben a szökevények kiadá­sára szólittatik fel. A lovas, puskákkal, pisztolyokkal s kar­dokkal sat. erősen felfegyverzett szökevények, kihallgatásuk alkalmával kinyilatkoztaták, miszerint ők a porosz katonai szolgálatba kívántak volna lépni. Eleikbe terjesztők szándékuk kivihetlenségét, s kiadatásuk szükségességét a cartell-con­­ventio értelmében. Erre úgy nyilatkoztak, miszerint ők ké­szek önkénytesen visszatérni Oroszországba. Midőn azonban tudtukra adatott, miszerint mindenekelőtt fegyvereiket kell letenniük, nem akartak engedelmeskedni; midőn erre Ilow kapitány, az Inowraclawban állomásozó dragonyos század parancsnoka, több dragonyossal megjelent, hogy a szöke­vényeket a fegyverletételre kényszerítse, ezek futásnak ered­tek a brombergi töltés hosszában, mi mellett fegyvereiket elsütvén, egy dragonyos altisztet megöltek, s több dragonyost sebesítettek meg. A katonaság most a tüzet visszonozá, mire két cserkész esett el, egy megsebesítetett, kettő elfogatott.

Next