Pesti Napló, 1851. január (2. évfolyam, 245-269. szám)

1851-01-16 / 256. szám

lenni, zilált töredékei által is új életerőt önt a fiatal műveltségbe. Magasabb lendületet nyernek az elmék az ó-görög irodalom terjedésével. Az ízlés formákban és eszmékben változik. A renaissance kora földerül. A vizsgálódó szellem diadalai egymást követik s a nyugat-európai polgárisodás alapjai megvettetnek. Telnek az idők, viharban és béke közt, de mind a csend, mind a háborgás, a vallásos és politikai küzdelmek, a tudomány és fegyver hódításai, a kereskedőit árukötegei s a szobájába zárkózott bölcsész lámpaolaja egyiránt készítik s egyenlítik ki a győztes civilizatio útját, míg végre az ott is, honnan kiűzeték, regenerationális szükségeket teremt, kezd tódulni Keletre, követeli vissza jogait, hogy, midőn hozzá, mint nemzőhez, segítségül folyamodik, elgyöngítse, sőt megbuktassa azon nemzetet, mely által háromszáz évvel ezelőtt száműzeték! Sajátságos neme a visszatolásnak! De az eszmék, melyek leveretnek, többnyire megboszulják magokat azokon, kik rajtok nem eszmék által diadalmaskodtak. Ezen színezetében sötét, de jellemében földerítő képpel fejezzük be 1850-nek rajzát. PARLAGI LEVELEK. II. Hogy az ember mindent előre kitaláljon, az hiszen lehetetlenség, mert a kalendáriumcsináló előre mondja ugyan a szelet és a jégesőt, de legtöbbnyire nem azon napra esik, amelyikre mondta; azonban az embernek az esze mégis csak azért van, hogy amit csak lehet, előre meggondoljon vele. Sokszor történt, hogy a termés megszűkült, már Szent Mihály naptájban láthatta akárki, hogy a tavaszon keserves koplalás lesz , m ilyenkor aztán összedugták a nagy fejeket, mindenik tudta, milyen jó volna, ha takarék-magtár volna, mert hisz az egyptomiaknak is volt annyi eszék , hogy a hét kövér esztendő maradékából tartogattak a hét soványabbikra. Már annyi ezer esztendővel előbb mennyi eszék volt az embereknek, hogy egész hét esztendőre előre járt az, mi pedig a tavaszig sem látunk, hogy egykét mérő eleséget gyűjtögetnénk össze. Az idén ugyan nem koplalunk, mert termett, hála az Istennek! — de ha már nem is gyűjtünk semmit, csak azt mondom, nemcsak a falatjáért nézzen az ember előre, hanem más baj is lehet ám, azaz, hogy van is, és pedig azért van, mert addig vártunk, míg a határba ért. Egész esztendő folytában hallottuk a hírét, hogy Erdélyben és Nagy-Várad körül nagy már a marhadög, ... sőt, amint beszélték , lassan bizony tovább is terjed már. Ilyenkor aztán a gazdaember a füle mellé vakart, épen ott, ahol nem is viszketett, de mintegy arról álmodozott, hogy jó volna tán az elejét venni. Azonban egyet aludt, s elfeledte a hírt, de meg mire újra olyant hallott, csak ott volt, hogy újra a füle mellé vakart. Ezt pedig épen akkor szokás tenni, mikor a jó tanács régen elszegődött, vagy hogy tán nem is volt. Ha egy embernek lustasága, csupán egy embernek marja fel az orrát, azt mondjuk rá: de úgy kellett neki, hanem mikor a kár egy faluval, egy járással, néha tán egy vármegyével, vagy egy országgal is közös , akkor aztán többen leszünk együtt, és mikor a kár meg is történt, nem lesz kinek azt mondani: de úgy kellett neki! Hány darab java szarvasmarha döglött el idáig, anélkül, hogy tudtuk volna, a szarvát kéne-e orvosolni, vagy talán a körmét ? Semmi, de semmi orvoslásról nem hallottunk, csak azt az egyet, hogy lehúzzuk a bőrét, és