Pesti Napló, 1850. október (1. évfolyam, 169-195. szám)

1850-10-18 / 184. szám

a­mi meg nem történik , a perlekedő felek mindig önkénynek vannak alá­vetve! A megyei törvényszékek jobban megfelelhetnek kötelessé­güknek. Itt csak azon egyben látok különöst, hogy a beho­zott rendszer általában váltói eljárást parancsol, hanem, hogy p. o. váltói eljárás és a josephina constitutio szabályai hogyan egyeztethetnek öszsze a válóperekben, ezt nem tudom meg­fogni. De elég a mai időben ennyit is beszélhetni az igazságról. Nézzünk szét magában Debreczenben. Szakad az eső, és ma­holnap azt gondolja az ember, hogy vízkereszt van , a­mikor is a debreczeni sár éles mélységűvé növekedik, és a járdák járhatlanokká lesznek, kivévén a sárga­­utczát, hol főkapitány ur lakik, és szép utczát, mellyek közöl amaz most tégláztatik ki, emez már előbbi időkben kilevén rakva. A népösszeirás mostanában végeztetett be, s olly ered­ményt mutatott fel előttünk, mellyet csakugyan nem fogtunk vala hinni. Debreczen lakosainak száma a 30­ és 31000 közt oscillál, melly fele azon mennyiségnek, a mellyre városunk lakosainak számát ütni gondoltuk. Ezen nagy különbség on­nan van, hogy az eddigelé történt összeírások alkalmával mind a benszülöttek távollevő családtagjai, mind az itt levő idegenek a tulajdonképeni lakosok közé írattak, a mi most egész más rovatokban foglal helyet. A 30,000 közt 29,000 magyar; ezer különböző ajkú, kik közt legkevesebb a szláv, legtöbb az uj magyar; 27,000 helv. hitvallású, 2000, r. kath., a többi ágostai vallásu és ó hitü; 8000 nőtlen, 7000 hajadon; két annyi az özvegynő, mint az özvegy férfi; több a nőnem a férfinemnél általában.­­ Egyébiránt az összeírás eredmé­nyét tökéletesnek épen­­nem tarthatjuk, ha meggondoljuk, hogy kertekben és pusztákon sokan vannak, kik részint az előre vélt ujonczozás alól menekülendők, részint pedig a men­demonda után elterjedt nagy adókulcs alól szabadulhatás vé­gett nem jelentek meg, vagy minden családtagjaikat nem je­lenték ki az összeírásnál; de különben is p.p. ajózsai kertek — mellyek már nem számitalnak Debreczenhez, — hol ezer debreczeni bizonyosan lakik, kimaradtak az összeírásból. A legközelebb lefolyt két év alatt többféle rendkívüli ki­adások által terheltetvén városunk pénztára, s különösen a múlt évben magyar bankjegyekben igen sokat veszítvén , köl­csönpénzre szorult, csodálhatni a helybeli tanács erélytelen­­ségét, melly tudván a pénztár rész helyzetét, elmulasztott e tárgyban orvoslás végett felsőbb helyre folyamodni; a mi által sokat segithetett volna, szorult pénztárunkon, és pedig tán többet, mint polgármester úr, ki 3 hóig volt távol e vá­rosból, s 3000 pit körül költött el, míg 50,000 pftot nyer­hetett a kincstártól kölcsönképen, melly összeg a város min­den vagyonab­a be fog tábláztatni. Illy hitelezés által el van játszva városunk hitele , s amaz összegnek illy föltétel alatti felvétele sokkal többet árt, mint használ, mert magánosoktól ezután nem remélhet kölcsönt, sőt az eddigi kölcsönöknek is felmondatását, — a­mit pedig ki lehetett vala kerülni, ha városi polgároktól szedetett volna be amaz 50,000 pft a félmillió pft­­nyi jövedelmű város részére. E tettével a tanács mindenesetre felelős Debreczen becsületéért a jövő k­or előtt is! — Mint­hogy épen a városról szóltam, nem állhatom meg, hogy a városházról említést ne tegyek, melly estvénként különböző mozaikszerü kirakványokkal ékeskedik; — jelesül a legal­jasabb s legelvetemültebb nöszemélyek a városház alatti boltok alá szoktak húzódni éjjeli szállásra , — hol is a város főterén, — minden becsületes ember piéltó botránko­ Sfrsára, a legaljasabb módon