Pesti Napló, 1850. október (1. évfolyam, 169-195. szám)
1850-10-10 / 177. szám
VESTES HÍREK és ESEMÉNYEK. Budapest, October 10. Nemzeti színházunkban, ma csütörtökön adatik „HUNYADI LÁSZLÓ,“ eredeti opera 4 szakaszban. Irta Egressi Béni, zenéjét Erkel Ferencz. Be La Grange aszszony mint vendég. — A pestváczi vasútvonal ismét tovább nyujtatott néhány mérfölddel. F. hó 15-ben Váczról Esztergom-Nánáig fog az megnyittatni, s a közönség használatára átadatni. A megnyitás szokott ünnepélyességgel fog történni. — " Érdekesnek tartjuk közölni a Párisban levő magyar emigratio névsorát, megjegyezvén, hogy az emigratio kebelében támadt súrlódások miatt abból némellyek kiléptek. A közönség a M. H.ból ismeri ez eseményt elejétől végéig, s bizonyosan nem fogja magasztalni érette a M. H.lapot. Az emigratio tagjai gr. Teleki László, titkárja Szarvasi Frigyes, gr. Andrássi Gyula, Bangya, Bittó L. pozsonyi képviselő, Bogdán Lajos, gr. Csáky László főispán, Csernátoni Lajos, Fülöp kormánybiztos, Hajnik Pál rendőrfőnök, Horváth Mihály exminiszter, Imrédi, IrányiDániel, gr. Károlyi Sándor, Kiss László, gr. Andrássi titkárja, Nedbal hajdani segédtiszt, Somsich ezredes, gr. Teleki Sándor, Szemere Bertalan exminiszter, Thaly ezredes, Vukovich Sebő exminiszter! — . Egy német lapban tudni akarják, hogy körülbelől menynyi emberélet esett áldozatul a magyar forradalomban. Azt állítja a lap, hogy ide számítva minden lehető veszteséget, 150 vagy 200 ezerre tehetni azok számát, kiket a forradalom magával elsodort. Végül megjegyzi, hogy a revolutiónak egy főnöke sem esett el fegyverrel kezében, s Bemen és Görgein kívül egy sem sebesült meg. Elfelejtő Villám ezredest, Mikest, Gál László tábornokot, Manuilovich alezredest, és másokat, kik a csatamezőn lelték halálukat. —s Ciniselli műlovagtársulatának tegnapi előadásán ismét szerencsétlenség történt. Úgy látszik, hogy a gondatlanságból eredt kellemetlenség gyakorivá kezd válni a cirkusban. Idetova a közönség tagjai, kivált a játékkörhöz közelebb ülők, nem lesznek biztosságban életök felől. Tegnap, midőn egy lovat fölvezetni akarnának, a játék dühös állat olly elhamarkodva ugrott elő, hogy az előtte levő két lovagot földre temte, sőt hátra rúgván, egy közellevő hölgynek épen fejét találta. A hölgy rögtön elájult. Nem tudjuk, hogy a hirtelen orvosi segítség mikép boldogult a szerencsétlennel. — . Szirondi úr a falusi magány megnyugtató lombsátorából a főváros zajos világába visszaérkezvén, megújult, és meghármaztatott testi s lelki erővel fog „Görgeiít életrajzához, melly hogy minél előbb véget érjen velünk együtt, sokan óhajtják. — 4 Mára viradóra a Károlykaszárnyában egy őrtálló gránátos agyon lőtte magát. Mint halljuk, lengyel születésű volt. — 4 Az egyetemnél azon kis fekete táblán, mellyen a hirdetések, s az egyetemet illető tudósítások kitétetni szoktak, olvassuk, hogy azon orvosok és seborvosok, kik a múlt évben az orvosi tudományokat elvégezték, s a rigorosumot kiállották, a cs. kir. hadseregnél alkalmazást kaphatnak. Azért, a ki akarja, jelentse magát. és Komlóssi Ida kisasszony Paksba megérkezett. Sokan hiszik, hogy ez utazás nagyot segít a szép reményű kisasszony fejlődésén, miután tudjuk, hogy neki a színészeti pályán szembetűnő fogékonysága van. — Ma reggel a Teréziaváros egyik mellékutczájában egy tisztességesen öltözött fiatalembert találtak meggyilkolva. Testén, mint mondják, több szúrás volt. Mind a mellett, hogy mind a katonaság, mind a városi rendőrség részéről a legszigorúbb felügyelet tartatik fővárosunkban , éjjelenként nem ritkán hallunk illy szomorú esetekről. Az illy körülmények minden esetre szükségessé