Pesti Napló, 1850. november (1. évfolyam, 196-220. szám)

1850-11-08 / 201. szám

Saphir naptára elkoboztatván, a szerző Ebersberg úr által injuriaperbe idéztetett. Ebersberg, a reactionarius „Zuschauer“ szerkesztője, delatioi által az egész journalismus megvetését magára vonta. Saphir a humor nyilával sujta szakadhatlanul ez embert. Mint magától Saphirtól értesültünk, a vád tárgyalásakor ő maga fogja magát védeni. E per lefolyásáról tudósítandjuk önt. Nov. 5. (3) A tegnapi esti lapok igazolák a börze híreit. A varsói conferentiák eredménye e lapokból tudva van önök előtt. Poroszország ismét megszégyenítve, kénytelen feladni azon politikát, mellynek föltételeit, támaszát, a német nép rokonszenvét t. i., csak olly határzott eljárás (a. m. a holsteini ügynek sajátjávátétele) által biztosithatta volna magának, melly őt egyetlen szövetségesével, az angollal hozta volna összeütközésbe. Poroszország tehát, örvény és szírt közti ezen helyzetében , annyi kísérlet után engedni, s a varsói pontok leglényegesbjeit elfogadni volt kénytelen. Bennünket azonban a dolgok nem e fordulata lepett meg. Ezt mi a jelen viszonyok között szükségképem, következésül vesszük. A varsói conferentiák eredménye s az ott megállapított pontok között leginkább kettő veszi igénybe figyelmünket, elmélkedésünket : 1- szer. A szövetséges gyűlésnek népképviseleti alapja megszüntettetik, s a frankfurti gyűlés, mint 1848. előtt, egyedül a fejedelmek szövetsége leend. 2- szor. Ausztria tartományainak egész összegével, nagy polyglott családjával, olvad a német szövetségbe. E két pontnak alapja azon állítólagos szükségesség, melly a franezia dolgok kifejlődése előtt, a bekövetkezhető eseményeknek kompakt erővek bevárására , s azon német középponti hatalomnak szilárdítására hívja fel Poroszországot és Ausztriát, melly egyedül vethet gátat a német partokig dagadható hullámoknak. Azonban , míg ez előrelátásban már előre föl kell ismernünk azon irányt, melly minden álébról emelkedő vágyat, minden népies követelést megtagad, elutasít és megsemmisíteni igyekszik, addig azon körülményben, hogy a frankfurli gyűlésből a nép kizáratik, a múltat látjuk befavouírozva, azon közelmúltat, mellyben a német nép joggyakorlata , úgy tüntettetik fel, mint egy nyáréji álom, mint olly esemény, mellyről csak hamar meg lehet felejtkezni. A német nép tehát, mint 1815-ben ismét kiskorúságra sülyesztetett, a régi Frankfurt restauráltatok E pont, ez esemény következései kiszámithatlanok! Hatását azonban könnyen beláthatjuk. És miután ezen elv a szövetség tagjait, egybevágó, következetes eljárásra kényszeríti : mindez az alkotmányos élet emberét komoly elmélkedésre hívja föl. A görög nemegyesült püspökök tanácskozmánya mindegyre tart. A hierarchia belügyeit tárgyazó kérdéseken kívül, a tanásskozmány a román egyház azon igényével foglalkozik leginkább, melly annak a szerb patriarkátoli elszakadását s önálló érsekség létesítését, illetőleg a gyulafehérvárinak visszaállítását, követeli. Ki a szerb hierarchiának olvasztó hatalmát s azon alárendeltséget ismeri, mellyben minden más ajkú egyház a szerb irányában állott, ki a közös alapítványoknak egyoldalú, egyedül csak a szerb érdekeket legyőző használását tapasztaló , az a románok e követelését méltányosnak fogja tartani. Kiváncsiak vagyunk e tanácskozmányok eredményére, s figyelemmel leendőnk a kormánynak ez ügybeni határzatára. Legközelebb egy német munka hagyta el a sajtót két füzetben : „Die Romanen in Siebenbürgen.