ledérkednek; és ez a város hajdúi szeme láttára történik, a nélkül, hogy undok tetteikben a nőnem ezen gyalázatos söpredékei háborítatnának. Ugyan nem a rendőrség kötelessége-e az illy erkölcstelenségek el­len erélyesen föllépni ? Jövő hó elején ismét megnyílnak a helvét hitvalló főiskolá­jának ajtai a tudománykedvelő ifjúság számára. Lugossi úr már körünkben van. Olly jól esik rajta nyugtathatni szemein­ket, mint életmentő csolnakon örömmel néz végig a megsza­badult hajótörött. Főiskolánk veszteségeit egyedül az ő meg­nyerése feledteti velünk. — Szükségesnek látom megemlítni, mikép Örvényt Vilmos úr is jövő hó elején kezdendi meg testgyakorlati s német nyelvtani leczkéit, mellyeknek sükeré­­ről, tapasztalt ügyessége s előkészületei után vérmes remé­nyeink lévén , fejtetlen őt a szülők figyelmébe nem ajánlani. Színészeink mostanában az „Egy magyar király“-t adták. Mátyást Feleki, Garát Dózsa személyesítő, még pedig igen kielégitőleg. Hanem lehetlen Felekit mégis arra nem figyel­meztetnünk , hogy ne engedje szinésztársait olly szégyenilő magyar öltönyökben jelenni meg, mellyekröl sem a magyar, sem a bolgár, sem a török typus eredetijét meg nem lehetne ismerni. — Forma dat esse rei. ANDAY GYULA. Jelentetik: miszerint a szolnoki gyamasiumban az 18syol-ik évi tanfolyam, a tanulmányoknak korunk igénylelte tanrend­szerinti előadásával i. e. october hó 18-kán megkezdetik ma­gyar nyelven, az osztályok előbbi száma e tanévben is itt meg­maradván, hadon bocsátott félvadállatok oda harapnak a hova nem kellene. Emlékezzünk a pozsonyi szerencsétlenségre, hol nem­régiben bi­zonyos szegény ember egy csekély kutyaharapásnak áldozatja lett, megdühödött! Szeretnék, ha a szájkosaratlan ebek gazdái szoros büntetéssel figyelmeztetnének az illető rendelet pontos megtartására. —­s időjárásunk folyvást hideg, ködös őszi napokkal kinál­­kozik. Holdvilágos tiszta éjjeleink szebbek, vonzóbbak nappala­inknál. Azonban a jég ekkor is egy iránt hús. Különben vidékről is panaszt hallunk a hirtelen félrehajló ősz ellen. Zágráb kör­nyékén f. hó 13-án már hó esett, a hegyeket elbob­ta. Másnap tiszta meleg következett, de azért a hó el nem olvadt. —­­ Tegnap alkonyatkor ismét egy példája történt a bérko­csisok vigyázatlansága­ s embertelenségének. Bizonyos szűk ut­­czában egy hazatérő bérkocsi olly sebességgel vágtatott, hogy az előtte járó egyénnek alig jutott ideje egy félreugrással megszaba­dulni. A veszedelemben forgó egyén, hogy biztosabban menekül­jön , ugrás közben egy jót talált ütni a futó lovak orrára, mire ezek a kocsiruddal együtt a falnak fordultak s ollyat roppantot­tak rajta, hogy ha el nem tört, bizonyosan nem is erősödött. Ek­kor maga a kocsis leugrott a bakról s ostorával neki ment nagy káromkodva a megszabadult férfiúnak, mivel magát elgázoltatni nem engedte. A férfiú a kocsissal is csak úgy bánt, mint a lóval, egy nagyot húzott rá, melly után az ostorral együtt visszahőkölt, a férfiú pedig elballagott. — + „Baranyában van egy m.-város Szentkirály.“ Ez a népes mezőváros sok dicsőséggel ragyogott azon korban, midőn még nemes atyánkfiai méltó joggal és tele torokkal kiálthatták , hogy ki a vivát ? .. Most már ez is fogyatkozott hajdani hirében , ezt is szintúgy megnumerizálták mint a többit, s kitalálták német nevét is. A város végén egy deszkára föl van írva egyik részen magyarul: ,,Szentkirály mezőváros,a másik részen németül: „Heilige König Feld Stadt /“... szóról szóra le van fordítva szépen, magyarosan a mint illik ! — ! Azon több lapok által terjesztett hírre nézve, hogy Pulszky F. amnestiát kapott s rövid idő múlva visszatérend Ma­gyarországba, egy angol hírlapban