teszik, hogy kivált külvárosainkban járatlanabb utczáinkon az őrjárat megkettőztessék, és az emberek késő éjjel ne járkáljanak. —4 Bihar megyéből az Érmellékről Írják : Szalacsvárosában a múlt hetekben egy csendőri szint magára öltött szegény legény meglátogató a plébánost, és azon ürügy alatt, mintha ottan volt honvédek tartózkodnának, mindenekelőtt házkutatást tartott, s minekutána egy öreg hetesen , és egy szobájába zárkózott káplánon kivül mást senkit sem talált, a plébánost szobájába szorította kijelentvén neki, hogy ő nem csendőr, hanem hogy pénzre van szüksége. — A megijedt plébános fegyver hiányában a kényszerűségnek engedni kénytelenitetvén , előadá minden pénzét mintegy 500 pftig, mellyet mielőtt a vélt csendőr magához vett volna, megolvastatá a plébánossal, mondván: „olvassa meg fötisztelendő ur, mennyi pénzt ad most nekem, mert ha czélom kivitele , mit e pénzzel elérni óhajtok, — sikerülni fog, — akkor kamatostól együtt vissza fogja tőlem pénzét kapni.11 A megolvasott pénzzel, és még egy zsebórával a szegény legény odább állván, másnap a pénzétől megfosztott plébános elbeszélvén éjjeli történetét, vigasztalásul e megjegyzést téve a rablóra .Jó katholikusnak kellett neki lenni, mert még csak nem is káromkodott.“ — Ugyancsak az Érmelléken az döbbent eset után egy héttel Érkeserűben szinte a plébánosnál éjfél tájban koczogtatnak, kérdi a plébános: ki vagy? „Zsandarml“ felelé a koczogtató. A plébános megemlékezvén a szalacsi történetről, ajtó nyitás helyett ablakához rohan, és ,,tolvajt“ kiabál. — Az ajtó koczogtató sem vévé tréfára a dolgot, lovára ül, s távozni akarván, minthogy a plébános folyvást tele torokkal kiabálá a ,,tolvajt“ a plébánoshoz e szavakat intézé: „hallgass már vén szamár, nem látod, hogy megyek E két eset következtében az érmelléki helységekben éji őrök czirkálnak. Nagybritannia, London, oct. 5. A Times a többi között igy nyilatkozik a franczia sajtótörvény magyarázatáról: „A törvény magyarázata s alkalmazása igen különböző és tetszésszerinti. Egyik lap csupa aláírásokat ad, a második csak a kezdőbetűket teszi ki, míg a Moniteur maga azon nevetséges utón jár, miszerint egy vezérczikke alá: commnniqué (közöltetett) teszi. Még eddigaz uj törvény nem tette feleslegessé a régi gyógyszereket, s a Corsaire, az elnök vendégszeretetéről irt humoristikus czikke miatt foglaltatott le. Illy eljárás, melly egy mulattatót hazafiuvá emel, s a tréfát is forradalmi tendentiának tekinti, az angol ész előtt magyarázhatlan dolognak látszik lenni... Illy törvénynek Angolországrai alkalmazásáról nevetséges dolog volna csak szót is ejteni; ezt gondolni sem lehet... Gyakran egy túlzó izlandi földbirtokos, vagy pedig egy angol nyegle, kiknek a hírlapok álarczaikat vonák le, a névtelen irkálók ellen hevesen szoktak kikelni... Egyébbként egy szót sem hallani az anonymitás ellen. Ha némellyik collegáink közel epedve látszik is nézni azon időpont felé, midőn minden lapczikk alatt ismeretes aláírások fognak tündökleni, (ezérzás a Globera), ezek azon emberekre emlékeztetnek, kik azt kívánnák, hogy mellük üvegből legyen, hogy benne minden ember szabadon olvashasson. Ha a tudvalevő journalisták ollyannyira szerelmesek a nyilvánosságba, szabad tetszésükben áll, neveiket a világgal tudatni, ámbár részünkről minket nem igen érdekel, várjon valamelly éretlen czikk, vagy bizonyos statisztikai csodálatos számolás szerzőjét Péternek hívják-e vagy Pálnak. Meglehet, hogy Francziaországban a részakaratú lapnak nagyobb befolyása van, mint Angliában. Egy angol journalista sem gondol olly komolyan az alkotmány megsemmisítésére , mint ezt párisi