Pesti Napló, 1850. október (1. évfolyam, 169-195. szám)
1850-10-22 / 187. szám
1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 ír. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre • 15 „ — „ „ Egyes szám— „ 4. , A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fr. 50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyesszám— „ 4 „ „ ISZM Kedd, October 22-én. Szerkesztési iroda : Őri-utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4. pengő krajczárjával számittatik. A beigtatási díj előre lefizetendő Erich Gusztáv ur könyvkereskedésében. Magánviták háromhasábos sora 6. pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztőhivatalában. Budapest, octob. 22-kén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Berlin, oct. 18. A börze kevesbbé élénk. Bécs: 84%. __oct. 19. A porosz király Paskievits-Erivanszky herczeget az első gyalog sorezred tulajdonosává nevezte ki. Amsterdam, oct. 18. 5% met. 76%; 21% ■ 40%; új 80%. Paris, oct. 18. Az állandó bizottmány jegyzőkönyvbe igtatja a minisztérium elleni rosszalását a Constitutionnel-nek egy czikke miatt, melly a Moniteurban közöltetett. A javító törvényszék az Uniters-t egy alá nem írott czikk miatt fölmenti. Nyolcz hírlap nem jelent meg a fellebbviteli törvényszék előtt, a tárgyalás elhalasztatott. Gioberti Párisba érkezett. 5% rente 92 fr. 95 cent. 3% 57 fr. 80 cent. Kasszel, oct. 19. (3 óra) A fötörvényszék Oetker szabadon bocsáttatását kívánja, s az alkotmányrai hivatkozás mellett a parancsnokhoz fordul. A parancsnokság Bardeleben kezéből újra visszament Helmschwertébe. Ez utolsó a fötörvényszék felszólítására még nem válaszolt. Duysing Wilhelmsbadból visszaérkezett, hová hír szerint ismét visszahivatott. Pest, oct. 22-kén. Megígértük e lapok 184-dik számában , hogy elmondandjuk mindazokat, miknek életbehozatalát szükségesnek — ez gyenge szó ! — elengedhetlennek vélünk arra , ha a jövőt a lehető legszilárdabb alapra: egy felvilágosult, öntudattal s önítélettel bíró, a szív sugalatát nem vakon követő népre akarjuk fektetni, ha a népnevelés ügyét valóban üdvhozólag akarjuk rendezni.... És előttünk ezen ügy sokkal szentebb, sokkal méltóbb a legmelegebb felkarolásra, sem hogy ez ígéretünket örömest meg nem tartanók. Mondok, hogy a népiskolák szervezetének szabadnak kell lennie, azaz ollyannak, mellyből minden egyoldalú önkényes túlhatalmaskodás ki legyen zárva. Ezen kívánalomnak következményei: először, hogy a népiskola a nemzetgyűléstől vezérelt államintézet legyen , minek okait s hasznait a bevezetőleg érintett czikkünkben eléggé kifejtettük; — másodszor, hogy a népiskola önálló helyzetet foglaljon el, azaz, hogy ne függjön senkitől, mint suprema instantiában az alkotmány világos szava szerint — a nemzetgyűléstől, azután pedig azon főnökeitől vagy vezér hatóságától, mellyel ugyancsak a nemzetgyűlés egyetértve a birodalom oktatásügyi miniszterével nevez ki számára, melly utósának, mint normális időben csupán végrehajtó alkotmányos hatalom tagjának, fenmarad azon joga vagy inkább kötelessége, a charta 86. s 88. §§. értelmében a nemzetgyűlés által hozott ez ügybeni törvények pontos végrehajtását eszközleni, s fentartásukon szigorúan őrködni; — hogy továbbá menten tartassák minden politikai és rendőri — főkép titkos — befolyástól; — s hogy végtére, vagy inkább különösen szabad legyen az egyház irányában. Azt mondjuk különösen, mert ha azt akarjuk, hogy a népiskola csak valamiképen is használható gyümölcsöt hajtson, nem szabad a népiskolának többé csupán az egyház uszályának tekintetni, s