nyilatkoztatja Pulszky Fe­­rencz, hogy ő amnestiát sem nem kért, sem kérni nem hajlandó. —­­ A budai német gymnasium tanító személyzete mint mondják, már ki van nevezve. A gymnasium igazgatója hir sze­rint Gruber úr lenne. A tanítás jövő hétfőn kezdődik. —­­ Pesten a marhadögvész folyvást pusztít; úgy látszik, hogy télre is nálunk fog maradni. Hivatalos följelentés szerint a legközelebb múlt 8 nap alatt a Ferenczvárosban tizenegy darab marha hullott el. — "A­ Konstantinápoli levelek szerint, a Törökországban levő magyar emigratio egy magyar hírlapot szándékozik alapítni. Egy szépirodalmi s politikai újság, az olasz menekültek részére már egy év óta létezik. „Album bizantino“ czím alatt 12—3 ívnyi füzetekben jelenik meg. (!) Pár nap óta néhány török katonai egyenruhájú férfiakat láthatni városunkban. Mint tudomásunkra jutott, ezek volt hon­védek, kik a komáromi vár feladása után Törökországba men­tek , s оЦ , mint az egyenruha mutatja, katonai szolgálatot vál­laltak, most azonban, nem tudhatni, szép úton-e, vagy árkon bo­kron keresztül, ide visszatértek. Mint külföldi lapokból értesültünk, Törökországból efféle könnyelmű emberek igen számosan szöknek meg, természetesen ollyanok, kik a magyar katonai szolgálatban sem voltak egyebek, mint futárok, vagy pedig született tisztek, még­pedig őrnagyok, kik soha a puskaport nem szagolták, hanem a helyett egyik ven­déglőből a másikba, zsinóros egyenruhában csatangoltak napon­ként, kártyáztak, ettek, ittak stb., vagy pedig mindig futottak. És e megszökéseket a rosz bánásnak tulajdoníth­atni-e, vagy csak a katonai szolgálat terhe miatt kell nekik onnan eljönniök ? Ha az első okozza, akkor nincs szavunk hozzá, de Törökország­ból jött eredeti levelezéseink szerint ott a magyar katonákat be­csülték és szerették, s állapotuk épen nem szánandó. E szerint tehát az efféle szökevények gyáva kalandorok, kik azt gondolták, hogy majd ott is olly henye életet folytathatnak, mint a magyar háború alatt, könnyelműen innen Magyarországból kiszöktek, s még könnyelműebben, hálátlanul, a magyar becsületen csorbát ejtve, aztán ismét odább állottak. Lehetlen, hogy látva, külföldi lapokból, minő rész benyomást okoztak e becstelen megszökések a török kormány, s a Konstan­tinápolyban levő idegen diplomatia előtt,, nemzetünk becsülete érdekében általános rosszalásunkat ne fejezzük ki azon gyáva ka­landorok magok viselete ellen, kik nevünket a külföld előtt be­szennyezni elég vakmerők voltak. Hisszük : e véleményünket mindazok , kik előtt még a magyar becsület szent, osztandják, s megvagyunk győződve, miszerint az itteni katonai hatóság певд késendik őket a példás osztrák katonai becsület szabályaira mielőbb megtanilni, melly tettéért minden­esetre a magyar nemzet nagy elismerésére és hálájára számíthat. A komáromi tisztek mentek a besorozástól, de ha azután kül­földre menve, katonai szolgálatot vállaltak, s onnan megszöktek, a capitulatio jótéteményében nézetünk szerint nem részesülhetnek, s tán jó volna őket egy kissé jobb subordinatiora tanítani. JESZENSZKY FERENCZ, s. k. szolnoki k. tanoda igazg. VEGYES HÍREK és ESEMÉLYEK. Budapest, October 18. Nemzeti színházunkban, ma pénteken adatik „SEVILLAI BORBÉLY,“­vig opera 2 felv. zenéjét szer­zette Rossini. De La Grange asszony Rozina szerepét utolszor éneklendi. — + Több ízben láttunk már utczáinkon hajtóvadászatot a szájkosár nélkül járó kutyák ellen, midőn aztán sok, különben igen kedves pines és pudi minden kímélet nélkül fogságra vettetett. Azonban úgy látszik, hogy e szigorú eljárást mind maguk az ebek, mind az ebtartó gazdák elfelejtették. Utczáinkon ismét egymást éri a szájkosár