Pesti Napló, 1850. november (1. évfolyam, 196-220. szám)

1850-11-02 / 196. szám

1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre .15.­,, Egyes szám—„ 4,, A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fr. 50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre. 17 „ 20 „ „ Egyesszám— „ 4 „ „ 196 x Szerkesztési iroda : Dri utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Szombat, novemb. 2-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4. pengő krajczárjával számitta­­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő E­r­i­c­h Gusztáv ur könyvkeres­kedésében. Magán­viták három ha­sábos sora 6. pengő kraj­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­­hivatalában. Budapest, novemb. 2-kán. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Zala, oct. 26. Mostar teljes lázadásban van, s Omer pasa által több zászlóaljjal ostromoltatik. A ve­zér villájában őrizet alatt tartatik, fia pedig Rüsten bey túszként tartatott vissza Mostarban. A török la­kosság a felkelőkhez csatlakozott. Palermo, oct. 6. A törvényszék a forradalmi idő­szaki minisztereket a kárpótlás alól fölmentette. Hannover, oct. 26. Új minisztérium alakíttatott, Münchhausen külügy. Lindemann belügy. Kasszel, oct. 28. Éjfélkor kapott parancs folytán az összes katonaság Hanauba vonul. Berlin, oct. 28. A Deutsche Reform szerint, Ausz­tria és Poroszország közt a kurhesszeni kérdés kö­zel áll az egyességhez. Paris, oct. 27. A Constitutionnel a tizedik decem­beri társulat közel feloszlatását jelenti. A Cher depar­­tementi választások f. h. 24. tartottak. Francziaország a Slezvig-Holsteint illető külön jegyzékiratot már Ber­linbe elküldötte. Frankfurt, oct. 26. Rechberg gr. tegnap Kurhesz­­szen részére szövetségi biztosnak neveztetett ki.­­— oct. 28. 5% met. 76%; 4­4% 66%; Bécs 98%. A békemegerősitési okirat Thun és Bülow által Cow­ley lord jelenlétében kicseréltetett. Berlin, oct. 29. A börze változatlan. Bécs 84%. Kasszel, oct. 28. A Constitutionelle Zeitung tele­­grafi tudósítása szerint a bajor seregek bemenete órán­ként váratik. Karlsruhe, oct. 27. A rendi kamara ellenzi a bade­­ni seregek továbbrai kiszállítását, s kéri a már elhely­­zettek visszahivatását, s a porosz őrség megke­­vesbítését. Amsterdam, oct. 28. 5% met. 73%. 2%% 39%, áj 73%. London, oct. 26. A Daily News Radowitznak a koppenhágai porosz követhez irt jegyzékiratát közli, mellyben Dánia által a német szövetségtől kért inter­­ventió ellen óvás létetik, s Poroszország és Ausz­tria által e czélra kinevezendő szövetségi bizottmány inditványoztatik. Kasszel, oct. 27. Azon tisztek, kik nemrég elbo­­csáttatásukat kérték, most újra engedelmességi felira­tot küldöttek a fejedelemhez. Paris, oct. 28. 5% rent. 92 fr. 10 cent. 3% 57 fr. Neumeyer tábornok, Changarnier barátjának, visszahí­vása a börzén nagy zavart okozott, mert belőle Chan­garnier és az elnök közt új villongások váratnak. Rali­don és Carrelet tábornokok, Changarnier ellenes, te­­legráfilag idéztettek Párisba. A Pouvoir részvét hiánya miatt megszűnik. Az ellenzéki lapok Mazzini aláírási felszólítását hozzák Olaszország megszabadítására. Kiel, oct. 28. Az Eiderben horgonyzott dán hajóhad éjszaknyugat felé elvitorlázott. Berlin, oct. 