ezen tekintmény szerint bánni vele, ámbár a vallásosságot belőle kiszorítani nem szabad. El kell ismerni, hogy a népiskola egy sajátos, önálló szervezményt képez, melly mint minden egyéb szervezmény követeli, hogy önlegesen mozoghasson s fejlődhessen, ha sikeres, üdvös működést kívánnak tőle, nem pedig, hogy egy másik szinte másodrendű szervezményt — mert elsőrendű csak az állam, a társaság maga — feltétlenül, vakon kövessen önleges mozdulataiban. Ezen feltétel által mi még korántsem kívánjuk azt, mint fentebb is érintek, hogy az egyháztól megtagadtassék minden befolyás, minden segédműködés a népiskolára nézve... mi utópiákat nem szoktunk írni; a szélmalomharczot sem tartjuk igen mulatságosnak és azért az alapjogok 4. §-a ellen, mellyben mondatik „a vallásoktatásról a népiskolában az illető egyház vagy hittársulat gondoskodandik“ semmi kifogásunk sincs; — úgy szinte eszünk ágában sincs az óhaj, miszerint az egyháznak, őt joggal illető aránylagos contingense kizárassék a népiskolák szervezetét tárgyaló tanácskozmányokból, mellyekre — itt csak mellékesen legyen mondva, ámbár óhajaink egyik nem legcsekélyebb pontja — szükséges, hogy legnagyobb részt világi , s szakértő emberek hivassanak meg. Mi tehát az egyháznak jogait legkevésbbé sem akarjuk csorbítani, úgy szinte ellene méltántalan agitatiót nem költeni.... Az elsőt nem, mert szent előttünk minden jog úgy mint kívánjuk , hogy a mi jogaink szentek legyenek minden más előtt. A másodikat nem, mert nem vagyunk barátja az ilyen olcsó liberalizmusnak. Ha azonban mégis követeljük, hogy a népiskola szabadíttassék fel az egyháznak való eddigi alárendeltségéből, ez nem történik azért, mintha tagadnók, vagy nem ismernek azon tekintélyes kölcsönhatást, mellyet az egyház s népiskola működése egymásra gyakorol, hanem mert meg vagyunk győződve , miszerint ezen viszony, bármilly bensőleges legyen is, nem követeli a népiskolának az egyháznak való alárendeltetését; sőt inkább gyümölcsözőbb, háborítlanabb leend, ha ez is, az is egymástól függetlenül működendhetik, minthogy két szabad közlet mindig természetesebben és buzgóbban fog egyesülni, — ahol egyesülés megkivántatik, — hogy a népet együttmunkálva felvilágosítsa, oktassa, kiképezze. Még egy észrevételünk van egy ügyben, mellyet el nem hallgathatunk, és az a nemzetiséget illeti. Az alapjogok 4-dike. azt mondja : a népiskola akként leend rendezve, hogy a vegyes lakosságú országrészekben azon népfajok is, mellyek kisebbségben vannak, megnyerjék a szükséges eszközöket nyelvek ápolására és az abbani kiképzésekre.... Nekünk ez ellen sincs kifogásunk... Be van bizonyítva fényesen, és száz ízben, hogy e honiak lakosa beszélhet csupán tótul vagy csupán németül, szive azért mégis magyarul érez; mindamellett joggal követelhetjük, hogy nem ugyan rendezése a népiskolának, de az abban használandó oktatási nyelvnek minősége a községek szabad választására bizassék, mert elsőnél az állam joga, melly semmi akarom- vagy nem-akaromnak nem vettethetik alá, a másodikban pedig csupán olly személyes jog forog kérdésben, mellynek használása vagy nem használása mindenki szabad akaratában áll, és kell is, hogy álljon. Berlin, oct. 16. T1 A „Magyar Hirl.u levelezői úgy látszik néha néha politikai anyag hiányában lévén, azzal fűszerezik soraikat, mi közönségesen az olvasók és az illetők izét elszokta rontani. Ha igaz is, hogy a világon semmi sem érdekelheti inkább a magyar olvasót , mint tudósítások azok felől, kik szétszórva a föld hátán , magokkal vitték egy részét a honmaradtak