a zsidó olcsón összeszedte. Egyiptomban talán hét esztendővel előbb tudták volna, mivel kell gyógyítani , hanem a mai világ megokosodott már, s épen mikor vége van a dögnek, akkor hirdeti az újságban egy ember, hogy ő tud már egy orvosságot, ami bizonyosan használ. Más országban nagy pénzt tesznek jutalomra az olyannak, aki valami általános bajnak orvoslását tudja. Azonkívül pedig mindenkivel tudatják is, mihez tartsa magát, sőt meg is parancsolják szigorúan , hogy minden helységben abból a jó orvosságból tartsanak is készen. Talán Egyiptomból ered ez a szokás, hanem mi nem tartjuk magunkat egyiptomi fajnak, de nincs is ám láttatja az előrelátásnak, pedig nézzük meg a czigányt, az is előre már kialkudja a bért. Ennyi legyen elég az előrelátás dicsőítésére, talán mégis akad olyan, aki tesz is róla, hacsak annak is az nem leszen a szavajárása, hogy csak ott döglik, ahol van. Kár volna ezt imádságnak megtartani, mert majd azon vesszük észre, hogy felkopott az állunk. PARRAG, Paris, jan. 9.ig. Az utóbbi napok eseményei csupán csatározások voltak, a valódi harcz még csak most kezdődik. Changarnier tábornok, ki a hadseregnél afrikai győzelmeivel, a rend és béke barátai előtt a párisi utczai lázadások legyőzésével szerzett magának halhatatlan érdemeket, a köztársaság ellenségeinek legerősebb támasza, a nemzetgyűlési többségnek kara és kardja, a socialismus kérlelhetlen ostora—a köztársaság elnökével össze nem férhető személylyé vált, s az utóbbinak szavai szerint, akadály a dolgok menetelére. Miután letételének Imre már több nap óta izgatottságban tartott minden kedélyt, a nemzetgyűlés teremeiben szinte, mint a külön színezetű politikai reuniók tanácskozmányaiban s főtárgya volt a hírlapi vitatkozásoknak, miután a hegypárt és a bonapartisták ellenében a gyűlés többi elemei mind hathatósan mellette nyilatkoztak , végre tegnap Bonaparte Lajos egy segéde által nyolcz burggráfot—köztök Broglia herczeg, Thiers, Malé, Montalember — magához hivatott, nem, hogy tőlök tanácsot kérjen, mint ezen legtekintélyesb tagjai a nemzetgyűlésnek méltán várhatták volna, hanem hogy velök határozott szándékát tudassa, mely nem egyéb , mint Changarnier tábornok letétele. Mindent kész elkövetni — úgymond— a törvényhozó testteli egyetértés helyreállítására , csak azt az egyet ne követelje tőle senki, hogy jogáról lemondjon, így alattavalóját letenni. .• Továbbá Dupinnel a különféle szárnyaló hírekről beszélgetvén, igy szólt az elnök: ..Önök hadsereget akarnak a gyűlés védelmére ? Jó, megkapják , de fogadom, hogy az ellenség hiányozni fog.“ Azaz : Én nem fogom önöket megtámadni, tehát mit akarnak a katonai erővel ? Kétségkívüli dolog, hogy Bonaparte Lajosnak érdekében áll Changarniert rendkívüli hatalmától megfosztani, azon hatalomtól , mely Damoklész kardjaként egyaránt függ a köztársaság valamint az elnök feje fölött, mindkettőt egyenlőn fenyegetve. S mi az oka hogy bár az elnök határozatában, daczára a burggráfok ellenvéleményes tanácsának, rendületlen maradt, s ennek folytán a mai lapok a tábornok letételéről mint bevégzett tényről beszélnek , mégis e letétel a mai Moniteurben nem jelent meg ? várjon az egész dolog, még mind csak ijesztgetés akarna-e lenni ? De hisz Bonaparte Lajos alkalmasint tudja, kikkel van dolga s én most is azt hiszem, ha Changarniert leteszi, a gyűlés többsége nem fog ellenében