collegáink, gyakran a legsajnálandóbb eredménynyel tenni szokták. Angliában annak még csak megkísérlése is nevetséges volna. Épen olly szabadon szidalmazhatná valaki a prófétát Sophia mosdhejában, mint írhatna a kormány ellen, a királynő, lordok, vagy közemberek által. — Alkotmányunkat lerombolni épen nem lehet. Törvényes eljárásunk minden veszély nélkül túlélte a reformatiót, a lázadást, forradalmat s a reformbilit. Illyen s több más kevésbbé meghatározható korlátok a journalistát igen csekély térre szorítják. S ha valamellyik magát megerőltetné is, még azért nem válandná hazaárulóvá. Képes ugyan jó alkalommal a miniszterelnök bukását előidézni, vagy pedig valamelly igazságtalan törvényt reformálni; felügyelhet arra, hogy a király hatalma kellő korlátok között maradjon; a kabinetnek pénzügybeli hűtlenségét pelengérre teheti,sőt még egy heget is megleczkéztethet. És ez minden. Ezen mindent azonban franczia szomszédaink igen unalmasnak találják. Publicismusoknak, nyíltan vagy titkon, forradalomban kell végződni, valamint drámájuk is mindig a házassági eskü feltörése körül forog. Francziaországban a journalista igen könnyen egy félelmes párt vezetőjévé válhat, lehetnek hatalmas katonai barátai, s majdnem határtalan kilátásai , s olly nagy fontosságú polotra emelkedhetik, hogy a franczia királyt is ő nevezheti ki, vagy pedig magát elnökké kiáltathatja ki. Valóban a francziaországi journalisták többnyire politikai főnökök és praetendensek. — Oct. 2. A marlboroughstreeli rendőrség ebbe egy lengyel állíttatott, ki koldulás közben fogatott el. A szerencsétlen huzamos ideig szolgált Algírban , s midőn elbocsáttatását megkapván, Párisba jött, gőzösre tevék, s a nélkül, hogy egy fillér lett volna zsebében, Doverbe küldék. A békebiró 5 schillinget ajándékozott a menekvőnek addig is, s a lengyelek fülsegélésére alakult egyesület titoknokát magához hivatván, ez megigéri, miszerint a hontalant Amerikába fogja szállítatni. A franczia kormány, a titoknok nyilatkozata szerint, 15 év óta mintegy 200 lengyelt rázott le nyakáról , többnyire olly embereket, kik legvirágzóbb éveiket Francziaország szolgálatában töltötték, s átalában egy fillér nélkül tétettek ki az angol partokra. A békebíró úgy vélekedett, miszerint könyörületlenség egy országból másba olló embereket csapni át, kiket egykor annyira vettek igénybe . Palmerston lord azonban ezen visszaélés ellen megteendi a kellő lépéseket. A lengyel menekvők fülsegélésére alakult egyesület alapja önkénytes adakozásokból történik; a tőke jelenen mintegy 1200 font sterlingre megy. Anglia és Izland között, a tengeralatti telegráf letételére a szükséges intézkedések már megtétettek. Francziaország, Páris, oct. 3. Az Assamblée national, mellynek közelebbi lefoglaltatását tegnap közöltük , egy a legvastagabb absolut elvű hírlapok közöl, s mint állítják, Szentpétervárról kapja az eszmék sugallatát. Szükségesnek véljük, e lapok olvasóival megismertetni a lap gondolkozását, s minthogy a német ügy foglalkoztatja jelenleg a napi sajtót, lássuk, mikép vélekedik e lap ez ügyben. „Csöndesen lehet mindenki, a nagy kabinetek mindnyájan tökéletesen egyek. Az ischli tanácskozmányokban a német ügyet a legkisebb részletig elrendezték. Poroszország és Ausztria között, Németország szervezése tekintetében, a brandenburgi levél daczára, nagyobb véleménykülönbség nincs, mint az orosz és osztrák kabinet közt volt Magyarországra nézve. A komoly státusférfiak ismerik a veszélyt, mit le kell küzdeniük. A balsorsú 1848-dik év megtanította őket, nem szabad egymástól elszaladniuk, és közmegegyezéssel az anarchia leverésére kell törniök. A porosz király