“ A munka Janka bulletinjei után az erdélyi oláhok hadjáratát (borzasztó tetteiket) írja le. A munka tartalmához itt, és ezúttal nincs szavunk, csak azt akarjuk ez alkalommal megemlítni, miszerint e mű első füzetének megjelenését b. Sina György 500 pfttal segíté elő. Adott-e várjon a tisztelt báró úr, a gazdag magyar főnemes szegény irodalmunk felvirágoztatására valaha csak egy fillért is. Székelyföldről , odtob. 25. Az elmúlt 1848. és 49-ik években az időszaki sajtónak nem volt olly orgánuma, mellynek valamelly száma a székely nemzetről nem emlékezett volna. — De egy év óta, mintha az egész székelység a föld alá tűnt, vagy a Don folyója örökre elborította volna , úgy hallgat róla a történet. Különös játéka a sorsnak ! Tegnap még mindenfelé rólunk beszélnek , s ma senki ránk sem gondol, — vagy talán nem ismer! Régi szokásból megkísértjük, helyezetünk képével az érdemes olvasót megajándékozni. — Mikor két ismeretes, de egymást rég nem látott ember találkozik, rögtön egymásnak hogyléte felől tudakozódik. E szokásnál fogva — én is, anélkül, hogy érdemes olvasóm kérdezné: hogy vagyok, vagyunk vagy vannak ? elsőbben is saját helyezetünkről írok. A legújabb időben annyit tapasztaltam, hogy a panasz semmit sem ér — s így azt mondom, hogy Isten kegyelméből panaszunk semmire sincs. — Igaz, hogy a múlt két év mindenünkből kizsarolt, s mit meghagyott, azt szomszédaink, az utolsó tökig fölemésztették. — Idei őszi vetésünknek ,de benmaradt, a tavaszi sem igen jól fizetett. — Szénánk épen nem lett, — s ezzel elmondottam az alapokat, mellyen a székelyföld jövendője nyugszik. — Hanem azért a szénát, zabot, búzát, híven megfizettük oda, a hová kellett. — Az 1849 — 1850—ik évi adót szinte — megveszik. — S ez igazság. Mert maga a Jézus is, kinek buzgó követői vagyunk — azt mondja, adjátok meg a császárnak a mi a császáré. Azonban ollyan pénz, mellyen a császár képe látható, minálunk nem forog, 6 —10 krajczáros — forintos utalványok forognak igen gyéren. — Pénzt semmiből sem csinálhatunk , kinek egypár marhája volna eladható, elindúl azokkal a sokadalomra, s egynapi útja után kénytelen visszatérni azon szomorú hírrel, hogy a vásár be van tiltva, a marhavész miatt — s három, négy, vásár után is illy repulsiót szenved, — azonban a tél a nyakán, szénája nincs, — adóért szorítják , pénze nincs, s a szegény ember a kétségbeesés szélén, borzasztóan néz sötét jövendője felé. — Némellyiken a sors úgy segít, hogy az elszaporodott farkasok által megtizedeli a marháját. — Olly elszaporodottak és szemtelenek lettek a farkasok, hogy a falvakba bejönek, s ott ülik meg a marhákat. Panaszoltunk a farkasok ellen, könyörögtünk puskákért, de ... eredmény nélkül; s illy helyzetben azzal vigasztaljuk magunkat, hogy IV-dik Béla korában is sok vad farkas csavargón az országban, s attól is megélt a magyar! — Egy másik pont, melly a szegény székelynek vállát nyomja, a moldvai és oláhországi útvonalak csináltatása. — De ez ellen szó sem lehet, mert ha az út jó leszen, könnyebben lehet. Csíkba vinni a kukoriczát. — Hanem az oláhfalvi útvonalon a munka még is nehéz. A kovakövet — ott egyéb nem levén — megtörni parancsolják, — de kötöző szerszámokról a felsőbbség nem gondoskodik — azokat a falvak szerezzék meg; nem baj, ha öklével töri is, csakhogy az útnak meg kell lenni, — hanem a tapasztalás bebizonyitandja, hogy az igy készült útban nem sok köszönet lesz. — 