Pesti Napló, 1850. október (1. évfolyam, 169-195. szám)
1850-10-18 / 184. szám
ami meg nem történik , a perlekedő felek mindig önkénynek vannak alávetve! A megyei törvényszékek jobban megfelelhetnek kötelességüknek. Itt csak azon egyben látok különöst, hogy a behozott rendszer általában váltói eljárást parancsol, hanem, hogy p. o. váltói eljárás és a josephina constitutio szabályai hogyan egyeztethetnek öszsze a válóperekben, ezt nem tudom megfogni. De elég a mai időben ennyit is beszélhetni az igazságról. Nézzünk szét magában Debreczenben. Szakad az eső, és maholnap azt gondolja az ember, hogy vízkereszt van , amikor is a debreczeni sár éles mélységűvé növekedik, és a járdák járhatlanokká lesznek, kivévén a sárgautczát, hol főkapitány ur lakik, és szép utczát, mellyek közöl amaz most tégláztatik ki, emez már előbbi időkben kilevén rakva. A népösszeirás mostanában végeztetett be, s olly eredményt mutatott fel előttünk, mellyet csakugyan nem fogtunk vala hinni. Debreczen lakosainak száma a 30 és 31000 közt oscillál, melly fele azon mennyiségnek, a mellyre városunk lakosainak számát ütni gondoltuk. Ezen nagy különbség onnan van, hogy az eddigelé történt összeírások alkalmával mind a benszülöttek távollevő családtagjai, mind az itt levő idegenek a tulajdonképeni lakosok közé írattak, a mi most egész más rovatokban foglal helyet. A 30,000 közt 29,000 magyar; ezer különböző ajkú, kik közt legkevesebb a szláv, legtöbb az uj magyar; 27,000 helv. hitvallású, 2000, r. kath., a többi ágostai vallásu és ó hitü; 8000 nőtlen, 7000 hajadon; két annyi az özvegynő, mint az özvegy férfi; több a nőnem a férfinemnél általában. Egyébiránt az összeírás eredményét tökéletesnek épennem tarthatjuk, ha meggondoljuk, hogy kertekben és pusztákon sokan vannak, kik részint az előre vélt ujonczozás alól menekülendők, részint pedig a mendemonda után elterjedt nagy adókulcs alól szabadulhatás végett nem jelentek meg, vagy minden családtagjaikat nem jelenték ki az összeírásnál; de különben is p.p. ajózsai kertek — mellyek már nem számitalnak Debreczenhez, — hol ezer debreczeni bizonyosan lakik, kimaradtak az összeírásból. A legközelebb lefolyt két év alatt többféle rendkívüli kiadások által terheltetvén városunk pénztára, s különösen a múlt évben magyar bankjegyekben igen sokat veszítvén , kölcsönpénzre szorult, csodálhatni a helybeli tanács erélytelenségét, melly tudván a pénztár rész helyzetét, elmulasztott e tárgyban orvoslás végett felsőbb helyre folyamodni; a mi által sokat segithetett volna, szorult pénztárunkon, és pedig tán többet, mint polgármester úr, ki 3 hóig volt távol e városból, s 3000 pit körül költött el, míg 50,000 pftot nyerhetett a kincstártól kölcsönképen, melly összeg a város minden vagyonaba be fog tábláztatni. Illy hitelezés által el van játszva városunk hitele , s amaz összegnek illy föltétel alatti felvétele sokkal többet árt, mint használ, mert magánosoktól ezután nem remélhet kölcsönt, sőt az eddigi kölcsönöknek is felmondatását, — amit pedig ki lehetett vala kerülni, ha városi polgároktól szedetett volna be amaz 50,000 pft a félmillió pftnyi jövedelmű város részére. E tettével a tanács mindenesetre felelős Debreczen becsületéért a jövő kor előtt is! — Minthogy épen a városról szóltam, nem állhatom meg, hogy a városházról említést ne tegyek, melly estvénként különböző mozaikszerü kirakványokkal ékeskedik; — jelesül a legaljasabb s legelvetemültebb nöszemélyek a városház alatti boltok alá szoktak húzódni éjjeli szállásra , — hol is a város főterén, — minden becsületes ember piéltó botránko Sfrsára, a legaljasabb módon