személyes állása is méltánylatot kíván , és megkímélést akar; ő még nem tagadhatja meg egyszerre az előzményeket, ezért még védi némelly kedvencz terveit, de a viszonyok hatalma majd őt is a conservativ eszmékre visszakényszerítendi. Vegyük föl, pl. Hesszen-Kasszert. Lehetséges-e az, hogy a porosz király, ki a berlini parlamentet gránátosokkal űzette szét, és esztendő óta kerüli a fővárost, a hesszeni kormány eljárását alkotmányellenesnek tartja ? Poroszországnak , melly Badent jelenleg is megszállva tartja, van-e törvényes alapja, miszerint Hesszen megszállásának ellenálljon ? Az Assemblée national már rég hiszi, hogy fia Poroszország készül, az csak a szövetségi sereg gyámolitására történik, melly Hesszent épen azon erélylyel lecsendesiti, minővel a badeni forradalom lenyomatott. A német kabinetek mindnyájan egy czélra egyesültek, a forradalmi szellemnek három jelenkezésébeni elnyomására , t. i. a néplázasztó kamarákban, a demagóg sajtóban, és az izgató egyetemekben.“ Ez az Assemblée national véleménye ; a következmények fogják megmutatni, ha várjon az Assemblée national csakugyan jól volt-e értesítve ? Előre is megmondhatjuk, miszerint több jelenség odamutat, hogy ez absolut elvü lapnak még jó látnoki tehetséget tulajdonithatandunk. — Az Assemblée nationalt, mint érintettük, azért foglalták le, mert azt álltjá, miszerint Persigny Londonba pénzkölcsönözni ment volna. Egy londoni levél ez állítást igazolni látszik. Persigny Londonba megérkezvén mindjárt kihallgattatást kért, kinél? Palmerston és a braunschweigi herczegnél. Palmerston vidéken lévén, nem fogadhatta el. A braunschweigi herczeg mégis ismételve biztositá, hogy sept. 29-kén vasárnap délutáni 3 órakor elfogadja. Néhány órával a követ megérkezése előtt, kérdezé a herczeg titoknokát, várjon mit kívánhat tőle Napoleon Lajos? A titkár egész naivsággal felelt: „fenség, bizonyosan nem egyebet mint pénzt“; erre a herczeg ő fensége valóságos németséggel így felelt: „én egy fillért sem kölcsönözök addig neki, mig az előbbit meg nem fizeti.“ Ön tán tudni fogja, mikép Seiler Sebestyén, Hamburgban Hoffmann és Campenál megjelent „1849. jun. 13-ki öszszeesküvés“ czimű röpiratában mondja, hogy Károly braunschweigi herczeg Bonaparte Lajosnak 12,000 ft. sterlinget kölcsönzött, hogy elnökké lehessen: ezen 12,000 ft. sterlingből, daczára a sokszor beszélt dotationak, még csak felét fizették ki.“ Midőn Persigny a herczegnél tisztelkedett, előterjesztő egy uj kölcsön szükségességét. A herczeg fanyar nyilatkozatát ismételte, s Persigny nagyon megcsalatkozva hagyta el a News Road sötét palotát. Vagy tán szerencsésebb volt lord Firebrandnál ? — A Pays, e kölcsönre vonatkozólag panaszoskodik, hogy még rendpárti lapok tálalták föl e hírt, és bizonyítja, hogy az elnöknek esze ágában sincs pénzt kölcsönözni Francziaországban, annál kevésbbé Angolhonban. Ha kiadások és mindennemű segélyezések által nagyon igénybe vett pénztára kimerül , akkor a hadsereg, nevezetesen az aggastyán katonákra tett ajándékozással, kik jelenleg tőle igen számosan kapnak segélyezést, darab időre felhagy, s addig kell várnia, míg a nemzet nagylelkűsége jelentékeny pénzöszveget bizánci rendelkezése alá. Mi Persignyt illeti, mondja az említett lap, Londonban ép olly kevés baja volt a külpolitikával mint a kölcsönnel, magánügyben utazván oda. Nem tudjuk, ha várjon a Pays ezzel csakugyan napfény tisztaságáig bebizonyitotta-e, hogy Persigny úr csakugyan nem pénzért ment Londonba ? — A versaillesi hadszemlék és gyakorlatok még mind folynak. Az elnök, daczára a rosz időnek, megjelenik, s a katonaságnak ételt, bort, szivart osztogattat. — A