Pesti Napló, 1850. december (1. évfolyam, 221-244. szám)
1850-12-02 / 221. szám
1850. első évi folyam.1221 Hétfőn, decemb. 2-án ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. HIRDETÉSEK ÉS MAGANVITAK. 1851-re. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pgő krjával számittatik. A beigtatási s 10 pkrnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő Emich G. könyvkereskedésében. A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnik. Pesten, 1851-re: Vidéken, házba küldve . Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ —— „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes «iám— „ 4 „ „ pueltii ivutu ve. Évnegyedre 5 fr. — „ „ Félévre . . 10 „ — „ „ Egy évre. 18. ,, A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez , anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda : árintéza, 449. sz. A havonkénti előfizetés helyben mindig a hónap 1-től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magánviták háromhasábos sora 6 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztőhivatalában. Budapest, decemb. 2-kán. TELEGHÁFI TUDÓSÍTÁSOK. Berlin, nov. 28. — A jobb középhez tartozó Geppert-Bodelschwingh töredék a következő programmot egyhangúlag jóváhagyta: 1) Kurhesszent oda nem hagyni; 2) a szövetségi seregek végrehajtását Slezvig-Holsteinban meg nem engedni; valamint 3) a tágabb szövetség alkotmányát sem, a porosz népképviselők megegyezése nélkül. — A Kreuzzeitung hír gyanánt jelenti, hogy a kamarák 30 napra el fognának napoltatni. — A Deutsche Reform szerint, a hesszen-kasszeli fejedelem , saját újraszervezett seregével, Kasszelbe visszatérni szándékozik, a kormányzást alkotmányszerűleg átveendő. A visszatérés azon pillanatban történnék meg, midőn az idegen seregek az országot odahagyják. A fejedelem ebbeli szándékát a porosz és osztrák kormánynyal tudatta, és a beleegyezés egyrészről már megérkezett volna. — Radowitz Londonba megérkezett. Berlin, nov. 28. 72 ór. este. — A Deutsche Reform jelenti , miszerint a hesszeni fejedelem által a szövetségi gyűlésnek tett javaslat következtében, államát mind a két részrőli seregek odahagyandják. A bonyodalmak megoldása alkotmányszerü után fogna megtörténni. Paris, nov. 26. — A hadkészületi bizottmány elnöke, Mólé úr, a bizottmány nevében indítványozza a hadsereg öszpontosítását, és annak 40.000 emberrel leendő szaporítását. A bizottmány többsége poroszellenes érzelmű. Bizottmányok alakíttattak , compromittált németeknek , a visszatérést hazájukba, könnyítendők. Yonne megyébe seregek küldettek, rendetlenségek meggátlása végett. Alais, esküdtszék elibe fog állíttatni. A Cher megyei választás eredménye még most semadatik. Paris, nov. 27. — Duvergnier d' Hauranne Cher megyébeni megválasztatása biztosítva van. Grammont azon indítványa, miszerint a kormány székhelye Párisból áttetessék, 427 szavazattal 194 ellen, mellőztetett. Remusat a hadkészületi bizottmány nevében szombaton fogott jelentést tenni, s ez alkalommal a szigorú közönyösség igényét kimondani. Creton által a Bourbonok száműzetésének megszüntetése végett tett indítvány elvettetett. Brazília az argentínai köztársaság ellen hadra készül.— 5%. 91 fr. 80 cent; — 3%: 56 fr. 90 cent. London, nov. 20. — L. Westmoreland, a berlini udvarnál Anglia előbbi követe, Bécsbe tetetett át. Turin, nov. 26. — A válaszfelirat szerkesztésével Buoncompagni alelnök bízatott meg. Nigra pénzügyi miniszter a költségvetésről terjedelmes jelentést tett, s aztán az eszközöket fejtegette, mellyeknél fogva a bevételek és kiadások egyensúlyba hozandók. Turin, nov. 25. — Manó a tanácsház elnökéül, Alfieri, Sostegno, és Prizza pedig alelnökeiül választattak meg. Bologna, nov. 25. — A tartományok közigazgatásáról egy törvény jelent meg. Az ország, fővárosi területre és 4 legallora fog felosztatni, mindegyik élén egy bibornok leend négy tanácsossal. A legatiok alsóbb felosztása delegatiokból, kormányszékek-, s községekből fog állani. A törvény második és harmadik czikkelye az új elöjáróságok hivataloskodásával foglalkozik; a negyedik a fővárosra vonatkozó rendeleteket tartalmazza. Az egész törvény hat czikkelyből áll. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. HETI SZEMLE A NEMZETI SZÍNHÁZRÓL. Nov. 24. BÁNYARÉM, eredeti népszínmű dalokkal és tánczczal 3 szakaszban , hajdankori néprege után színpadra dolgozta Vakot Imre, zenéjét szerzette Szerdahelyi. A bányatündérek előforduló tánczait, csoportozatait betanította Campilli. Nov. 25. Füredi Mihály jutalomjátékául: A KUNOK , eredeti opera 4 flv., irta Kirchlehner F., zenéjét Császár György. — Az első felvonásban előforduló négyes magyar tánczot ellárták : Kurz Ant., Sári Fáni, Ámon Róza és Campilli. Nov. 26. ÉJFÉLI KALAND, eredeti vígjáték 4 flv., irta Komlóssi Ferencz. Nov. 27. DOM SEBASTIAN, opera 5 flv., irta Seribe ford. Egressi B., zenéjét szerzette Donizetti. A második felvonásban előforduló kettős komoly tánczot előadtak Kurz Ant. és Sári Fáni. Nov. 28. A felállítandó nemzeti conservatorium pénzalapjának növelésére WILLMERS R. zongoraművész első HANGVERSENYE , mellyet megnyitott Auber „Bálés“ czímű operájának nyitánya, előadva az összes zenekar által. — Wilmers, kinek megjelentét a szép számmal összegyűlt közönség zajos tapsokkal fogadta, először két saját szerzeményű darabot adott elő : „Vágy a tengeren“ zenehang-ábra (?), és „Tündérek táncza“ caprice, mellyek mindenike igen kevés, vagy semmi becscsel sem bir ugyan zenei tekintetben, de a művész technicai ügyességének kitüntetésére , kivált az utóbbi, bő alkalmat nyújtott, minél fogva a közönség részéről bő tapsokban is részesült. Második fölléptével a versenyadó művész „Magyar hangok“ czimü ábrándot adott elő, mellyet különösen e hangversenyre készített, s mellynek egy régi magyar népdalból vett themája melegebben megilleté a közönséget. Maga az ábránd nem annyira zeneeszmék bősége vagy szépsége által ajánlkozik , mint inkább azon kiviteli nehézségek által, miket a versenyző, játékbeli ügyességének kitüntetésére, összegyűjtött és diadalmasan leküzdött. A közönség a művészt sűrű tapsokkal és ismételt kihívásokkal jutalmazd. Harmadik fölléptével „Búcsú a kedvestől“ (a zeneábrándképek 2-dik számául ?) és „Repülj, madár, repülj“ északi dal czímű saját szerzeményű darabokat játszotta, mindkettőt tele technicai nehézségekkel, mellyek mellett az utóbbiban a dallam menete is érdekkel birt. A közönség, mind a virtuóz nagy ügyességének hódolván, mind azon jótékonyság iránt tisztelettel viseltetvén, melly szerint a versenyadó ezen első fölléptének jövedelmét is közczélra szentelte, ismételve kitapsolta őt, ki is szíves volt előadott darabjait még „Az alföldön halász legény vagyok én“ czimü népdalnak boldogabb időkből ismeretes változataival megtoldani, (megjelent néhány év előtt, hibásan „Sobri-dal“ czím alatt, Treichlingernél Pesten) , melly előadás szinte zajos tapsokkal fogadtatott. — A versenyadó fölléptei közt Füredi magyar dalokat énekelt Egressi Bénitől. Fogadja a tisztelt művész nyilvános elismerésünket azon készségéért, mellyel első föllépésével is közintézet számára jövedelmezett; ez legjobban biztositandja a közönség pártfogását jövendő hangversenyeire. Egyébiránt—e mai hangverseny igen egyoldalulag volt rendezve. Mi magát a versenyadót illeti, épen azon elismerés, mellyel kiviteli virtuozitása iránt vagyunk, ébreszti fel bennünk a vágyat, hogy ne csak saját szerzeményeit hallassa jövendő előadásaiban, mellyek telve vannak ugyan, mint mondottuk, technikai nehézségekkel, de zenei tekintetben csaknem