ledérkednek; és ez a város hajdúi szeme láttára történik, a nélkül, hogy undok tetteikben a nőnem ezen gyalázatos söpredékei háborítatnának. Ugyan nem a rendőrség kötelessége-e az illy erkölcstelenségek ellen erélyesen föllépni ? Jövő hó elején ismét megnyílnak a helvét hitvalló főiskolájának ajtai a tudománykedvelő ifjúság számára. Lugossi úr már körünkben van. Olly jól esik rajta nyugtathatni szemeinket, mint életmentő csolnakon örömmel néz végig a megszabadult hajótörött. Főiskolánk veszteségeit egyedül az ő megnyerése feledteti velünk. — Szükségesnek látom megemlítni, mikép Örvényt Vilmos úr is jövő hó elején kezdendi meg testgyakorlati s német nyelvtani leczkéit, mellyeknek sükeréről, tapasztalt ügyessége s előkészületei után vérmes reményeink lévén , fejtetlen őt a szülők figyelmébe nem ajánlani. Színészeink mostanában az „Egy magyar király“-t adták. Mátyást Feleki, Garát Dózsa személyesítő, még pedig igen kielégitőleg. Hanem lehetlen Felekit mégis arra nem figyelmeztetnünk , hogy ne engedje szinésztársait olly szégyenilő magyar öltönyökben jelenni meg, mellyekröl sem a magyar, sem a bolgár, sem a török typus eredetijét meg nem lehetne ismerni. — Forma dat esse rei. ANDAY GYULA. Jelentetik: miszerint a szolnoki gyamasiumban az 18syol-ik évi tanfolyam, a tanulmányoknak korunk igénylelte tanrendszerinti előadásával i. e. october hó 18-kán megkezdetik magyar nyelven, az osztályok előbbi száma e tanévben is itt megmaradván, hadon bocsátott félvadállatok oda harapnak a hova nem kellene. Emlékezzünk a pozsonyi szerencsétlenségre, hol nemrégiben bizonyos szegény ember egy csekély kutyaharapásnak áldozatja lett, megdühödött! Szeretnék, ha a szájkosaratlan ebek gazdái szoros büntetéssel figyelmeztetnének az illető rendelet pontos megtartására. —s időjárásunk folyvást hideg, ködös őszi napokkal kinálkozik. Holdvilágos tiszta éjjeleink szebbek, vonzóbbak nappalainknál. Azonban a jég ekkor is egy iránt hús. Különben vidékről is panaszt hallunk a hirtelen félrehajló ősz ellen. Zágráb környékén f. hó 13-án már hó esett, a hegyeket elbobta. Másnap tiszta meleg következett, de azért a hó el nem olvadt. — Tegnap alkonyatkor ismét egy példája történt a bérkocsisok vigyázatlansága s embertelenségének. Bizonyos szűk utczában egy hazatérő bérkocsi olly sebességgel vágtatott, hogy az előtte járó egyénnek alig jutott ideje egy félreugrással megszabadulni. A veszedelemben forgó egyén, hogy biztosabban meneküljön , ugrás közben egy jót talált ütni a futó lovak orrára, mire ezek a kocsiruddal együtt a falnak fordultak s ollyat roppantottak rajta, hogy ha el nem tört, bizonyosan nem is erősödött. Ekkor maga a kocsis leugrott a bakról s ostorával neki ment nagy káromkodva a megszabadult férfiúnak, mivel magát elgázoltatni nem engedte. A férfiú a kocsissal is csak úgy bánt, mint a lóval, egy nagyot húzott rá, melly után az ostorral együtt visszahőkölt, a férfiú pedig elballagott. — + „Baranyában van egy m.-város Szentkirály.“ Ez a népes mezőváros sok dicsőséggel ragyogott azon korban, midőn még nemes atyánkfiai méltó joggal és tele torokkal kiálthatták , hogy ki a vivát ? .. Most már ez is fogyatkozott hajdani hirében , ezt is szintúgy megnumerizálták mint a többit, s kitalálták német nevét is. A város végén egy deszkára föl van írva egyik részen magyarul: ,,Szentkirály mezőváros,a másik részen németül: „Heilige König Feld Stadt /“... szóról szóra le van fordítva szépen, magyarosan a mint illik ! — ! Azon több lapok által terjesztett hírre nézve, hogy Pulszky F. amnestiát kapott s rövid idő múlva visszatérend Magyarországba, egy angol hírlapban