L'Evénement szerint, Changarnier és d'Hautpoul tábornokok, kik eddig farkasszemmel néztek egymásra, a tegnapi szemle alkalmával tökéletesen kiengesztelődtek. Ez következőleg történt. Midőn a tiszteknek, altiszteknek és katonáknak enni és inni adtak, Napóleon Lajos úr egy palack pezsgővel kezében előállott, a két tábornok közé lépett, s kérte, hogy igyanak. A két ellenséges tábornok erre szembe fordult, egymás nyakába borultak számos körülállók jelenlétében. — A Galignani's Messengerben olvassuk: úgy értesültünk, hogy a franczia kormány sürgönyt küldött Turinba, mellyben fájdalmát fejezi ki a szárd kormány részéről a szent egyház irányában elsietett lépések fölött. Páris, oct. 4. Bonaparte Lajos urat, tegnap, midőn a hadszemlére kiment, a nép bántalmakkal illette. A Moniteur du soir igy adja elő ez eseményt: A köztársaság elnöke 1 29 órakor elhagyá az Elyséet, a vincennesi erősségbe menendő, s onnan a hadgyakorlati mezőre. Kisérték a hadügyminiszter, d'Hautpoul tábornok, és segéde Roquet tábornok. 10 óra tálatt a köztársaság elnöke a Filles-du-Calvaires boulevardon megjelent. A gaminok, engedelmeskedve a titkos társulati rendeleteknek, kiabálták: éljen a köztársaság! ezen kiáltásnak a hangja és a tagjáztatás ellenséges jelentőséget adván. Ezen kiabálással gyorsan az elnök fogata után futottak, gondolván , hogy egy kis általános demonstatiot csinálhatnak, s igy beszéddel fenyegetődztek a Bastille-tér felé. Szent-Antal külvárosban, a 149 sz. magaslatra jutván, melly a külváros Cotte és Lenoir utczái közt létezik, az elnök fogata összeakadt egy a Bastille felöl lejövő fogattal. Ennek következtében egy istráng elszakadván s egy ló megsebesülvén, kénytelen lön a fogat nehány perezre megállani. Ezalatt a kiabálók elérhették a helyet, hol Napoleon Lajos megállóit, körülvették s ismét fenyegetve kiálták vele szemben : éljen a köztársaság ! — Persigny ur Párisba visszaérkezett. — oct. 10-én a Sartory síkon nagy szemle fog tartatni; 50 század lovas veend részt benne. — A VIndenpendance belge szerint, egy párisi lap azt állítja, miszerint d'Hautpoul tábornoknak egy titkos, az osztályparancsnokokhoz kibocsátott körrendelete léteznék, mellyben ajánlja, hogy a katonaságot szorgalmasan gyakoroltassák , és ne feledjék el indulóra készen lenni, mintha háború volna. Németország, Berlin, oct. 4. F. hó 1-jén a kruszwitzi kerületi biztos tiz cserkeszt adott át az шогега.aun tartományi parancsnokságnak, kik a lowiczi kerületben levő skiernewicei helyőrségtől elszökvén, múlt hó 30-kán lépték át az inneni határokat, az említett hivatalnok megküldé, a kaukazi lovasosztály parancsnokának hozzá intézett megkeresését, mellyben a szökevények kiadására szólittatik fel. A lovas, puskákkal, pisztolyokkal s kardokkal sat. erősen felfegyverzett szökevények, kihallgatásuk alkalmával kinyilatkoztaták, miszerint ők a porosz katonai szolgálatba kívántak volna lépni. Eleikbe terjesztők szándékuk kivihetlenségét, s kiadatásuk szükségességét a cartell-conventio értelmében. Erre úgy nyilatkoztak, miszerint ők készek önkénytesen visszatérni Oroszországba. Midőn azonban tudtukra adatott, miszerint mindenekelőtt fegyvereiket kell letenniük, nem akartak engedelmeskedni; midőn erre Ilow kapitány, az Inowraclawban állomásozó dragonyos század parancsnoka, több dragonyossal megjelent, hogy a szökevényeket a fegyverletételre kényszerítse, ezek futásnak eredtek a brombergi töltés hosszában, mi mellett fegyvereiket elsütvén, egy dragonyos altisztet megöltek, s több dragonyost sebesítettek meg. A katonaság most a tüzet visszonozá, mire két cserkész esett el, egy megsebesítetett, kettő elfogatott.