merni oly lépést, mely a fenálló rend végfelbomlását idézhetné elő. Egyébiránt, hol a bonyolódás oly sokra hágott, mint itt e pillanatban , ott bajos a jövő óra eredményét sejteni... annyi bizonyos, hogy minden elem készen áll az elhatározó harczra. Úgy látszik az ellenforradalom elérte Francziaországban azon pontot, melyen túl nem mehet, s ha hosszú, fáradalmas munkájának gyümölcse idejekorán lehull, aligha a kertészek magok nem lesznek okai.... Rév-Komárom , jan. 8. R.Komárom sorsüldözte lakosit a lefolyt szomorú emlékű években, nemcsak felszámolhatlan anyagi veszteség érte, hanem némi szellemi csapás is sújtotta : értem a hatosztályu kath. gymnasiumnak négy osztályúvá lett átalakulását, melyről, adott ígéretemet beváltandó, kívánok szólani. A kormánytól közrebocsátott, és már honunkban is életbelépett tantervezet — Entwurf — következtében, csak négy és nyolczosztályu gymnaziális tanodákat ismerünk: az újabb időkig fenállott, hatoszt. gymnáziumok különös miniszteri rendelet által megkevesbíttetvén , többnyire négyosztályu tanodákká változtattak. Midőn a kormány erélyes működése, melyet a nevelés és közoktatás rég parlagon hevert mezején folytonosan kifejteni igyekszik, hálás elismerésünket méltán igényelheti; szabad legyen őszinte bevallanom, hogy mindazon városok —melyekben hat osztályú tanodák léteztek — különösen Rév-Komárom kath. lakosainak édes óhajtását fejezem ki, midőn azt mondom : vajha a nevelés s oktatás szent ügyét szivénhordozó kormányunk ezen hatoszt. tanintézeteket— holott, jövőre is szükségeseknek ismertettek el, a kárigényeite javítás mellett, meghagyni kegyeskedett volna! Állításomat igazolja városi hatóságunknak — a visszaállítandó gymnázium ügyében fölterjesztett folyamodása, mind a vallásügyi minisztériumhoz , mind a pannonhalmi főapátsághoz, ott engedelemért, itt a szükséges tanítókért esedezvén. Valóban méltánylandó kérése ez a veszély annyi nemestől majd véginségre juttatott Kontárom lakosainak , kik közöl az egykor tehetősebb szülők is aggodalommal telvék széptehetségü magzataiknak további kiképzése felől, a már megkezdett tudományok pályáján , melynek folytatását idegen városban még négyhat éven át — tiltja a sokszerű csapások miatt tönkresilányult család szomorú helyzete! Azonban bár oly méltányosnak tartom is városi hatóságunk ez ügyben tett lépését, ez, nézeteim szerint, óhajtott sikert mégis aligha leend, ugyanis megengedvén azt, hogy folyamodásuk felsőbb helyen jóváhagyást nyerend, kérdem : minő rendszer fog ezen hatoszt. gynmnáziumban használtatni ? ha a régi ? ekkor tanodánk nyilvános — öffentlich — nem lehet, azon kimondott elvnél fogva „Csak azon tanodák nyerendnek nyilvánosságot — publicitás — melyek a miniszt. kiadott tanjavaslat — Entwurf — elvei szerint alakíttatnak“ ily tanodában sem tanulni, sem tanárkodni nem volna nagy kedvem. Ha az új ? ismét akadály merülhet föl a megkivántató tanítók miatt, városunk őket jelen miostoba körülményekben illően ellátni nem képes; a tisztelt benedeki rend — áldozatrakész főnöke — ki legújabban is tetemes költséggel épité föl itteni székházát — aligha leeni képes, legjobb szándéka mellett is, ily drága városba szükséges tanítókat küldeni, tekintvén ama tetemes veszteséget, mely egyáltalán a tized s árbér megszűntével az egyházi javadalmakat — különösen pedig ezen testület birtokait — érte, melyek mindenütt, a