egészen meddők, hanem lépjen elő idegen, de elismert becsű, szerzeményekkel is, mellyek, ha kevesebb alkalmat nyújtanak is egymásra tornyosuló bravour-bajküzdésekre, de annál inkább meghatnak azzal, hogy e külső bajküzdés helyett valódi zenét adnak, szólót a kedélyhez, mint a zenének hivatása. A zenét nem ujjakkal kell játszani és szemmel felfogni, hanem lélekkel játszani s lélekkel felfogni. Bár ezt minden zenehallgató átlátja, mégis szükség azt kimondanunk olly művészek irányában, kiknek épen magas virtuozitásuk teszi kötelességükké, hogy a puszta külsőségektől, minő minden ujj- és kar-erőfeszítés, a belsőséghez, a puszta előadási ügyességtől magához az előadandó tartalmassághoz, forduljanak. Olly művészeknek, kik a technicai nehézségeken túl vannak, hivatása a közönségben a zeneizlést terjeszteni s tisztítani, mit, ha nyilvános előadásokban is minduntalan csak a technicai nehézségek küzdterén maradnak, sohasem fognak teljesitni... Ez út különben nem is példa nélküli; megemlíthetjük a két legnagyobb zongora-virtuózt, kit Budapesten hallottunk: Lisztet és Schulhoffot; egyiknek szintúgy, mint a Florencz, nov. 25. — A Costituzionale szerkesztője, Napoleon Lajos megbántása végett, a franczia követ vádja folytán, rendőrség ekbe hivatott. Frankfurt, nov. 27. — Bécs: 82. Berlin, nov. 28. — Bécs: 71, pénzben. London, nov. 25. — Gabonavásár változatlan. — Consolok: 96%—97. Trieszt, nov. 28. — London: 13 ft. 30 kr. Amsterdam, nov. 27. — 5% met. 66%. FINÁNCZIAI TANULMÁNYOK. (') Második közlés. Pénz — és egyenlő állapot. 3. Minden jószág, következéskép a pénz is, annál drágább, minél ritkább, ha kellete (Bedarf) ugyanaz. A műipar és forgalom fejlődtével szaporodik a termény, szaporodik a tőke, s a kettő arányában szaporodik a pénz is, mint forgalmi eszköz. De továbbá, minél nagyobb a termény általában, s a tőke különösen: annál többtöbb kereset nyílik mindenre nézve, ki dolgozni és keresni akar; minél több a kereső, annál inkább szaporodik ismét a töke és a termény, s annál több több jut a munkások fizetésére, s a vállalatok öregbítésére, sat. Közben forgunk itt; egyik tényező a másikat mozdítja elő; mindnyája együtt teszi az anyagi jólétet, mellynek egyetlen, biztos, valódi nyilatkozványa: a tőke nagysága. Messze vitetnénk, ha a tőkét minden oldalról értelmezni akarnék, beérjük itt azon jellemzésével, hogy a tőke az ügyes szorgalmas, tehát sükeres munkának eredménye, melly is jószágok, kelmék vagy bármi néven nevezendő hasznavehető áruk, gépek, élelmek, sat. nagy mennyiségében áll. Hozzáteszszük még azon, senki által kétségbe nem vonható, jelenséget, hogy csak ott van sok pénz, hol a tőke nagy; a pénz pedig ott olcsóbb, hol több; minélfogva világossá lesz, hogy egyenlő pénzbeli adózás, értékre, tehát az adózók ter keltetésére nézve , csak azon tartományok és vidékek közt egyenlő, mellyek hasonló anyagi fejlettségben lévén, közel egyenlő tőkével bírnak. Mi a műipar és forgalom előmozdítására hat, az előmozdítja a tőke szaporodását is, következőleg öregbíti az adózó tehetségét, s teszi mind egyenlőbbé az adózást is. A műipar és forgalom ébresztésére legelső tényező a sűrű népesség, melly városokban lakik. Mint áll szegény honunk e tekintetben ? Lehető roszül! — A háború zaja letörte munkabíró lakosságunk világát, s mit a csaták meg nem emésztettek belőle , azt a háború következése szedi fel, s távolítja onnan, hol dolgozott volna. — A lakosság ezen híján minél előbb és hathatósabban kell segíteni — különben az adózótehetség fagypontot érvén, nem emelkedhetik többé! Hogyan lehet pedig rajta segíteni? Bizonyos lapok és könyvek telvék jó tanácscsal. Telepíteni, gyarmatosítani külföldi fajt e kánaánföldre, ez jó és üdvös tanácsuk.