nélkül föl­d alá futkározó kutya. Mérges szelinde­kek, nagyfejé alattomos buldoghok vicsorítják fogaikat az úton­­járókra minden pillanatban. S nem ritkán történik, hogy e sz a­ Nagybritannia. London, oct. 10. A Brazíliából érkezett legújabb tudósí­tások szerint, az ottani kormánynak Angliávali jó egyetértése ismét helyreállott, s azon angol hajók, mellyek a brazíliai vizeken kóborló rabszolgahajók fölkutatása végett czirkálnak, mentek minden ellenséges, vagy legalább barátságtalan de­­monstratiótól. A lakosok ugyan még mindig el nem titkolható visztetszéssel nézik az angol hajókat , a brazíliai kormány azonban jónak látá az angollal aképpen egyezkedni, misze­rint a brit hajóknak minden akadály nélkül szabad legyen, a gyanús hajókat a császári kikötőkben is megmotoztatni. Bra­zília ezen feltűnőleg megelőző politikájának alap­okát főleg ab­ban kell keresni, miszerint Brazília, hamarább vagy később, a lonos-ayresi dictátorral nyílt háborúba keveredhet, s ez esetben a császárnak mindent el kell követni, hogy Angliával barátságos lábon megállhasson. — Amerikában a nők eman­­cipatiójának egy uj neme mutatkozik; a pensylvaniai törvény­hozó gyűlés elhatározó , női orvostudorok nevelésére külön collegiumot állitni föl. A legelső tudori kalapot Misz Black­­well Erzsébet nyeré el, ki Genfben és Párisban végezte az or­vosi tanulmányokat. A Mary Florence gyönyörű hajó végromlását olly neveze­tes részletek követék , miszerint nem leend érdektelen ezek közöl néhányat megjegyezni: ,,E hajó f. évi 16-dikán indult ki Londonból Adenbe, (Arábia hasonnevű kis tartománya fő­városába.) Ez volt első utazása, s Shore kapitány neje is jelen volt a hajón.A hajó május hó 25-dikén a mozambique-i csator­nába, június 3-dikán pedig a Quardafu­i fokhoz szerencsésen megérkezett. Itt sötét éjszakán partra vettetett, s az ind­ocean erős árfolyása által reggel a part felé ragadtatott. Erre az ottani lakosok megjelentek, békejelekkel kezükben, s minden mó­don ajánlák segélyüket. Segedelmükkel, ezen s a következő napon a hajó terhének nagyobb része a partra szállíttatott. Végre a kapitány neje is elhatárza magát a partra kiszállani. Meg lehet, hogy a benszülöttek főnöke fehér nő után vágya­­kodott , vagy pedig embereiben támadt fel a birásvágy; elég az hozzá, a hajóbeli nép a benszülöttek által hirtelen meg­­támadtatott, s csak nagy bajjal volt képes sajkáin megmene­külni. A nő pedig két kísérőivel együtt fogságban maradt. A készlet mind elraboltatott. A szegényeknek mindezt a hajó­­töredékről kellett nézni, semmi eszközzel sem bírván, hogy vagyonukat s elfogott útitársaikat megmenthessék. Végre a benszülöttek készületeket tettek a hajótöredék megtámadásá­ra , s a legénység jó szerencsére a tengernek indult, a prédát az ellenségnek hagyván. 15 nap és éjjel hányattak ide­stova az ocean hullámain, mig végre sikerült nekik a muscati öböl­ben kikötni, hol barátságos elfogadásra találtak. A kormányzó által minden rendelkezések megtétettek a szerencsétlenek va­gyonának s fogolytársaiknak megmentésére. Mind hasztalan. A kapitánynő sorsa nemsokára kitudatott. Ez, egy kísérőjével együtt, még elfogatása estéjén megkisérte a hajóhozi vissza­­juthatást. Mind ketten egy a parton fekvő ladikba szállottak, melly azonban mindjárt az elindulás után felfordulván, a lady és a matróz fölött a habok összecsaptak. Francziaország, Páris, oct. 12. Az állandó bizottmány és az Elysée m­eg­­hasonlott. Egy olly esemény, mellytől nevezetes eredménye­ket várhatunk. Az állandó bizottmány, mellynek tagjai inkább vagy egyik vagy másik bourbonág iránt viseltetnek rokon­­szenvvel, tegnap csakugyan megszenték a hadat a wagrami