60—100 köböl követ, esztendeig sem tör meg a falu, — ahoz való szerszám nélkül, — főleg ollyan falu, melly adóját sem képes kicsinálni — mi lesz ebből ? megírjuk annak idejében. Sok illy apróság nyomja a székely nemzet vállát, majd sorjában elmondjuk azokat. Az ideiglenes kormányt alkalmasint megszoktuk — mihez nem szokik az ember? — Csak a nép nem felejtheti a Királybíró és Dalla nevezeteket, — s nagyon kiváncsi a jövendő iránt, szeretné tudni , „hogy ez már mindig leszen-e vagy nem ? Ha Slováczot tanulta volna, nem kérdezné a jövendőt. — Különben sorsával meg van elégedve. Hanem a zsandárokkal vagy is azoknak tetteivel, nincs megelégedve. Teljességgel nem érthetik meg, hogy mi módon büntethet egy zsandár a maga eszétől, egy embert 2—3 pílig.— Ezt természetesen mi sem értjük, azért egy zsandárnak tette, ki Sorondon a szombathfalvi alkerületben, három embert 8 pengő forintig húzott meg, a felsőbbséghez följelentetett, mi sükere leendő meglátjuk , — azonban hisszük a vidéki kormány ismeretes lojalitásáról, hogy az illy zsarolást szigorún megtiltandja. A falvakon kínlódnak a kataszterrel. De nem megy kiz az! mert én sem értem, te sem érted, ő sem érti, — s „talán maga Pál sem érti,“ mondaná a debreczeni philosophus. — Ez a katasztrum a status-gazdászatnak olly pontja, mellyel ha az egész Bukovinát ide hozzák is, nem jönek tisztába, — hanem idővel.. . ahoz értő egyének , lendítnek rajta valamit. — Minthogy tehát a katasztrumot sokan nem értjük, s épen azért, hogy a dologhoz szólhassunk, más alkalommal bátor leszek e tárgy érdekében néhány szót mondani. Sok szólanivalóm van még, mit rendre , elmondani kívánok. R. B. FELSZÓLÍTÁS A BUDAPESTI EMBERBARÁTOKHOZ. A jótékony nőegyletek e két testvérvárosban, megfelelni óhajtván az általuk kitűzött létczésnak, miszerint az ügyefogyott szegénység nyomasztó állapotát enyhítsék, ezennel kedves kötelességüknek ismerik. Budapest kegyes érzelmű lakosait az új év közeledésére emlékeztetni, mint ollyan időpontra, mellyen — a korábbi évek példája nyomán — az új évi köszöntéseknek jámbor szokássá lett megváltása, az inségivel küzdő szegénység részére lényeges segélyforrásul szolgálhat. E nőegyletek, bár teljesen meggyőződtek, hogy minden adandó alkalommal és időben, midőn általuk emberbaráti részvétre történik hivatkozás, és segélygyűjtésről van szó, az áldozó közönség nagylelkűségében leghathatósb támaszt találandnak: mind a mellett a közelgő új évet különösebb alkalmal vélik használhatni, miszerint az annyiszor és sokfélekép igénybe vett jótékonysági érzelem olly szokásnak fentartására és élesztésére irányoztassék , melly egy új életszakasz s évfolyam kezdetét az ínséggel küzdőknek szánt kegyes segély áldozattal kapcsolja össze. Számos felebarátink vannak, kikre a szegénység és életnyomor egész súlyával nehezült, s illyenek sorsa enyhítésére némi kegyes adománynyal járulni sohasem volt kivánatosb, mint épen most a küszöbön álló sanyarú télszakában, midőn a munkahiány, a többnemű életszükségletek , s egy alig múlt véres belháború utófájdalmai a nélkülözések végfokára juttatott embert agyonnyomással fenyegetik. Ennélfogva a nőegyletek alaposan hiszik, hogy a szenvedő szegénység nevében nyilvánított ezen kérelem, valamint eddig nem volt, úgy ezentúl sem lesz pusztában kiáltó szózat, hanem ez ügynek számos pártolót nyer s hódít meg, kik minél buzgóbb részvétükkel a jótékony nőegyleteket képesíteni fogják, hogy ezek az új évi