szíveinek, mégis ismerünk ollyan dolgokat, mellyekről hallgatni kötelesség volna. Sokszor mondhatnék : ha hallgatsz, bölcs maradsz, de késő, minthogy az újságvágyat kielégítő már megírta azon történteket, mellyek ha kinyomtatvák, közönségesen a barátot baráttól elszokta idegeníteni, s a kibékülést lehetlenné teszi. — Régi dolog, hogy az emberek szerencsétlenségükben egyenetlenkedni szoktak, de mivel ennek psychologiai oka vagyon, mindent el kellene követni, hogy a nemszerencsések szívük rendeiből, a többi emberek nagy része ollyasmit ne olvasson ollyan időben, mellynek folytán azt felfogni s megítélni nem bírja. — Sapienti sat. Városunk tegnap ezer meg ezer helyen égett, de azért tisztelt olvasóim meg ne ijedjenek , mert sem a nagyszerű museum , sem más raktárai a tudomány és művészetnek lángok A PESTI NAPLÓ MÍJTÁRA. LILIPUTI TÓBIÁS DE EADEM. REGÉNY. VIdik Fejezet. Liliputi nagyszerű ismeretsége Európa első rangú notabilitásaival. Folytatás. ■) Történt, hogy a fejedelemnek országos ügyben, Kolosvárra kellett mennie. Az indulásra rögtön megtétettek a készületek. Ákos és Geréb elhalasztották a párbajt. Geréb azon emberek közé tartozott, kiknél a heves vér uralkodott a hideg értelem felett, hamar szegülnek ellen, és hamar hül ki boszurok. Bizonyos lágysága a szívnek, melly nem tud halálból szeretni, vagy gyűlölni. Az illyen emberek, ha kitisztulnak, mérsékleti- és józan gondolkozásuakká válnak, de ritkán fognak rendkívüli dolgok vagy eszmék képviselőjévé válni. Magán felül emelkedni, csak nagy érzéseknek, és mély kedélyeknek adatott, mellyek előtt minden mellékes tekintet háttérbe szorul, a czél előtt, mellyet, az átgondolt akarat választ. A nemeslelküségről csak ott lehet szó, hol az ember utógondolatok nélkül cselekszik. Geréb nemeslelkü férfiú volt, és ebben a tekintetben, nagyvonású de nem rendkívüli jellem. A Fogarason történtek után, többször volt visszaemlékezéseinek tárgya: Zinzelina és Ákos. Amaz iránt szerelméről, ez iránt tiszteletéről nem tudott egészen lemondani. Az ember rendesen úgy van vele, ha valamit képzelődésével fog fel, hogy ott is lát, ahol tulajdonképen semmi sincs. A képzelődő emberek , nem lehetnek határozottak , mert ahoz mély meggyőződés kívántatik. Gerébnek, mind Zinzelina iránti szerelme , mind Ákos iránti tisztelete inkább csak képzelődésében élt, mint meggyőződésében. A valóságban csak annyi állott, hogy Zinzelinát szépnek találta, Ákostól a férfiasság érdemét nem lehetett megtagadni a nélkül, hogy magával ellentétbe ne jöjjön, hanem ez nem volt a szívbe átment érzés, nem volt lelki vonzódás. Az emberek készek elismerni a tehetséget és erőt, csak annak fensőségét tagadják, mivel őket hamarább sérti a mások büszkesége, mint az igaztalanság. Az egyenlőséget , nem az igények közösségében keresik , hanem az egyformaságban. A náluknál kisebbeknek, mindig hajlandók megbocsátani, míg a valóban nagyok iránt, engesztelhetlen gyülölségek. Innen van, hogy a rendkívüli jellemeket, a nép csak vissza tudja kívánni, de érdemük szerint méltányolni, ritkán. A népszerűség, nem mindig a való érdem mértéke. Geréb, higgadtabb perczeiben, részrehajlatlanul vallotta be mindezen dolgokat magának, s ha néha vétkezett ezen nézetek ellen , képzelődésében kellett az okot találnia, mellyet a heveskedés, gyakran úgy állított elébe, mint kész és alapos ítéletet. Ebből következett, hogy mikorra Kolosvárra értek, Ákossali összezörrenését komolyan nem vette. S ha a fejedelem által a visszajövet után rendezett havcrjátékban, részt is ven, az inkább a következetesség