lefolyt véresemlékű években az átvonuló harczosoktól — miként ily gyászos körülményekben történni szokott — kisebbnagyobb mértékben pusztíttattak. Maga a kormány — ha jól vagyunk értesülve ■— ezen tanítói rend nyomasztó anyagi helyzetén, a kép vélt némileg segíthetni, ha a pozsonyi tanintézeteknek tanárokkali ellátásától jövőre fölmentendő. Ezek rövid észrevételeim , melyeket cáfolná meg bár mielőbb városi tanácsunk buzgó törekvésének üdvös eredménye. Még valamit az újon behozott tantervezetről. A nevelés rögös pályáján több évekig buzgón működő, teháttapasztalatdús, nemcsak hazánk, hanem külföld tanárai nyilatkozata szerint is, ezen túl rendszer, legalább alsóbb tanodáinkban, aligha hozank üdvös gyümölcsöket; nem annyira azért, mivel talán a még kisded tanítvány gyönge tehetségeit az előadandó tanulmányok halmaza felülmúlja, hiszen e nehézséget az ügyes tanító könnyen legyőzendi, elválasztván a szükségeseket, a kevésbbé szükséges és hasznos tárgyaktól, hanem leginkább nevelési szempontból indulván ki, nehezen csalatkozom, ha ezen alkalmazott új rendszert kisebb tanodáinkban óhajtott hatásnélkülinek mondom, melyekben , meggyőződésem szerint, a házi nevelésnek , karöltve kell járni a kisded tanítvány észművelésével. Állításomat igazolva látom a többször említettem tantervezet azon szakaszában, mely minden osztályt egyegy tanár — osztálytanár , Klassen-Lehrer — különös felügyelése alá helyez , kinek azon osztálybeli ifjak erkölcsi állapota fölött őrködni kiválólag kötelességévé tetetik; meghagyatik pedig , hogy ily osztálytanárok csak azok legyenek, kik tanelőadás végett azon osztály növendékei közt legtöbbször jelennek meg, mely szavakból méltán következtetem: miként a nevelő gyakori jelenléte szükséges s üdvös hatásúnak ismertetik el a gyenge ifjú sikeres kiképzésére; azonban lássuk az alsóbb tanodáinkban is életbelépett szakrendszer mellett, mennyi időt tölthet az illetékes osztálytanár, ügyeletére bízott kis növendéki között ? Kiknek ő nemcsak oktatója — tágas értelemben nevelője — hanem, a mondottak szerint, szoros értelemben vett nevelője is. A hetenkint minden osztályban eltöltendő huszonhat órát úgy osztván fel négy, a felsőbb két osztályban —: 3 és 4 — öt tanító közt, hogy az osztály tanár évéi közt többször jelenhessék meg, mint ugyanazon osztálynak többi tanítói ; ez, osztálybeli gyermekeinek körében, naponkint egy — két — de már három órát csak igen ritkán tölthet, pedig mindenki meg fogja engedni, hogy csak folytonos együttlét, huzamos társalgás, és nem néhány órákig tartó rövid találkozás vezérelheti a nevelőt, sokszor igenis különböző tehetségű s természetű kisdedeinek alapos kiismerésére, mely nélkül a nevelő csak ügyetlen kertész leend, ki a legszebb tehetségek csiráit könnyen el fogja már eredetekben fojtani s növendékéből sem embert, sem polgárt nem idomitand. Következésképes sem erendi tanártársainak—kik szinte nevelők is lenni meg nem szűnnek — közremunkálata mellett is a nevelés kitűzött magasztos czélját, mely csekély nézeteim szerint, biztosabban eszközölhető , ha a kimondott szaktanítást alsóbb gymnasialis intézeteinkben az osztályrendszer váltja fel, mely által a tanító, kisded családjának egyedül lévén oktatója s nevelője, siikeresben képezend apró neveltjeiből mind az erkölcsi, mind az érzéki világnak méltó polgárokat. S . . ÁKOS, Vácz jan. 