üdvözletek megváltásáért befolyó pénzadományokat tüstint s közvetlenül a legnyomasztóbb ínség idején rögtöni segélyre szólótt valódi szegények gyámolitására fordíthassák. A kegyes adományokat átveendi a két ikervárosban minden lelkész úr; a gyűjtés egyébb helyei, a szentegyházak s középületekre különösen e végre kifüggesztendő falragaszokon fognak kijelöltetni, egyszersmind a jóltévők nevei is Karácson és Újév előestéjén kibocsátandó két névjegyzéken közöltetni, s minden részvevőnek azon helyen, hol magát beiratá, egy példány fog adatni.) Budapesten, 1850-diki november 3-kán. — A budapesti jótékony nöegyletek nevében. KÜLKEY HENRIK, a budai jótékony nőegylet titkára. SOLTÉSZ ALBERT, a pesti jótékony nőegylet titkára. (') Használjuk ez alkalmat figyelmeztetésére a széphatású nőegyleteknek, miszerint itt említett kinyomatásával az adakozók neveit tartalmazó íveknek — hacsak talán valamellyik nyomda azt ingyen, Isten nevében nem tenné — hagyná föl! — A VEGYES HÍREK és ESEMÉNYEK. Budapest, november 8. Nemzeti színházunkban, ma pénteken adatik : VÉGRENDELET eredeti dráma 5 felv. irta Czakó Zsigmond. — Holnap HUNYADI LÁSZLÓ opera, De La Grange asszony utolsó előtti föllépteül. — De La Grange asszony, mint tudva van , jövő hétfőn fog utoljára föllépni színpadunkon a Prófétában. Hiszszük, hogy azon egypár előadás, mellyben a derék művésznőt még közöttünk látni fogjuk, minden zugában megtöltendi a szinházat. Az elválás szomoritó érzelme összevonandja körűle azon közönséget, melly művészetének nagyságát fölfogva, s méltányolva, olly sok ízben nyilvánitá iránta szeretetét, ragaszkodását. — Jövő vasárnap Ridley Kohne hangversenyében fog két új darabot énekelni a casino teremében. A begyűlendő jövedelem egy része a nemzeti conservatorium javára fordíttatik. — Örömmel jelentjük, hogy a kis R. beadója iránt máris szépen mutatkozik a közönség részvéte, sok oldalán találkozunk buzgó ügybarátokkal. Nem mulaszthatjuk el megemlíteni azon nemes elhatározást, miszerint egy kisasszony (K. Ida) , ki maga is a színészet mezején fáradozik , szinte akart valamit tenni R. Feodóra javára. Hanem el minissé sat est , azután elment a kedve. Előadást akart rendezni egy vidéki derék igazgatóság, mellynél a kisasszony föllépett, ollyformán, hogy a jövedelem harmada lesz a kisasszonyé, harmada a társaságé, harmada Teodóráé. . . A kisasszony határozottan megmaradt szándéka mellett, nem lépett föl. Et voluisse sat est. _ — 1 A M. H. párisi levelében olvassuk , hogy Petőfi költeményeit, különösen: János Vitézt Pulszky F. és neje angolra fordítják. Szinte fordítás alatt van Eötvös történeti regénye, Magyarország lé lzben.“ Ez utóbbit ugyanazon Wenkenstein fordítja , ki a Falu jegyzőjét is fordította, s ki a magas ügynek sokkép igyekezett szolgálatot tenni. Megjelentek még Londonban : Anecdols a magyar honvéd-és huszáréletből. Méreg Mórnak egy új dala a királyné előtt is énekeltetett, s Amerikában Lind Jenny is eldalolta, mivel épen neki van ajánlva. Beöthy Ödön neje ismét visszatért Magyarországba. Az öreg volt főispán pedig Amerikába szándékozik. Paksba érkeztek Pataki és Szabó századosok, továbbá Kálóczy és Jankó győri volt élelmezési biztos. Új Terczi polgármester úr tegnapelőtt érkezett vissza Bécsből a pestvárosi küldöttség többi tagjaival. Eljárásuk sükere, mint hallatszik, igen kielégítő. Fővárosunk helyzete, ügyei felől kimerítő felvilágosítást adtak a kormánynak, s igy remélnünk lehet , hogy