és eylaui győzőknek a Sarlory-síkon. S mondhatni, az állandó bizottmány váratlan együttartása és lelkesült föllépte nem kis zavart okozott, annyival is inkább, mert a köztársaság elnöke az állandó bizottmány nagy részét jó barátaiként tartotta, s most kénytelen elmondani: et tu mi Brute! A gyűlés ma ismét egyértelműig határozott az Elysée ellen. Az Indépendance levelezője szerint az elnök nagyon in­gerült a bizottmány ellen. Beszélik, hogy maga az elnök hiná össze a nemzeti gyűlést, erélyes óvást terjesztendvén eb­be, hogy ő semmi status-csinyt nem akar. Ó, ha tetszik, ismét megesküszik az alkotmányra, s ahoz hű­ maradand. A Bulletin de Paris egyedüli lap, melly az állandó bizott­mány második üléséről tudósít, ezeket írja: „Ki kell monda­nunk, hogy az állandó bizottmány ülésezése és tanácskoz­­mányai által a népet felizgatja, és veszélyes hatást idézem­ elő. Az iparosok, kereskedők csöndre vágynak. Miért ezen összeütközés, ezen alapnélküli gyalázódás, ezen ellenséges határozatok ? Meg akarja-e sérteni az elnök az alkotmányt ? Senki sem tiszteli nálánál jobban, form­a szerint nyilváníthatjuk — t. i. a Bulletin de Paris — mert mi legbizonyosabban tud­juk. (Hát Véron úr a Constitutionnel szerkesztője mit vétett ? hisz eddig elé­g tudott mindent legbizonyosabban ?); az elnök semmi tényével az alkotmány felforgatására nem törekszik, s a nemzeti gyűlést sem akarja megtámadni; ő akaratától vár, ő azt (a nemzeti gyűlést) nem sérti meg, ő nem teszi magát vele szemben ellenséges állásba. „A köztársaság elnöke nem fog status-csinyt elkövetni a nemzeti gyűlés és az alkotmány ellen, hanem ő nem szenved­heti el, hogy ellen-status­csing követtessék el azon alkotmány és köztársaság nevében, mellynek hűséget esküdni Wiesba­­denbe mentek sokan.“ A mai ülésről, minthogy a bizottmány igen titkosan tanács­kozott, semmi bizonyost az érintett lap nem adhat; a socia­­lista lapok után azt mondja, hogy a biztosok által készített határozmány, mit a nemzeti gyűlés el­be fognak terjeszteni, felolvastatván, hosszú és heves vitákra szolgáltatott alkalmat, s a nemzeti gyűlés kitűnő tagjai, kik eddig az elnök részén állottak, nagyon közel jutottak az ellenzékhez. Az ülés déltől délutáni 3 óráig tartott, és igen felindulva oszlott szét. A nemzeti gyűlés teremében váró képviselők is nemkülönben nagy izgatottságban távoztak el. E bonapartei lap szavaiból alkalmasint ki lehet venni, há­nyadán áll a világ az Elysée­ben , mióta az állandó bizottmány kissé erélyesen lépett föl a császári törekvések ellen. — Persigny úr, kiről e lapok tegnapi számában még azt ír­tuk , hogy Párisban marad, visszatér Berlinbe. Az Indépen­dance levelezője bizonyosnak állítja, hogy nem fog, mint di­plomatikai ügynök, a szorosabb diaetánál Frankfurtban lenni; a német lapok ellenkező állítása e szerint hamis. A fr­anczia kormány neutrális akar maradni a német ügyben. Az ausztriai kabinet pedig ugyan sarkalja, hogy álljon el a neutralitástól, mert az Poroszországra nézve igen kedvező, s jobb lesz ha az elnök cselekvőbb politikát vesz föl a német ügyben. — Forcade Jenő és Solar Bódog urak, a Patrie szerkesz­­tőji febr. 15-kén vissza fognak lépni. Ekkor telik be az év. — Castelbajac úr, a franczia köztársaságnak Petersburg­­ban levő követe, egy jótékony egyletnek, mellynek czélja az Orosz birodalomban levő szerencsétlen francziákat segíteni, el­nökségét magára vállalta. Ezen társaság már eddigelé nagy szolgálatot tett a szerencsétlenek irányában. Az oroszok czár­­ja 3,000 rubelt irt alá. — A turini érsek Franzoni még mind Lyonban. Mint írják minden közlekedhetés a kerületebeli papokkal meg van aka­dályozva.

Next