30. A Constitutionelle Ztg. szerint teg­napelőtt orosz jegyzékirat érkezett , mellyben ki­­mondatik, miszerint a czár, a bajoroknak Sturhesszen­­ben a poroszok általi megtámadtatását Oroszország elleni hadüzenetnek fogja tekinteni. A legczifrább hírek kering­nek a városban. Ném­ellyek Manteuffel visszalépésé­ről beszélnek, mások szerint nevezetes mozgóvátéte­­lek rendeltettek volna meg a hadseregnél. A Deutsche Reform, egy, kétségtelenül hivatalos czikkben, a há­ború ellen nyilatkozik, s az állítólagos népsympathiá­­kat bizonytalan támasznak állítja. — Bécs 84%. Kasszel, oct. 28. A kimozdított seregek Bajor­országba tétetnének át. Hannover, oct. 28. Az új minisztérium fölesküd­­tetett. Frankfurt, oct. 30. 4%% met. 66%. 5% met. 76%. Vkelet Bécsre 98%2. London, oct. 28. Cons. 97%. Budapest, nov. 2. — * A keleti egyház főpapjai a karloviczi metropolita el­nöklete alatt Bécsben egyházi tanácskozásra gyűltek össze. A tanácskozás tárgyai, mint bécsi lapokból értesülünk, leginkább e három kérdés körül forognak: u. m. 1) a románnyelvű óhitűek viszonya a karloviczi érsekséghez; 2) a keleti­ egyház tökéletes önállása és függetlenítése a polgári hatalomtól; és 3) a keleti egyháznak a román kathol. egyházzal­ egyen­­jogosítása. A tanácskozás eredményét előre nem láthatjuk, habár sejtel­meinknél némi irányul, alapul szolgálhat is az utolsó szerb föl­kelés azon természete, minél fogva az nemcsak a politikai ön­állás, hanem az egyházi hierarchia igényeivel is összeköttetett. Mi, m­egvalljuk, némi aggálylyal és nyugtalanul tekintünk a tanácskozás eredménye elé, ha meggondoljuk, miként a szerb pátriárka, s illetőleg az egyház­főnökök, legfőbb érvet merít­hetnek a kormányelvül elfogadott egyenjogúság elvéből, s a minisztériumnak f. évi ápril 7-dikei kiadványából. Ha a keleti­ egyház ezek alapján függetleníttetvén , önkor­mányzatánál fogva joga­ és kötelességének tartandja a népneve­lést is, ha ezek folytán a papnöveldék és tanító­képző intéze­tek közvetlenül és egyedül a főpásztorok befolyása alatt állan­­dónak, akkor az óhitűek egy nagy részének érdekei fognak ismét feláldoztatni, és magyar ajkú óhitű honfiaink iskolaügye szenvedend leginkább. Mert legnagyobb optimismus mellett sem hihetjük azt, hogy azon szerb papság, melly eddig is minden hatalmat ma­gához ragadott, mellynek hierarchiája a milliókra terjedő olá­hok egyházi s iskolai ügyeit saját érdekei alá rendelé, hogy, mondjuk, a magyarság ellen háborút indított karloviczi érsek figyelembe veendje azon közönségek érdekeit, mellyek tisztán magyar ajkúak, s mellyeknek érdekei még a magyar kir. hely­tartótanács alatt is mindig háttérbe szorittattak. A Budán létezett középponti tanitó­képző intézetben, melly,­­ mint tudva van, közalapitvány, s a magyarországi összes óhi­tűek adományai folytában állt fen, eddig is egyedül csak oláh és szerb tanítók képeztettek. A papnöveldékben azonban magyar lelkészeket képző tan­szék eddig sem létezett. És mégis hazánk azon óhitű egyház­községei, mellyek merően, tisztán magyarok, e praeparandiából, e seminariu­­mokból nyerték lelkészeiket s tanítóikat! Illy községek vannak Miskolczon, Egerben, Gyöngyösön, Tokajban, Ungvárt, Karczagon, Szentesen, Kecskeméten, Kun­­szent­ Miklóson, a