segélyléséből, mint teljes akaratából történt. A lovagjáték már vége felé járt, sorompón kívül állottak a kifáradt birkózók, lándzsavetők, kardvivók, egyik fél koszorújával, a másik, szégyenével, midőn Geréb és Ákos, a fövényre léptek. Szikár nyúlánk telivéren ült emez; Gerébet, egy fehér almás, aranycsatáru arabmén hordta hátán. — Caroussel lovaglásban, azon liliom-töredéket kellett a sövényről, kardhegygyel fölemelniük, mellyet Ákos, kalpaga mellé szúrt, midőn a szép Zinzelinát először nyergébe vette. Geréb futotta először a pályákért, kecses hajlásban nyúlt meg alatta a gyönyörű mén, kardja, görbületével a fövenynek szegezve, függött jobbjából. — Háromszor volt megengedve a körülfutás. Első ízben, Geréb mellé szúrt a liliomnak; másod ízben lova hosszan megugrott a czélnál s elvétette a szúrást; harmadszor, gyengén akadt kardhegyébe a liliom, s midőn felakarta emelni, heveskedésében, a kör másik oldalára dobta. Könnyű ugrással termett Ákos a sorompóba, nyílsebességgel nyargalta be a pályakört, s midőn a liliomhoz ért, meghajlott egész derékban, a ló sörénye felé, s mint a szél a falevelet, könnyedén emelte fel kardhegyével a liliomot. Kitörő taps követte e jelenetet, Ákos pedig, akarattal ejtette le kardhegyéről a liliomot, még egyszer futott s még egyszer emelte fel, még egyszer ejtette le, s harmadszor is felemelte diadallal. A fejdelem tetszést intett s az utósó és legszebb koszorút Zinzelina kezeiből fogadta el Ákos. — Valóban a történet, szép és lovagias. — Megfizethetlen példány lett volna az a liliom virággyűjteményemben, felelt a ravasz Pospes, ki ha nem szólt is, észre látszott venni, hogy a dolog nincs minden nagyítás nélkül elbeszélve. Azután maga fogott egy unalmas dissertatióhoz, a növények gyógyerejéről s áttért a rovarászatra, melly mostani utazásának czélja. Beszélt a galamb-begyről, turbolyáról, bolonditó magról, a harasztoknak többféle nemeiről, hangyáról, szarvasbogárról, keresztespókról és mindenről a mihez csak értett, vagy legalább, el akarta hitetni, hogy ért. Tóbiás pedig úgy hallgatta mint a szentírást. S ki tudja, hány nyomott lapra elég lett volna ez a társalgás, ha Zakariás nem jelenti, hogy a borzsuja készen van. A széles tornácz alatt volt az asztal megtérítve a vendég számára. Tóbiás is helyet fogott a reggelinél, Pospes úr sok ágú tudományos ismereteit nem győzvén eléggé bámulni, kiből a beszéd úgy dőlt, mint a folyóvíz. Nagy képpel adta elő, mint járt az Apennineken, hány ízben utazta be keletet, Chinát, Indiát, Persiát, az oczeáni szigeteket, északi Amerika hegylánczait, s nagyobb részt gyalog, a vizsgálódás sikere végett, aminő madarakat látott, miilyen különös emberfajokkal találkozott. Tóbiásnak színig lett a feje a sok beszédtől s feltette magában, hogy készülési pályáját a külföldrel utazással fogja befejezni. Azután szólott az orvostudor, azon decilionrészecskék hatásáról, mellyek a nagyságos urfi lázát, egy éjszaka elűzték. Tóbiás mindent hitt, még azt is hitte, hogy Pospes ur a legrendkivülibb ember, akit valaha ismerni szerencséje volt. Ekkor jött a java. Pospes ur az utazási költségekről kezdett szónokiam. — Hány ezer frankba került az a sok utazás. S jelenleg annyira megszorult, hogy a köpenyegét sem tudná megvarratni, mellyet a kuvaszok szétszaggattak. — Azon segít az én udvari szabóm, felelt Tóbiás. — A szabó-szerepet is Zakariás vitte a háznál, kivévén a fehérnemüeket, miket Mártha néni varrt, árpaszemnyi öltésekkel. ) Lásd PESTI NAPLÓ 158. 160. 163. 164. 165. 168. 170. 171. 172. 183. 184. és 185. számát.