mielőbb segítve lesz azon szükségeken, mellyeken segíteni magunk hatalmában nem állott. — Hírlik hogy Vida Károly ura ,a Figyelmezett egykori szerkesztője biztatást kapott volna felsőbb helyen, lapjának jövő uj évkor leendő megindithatására. — i Tóth Lörincz ügyvéd s író és Raiszbach volt pozsonyi könyvkereskedő urak tegnap a városi kapitánysághoz hivattak. Tudtokra adatott, hogy 3 nap alatt, mint megkegyelmezetteknek Pestről el kell távozniok. A nevezett urak folyamodtak gr. Wallmoden altábornagy ő exhhoz itt maradhatás végett. Hisszük, hogy kérelmök siikeres leen, annál inkább, mert az első számos évek előtt itt letelepedvén, pesti lakosnak tekinthető; a második pedig sok viszontagságai után itt talált életkeresetet. — A szinlapok s más illy hirdetmények naponkint érezhetőbb teherré váltak a kiadók nyakán az uj bélyegadó miatt. A magyar szinlapok kiadójának, mint halljuk, csak tegnap , midőn a színlap már kicsinyített alakban jelent meg, 8 ponttal kellett pótolni kiadását. A piacátok, hirdetmények, jelentések száma szemlátomást megkevesbedett. — Ciniselli lovagkörében például novelseje óta nem nyomatnak jelentéseket kihordás és elárulás végett, s megelégszenek azzal, hogy az előadási hirdetményeket csak a falakra ragasztják fel imitt amott. — Épen most vesszük a következő czimű érdekes munkát: „A Magyar nemzeti irodalom története. Irta TOLDY FER. — Első kötet. Ókor — Középkor — Újkor. — I. Füzet. Budán, a m. kir. egyet, betűivel. 1850.jú n. 8-adr. 80 lap. A könyv részletes ismertetését, s illetőleg bírálatát is, lapunk e szakban rendes munkatársára bízván , csak tartalmát jegyezzük ide : Bevezetés. I. Könyv: Ókor. Történeti előzmények. Nyelv, és irás. Költészet és történet. — II. Könyv: Középkor. Fölosztás: 1-ső időszak, az Árpádok kora. Országos állapotok. Vallási és miveltségi állapotok. Tudományos állapotok. A magyar nyelv külső története. Költészet, Nemzeti irodalom, mindannyi külön fejezetekben. Fölösleges volna kiemelni akár a hiányt, mellyel e munka hazai irodalmunkban pótol, akár szerző úr készültségét, sok évi tanulmányozásait , mellyeket tárgyára fordított; melly annyival érdekesebb , hogy most jön , midőn kettős erővel illik iparkodnunk nyelvkincseink gyarapításán. — Szerző úr „Eszméltetés“ében érintvén, miszerint: ,,A magyar irodalom története a lyceumi középtanodák VI. és VII. osztályába behozatott“, annálinkább sietünk az illető tanár urakat e munkára figyelmeztetni, minél inkább meg vagyunk győződve, hogy jobb, biztos kalauzt előadásaikban nem találnak. — A tárgy kezelésére nézve illy nyilatkozatot olvasunk: „Történetünk saját tárgya a magyar nemzeti irodalom ugyan, ha mégis szerző időszakról időszakra az országos, vallási és műveltségi, úgy a tudományos állapotok fejlődéseit is vázlatos képekben előre bocsátja, ezt azért teszi, mert a nemzeti irodalom mindezen hatásoktól annyira függött, hogy azok ismerete nélkül ennek helyes értelme, jelentése nincs, s méltatására a szükséges mérőpálcya hiányzanék.“ E részben teljes igazsága van szerző úrnak , kinek kedvet és időt óhajtunk munkája mielőbbi befejezésére, ki ad, nem azért teszi, hogy nevét nyomtatásban olvassa, hanem, hogy jót tegyen; a nyomtatási hiú költség pedig elvonatik a jó czéllól , mellyre adakoztatott, s általa egypár szegényen több napokon át segítve volna! — Mi azon íveket valódi luxusnak tekintjük, s azért a tenőegyletek szent czéljával merőben ellenkezőnek találjuk. Szerk.