Kunság és Jászság, valamint Bihar, Szabolcs és Heves megyék több városában. E községek egy része a karloviczi egyház­megyéhez tartoz­ván , mint érintők, kénytelenek lelkészeiket a karloviczi pap­növeldéből elfogadni. Ámde e lelkészek szerbek , a fenemlitett községek tagjai pedig tisztán magyarok, kik szerbül egy betűt sem értenek, kik az anyatejjel szívják magokba nyelvét azon hazának, mely­­lyet lángoló szeretettel keblökhöz ölelnek. És aztán azon kellemetlenséghez, hogy lithurgicus köny­veiket, énekeiket, imádságaikat és a miséző lelkészt nem értik, még azon szerencsétlenség is járul, miként a hivő, szerbajkú papjának meg nem gyónhatik, s ez idegenül áll hívei között. Azonban úgy tartjuk, miként elég magát a tényt felmu­tatni a­nélkül, hogy az abból származó eredményeket is fel­mutassuk. De nem tehetjük, hogy magyar ajkú óhitű­ honfiaink érde­kében a tisztelt vallásügyi miniszter úr figyelmét föl ne kérjük, teljesen meg lévén győződve a felől, miként engedtessék a keleti­ egyháznak bármi önállás, és a szerb hierarchiának hatal­ma bármi tágas kört nyerjen is: az illető hatalom nem fogja soha megengedni azt, hogy egy népiség praepotentiája zsar­noki tekintélylyel nyomja el ezrek érdekeit, és hogy azon ala­pítványok jótéteményeitől, mellyekhez nyelvkülönbség nélkül minden egyház­község járult, egyedül csak a magyar ajkú óhi­tüek fosztassanak meg. Mi a magyar ajkú óhitüek szellemét, rokonszenveit jól is­merjük, s meg vagyunk győződve, hogy valamint a múltban rajtok minden erőszak megtört, s tisztán megörzék keblükben a magyar nemzetiséget, úgy ezentúl is hívei maradván a min­dent adó hazának, nem foghatnak meghajolni azon kényte­­telenség előtt, melly az ő érdekeik figyelembe-nera-vételéböl ered, s lelkészökül csak olly egyént fogadandnak el, ki az ő nyelvüket is érti. Budapest, november. 1-jén. * Olaszország állása azóta, hogy arról ismertetőleg szólot­­tunk, nem változott. Kivéve Piemontot, melly alkotmányosan szabad életet él — de mellyet jelenen a romai curiávali vi­­szálkodás keserít meg — az egész félszigeten és Szicziliában ostromállapot van. S ezen kivételes helyzet, mennyire olasz és franczia lapok­ból látjuk, legenyhébb a lombard-velenczei tartományokban; mert itt folyvást él a remény a martiusi charta létesítése, s igy a bekövetkezendő alkotmányosság iránt. Toszkánában, 1848-ig az olasz föld e legszabadabb, s még ma is legműveltebb nagyherczegségében, szoros békákba ve­zetett a sajtószabadság, s az 1847-ben adományozott statú­tum (alkotmánylevél) bizonytalan időre felfüggesztetett! A firenczei gonfaloniere (városi hatósági elnök), következtében azon előterjesztésnek, melly elönlése alatt az említett alkot­mány életbeléptetése végett az uralkodó nagyfejedelemhez i­­­intéztetett, hivatalából kitétetett, s újabban Toszkánából is A PESTI NAPLÓ HIVTARA. LILIPUTI TÓBIÁS DE BADEM. REGÉNY. IX-dik Fejezet. Tündér Ilona. Folytatás.