11. (?) Szomorú időket élünk. Isten igazságának alapján oly biztosan számítottunk kellemes újévi ajándékra , s csalódtunk... jogos reményünk mindeddig teljesületlen. Néhány váczi lakosok által, politikai vádak miatt denunciált, s börtönbe hurczolt járási főszbbánk, s városi tisztviselőink, kik a pesti cs. k. haditörvényszék által — a helyszínén, azaz itt , Váczon végrehajtott 4 napi szigorú nyomozás, és vizsgálódás következtében, — minden vád alól fölmentettek , s kiknek működéséhez kötöttük mi vácziak annyi ember vétkes gondatlansága, vagy értetlensége által, ily roppant nyomorba döntött városunk közboldogságának ujjáteremtését, mindeddig nincsenek viszszahelyeztetve hivatalaikba, mit a város jobbjai, annyi idő óta szívszakadva várnak. — Mi ugyan nem akarjuk a felsőbbséget, e tárgybani teendőire nézve, véleménynyilvánításunkkal megelőzni, de azon elvet úgy hisszük, szabadon felhozhatjuk, miként, valamint kötelessége a kormánynak tisztviselőit, kik a bennök helyzeti bizodalmát megcsalták, pelengérre állítani, s keményen büntetni, úgy más dóban, atyafi, mely ott a szálfák tetején izegmozog? — tudaklám egy hetyke betyártól, ki a folyam partján valamely izmos grácziához szerenádot fütyörészett... ugyancsak veszélyes vad lehet, hogy oly lummásan őrködnek körötte a fegyveres bajnokok. — Nem baromhüvely, az uram, hanem fürdőpalota! — válaszold kevélyen a deli suhancz — azok a kaszások meg nem állatőrök ám, hanem jász önkényesek , kik azért estrázsálnak annyian, hogy a gőzhajót az Istennek sem engedik át, hanem majd elfekszik holnap Szegedig vagy hatszázan. — Noha fürdő, úgy hát ide vele is bebujkáltunk a vizi verembe, mely nem volt tágabb egy jóféle kanmajom ketreczénél. A fürdési élvezet annyiból állott, hogy sorshúzás útján Kollói barátunk lábafejét megáztatá... mi pedig hárman néztük a mulatságot. — Ha igaz, mit a kurta proletár mesélt — jegyzé meg Eszlári — úgy bajosan verjük be ezen a gőzösön Füredet Gazsi pajtás! mert figefattyuk vannak ám ezek közt a hevesi vitézek közt,... hanem azért törjünk be valahová egy szál vacsorára, mert oly dühös étvágyam kerekedett, hogy jóizűn bevágnám a rántott puskavesszőt. — Tekints szét komám, merre füstölög kémény ? ... odatartsunk. Megroltanánk egy házforma alkotmányt, mely a legközelebbi honvédsereg tiszteletére bivaly-akolból vendéglővé emancipáltatok. Többen valánk, mint várattunk. Hölgyek itt is forever. Mi férfifajták hol itt, hol amott táborozánk. Soupénk nagyban különbözött ama hires Lucullétól, ki a hernyófület, kolibri-szempillával spékelteté. Koltói és Eszlári csak ettek a mit ettek... hanem engem szörnyen megkínozott egy vadkappan, mert a leyális szakácsnő azt hitte, hogy a tollat nemcsak kalap mellett, hanem aprómarha-extericurön is imádom. Utazótársunk, a román képíró, sejtve a konyhai minus nihilót, nem sokat teketóriázott, hanem egy szárazkeblű bádogöntöző tetején gusztusz falatozta a solo-ugorkákat. Vacsora után pihenni készült a társaság. Az egyetlen szobát, mely ez alkalommal emberi méltósághoz informáltatok, hölgyek részére engedvén , mi viharképes, ádámunokák berohanánk a szolnoki természetbe. Hajlott idejű táblabirák az asztaltetőket foglalák el, és hullongó falevelekkel takarózzanak. Románia Apellesze egy kínjában recsegő gyermekbölcsőt interpellált fekvőhelyül, s egy görögdinnye-barlangban rugkapáló német journalistával