nyilatkoztatja Pulszky Ferencz, hogy ő amnestiát sem nem kért, sem kérni nem hajlandó. — A budai német gymnasium tanító személyzete mint mondják, már ki van nevezve. A gymnasium igazgatója hir szerint Gruber úr lenne. A tanítás jövő hétfőn kezdődik. — Pesten a marhadögvész folyvást pusztít; úgy látszik, hogy télre is nálunk fog maradni. Hivatalos följelentés szerint a legközelebb múlt 8 nap alatt a Ferenczvárosban tizenegy darab marha hullott el. — "A Konstantinápoli levelek szerint, a Törökországban levő magyar emigratio egy magyar hírlapot szándékozik alapítni. Egy szépirodalmi s politikai újság, az olasz menekültek részére már egy év óta létezik. „Album bizantino“ czím alatt 12—3 ívnyi füzetekben jelenik meg. (!) Pár nap óta néhány török katonai egyenruhájú férfiakat láthatni városunkban. Mint tudomásunkra jutott, ezek volt honvédek, kik a komáromi vár feladása után Törökországba mentek , s оЦ , mint az egyenruha mutatja, katonai szolgálatot vállaltak, most azonban, nem tudhatni, szép úton-e, vagy árkon bokron keresztül, ide visszatértek. Mint külföldi lapokból értesültünk, Törökországból efféle könnyelmű emberek igen számosan szöknek meg, természetesen ollyanok, kik a magyar katonai szolgálatban sem voltak egyebek, mint futárok, vagy pedig született tisztek, mégpedig őrnagyok, kik soha a puskaport nem szagolták, hanem a helyett egyik vendéglőből a másikba, zsinóros egyenruhában csatangoltak naponként, kártyáztak, ettek, ittak stb., vagy pedig mindig futottak. És e megszökéseket a rosz bánásnak tulajdoníthatni-e, vagy csak a katonai szolgálat terhe miatt kell nekik onnan eljönniök ? Ha az első okozza, akkor nincs szavunk hozzá, de Törökországból jött eredeti levelezéseink szerint ott a magyar katonákat becsülték és szerették, s állapotuk épen nem szánandó. E szerint tehát az efféle szökevények gyáva kalandorok, kik azt gondolták, hogy majd ott is olly henye életet folytathatnak, mint a magyar háború alatt, könnyelműen innen Magyarországból kiszöktek, s még könnyelműebben, hálátlanul, a magyar becsületen csorbát ejtve, aztán ismét odább állottak. Lehetlen, hogy látva, külföldi lapokból, minő rész benyomást okoztak e becstelen megszökések a török kormány, s a Konstantinápolyban levő idegen diplomatia előtt,, nemzetünk becsülete érdekében általános rosszalásunkat ne fejezzük ki azon gyáva kalandorok magok viselete ellen, kik nevünket a külföld előtt beszennyezni elég vakmerők voltak. Hisszük : e véleményünket mindazok , kik előtt még a magyar becsület szent, osztandják, s megvagyunk győződve, miszerint az itteni katonai hatóság певд késendik őket a példás osztrák katonai becsület szabályaira mielőbb megtanilni, melly tettéért mindenesetre a magyar nemzet nagy elismerésére és hálájára számíthat. A komáromi tisztek mentek a besorozástól, de ha azután külföldre menve, katonai szolgálatot vállaltak, s onnan megszöktek, a capitulatio jótéteményében nézetünk szerint nem részesülhetnek, s tán jó volna őket egy kissé jobb subordinatiora tanítani. JESZENSZKY FERENCZ, s. k. szolnoki k. tanoda igazg. VEGYES HÍREK és ESEMÉLYEK. Budapest, October 18. Nemzeti színházunkban, ma pénteken adatik „SEVILLAI BORBÉLY,“vig opera 2 felv. zenéjét szerzette Rossini. De La Grange asszony Rozina szerepét utolszor éneklendi. — + Több ízben láttunk már utczáinkon hajtóvadászatot a szájkosár nélkül járó kutyák ellen, midőn aztán sok, különben igen kedves pines és pudi minden kímélet nélkül fogságra vettetett. Azonban úgy látszik, hogy e szigorú eljárást mind maguk az ebek, mind az ebtartó gazdák elfelejtették. Utczáinkon ismét egymást éri a