­­) Másnap korán reggel indultak Sáspatakyék a Hortobágyról, s X.megyéig egyéb említésre való Tóbiásunkkal nem történt, mint hogy Nyíregyházán a kir. fiscusnak szóló levelet a pos­tára feldobta. Mikor X. megyébe érkeztek, az alispáni hajdú tisztei közé tartozott, naponkint kétszer a postahivatalhoz járni, mivel Tóbiás mindenfelől várta a feleletet és kineveztetését, legalább is levelező taggá a tud. társaságnál. Levél ugyan nem érke­zett , hanem a helyett eljött Zakariás Liliputfalváról, mivel odahaza Mártha nénivel sehogy sem állhatta ki a dicsőséget, a vékony koszt, és a hosszú nyelv miatt. Fekszik X. megye az északi szélességnek, és a keleti hosz­­szúságnak kifejezhetlen grádusai között.­­ Határai: észak­ról, a Mátrahegyek szakadékai; délről a Sajóvize ; nyugatról és keletről pedig abban az időben nem volt bizonyos határa, mivel a hegyi mosások egyre szaggatták a földet; a mi kevés kavicsot meg a folyó kihányt, azt a szegény embernek a töl­tésre kellett hordani; igy történt, hogy X. megye nyugati és keleti határait mind a megye közepére hordták, a honnan csak a hosszúsága maradt meg a vármegyének, a szélessége pedig ollyan keskeny lett, hogy a szekér rudja kiért belőle. Azt mondják, hogy a szomszédok ezt a keskenységet is meg­­sokallották, s még legalább annyit szerettek volna lecsípni belőle,­­ a mennyi egy három ekés szántásra elegendő, sőt gondolom, azt se bánják vala, ha az a szélesség ollyan kes­­kenyre metszetik, mint a sír, hogy a megyének éjszaki és déli határait is bele lehessen temetni. Egyébiránt a megye, egyik a legszebb megyék közöl való volt. Erdős hegyei, virágos völgyei, s (ha történetesen tél nem volt) vígan folyó patakja, zengő madarai, kövér szántóföldje, jószű vadai, szép szarvasmarhái (a férjeket ide nem értve) kecskéi, spanyol kosai, magyar juhai, ludja, réczéje, csir­kéje , malacza és galambja, nem különben a nemzeti gazdá­­szatnak egyéb fontos ágai és tárgyai, kitüntették X-t a többi megyék között, úgy hogy pláne az Y-nak elébe jött. El is fe­lejtettem mondani vasöntő műhelyeit, kőszénbányáit, papír­gyárait, mellyek olly finom munkát dolgoztak, hogy kizárólag csak pénzül használták, Rimaszombatból pótolván az írás szük­ségleteit. Egy szóval X. megye úgy nézett ki azon megyéhez képest, hol Liliputfalva feküdt, mint a nilusparti hét kövér tehén, a hét sovány tehénhez képest. Sáspataky a kis és nagy gyűlés nem különben a törvényszé­kek idejét, mindenkor a megye székvárosában töltötte, melly feküdt vala egy keskeny folyó, akarom mondani, egy keskeny árok két partján. A jóakaratu alispán, mindenképen embert igyekezett formálni Tóbiásból, azért őt a közhelyekre rende­sen magával vitte, hogy tanulmányozhassa a közügyek folya­mát , s hasznot húzzon magának a nagy emberek ostobaságá­ból. Tóbiás hasznát is fogta volna venni ennek a jóakaratnak, ha kevésbbé a képzelődés embere, akarom mondani, nem a Baálám eltévedt népe közöl való. Egy alkalommal — már nem tudom, kis vagy nagy gyűlés alkalmával — mi­­egyébiránt az egyre megy, Tóbiás odahagyta a táblabíróságot a gyűlésben, s kezébe vevén a törvénykönyvet, kiindult a városból a mezőre, szudirozván épen az „adományozási“ jogot és az ezen jogból folyó pereket. Nagyvonásu jellemek ! kik felkeresitek a ma­gányt, mint a nemes vadak az erdők mélységét, mint a gyöngy a tenger fenekét, a gyémánt a föld gyomrát, a napsugár, a völgyhajlásokat, a csillag a tengeréjszakát, s elzárjátok ") Lásd PESTI NAPLÓ 158. 160. 163. 164. 165. 168. 170. 171. 172. 183. 184. 185. 186. 187. 188. 189. 194. és 195. számát.

Next