meglehetős duettet hortyogott. Fáradt csekélységem itt is, mint mindenhol, kivadászta a kényelem némi fractióját. Valóságos kutyaezredtől környezve, bevergődtem végre egy olyatén szalmaözvegyhez, kinek oldalbordája éjenkint a szeszes italok egyházaiban szokik vala imádkozni. A menyecske tiszteletben tartá a vendégi jogot... és lakudvarán epedett a feltámadásért. Jín pedig tizenkilencz kövér dumának lánggal lobogó parázstüze alatt kivilágos kiviradtig egyre könyörgök a sós harmatot kesergő hires hölgyszámjelhez, hogy a lúdtollba leendő irgalmatlan befutástól semel pro semper megóvni méltóztassék. Kérvényem beváltatott. Áldám a női szent kegyelmet, meg ugyan épen nem fúltam ..... hanem egy túlbizalmas férczemama ki- Jencz gyermekével, és három leereszkedő mangalicza tizenegy hajadonával, (kik , melyek a szomszéd teremből hozzám tévelyedtek)... nem igen herczegileg mulattatának. Gyönyörű reg válta fel a keserves éjét. Gőzhajón valánk, melyek az igazság és vállalat ügyének sikerült visszanyernünk. Kicsinyben itt is valósult azon jellemző mondat, hogy a magyar, ha vele bánni tudnak, legdrágább kincsét is odaadja. Bágyadt rózsafény omlik el a keleti láthatáron. Bíbor föllegecskék úszkáltak sötétkék magasban, mint meleg szellős időjáratnak jelvényei. Matrózsuhanczok futkostak,... utazók rendezkekedének... ittott búcsúkönyek... hossú édes csókok. .. bensőkig ható kézszoritás;__s a részvét az elszakadás kedves tárgyai, partra távozának. A gőzkatlan keble mérgesen háborgott. Harmadszor szólala meg a csengetyü ércznyelve, ... s a gőzöske szárnyai vígan csattogának. A megfélemlett vízi madarak vijogva csapkodák a lengő hullámokat... kényesen ingának a zuhogó malmok ladikjai;... parti csalitokból tova röppentek a tejbajuszos kárókatonák;... s halvány ködképpé bámult rónaország vályogbundás Jeruzsálemé. Néhány vízi mérföldön átdobogott már gőzösünk szivecskéje, midőn a kelő nap első sugárai a csavargó magyar Meander ezüst habjain enyelgve megmeg villanának. Fent és alant álmos arczokkal találkozom. A jogaiból kirabolt közelebbi éjszaka ünneplé diadalát. Eljártam a hajó szegétzúgát. Ismerőim mindegyikét feltaláltam , csak egyet nem,... kit pedig szemeim , szivem, lelkem egyiránt kerestenek. — Sándor, kedves.Sándorom, szólj, hol, merre vagy ?. . Senki sem felel. Még egyszer környöskörül fürkésztem, mint valamely dupla-diurminos nádorct. Nincs ,... hát nincs ! Bizonyosan a ,Csuka“ vendéglőben maradt... ott horkol szegény valamely hálószekrénynyé undorsált mosóteknő alatt,... na majd lesz hadd el hadd felébredtekor. Zúgtam-búgtam az egész világ ellen, neheztelek magamra, hogy legkedvesb barátom irányában oly gyáva, oly feledékeny valék, holott mennyire ismerem szórakozott természetét. Keservesen tekintgetek a csevegő folyamra... mintegy panaszkodni akarván fodros habjainak,... midőn a gőzös melléki csónakban emberi alakot pillantok meg, ki az égető napsugarak miatt nyugtalanul hánykódott ideoda. — Sándorkám, te vagy ?— Persze hogy én.. .jó éjszakát. Később megtudtuk, hogy ő hajnalkor a fedezeten szundikált, hanem a tiszai szúnyogok, komoditás végett, levonszolák a gőzös ladikjába. Sz'haj ... ilyetén gyilkos az alföldi szúnyogfaj !— Tréfa a mi tréfa,... de most már minden lélekerőmre szükségem van, hogy világos őrülés nélkül elviseljem azon mennyei tüneményt, mit látnom istenek engedőnek. Folytatjuk.