szájkosár nélkül föld alá futkározó kutya. Mérges szelindekek, nagyfejé alattomos buldoghok vicsorítják fogaikat az útonjárókra minden pillanatban. S nem ritkán történik, hogy e sz a Nagybritannia. London, oct. 10. A Brazíliából érkezett legújabb tudósítások szerint, az ottani kormánynak Angliávali jó egyetértése ismét helyreállott, s azon angol hajók, mellyek a brazíliai vizeken kóborló rabszolgahajók fölkutatása végett czirkálnak, mentek minden ellenséges, vagy legalább barátságtalan demonstratiótól. A lakosok ugyan még mindig el nem titkolható visztetszéssel nézik az angol hajókat , a brazíliai kormány azonban jónak látá az angollal aképpen egyezkedni, miszerint a brit hajóknak minden akadály nélkül szabad legyen, a gyanús hajókat a császári kikötőkben is megmotoztatni. Brazília ezen feltűnőleg megelőző politikájának alapokát főleg abban kell keresni, miszerint Brazília, hamarább vagy később, a lonos-ayresi dictátorral nyílt háborúba keveredhet, s ez esetben a császárnak mindent el kell követni, hogy Angliával barátságos lábon megállhasson. — Amerikában a nők emancipatiójának egy uj neme mutatkozik; a pensylvaniai törvényhozó gyűlés elhatározó , női orvostudorok nevelésére külön collegiumot állitni föl. A legelső tudori kalapot Misz Blackwell Erzsébet nyeré el, ki Genfben és Párisban végezte az orvosi tanulmányokat. A Mary Florence gyönyörű hajó végromlását olly nevezetes részletek követék , miszerint nem leend érdektelen ezek közöl néhányat megjegyezni: ,,E hajó f. évi 16-dikán indult ki Londonból Adenbe, (Arábia hasonnevű kis tartománya fővárosába.) Ez volt első utazása, s Shore kapitány neje is jelen volt a hajón.A hajó május hó 25-dikén a mozambique-i csatornába, június 3-dikán pedig a Quardafui fokhoz szerencsésen megérkezett. Itt sötét éjszakán partra vettetett, s az indocean erős árfolyása által reggel a part felé ragadtatott. Erre az ottani lakosok megjelentek, békejelekkel kezükben, s minden módon ajánlák segélyüket. Segedelmükkel, ezen s a következő napon a hajó terhének nagyobb része a partra szállíttatott. Végre a kapitány neje is elhatárza magát a partra kiszállani. Meg lehet, hogy a benszülöttek főnöke fehér nő után vágyakodott , vagy pedig embereiben támadt fel a birásvágy; elég az hozzá, a hajóbeli nép a benszülöttek által hirtelen megtámadtatott, s csak nagy bajjal volt képes sajkáin megmenekülni. A nő pedig két kísérőivel együtt fogságban maradt. A készlet mind elraboltatott. A szegényeknek mindezt a hajótöredékről kellett nézni, semmi eszközzel sem bírván, hogy vagyonukat s elfogott útitársaikat megmenthessék. Végre a benszülöttek készületeket tettek a hajótöredék megtámadására , s a legénység jó szerencsére a tengernek indult, a prédát az ellenségnek hagyván. 15 nap és éjjel hányattak idestova az ocean hullámain, mig végre sikerült nekik a muscati öbölben kikötni, hol barátságos elfogadásra találtak. A kormányzó által minden rendelkezések megtétettek a szerencsétlenek vagyonának s fogolytársaiknak megmentésére. Mind hasztalan. A kapitánynő sorsa nemsokára kitudatott. Ez, egy kísérőjével együtt, még elfogatása estéjén megkisérte a hajóhozi visszajuthatást. Mind ketten egy a parton fekvő ladikba szállottak, melly azonban mindjárt az elindulás után felfordulván, a lady és a matróz fölött a habok összecsaptak. Francziaország, Páris, oct. 12. Az állandó bizottmány és az Elysée meghasonlott. Egy olly esemény, mellytől nevezetes eredményeket várhatunk. Az állandó bizottmány, mellynek tagjai inkább vagy egyik vagy másik bourbonág iránt viseltetnek rokonszenvvel, tegnap csakugyan megszenték a hadat a