— Lehet, hogy igen jó és igen üdvös, de pénzbe kerül, s jó sükere messze távolban ígérkezik csak; nekünk pedig ma, holnap és holnapután és jövő évben s a legközelb jövendőben van adózótehetségre szükségünk. Számítsák fel bár azon jó tanácsadó urak félmillió léleknek telepítése vagy gyarmatosítása költségét, s 0) Lásd : PESTI NAPLÓ 214. 216. 219. és 220. számait, lássák 10 év múlva is mennyit fog e költség kamatozni? — S kik hagyják oda hazájokat ? Talán titkos tanácsosok ? Nem, hanem műiparosok. — S miért, s hová szeretnek azok menni, kik tőkéikkel együtt hagyják oda honukat ? — szükségtelen mondanom. — Avagy koldusokat telepítsenek közénk. — Nagy adózótehetség járul majd velek kis adózótehetségünkhez ! azonkívül, hogy telepittetésök sem volna tőkeszaporító. Olcsóbb, jobb s a legközelebb jövőben már dúsan kamatozó intézkedés volna — s a kormány bölcsesége bizonyosan megteendi azt — a volt és levő városi községeken úgy segíteni, hogy azon szegénység és eladósodás, melly őket a legutolsó időben, kivétel nélkül mind, mind megragadta, rögtön elállittassék. Mert, ha ez nem történnék, úgy évtized múlva azon kevés tőke is, melly eddig városainkban s nagyobb községeinkben dolgozott, teljesen el fogna apadni. Az országos adó, mellyi tehetős, mondom tehetős adózókat kíván és óhajtva óhajt, ugyan azokon fekszik, kik a községi terhet és adósságot viselni és letisztítani kötelesek. Ha az, ahelyett, hogy könnyebbednék, a növekvő adósságok terhével még súlyosodik, olly rémitő pórszegénység fog országunkon elterjedni, hogy a rendnek s a birodalomnak hive annak elgondolásától is viszszaborzad. — Az ezen oldalról fenyegetőző tőkehiány és adózótehetlenség irányában, milly nevetséges, nyomorult segítség volna idegen koldusokat, a honi koldusok költségén begyarmatosítani! — mert a kincstár együttességben (solidaritásban) áll az adózókkal. Hisz mi csak ezért óhajtjuk községeink felvirágoztatását, mivel meg vagyunk győződve, hogy ezáltal nemcsak a sajnosan érzett lakosság díja hamarább pótoltatnék, hanem egyúttal az országos töke is fentartatnék és szaporodva szaporodnék. — Ennek jó hatását a kincstár hamar meg fogná érezni! — Nincs kétség, hogy a forgalom a müiparnak lélegzése s a tökének érlüktetése: forgalom nélkül elsúl a müipar s a tőke nem elevenedhetik. De a forgalomra legszükségesebbek a közlekedési eszközök, a jó utak. Nem akarjuk bőven az utak befolyását az országgazdászatra ecsetelni: alig van ember e hazában, ki azt már nem tudná, s rég nem érezné, hogy terménye árának tetemes, ha nem legnagyobb része, sárba temettetik, mikor azt — a terményt — vásárra szállítja. De azon egyenlőtlenséget, mellyet az utak hiánya az egyenlő adóban okoz, kell, hogy megérintsük, hisz ez okból voltunk kénytelenek ez egész tárgyalást megtenni. A pénzről többi közt azt is állítják, hogy értékkiegyenlítő. Azonban ezt csak úgy kell venni, hogy a pénz adásvevésben a két egymásért adandó jószágot egyenlíti ki, jóllehet az egyik jószág nincs is jelen, s az alkura látszólag be nem foly is. De ki valami jószágot pénzért ad el, mindig azt számolja fel magában, hogy mennyi jószágot vehet majd a kapott pénzen ? s ha gondolja, hogy az, mit azon pénzért fog kapni, nem ér fel az odaadandóval, nem fogadja el a pénzt. E tekintetben, mivel legelőször bizonyosan a cserélés eszközlésére használtatott a pénz, nevezték azt már legrégibb időkben érték kiegyenlítőnek. De az utak igazán érték-kiegyenlítők. Minden jószág, mint fönebb mondjuk, annyit ér, mennyit egyfelől az élvezőnek használ, s másfelől mennyibe az előállítónak kerül. Ebből világos, hogy az előállító nem szabja meg egyedül az árat, hanem hogy az élvező véleményétől is függ az, szóval világos, mit a közbeszéd ezzel fejez ki: „kettőn áll a vásár, hogy ha elég vevő, vagy az előállított jószágokat élvezni akaró