wagrami és eylaui győzőknek a Sarlory-síkon. S mondhatni, az állandó bizottmány váratlan együttartása és lelkesült föllépte nem kis zavart okozott, annyival is inkább, mert a köztársaság elnöke az állandó bizottmány nagy részét jó barátaiként tartotta, s most kénytelen elmondani: et tu mi Brute! A gyűlés ma ismét egyértelműig határozott az Elysée ellen. Az Indépendance levelezője szerint az elnök nagyon ingerült a bizottmány ellen. Beszélik, hogy maga az elnök hiná össze a nemzeti gyűlést, erélyes óvást terjesztendvén ebbe, hogy ő semmi status-csinyt nem akar. Ó, ha tetszik, ismét megesküszik az alkotmányra, s ahoz hű maradand. A Bulletin de Paris egyedüli lap, melly az állandó bizottmány második üléséről tudósít, ezeket írja: „Ki kell mondanunk, hogy az állandó bizottmány ülésezése és tanácskozmányai által a népet felizgatja, és veszélyes hatást idézem elő. Az iparosok, kereskedők csöndre vágynak. Miért ezen összeütközés, ezen alapnélküli gyalázódás, ezen ellenséges határozatok ? Meg akarja-e sérteni az elnök az alkotmányt ? Senki sem tiszteli nálánál jobban, forma szerint nyilváníthatjuk — t. i. a Bulletin de Paris — mert mi legbizonyosabban tudjuk. (Hát Véron úr a Constitutionnel szerkesztője mit vétett ? hisz eddig elég tudott mindent legbizonyosabban ?); az elnök semmi tényével az alkotmány felforgatására nem törekszik, s a nemzeti gyűlést sem akarja megtámadni; ő akaratától vár, ő azt (a nemzeti gyűlést) nem sérti meg, ő nem teszi magát vele szemben ellenséges állásba. „A köztársaság elnöke nem fog status-csinyt elkövetni a nemzeti gyűlés és az alkotmány ellen, hanem ő nem szenvedheti el, hogy ellen-statuscsing követtessék el azon alkotmány és köztársaság nevében, mellynek hűséget esküdni Wiesbadenbe mentek sokan.“ A mai ülésről, minthogy a bizottmány igen titkosan tanácskozott, semmi bizonyost az érintett lap nem adhat; a socialista lapok után azt mondja, hogy a biztosok által készített határozmány, mit a nemzeti gyűlés elbe fognak terjeszteni, felolvastatván, hosszú és heves vitákra szolgáltatott alkalmat, s a nemzeti gyűlés kitűnő tagjai, kik eddig az elnök részén állottak, nagyon közel jutottak az ellenzékhez. Az ülés déltől délutáni 3 óráig tartott, és igen felindulva oszlott szét. A nemzeti gyűlés teremében váró képviselők is nemkülönben nagy izgatottságban távoztak el. E bonapartei lap szavaiból alkalmasint ki lehet venni, hányadán áll a világ az Elyséeben , mióta az állandó bizottmány kissé erélyesen lépett föl a császári törekvések ellen. — Persigny úr, kiről e lapok tegnapi számában még azt írtuk , hogy Párisban marad, visszatér Berlinbe. Az Indépendance levelezője bizonyosnak állítja, hogy nem fog, mint diplomatikai ügynök, a szorosabb diaetánál Frankfurtban lenni; a német lapok ellenkező állítása e szerint hamis. A franczia kormány neutrális akar maradni a német ügyben. Az ausztriai kabinet pedig ugyan sarkalja, hogy álljon el a neutralitástól, mert az Poroszországra nézve igen kedvező, s jobb lesz ha az elnök cselekvőbb politikát vesz föl a német ügyben. — Forcade Jenő és Solar Bódog urak, a Patrie szerkesztőji febr. 15-kén vissza fognak lépni. Ekkor telik be az év. — Castelbajac úr, a franczia köztársaságnak Petersburgban levő követe, egy jótékony egyletnek, mellynek czélja az Orosz birodalomban levő szerencsétlen francziákat segíteni, elnökségét magára vállalta. Ezen társaság már eddigelé nagy szolgálatot tett a szerencsétlenek irányában. Az oroszok czárja 3,000 rubelt irt alá. — A turini érsek Franzoni még mind Lyonban. Mint írják minden közlekedhetés a kerületebeli papokkal meg van akadályozva.